Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-23 / 94. szám

/ 1975. április 23. • PETŐFI NÉPE • S Változik-e vagy állandó Földünk alakja? Magyar geofizikus yj földmodeilelmélete Változik-e vagy állandónak te- kintheő Földünk alakia? Annak ellenére, hogy a prob­léma tiszázása a szakembereket már régóta foglalkoztatja, ered­ményesnek ígérkező vizsgálatát csak a legújabb, pontosabb mé­rési módszerek kialakulása tette lehetővé. A geofizikusok világ­szerte szenvedélyes hangú párbe­szédet folytatnak: eddig nagy többségük az állandóság elvét képviselte: a centrál-szimmetrikus elmélet hívei azt a felfogást vall­ják. hogv a Föld középpontjától a felszínig a sűrűség, a nyomás csak a sugár irányában változik. Barta György Állami díjas akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem geofizikai tan­székének tanszékvezető tanára több éves kutató munka eredmé­nyeként úi földmodellelméletet dolgozott ki. amely az eddig egyeduralkodó földtudományi szemléletet tudományosan meg­alapozott érvekkel igyekszik meg­cáfolni. Barta professzor Oláh Bélának, a Magyar Távirati Iroda tudomá­nyos munkatársának elmondotta, hogy az aszimetrikus elgondolás szerint számított és a mestersé­ges holdak pályájának vizsgálata alapján meghatározott. Föld-alak megegyezik. — Tudományos vizsgálódásaim — mondotta — ilven módon egy­értelműen tisztázták, hogy a belső mag — az eddigi felfogástól elté­rően — nem a Föld középpont­jában helyezkedik el. hanem at­tól mintegy 450 kilométerre Ausztrália irányában — exentri- kusan. Földünk mágneses terének változásából logikusan követke­zik, hogy ez az excentrikus el­helyezkedésű mag nyugati irány­ba vándorol, és mozgásával a Föld alakját is változtatja. A régi állítás tehát ezek szerint a magyar geofizikusok műhelyé­ben megdőlt: a sűrűség nem a sugár irányában, hanem aszim­metrikusan változik. — Kutatásaim során — foly­tatta — magának a Föld mágne­ses terének évszázados fizikai vál­tozásait, illetőleg annak hátterét bizonyos mértékig sikerült tisz­tázni. Az is világossá vált, hogy a földmag mozgásának előidéző­jét mintegy háromezer kilométer­nél mélyebben fekvő tartomány- ban kell keresni. Annak ellenére, hogy kutatómunkám eredményé­nek helyességéről máris meg va­gyok győződve, elméletem meg­bízhatóságát a-Föld alakjára vo­natkozó jelenlegi mérések meg­ismétlésével lehet maid ellen­őrizni Barta professzor kidolgozott földmodellelméletének gyakorlati jelentőségét mindenekelőtt abban látja, hogy annak felhasználásá­val fontos következtetéseket lehet levonni a felszínt alakító hegy­képző erőkre nézve, s ez bátrabb előrejelzéseket tesz lehetővé. Vég­leges formába öntött elméletét a közeljövőben mutatja be a gre- noble-i Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió illetékes szak­csoportjában. ahol a világ szak­tudósai értékelik majd. A KAPCSOLATOK MINDKÉT OLDALRÓL FONTOSAK A Névnap sikere Zomborban Gyermek- rajzok a Krímből Gondolatok egy kiállítás kapcsán Ahogy Viktor N>ikityenkó látja a Hold meghódítását. A napokban ismét tanúi lehet­tünk annak, hogy a művészet túl­lép szűkebben értelmezett gyö­nyörködtető szerepén, s országok, népek közötti hiúként is szolgál. A vajdasági Zomborban magyar szerző darabját. Kertész Ákos Név­napját játsszák a Szerb Népszín­ház tagjai. Miszlai Istvánnak, a Kecskeméti Katona József Színház igazgatójá­nak rendezésében, Csányi Árpád atmoszférateremtö díszletei között, Poós Éva hitelességet erősítő jel­mezeiben. A csütörtök esti pre­mieren megjelent Halász József, a Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövete is. Az embereket ugyanakkor élénken foglalkoztat­ták azok a tudósítások, amelyek beszámoltak arról, hogy Budapes­ten a magyar—jugoszláv gazdasá­gi, valamint kulturális, tudomá­nyos együttműködés továbbfejlesz­téséről tárgyalt a Jugoszláv Vaj­dasági Szocialista Autonóm Tarto­mány kormányküldöttsége. A kecskeméti és zombori szín­ház kapcsolatát kölcsönös ven­dégszereplések fémjelzik. A 45 ezer lakosú jugoszláviai városban hálásan fogadták a kecskeméti társulatot, amely tavaly épp a Névnappal, az idén pedig Shakes­peare János királyával lépett fel. Viszonzásként a Túszt és egy né­pi bohózatot mutattak be Bács- Kiskun megye székhelyén, illet­ve Bátya községben. Őszre pedig Nikola Petrovics ,a zombori igaz­gató rendez nálunk egy jugoszláv darabot. A több mint száz éve épült színház bejáratát és homlokzatát lobogó fáklyák fénye világította meg a bemutató estéjén — je­lezve a nem mindennapi eseményt, ami két színházi kultúra talál­kozásában nyilvánult még. A meghitt hangulatú, 360 személyes színházteremben pótszékeket kel­lett elhelyezni, hogy elférjenek az érdeklődők. Másnap délben, a diákelőadáison sem maradt üres hely. A nézők arcán egyre fokozódó érdeklődés tükröződött. Eleve új­donságként hatott a munkások életét feldolgozó téma. A zombori társulat több mint tíz év eltelté­vel most tűzött először a műso­rára magyar drámát. Itt is ak­tuálisnak bizonyult a névnapi ké- • • • Tapsol a nézőtér. A páholyban Halász József nagykövet, és Bozsó Suzics, a zombori köz­ségi képviselőtestület elnöke. 9 Jelenet az előadásból. A megyei művelődési központ­ban kiállított krimi gyermekraj­zok betekintést engedtek a hoz­zánk közel álló, testvéri szovjet gyermekek világába, feltárják érdeklődési körüket, megismerte­tik az őket körülvevő környeze­tet. Témakörük igen gazdag: me­seillusztrációkat. tájképeket, ün­nepi jeleneteket, az űrutazások fantáziával teli világát és a fa­sizmus feletti győzelmet tárják elénk. Különböző technikai megoldá­sokat alkalmaznak. A festménye­ken kívül látunk fémdomborítást, metszeteket, faintarziákat, textil­munkákat — természetesen az életkornak megfelelően más és más fejlettségi fokon. Ábrázolá­suk minden esetben a valóságból táplálkozik. A szovjet iskola 7 éves kortól tíz osztályon keresztül foglalkozik a tanulóifjúság esztétikai ízlésé­nek fejlesztésével — rajzórákon, osztályfőnöki beszélgetések alkal­mával, a megismerő gyűjtőmun­kák segítségével. Felkutatják la­kóhelyük és a környék művészi értékeit, hagyományait. Az idő­sebb pajtások szívesen tájékoz­tatják a kisebbeket a már megis­mert eredményekről. A szovjet iskolákban különösen magasra ér­tékelik a művészet minden for­májának nevelő hatását a gyer­mekek alkotó, esztétikai és erköl­csi tulajdonságaira. Az idősebb, 13—18 éves iskolás­korban különösen megnő az ér­deklődés a valóság, és annak le. hetséges átalakítása iránt. A ser­dülőknél megjelenik a művészet eszközeihez való aktív és tudatos viszony. Nagy teljesítményekről és sikerekről álmodoznak, az új felfedezések lehetőségeiben tár­sadalmi tartalommal megtöltő romantikát találnak. A tudás c sajátítására, a kísérletezésekre, . hosszadalmasabb munkákra és a művészi technikák megismeré­sére törekednek. Példájuk is alá­— Zombor megkülönböztetett figyelmet érdemel többszempont­ból is — mondotta. — A város, illetve a vonzáskörzetéhez tarto­zó községek 60 kilométeres távon határosak hazánkkal. Ez pedig Magyarország határainak a 10 százalékát teszi ki. Nagyon hasz­nosnak bizonyult a látogatás. Jár­tunk a Crvena Zastava autógyár 400 dolgozót foglalkoztató zombo­ri üzemében és a javítóműhely­ben, megnéztük a Milan Konjo- vics Képtárat, s az újbezdáni Du- na-hidat, majd a színházba veze-' tett az utunk. Dinamikus gazdasági és kultu­rális fejlődésről győződhettünk meg. A magyar—jugoszláv kap­csolatok erősítése nagyon fontos mindkét fél részéről, mindkét ol­dalról. Ezt célozza a többi között Zombor és Baja testvérvárosi vi­szonya is, ami tovább sugárzik a két helység határain. A kapcso­latok fejlesztésének számos lehe­tősége kínálkozik. Ugyancsak a közeledést szolgálja a Névnap be­mutatója, a helyi és a kecskeméti színház együttműködése. Remél hetőleg a folytatás sem várat ma­gára. H. F.- A tizenegy ' éves Szvetlána Hlebtunova portréja a nővé­réről. (Fotó: Karálh Imre.) • A bemutató előtti utolsó instrukciókat adja Miszlai István a két főszereplőnék, Rozália Lévainak és Miodrag Petronjénak. (Tóth Sándor felvételei.) szülődés alaphelyzetéből kibonta­kozó általánosabb kérdés: milyen környezeti, emberi, lélektani és szokásbeli akadályai vannak an­nak, hogy őszintébben, tisztább erkölcsök szerint formáljuk az életünket. Miszlai István rende­zésében erőteljes, komikus hang­súlyt kaptak a gátló közhelyek, amelyeket hatásosan ellenponto­zott a jövőt jelző, a tisztább kap­csolatok iránti igény. A Névnap görbe tükörben tárta fel a kive­tendő emberi hibákat, s mintegy mementóként villantotta fel a szebb életforma lehetőségeit. Ér­zékeny művészi egyéniségével ki­emelkedett a feleséget alakító Rozália Lévai, s tetszett a Gusz­tit játszó Miodrag Petronje is. Ugyancsak jól közvetítette a da­rab atmoszféráját társaival együtt Bora Stojanovics Varga Lehel szerepében, s a feleségét életre keltő Bogdanka Szatics. Miután legördült a függöny, a közönség vastapssal ünnepelte a sikeresen vendégszereplő kecskeméti rende­zőt és a színészeket. A bemutató után Halász József nagykövetet arra kértük, hogy nyilatkozzon lapunk számára lá­togatásának céljáról, élményeiről: támasztja: teljesen alaptalan az a nézet, hogy a gyermekek taní­tásában nem kell hangsúlyozni a technikai fogások fontosságát, A képzőművészeti alapok ismerete mindenki számára elengedhetet­len. A Szovjetunióban a képzőmű­vészet az esztétikai nevelés egyik legfontosabb helyén áll — előse­gítve a személyiség alkotó tulaj­donságainak fejlesztését, a való­ság jelenségeinek meglátását. A Krím félszigetről érkezett ki­állítás igen nagy tetszést váltott ki. Ezt bizonyítják a vendég­könyvbe írt bejegyzések is. A testvérterület gyermekeinek tár­lata rövidesen bejárja Bács-Kis- kun városait, és eljut a községek egy részébe is. Lisztes Lászlőné megyei rajzszakfelügyelő SZILVASI LAJOS (117.) Mintha megéreznék, hogy Bminden beteljesedett,, megállnak. Tétován néznek ránk. Most isme­rem csak Godefried urat. Az ő kezében a csengettyű. - Leereszti. Egyetlen árvát csendít még. Az­tán szétárad a szobában a néma­ság. Zuárd atya engem néz. össze­találkozik a tekintetünk. Azt vár­ja. hogy szóljak. Mit mondhat­nék? Láthatják, mi történt. He­gedűs D. Sándor tizedes elment. Akaratlanul mondom ki mégis: — Késő ... Most látom, hogy József is ott áll az ajtó keretében. Azt mond­tam neki, hogy menjen fel a fal­ra őrködni... Igaz, hogy az is fe­lesleges. Az öregember ferenejó- zsef-szakállát megmozdítja a huzat. Lassú mozdulattal leeme­li fejéről zsíros kalapját. Idegesen libeg a sárga láng a petróleumlámpa üvegkürtőjében. VII. Együtt ülünk az asztal körül. Előttünk pálinkásfiaskó. Nem tu­dom, hogy került ide. Valaki teletöltötte a poharakat is. Halot­ti tor? Hegedűs D. Sándor hon­véd tizedesért, aki hősi halált halt a fasizmus ellen ... — Négyen maradtunk .. hal­lom Pista hangját. — A menet­századból .., Fáradt vagyok. Elnehezedett az egész testem. Négyen élünk még abból a régi menetszázad­ból ... A’ többieket támadási pa­rancsokkal hajszolták öngyilkos­ságba. Hegedűst megölték... És mi? Velünk mi lesz? Lehetséges, hogy már körülvették a kolos­tort. Szojkára nézek: — Beszélj... Bámulja a poharát: — Mit...? — Mondd el, hogyan volt. Eltolja \ maga elől a poharat: — Mindent kiterveltünk... Mind az öt posztot leütöttük. Az egyik mozgóőrszemet is. Ügy lát­szott, rendben lesz a dolog. De a másik mozgóőrszemről elfeled­keztünk ... Nem is láttuk. Talán félreállt valahova, a dolgát vé­gezni. Nem volt, aki áttekintse a terepet... Mire kinyitottuk a ka­rámot, és elkezdtek szétszaladni a foglyok, előkerült a mozgó őr. Nem volt. aki elállja az utat, ne­hogy beszaladhasson abba a ház­ba ... Oda, ahol az őrszakasz ta­nyázik. Ha egyikünk őrt állha­tott volna .. . Ügy akartuk elő­ször ... Mindegy: megtörtént. Ri­adót csinált... Nagy kavarodás volt. .. Egy csomó ember, akit kiszabadítottunk. szétszaladt __ L ehettek vagy százötvenen is ... Menekültek. amerre láttak ... Nem csinálhattunk mást. levág­tuk magunkat a törpefenyők kö­zött. megpróbáltuk föltartani az őrszakaszt... Közben lassan húzódtunk visz- szafelé ... Aztán Hegedűs golyót kapott... Hallgattunk. Iszunk. Olgára né­zek. Ift ül mellettem. Hangtala­nul, komolyan. Nem látok rajta félelmet. Gondolkodik. Ezt kel­lene tennem nekem is. De mit gondoljak ki? Mit? Valaki benyit az ajtón. Gode­fried úr. Beóvakodik: — Kérem ... Mintha a megjelenése oldotta volna fel bennem a feszültséget, rákiáltok: — Menjen ki! — De kérem... — magabizto­san lép előre még egyet. Kitör belőlem a düh: — Menjen ki, azt mondtam! Takarodjék! Miért ordítok? Ostobaság. És miért bámul rám, miért nem megy már a fenébe ez a vén idi­óta? — Főhadnagy úr! — kezd hoz­zá tántoríthatatlanul. — Nekünk jogunk van tudni az igazságot! Mi történt? Most Pista áll fel. Három hosz- szú lépessel odaér a pap elé. Egy szót sem szól. Megfogja Go­defried úr vállát, és fordít rajta egyet. Pistában óriási az erő. A kövér pap megpenderül a tenge­lye körül. És mielőtt megvethet­né a lábát, Pista már ki is tes­sékeli a küszöbön. És bevágja az ajtót, csak úgy csattan a kilincs. — Tölts! — mordul rá Gasz- tonra. Gaszton teletölti a poharakat. Pistára nézek: — Meg kell beszélnünk, mit csinál junk... — Temessük el Hegedűst — dobja le magát a székre. — Ez az első. Mit tudom én. mi lesz. még ... Legalább tisztességes te­metést kapjon, ne úgy kaparják el, mint a kutyát... Felhajtja a pohárból a pálin­kát. — Gyerünk József majd ad ásót... Felkelünk valamennyien. — Maradj kedves... — nézek Olgára. — Maid mi megássuk a gödröt.. Csak fáznál odakint... A többiek már kimentek a szo­bából. Olga a bekecséért nyúl. Rám néz. Magára húzza a bá­ránybőr bundácskát. — Én most már mindig mel­letted akarok maradni... Nem megyek el mellőled egy percre se ... Mit feleljek erre? Kedves, de­rék kis pajtásom.. Átölelem a vállát, és magam előtt engedem ki az ajtón. Minden öreg pap itt ül az ebéd­lőben. összelelepedtek az asztal köré. Biztosan az eseményt tár­gyalják. De most hallgat vala­mennyi. Megvárják, amíg átha­ladunk a termen. Godefried úr haragosan bámul rám Vigyen el az ördög, vén idióta... Te is oka vagy Hegedűs halálának! Zuárd atva felemelkedik az asztalfőről. Elém léo. Megállók. — Beszélni akarok veled ... — Majd később... — kikerü­löm. és Olgával együtt kilépek a teremből. Arcul csap az udvaron a hideg levegő. Nem esik a hó. Fagy. Lá­bunk alatt csikorog a hó. Világos az istálló ajtaja. Benézek. Csak az öszvérek állnak a jászol előtt. József már kiment a fiúkkal a kertbe. Olga szótlanul tapossa mellet^ tem a havat. Csak a lépteink ro­pognak. Néma az éjszaka. Nem szólnak az ágyúk se a távolban. Itt vannak a fiúk a kertben. Már ásnak. — Ad jon egy ásót... — mon­dom Józsefnek. — Megássuk mink ... — Azt mondtam, adjon egy ásót. Idenyújtja a magáét, belenyo­mom a földbe. Puha. Még nem volt ideje átfagyni. Kifordítom az első nyomot. Aztán a másodi­kat. Sírt ásunk. Gyakorlottan. Sokszor csináltuk már. Ástunk tömegsírokat odakint Ukrajnában. Ott is együtt dolgoztam a fiúkkal, jóllehet nekem nem kellett volna. Néha arra gondoltam, hogy egy­szer az én sírom is megássa va­laki. Nekem is kötelességem ... Egy szó sé esik. Nemsokára el­temetjük Hegedűst. És utána mi­hez kezdünk? Nem valószínű, hogy körülkerítették volna a ko­lostort. De annyi biztos, hogy odalent a völgyben riadóztattak minden alakulatot. Megrémültek, hiszen nem számítottak fegyveres akcióra. Felegyenesedek: — Hajnalban el kell hagynunk a kolostort. Senki sem felel. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom