Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-27 / 73. szám
'*5. rr^eii ??. 0 V'FTÖFI NÉPE • MAI TÉMÁNK Tanuló cigányok Kalocsán Örömhír Mit szeretne Pánczél doktor? Eléggé köztudott, hogy az elmúlt tizenöt évben megyénkben erőnkhöz képest sokat tettünk a cigányság életkörülményeinek javítására: a putrik felszámolása, a kedvezményes lakásépítés, a munkahelyi beilleszkedés elősegítése; iskoláztatás tekintetében. Számokkal is tudnánk bizonyítani, hogy az előbbre lépés vitathatatlan. A kalocsai példa Tíz évvel ezelőtt a megyében szervezett általános iskolai cigányosztályok szétzilálódtak: a gyerekek kimaradoztak, s felnőtt- oktatás a minimális eredményeket is alig tudta elérni. Hosszú évek, állhatatos pedagógiai munka, a tanácsok részéről pedig megkülönböztetett figyelem kellett ahhoz, hogy a cigánylakosság körében az általános iskolát végzettek aránya javuljon. Abban az értelemben is, hogy aki analfabéta, az tanuljon meg írni és olvasni, akinek négy. osztálya van, az lehetőleg végezzen el többet. Kalocsán az elmúlt év novemberében az általános iskolai felnőttoktatás keretében két cigány- osztályt szerveztek a Rokkant-telepi általános iskolában. Közösen a munkahely, a városi tanács gyámügyi és művelődésügyi osztálya. Az első és a második osztályba tizenhármán iratkoztak be és a tanárok véleménye szerint tizenegyen el is végzik. Az ötödik és a hatodik osztályba huszonhármán járnak és az eredmények azt bizonyítják, hogy tizen- öt-tizenhatan be is fejezik az évet. Jelentős előrelépés Korsós Lajos tanárral a kalocsai Vén József Általános Iskolában beszélgettünk. A felsős cigányosztályban tanít számtant és fizikát. — Legtöbben ipari üzemekben dolgoznak. Az asztalosiparnál, a költségvetési üzemben, a fűszerpaprikaipari vállalatnál, és máshol. A munka miatt, a munkahely miatt érzik, hogy tovább kell lépniük: onnan kapják a legnagyobb ösztönzést. Ez nagyon szerencsés dolog. — Hallottam, hogy klubfoglalkozást is tartanak? — Igen, a tanítás kezdete előtt. Előadást tartott nekik filmvetítéssel egybekötve Fónagy Gyula,. egészségügyi ismeretekről pedig Babarcki doktor. — Gondolom, a nevelő számára sajátos feladatokat is jelent az ilyen osztály? • Korsós Lajos, a cigányosztály tanára. — Vannak már tapasztalataim Gerjenből, onnan költöztem Kalocsára, ahol a cigányosztályok megszervezése jelentős előrelépés a felnőttoktatáson belül. De ez még nem elég. Cigány óvodát is kellene nyitni, ahol a gyerekek megtanulnának magyarul, mire első osztályba kerülnek. A tananyagot inkább irányelvnek tekintem, mert alkalmazkodni kell a sajátos adottságokhoz. Számtanból nincs különösebb probléma. Inkább a magyar a nehéz, mert kevés a szókincsük és sokszor nern értik az olvasmányokat. — Kértek már segítséget tanulmányaikkal kapcsolatban? — Igen. Az egyik lány gyógyszertárban dolgozik és kérte, intézzem el a munkabeosztását úgy, hogy járni tudjon az órákra. Megoldódott. A többi munkahelyen is megkapják a kedvezményt. — Vannak tanítványai, akiket jó példaként tudna említeni? — Hogyne. Például Sztojka Jolánt, a Lakatos famíliát: Erzsit, Zsófit és a Palit. Szorgalmasak, törekvők. Távlatot adni A Kalocsán élő cigányok nemcsak esti iskolában tanulnak. A városban — különböző helyen és formában — összesen 150-en végzik az általános iskolát. Az ipari üzemek oktatási felelősei, a munkahelyi vezetők mindent megtesznek beiskolázásuk érdekében, mert felismerték, hogy a munkaerő-utánpótlás szempontjából ez vállalati érdek is. Csaló Károly Nemrégiben lapunkban szóvá tettük, hogy hiányzik a könyvesboltokból a Kodály Zoltán életművét a nagyközönség, különösen a fiatalság előtt népszerűsítő kötet. Az olyasféle könyv, mint amilyen az 1954-ben napvilágot látott .,A zene mindenkié” című, méltán nagy visszhangot kiváltott mű volt annak idején. Munkatársunk a fent említett cikket abból az alkalomból írta, hogy az'először 1964-ben megjelentetett Kodály-mű, a Visszatekintés a múlt év végén újra napvilágot látott. A mű ismételt kinyomtatása zenei életünk jelentős eseményeinek sorába tartozott. Ezt elismételni aligha felesleges, hiszen legiga- zabb szellemi értékeink közkinccsé tétele fontos feladatunk. Talán nem szorul bővebb kifejtésre és bizonyításra, hogy ma még a mélyebb tartalmú, tudományosabb, s egyben vaskosabb. terjedelmesebb alkotások — mint a Visszatekintés is — nem jutnak el a kívánt mértékben a szélesebb tömegekhez. A megjelölt példányszámok is ezt mutatják. Azt sem szabad titkolni, hogy az ilyen jellegű művek elsősorban a szakembereknek — ebben az esetben a pedagógusoknak, muzsikusoknak és népművelőknek — íródtak. Mégis, sietünk leszögezni: helytelen lenne már eleve kire- keszteni a nem szakembereket az ilyesfajta könyvek megismertetéséből. Ennek felismerése adta már régebben az ötletet, hogy kisebb terjedelemben, ha lehet „oldottabban”, mindenki által érthető nyelven írt, olcsóbb kivitelű, népsjzerű formátumban is juttassák el a kiadványok gondozói az érdeklődőkhöz szellemi értékeinket. A fentebb említett cikkünkre gyorsan reagált a Zeneműkiadó vállalat. propaganda osztálya. Pintér Emőke ügyintéző levelében arról tájékoztatott bennünket, hogy Kodály Zoltán: A zene mindenkié című művét még 1975. első félévében megjelentetik. Legkésőbb júniusban ismét megvásárolhatják a muzsika barátai elfogadható áron Kodály Zoltán nagyszerű könyvét. Ügy érezzük.. jogosan,., adtuk ennek a rövid írásnak címül azt, hogy örömhír. Hiszen mindig öröm, ha azt tétjük,-1 hogy -azT emberek azon fáradoznak: legyen a művelődés mindenkié. Jelen esetben a zene lesz az eddiginél jobban — mindenkié. V. M. Mozikomplexum épül Várnában Egyik ismerősömnél találkoztam Pánczél doktorral. Hivatását a társaságban sem tagadta meg. Miért dohánvzunk? — tette fel újra és újra a kérdést. Érveinek tárháza soha sem ürült ki; szenvedéllyel győzködött bennünket. Mi meg ä vita hevében rá-rágyúj- tottunk, pedig tudtuk, hogy igaza van. Pánczél Gyula 31 éves tüdő- gyógvász szakorvos a kecskeméti Tüdőkórházban, a Ceglédi úton. Első munkahelye. — Az orvosi pályán a miénk nem kapós szakma, de mondhatnám úgy is, hogy hiányszakma. Ismeretes, hogy a tbc. mint népbetegség megszűnik azért is, mert a szűrő- és gondozóhálózat jól működik. Ennek a betegségnek a gyógyítása szinte össznépinek fogható fel és éppen ezért társadalmi méretekben visszaszorul. A tüdőgondozás szerepe ezzel arányban mégsem csökken, mert a tbc- sek helyébe idült hörghurutus, tüdőtágulásos. nem tbc-s eredetű betegségben szenvedők kerülnek, olyanok, akiknek a dohányzás rongálta meg a tüdejét; de nem akarok erről szakmai előadást tartani! Ez új népbetegség. — A köztudatban úgy él, hogy a tüdőbetegségek szociális eredetűek .. — Értem, hogy mire akar célozni a kérdéssel, A tbc például a szegény emberek betegsége völt régen és tény az, hogy ma is a rosszabb körülmények közt élők körében a gyakoribb. De más tüdőbetegségeknél ez a határ már nem áll fenn. sőt. véleményem szerint eltolódott a városon, a kulturált körülmények közt élő rétegek irányába. Közülük többen erős dohányosok és még nem is jó levegőjű környezetben élnek. — Tüdőkórházban általában hosszabb ideig gondozzák a betegeket. mint másutt, tehát tartó- sabb kapcsolat alakulhat ki beteg és az orvos között. Az egészség- ügyi felvilágosítás szempontjából ez hasznosnak ítélhető? — Igen. Az egészség elérése két úton lehetséges: a betegség megelőzésével és a betegség gyógyításával. de ez utólagos. A megelőzés szempontjából igen fontos a felvilágosító munka, annak ösz- szes formája, módozata. Persze, ez nálunk a gyógyító munkában is szinte elkerülhetetlen, hiszen naponta beszélgetünk a betegekkel. — Ne haragudjon, hogy így mondom, de ön haragszik a dohányzásért. Szokott erről is beszélgetni a betegeivel? Igen. ha módom, időm van rá, mindig. Hozzá kell tennem azt is. hogy embereket azért ion. bad megsérteni. A beszéigeté: szóbeli agitáció is kell. de tem szetesen az elsőrendű kötelességünk itt á gyógyítás. . — ön dohánvzott? — Dohányoztam, de leszoktam, mert a személyes példamutatásnak én igém nagy szerepet tulajdonítok. — Gondolt arra, hogy a kórházon belüli felvilágosító munkát tudatosan kellene szervezni? — A kórtermi beszélgetések sokszor kiselőadássá alakulnak át és hasznosak a betegek szempontjából. de a mi szempontunkból is, mert a meggyőzés jó alap a gyógyításhoz. Én olvasgattam az Egészségügyi Közlönyben, hogy milyen felvilágosító filmeket készített a Vöröskereszt. Ki is jelöltem vagy hatot, meg is rendeltem az igazgató kartárs jóváhagyásával. Azt tervezzük, hogy a klubszobában vetítjük őket. Számomra — vegyük csak a dohányzást — nehezebben formálhatók a magasan képzett, művelt emberek őket szinte nem lehet meggyőzni még arról sem, hogy legalább kevesebbet szívjanak. ha már dohányoznak. Én Magyarországon is elrendelném, — több országban már van rá példa — hogy a cigaretta dobozára nyomassák rá: „Az egészségre ártalmas’’, mert az ember ezzel is saját kénye-kedve szerint mesterségesen okoz magának betegségeket. Tehát nem a kórokozok. vírusok stb. mint a tbc- nél. hanem a szokások azok, amivel nem akar megbirkózni a tudat. Ehhez kell a felvilágosítás és nagyon kell, mert tényleg új népbetegségről van szó. Cs. K. Várna Fekete-tengeri üdülő- és kikötővárosban háromezer négyzetméternyi területen megkezdődött egy hatalmas mozikomplexum építése, amely három év múlva, mikor az építkezés befejeződik, a várnai filmfesztiválnak ad majd otthont. Az építészeti együttes központjában emelkedik majd az ezer személyes moziterem. Itt a húsz méter széles vetítővászonhoz öt nyelvű tolmácsberendezés kapcsolódik. Lesz az épületben egy kisebb, háromszázötven személyes terem, továbbá két moziterem, egy százszemélyes sajtókonferencia-terem, több helyiség a fesztiválok zsűrijének, továbbá öltözők, posta, telexállomás stb. Az alagsorban pedig autóparkolót rendeznek be. Hogyan mondjam meg gyermekemnek? A szexuális felvilágosítás a jelek szerint nem kevesebb gátlással küzd a mozivásznon, mint az iskolákban, vagy odahaza a szülők és gyermekek közötti párbeszédek alkalmával. A témát őszintén és egyszerűen, álköltészet és álszemérem nélkül, valódi tudományossággal még alig-alig sikerült feldolgozni. A most bemutatott Hogyan mondjam meg gyermekemnek? című nyugatnémet orvosegészségügyi filmet szexuális felvilágosító alkotásként forgalmazzák, pedig az alkotás elsősorban azt rögzíti, hogy mennyire gyermekcipőben 'jár, milyen kezdetleges ' a kényes kéfrüésefc'isrhereteinek terjesztése, A film műfaját nehéz meghatározni. MondanL- vattyuk-'-fcifejtésérfe'-’-ár' SÍKótöR " filmszociológiai ' ismeretterjesztő és játékfilmes elemeket szőttek egybe. A kamera és a mikrofon segítségével feltárták: mennyire gátlásosak a szülők, amikor nemi kérdésekről kellene véleményt mondaniuk. Ez különben közismert dolog. A forgatócsoport iskolákba is.. ellátogatott, de a tapasztalatok ott sem meggyőzőek. A tanárok élettani-biológiai magyarázatai — tudományos hitel ide-oda — éppen a nemek közötti kapcsolatok „költészetét” szűrik ki az előadásokból. Jószerivel ezt is tudjuk. Mi az akkor, ami mégis érdekessé teszi a filmet? Az, hogy ebben a témában oly kevés a használható alkotás, hogy a félsiker is hiányt pótol?... Nem. A film azon túl, hogy módszeres alapossággal tárja fel a feltehetően nemzetközi érvényű tapasztalatokat. a kispolgári álszemérem és gátlásosság számos megnyilvánulását, kísérletet is tesz a helyes válaszok megfogalmazására. A tudományos alaposság és ötletgazdagság azokban a részekben mutatkozik a leghasznosabbnak, amikor az alkotók megkísérlik, hogy lehatoljanak • „Hogyan mondják meg nekem? ...” a szexuális problémák társadalmi és pszichológiai gyökeréig. Az interjúk, a megtörtént, illetve megrendezett esetek bemutatása életközeibe hozza a nemiség egész problémakörét. Az előadásmód közvetlensége egyaránt felkelti a felnőttek és a fiatalok érdeklődését. A film azt sugallja: gyermekeinket úgy kell nevelnünk, hogy kiegyensúlyozott, boldog felnőttekké váljanak. A bemutatott társadalmi körkép és a főszereplő kíváncsi gyerekek ismételten csak arra döbbentenek rá, hogy nemcsak az NSZK-ban, hanem hazánkban is sok még a társadalmi és egyéni tennivaló az álszemérem, a maradi gondolkodás legyőzésére. P. M. SZILVÁS! LAJOS" (97.) önkéntelenül engedelmeskedik. Remegnek a duzzadt szemhéjai. Megrázom a ke2ét, keményen, katonásan: — Boldog vagyok, szentatyám, hogy szeméből azt a megértést és bátorságot olvashatom ki, amit el is vártam. Az ön nemes, bátor tekintete — micsoda vizenyős a szeme! — erőt ad nekem is, hogy méltó legyek minden tettemben szittya őseinkhez. Köszönöm, köszönöm, szentatyám. Kapisztrán Szent János tekintete fénylik az ön szemében. — S még megrázom néhányszor petyhüdt kezét. Képtelen megszólalni. S nekem csak most jut eszembe, hogy ez a szerencsétlen — mihelyt rnagához tér — kétségbeesetten fel fogja lármázni a vén papo- a rettenetes hírrel, hogy ez az őrült főhadnagy itt akarja tartani őket várvédőnek. Túlságosan belemelegedtem a játékba, a fene egye meg ... Baj lesz belőle. Valamit tenni kell. Megvan! — Még egyet a lelkére akarok kötni, szentatyám — szólalok meg újra, s igyekszem, hogy minél baljóslatúbb legyen a hangom. — Nevezetesen: arra akartam felhívni figyelmét, hogy önt azért érdemesítettem bizalmamra, azért közöltem önnel a ránk váró kötelességeket, mert megbízom férfias titoktartásában. Ne feledje tehát: mindazt, amit hallott, katonai titokként köteles kezelni! ön nem katonaember, szükségesnek látom tehát, hogy felhívjam figyelmét a szolgálati szabályzat százkilencvenkettedik fejezete ötödik paragrafusának kilenc per bé pontjára, amely előírja, hogy a katona, aki megszegi a katonai titkot, s bárki illetéktelennek tudomására hozza a titok egyetlen foszlányát is, kémnek tekintendő, s mint ilyen, golyó általi halállal büntetendő. Magyarázó kézmozdulattal teszem hozzá: — Természetesen, önnek mindezt felesleges volt elmondanom, hiszen ön, szentatyám, legszentebb kötelességének fogja tartani, hogy megőrizze ezt a titkot. Tehát: mindent a maga idejében. Amíg nem közeleg el a tettek napja, mindketten hallgatunk, s lélekben előkészülünk a nagyszerű feladatra. Így lesz, szent- atyám? Csak tétova bólintásra telik az erejéből. Tulajdonképpen talán sajnálnom kéne. Ezek után nem lesz egyetlen nyugodt perce sem. Ki fogja fúrni oldalát a vágy, hogy elárulja a titkot, a sok sületlenséget. amit hirtelen kitalálva összehordtam neki. de a halálfélelem vissza fogja tartani attól, hogy jártássá a száját. Li- dércnyomásos álmai lesznek, hasmenést kap a félelemtől, hogy esetleg forró vizet kell majd hordania a falakra, az ostromlók nyakába öntendő... Nem baj. Nagyobb büntetést is megérdemelne. Envhe vezeklés ez mindazért a sok bűnért, amit ő és társai — a többi kispolgár- Godefried — elkövettek a mi nemzedékünk ellen. Az első elemitől az érettségiig és az egyetem végeztéig — ki meddig tanult — ismételgették, recitálták, szónokolták a fülünkbe a rengeteg hülye szólamot, hogy elhódítsák az egész generációt, hülyévé süketítsenek félmillió fiatal magyar férfit, akik aztán bódult birkák gyanánt masíroznak ki a frontra megdögleni, megcsonkulni mindenből, meggyalázni saját magukat .. Visszanézek a kertajtóból. Tétován forgatja kezében a breviáriumát, és megpróbálja felfogni, mi is történt. Töprengj csak, öregúr... És félj, ha ezt kerested. S bármenynyire félsz is. a te félelmed nem lesz hasonlatos ahhoz a rettegéshez, amit mi odakint a fronton ismertünk meg ... Dörögnek az ágyúk a messzeségben. Hamarosan ideér a front. El is vonul maid a kolostor alatt. Ma megbeszélem végre Zuárd atyával, hogy gondoskodjék részünkre reverendákról. Szerencsés ötlet. Jó. hogy eszembe jutott. És ha túljut rajtunk a front, most már azt sem bánom, mi jön utána, számunkra befejeződik a háború. Bár már ott tartanánk... Sebaj, csak még egy kis türelem. Kispolgár-Godefried urat meg vigye el az ördög... Hány óra? Délután háromra Szojka összehívta a szobámba a fiúkat. Vajon mit talált ki? Valóságos füstfelhő vág mellbe, amint belének a szobámba. Kisebb ez a helyiség, mint gondoltam. Legalább is most. amikor szinte egymás hegyén-hátán ülnek, kucorognak benne az emberek. Mindannyian itt vagyunk: Szojka. Simon Pista. Hegedűs, Gilbert. Gaszton... és József is, a kolostorszolga. — ö is? — kérdem Szojkától, és József felé bökök az állammal. Miért hívták Józsefet? Szojka bólint: — Én hívtam, mivel tőle jött az ötlet.. Letelepszem az ágy sarkára, Szojka mellé: — Nos. halljuk azt az ötletet... — megkaparja torkom a szobában kavargó füst. — Mi az oka — kérdem krákogva — ennek a zártkörű palávernek? Szojka kifújja a füstöt, és Józsefre pillant: — Beszéljen, öreg, mondja el, mit látott a völgyben. József addig az ablakpárkányon kuporgott. Most leáll a padlóra. Nagy tenyerét beletörli kék kertészkötényébe. Aztán rám néz, mintha nekem referálna: — Hoztak egy csomó embert. Odatelepítették le őket a falun (úlra ... A karámban alszanak... Nappal meg sáncot ásnak. — Miről beszél, öreg? — hajlok előbbre. Nem értem, mit akar Szojka. — kik azok az emberek? — Hát... — vonja meg a vállát József, és mutatóujjával belepiszkál ferencjózsef-szakállába. — Zsidók ... meg olyanok,, akik nem kedvesek a nyilas izéknek ... — Na és? Először lát ilyent? — Bosszús vagyok. Mi az ördögnek kell erről beszélni ? — Én most látom először saját szememmel, hogy így bánnak emberekkel ... — felel halkan József. — Láttam én már, hogy csendőrök embereket vernek, de ahogy ezeket a nyomorultakat gyötrik ... látástól vakulásig, hajtják őket . korbáccsal állnak mellettük ... Este meg beterelik mindet a karámba ... ahol a teheneket tartotta a község eddige- lé.., Négy poszt vigyáz rájuk éjjel. — Értem... — bólintok. — Munkaszolgálatosok. Sokszor találkoztunk mink már ilyesmivel .,. öregúr — nézek szembe Józseffel —, maga nyilván' tudja, kik vagyunk mi... Előbb Szóikéra néz. Szojka bólint. Csak utána felel nekem: — Tudom, főhadnagy úr. — Hát akkor .. — állok fel, jelezve, hogy részemről befejeztem a beszélgetést. — Minek kerteljek maga előtt? Mit vár a nyilasoktól ? Azt hitte róluk, hogy angyalok? Közönséges gyilkosok, ha úgy adódik. — Tudom. — bólint. — Azért mondom.. — Mit? — csattanok fel. — Nekünk panaszkodik? Azt hiszi, segíthetünk rajtuk? — Éppenséggel... azért mondtam volna el... — zavartan, szégyenkezve. némi szemrehányással pislog Szojkára. — Azért indítványoztam, hogy beszélgessünk a dologról — szólal meg Szojka —. mert én is egy véleményen vagyok az öreggel. Segíteni kéne azokon az embereken. Addig, amíg, közelebb ziem ér a ffont. Mert akkor továbbhajtják őket... Négy őrszem* vigyáz rájuk éjjelente, így mondta, ugye, öreg? (Folytatjuk)
