Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-17 / 89. szám

1975. április 17. • PETŐFI NÉPE • 3 BEMUTATÓ A KELEMEN LÁSZLÓ SZÍNPADON Kocsis István: Magellán Kiskunhalas díszpolgára Az első utazó, aki bebizonyította, hogy a Föld valóban gömbölyű, és hajóival csaku­gyan körbe is járta, a portugál származású Magellán volt. V. Károly spanyol király" szol­gálatában öt hajóval indult útnak 1519-ben. Megkerülte az amerikai földrészt és áthajóz­va a felfedezett Magellán-szoroson, kijutott az általa elnevezett Csendes-óceánra. Sok vi­szontagság után Viktória nevű hajója vissza­érkezett a spanyol kikötőbe. Ö maga — a ha­jónapló tudósítása szerint — elesett a ben- szülöttek elleni harcban az egyik felfedezett szigeten. Kocsis István drámája XVI. századi, nem mindennapi vállal­kozás azon pillanataiban játszó­dik, amikor leverve a fellázadt legénység és tisztek zendülését, Magellán admirálisnak a megtor­lás mikéntjéről kell döntenie. A szabályzat a legénység megtize­delését és a felbujtók’ kivégzését írja elő, de a várt felfedezések, a késlekedő siker előtt a célsze­rűség megkérdőjelezi a törvény helyességét. Magellánnak döntenie kell, de e határozott, célratörő egyéniség a tét nagyságának igézetében kép­telen érveket és cáfolatokat, ha­zugságot és igazságot, cselszövést és hűséget, valamint az ügyért érzett hitet úgy osztályozni, hogy a mérleg nyelve az egye­dül helyes és célszerű megoldás­ra mutasson. A dráma ennek a nem kis belső küzdelemnek az ábrázolására vállalkozik. Kocsis István, mint Kecskemé­ten már eddig bemutatott A ko­rona aranyból van és a Bolyai estéje című színműveiben is, a történelmi párhuzamokat ezúttal is csak ürügyként használja fel egy szikrázó gondolatpárbaj meg­írására. Magellán ellenfele nem Cartagena, a nemes helytartó • Forgács Tibor és Hetényi Pál Magellán illetve a pap szerepében. vagy a visszatérésre bujtogató kö­pönyegforgató pap, hanem önma­ga, illetve a meghódításra váró ismeretlen. És ilyenformán szín­padi műve nemcsak a jelenkor történelmének gondolatvilágát idéző parabola, hanem lényegét tekintve monodráma is. Angyal Mária rendezésében a színmű tökéletesen alkalmazko­dott a Kelemen László stúdió- színpad sajátos játékteréhez. A stilizált, de egyszersmind konk­rét hajófedélzeten lezajló szelle­mi összecsapások váltakozó rit­musa, a zenei hanghatásokkal, el­különített jelenetezés. a gondola­tiság valóságos drámáját hang­súlyozó színészvezetés mind a szöveg aktuális mondanivalójá­nak kiemelését célozták. A jó ritmusú, mindvégig fe­szült atmoszférát teremtő elő­adásban Forgács Tibor Magellán- alakítása emlékezetes élmény. Rezdülései, gesztusai a szerep mélységéből táplálkoznak, s az általa életre keltett admirális mélységesen emberi és drámai hőssé válik. Az ellenfeleket aiakító Lengyel János , (Cartagena), Hetényi Pál (pap), Major Pál (Quesada) és a szövetséges figurák: Fekete Ti­bor (Mosquetta) és Kölgycsi György (Pigafetta) szerepfelfogá­sa — a szöveg következtében — elsősorban a magelláni dráma szolgálatában áll, és így szükség­képpen haloványabb. De éppen ezért tűnt az előadás egységes­nek és jól szerkesztettnek. A díszleteket Szászfái György, a jelmezeket Angyal Mária ter­vezte. A keddi, bemutató előadást saj­nálatos módon „fél ház” előtt játszotta el a társulat. Ez elsősor­ban azért kár, mert a produkció valóban érdekes színházi él­ménnyel gazdagította a nézőket. Pavlovits Miklós Két év múlva teljesen elkészül Szabolcsban a második tiszai öntözőfürt A kiskörei vízlépcső megépíté­sével a Tisza felső szakaszán is lehetőség nyílt az öntözés bőví­tésére. A rakamazi után Vencsel- lőn épül 103 millió forintos költ­séggel Szabolcsban a második ti­szai öntözőfürt, amely Gáva— Vencsellő és Baisä határában 2000 hektár területre juttatja el az éltető vizet. Az öntözőfürt 1977-ben készül el teljesen. A tervezést és kivi­telezést viszont úgy bonyolítják, hogy amint ■ elkészülnek egy-egy szakasszal, azt üzembe is helye­zik. A csöveket eddig 830 hektár területen fektették le, s ebből — ideiglenes szivattyú beállításá­val — 600 hektáron már most megkezdték a próbaüzemelést. Üzenet Moszkvából A rádió szerkesztőségében Moszkva nem csupán a világ negyedik legnagyobb városa, ha­nem a hírek központja is. A nagy lapok tudósítóikkal képvi­seltetik magukat minden izgal­masabb eseményen. A magyar olvasók is jól ismerik a Népsza­badság munkatársa, Serény Péter nevét, az Ország-Világnak Bá­nyász Béla küldi a színes beszá­molókat, szinte naponta hallani a rádióban Csák Elemér tudósítá­sait, kommentárjait. A tv-híradó- ban Farkas József jelentkezik redszeresen, és még folytathat­nánk a sort. Telexgépek kopog­ják a Szovjetunió hivatalos hír­ügynöksége, a TASZSZ anyagait. Csupán ez a hírügynökség na­ponta annyi közleményt, helyszí­ni beszámolót és az egyéb mű­fajokba tartozó írást ad ki, ami a Pravda 50 lapszámát töltené meg. Ugyancsak hatásosan dol­gozik az APN, a Novosztyi hír- ügynökség, amelynek a munká­jával nemrég közelebbről is meg­ismerkedhettünk a Magyar Tele­vízió sorozatának jóvoltából. A különféle, külföldi országokban terjesztett folyóiratokról^ kiadvá­nyokról most nem is szólunk. Természetes a magyar szó Ez alkalommal a Moszkvai Rá- -dió magyar nyelvű szerkesztősé­gébe kopogtattunk be. Bács-Kis- kunban is népes tábor hallgatja adásaikat, és több intézménnyel, sok-sok megyei lakóval állnak levelezési kapcsolatban. Mnidennap délután 6 órakor, majd fél 10-kor jól ismert női hang köszönti a 41, 49 és 321 méteres hullápnsá vökön a Moszk­vai Rádió magyar nyelvű adásá­nak hallgatóit: Jó estét kívánok! A Novokuznyéckaja metróállo­más tőszomszédságában magaso­dik a Moszkvai Rádió tízemele­tes székháza. A nyolcadik szint egyik irodájának ajtaján piros- fehér-zöld zászlócska jelzi, hogy ott dolgozik a magyar adás szer­kesztősége. Nemrég egy fnűsorso- rozatban dolgozták fel saját „há­zi” történetüket, és szóltak min­dennapi munkájukról is. Ebben is szerepelt, hogy na­ponta szerkesztőségi félórák kö­vetik egymást, amelyeken ötle­tek, javaslatok hangzanak el az adások összeállításáról. Sokuk számára természetesen hangzik a magyar szó. Jurij Rogov, a ma­gyar szerkesztőség párttitkára, Anatolij Guszev, Leonyid Scseg- lov és Szergej Fagyejev szerkesz­tők Budapesten végezték él az egyetemet. Néhányan most is­merkednek bensőségesebben a magyar nyelv rejtelmeivel. Több mint négy évtized Vagyim Guszev, a Moszkvai Rádió magyar osztályának veze­tője, aki az emlékeket eleveníti fel, immár tizenegy esztendeje dolgozik itt. A felszabadítási har­cok résztvevőjeként Kecskemé­ten is megfordult, tolmács volt. így beszél az egykori esemé­nyekről, amelyek ma már a tör­ténelem építőköveit alkotják: — Az 1932-%s esztendő egyik őszi estéjén a rádióhallgatók szá­mára mindaddig ismeretlen hang szólalt meg az éterben: „Világ proletárjai, egyesüljetek!” Ez a mondat nyitotta meg a Moszkvai Rádió első magyar nyelvű adá­sát. A szerkesztőség munkatársai színesen, érdekesen, életszerűen mutatták be a magyar hallgatók­nak a világ első szocialista országá­nak fejlődését, mindennapi mun­káját. A harmincas években a szer­kesztőség törzsgárdájának tagjai olyan emberek voltak, akiknek a nevét ma is jól ismerik: Boká­nyi Dezső, a kiváló szónok, a rá­dió szerelmese; Bebrics elvtárs. aki nagy hozzáértéssel vezette a Válaszolunk hallgatóinknak cí­mű rovatot: Miinnich Ferenc, a neves internacionalista forradal­már; Zalka Máté, Illés Béla. Hi­das Antal, Madarász Emil. Gábor Andor és mások. A II. világhábo­rú megpróbáltatásokkal teli évei­ben a szerkesztőség könyörtele­nül leleplezte a fasizmus hódító célját. Naponta szó volt a har­cok kimeneteléről, a szovjet nép áldozatos harcáról. Ezekben az esztendőkben nehéz körülmények között dolgoztak a munkatársak, hiszen szinte semmilyen kapcso­latuk nem volt a magyar hallga­tókkal. A horthysták szigorúan büntették a Moszkvai Rádió hall­gatását. A háború után, amikor Magyarország is belépett a szo­cializmust építő népek sorába, a magyar nyelvű adás legfontosabb feladatává vált, hogy propagálja országaink közös munkasikereit.. Pályázat a barátságról A Moszkvai Rádió magyar nyelvű adásait szívesen hallgat­ják nálunk. Bizonyítja ezt az a sok levél is, amelyet a szerkesz­Látogatóban dr. Varga Jenőnél A Barátságos mosollyal. Szélesre tárt ajtóval fogad. Egy pillanatra elfelejtem, hogv otthonában va­gyunk. a másik szobából nagysze­mű fiúcska — a kisebbik unoká­ja — integet. A szívélyes házigaz­da már öt éve nyugdíjas. Hiszen, bármilyen messzire pergetem vissza felé róla őrzött emlékei­met, mindig ugyanez a kép vető­dik elém: bárki fordult hozzá ügyes-bajos dolgaival, mindenki előtt nyitva állt az ajtaja, senki sem látta soha ridegnek, elutasí­tónak. barátságtalannak. Gondolom, főként ezzel magya­rázható. hogy az emberek ötévi távoliét után sem felejtették el dr. Varga Jenőt, a Bács-Kiskun megyei Tanács volt elnökét. Idéz­getik meleg, emberi humorát, tör­téneteket mesélnek közvetlensé­géről. még az sem merült fele­désbe. hogy valósággal atyai jóin­dulattal támogatta a bátran kez­deményező. friss ötletekkel ko­pogtató fiatalságot. Csaknem húsz esztendő áldozatos és felelősség- teljes munkájának erős szálai fű­zik a megyéhez és ezt kötötték még szorosabbra a kiskunhala­siak. amikor városuk díszpolgárá­vá választották. Felesleges megkérdeznem, örült-e a kitüntetésnek, mert azonnal bevallja, hogy mélyen -meghatotta a város hűsége, sze- retete. Csak azt nem érti, mivel szolgált rá a rangos elismerésre? — Igaz. hogy Halason éltem ki közéleti tevékenységem nagy ré-s szét, s a lakossággal talán ott volt legszorosabb a kapcsolatom — tű­nődik hangosan —. de miután hi­vatali munkaköröm az egész me­gyére kötelezett, nyugodt lélek­kel elmondhatom, hogy sohasem tettem többet értük, mint a töb­bi városért, vagv járásért. Sokat fejlődtek, nagyot léptek előre az igaz, de ez nem engem dicsér, hanem elsősorban az ott élők fá­radhatatlan tevékenységét, ki­emelkedően jó munkáját. Tény, ha valamit elértek, együtt örül­tem velük, s talán ezt méltányol­ták nifist. a dfszóolgáti címmel. Mi tagadás, büszkévé és boldoggá tettek, különösen az esett nagyon jól. hogv ennvi idő után sem fe­ledkeztek el rólam. tőségben mutattak. Gyina Mudro- va, a levelezési rovat vezetője szinte ki sem lát a munkájából. Egyebek között a tavaly meghir­detett „Barátságunk” című pályá­zat eredményeit említi. Több mint háromszáz pályamunka érkezett be Magyarországról. A szerzők között egyaránt akadtak idősek és fiatalok, munkások és diákok, akik a felszabadulás egy-egy moz­zanatáról, a szovjet csapatok ma­gyarországi harcairól és a test­vérvárosok életéről, a békés, szo­cialista építő munkáról számoltak be. Ezen ,a pályázaton lapunk rovatvezetője, Gál Sándor is ér­tékes díjat nyert. — Havonta körülbelül hatszáz levelet kapunk — közli. — Bács- Kiskun megyéből a legtöbben Dunavecséről írnak. A dunave- csei általános iskolának — kéré­süknek megfelelően — már dia­filmet és könyveket is küldtünk Lenin életéről. Minden hónapban elhangzik egy-egy összefoglaló Bács-Kiskun és a krími testvér­megye kapcsolatait érintő témák­ról. Igyekszünk eleget tenni azok­nak a kívánságoknak, amelyeket hallgatóink jeleznek, eljuttatnak * hozzánk. A második világháború ideje alatt sok egyéb között egv olyan akcióra vállalkozott a Moszkvai Rádió magyar adása, mely sokáig emlékezetes marad. A háború ele­jén egy negyven katonából álló magyar alakulat átállt az orosz fronton a szovjet hadsereg olda­lára. A magyar katonák partizán­osztagot alakítottak, amely a fa­siszták hátországába, a híres brjanszki erdőben harcolt. Ma­gyarországon a horthysta hatósá­gok ugyanakkor azt terjesztet­ték, hogy ezek a magyarok eles­tek a fronton. Az igazság tuda­tosításához olyan embert kellett keresni, akinek a szavai meggyő­zően hangzottak a magyar hall­gatók számára-is. A rádió felku­tatta őt, Névai Lászlót, aki el is mondta az igazságot, közölte a partizánok hozzátartozóival a rádió hullámhosszain, hogy él­nek és egészségesek. Ma már másféle fegyvertények­re van szükség. S ezeket ugyan­csak megtalálta a moszkvai rá­dió magyar adása amivel .barát­ságunkat erősítik. Halász Ferenc (Folytatjuk) Mozgalmas és nagyon tartal­mas élet van mögötte, mégis tar­tózkodó szűkszavúsággal, rokon­szenves szerénységgel ejt szót a távolodó évekről. Hajdú megyében született. 31 éves korában már belépett az il­legális kommunista pártba és mint szervező, a debreceni Ideig­lenes Nemzetközi Kormány meg­alakításában is részt vett. A fel- szabadulás után hamarosan „Vö­rösakadémiára” küldték, onnét került hozzánk és itt is maradt egészen a nyugdíjazásig. Amikor idejött, még alig ocsúdott fel a megye, múltjának makacs mozdu­latlanságából. És ahogy múltak a tevékeny napok, úgy változott, alakult át a táj. úgy sodorta, haj­totta előre a megyét, az embe­rek egyre élénkebb tenniakará- _sa. Mindezt látta, mindebben ne­ki is része volt. nem csoda, hogy ma is ezekre az évekre/emlék­szik talán a legszívesebben. — Azért ne túlozzuk el a dol­gokat — mondja bölcs tapintat­tal —, mert minden, időszaknak megvan a maga sikere, eredmé­nye és gondja. A mi időnkben tan Ián azért is tűntek látványosabb­nak az eredménvgk. mert nem volt előttük semmi Akkor még csak pár ezer munkása volt a megyének, ma sok tízezrek dol­goznak korszerű üzemekben. A semmiből ilyen ipart kialakítani, a mezőgazdaságot így megváltoz­tatni igen nagy teljesítményt, de nagyon kérem, ezt a világért se hozza összefüggésbe a szemé­lyemmel. Tudom, mert a saját szememmel láttam, hogy a nehéz idők kitermelik az odaadó, hasz­nos emberek tízezreit, akik kima­gasló teljesítményre képesek, fő­ként ha olyan pártirányításra tá­maszkodhatnak. ami nekem is utat mutatott a megyei tanácson. A falon Éber Sándor bajai fes­tő képe a Sugovicát idézi. A há­zigazdának erről mindig a nagy dunai árvíz jut az eszébe, akkor vásárolta a festményt is. amikor a nehéz napokat, mint árvízvé­delmi kormánybiztos, a lakosság­gal együtt élte. kínlódta végig. — Három árvíznél voltam je­len. s ha összehasonlítom őket. már ebből is kivehető, milyen nagy' változáson mentek át az emberek. Az elsőnél még nem törődtek önmagukon kívül senki­vel, a másodiknál már valamivel aktívabbak voltak, a harmadiknál pedig szinte hőskölteménybe il­lő, ahogy a lakosság összefogott és kivette részét a mentési mun­kálatokból. Ugyanezt tapasztal­hattam az ellenforradalmat köve­tő években is. A nagy árat követelő szenvedés, sok embernek felnyitotta a sze­mét és bárhová mentem, szinte mindenütt felfedeztem a nagy öntevékenység és a közös célért való odaadó küzdés jeleit. Szerette az embereket, s be­szélik is. hogv soha senkinek sem volt ..házon kívül”. Pedig, gon­dolom. sokszor lehetetlen kéré­sekkel is zaklatták? Szelíden tiltakozik. — Az emberek nem kívánnak lehetetlent soha. Panaszaik, ké­relmeik mindig a körülményeik­ből erednek, s az pedig a mi tár­sadalmunkban természetes volt és lesz mindig, hogv többet, jobbat akarnak. Ha felidézem a hajdani tanácstagi fgadóórálcat. mit lá­tok? A megjelenek zömé akkor egyéni panaszokkal jött, a be­gyűjtés, vagv az adó miatt. Ki gondol ma már erre? Később munkáért fordultak hozzánk. Ak­koriban 25 ezer ember járt el a .megyéből dolgozni, és mit tudtunk adni nekik? Jó szót és ígéretet Ez is nagy dolog, hogy ma már mindez a múlté! Munkája van mindenkinek, adóügyei, nincsenek, évszázados gondoktól sikerült megszabadítani a megye lakóit! A társadalmi munka erőteljes fel­lendülése is szorosan összefügg azzal, hogy a társadalom tagjai­nak nincsenek létgondjai! Hogyan mérhető ez a fejlődés, például a tanácsok munkáján? — A tanácsok együtt fejlődtek a városok, járások politikai, gaz­dasági, kulturális erejével és mai tevékenységük hűen tükrözi eze­ket a változásokat. Az induláskor támasztott követelmények nagy része ma már nem áll fenn. Ma is akad tennivalójuk bőven, hiszen a lakosság közéletben való rész­vétele a tanácsokban valósul­hat meg legtökéletesebben, a vál­lalatok. intézmények és vala­mennyi erő összefogásán keresz­tül. Kiteliesedőben van a szocia­lizmus. ennél szebb munkát vé­gezni, ebben szerepet vállalni nem is kívánhat felemelőbbet a közélet embere, legyen az párt­tag, szakszervezeti funkcionárius, vagv tanácstag. Mint a megyei tanács elnöke sokat tett azért, hogv idáig elér­jünk a fejlődésben. Még itt em­lékszem az első. nagy kecskeméti építkezésekre. Az Aranvhomok'ra például, amely akkor a megye­székhely felemelkedésének való­ságos szimbóluma volt. És ma­gam is boldog lakója voltam a Leninvárosnak. amelynek 1958- ban rakták le az alapjait. — Nem kívánok ebből semmi részt magamnak. Megtettem a kö­telességemet, ahogyan nagyon so­kan Bács megyében. Egy megye fejlődésének az irányítása külön­ben is mindig csapattevékenység, sohasem egyéni politika. Nagyon sok véleményt kikértem és meg­hallgattam. mielőtt döntöttünk volna egy beruházás sorsáról és ez így is van rendién. Sok jóból, de sok rosszból is kivettem a ré­szemet. az örömöt mindig meg­osztottam másokkal, a bánatot megtartottam magamnak^ — Talán az öttusázókkal hason­lítanám össze a tanácselnöki munkakört. Nem. elég magát az apparátust jól vezetni, de az a jó tanácselnök, aki mindenhez ért: úszik, lovagol, fut. képlete­sa sen vszálya. Vagyis nagyon jó ér­zékkel kell rangsorolnia, közben Mfl vigyiázmi • az egész fontosságára. Azt is tudni kell. hogy itt célba érni sohasem lehet, ami már megvan, abból azonnal több kell és ez a dolgok természetesé rend­je. Ma már nem érhetjük be az­zal, ami tegnap még csodaszámba ment. Mint ahogy jóval kisebb szenzációt keltett az első ember megjelenése is a Holdon, mint amikor Blériot átrepülte az óceánt. Amikor leraktuk az első építőkockákat, egyben meg is vetettük egy magasabb igény alapjait. Eredményeink megbecsülése és állandó gyarapítása — ezt tart­ja változatlanul fontosnak ma is. Egyszer éles vitába keveredett egy Vári nevű ügyvéddel, aki ke­vésnek tartotta a megye felsza­badulás utáni fejlődését, nem is olyan jelentős, hogv azzal annyira lehessen büszkélkedni. Akkor Té­nyekkel mérte össze a megye múltját és jelenét. Bebizonyítot­ta, hogy a Horthy-korszakban mindössze három nagy épületet emeltek Kecskeméten és egyet­len üzemet sem alapítottak. Nem volt a városnak egy kilométernyi vízvezetéke sem. a jó ivóvizet lajttal hordták. A kalocsai járás­ban a lakások két százaléka volt villamosítva. Ha csak ennyit ra­gad ki á múltból, akkor' is fö­lényesen- győzi az összehasonlí­tást. a mi társadalmunk. Szenvedélyesen és logikuson érvelő vitapartner. Nyugdíjasán is elkötelezett híve. barátja a keze alatt szépült, kivirult megyének, amelytől egy pillanatig sem sza­kadt el. — Élő. eleven a kapcsolat kö­zöttünk. jönnek hozzám, megyek én is. ilyen 18 esztendőt nem le­het eltörölni. Mindennap hozza a postás a Petőfi Népét is. és min­dig nagy örömmel olvasom a leg­frissebb változásokat. Örülök az új sikereknek, egy kicsit a ma­gaménak is érzem őket. Mivel tölti az ideiét? — Sokat olvasok, tanulok, Ha már nem is vagyok aktív taná­csi vezető, de lépést tartok a mindennapi gondokkal, esemé­nyekkel. Elsősorban, természe­tesen a közgazdasági témák érde­kelnek. Mit mondjak? Két in­farktus után most már nagyon nyugodtan. kiegyensúlyozottan töltöm a nyugdíjas éveket. Jó pihenést, sole örömet, egész­séget kívánunk a megyében min­dig szeretettel látott vezetőnek, Kiskunhalas újdonsült díszpolgá­rának. Vadas Zsuzsa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom