Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-07 / 56. szám

1975. március 7. • PETŐFI NÉPE • 5 Voznyeszenszkij új versei Andrej Voznyeszenszkij „Bo­csássátok. szabadon a madarat” című új verseskötetében főként azok a művei kaptak helyet, amelyeket a költő a legutóbbi két-három évben írt. A kötet 70 versből áll. Űj cik­lusának egyes darabjait Pablo Neruda emlékének és a tragikus chilei eseményeknek szenteli. Az új kötetben szereplő művek egyik fontos témája a szellemi nyomorúság, a hazug és hamis emberi kapcsolatok elleni szén- ve'délyes tiltakozás. Voznyeszenszkij első kötete, a „Parabola” 1960-ban jelent meg, és minden következő könyve — szám szerint már nyolc — figyel­met keltett az olvasók és a kri­tika körében, élénk véleménycse­rére adott alkalmat. A kritikusok megállapítják Voznyeszenszkij költői nyelvének bonyolultságát, képeinek összetett jelentését, me­taforáinak meglepő fordulatait, lírai asszociációinak széles skálá­ját, szatirikus groteszkjeinek éles hangvételét. Voznyeszenszkij kitűnő szónok és nagyszerű versmondó, költői estjei hatalmas közönséget vonza­nak. (APN — KS) Nagy teljesítményű információs berendezés A korunkra jellemző „informá­cióáradaton” csak úgy tudnak úrrá lenni a szakemberek, hogy minél kisebb helyet igénylő tá­rolási módokat keresnek az ip/oy-j. mációtömeg sjaijuira. E tenden­cia jegyében vagyunk tanúi a mikroképtechnika egyre nagyobb mértékű térhódításának. A film­szalagokon. filmlapokon való in­formációtárolással kb. 95 száza­lékos helymegtakarítás érhető el. A mikrofotográfiai képanyag szá­mítógépes kezelésével a nyilván­tartás és a visszakeresés feladata is megoldható. Szovjet kutatók most olyan in­tegrált rendszerrel működő infor­mációs berendezést hoztak létre, amely a filmszalagon tárolt 1 mil­lió mikrokénből 10 másodperc alatt képes kiválasztani az éppen szükséges kockát. A kikeresett felvétel képernyőn jeleníthető meg, vagy szükség esetén papír- visszanagyítás készíthető a kérdé­ses képkockáról. ,NEM SZAKADOK EL AZ ÉLETTŐL” Négyszemközt Bács-Kiskun bibliográfusává Maurice Ravel ßs a magyar zene Fekete Dezső könyvtáros a na­pokban volt ötvenéves. A Heves megyei Pély községben született; onnan került később Bajára, majd Bácsalmásra. Második esz­tendeje a kiskunhalasi könyvtár munkatársa. Éppen huszonöt év óta könyvtáros. Csaknem azóta írja szüntelenül, fáradhatatlanul bibliográfiai munkáit. Elkészült — nyomtatásban megjelent, sok­szorosított és kéziratos köteteit — nem is próbáljuk felsorolni. Két biztatás A munkahelyén, elsárgult új­ságok, öreg könyvek és cédulák ezrei között beszélgetünk. — Csaknem két évtizede an­nak, hogy elkészült az első na­gyobb munkája, a „Bácsalmás és vidéke”: Hogyan emlékszik visz- sza a fogadtatásra? — Soha nem felejtem el, hogy Csáky Lajos ezt írta róla a me­gyei lapban: ez Bács-Kiskun legelső bibliográfiája. A szegedi Péter László a Magyar Nemzet­ben ismertette munkámat. Erőt, kedvet adott mindkét biztatás. — Még egy kerek szám, amit megemlíthetünk: húsz éven át vezette a bácsalmási könyvtárat. Milyen volt ez a két évtized? — Dolgozhattam. A többi nem fontos ma már. — Bizonyára a szerénysége tilt. ja. hogy megemlítse: egy évti­zeddel ezelőtt könyv jelent meg bácsalmási tevékenységéről; otta­ni kimagasló, országosan is figyel­met keltő eredményeiről. Gerő Gyula: Tíz esztendő című mű­vében a könyvtárosi szakma ki­válóságai közé sorolta önt. — A kötet az általam vezetett intézmény munkáját és eredmé­nyeit taglalta. Túlzás lenne azt állítani, hogy a szerző rólam ír­ta könyvét. — Mégis, annak bizonyítására, hogy jórészt így van ez, idézek Gerő Gyula kötetéből: „Amikor Fekete Dezső 1953-ban Bácsal­másra került, Heves megyei szár­mazású. lévén úgy érezte, hogy nem tud rendesen dolgozni új munkakörében, ha nem ismeri meg alaposan a járás helyzetét, problémáit, könyvtári és társa­dalmi hagyományait." — Igen; ezért gyűjtöttem‘ítez-1 dettől a múlt és a jelen írásos dokumentumait, és ezért töre­kedtem ezek rendszeres publiká­lására. Cikkek, könyvek Fekete Dezső fáradhatatlansága közismert. „A cédulák embere” — így jellemezte egyszer valaki. Más meg ezt mondta róla: „Le­hetetlen, hogy ez az ember va­laha is alszik. Különben, mikor dolgozna ennyi rengeteget?” Ám a legtalálóbbnak ezt a nagyon tö. mör jellemzést érezzük: „Ö a megye bibliográfusa”. Nézzük a „bizonyítékokat”. Napi könyvtárosi elfoglaltságai mellett cikkei jelentek meg a Honismeret-Helytörténet, a Könyvtáros, és a Petőfi Népe ha­sábjain. Az Országos Könyvtár- ügyi Tanács kiadásában látott napvilágot egy könyve. Címe: „Tizenöt év Bács-Kiskun megye könyvtárainak életéből (1945— 1959)”. Megírta Mausz Rezső 19-es mártír, hadügyi népbiztoshelyet- les életrajzát, csaknem száz gé­pelt oldal terjedelemben. A „Pro- letártavasz 1919" című tanul­mánykötetben látott napvilágot a „Bács-Kiskun megye a Magyar Tanácsköztársaság idején” című bibliográfiája és repertóriuma. Ez a százoldalas munka nélkülöz­hetetlen a kutatók számára. Rotagépen jelent meg 1959-ben a „Szeretem ezt a földet” című módszertani kiadványa, mely az úttörők nyomolvasó mozgalmát volt hivatva segíteni. Ennek is ő a társszerzője. Felfigyeltek ar­ra a munkájára is, mely a „Pusz­ták, tanyák Bács-Kiskun megyé. ben” címet viseli. Ebben ezerhat- száz cikkre hívja tel a figyel­met; valamennyi a napjainkban oly fontos társadalmi és gazda­sági kérdéssel kapcsolatos. — Hallottuk, hogy hamarosan nyomtatásban is olvashatjuk egyik új könyvét. Melyik lesz az? — Ezt tartom eddigi életem fő munkájának. A címe: „Bács-Bod- rog megye sajtójának repertóriu­ma”. A kétezer cikket ismertető kötetet Péter László kandidátus, tudományos kutató lektorálta, s a bajai Ttirr István Múzeum je­lenteti meg. Kapcsolatok, elfoglaltságok Közben Bács-Kiskun bibliográ­fusa megszerezte a felsőfokú könyvtárosi képesítést. Kezdettől elnöke a Bácskai Honismereti Bi­zottságnak, s tagja a kalocsai Katona István Társaságnak. A TIT és a népfront szervezésében előadásokat tart, helytörténeti és más témakörökben. Szereti az olvasókat, különösen a fiatalokat. Segíti őket legszebb törekvéseikben, műveltségük gya­rapításában. Mindig örül neki, ha egyetemi szakdolgozatok, disszer­tációk, pályázatok készítéséhez segítséget kérnek tőle. Ilyenkor lelkesen — és lelkesítve — ke­resi elő az adatokat, dokumen­tumokat. Baráti és munkakapcsolatai messzire nyúlnak, sok személyt, intézményt érintenek. Jó szívvel és becsüléssel emlegeti a helytör­téneti kutatás legjobb megyei mű­velőit. A bajai Kőhegyi Mihályt, a félegyházi Fekete Jánost, a pa- taji Pastyik Istvánt, a madarasi Bognár Andrást. Ezt tartja: „Pa- tajon, Madarason is lehet valaki európai.” Hatezer cédula művészetünkről Az egyéb munkái közül csak néhányat említünk meg, gyors felsorolásban. A tanárok részére készült a „II. Rákóczi Ferenc, és korának irodalma” című bibliog­ráfia. A „Nagyságos Fejedelem" kiskunhalasi hagyományait kü­lön is feldolgozta. Elkészítette a Semmelweis életéről szóló cikk- gyűjtemény jegyzékét. Sorozatban mutatja be a mai magyar írókat; már a nyolcadik füzetnél tart. A szekszárdi megyei könyvtár megbízásából a szakmunkástanu­lók részére összeállítást készített, „Szakmám könyvei" címmel. Hat­ezer cédulán minden adat meg­van nála. ami a Bács megyei mű­vészettel kapcsolatos. Egy négy­száz oldalas könyve kiadásra vár. A címe: Bács-Bodrog megye köz- művelődése 1945—1950 között. Kovács Máté egyetemi tanár, a lektor elismerő mondatokkal ja­vasolja a kiadását. Továbbá fel­dolgozta a napraforgó-termesztés magyar nyelvű irodalmát; elké­szítette Kiskunhalas város ki­tüntetettjeinek névjegyzékét,. 1952-ig visszamenőleg. ,,Van mit csinálni még” Mik a tervei? Csupán néhány igazán izgalmas munka — a sok közül. A kertbarátok részére bibliog­ráfia készül. Folytatják „A kis­kunhalasi városi—járási könyv­tár kiadványai” sorozatot. Mód­szertani füzetet készít a 30 éves úttörőmozgalom történetének ta­nulmányozásához, s egy bibliog­ráfiát a politechnikai oktatással kapcsolatos művekről. Tovább folytatja a megyénkben élő írók és művészek egyéni munkássá­gát bemutató bibliográfiai füzet­sorozatot. Dr. Szabó Miklóssal közösen munkásmozgalmi olvasó­könyvet állítanak össze. — Mi a legdédelgetettebb el­képzelése? — Egy színvonalas, általános megyei lexikon elkészítése — természetesen társszerzőkkel kö­zösen. — Sokirányú munkája köz­ben mi adja a legnagyobb örö­met? — Az, hogy nem szakadok el az élettől; sok mindent látok, mindenről tudomásom van. Varga Mihály A magyar művészeti élet megújulásában a századforduló idején nagy szerepet ját­szott a francia szellem térhó­dítása. A kép­zőművészet és az irodalom mellett a zene sem vonhatta ki magát a ha­tása alól. Sőt, legjobbjaink a germán szelle­miség alóli sza­badulás eszkö­zeként tudato­san keresték a francia művé­szet ihlető for­rásait. Kodály már a tízes­húszas évek­ben rámutatott a francia zene reá és néhány kortársára gya­korolt hatásá­ra. Bartók, a híres Wald- bauer—Kerpely vonósnégyessel együtt — Ko­dály kifejezé­sével élve — ..stílustudó. tö­kéletes elő­adás”-sal szegődött Ravel és De­bussy művészetének szolgálatába. Ravel 1937-ben bekövetkezett halála után Bartók egy cikkben elemezte a francia mesterek és a magyar zene kapcsolatát. Debussy „felfedezése tette számunkra le­hetővé, hogy a franciáktól zenei téren is tanuljunk. A francia ze­nével való kapcsolatot Ravel mű­vészetének megismerése tette még mélyebbé és nagyobb hatásúvá. ... ha két hasonló jellegű maga­tartást ismerünk meg — írta Bar­tók, talán a Kodállyal közös tö­rekvéseire is gondolva — minden bizonnyal úgy tekinthetjük őket, mint a nemzeti légkörben szüle­tett mondanivaló kiteljesedését. Ezért van magyar szempontból olyan nagy jelentősége Debussy mellett Ravel művészetének.” Hozzá kell tennünk, hogy sok közös vonásuk ellenére Ravel nem epigonja idősebb pályatársának. Nagyon is egyéni úton járt mind­végig. Ravel nagy érdeklődéssel fordult a különböző népek mű- és népzenéjéhez. Bár csak 1932- ben hangversenyezett Budapesten, a magyar muzsikát jól ismerte és becsülte, s már 1924-ben megírta a maga „magyar” hangvételű al­kotását, önéletrajzi vázlatában így említi: „A Tzigane virtuóz darab a magyar rapszódiák stílu­sában.” A francia mester tehát Liszt útját követi ebben a rend­kívül hatásos, nagyszerű beleér­zőképességről tanúskodó művé­ben Molnár Antal így értékeli az Arányi Jeliynek. a Londonban élt neves magyar hegedűművész­nőnek ajánlott, darabot: ., ___nem t ámaszkodik környezeti többletre, ám annál belterjesebb. ahogyan a cigányprímás lélektanát megra­gadja!” • Maurice Ravel — komponálás közben. Ravel azonban nem állt meg a világszerte ismert és csodált ci­gány—magyar muzsikánál. A népzenéből táplálkozó magyar muzsikusok művészetének érté­keit már az első. az 1910-es évek elején lezajlott párizsi bemutat- kozásakkor észrevette. Erről ta­núskodik az az írásbeli nyilatko­zata. melyben az első világháború alatt, egy nacionalista célkitűzése­ket hangoztató zenészszervezet belépési felszólítását visszautasí­totta. Miközben „az ellenséges” népekhez tartozó zeneszerzők mű­vészetének értékeit veszi védel­mébe, kijelenti: .........el vagyok r agadtatva, hogy Bartók. Kodály és tanítványaik magyarok, s hogy ez műveikben olyan ízesen nyil­vánul meg.” Most. hngv — március 7-én — a zenei világ a nagy francia ze­neszerző születésének századik évfordulóját ünnepli, nálunk is felhangzanak népszerű művei, a Bolero és La Valse című tánc­fantáziák: szimfonikus alkotásai: a Spanyol rapszódia és a Daphnis és Chloe című balettszvit, dalai és kamaraművei, s nem utolsósorban zongorára írott darabjai. Az utób­biak közül a négy kézre írott, „a gyermeki lélek költészetét megragadó” ciklusa, a „Lúdanyó meséi” a napokban Kecskemé­ten is elhangzott. Saját belső értékén túl. Mauri­ce Ravel művészetét különösen kedvessé teheti számunkra az, hogy ihletően hatott a jellegzete­sen magyar zene kialakulására. És az, hogv a francia mester ro- konszenvvel figyelte a ma már klasszikus magyar zeneszerzők munkásságának kibontakozását. Ittzés Mihály SZILVÁSI LAJOS XI. (83.) Vasárnap délelőtt. Még min­dig vigasztalanul esik. Megnézem magam a tükörben. Megvágtam az állam a borotvával. Kis sötét­piros vonal, ahogy a vér beleal­vadt a vágásba. Misére kell mennem. Nincs sok kedvem hozzá. Fázom. A kápol­nában is hideg lesz. Mindegy, muszáj menni. Fenn kell tarta­nunk a látszatot, hogy rendben a szénánk, szabályos magyar ka­tonák vagyunk, akik misére is járnak, ha már tegnap olyan os­tobák voltunk, hogy kifakadtunk Godefried előtt. Negyven percig tart a mise. Szívesebben ülnék helyette a dohányzóban, a kan­dalló előtt. Rosszul aludtam az éjjel. Felidegesítettem magam Szojkáék pusmogásával, bár­mennyire is igyekeztem, hogy ne törődjek vele. Meg aztán min­denféle zavarosat álmodtam ösz- szevissza. csak arra nem emlék­szem, mit. Annyi megmaradt a fejemben, hogy Olga is szerepelt az álmomban. Sohasem szoktam álmodni. Lehet, hogy sokat et­tem vacsorára? Üres az udvar. Nyilván már mindenki odaát van a kápolná­ban. Felnézek a toronyra. Szürke varjú tollászkodik a kereszten. Ennek sincs esze. Nemhogy be­húzódna az eresz alá az eső elől. Miért szeretik a varjak az esőt? Megállók kis időre, hátha most is idehallik az ágyúdörgés. Nem. Csend van. Még a szél se fúj. Belépek a kápolnába. Nyiko­rog az ajtaja. Néhány öreg pap meg egy csomó gyerek hátranéz az ajtónyikkanásra. Zuárd atya már megkezdte a misét. Ott áll a leckeoldalon, a misekönyv előtt. Nincs kedvem beülni a padba. Felmegyek a kórusra, az orgo­nához. Olga is ott van. Ha látni fogom, talán eszembe jut, mit ál­modtam róla az éjjel. Félhomályos a kápolna. Alig párázik be világosság a színes üvegekből összerakott ablakon. Jobbára a gyertyák világítanak. Szép a kép. Olyan ez a kápolna, a kolostor ormótlan épületének középen, mint egy durva fogla­latba rakott, finom csiszolt ékkő. Egy darab tiszta gótika. Kevés hely maradt a számára, széliében nem terjeszkedhetett, hát felfelé ágaskodott. Egyszerű, csúcsíves gót vonalak, ég felé nyújtózó ro­vátkák az oszlopokon. Szinte kényszerítik a szemet, hogy fel­felé teleinken. Lassan baktatok az öreg lép­csőkön, fel a kórusra. Az oltár­nál most fordul meg Zuárd atya. Baritonja betölti a kápolnát, s visszaverődik a falakról: — Dominus vobiscum ... Megszólal az orgona, s halkan kíséri Olga feleletét: — Et cum spiritu tuo ... Nem vesz észre a lány, amint belépek a tenyérnyi kórusra, pe­dig ott állok meg lépésnyire tőle. A túlsó oldalon vágott ablak fé­nye megvilágítja fejét, valószí­nűtlen világosra festi haját. Miért jut ide több fénv. mint a ká­polna többi részére? Persze: bi­zonyára kitört valamikor az ab­lak. és színes jenaer-Glas helyett közönséges, színtelen üveglappal vágták be a rámát. Átkerülök hátulról a túlsó oldalra. Tízéves göndör hajú fiú áll a fújtatónál. Ez a gyerek a legnagyobb a húsz közül. Intek neki. hogy lemehet a kápolnába, maid én fújtatok. Kisdiák koromban sokszor jár­tunk fújtatni a templomba. Ak­koriban sehogy -sem fűlt hozzá a fogam, de most valahogy kedvem támadt, hogy megpróbáljam. A gyerek leiramodik a lépcsőn. Zajt ver, Olga idepillant. Meglát. Bólintok neki. ö is biccent. Az­tán újból az oltár felé fordul. Nekilátok fújtatni. Alig hallható szuszogással dolgozik nagy, fa­ragott faládájában az orgona tü­deje, Olga hosszú, fehér ujjai las­san kalandoznak a billen tyűkör. Nem tudom, rögtönöz-e, vagv kottából játszik, ami előtte fe­hérük a tartón. Bensőséges, el­mélkedő a dallam. Csak annyi az ereje, amennyit ez a kis ká­polna elbír. Lassan nyomkodom a fújtatót. Kedvem volna ciga­rettára gyújtani, de itt nem le­het. Mit is álmodtam az éjjel Olgáról? Bosszant, hogy nem tu­dok visszaemlékezni rá. Miért is nem vagyok olyan gyakorlott ál­modó, mint anyám, aki félóra hosszat is tudott mesélni az ál­mairól. Lehet, hogy az ilyesmi asszony tulajdonság? Anyám, sze­gény. hisz is az álmokban. Meny­nyiszer böngészte az álmosköny­vet, hogy az egymásnak ellent­mondó vagy sehogy sem össze­kapcsolódó magyarázatokból va­lami egységes jelentést süssön ki.. . Apám ilyenkor mosolygott a bajusza alatt, s nem állhatta meg, hogy ne csipkelődjék. Bak- fity... — mondta. — Asszony- bolondság ... Amikor az egye­temről hazamentem., anyám nem. egyszer dicsekedett: előre meg­álmodta, hogy jövök. Apám ezen is nevetett: hogyne álmodtad volna meg. hiszen előre tudtad, hogv kezdődik a vakáció ... Mi­kor jutok haza hozzájuk? Anyám azt is megálmodta egyszer, hogy hamarosan megnősülök. Tévedett. Akkor jött meg a behívóm, meg aztán úgyse akartam nősülni... Zuárd atya az evangéliumot recitálja Et dixit Jesus discipulis suis ... Most nem szólhat az orgona. Olga lopva felém néz. Leveszem a lábam a fújtatóról. Odalépek mellé, rákönvökölök az orgona szélére. Érzem enyhe levendulail­latát. Mit álmodtam róla? Vég­eredményben persze teljesen mindegy... Nezem a hal kezét. A gyűrűt az ujján. Hirtelen észreveszem: karikagyűrű. Jegygyűrű Olga kezén? Önkéntelenül hajolok közelebb. Megsejti, mire gon­doltam. Mosoly búvik az ajka sarkába. Fordít egyet a gyűrűn. Megcsillan rajta a drágakő. Ki­csiny, kristályfényű briliáns. összeakad a tekintetünk. Be­lefürkészek a tiszta, sötétkék szempárba. Állja a tekintetem. Eltűnik a mosolya. Jólesik bele­néznem a szemébe. Megrebben a szempillája. Alig észrevehetően csak, mégis játszani kezd íriszén a fény. S újra látom, amit teg­nap már észrevettem: mint a gyöngyház. Töri a fényt... Alig mozdul a szája, úgy sut­togja: — Miért néz? Mit feleljek? Mit felelhetnék? Miért is nézem? Csak. Magam sem tudom. Jólesik belenéznem a szemébe. Nem kellett volna megkérdeznie. Ha nem akarja, hogy nézzem, forduljon el tőlem. Vissza is megyek a fújtatóhoz ... Mozdulok. De hirtelen megáll a mozdulatom. Az orgona peremén nyugvó kezemen érzem hűvös tenyerét. Rá kell néznem. Tu­dom, hogy ő is a szemembe néz, de mégis — mintha valahova messze tekintene. Nem, nem is . hiszen párás a szeme. És a tenyere, hűvös, sima tenyere a kezemen. Belém dobban: vigyázz! Nem játék! De már nem gondolok semmi­re. Mintha nem is én cseleked­nék .. . Miért préseli össze a száját? Miért csókolom? Most... most lassan szétnyílik két ajka. Meg­didereg a karomban. Mikor ölel­tem meg? Nyakamon érzem két vékony, erős karját. Átölelt! Sű­rű haja az arcom simogatja. Le­vendula .. Remeg az ajka ... • Olga ... Hirtelen döbbenek rá hogy nagy-nagy a csönd. Eszembe vil­lan hogy Zuárd atya befejezte az evangéliumot. És most Olga is észreveszi. Megmozdul. Érthetet­len suttogás szakad ki belőle, önkéntelenül elengedem. Odané­zek az oltárra. Úristen! Zuárd atya még ott áll az evangélium oldalon. Várja a feleletet. Olga Ijedten kap az orgona billentyűi­hez. Mintha nem is az ő hang­ját hallanám amint elkésve rá- énekli a feleletet az evangélium utolsó szavaira: — Deo gratias... (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom