Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-23 / 94. szám
4 • PETŐFI NOPE • 1975. április 23. Jövőben gondolkodva ÖNTÖZZÜK FÖLDJEINKET Lehetőségek, javaslatok NOTESZLAP „Amit tettem a községért, a szakszövetkezetért, úgy érzem, kötelességem volt megtenni. A magas kitüntetés meglepett és gondolkhdóba is ejtett egy-' ben: hogyan tudok majd megfelelni az újabb köve-' telményeknek? Mert szerintem ez az elismerés méginkább kötelez, feltételezi az eddiginél jobb munkát." □ □ □ ' Kaskantyú szakszövetkezetének elnöke, Kiss Tibor felszabadulásunk 30. évfordulóján megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát. Az idén 51 éves. A negyvenet alig hagyta el, amikor elnökké választották. Középtermetű, fürge mozgású, a haja már ősz, de barna szeme fiatalosan csillog. Gondolkodásában is megőrizte az ifjúkor frisseségét, és ezt párosította az évek sokszor átgondolt, megszűrt tapasztalatával. Apcon született, beszéde ma is árulkodik a palóc vidékről. A községben mindenkinek Tibor bácsi. Akihez mindenkor be lehet vinni a gondokat, örömöket. Talán ezért írták minősítésébe, hogy elaprózza magát, ö másként tartja: — Amikor elnökké választottak azért tették, mert bíztak bennem Olyannak gondoltak, aki alkalmas a vezetésre. Ahhoz azonban, hogy az embereket irányítani tudjam, ismernem kell őket. Kis község Kaskantyú, a .szakszövetkezet sem valami nagy, de ez az egyetlen termelő üzem a faluban. Mint ilyen, meghatározza a község arculatát, az emberek életét. Arról szó sincs, hogy nem bízom az embereimben, a szövetkezet többi vezetőjében. Így nem tudnék dolgozni. Az emberi természetet ismerve viszont tudom, mindenkinek a maga baja a legnagyobb. legyen az családi' vagy- munkahelyi. Meg kéll hallgatni^' ha egyszer arra érdemesítenek,.- hogy hozzám forduljanak veteT Aztán amikor elmondják, átkísérem őket ahhoz a vezetőhöz, akire tartozik, aki elintézi. Már hogy nézne ki, ha az első mondat után megszólalnék: Jani bácsi, vagy Bözsi néni, ez néni hozzám tartozik! o □ □ Vállára veszi az emberek egyéni gondjait és a szövetkezeiét is. Igaz, mindkettőt megosztja, mégpedig nem akárhogyan. A szövetkezeti székházban szinte csupa fiatal arcot látni. Legtöbbjük alig érte el a 30 évet. Ráadásul — mint a beszélgetésből kitűnt — évek óta Kaskantvún vannak, dolgoznak. Szebb bizonyíték aligha kellene arra, hogy hatalomféltés nincs az elnökben. Raffai Sarolta Vasderese jutott eszembe, amikor beszélgettünk. Az, hogy mennyivel köny- nyebb, konfliktusmentesebb lenne a „vasderesek'’ sorsa, ha úgy gondolkodnának, mint Kiss Tibor. Már több éve annak, hogy a közgyűlés elé vitte, ott vitattak me^. ki legyen az utód? Akii választottak, mellette dolgozik. A tagság tudja, hogy a leendő utód miért van ott mindenütt, alkalma van megismerni alaposan. A választott is úgy dolgozik, gondolkodik, ismerkedik mindennel, hogy tudatában Van, később az ő vállára kerül át a felelősség jó része. Egészséges dolog ez így, az előre gondolkodás, a jövővel való törődést bizonyítja. Ennek hagyományai is vannak Kaskan- tyún. Az elnök így vall róla: — A községben három szakszövetkezet alakult 1961-ben. 1962-től már együtt dolgoztak. Akkor még Sárfehér néven működött, később lett Homokgyöngye. Az első vezetők közül most csak az nincs a szakszövetkezetben, aki azóta meghalt vagy családi okok miatt elköltözött a faluból. Változatlan a kezdeti években kialakult szemlélet is. A közös művelésű szántó jelenleg több, mint 900 hektár, az összes érdekeltséget jelentő 1200 hektárból. Jó arány, s még jobb lesz. Ehhez azonban kellett az az 1966-os határozat, miszerint minden felajánlott földet átvesz a szakszövetkezet. Legyen az fél hold, vagy másfél. A területen levő tanyákat, amelyek akadályozzák a közös munkát, ugyancsak megvásárolják. Így is történt, s ez mindenkinek hasznos volt. Nem is lehet, hogy valamit kigondolunk és másnap már készen akarjuk látni! Évekkel előbbre kell nézni, és fokozatoA mezőgazdasággal, de különösen az öntözéssel hivatásszerűen foglalkozó szakemberek körében nem új dolog, hogy szennyvízzel és hígtrágyával is lehet öntözni a földeket, egyszersmind javítani a talaj táperejét. Megállapította a NEB- vizsgálat, hogy ezen a téren még csak kísérletek folynak, s így sem megfelelő tapasztalat, sem pedig értékelhető eredmény nincs. A kecskéméi Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet területén — ugyancsak kísérleti 'jelleggel — épül a megyeszékhely szénnvvizét hasznosító öntözőtelep, amely nagyságát tekintve egyedül álló az országban. Nagy jelentősége van a telepnek a város és környéke környezetvédelmére. az élővizek tisztaságának védelmére. A város szennyvize ugyanis eddig a Tiszába került, természetesen tisztítás nélkül. Közösen a ,VITUKI-val A szennyvíz mezőgazdasági hasznosításával kapcsolatos kísérletek az említett kecskeméti termelőszövetkezetben a VITUKI- val (Vízügyi Tudományos Kutató Inltézet) közösen indulták. Eredményét mérni és a nagyüzemi hasznosításra vonatkozóan tapasztalatokkal szolgálni érthetően csak több éves értékelés alapján lehet maid. A kísérletek minden esetre biztatóak, s minden valószínűség szerint nagy lehetőségek rejlenek a városok szennyvizeinek mezőgazdasági, kettős hasznosításában. A másik ilven lehetőség a bevezetőben már említett hígtrágya. Ezzel a megyében — a vizsgált egységek közül — csupán a Bajai Állami Gazdaság foglalkozik, de több üzemben felvetődött ennek az igénye, sőt néhány helyen kísérleteket is végeznek. Az öntözésnek ezt a módiát a megépült állattenyésztési telepeken keletkezett nagy mennyiségű trágya hasznosítása vetette fel. A Bajai Állami Gazdaságban már 1971 óta folynak ez irányú kísérletek az évenként keletkező 350 ezer köbméter. hígtrágya felhasználására de értékelésre alkalmas adatok még nincsenek. Mindazok, amiket a népi ellenőrök e vizsgálat során megállapítottak — alkatrészellátás, termelés; eredmények, gazdaságosság. szakemberek stb. —- bizonyára indokolttá tesznek majd egy vnémoni'í öv^ef naflaávíörn tsiífr utóvizsgálatot. Ennek során ki lehet majd térni a felbukkant és még tisztázatlan, nem megoldott kérdésekre, olyan értelemben, hogy javultak-e az öntözés „holdudvarába” tartozó járulékos tényezők? Ezt a javulást azonban a NEB nem ölbe tett kézzel várja, hanem munkamódszerének megfelelően javaslatokat dolgozott ki a legjobb megoldásokat illetően. Tudományos alapokon ' A javaslatok közül figyelemre méltó, mert az egész öntözést, annak fejlődését befolyásolja, hogy a beruházás költségeinek csökkentésére van szükség. Ennek érdekében az öntözőrendszerek építését. gépesíteni, iparszerűvé kell tenni. Ki kellene dolgozni olyan szállítható, s emellett nagy hatósugarú esőztető szórófejeket, amelyek egyaránt alkalmasak tiszta víz, szennyvíz és híg tárgyaié szórására. sőt vegyszerekkel történő működésre is. Mindenek előtt azonban arra van égetően szükség, hogy az öntözés gyakorlati végrehajtását tudományos alapokra helyezzék, hiszen csak így érhető el a legnagyobb hatékonyság. Ehhez persze egyben arra is fel kellene készülnie az iparnak, hogy például a talaj vízkészletének méréséhez műszereket készítsen, a termelő üzemek meteorológiai előrejelzést kapjanak, megfelelő térképekkel legyenek ellátva. A jelenleg érvényben levő köz- gazdasági szabályozók nem ösztönzik a mezőgazdasági üzemeket a meglevő öntözőtelepek és berendezések felújítására, rekonstrukciójára. Ezen korszerű, terme- leiíeny és megbízható üzemelésű berendezések vásárlásának jelentős támogatásával kell és lehet gyors ütemben változtatni. Szükséges az is az előrelépés érdekében — hangsúlyozza a NEB —, hogy csökkenjenek az öntözési költségek. Ennek érdekében a beruházás kiadásaiból az üzemekre jutó hányadot minimálisra leszállítani. az ötvenszázalékos állami támogatással létesülő öntözőfürtök esetében a saját erő jelentős részét hitelként adni az üzemeknek Együttműködést összefoglaló jelentése végén megállapítja a népi ellenőrzés, hogy jelenleg a fürtjellegű öntözési rendszerek fejlesztésekor az üzemek társulása és későbbi együttműködésük is csupán formális. Javasolja a NEB. hogy az új öntözőfürtök létesítésénél vizsgálják meg a gazdaságok szorosabb együttműködési, társulási lehetőségét. az élelmiszer-feldolgozó iparral és a kereskedelmi partnerekkel. Igv fokozható lenne az öntözési lehetőségek jobb kihasználása. „Személyre" szóló javaslatot is tesz a megyei NEB. amikor felhívja a MÉM Operatív Bizottságát. arra. hogy kötelezze az öntözési rendszerek gazdáit a különböző kultúrák öntözési techno- lógiájának kidolgozására, adjanak szaktanácsokat és általában honosítsák meg az öntözéses gazdálkodás magasabb színvonalát a velük együttműködő gazdaságokban is. S végül — hogy tisztán lássuk a jövőben a gazdaságosság értékelését. eredményességének kérdését — az öntözési üzemággal rendelkező gazdaságokban olyan számviteli rendszert kell kidolgozni, amely az üzem számára is lehetővé teszi az öntözés egyértelmű elbírálását. (Vége.) Gál Sándor “Cgyik legkedveltebb italunk a kávé. A felfedezéséről, elterjedéséről és változatos szerepléséről írott cikkek, tanulmányok köteteket tesznek ki. Jelentősége az idők folyamán nem csökkent. Világszerte újra és újra foglalkoznak vele. Hazánkban már a múlt században Balogh Pál oryos a kávé élettani hatásáról, Römer Flóris az első budapesti kávéházakról majd,, a 20. század elején Bállá Miklós és Bor- sody Bevilaqua a fekete ital társadalmi szerepéről írt. A kávéval foglalkozó munkák közül érdekességben kiemelkedne az Országos Széchényi Könyvtár féltve őrzött könyvritkasága: Be- vanda Asiatica (Ázsia itala). Az író Luigi Fernando Marsigli da Bologna olasz gróf, aki egy sa- voyai ezred kapitánya volt, és 1683-ban Sopron mellett Kara Musztafa török nagyvezér fogságába esett. Mintegy két évig a törökök „káhvedsi hasija” vagyis kávéfőző legénye volt. A gróf rendkívül érdekes tapasztalatait könyvben írta meg. melyet Bécs- ben adtak ki, 1686-ban. Boldog Arábia itala Marsigli gróf könyvében nemcsak a saját tapasztalatait mondja el. hanem idéz Husszein effen- di török kutató és utazó írásaiból, is aki Arábiában a kávécserje őshazájában tanulmányozta a termelést és élvezetét. Könyvében Marsigli leírja az akkori török kávéfőzés módszerét: A kávészemeket kézimalomban kipergették, és láng felett tartott nyeles edényben rázogatás közben pörkölték, majd bunkóval réi- mozsárban finom lisztté zúzták, utána bőrzacskóban tárolták. A kávéfőzésnek is megvoltak a szabályai. Egy ezüstfedeles kannába annyi hideg vizet öntöttek, amennyi kávét kívántak főzni. A '•ízhez egytizedrésznyi kávét adlak. Ügyeltek arra, nehogy kifusson a habja, mert abban van az ereje. Mielőtt a hab már kifutna, az edényt a tűzről el kell venni, és meg kell várni míg a sűrűje leülepszik... A kávét a törökök agyag vagy majolika edénybe öntötték ki, és aki édesen és illatosán kívánta inni, az cukros cédrushéjat, vagy violagyökeret tett bele. Ezt a főzési módot a régi kávésok „practica Veneto”-nak, azaz velencei módNégyszázharminc éve kávézunk nak nevezték. A törökök a kávét féltojáshéj alakú, füleden porcelánbetétes réz csészékből itták. Marsigli idézi mesterének, Hüsszein effendinek véleményét a kávéról: felfrissíti a lélek kedvességét, elveri az epés gondolatokat, meggyorsítja a szívverést. Amikor a kalandos életű olasz kiszabadult a fogságból, a törökök elleni felszabadító hadjárat vezérkari és tüzérségi mérnöke lett, és a Budára történt 1686-i bevonulást követően két évtizedig tevékenykedett hazánkban. 1723-ban páratlan munkát jelentetett meg hat kötetben Magyar- országról. Történelmi, jogtörténelmi, politikai, régészeti, vízrajzi, csillagászati, álltat- és növényvilágról összeállított fejezetei egész Európában nagy feltűnést keltettek. Ennek a munkának érdekességét még fokozza, hogy Marsigli rövid idő alatt a tudományos világ kiemelkedő alakjává vált, és Európa minden jelentős tudományos akadémiája tagjává választotta. A világosság háza, a muzsika háza Négyszázharminc éve, tehát a török hódoltság első éveiben Magyarországon megjelent a keleti ital, a „fekete leves”. A hódoltság alatti Budán már voltak töröli kávéházak, és 1686-ban, Buda és Pest visszafoglalása után a két városban megjelentek az első polgári kávéfőzők. Érdekes, hogy míg a legtöbb mesterséget nyugatról bevándorolt kézművesek honosították meg, addig a kávésmesterség keletről érkezett, az első kávéfőzők pedig bosnyákok, rácok, örmények és görögök voltak. Ghazi Szülejman el Muhib'oi, Magyarország leigázója 1535-ben adta ki a kávé ivását megengedő parancsát az egész birodalomra szólóan. Ugyanis néhány évtizeddel korábban, 1511-ben a mek- kai helytartó megtiltotta a kávé fogyasztását, sőt halálbüntetést is kilátásba helyezett, ha valakit kávéiváson érnek. 1541-ben már az isztambuli kincstartó Defteréiben, a birodalmi adólajstromban szerepelnek a budai és pesti Káhvé Há- nék, vagyis a Kávé Házai; keleties nevükön a Világosság Házai, a Mécsesek Házai és a Muzsika Házai nevezetű mulatóhelyek, amelyeknek nevét tarkára festett cégérlámpásai adták meg. Az egykorú feljegyzések szerint a párkányi csatanyerés örömére a budai törökök nagy Baj- ramot (ünnepet) rendeztek és az utcai sátrakban ingyen osztogatták a kávét a budai népnek. A hódoltság kezdetétől 1686-ig létrejött kávéházak a törökök ki- ű?ése után sem szűntek meg, sőt az újak égyenes folytatásai voltak a régieknek. Ennek az volt a magyarázata, hogy a legelső pesti és budai kávésok rácok, bosnyákok. görögök és örmények voltak. Ugyanis a törökök szenvedélyesen szerették a kávét, de az igazhitű török nem lehetett káhvédsi (kávéfőző), mert ez nem fért össze a szigorú müzlim óhi- tűséggel. Biztosra vehető, hogy a 16. századbeli pestbudai török kávéházak korábbiak, mint Velence, Bécs, London és Páris kávéházai, miután a kávé a törökkel együtt jött Magyarországra. Az első magyar kávéházak A régész és historikus Römer Flóris Régi Pest című munkájában — mely a három város: Pest, Buda és Óbuda egyesítésének évében jelent meg — ezt írja: „Az első pesti kávésról nem sokat tudunk; legrégibb nyomokat 1714-ben találni, midőn a 241-i számú sarokházról Cavasie- der Balázst, a rác kávést, mint -háztulajdonost említik. E név már elégségesnek látszik bizonyítani, hogy e helyen kávéház állott.” Cavasieder Balázst kell tehát az első bejegyzett kávésnak tekinteni... Blázsó Káhvedsi 1714-ben nyitja meg kávéházát, amikor az utcán énekelve, sípot fújva árulják a pesti mozgó káhvédsik a kávét, serbetet és a szilvából főtt italt. A század eleji Budapest 500 kávéházáról már sokat írtak. Szinte mindegyiknek megvolt az Séta közben A pedagógia tudósai a kíváncsiságot pozitív tulajdonságnak tekintik. Az érdeklődés gondolkodásra ösztönöz, az okok kiderítését szorgalmazza. Szakmánkban a kíváncsiság elengedhetetlen követelmény. A gyakorlás során szerzett rutin segítségével talányos ügyeket sikerüli megfejtenem. Három rejtély kibogozásához ezúton kérem olvasóink segítségét. A kollektív bölcsességben bízva azt tudakolom először, hogy a színházban játszott operett falragaszának híradása szerint miért vállalkozott a jeles Rima.nóczy Yvette a szokatlan feladatra: vendégként ..tetvezze” a Katona József Színház részére a jelmezeket. Föl nem foghatom’, hogy miért szükséges a Gerolsteini Nagy hercegnő jelmezeinek tetvezósie? Két eset lehetséges. Előfordulhat, hogy valami titokzatos, jelképes értelme van a bizonyára fáradságos műveletnek. Az sincs* kizárva, hogy egy kedves nyomdai baki okozott félreértést. Arra mindenesetre alkalmat ad. hogy felidézzük néhai Lisztes Mihályt, hajdani korrektorunkat. Ha élne, a hibát mentegetve bizonyára ■ mondaná : ,.így is van értelme”. Vanni van, csak kicsit furcsa, kacagtató. Nehezebb ügy a Szabadság téri könyvesboltnak az egyik kunszentmártoni ktsz által kivitelezett felújítása. Egyszerűen nem tudom elképzelni. hogy mit csinálhatnak a néhány helyiséges üzletben hónapokig. Hajdan a Városi mozit hamarabb felépítették mint ameddig a főtéri boltot átalakítják. Végképp nem tudok magyarázatot adni, hogy a ktsz felettesei, az illetékes hatóságok miért tűrik az üzlet kirakatát elcsúfító piszkot, koszt. Az egész város szépitkezett április negyedikére, felszabadulásunk 30. évfordulójára. Senkinek sem jutott eszébe a Kecskeméten dolgozó kunszentmártoni részlegben, hogy legalább egy függönnyel, vagy az üveg átfestésével eltakarja a kirakatban látható lomtárat. Jó lenne május elsejére megszüntetni a kirakodóvásárt, . . Miért a bosszantó közöny? Naponta járok az úi Domus áruház építkezésén. A szokásoknak megfelelően egy tábla tudatja, hogy ki a tervező. olvasható a kivitelező vállalat neve. De egyetlen rubrikát sem töltöttek ki az előregyártott, vonalazott táblám Bölcsen elhallgatják az átadási határidőt. Miért a titkolódzás? Úgy vélik, hogy ez nem tartozik a járókelőkre? Vagy maguk sem tudják, hogy mikor végeznek? Harmadik kérdésem tehát így hangzik: miért készítenek ilyen felesleges rovatot? Heltai Nándor »»ii érdekes, színes múltja, különleges hangulata. Ilyen volt a Hang- 11 kávéház, amelyet még 1831-ben nyitottak meg, és 1869-ben Pest város tanácsa Hangi Mártonnak, az Angol királynő fogadó pincérének bérbe adta. A kasztok kávéháza, vándorló asztalok Akkor kapta a „Vi garda Kávéház” helyett a Hangli nevet. Balia Vilmos a század elején hangulatos képet fest erről a kávé- házról: „Nagyobbára városi urak látogatják, akik olykor kevés disputába merülnek, de egyébként csend honol itten, melyet tizenöt percenként megszakít a zenélőóra halk muzskája. Nincs sehol ehhez csak félig-meddig hasonlítható Café-Park, A hatalmas folyam partján régi terebélyes fák árnyékában, kilátással a budai hegyek panorámájára. Hadvezéri invencióval a kávés — pompásan fegyelmezett személyzetével — úgy tudja intézni a dolgokat, hogy minden kasztnak megvan a külön csoportja, így az „elfoglalva” szövegű táblák fölöslegessé váltak. Még véletlenül sem fordul elő, hogy például egy tájékozatlan kisgazda, vagy egy tőzsdeügynök odaül a hadtest; főparancsnokság szomszédságában. Ugyanis üres asztalt majdnem sohasem látni. Ez volt a fortély. A belépő vendég elé odasiet egyike a mindönkit ismerő főpincéreknek, egy kis összerakható. asztalkával és azt felállítja a kertnek abban a részében, amely az új vendégnek dukál... Ebben a kávéházban egyedül érkező hölgyvendéget nem szolgálnak ki. Hogy a személyzetnél egyrészt semmiféle versengés vagy féltékenykedés elő ne forduljon, de hanyagság vagy mulasztás sem, soha nem hallja a kegyelmes úr például „kérem ez nem az én rayonom”, a borravaló közös. Ha új segéd, „Kernyer” kerül oda, a többiek néhány napig kipróbálják. Hamis pénzzel cserélik ki a jó hatost és megfigyelik, hogy visszakerül-e?” Ki tudná felsorolni a régi kávéházakat, és elmondani színes történetüket? Irásúnk is csak ízelítőt adhatott belőle. Kiss Géza san valóra váltani. Beszélgetni az emberekkel, mert a józan, ésszerű dolgokra fogékonyak. így értünk el lassanként sokmindent, 1964-ben alig adtunk 1 millió forintnál nagyobb értékű árut, tavaly. pedig már 46 milliónál is több került ki innen. A nyereségre sem panaszkodhatunk, csaknem 4 milió forintot tett ki. Márpedig, ha fejlődik a közös gazdaság, a tagságnak is többet tudunk adni. □ □ □ / ' A Homokgyöngye nem adott keveset a községnek. Az új művelődési Házban öt klubszoba van. szolgálati lakással orvosi rendelő készült, nem régi az ABC-kisáruház és most épül az új napközi otthonos óvoda. Sokan érdeklődhettek már. miként bírta ezt aiwagUagaszakszövet- ^Zet,mefjí kraclésen^-e moso iyogva. válaszolt: ' • HaaÉPHagamtói nwi jöttem volna rá, hogy mindezekre szükség -van, az emberektől, amint gondjaikat sorolják, biztosan megtudom. Nem volt szórakozóhelye a fiataloknak, a beteget a szomszédba kellett vinni, a fiatalasszony nem jöhetett dolgozni, mert a kisgyerekre nem volt ki vigyázzon. Mi eddig mindössze kétszer fizettünk kiegészítő részesedést. A törvényeknek megfelelően ez az ösz- szeg attól függ, ki, mennyit termel. Nem tartottuk igazságosnak, hogy akinek sovány a saját művelésű földje, keveset ad. kevesebbet is kap tőlünk, mint • jobb módú társa. Ezért döntöttünk úgy a gazdákkal együtt, hogy közös célra fordítjuk az egyébként kifizethető részesedést így építettünk utakat, se- gítetünk az óvoda bővítésében, elvezettük a villanyt a tanyacsoportokhoz. Innen, a községből nem nagyon vándorolnak el az emberek. Jó] érzik magukat. □ □ □ Beszélgetésünk közben bejött az irodába a főkönyvelő. Varga Lajosné Sáfár Anna. Fiatal, még jóval a .10 év alatt. Ö mondta, hogy az elnökkel lehet és érdemes vitatkozni. — Becsülöm a fiatalokat — mondja Kiss Tibor. — Többségük szeret dolgozni, tud jól politizálni. Sohasem szabad válasz nélkül hagyni kérdéseiket Ha a véleményünk nem egyezik, vitatkozom velük. Persze, engem is meggyőznek olykor. Az én korosztályom kicsit már fáradt, de a fiatalok nem hagynak ellustulni bennünket. Mozgékonyságukkal kényszerítenek, hogy én is frissebb legyek. Nem is lehet másként, hiszen nálunk, a szak- szövetkezetben dolgozó tagok és alkalmazottak átlagéletkora 33 év. □ □ □ Hogyan tovább? — tette fel önmagának is a kérdést beszélgetésünk elején az elnök. A választ megadta ö maga, amikor «.lóvette azt az elemzést, amit a MÉM és a TOT pályázatára írtak. A körzetben mindössze két ilyen készült, pedig 19 szakszövetkezet van. „Hát hogyan lássanak világosan a szakirányítók, ha mi nem segítünk nekik?” kérdezte. Aztán még elmondta, hogy jövőre szőlőt telepítenek, és elkészül az a napközi otthonos óvoda is, ahol a szövetkezet minden dolgozója kaphat meleg* ételt. Szóval — így tovább! Dénes Éva
