Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-12 / 60. szám

1975. március 12. • PETŐFI NÉPE • 5 A MEGYEI PÁRTÉRTEKEZLET VITÁJÁHOZ Művelődéspolitikánk eredményei A szocialista művelődéspolitiká­nak át kell hatnia az emberek egész életét, munkáját, gondolko­dását, erkölcsét és szórakozását. A közművelődési tevékenység min- formája a közéleti tevékenységre, a közösségi magatartásra neveli az embereket. • A nagyobb műveltségű em­ber nagyobb biztonsággal igazo­dik el a rohamos technikai fejlő­dés időszakában. Nem lehet lé­pést tartani a világgal az új ered­mények megismerése nélkül. A közművelődés fontosságát külö­nösen aláhúzza az, hogy az élet- színvonal jelentősen megemelke­dett. Nagyon kell vigyáznunk ar­ra, nehogy szakadás jöjjön létre az életszínvonal további növeke­dése és a tudat között. A jobb életnek együtt kell járnia a tar­talmas emberi élettel. Ezt csak úgy lehet elérni, ha a szabad idő értelmes és hasznos eltöltéséről intézményesen gondoskodunk. Nagyon fontos, hogy az embe­reket érdekeltségük hajtsa a meg­ismerésre. Ha a közművelődés a megoldásra váró problémákhoz nyújt segítséget, ismeretszerző igénnyel találkozik. Sokat tehet­nek a vállalatok, gazdasági szer­vek is, amennyiben bizonyos fo­kú általános műveltséget követel­nek meg dolgozóiktól és elősegí­tik ennek elérését. A gazdasági vezetőknek hosz- szabb távon meg kell tervezniük dolgozóik továbbképzését, az el­végzendő közművelődési feladato­kat, ugyanúgy, mint a gazdasági ügyeket. Nagy örömünkre szol­gált, hogy községünkben a múlt év őszén — hosszú idő után — újra indult a dolgozók általános iskolája, ahova a tsz. az állami gazdaság és az üzemek küldték el dolgozóikat. 1972-ben adták át a társadalmi összefogással épült új kultúrkom- binátot, amelyben megtalálható a művelődési ház. a könyvtár, a ze­nés presszó. A Hosszúhegyi Álla­mi Gazdaság berendezte, a Május 1. Tsz évente jelentős támogatás­sal járul hozzá a fenntartási költ­ségekhez. Ugyancsak társadalmi összefogással épül fel a 4 millió forintba kerülő tornaterem, a je­lenlegiből pedig tantermek lesz­nek, s így megszűnik a délutáni oktatás. • Ismeretesek azok a kezdemé­nyezések és eredmények a megye területén, amelyek alapján a mű­velődési házak fenntartását egy- egy gazdasági egység vállalta ma­gára. Például Rémen. Vaskúton, részben Érsekcsanádon a tsz fenn­tartásában működik a művelődési ház Tavaly nem kevesebb, mint 1585 ismeretterjesztő előadást tar­tottunk járásunk területén. A mű­soros estek és színházi rendezvé­nyek száma 309 volt. ezeken 87 976-an vettek részt. A folkló- risztikus hagyományok ápolása, a népi kultúra megőrzése érdeké­ben létrehoztuk a Bácska Együt­test, amely a járás legjobb együt­teseiből alakult. • A közművelődési munka ha­tékonyabbá tétele érdekében a ba­jai járás kezdeményezésére kísér­letképpen néhány községben beve­zették, hogy az iskolaigazgató egyik helyettese látja el a mű­velődési ház vezetésének feladat­körét. Amikor az iskola megter­vezi az oktatási munkát, ezzel párhuzamosan kidolgozza elkép­zeléseit az iskolán kívüli közmű­velődési tevékenységre is. A művelődéspolitikai célkitűzé­sek megvalósításának nagyon fon­tos része a valós igényeken és követelményeken alapuló munka­terv készítése. A munkából legin­kább a művelődési ház társadal­mi vezetősége veszi ki a részét, amelynek a tagjai minden gazda­sági egységet és tömegszervet kép­viselnek. Az igényeket egybevet­jük művelődési politikai célkitű­zéseinkkel és lehetőségeinkkel. Nagy gondot fordítunk a kiscso­portos művelődési közösségek ki­alakítására. Ezek tagjai azonos érdeklődési körű emberek, akik heti egy-két alkalommal rendsze­resen eljárnak a művelődési ház­ba. Ilyenek a különböző szakkö­rök, művészeti csoportok, klubok: a pávakör, cigánytánccsoport, dí­szítőművészeti szakkör, szabás­varrás-, foto-, színjátszó, sakk-, bábszakkörök stb. A szakkörök­nek és művészeti csoportoknak 1974-ben 198 tagjuk volt. Leg­eredményesebben a pávakör dol­gozott. amely létszámban is a leg­nagyobb. Legutóbb a népdalkö­rök Akasztón megrendezett me­gyei találkozóján értek el kiváló eredményt. Minden réteg számára külön előadássorozatot állítottunk ösz- sze. A múlt évben először a kis­iparosok részére is. akiket eddig nem tudtunk bevonni a közmű­velődésbe. Községünk vezetői rendszeresen részt vesznek a kul­turális eseményeken.. • A sokoldalú követelményt, az időről időre változó kívánalma­kat csak változatos, a helyzethez alkalmazkodó módszerekkel lehet kielégíteni, amire a párt-, az álla­mi és tömegszervek összefogása képes. Ez az. amit ismételten alá kell húzni, hisz eddigi eredmé­nyeinket is ennek köszönhetjük, és további eredményekre is csak így számíthatunk Bolvári Istvánná művel ődésiház-igazgató Sükösd Valami baja van ennek az em­bernek? Igen, valami érhette. Azelőtt mindennap talált alkal­mat, hogy megszólítson, és esz­mét cseréljen velem időjárásról, miegyébről. De most egy ideje ... Furcsa, eddig nem is figyeltem fel rá: József csak köszön, ha a kertben vagy az udvaron el­megyünk egymás mellett, s nem áll meg beszélgetni. Szőj ka a könyökénél fogva ösz­tökéli Józsefet, hogy jöjjön be a rendházba. Az öreg szabódik, magyaráz valamit, aztán mégis kötélnek áll. Fáradt léptekkel, lábát húzva jön Szojka mellett. Az órám háromnegyed négyet mutat. Elálmosodtam, amíg itt álltam az ablaknál. Az éjjel mu­latni fogunk. Addig alszom egyet. Jó volna nagyon sokat aludni. A nap huszonnégy órájából lega­lább tizenhatot. Az alvók elsza­kadnak az élettől, s meg is hal­nak egy kicsit addig, amíg fel nem ébrednek. Kényes állapot. Sok kellemetlentől megszabadít. A fene egy meg ezt az egész bűnös világot. Az éjjel, ha si­kerül, leiszom magam. XIII. Íme, a mi előre eltervezett görbe esténk... Mindenki ott áll vagy ott ül a dohányzóban, ahol akar. Vagyunk itt vagy tizen­öten. Rajtunk, katonákon kívül — Gilbert is itt van, miután meg­fogadta, hogy néma lesz és sü­ket —, lejött hét öreg pap is a szobájából. És velünk mulat Ol­ga is, József is, sőt az előbb be­nézett a szakácsnő is ... Valahonnan bor került elő, de csak a papok isszák, meg Olga. Mi maradunk a pálinkánál. Ke­vés lenne az asztalra rakott bor ahhoz, hogy hatását is érezzük. De a pálinka, meg kell hagyni, hamisítatlan szesz. Fejemben ér­zem, amit eddig ittam. Kelleme­sen elzsongított a szesz, és min­dent nagyon helyénvalónak talá­lok. Még azt is, hogy kispolgár- Godefried úr itt ül mellettem, s fecseg valamiről. Felelnem, sze­rencsére nem kell neki. Affajta ember, aki örül, ha félbeszakí- tatlanul bsezélhet. Sohasem kér­dez. Mindig csak közöl, kijelent. Entölern beszélhet akár hajnal hasadtáig. Arra való a szája ... Mintegy hangtompítón keresz­tül hallom a dohányzó zaját. Mindenki beszélget, csak Simon Pista nem. Ö ott áll a sarokban, a pianínó mellett,- az öreg ci­gány olda'án. Halkan énekel. Néha csak recitálja a dal szö­vegét. Magának mulat. Olgát Gaszton szórakoztatja. Kipirult a lány a bortól, szín köl­tözött sápadt arcára, s ez hatá­rozottan jól áll neki. Ide-ide pil­lant rám, s én megkönnyebbü­léssel érzem, hogy most nyugod­tan tudok szembenézni veíe. Tu­dom, hogy csalás: a pálinka te­szi, de jó így. Olga, Olga... Ha odalépnék hozzájuk, fesztelenül tudnék beszélgetni vele. De mi­nek menjek oda, amikor kényel­mesen is. ülhetek? József — megfigyeltem —■ este óta egyfolytában iszik. Most oda SZILVÁSI LAJOS (87.) Mennyivel különb Szojka, imint én. Kevesebb jutott neki ab. ból, amit viliig intelligenciának nevez, de vajon az intelligencia nem arra jó-e csak, hogy elsat- nyuljon tőle minden, ami ereden­dően jó Volt az emberben? Intel­ligencia? Ostobaság... Az in­telligencia nem iskolázottság dol­ga Az intellektus vele születik az emberrel. Szőj kával vele szüle­itett ... Én csak iskolázottabb vaw gyök, több bennem a tételes is- merethalmaz. És ezzel együtt kevesebbet érek, mint Szojka. Zuárd atya is kevesebbet ér Szőj- kánál. Zuárd atya hite... Szojkának van hite, akarata: .tudja, mit kellene csinálnia, s kínlódik attól, hogy ide zárja a kényszerűség ezek közé a vén falak közé, ahonnan nem enge­dek senkit kimozdulni. Ha en­gem kényszerítenének így élni, akaratom ellenére élni, nagyon gyűlölném azt, aki rám erősza­kolja az ellenemre való életfor­mát. Szojka nem gyűlöl engem. Erezném, ha gyűlölne, ösztönöm van hozzá, hogy megérezzem má­sokból az irántam táplált indu­latokat. Odalent Szojka leereszti két karját, amelyet eddig összefont a mellkasán. Látom, hogy teleszív­ja a tüdejét, aztán nagyot fúj. összeharapja a száját. Nem néz Józsefre. Az eget bámulja. So­káig. Én is felnézek az égre. Csak néhány felhőrongy lebeg oda- fönt. Szojka megmozdul. Tétova gesztussal megfogja József kö­nyökét. Az öreg mond valamit. Innen föntről is látom, hogy most nagyon szomorú és vén az arca. Szalay Ferenc képei előtt Még csaknem két hétig láthat­ja a közönség a kiskunfélegyházi múzeumban mai képzőművésze­tünk egyik egyéni utat járó alak­jának, Szalay Ferenc festőmű­vésznek a kiállítását. Az oda lá­togató közönség körében élénk visszhangot váltott ki ez a kevés műből álló, de remekül elrende­zett bemutató, amelynek egyes darabjai elsősorban, sőt szinte ki­zárólag a paraszti világ alakjait és eseményeit, történelmi sors­fordulóit idézi elénk döbbene­tes erővel. Szalayt a változó világ s ben­ne a változó ember izgatja el­sősorban; azt próbálja — siker­rel '— művészi eszközeivel kife­jezni. A valóságra döbbentenek rá bennünket ezek a képek. Töb­bek között arra, hogy az élet folytonosan átalakul, gazdagodik, és magasabb szinten tovább foly­tatódik. Ez a kivételes képességű al­kotó szeretettel s nagy-nagy hű­séggel, ragaszkodással ábrázolja a parasztembert. Azokat, akik­nek sorsát teljesen magáénak ér­zi, vallja. Arcuk és kezük rán­cát, szemüknek elrévedezését, fá­radt alakjuk lehúzó súlyát, s a moccanatlanságukban feszülő erőt vetíti elénk. Csak állunk e művek előtt, döbbenten és szorongva, mélysé­gesen elgondolkozva és a padló­hoz odaszegezetten; megértjük lassan, hogy azok, akik százado­kon, és a mi életünket közvetle­nül megelőző évtizedekben any­nyit dolgoztak és szenvedtek e tájon, a mi mostani életünket készítették elő. Mert mindez ben­ne ran a Szalay-képekben, ott látható a színekben és a formák­ban. Szalay képei közül most ket­tő reprodukcióját közöljük, ab­ban a hiszemben, hogy még ha az eredeti műveknek csupán hal­vány másai lehetnek így fekete­fehérben, akkor is megmutatnak valamicskét e kitűnő művész te­hetségéből . V. M. • Balról: Történelem. Jobbra: Életfa (részlet). (Pásztor Zoltán felvételei.) Vásárhelyi Zoltán hetvenöt éves Egy tanítvány tisztelgése 1900. március 12-én, Kecskemé­ten született Vásárhelyi Zoltán, a XX. századi magyar kórusművé­szet egyik kiemelkedő alakja. Neve összeforrott az 1920-as évek végén megindult és első csúcstel­jesítményeit — éppen Vásárhelyi közreműködése révén — többek között Kecskeméten elért nagy zenei megújulással, amely a Ko­dály Zoltán által meghirdetett program megvalósítását tűzte ki célul. Vásárhelyi Zoltán másfél évti­zedes kecskeméti működését szá­mos régi mestermű első hazai előadása, Kodály és Bartók több új szellemű és hangzású alkotá­sának bemutatása, s a kivételes művészi színvonal jellemezte mindezek megszólaltatásában. A felszabadulást követően a mun­káskórusoknál. a néphadsereg ál­tal alapított férfikarnál, a rádió­kórusnál és nem utolsósorban a Zeneműveszeti Főiskola körveze­tői tanszakán végzett magasren- dű oktató-nevelő munkája jelzi sok oldalú és nagy hatású tevé­kenységét. Zeneszerzői munkás­sága főként a kórusirodalomban hozott szép eredményeket. Kcssuth-dijas, a Magyar Népköz- társaság kiváló művésze. it A Vásárhelyi Zoltán művésze­tével való első találkozás emlé­ke máig elevenen él bennem. 1955. decemberében, akkori együt­tese, a Magyar Rádió Énekkara élén, Palló Imre közreműködésé­vel a 73. esztendős Kodály Zol­tánt köszöntötte a „Zrínyi szóza­ta'’ című nagyszabású kantáta be­mutató előadásával. Győri zenei szakiskolás diákként juthattam el néhány társammal együtt az ün­nepi koncertre. A Zeneakadémia második emeleti erkélyén szo­rongva, lenyűgözve hallgattuk a remekmű szuggesztív, előadását. Sietve megvettük a darab frissen megjelent kottáját, amelyben az ajánlás Emma asszonynak és „az első előadás remeklőinek” szólt. Néhány év múlva magam is a Vásárhelyi-tanítványok népes táborába léptem. Emlékezetes órák és énekkari próbák, hang­versenyek egész sorával gazda­godhattunk. Magunk között csak „az öreg”-ként emlegettük. Eb­ben nem volt semmi tiszteletlen­ség, inkább mesterünk hatalmas szakmai-művészi és emberi te­kintélyének diákos kifejeződése» elismerése nyilvánult meg. Aki egyszer is énekelt Vásárhelyi ve­zénylete alatt. aligha vonhatta ki magát szinte romantikusan lobo­gó, szenvedélyes zenélésének ha­tása alól. Növendékei irányításá­ban és művészi munkájában so­ha nem maradt egyoldalú. Min­dig rátalált a megfelelő eszközök­re. légyen szó akár drámai hang­vételű Monteverdi-madrigálról, leheletfinom Mozart-notturnóról szenvedélytől izzó Schumann- vagy Brahms-kórusról, akár sú­lyos igéket kimondó, vagy ép­pen játékosan vidám Ivodály-kó- rusról. Állandóan továbbfejlesztette mesterének, Kodály Zoltánnak azon műveiről kialakult felfogá­sát. amelyeket a 30-as években ő mutatott be a Kecskeméti Vá­rosi Dalárdával, amelyeknek első és máig érvényes előadói hagyo­mányait maga alakította ki. • Vásárhelyi Zoltán vezényel Kecskeméten, a Katona József ­szobor avatására rendezett ünnepségen. (Archív fotónk.) Ugyanilyen lekesedéssel tanított be ritkán hallható alkotásokat — növendékeit is az új értékek fel­fedezésére és a régiek felújítására ösztönözve. Érdeklődése az utóbbi egy-inás- fél évtizedben a korábbinál erő­sebben fordult a romantika nagy mestereinek méltatlanul elhanya­golt énekkari alkotásai felé. Eb­ben is az önmagát megújító szel­lem erejét láthatjuk, akárcsak Bach ' grandiózus h-moll miséjé­nek néhány évvei ezelőtti nagy sikerű előadásában.. Bartók, de főként Kodály tol­mácsolójaként számunkra ő az élő hagyomány. Nagy mestereink műveinek tanításakor egy-egy lé­nyegbevágó, a vezénylő diák» vagy az éneklő kórus szellemét, muzsikáló kedvét ihlető meg­jegyzéssel egész világokat tárt fel. Itt éreztek meg igazán, hogy Vásárhelyi Zoltán előadóművé­szete realista művészet A zenei megvalósítás alapjának is a szö­veg-hordozta tartalmat tartja. Ezt fejtette ki, amikor 70. születés­napja alkalmából tiszteletbeli tag­jául választotta a Katona Jó­zsef Társaság. Realista volta mi­att válhat művészete nemcsak a kevesek, a vájtfülű beavatottak kincsévé. Művészi igényességében is pél­daadó mestere lett közvetlen nö­vendékeinek és azoknak a karve­zetőknek, akikhez csak közvetve jutottak el tanításai a vezénylés mesterségéről és művészetéről írott kitűnő könyve, vagy nagy­szerű hangfelvételei révén. Egyik alkalommal, a kecskemé­ti színházban 1963. áprilisában le­zajlott hangversenyen a Zenemű­vészeti Főiskola kórusával többek között a Jézus és a kufárokat énekeltük. Karnagyunkat talán a hely varázsa, a csaknem három évtizeddel kprábbi bemutatóra való emlékezés is ösztönözhette. A hallgatósággal együtt úgy érez­tük. hogy valami mágikus erő kerít hatalmába: a remekmű ki­nyilatkoztatássá vált. Az ember­séget megcsúloló aljasság, a szel­lemmel és erkölccsel kufárkodó gazság prófétai hevületű korbá­csolása, és a megjobbító tisztaság humánus ereje áradt a Vásárhe­lyi-tolmácsolásból. Ezt köszönhettük — a többi között — ennek a kivételesen nagy művésznek. Itízés Mihály oldalaz Simon Pista mellé, ösz- szesúgnak a cigánnyal. József ne­vet. Az én fülemnek idegen a vidámsága. Nem a lelke jóked­vű. Tusst húz az egy szál hege­dű. Mindenki elhallgat, mindenki odafigyel. Cifrázza a vonón az öreg muzsikus. Pista és József egyszerre vág bele a nótába: Nincsen abba semmi szégyen, Ha a lány kap a legényen... Kispolgár-Godefried úr is arra fordul Nyilván valami emléket ébresztett benne a dal, mert mindjárt csatlakozik a két ének­lőhöz. Nem éppen nótázni való a hangja, de hát ki akadályoz­hatná meg, hogy énekeljen? Együtt dudorászok én is velük. Ha már mindenki énekel... Mert aki nem tudja a verset, az is se­gít, legalább azzal, hogv dúdolja a melódiát. Jaj, teremtőm, mennyi baj van, Míg a két szív üsszedobban, Míg az első csók megérik, Amíg a kislányt táncra kérik... Pista isteneset rikkant. Előbb énrám néz, aztán Olgara. Tudom: minket akar heccelni. A cigány meg cifrázza, csipkézi a vonóval a hangokat, hogy szinte azt hin­né az ember, nem is egyedül ját­szik.,. Nosza, bele! Csak Olga észre ne vegye, hogy Pista őt akarja ugratni. — Sose halunk meg! — kurjant Gaszton. És nyújtja karját a lánynak, hogy táncoljon vele. Ol­ga nevet, felszabadultan, derűvel teli. És táncra perdülnek. Szép mozgású a leány, ügyesen jár a Gaszton lába is. Megpörgeti Olgát. Röppen a szoknya. Észre­veszem, hogy egy pillanatra ki­villan a lány térde. Ettől szaladt a fejembe a vér, vagy a pálinká­tól? Olga nevet. Kiperdül Gaszton karjából, és gyorsan odaül a pia- ninóhoz. Még mindig kacag, úgy mondja a cigánynak: — Megpróbálom, hátha tudom kísérni ... Belevág a billentyűbe. Nyilván nem szokta meg a magyar nótát. Klasszikus zenéhez idomult az ujja. De most, megtalálta! Sike­rült hozzáigazodnia a hegedűhöz. Így mindjárt jobb. Efíéle igaz magyar csárdást csak kísérettel játszhat a prímás. Az öreg cigány pedig most prímásnak érzi magát újra. Felső testét mozgatva, oda­odahajolva diktálja Olgának az ütemet. Olyan gyorsaságig fokoz­zák a csárdást, hogy már nem is bírjuk hanggal. Aztán hirtelen sikkant egyet a hegedű, hogy tüstént belevágjon a következő nótába. Csak Pista ismeri a ver­sét, s most egymagában énekel, kiereszti a hangját: Repül a szán, búsul a lány, Fut a fakó, sír a Kató, A szeretője megy esküvőre, Lekenyerezte a bíró... Innentől már én is ismerem. Felállók, odalépek Pista mellé. Átöleli a vállam. Pityókosan csil­log, hunyorog barna szeme. Rám csippent vele, és tercelnl kezd, úgy fújjuk: Lányok, lányok, ha volna eszetek, Sej, nem fájna annyit a fejetek... (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom