Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-07 / 56. szám

1975. március 7. • PETŐFI NÉPE • 3 Csökkentett munkaidő 3 millió dolgozónak Hazánkban a 44 órás munkahét bevezetése a IX. pártkongresszus határozata alapján 1968-ban kez­dődött. Ezt megelőzően csupán az egészségre ártalmas és más sajá­tos munkakörökben és néhány meleg üzemben volt munkaidő­kedvezmény, ami körülbelül 200 ezer dolgozót érintett. 1968 után mindenekelőtt a kétmillió ipari és építőipari dolgozó munkaide­jét csökkentették. A rövidített munkaidő bevezetése a X. kong­resszus határozatának megfele­lően a negyedik ötéves tervidő­szakban folytatódott. 1972—73- ban a tervező, szervező és beru­házó vállalatok, továbbá az ál­lamigazgatás és a társadalmi szer­vezetek összesen 220 000 dolgozó­ja kapta meg a kedvezményt. 1974-ben megkezdődött a mun­kaidő-csökkentés második hullá­ma, vagyis az a szakasz, amely­ben a rövidített munkaidő foko­zatosan valamennyi bérből és fi­zetésből élő dolgozóra kiterjed. 1974. április 1-én a budapesti, jú­nius 1-én pedig valamennyi ke­reskedelmi dolgozónak, ugyan­csak április 1-től a posta, egyes kommunális intézmények, oktatá­si és kulturális intézmények dol­gozóinak munkaideje csökkent. Az 1974-ben bevezetett munka­idő-rövidítés félmillió embert érintett, ezenkívül 80 000 peda­gógust, akiknek a kötelező óra­számát csökkentették. 1975 szep­temberében gyakorlatilag már va­lamennyi érintett pedagógusra érvényes lesz a csökkentett óra­szám. Ily módon 1975 végén a bérből és fizetésből élő dolgozók­nak mintegy 95 százaléka, több mint 3 millió ember végzi majd munkáját csökkentett munkaidő­ben. 1974. decemberében 2 és há­romnegyed millió emberre terjedt ki a kedvezmény. (Az ötödik öt­éves terv közepére már vala­mennyi bérből és fizetésből élő számára érvényes lesz a rövidí­tett munkaidő, mivel 1976-ban az állami mezőgazdasági üzemek és a szállítási ágazat azon dolgozói­ra is kiterjesztik a 44 órás mun­kahetet, akik eddig ezt a kedvez­ményt nem kapták meg. A kormányzat továbbra is meg­követeli a vállalatoktól, hogy a munkaidő-csökkentést megfele­lően készítsék elő. biztosítsák, hogy a lakosság ellátásában a munkaidő-csökkentés ne idézzen elő zavarokat, s annak ellenére, hogy a rövidített munkahét a munkaidő több mint 8 százalékos mérséklését jelenti, a dolgozók keresete nem csökkenhet, sőt a párt- és a kormány életszínvonal­politikájának megfelelően a reál­béreknek emelkedniük kell. A vizsgálatok során nem tapasztal­tak olyan esetet, amikor a mun­kaidő-csökkentés miatt valakinek a bérét csökkentették volna. Nem kevés viszont a panasz amiatt, hogy egyes intézmények szolgál­tatásait, ügyintézését elfogadha­tatlan mértékben korlátozták a szabadszombatok. Egyes bölcső­dékben, óvodákban igyekeznek lebeszélni a szülőket arról, hogy szombatonként beadják gyerme­keiket, némely kerületben túl­zottan sok szolgáltatóhely tart szombatonként zárva E problé­mákat központi utasítással nem lehet megoldani. A kormányzat a tanácsokat hatalmazza fel arra, hogy az ilyen jellegű kérdésekben intézkedjenek. Az. üzemek, egy része, különö­sen egyes nagyvállalatok örven­detes módon igen rugalmasan gondoskodtak arról, hogy a dol­gozók jól kihasználhassák sza­bad idejüket. Külön-külön sok kezdeményezés történt, a dolgo­zók azonban sok helyütt kifogásol­ják, hogy a szabad idő jobb ki­használására tett intézkedések többnyire helyi jellegűek, s ja­vasolják, hogy a jó kezdeménye­zések általános elterjesztésének legyen gazdája. Erre alkalmasnak találnák például a szakszerveze­teket, amelyek egységes koncepció alapján tervszerűen segíthetnék elő azt, hogy a dolgozók jól, hasz. nosan, kellemesen tölthessék el szabad idejüket. (MTI) Nyereségrészesedés a Baromfifeldolgozó Vállalatnál A Kecskeméti Baromfifeldolgo­zó Vállalatnál tulajdonképpen még tavaly megkezdődött a nye­reségrészesedés felosztása. 1974- ben ugyanis 16 napi keresetnek megfelelő összeget fordított a vállalat vezetősége bérfejlesztés­re, s ebbői támogatta az üzemi konyhát, az óvodát és a bölcső­dét is. A részesedési alap meg­maradt részét —1 ami 16 napi bérnek felel meg — ma egy ösz- szegben veszik fel az üzem dol­gozói. Vajon milyen teljesítmény után nyílt lehetőség ilyen jelentős ré­szesedési alap képzésére? A vál­lalat a múlt évben 3741 vagon baromfit dolgozott fel, 291 vagon­nal többet, mint 1973-ban. Há- zinyúlból 138 vagonnal nagyobb mennyiséget szállítottak a meg­rendelőknek. Az üzem. és mun­kaszervezésre tett intézkedések, valamint a XI. pártkongresszus tiszteletére kibontakozott szoci­alista munkaverseny kedvező ha­tással volt a vállalati eredmé­nyekre. • A csirke bontása, mint fel­vételünkön is látható, jelenleg még kézzel történik. Ezt a műveletet korszerűsítik majd az új autOánaia gépsor beállításával. • A megren­delők az áru minőségén túl a csomago­lással is elégedettek. Képünkön a csomagolt áru fímkézése látható. (Opauszky László felvételei) Nemrég fejeződtek be az idei szerződéskötések. A múlt évinél 11 százalékkal több baromfira kötöttek megállapodást a nagy­üzemekkel, a nyúl tenyésztők pe­dig 84 vagonnal szállítanak több házinyulat, mint tavaly. A vál­lalat felkészült a jelentősen meg­növekedett áru feldolgozására. Nagymértékben növeli majd a termelékenységet egy új automa­ta feldoigozógépsor, amelyet má­jusban helyeznek üzembe. A belföldi igények kielégítésén túl a vállalat termékeinek mint­egy 60 százaléka kerül exportra. Mind több árut rendelnek a kö­zel-keleti országok is, s újabban Szíria lépett a vásárlók sorába. O. L. Jól sikerült műsor- szépséghibával A latin-amerikai népdalokat, forradalmi indulókat előadó Los Pachungos együttes Bács-Kiskun megyében is nagyon népszerű. A szelidi ifjúsági találkozón részt vevő fiatalok több éré ismerik az együttes vezetőjét, Jose Arsa- mendiát, aki politikai menekült­ként 15 évvel ezelőtt került Ma­gyarországra, s Budapesten el­végezte a Liszt Ferenc Zenemű­vészeti Főiskolát. A tiszakécskeiek meghívásának eleget téve Jose kedd este az ottani művelődési házban lépett fel egy bolíviai és egy chilei tár­sával együtt. A mintegy 100—120 kécskei fiatalnak nagyon tetszett az érdekes, jól összeállított mű­sor, melynek számai közül töb­bet is ismertek. Kevesebb élményt jelentett azonban a fővárosból érkezett konferansz „magas röptű” eszme­futtatása, amely inkább egy ze­nei szakelőadás keretébe illett volna, mintsem a jólsikerült la­tin-amerikai műsor egyes számai­nak összekötésére. Bizonyára ér­dekesebb lett volna, ha a néha egészen elvont, máskor szinte bántóan naiv kiselőadás helyett a műsorvezető megszólaltatja az együttes tagjait, akiknék életéről, munkájáról, terveiről tulajdon­képpen semmit sem tudtak meg a kedd esti előadáson részt vevő kéeskei fiatalok. Farhas Gábor KISZ megyei titkárnak az előadás után, az öl­tözőszobában nyílt lehetősége ar­ra, hogy a régi ismerősével Jósé­val beszélgessen, s tervei felől érdeklődjön. Az együttes vezető­je megköszönte a szolidaritást ki­fejező táviratot, amit egy buda­pesti fellépésük alkalmából a KISZ megyei bizottsága küldött nekik. A dísztáviratról másolatot készítettek, s elküldték hazájuk­ba. Jósé meghívta az ifjúsági szö­vetség megyei vezetőit március 18-án, a Pécsi Nemzeti Színház­ba, ahol egy előadást tartanak és a teljes bevételt a vietnami ezer személyes szakmunkásképző in­tézet felépítésére ajánlják fel. Szó esett arról, hogy hamarosan Kecskemétre is eljönnek és egy nagygyűlés keretében fellépnek majd. Tárnái László Vizsgálatokat indít a RNEB A kormány tavaly határozatot hozott a minőségszabályozás rendszerének fejlesztéséről, haté­konyságának növeléséről. A ha­tározat érvényesülésével kapcso­latban — a Minisztertanács ál­tal jóváhagyott munkaprogramja szerint — vizsgálat indítását ha­tározta el a Központi Népi El­lenőrzési Bizottság. A többi kö­zött felmérik, hogy az ágazati minisztériumok, a tanácsok és az érdekképviseleti szervek milyen intézkedéseket, ajánlásokat tettek a termékek’ minőségének javítá­sára. Az iparvállalatokkal kap­csolatban megvizsgálják, hogyan szolgálja a vállalati szabályozás és a kialakult gyakorlat a mi­nőség és a megbízhatóság terve­zését a műszaki fejlesztés és a konstrukció kialakítása során. A kereskedelmi vállalatodnál azt vizsgálják meg, hogy a szállítási szerződések tartalmazzák-e a mi­nőségi követelményeket, van-e a vállalatnak olyan átvevő szerve­zete, amely a beérkező áruk mi­nőségét vizsgálja, illetve ennek milyen a technikai felszereltsé­ge, és a vállalat hogyan érvénye­síti a szerződésben foglalt jogait a minőséghibás áruknál. HARMINC ÉV Igaz hittel, tiszta szívvel az ott Nevét, és rokonszenves lényét 15 évvel ezelőtt, a szomszédos megyebeli Nagykőrösön ismertem meg; A városi pártszékház zsú­folásig megtöltött nagytermében élménybeszámolót tartott a Nem­zetközi Demokratikus Nőszövet­ség koppenhágai kongresszusáról. Jól emlékszem, csakugyan él­ményt adott, sokáig téma maradt helybeli aszonyok—lányok köré­ben Pankovits Józsefné, a nő­tanács Bács-Kiskun me­gyei titkárának beszá­molója. Azóta pedig sok­szor volt alkalmam lát­ni és hallgatni őt né­pes gyűléseken, külön­böző eseményeken, s mindig ugyanazzal a jó érzéssel, mint annak ide­jén, 1960-ban... Most pedig itt ülök otthonában, hogy életé­nek 15 évvel még ko­rábbi szakaszáról kér­dezzem, felidéztessem emlékeit arról, az egész népünk számára hősi időszakról, amikor sor­sunk irányításának gyep­lőjét magunk vehettük és vettük kézbe. Pankovitsné alig 26 éves fiatalasszony volt akkor... — számolom vissza magamban a há­rom évtizedet, s mintha csak gondolataimban ol­vasna, így kezdi a visz- szaemlékezést: — Számomra a 30 év­vel ezelőtti események jóval korábbi emléket is felidéznek. Apám írástudatlan kubikos, téglagyári munkás volt, Eljárt a bajai munkás- otthonba, ahová mint 13—14 éves gyereket, en­gem is magával vitt. Én írtam le neki a „leckét elhangzott politikai előadásokat. Otthon aztán felolvastam, s ő úgy felelt a következő héten ... így kezdődött. Akkor vertek meg elő­ször a rendőrségen, bár nem is tudtam, hogy miért. Belőlünk, gyerekekből akarták kiszedni, kik járnak a munkásotthonba. Később, 1944-ben, Péter-Pál- kor vertek meg másodszor. Pici gyerekkel megszökött a gettóból egy munkaszolgálatos ember fele­sége. Ez az asszonyka megkért, varrják nekik valami ruhát, hogy tovább menekülhessenek. Ez, saj­nos, kitudódott és mindketten a műszaki laktanyában kötöttünk ki, ahol egy karpaszományos őr­mester vallatott, olyan ocsmá- nyul, becsmérlőn, hogy leköptem. Csatos szíjának nyomait sokáig viseltem. Végül mindkettőnket át­adott a rendőrségnek ... A bajai hajdani műszaki lak­tanya, a mai férfifehérnemű- gyár, ahol 1958-ban országgyű­lési képviselőnek jelöltek. De­hogy hittem volna, hogy a veré­sért ugyanazok között a falak között kapok ilyen soha nem re­mélt elégtételt!... — jegyzi meg elgondolkozva. Kisvártatva pedig 1944 késő őszéhez kanyarodik vissza. — November 26-án alakult meg a komunista párt helyi szerveze­te. A mai tiszti ház — az ipar­testület székháza volt akkor —, zsúfolásig megtelt. Négy-ötszázan lehettünk, s ennyi embernek ösz- szejönni óriási dolog volt akkor! Sokakat a kíváncsiskodás vitt oda. Folcz Anti bácsival az élen, ő volt az első párttitkár, a kom­munisták azt mondták: a felvé­telt ki kell érdemelni, dolgozni kell! S, hogy mit dolgoztunk? Baja kórházváros lett, én a meg­bízatásom szerint például varr­tam, mostam a sebesült szovjet katonáknak. Negyvenöt nyarán háromhetes agitációs iskolára küldött a párt. Az első választásokra készültünk. A pártiskoláról elküldték Bát- monostorra, agitációs munkára. Szép számmal voltunk, s az a szombati nap házi agitációval telt. Szállást éjszakára csak a fér­fiak kaptak. Mi, nők, úgy dön­töttünk, hogy áténekeljük az éj­szakát. Csakúgy harsogott a falu a mozgalmi dalainktól! Vasárnap reggel felkerestük a helyi plébá­nost. Én tárgyaltam vele; hívtuk, hogy a mise után a híveivel együtt, jöjjön el a gyűlésünkre, hallgassák meg, mit akarunk mi, kommunisták. „Ki lesz a szónok?” — kérdez­te a plébános. „Az elvtársnő!” — mutattak rám kórusban a tár­saim. Azt hiszem, megszánt a plé­bános, mert jószándékúan azt ajánlotta a lámpaláz leküzdésére, hogy mintha káposztafejek lenné­nek, úgy nézzem az embereket. En pedig vitára készen felcsat­tantam: „Az a baj, hogy maguk káposztának nézik az embere­ket!... A lényeg azonban, hogy eljött a pap, s vele együtt a hí­vők is. Népes gyűlés volt. Arra nem emlékszem már, mit szóno­koltam, de tapsoltak. Az elvtár­sak pedig megdicsértek a bátor­ságomért. A tűzkeresztségen túl voltam és nagy lelkesedéssel tartottam a további gyűléseket. Emlékszem, Csátalján jártam, amikor himló- járvánv tört ki a községben. Es­te nem engedtek el. Másnap a dűlőkön kocogtam haza. Megbe­tegedtem, elkapott a diftéria ... Lábadozásom idején került Ba­jára Budapestről Szabó Károly elvtárs, ő lett a szervező titkár. Egy napon felkeresett, hogy az alvégiek engem akarnak hallani. Vállalkozom-e gyűlés tartására? Még aznap elindultunk az al­végre. Körülbelül 8—10 kilomé­teres távolság volt, a cipőm meg lyukas... A gyűlést megtar­tottam, másnap azonban nem tudtam beszélni, és megbénultak a végtagjaim is. Hetekig nyom­tam az ágyat... Negyvenöt november 7-e kö­vetkezett. A szovjet várospa­rancsnokság gazdasági tisztje, Pomahájba őrnagy nekünk, asz- szonyoknak magyarázta, hogy nagyon-nagyon szép ünnepséget szeretne. Mi pedig Folcz Antal- néval, Peágics Mihálynéval. So- hajda Antalnéval, Lantos And­rásáéval gyönyörű őszirózsát sze­reztünk. Ezeket, a hazulról ho­zott damasztabroszokkal együtt, a mai Központi moziba, az ün­nepség színhelyére vittük. A le­terített asztalokat körbedíszítet- tük virággal. Elámultak, amikor beléptek a terembe az ünnepség résztvevői. Engem meg felkapott az őrnagy, körbeforgott velem. Örömében nekem ajándékozta a pisztolyát, hogy: fogadd el, sztri- láj, ha valaki bántani akar... Ezt a nagy pisztolyt, 1949-ben, amikor egyéves pártiskolára küld­tek. akkor vittem be a rendőr­ségre, nehogy a kisfiam kezé­be kerüljön. Pankovits Józsefné — akit me- gyeszerte sokan Ilonkának tisz­telnek — jelentőségteljesen int, s a szekrényből féltve őrzött ira­tokat vesz elő: — Íme, a Magyar Kommunis­ta Párt Délpest-Bácsbodrog Vár­megyei Pártbizottságának megbí­zó levele ... A testület a mai me­gyei pártbizottság elődje volt, amelybe 1946 elején úgy válasz­tottak meg, hogy ott sem vol­tam. Azóta, egy ciklus kivételé­vel, ismételten megkaptam a bi­zalmat. Legutóbb a megyei párt­értekezleten is. Az először tör­tént megválasztásom azért is em­lékezetes, mert a párt nőpoliti­kája jegyében történt. Ugyanis kevés volt a nő, s a kiskunhalasi Macskássi elvtárs szólt közbe, ő állt fel, javasolva a megválasz­tásomat. Amikor hazajöttek a ba­jai elvtársak, ők újságolták el nekem a nagy hírt... Aztán az infláció, drágaság ... Ugyancsak 1946-hoz fűződik a •a komunista párt által szervezett tömegtüntetés emléke. A párt nő- felelőse voltam Baján. A tömeg a Béke térre vonult, én meg több elvtárssal együtt a főispánhoz. Mezeinek hívták, a keresztnevére nem emlékszem. Megkértük, jöj­jön velünk a városháza erkélyé­re és válaszoljon kérdéseinkre a tömeg előtt. Már az erkélyen vol­tunk. A tömeg morajlott. Főis­pánunk pedig megjegyezte: úgy látja, a személye ellen megy ez a tüntetés. Elv­társaim a háttérből nyugtatták: nincs sem­mi baj, csak válaszoljon az elvtársnő kérdéseire. S én fennhangon kér­deztem: — Hogyan akarnak gátat vetni a drágaság­nak? Mit tesznek a fe­ketézők ellen? Mert éhe­zik a nép!... Főispánunk pedig vá­laszolt: „Nem rajtunk múlik, jelentjük a kor­mánynak, segítséget ké­rünk ..Utána fegyel­mezetten, énekszóval végig vonultunk a vá­roson. Nem egy ilyen akciót szerveztünk ... Vendéglátóm felpat­tan ültéből, s ismét a szekrényhez lép. Aligha­nem újabb, korhű do­kumentumokért — gon­dolom magamban, de miután leül, ölében egy halom díszes emlékzseb­kendő, azok között vá­logat. Közben magyaráz­za: mindegyikhez jeles emlékfűződik. Pártkong­resszus, nők világkong­resszusa, s hasonló ese­mények emléke. De lám, megvan a keresett. Egy rózsaszínű, műse­lyem körülhorgolt zsebkendő. — Ezerkilencszáznegyvennyolc- ból! Akkor már voltak gépállo­mások. Lányokat toboroztunk traktorosnak. Ezt a zsebkendőt Borotán kaptam, a toborzó gyű­lés alkalmával, a helyi orvos fe­leségétől. Ő szervezte a gyű­lést ... — S meséli a számára kedves epizódot, majd egy másik történet jut eszébe. — Majd elfelejtettem, amire pedig nagyon büszke vagyok! 1945. január 20-án, vagy 22-én nyitottuk meg az első napközi otthont, amelyet én szerveztem. Erre az vezetett, hogy a gyere­kek felügyelet nélkül kóboroltak. Megesett, hogy német robbanó­szert találtak és baj lett belőle. Szentistvánon pedig akadt elha­gyott ház, egyikből kipakoltunk, aztán beköltöztünk. A szovjet pa­rancsnokságtól kaptam egy ke­rékpárt és zsírt. A börtönpa­rancsnok meg adott egy stráf- kocsit és egy rabot. Vele mentem Rémre, ott a nemzeti bizottság­tól engedélyt kaptam a gyűjtés­re. Aztán az egyik háznál babot, a másiknál lisztet adtak. Az el­hagyott javakból pedig dunnákat kaptunk. De milyen dunnákat! Csakúgy repültek ... A lényeg, hogy 120—130 gye­reknek berendeztük az otthont. A főzést Babinyecz Gyuláné vál­lalta. Karlik Julcsa néni, aki 60 éves lehetett és csupa szív em­ber, mindenben segítkezett. Sza­mosáért Józsefné, állásnélküli óvónő pedig pici gyerekével az alvégről biciklizett be naponta. Ö vezette a napközit. Pedig nem tudta, hogy lesz-e fizetése, vagy sem. Csupa nagyszerű asszony­nyal dolgoztam együtt! S tény­leg büszke vagyok rá, hogy ez az intézmény jelentette a mai szentistváni óvoda magját. Hallgatom lelkes elbeszélését, nézem derűs arcát és megkérde­zem : ugye, jóleső a visszaemlé­kezés? Mire ő: — Csodálatos időszak volt! Mondhatom úgy is, hogy ami az ügy szolgálatát illeti, egész éle­temre meghatározó. Mert ma a Hazafias Népfront megyei nöbi- zottsága titkáraként éppolyan hittel és tiszta szívvel pártunk politikáját szolgálom. S mindig lelkesít, ha visszagondolok: fá­radságot nem ismertünk. Aka­dályt sem, ha felidézem, hogy egy, a börtönből való fiatalem­berrel gondolkozás nélkül útra­keltem. Vagy az például, hogy Csikéria messze van Bajától, eszembe sem jutott. Tudniillik az 1947-es választások előtt oda is kerékpáron „utaztam” ... Pcrny Irén Irányelvek az if júságpolitikai feladatok ellátására Az Állami Ifjúsági Bizottság titkársága — egyetértésben a Mi­nisztertanács Tanácsi Hivatalával — közzétette irányelveit a fővá­rosi, illetve a megyei tanácsok vb-titkárságának ifjúságpolitikai feladataira. A teendők közé sorolták egye­bek között az ifjúsági törvény, valamint a végrehajtására kiadott jogszabályok területi érvényesíté­sének szervezését és ellenőrzését, a főváros, illetve a megyék terü­letén a tanácsi feladatkörbe tar­tozó ifjúságpolitikai munka ösz- szehangolását, ellenőrzését, s az ezzel kapcsolatos igazgatási, ha­tósági teendők ellátását. A megyei tanács vb-titkársá­gának ifjúságpolitikai teendőit a titkársághoz tartozó megyei, ta­nácsi ifjúsági titkár látja el. Az Állami Ifjúsági Bizottság az ifjú­sági titkár munkakörének meg­állapításához ajánlást dolgozott ki, summázva az új tisztséghez tartozó legfontosabb feladatokat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom