Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-18 / 90. szám

1975.. április 18. • PETŐFI NÉPE • 3 Aranycsillag az elnöknek Dr. Nagy Károly, a bajai járási Í /atal elnöke hazánk felszaba- lásának 30. évfordulóján a inka Érdemrend arany fokoza- ; kapta. Ebből az alkalomból a hivatal elnökével találkozót be­széltem meg. Nem sokkal azután, hogy eddigi munkájáról, terveiről beszélgetni kezdtünk, irodája aj­taján kopogtattak, s virágcsokor­ral egy nő, s egy férfi lépett a szobába. Kitüntetése alkalmából gratuláltak neki. ~r~ Szegedi kollégáim — ma- »Tarázta miután elbúcsúzott tő­luk. “*• Jóleső érzés, hogy más városban, községben dolgozó kol­légáim, barátaim, ismerőseim fel­keresnek, s azok is, akikkel annak idején tizenegynéhány évesen együtt kezdtem dolgozni. Az aranycsillag, az ünnepi han­gulat emlékeket idéz. A járási hivatal elnöke azokról az évek­ről beszélt, amikor a Békés me­gyei kubikos apja családjával -együtt Vaskúton telepedett le a jobb megélhetés reményében. Itt, szülei juttatott földjén dolgozott az akkor 16 éves fiatalember. A viharsarki munkásmozgalmak ha­tása, a kubikosok úgynevezett bandákba tömörülése bizonyos kö­zösségi érzést alakított ki a föld­munkás fiában. Mint arra most visszaemlékezett, ez ösztönözte arra, hogy 1946-ban belépjen a Magyar Kommunista Párt vas­kúti szervezetébe. — Néhány évig az EPOSZ vas­kúti titkára voltam, majd 1949- ben Foktőre kerültem, ahol jegy­zőgyakornoknak neveztek ki — emlékezett az államigazatással való első kapcsolatára dr. Nagy Károly. — Mint a többi, ez az esztendő is nagyon mozgalmas volt számomra, ősszel ugyanis bentlakásos jegyzőtanfolyamra küldtek Nyíregyházára, s még ugyanebben az évben november 1-től Bácsszentgyörgyön községi jegyző lettem. Nem volt könnyű dolgom. Sokan „ferde szemmel’’ nézték a 19 éves jegyző intézke­déseit. Mértéktartónak, de hatá­rozottnak kellett lenni. Mindig azt tartottam szem előtt, hogy ne essek túlzásokba. Akkoriban olyan rendeletek is megjelentek, amelyekkel nem mindig értettünk egyet. Pályafutásának következő állo­mása Kecskemét volt. A 20 éves fiatalembert 1950 januárjában al- ispáni titkárnak nevezték ki. Nyáron, amikor meghalt a bajai járási jegyző, vissza­került a Duna-parti város­ba Ismét új környezettel, új emberekkel kellett megismerked­nie. Bár akkoriban a járási jegv- zőséghez csak az igazgatás tarto­zott, s külön szervek intézték az oktatási, művelődési, mező­gazdasági ügyeket, a tanácsvá­lasztások előkészítése, a káderek kiválasztása nagy feladatot jelen­tett az államigazgatási appará­tusnak. — 1950 őszén a járási tanács vég­rehajtó bizottságának titkára let­tem — folytatta a beszélgetést. — A következő évben pártiskolát végeztem Kecskeméten, s miután megkaptam a bizonyítványt, a megyei pártbizottság népművelési felelősének neveztek ki. A szín­ház tartozott hozzám, tehát is­mét teljesen új területtel kellett megismerkedni. Javasoltak a párt­főiskolára, de 1952 tavaszán megbe­tegedtem. Műtét után Baján a pártoktatók házának lettem a vezetője, majd a következő év­ben elvégeztem a Móricz Zsig- mond népművelési iskolát. Buda­pestről ismét Bajára vezetett az út. 1954 őszétől a városi pártbi­zottságon a titkári teendőket lát­tam el. 1957 őszén a járási tanács el­nökhelyettese lett, 1971-től pedig a városi tanács elnökhelyettese lett. Közben 1964-ben dip­lomát szerzett a pécsi jo­gi karon. 1972 májustól a megyei tanács tanyatitkáraként, 1973-tól pedig a bajai járási hivatal el­nökeként dolgozik Nagy elvtáfs. Változatos életút. Valószínű megérezte, amire gondoltam, mert így folytatta: „Akik mindig meg tudtak újulni, mindig szebbre, jobbra törekedtek, azok nem fá­radtak el sohasem, s ma is meg­állják a helyüket. Arra töreked­tem, hogy tanulva, egyre több is­meretet szerezve az életről, lelki- ismeretesen dolgozzam." Való igaz. Mindig jobbra, több­re törekszik. Kiderült eddigi mun­kásságából is, lelkes szavaiból, amikor egyebek főzött azt sorol­ta, hogy az V. ötéves tervidő­szakban mi mindent szeretnének megvalósítani. Elképzeléseik kö­zött szerepel, hogy Nagybaracs- kán, Bátmonostoi on és Szeréná­ién törpe vízmüvet létesítenek. A sükösdi. csátaljai, vaskúti is­kolákba tornatermeket építenek. Bácsalmáson tornacsarnok kiala­kítását tervezik. A következő tervidőszakban 20—30 tanterem­mel bővítik a járásbeli általános iskolákat, s felújítják, korszerű­sítik az óvodai konyhákat. Dr. Nagy Károly a bajai járási hivatal elnöke az államigazga­tásban való több mint negyed- százados munkája elismeréseként méltán kapta meg az aranycsil­lagot, a Munka Érdemrend arany- fokozatát. Tárnái László Kecskeméti zenei krónika Hova tűntek a Szép versek? A költészetnapi könyvek között évről évre nagy figyelmet érde­mel a Szép versek című antoló­gia, amely bő válogatást nyújt az előző esztendő költői termésé­ből, A költészet napján — április 11-én — az idén is kapható volt a Szép versek című kötet, még­hozzá — a hagyományomnak megfelelően — ezen a napon fel­áron. Sok könyv el is fogyott, gazdára lelt, bár jó néhány ki­maradt példányt láttunk még es­te nyolc óra körül az egyik ren­dezvény színhelyén. Aki viszont másnap nyitott he a könyvesboltokba, mindenütt azt a választ kapta: nincs, mind el­fogyott, nem kapható. Egy helyen az eladó még hozzátette: — Ha volna, akkor sem lad­hatnék! A kissé szokatlan válaszra rá­kérdezve. ezt mondta: — Mármint féláron! — Hát ez csak természetes, ha ilyen a kedvezményre vonatkozó utasítás. De mi ezúttal nem fél­áron, hanem a teljes összegért akartuk megkapni, gondolva, hogy ünnep után ez így szokás: ami nem kelt el a feléért, azt másnap megveheti az ember a valódi értékén. Hozzánk hasonló „áldozatkész” vevők még betértek a boltokba, de ők is üres kézzel távoztak. A kérdésre, hogy miért tűnt el ez a könyv ilyen hamar, hiszen az este még találkoztunk vele. az eladó kitérő választ adott, de megnyugtatott bennün­ket, hogy majd a könyvhét alkal­mával ismét kapható lesz. Ebből aztán, nem volt nehéz kitalálni, hova lettek olyan hirtelen ezek a könyvek. Valamiféle fura „üzleti fogás” rejlik a Szép versek eltűnése mö­gött. Egyszerűen kivonták a for­galomból, hogy majd a könyvhé­ten újból örvendezhessünk neki. De mi ebben a logika? Nem volna jobb, a költők és a vers- kedvelők számára is hasznosabb, ha mindenki hozzájuthatna a kö­tethez. aki nem sajnálja érte a teljes összeget? Kinek kedvezőbb ha raktárba rejtik a könyveket, aztán megint kirakják elénk csa­logatnak? Nagyon átlátszó és ügyetlen terjesztői fogás ez, és méltatlan ahhoz az „árucikkhez” amjnek könyv a neve. s az embe­ri szeljem hordozója. Egy kicsit árnyékot vet az ilyenfajta manipuláció a költészet napjára és a Szép ver­sek című antológiára is. Habár a gyanútlan szerzők erről semmit sem tehetnek. T. P. A hét elején egymást követő napokon három különböző zenei esemény színhe­lye volt a Megyei Művelődési Köz­pont. A hét első, és legrangosabb ze­nei eseménye a KISZ Központi Művészegyüttes zeneakadémisták- ból verbuválódott kamarazenekará­nak Mozart-estje volt. Szokatlanul nagy érdeklődés­sel, szó szerint telt házzal fogadta a megyeszékhely kö­zönsége a Simon Albert betanításá­ban és vezényle­tével megtartott koncertet. A szó­lista Kocsis Zol­tán zongoramű­vész volt. Szerep­lése ezúttal is tar­togatott néhány meglepetést. A ritkán hallható 238-as Köchel-szá- mú B-dúr zongo­raversenyt is ját­szotta a legnép­szerűbb Mozart- versenymű mel­lett. Előadásában a d-moll koncert főként „könyörte­len” sodrásával ragadta meg a hallgatóságot. Mu­zsikálása most is lenyűgözően fe­szült és átgondolt volt. A B-dúr mű derűjével, a zárótélel játékos­ságával szerzett maradandó él­ményt. Érdekes volt, hogy né­mely zenekari részletet Kocsis a zongora barokk continuonak megfelelő alkalmazásával erősí­tette meg. Különleges „csemegét” jelentettek még a helyszínen rögtönzött szólórészek, kadenciák. A zenekar játéka zeneiségében, átgondolt formálásában ott is példamutató volt, ahol a lelt, gazdag zenekari vonóshangzást nélkülöznünk kellett, mint a mü- sorkezdő A-dúr szimfóniában. A művészi igényesség, mely a D- dúr divertimento és a verseny­műkíséretek előadásában is jelen volt, remélhetően elkíséri majd a jövő zenekari muzsikusait egész pályájukon. A kedd délutáni hangverseny a tanulóifjúsághoz szólt. Az Or­szágos Filharmónia bérleti soro­zatát záró; műsorban- kizárólag Bach-művek hangzottak el. El­sőként a Kecskeméti Fúvósötös Kesztler Lőrinc . átiratában ját­szott néhány rövid darabot — jó együttes munkával. Ezt köve­tően Perényi Eszter hegedű- és Varga Csilla zongoraművésznő, illetve Pröhle Henrik fuvolamű­vész stílusos és értékes közremű­ködésével hangzottak el tételek az É-dúr hegedűversenyből, az Ötödik brandenburgi koncertből és a h-moll szvitből. A Városi Szimtonikus Zenekart Kemény Endre vezényelte. A hét folyamán a kecskeméti zenekar Bach-mű- sorát a megye más helységeiben is bemutatja a fiatalok számára szervezett hangversenyeken. A zenetanárok számára igen fontos, hogy nyilvános szereplé­sekkel is felfrissítsék, fejlesszék tudásukat. Ennek a célnak kivá­lóan megfelel a pedagógusklub „házi muzsika” rendezvénye. Szerdán este a Kecskeméti Álla­mi Zeneiskola három tanárát lát­ták vendégül. Homokiné Szikora Etelka énekszólója, Héjjas Pál gordonkázása és Héjjasné Széli Zsuzsa zongorakísérete kellemes légkört teremtett az alkalomhoz illően megválasztott Eccles-, Schu­bert-, Mozart-, Ajvazján-, Suint- Seans és Massenet-művekkel. Ittzés Mihály A közoktatás feladatai a pártkongresszus után Beszélgetés dr. Polinszky Károly oktatási miniszterrel Alig egy hónappal 9 Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kong. resszusát követően a közműve­lődés egyik legfontosabb, leg­meghatározóbb eleméről, a köz­oktatásról, annak további felada­tairól beszélgetett dr. Polinszky Károly oktatási miniszterrel Sző­ke Sándor, a Magyar Távirati Iroda kulturális rovatvezetője. — Hogyan fogalmazható meg a XI. kongresszus jelentősége a közoktatás szempontjából? — Bár a részletes, konkrét méltatás meghaladná egy ilyen beszélgetés kereteit, mégis úgy vélem: a lényeg néhány gondo­lattal kifejezhető. Mindenekelőtt, azt a tényt szeretném hangsú­lyozni, hogy a párt megkülönböz­tetett figyelme, iránymutató gon­doskodása a közoktatás iránt — folyamat, azaz szerves eleme volt és maradt a párt programjának. Emlékeztettek a X. kongresszus határozatainak nevezetes pontjá. ra, amely feladatul tűzte ki az állami oktatás rendszerének vizs­gálatát. Ezt a vizsgálatot a Köz­ponti Bizottság — széles társa­dalmi bázison, a szakemberek bevonásával — sikeresen elvé­gezte, és 1972 júniusában meg­hozta határozatát az állami ok­tatás helyzetéről és fejlesztésé­nek feladatairól. Ez a határozat hosszabb időre kijelölte a szo­cialista köznevelés továbbfejlesz­tésének irányait, ugyanakkor vi­lágosan kitűzte a rövidebb távú (Oktatáspoljtikai feladatokat is. Ez utóbbiak végrehajtásán mun­kálkodunk a határozat óta eltelt, kél és fél év alatt — nem csekély eredményekkel, csökkentettük a a tanulók túlterhelését, javítot­tunk általában a nevelés, külö­nösen a világnézeti neveles lelté, telein, sokat tettünk az iskolai élet demokratizálásának fejlesz­téséért, a diákönkormány/.ati te­vékenység bővítéséért. A középtávú feladatok körében erőteljesen dolgozunk valameny- nvi iskolafok és iskolatípus tan­tervi korszerűsítésén. Nagyobb távlatú munkáink sorában emlí­tem a köznevelés fejlesztését szól. gáló tudományos kutatások — az úgynevezett „6-os főirány” — megtervezését és összehangolá­sát. A közelmúltban zárult XI. pártkongresszus — mind az elő­zetes dokumentumokban, mind a Központi Bizottság beszámolójá­ban — lényegében nyugtázta a közoktatás munkásainak ered­ményeit és erőfeszítéseit. — Ügy érthetjük-c, hogy a XI. kongresszus jóváhagyta a közoktatás szocialista korsze­rűsítésének érdekében végzett eddigi munkát? — Feltétlenül, de a kongresz­szus ennél sokkal többet mond, éppen ezért jelentőségének mél­tatásánál itt nem allhatunk meg. Elsősorban arra utalok, hogy a . XI. kongresszus — hasonlóan az előzőekhez — igazi „munkakong­resszus” volt: értékelt, elemzett, bírált; a szocializmus belső és nemzetközi fejlődésének széles háttere előtt világította meg tár­sadalmunk előrehaladásának minden fontos feltételét. így az oktatás helyzetét és perspektíváit, is. A nagy társadalmi összefüg­gések ‘optikája, a társadalom, a párt összpontosított figyelme ez­úttal is felszínre hozta a közok­tatási rendszerünk alapkérdéseit, amelyek egyben a továbbhala­dás fő területét is jelzik: az egyenlő tanulási esélyek feltéte­leinek megteremtését, a világné­zeti és erkölcsi nevelés erősíté­sét, az általános iskolai oktatás és a szakmunkásképzés fejlesz­tését, tartalmának és formájának korszerűsítését — hogy csak a legfontosabbakat említsem. Kü­lön szót érdemelnek a kongresz- szus dokumentumaiból és a fel­szólalók részéről azok a gondola­tok, javaslatok, amelyek a pe­dagógusok társadalmi megbe­csülésével, képzésük, továbbkép­zésük színvonalának további emelésével foglalkoznak. — Az MSZMP XI. kongresz- szusa történelmi jelentőségű okmányt fogadott el. a párt programnyilatkozatát. Mit je­lent ez a dokumentum a ma­gyar oktatásügy számára? — A programnyilatkozat pár­tunk történelmi feladatainak szintézise, a fejlett szocialista társadalom megteremtésének nagy távlatú munkaterve. Hiba Az út mentén A millió és millió 'járókelő egyikeként az útra figyelek. A forgalom korántsem annyira túl­zsúfolt. mint más világvárosok­ban. Ebben is érződik a jó előre gondolkodó tervszerűség. A gya­logosok jogai láthatóan nagyob­bak, mint másutt, kevesebb konfliktushelvzet adódik — hála a metró kiterjedt hálózatának és az aluljárók rendszerének. A gép­kocsik. autók és trolibuszok több­sávú. széles utakon suhannak, szinte akadálv nélkül. Pillanatkép a forgalomban Vonz a kirakatokkal teli Gorkij utca. Az egyik útkeresz­teződésnél. a háttérből sokemele­tes szálloda ablaksorain tükröző­dik vissza a fénv. A házfalon öles plakát hirdeti a legújabb filmet: hosszú szőkehaiú lány hajol a szerelmese fölé. A reklámgrafika alatt — furcsa kontrasztként — a járda heszögellésében egy kis ci­pőtisztító pavilon áll. Három ol­dalról üveg. a negyedik az épület betonfala. A -..kirakatban” barna, fekete, drapp színű fűzők füzére csüng, talpbélések kínálják magu­kat megvételre. A „zima”, a tél­utó és tavaszelő sokakat megtré- fál szeszélyeivel, átnedvesedik a sarkvidékre tervezett lábbeli is. Az olvadó hó furcsa, kellemet­len ábrákat rajzol a csizmák fel­sőrészére. A tisztítása bizony gyakran szükség van. Odabent idősebb, fejkendős asszony ül. Az arcán sok a ránc. Mintha rá lenne írva minden át­élt szenvedés. Elkéozelem, hogy 1941-ben. a moszkvai csata ide­jén a városon kívül egy kolhoz­ban volt rá szükség, ott jutott kenyérhez a lányaival együtt. A kényéi' kőkeményre fagyott, fű­résszel szelték vékony szeletekre. Nyílik az ajtó. korosabb vendég érkezik, helyet foglal vele szem­ben. Beszélgetnek, miközben mű­ködésbe lép a sárkefe, majd egyre finomabb minőségű tisztítóeszkö­zök következnek. Barna krém ivódik a magasszárú cipőbe. Kéz­be vesz egy-egy kefét, s karjai — mintha különválnának a testétől —, olyan gyorsan mozognak, hogy aztán hosszú, puha textildarabok­kal varázsolja elő a csillogást. Be­nyit egy elegáns, szőrmebundás, szőke lány, magasított talpú, meggypiros csizma a lábán. — Van ilven színű krém? — kérdezi. Az anyóka keresgél a pasztás dobozban. — Nincs, elfogyott — olvasom le a szájáról a választ. — Egyébként is fiatal vagy, ki­tisztíthatod a csizmád magad is — mintha valami ilyesmit mormol­na magában. A Szolgáltatások követelményét figyelembe véve, kissé helytelenítem, az elutasítást. De legbelülről egv hang igazat ad a nénikének. A hóemberek esete A Pravdában interjú jelenik meg azzal a figyelemfelkeltő cím­mel. hogy vajon mi történt az időjárással. A tél egy része olyan volt. mintha áorilis köszöntött volna be. De az április sem ma­radt adós Európa-szerte a fur­csaságokkal. A cikk illusztráció­jaként egy karikatúra látott nap­világot: az áruház esernyőket hir­dető kirakata előtt „tavaszi” hó­emberek toporognak vásárlási céllal, hogy megkíméljék magu­kat az áztató esőtől. Az utakon, tereken sárga színű, traktor formájú gépjárművek ha­ladnak. hátsó kerekük mögött forgó szerkezet söpri az utat. Mind szélesebb sugárban tisztít­ják az aszfaltot, mígnem világo­san láthatóvá válnak a forgalom- irányító útburkolati jelzések. Mindezzel mit. sem törődve taxikaraván iramodik neki az út­lenne most kiragadni a doku­mentum oktatásügyi vonatkozá­sait, hiszen — könnyű belátni — a programnyilatkozat egésze érinti az oktatás-nevelés pers­pektíváit. Hadd említsek egy példát a dokumentum II. fejezed téből: „A felnőtt nemzedék min­den tagja, a családok, az érin­tett intézmények azzal a felelős­ségtudattal törődjenek az ifjúság nevelésével, hogy munkájukkal és példájukkal a jövőt alakítják. Ugyanakkor növelni kell az if­júsággal szemben támasztott kö„ vetelmén,yeket is, hangsúlyozva kötelességeit és felelősségét ön­magáért és a szocialista társada­lom jövőjéért. De idézhetnék a Központi Bizottság beszámoló­jából is, amely szerint: „A szo­cialista társadalom növekvő igé­nyeinek megfelelően — 15—20 éven belül — általánossá kell tenni a felnövekvő nemzedék kö­zépfokú iskolázottságát”. Mi más ez, mint oktatáspolitikai ieladat? Természetesen a programnyilat­kozat külön pontban is megfo­galmazza az oktatási rendszer továbbfej lesztését közvetlenül érintő feladatokat, így például a szociális különbségek hatásának megszüntetését a fiatalok életpá­lyájának alakulásában, az okta­tás és d nevelés egységének erő­sítését, a feltételek kiegyenlítését az alsói'okú oktatásban, és így to­vább. A programnyilatkozat ok­tatási vonatkozásai, mint rész­feladatok, logikusan következnek az 1972-ben meghatározott kor­szerűsítési feladatokból. Mint egész, a párt programnyilatkoza­ta nekünk elsősorban a távlatokat mutatja meg, amiért munkálko­dunk: fejlett, szocialista társada­lom képét látjuk ebben, amely­nek építőit, részeseit — a szocia­lista embert — nekünk kell to­vább oktatnunk, képeznünk, ne­velnünk. Mindenesetre miniszté­riumunk — együtt a pedagógu­sokkal — tanulmányozza a XI. kongresszus összes dokumentu­mát, és ennek alapján jelöljük ki a magyar oktatás fejlesztésének következő lépéseit — fejezte be nyilatkozatát dr. Polinszky Ká­roly. nak. A motorház teleiére lobogó ruhájú, menyasszonynak öltözte­tett babát erősítettek". Az ifjú pár és kísértük az Ismeretlen Katona Síremlékéhez, a lobogó örökmé­cseshez igyekszik, onnan a Lenin- hegyre indulnak tovább. Ez az út­vonal immár hagyományosan hozzátartozik a házasságkötések ünnepélyességéhez Visz az Ikarusz Ismerős Ikarusz autóbuszok tűnnek fel. Az eltelt húsz évben — amióta megjelentek a szovjet lővárosban — a moszakvaiak is megbarátkoztak velük, megszeret­ték őket. Az idén októberre meg­érkezik a Magyarországtól vásá­rolt 30 ezredik Ikarusz is. — Mindenek előtt egy szakmai zsűri szigorú minőségi ellenőr­zésnek veti alá a járműveket — mondják a MOGÜRT—Ikarusz Kutuzovszkij sugárúti kirendelt­ségén. — A tesztvizsgán vallatóra fogják egy-egy típus valamennyi tulajdonságát. A Moszkva kör­nyéki próbapályán minden út-, talaj- és szélhatásnak kiteszik a személyszállító eszközöket, aztán a távolsági és a városi forgalom következik a különböző évszakok végletes időjárási viszonyai kö­zött. A próbaútvonalon bejárják u Budapest—Moszkva—Krím— Moszkva—Leningrád—Moszkva távolságot. — Mindez a biztonságos közleke­dést szolgálja. A szovjet főváros-, ban Ikaruszok viszik látnivalótól látnivalóig a turistákat, de sok buszunk bekapcsolódott a városi forgalomba is. A határmenti' Csaptól a távoli Szahalinig min­denütt láthatók a magyar jármű­iparnak ezek a büszkeségei. Metróra szállók, s a végállo­mástól kényelmes Ikarusz visz haza a szállodáig Halász Ferenc (Folytatjuk.) Ü zenet Moszkvából

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom