Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-18 / 90. szám
1975. április 18. • PETŐFI NEPE • 5 űttörBélet MAI TÉMÁNK Aránytalanság Enyhén szólva furcsa jelenségre figyeltünk fel mostanában. Ha csupán egy-kél hasonló esetet tapasztaltunk. volna, azt hihetnénk, hogy merő véletlenről van szó, amiire nem érdemes szót vesztegetni. Sajnos, nem így van. Amilyen örvendetes, hogy napjainkban egyre inkább fellendülőben van az amatőr művészeti mozgalom, s a korszerű közművelődési formák (klubok, vetélkedők, pályázatok stb.) is szemmel láthatóan életre keltek, annyira lehangoló látni, hogy a pályázatok és versenyek díjainak nagysága, mértéke között káltó aránytalanságok vannak. Voltunk szavalóversenyen, ahol négy-öt közepes képességű versmondó állt elő, hogy az ugyancsak négy-öt tagú zsűri előtt bizonyítson. S a jutalom: kilencszáz forintos első díj, és értékes ajándék a legutolsónak is. Ugyanakkor láttunk pályázati eredmény- hirdetést, ahol a főhivatású kutató százoldalas tanumányáért ötszáz forintos jutalmat kapott.. Es részt vettünk — hogy az ellentétes felsorolásnál maradjunk — szavalóversenyen, melynek végeztével a nyertesek kéthetes külföldi útról szóló írást vettek át jutalmul. Noha az ott nyújtott teljesítményükért legfeljebb egy értékesebb könyvel érdemeltek volna. Nem sokkal ezután egy népesebb és sokkal színvonalasabb vetélkedőn az elsődíjas szereplő egy oklevelet kapott. A példákat sokáig lehetne sorolni. Mind azt bizonyítaná, hogy az efféle aránytalanságok ijesztő méreteket öltenek. Úgy látszik, a díjak összegét az határozza meg. hogy a rendező szerv milyen gazdag, mennyire áll rendelkezésére hasonló célokra pénzösszeg. Az önállóság durva csorbítása nélkül valamiképpen közös nevezőre kellene hozni az összegeket, az ajándékok és díjak nagyságát, mértékét. Esetleg ki lehetne adni egy olyan módszertani füzetet, melyben bizonyos szempontok alapján — ne féljünk a szótól — normákat állapítanának meg a dijakra. Könnyen elképzelhető, hogy egy ilyen tanácsadó füzetből megtudhatnák a szervezők, rendezők, hogy mondjuk egy iskolai vagy vállalati szintű szavalóverseny első dija 2—300 forint készpénz vagy ajándéktárgy —, a városi döntő nyerteséé 5—600 forint — lehet és igy tovább. így nem történhetne meg ennek épp a fordítottja, mint gyakorta láthatjuk, sajnos. Az ilyesféle aránytalanságokat már a versenyzők is nem egyszer szóvá tették. Érthető, hisz mit is szóljon az a fiatal, aki a munkahelyi szavalóversenyen tízszer olyan értékű jutalmat kapott teljesítményéért, mint később a megyei döntőn való sikeres szerepléséért. Azért, mert a vállalatnak összehasonlíthatatlanul nagyobb összeg állt rendelkezésére, mint a megyei rendező szerveknek. Az ilyesmi mindig visszaüt; az ilyen „jószándék” leginkább a visszájára fordul. V. M. Tömören és találóan jellemezte intézményünk jelenlegi helyzetét fazekas István, a félegyházi Kiskun Múzeum igazgatója, amikor nemrégiben eredményeikről és terveikről ejtettünk néhány szót. Ezt mondta: „Az igények nagyon is maiak a lehetőségeink viszont múlt századiak”. Mindaz, amit az igazgató elmondott, s amiket az utóbbi évtizedekben erről a múzeumról hallottunk és olvadtunk, együttesen azt bizonyítja, hogy e régebben meglehetősen zaklatott életű, és ma is sok gonddal küzdő intézmény az eddigieknél sokkal több segítséget, támogatást érdemelne. Szűkösen, szorongva A múzeum főépületében az egykori kiskun kapitányság székelt; a melléképületben a rabokat őrizték abban a messzire tűnt világban. A harmadik a szomszédos szélmalom, múzeummá nyilvánítva. 1940 óta fejtheti ki tevékenységét ezen a helyen az intézmény. Régebben egy gim náziumban, majd egy halászcsárda emeleti részében húzódott meg. Sajnos, rossz, időszakban kezdte uj életét e falak között. A pusztító háború elmondhatatlan károkat okozott. Elvesztek a nyilvántartási lapok is; a legjobb igyekezet sem volt képes megállapítani a rendcsinálás idején, hogy minek is kellene lenni a termekben, raktárakban. „Kinőtte már a ruháját” régen az intézmény; az összegyűjtött anyag s a vállalt közművelődési szerep egyaránt korlátok közé szorul. A további gyűjtés-beszerzés, a feldolgozás és a rendszeres bemutatás egyaránt egyre nehezebbé válik. Ugyanakkor itt — mint Baján a múzeumban — több család is lakik. Kiköltöz. tetésük csakis azáltal lenne megvalósítható, ha megfelelő lakáshoz juthatnának. A tanács vezetőire vár a nem kis feladat. Kevesen vannak Az sern kisebb gondjuk, hogy feladataikhoz képest kevesen dolgoznak a múzeumban. Jelenleg csupán egyetlen szakember tevékenykedik e falak között; mellette egy tárlatvezető és laka rí tó. segédkezik a sokirányú fel adatok elvégzésében. Cikkünk további részéből — melyben a múzeum gazdag anyagát, és változatos programját igyekszünk Tanárok iskolája bemutatni — kitűnik majd. mennyire kevés ez a létszám. Sietve írjuk le: jó néhány évvel ezelőtt a mostaninál voltak már szerencsésebb helyzetben is. Dr. Lükő Gábor kandidátus igazgatósága idején Gémes Balázs néprajzos is itt dolgozott. Itt jegyezzük meg. hogy tíz kerek éven át dr. Mezősi Károly Pető- fi-kutató igazgatta az intézményt, nem kevés sikerrel. A táj népélete A Kiskun Múzeum jellegét tartalmas néprajzi anyaga határozza meg elsősorban, ötezernél több feldolgozott tárgyat őriznek. Állandó jellegű kiállításukon a közönség a környező táj gazdálkodásának, a pásztoréletnek az eszközeit; a népi művészet gyönyörű és begses darabjait, például a híres kiskun madonnákat: öltözködési, viseleti, háztartási tárgyakat: a kismesterségek (takács, lakatos, csizmadia. stb.) szerszámait: s annyi mást, még. amelyekből rekonstruálni lehet, a régi, sajátos félegyhá/.i életet. Rendkívül értékesek a múzeum egykori igazgatójának, Szalay Gyulának művészi értékű fotói a környék építészeti sajátosságairól. Gazdag tartalmú helytörténeti anyagok, írásos történelmi dokumentumok teszik még értékesebbé a gyűjteményt. Az 1950-es években hozták léire a külön épületben elhelyezett börtönmúzeumi gyűjteményt. Ez több szempontból országosan is egyedülálló. A jelentős mennyiségű tárgyi anyagot azonban csak megfelelő szakemberrel lehetne igazán szakszerűen feldolgozni. Ez elsősorban a gazdag raktári anyagra vonatkozik. Igazán megérdemelnék a nagyobb figyelmet, „fentről” is. Jogtörténészre, sőt kifejezetten büntetéstörténettel foglalkozó tudós szakemberre lenne szükségük, legalább egy időre. Kincset érő könyvek Az úgynevezett múzeumi .segédgyűjteményük a csaknem ötezer kötetes könyvtár. Néprajzi, numizmatikai, helytörténeti, régészeti, büntetéstörténeti művek szoronganak a folyóiratok és napilapok mellett.. Különösen értékesek a Katona-kutató Miletz Janos hagyatékából származó kötelek. Jó néhány igazi könyvritkaságot látni itt, amelyek közül nem egy valósággal kincset ér ma már. Néhány, példa: Calepinus értelmező szótára (Basel, 1564): Philippus Bergomensis Világkrónikája (Velence, 1492); Hegyesi Márton 1648-as honvédtiszt kéziratos jegyzetei stb. A még feldolgozatlan, értékes kötetek halomban hevernek. Sem idő, sem pedig megfelelő hely nem áll rendelkezésükre e munka, elvégzésére. Az a sokáig nem tartható helyzet állt elő, hogy jelenleg senki sincsen, aki pontosan meg tudná mondani, mit is ér ez a könyvtár. Csak amikor ebben a kincsei érő halomban keresgélni kezd az ember, akkor sejti meg: itt olyan szellemi értékek hevernek egymás hegyén-hátáh, amelvel bűn nem hasznosítani valamiképpen. A z érem másik oldala A fentiekből kitűnik, hogy a Kiskun Múzeum súlyos gondokkal küzd. Olyanokkal, amelyek megoldása messze meghaladja az. intézmény igazgatójának lehetőségeit és jogkörét. Megfelelő segítség nélkül bárki is képtelen lenne a helyzeten javítani. A problémák felemlitése azonban csak az érem egyik oldalát jelzi. A ■ másik — a biztatóbb — az, hogy ez a múzeum az elmúlt esztendőkben számos figyelmet érdemlő rendezvénnyel gazdagította a város kulturális életét. Elsősorban a kiállításaival. Az állandó — büntetőjog-történet, néprajz. Holló-gyűjtemény — kiállítások mellett jó néhány értékes időszaki tárlattal ismerkedhettek meg a látogatók. Két alkalommal itt rendezték meg a szokásos téli tárlatot; bemutatlak a békési és a kiskunsági kopjafákat; közönség elé vitték Bo- zsó János, Tornyai János, Bodor Miklós, Szalay Ferenc képeit; lehetőséget adtak a bemutatkozásra több szobrászművésznek ... 1970-től kezdve állandóan nőtt a látogatottság. Néhány év alatt csaknem a hétszeresére. Ma már évente csaknem húszezren tekintik meg a kiállított tárgyakat. Egyre növekszik azoknak a száma, akik az ország minden részéből érkeznek a kiskun városba, és ismereteiket e falak közt is gyarapítják. A múzeum — elsősorban Fazekas István igazgató — sokat tesz a Móra-kultusz ápolásáért, közkinccsé tételéért. Tovább kutatják az író városhoz fűződő kapcsolatait is. Varga Mihály Pajtások! Tudósítók, krónikások leveleiből közlünk most részetekre összeállítást. Bajáról Kőhalmi Csilla küldött beszámolót. A Kállai Éva úttörő- csapatnál történtekről írt levelében. A közelmúltban veteránokkal találkoztak a pajtások a munkásőrség helyi parancsnokságán, illetve a Lakberendező Szövetkezetnél. Sok érdekes történetet jegyeztek fel a krónikások az idős emberek elbeszéléseiből. Természetesen Csilláék is igyekeztek: hangulatos műsort mutattak be mindkét helyén. A csapat akciókiállítása elnyerte a bíráló bizottság tetszését, most. a bajai úttörőházban látható! És még valami. Sikerrel teljesítették vállalásukat, sok papírt gyűjtöttek, hogy az érte kapott pénzt, a Vietnamban épülő szakmunkásképző intézet építésére fizessék be. Csilláék csaknem 4 ezer forintot postáztak. ♦ * Könyvkiállítást rendeztek a csengődi csapatnál — írja levelében Szappanos Erika csapattitkár. Összegyűjtötték a felszabadulás óta megjelent legszebb kivitelű műveket, hogy egy hétig valamennyien gyönyörködhessenek benne. Kiállítást rendezett a honismereti szakkör is. A község műltját, az eltelt harminc esztendőben lezajlott fejlődést próbálják érzékeltetni a kiállított tárgyak és tablók segítségével. A közelmúltban lezajlott .szavalóversenyen több mint harminc úttörő vett részt. Két kisdobos is első helyezést ért el: Kákonyi Anett és Szabadszállási Ágnes. Verset kaptunk Akasztóról, Vajda Anikó őrsvezetőtől. A csapat a „Vörös Hadsereg nyomában” expedíció keretében a község felszabadulásának körülményeit, eseményeit kutatja. Ennek a munkának kapcsán Anikó REJTVÉNYFEJTŐKNEK Függőleges: 2. Tova. 3. Lopva figyel. 4. Csavarral szétnyttható és összeszorítható vasszerszám. 3. A szeszes ital. «. Kisebb seb. 7. Lak betűi keverve. 8. Orosz helyeslés. 13. Rág szélei. 14. Mér betűi keverve. 16. Vissza: derékszíj. 18. A cséplést előzi meg. 20. Fonásra szolgáló eszköz. 21. A nagy raeverset, írt amelyben a hazánkat felszabadító Varos Hadseregről, a békéről szól. Egyik szakaszát közöljük: Kik érted a vérüket ontották / életük árán a békéit kivívták / Harminc éve pihennek odalenn / Ne feledjük az elhunyt hősöket. * Jánoshalmáról Südi Bertalan párttitkár, irt rovatunknak levelet. Arról a nagyszerű kiállításról szánvol be. amit a helyi csapat rendezett a harmincadik évforduló tiszteletére. Említésre méltóak az előzmények is: a pajtások olyan kiterjedt —. de gondosan szervezett — levelezésbe fogtak az elmúlt ősszel, hogy az esztendő végén már százával érkeztek részükre az ország minden részéből, a küldemények. Nagyszerű dokumentumok kerültek elő: a kiállításon sok eddig ismeretlen eredeti fényképet sikerült bemutatni, arrvely a háborús harcokat, eseményeket. a pincékből napfényre induló embereket, a főváros rombadőlt hídjait, nevezetes épületeit mutatja be. Érdekesség az Üi Szó című lap egyik 1944-es példánya. Sztálin marsall parancsával az első oldalán. A kiállítás megrendezéséért — írja Südi Bertalan — köszönet illeti az úttörőket, valamint az egész tanári kart. akik a munkát irányították, szervezték. Pezsgő kulturális életről számol be az Úttörőélethez intézett levelében Sztakó Éva Keserűtelekről. Elsőként a hagyományos szavalóversenyről ír, amelyet az idén is megtartottak. A II. világháborúról illetve a békéről szóltak a költenvények. A bíráló bizottságnak bizony nem volt könnyű dolga, alaposan fölkészültek valameny- nyien. A kisdobosok közül Matos Éva. az úttörők közül Boruzs Tünde illetve levélírónk lett az első helyezett. Érdekes kulturális bemutatót is rendeztek, összegyűjtötték a községben valaha élő kérdési hagyományokat, amelyet az esküvők előtt hajdanában a valóság volt. Most a pajtások eljátszották ezt a kedves eseményt, felelevenítve vele a falu életének egyik hangulatos mozzanatát. semondó Benedek keresztneve. 23. Két hangszerre írt zenemű. 26. Salk betűi kevervé. 28. Te Vili közepe. 30. Füllel érzékeljük. 33. Vízi állat. 34. Nyit. 37. Nem' ki. 38. Nagy Adám. • Jó fejtörést! Selmeci Katalin Kirgíziában új oktatási intézmény — pedagógiai továbbképző főiskola — alakult. Ezentúl a szovjet Közép-Ázsia tanítói és tanárai ezen a főiskolán ismerkedhetnek majd meg a pedagógia legújabb — szovjet és külföldi — eredményeivel és cserélhetik ki a munkában szerzett tapasztalataikat. Az általános és középfokú iskolákban tanító tanárok szakmai továbbképzése azért vált szükségessé, mert — a többi szovjet szövetségi köztársasághoz hasonlóan — Kirgíziában is folyik az áttérés az eddigi nyolcéves oktatásról a kötelező tízéves oktatási formára Könyvritkaságok A írunzei Kirgiz Köztársasági Könyvtár könyvritkaság-gyűjteménye újabb egyedülálló darabbal, az 1885-ben kiadott ,;A ferganai uralkodók törté- neté”-vel, vagy másnéven a „Tarihi Sohroni”-val gyarapodott. A könyvtár tulajdonában 7000 kötet könyv, illetve kéziratritkaság található, köztük olyanok, mint például Magnyickij „Aritmetikája'' melyet 1703-ban I. Péter uralkodása idején adtak ki. Przsevalszkij munkái vagy az 1581-es kiadású „Osztrogi Biblia”. Második részét közöljük a fejtörőnek. Kérjük, hogy az elmúlt héten közölttel együtt április 24-ig küldjétek a megfejtéseket szerkesztőségünk címére. (Petőfi Népe szerkesztősége 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/a.) A megfejtők között könyvjutalmakat sorsolunk ki. Felszabadulásunkat ünnepeltük Vízszintes: 9. Lealáz fele. 10. Szarvasmarha hímje. 14. Kötőszó. 15. Félköralakú görbe vonal. 17. A bugri ikerszava. 18. Vonatkozó névmás. 19. Gyermeknek nem való. 21. Nem arra, 22. Majdnem* oda. 24. Énekhang. 25. Adás-vételt előz meg. 27. női név. 29. Bérházban élő. 31. Reggeli ital. 32. Amerikai Egyesült Államok. 33. Kétszer három. 35. Lapá- lyos fekvésű. 36. DK. 37. Déli gyümölcs. 39. Római 950. 40. Szomszéd állam fővárosa. 1F 2 3 4 n 5 ' 6 7 8 sL M 9 n icT 9 V 11 • T2~ 13 9 14 15 16 i vT • 9 18 19 20 n f 21 k j 22~ 23 i j TC 25 26 TV 27~ 28~ 29 n 30 n 31“ 32 L_J 33 34 35 36 9 37 38" 39~ I □ SZILVÁS! LAJOS Appassionato \ (113.) De mintha közelednének, minitha mifelénk haladna a lövöldözés ! Rá nézek Olgára: — Szaladj be alz épületbe! Zörgess be Simon Pistához. Mondd meg neki, azonnal ébressze fel a fiúkat. Jöjjenek ide! Megszorítja a csuklóm, és sarkon fordul. Leszalad a behavazott lépcsőn. Tudom, hogy fél szegény, meg kellett volna nyugtatnom, hogy nincs semmi baj. Mindenesetre nem árt, ha felkelnek a fiúk. Nem tévedtem: errefelé közeledik a lövöldözés. Jobbára puskák egyes villanásait látom, csak időnként ropog fel egy-egy géppisztolysorozat, mindig azután, hogy szaggatott fénye már előbb ideért hozzám. És mintha valóban a géppisztolyosokat üldöz- jiék. A néha kiröppenő nyomjelző lövedékek errefelé húznak. Miért közeledik errefelé a tűz? Lehet, hogy néhány munkaszolgálatosnak sikerült kitörnie, és most errefelé menekülnek, a hegy irányába, hogy bevegyék magukat az oldalt húzódó erdőbe? De honnan szereztek géppisztolyt, ha igazán kitörtek? Szólnom kellett volna Olgának, hozza ki a távcsövemet. Igaz, mit sem érnék vele. Sötét van. Rákönyökölök a falra. Erőltetem a szemem. Furcsa ez a hirtelen támadt csend. Ha tudnám, mi történik odalent... De mi is törtéfihet valójában? Ösztönösen megéreztem, hogy Olga már fut vissza hozzám. Árnyéka sietve közeledik az udvaron át. Gázolja a havat Nekifut a lépcsőnek. Felemeli karját. Bukdácsolva kaptat felfelé. Tulajdonképpen nincs is rá szükség itt. Szólni fogok neki, menjen vissza, feküdjék le. De mielőtt mozdulhatnék, már fel is ért hozzám. Liheg: — Szóltam Pistának... — Szembenéz velem a hó sugározta félhomályon át. — Vissza is mehetnél, kedves ... Nem érdekes, a dolog. Feküdj le. — Nem! — kiált fel fojtottam — Itt maradok! Én... én valami nagyon rosszat sejtek... — Butaság, kedves... — próbálom megnyugtatni. — Először hallasz lövöldözést, ennyi az egész ... Fene tudja, mit patá- liáznak odalent... Újra ropognak a fegyverek. És most már sokkal közelebbről. Világosabbak, egyáltalán nem elmosódottak a torkolafitüzek. Nem tévedtem: errefelé menekülnek, akiket üldöznek! Hol van Pista? Hol vannak a többiek? Gyorsan kell cselekednünk! Ha valóban szökevényeket üldöznek, utána fognak nézni, nem vetődött-e valamelyik ide, a kolostorba. Nem bukkanhatnak ránk! Ha esetleg végigkutatják a kolostort... azonnal el kell dugnunk minden áruló jelet, magunknak pedig... Végre! Pista már jön... A többiek még sehol. Persze, Pista költötte őket, előbb még fel kell öltözniük. — Siess! — kiáltok le az udvarra. Zubbonya széttárva letyeg széles mellén, úgy fut felfelé a lépcsőn. Megáll előttem. Olgára néz először, aztán legyint és megszólal, de olyan hangsúllyal, mintha káromkodnék: — A fiúk... Belém hasít egy szörnyű sejtelem. — Mi van a fiúkkal?! — hör- kenek rá Pistára. — Szojka, Gaszton és Hegedűs elment... — Nincsenek a szobájukban? — Nincsenek. Máshol se. — Nem igaz! Lefeküdtek: — Nem feküdek le... Bontatlan az ágyuk. — Nem igaz! — Kérlek ... Nem akarom elhinni! Nem lehet igaz! Lerohanok a lépcsőn. Megcsúszom az egyik behavazott lépcsőfokon. Odakapok a falhoz, és visszanyerem az egyensúlyomat. Bokán felül ér az udvaron a hó. Mintha lehúzná a csizmám. Nagy ugrásokkal vágok át rajta. Belököm az udvarra nyíló ajtót. Sötétség. Balra fordulok. Kitapogatom a feljáró korlátajtót. Hármasával ugrálok fel a falépcsőkön. Dong alattam, és úgy porzik, hogy felszáll a fojtó por az orromig. Nekiütközöm valakinek a lépcsőfordulóban. Csaknem fellöktem. Gyufa lobban. Zuárd atya. Kezében petróleumlámpa kürtője. Rám néz. Kérdezne valamit, de én tovább rohanok. Benyitok Gaszton szobájába. Hol a gyufám? Két szálat is eltörök, amíg sikerül egyet lángra lobbanta- nom. Gaszton ágya is vetetlen. A másik ágy is. Vissza! — Mi történt? — állítana meg Zuárd atya a folyoón. Nem felelek. Le a lépcsőn ... — Mindenkit felversz! — szól utánam az öreg pap. Bánom is én! Hol vannak a fiúk, azt akarom tudni! Nem igaz, hogy... Betaszitom a konyhaajtót. Sötétség. Melyik is József szobája? Ez lesz az. Zárva! Ráverek az öklömmel. — Jézus Mária! — a vén szakácsnő halálra rémült hangja. A másik ajtó... Nyílik a kilincse, alig teszem rá a kezem. Bent ég a lámpa. Csak Gilbert van itt... Felöltözötten. Mozdulatlanul áll előttem. Megszólalnék, de köhögés tör ki belőlem. Megráz, -belém szúr. Valaki mozdul a sarokban. Odanézek. Könnyes lett a szemem a köhögéstől, de látom, hogy a cigány kuporog ott a kispadon. Zavart-izgatottan tapogatja az ócska hegedűt. Nagy lélegzetet veszek. Ettől végre eláll a köhögésem. Odalépek a cigányhoz: — Hol vannak az embereim? Tétován mozdul a szája: — Kérem szépen, főhadnagy úr... — Hol vannak az embereim? — ordítok rá. Mit csináljak, valahol le kell vezetnem a feszültséget, mert csaknem szétrobbant. Nem néz a szemembe. Megragadom a vállát: — Nézzen rám! Hova lett Szojka? Gaszton! Hegedűs! József! Tétován nyögi ki; — Azt hiszem... Már én is tudom. Elönt a hideg. Leszöktek a völgybe, megkísérelni a leheletlent, kiszabadítani a munkaszolgálatosokat... — Nekem nem mondták...— küszködik a cigány a szavakkaL — Fogja be a száját!... — hallom, hogy csöndes, erőtlen a hangom. Ez a szerencsétlen nem oka semminek. Elengedem a vállát. Megfordulok. Valamit tenni kell! Őket üldözik! Az ő géppisztolyaik hfc- lepeltek. A völgybeli őrségnek nincsenek géppisztolyai, de a sok puska, az mind az övéké ... Gyorsan kell cselekednem. Valahogyan segíteni kell nekik ... Kifordulok az ajtón ... — Főhadnagy úr... — szól utánam tétován a cigány. Nem érdekel. Mit tehetünk? Pista meg én... És Gilbert is! Mégiscsak hátrafordulok: — Gilbert! — intek neki, hog^ jöjjön velem. Ugrik. Hogy is hívják angolul a fegyvert? Megvan. Ránézek: — Gun! — Yes! — húzza ki magát. Odalép a sarokba, "felhajtja a láda fedelét, és előhúzza ge*- pisztolyát, amit ott á kecskeméti országúton zsákmányoltunk_a csendőröktől. Aztán rámnéz. Bólintok. Átgázolunk az udvar haván. Felkiáltok a falra: — Gyertek le! Pista, siet" elöl, mögötte Olga. Meg se várom, amíg 'Pista ideér, csak annyit mondok neki* — Hozd a géppisztolyod! (Folytatjuk) Múzeum - kinőtt ruhában
