Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-25 / 71. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1975. március 25. Fellendülőben az újítómozgalom Bács-Kiskunban az újítómozgalom — az országos helyzethez, hasonlóan — a hatvanas évek derekához képest 1970-re visszaesett. A hanyatlás éppen akkor következett be. amikor szakembereink fokozottabban kezdték kutatni a belső tartalékokat. Sürgető feladat volt tehát, hogy az újítómozgalom visszaesését előidéző anyagi és szemléletbeli akadályokat elhárítsuk, s hogy azok az emberek, akik a köz érdekében ■új megoldások keresésén fáradoznak, az őket megillető anyagi és erkölcsi elismerésben részesüljenek. Az újítómozgalom fellendítését célzó törekvések tavaly áprilisban az újítók és feltalálók országos tanácskozásában csúcsosodtak .'ki. Az országos seregszemle, és az azt megelőző munkahelyi, vállalati és ágazati konferenciák tapasztalatait felhasználva a Minisztertanács meghozta 38/1974. <X, 30.) számú rendeletét az újításokról, amely ez év január elsején lépett életbe. Az új jogszabály egységes keret az újítómozgalom továbbfejlesztéséhez, s igen jelentős, hogy növeli a gazdasági vezetőknek a mozgalomért való felelősségét. A szakszervezet, az újításokban •rejlő lehetőségeket helyesen látó gazdasági vezetők, s a kedvüket el nem vésztő újítók természetesen a gondok országos fórumon ■való megvitatása előtt is sokat tettek a mozgalom felpezsdítéséért. Ennek volt köszönhető, hogy kétéves egy helyben topogás után 1972-ben javulni kezdtek az eredmények a megyében. Tavaly pedig már a benyújtott újítások száma az 1967. évit is meghalad, ta 24 százalékkal. A megye újítói a mélypontot jelentő 1970-es évnél a múlt esztendőben 42 százalékkal adták be több javaslatot, összesen 3560-at. Az elmúlt évben született ötletek elfogadási és bevezetési aránya ugyancsak lényegesen kedvezőbb a korábbiaknál. A termelésben Hasznosított újítások 1974-ben 35,5 millió forint kalkulált eredményt hoztak Bács-Kiskun üzemeiben, gazdaságaiban. Az utóbbi két évben szélesedett az újítók tábora, amihez nagyban hozzájárult, hogy a szocialista brigádok sajátjukká tették az újítómozgalom fellendítésének ügyét. Több helyen — például a Kecskeméti Baromfi- feldolgozó Vállalatnál és a kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyárban egy brigád — egy újítási akció bontakozott ki. Serkentőleg hatott, hogy egyes munkahelyeken — a Fémmunkás Vállalat gyáraiban, a Szerszámgépipari Művek kecskeméti üzemében — újítási féléveket, hónapokat rendeztek a szakszervezet védnöksége alatt. A számos jó kezdeményezés közül említésre méltó a Kecskeméti Konzervgyárban meghirdetett újítási verseny is. Az újítómozgalmat jobban megbecsülő vállalatok, gyárak az utóbbi időben jelentőségének megfelelően részesítették anyagi és erkölcsi elismerésben az újítók munkáját. Tavaly a megyében 3,4 millió forint újítási díjat fizettek ki, hetven, százalékkal többét, mint 1970-ben. A Bács megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói közül a múlt évben 31-en kapták meg a Kiváló újító kitüntetést. Á Kecskeméti Konzervgyár szintén jó példát szolgáltatott az erkölcsi elismerésre: az élenjáró újítókat a vállalat Kiváló dolgozója kitüntetéssel is megjutalmazták. Az eredmények azt mutatják, hogy Bács-Kiskunban az újítómozgalom kezdi betölteni szerepét a gazdaságfejlesztő és termelő munkában. Természetesen vannak még „fehér foltok”, de azok felszámolására garanciát ad a Minisztertanács új rendelete. Az újítómozgalom további erősödését várjuk, hiszen- tennivalók várnak az újítókra a gazdasági munka hatékonyságának növelésében, az alap- és nyersanya. gokkal, valamint az energiával való ésszerű takarékoskodás lehetőségeinek felkutatásában. , A. T. S. NAPKÖZBEN Balesetveszélyes járda Írásos panasz érkezett szerkesztőségünkhöz a kecskeméti Szé- chenyivárosból. Soós Sándorné olvasónk invitált bennünket, látogassunk el a Hitel utcába, s győződjünk meg, mennyire nem biztonságos az ottani járda, hiszen magasan kiálló vascsövek —' ezekbe vannak „ágyazva” a gázvezetékrendszerhez tartozó úgynevezett elzáró főcsapok — zavarják a gyalogosok közlekedésiét. Az ügyben a lakók már többször fordultak az illetékeshez, a DÉGÁZ helyi. kirendeltségéhez, ahol csupán megköszönték a bejelentést, de az érdemi intézkedés máig késik. Megnéztük a helyszínt, s megállapítottuk, a levélben foglaltak megfelelnek a valóságnak. Három rozsdás csövet találtunk, melyek körülbelül 10—20 centiméterre emelkednek ki a betonjárdából, úgy a felezővonal tájékán. Rendkívüli balesetveszélyes voltukhoz nem férhet kétség. Meg ahhoz sem, hogy az arrafelé nap mint nap tébláboló, s az önfeledten játszadozó gyerekek, valamint a dolgukra siető felnőttek csak a szerencsének köszönhetik, hogy eddig nem szenvedtek komolyabb sérüléseket. Mert közülük bizony nem egy esett már el... Intézkedni kell a csövek eltávolításáról és arról, hogy másutt se következzék be hasonló szerelési hiányosság! —veiket— Egy javaslat margójára Mesterjelölteket vizsgáztat Régi ismerősünk — jobban mondva „ismeretlenünk” — Sz. J. a névtelen levélíró, pár napja ismét jelentkezett. Mondanivalójának lényege, hogy a szemész-szakfőorvos tehermentesítésére állítsanak be a rendelőintézetben egy betanított adminisztrátort, aki Ireceptírási joggal lenne felruházva s így a törött szemüveget, vagy keretet nyomban kiírhatná. Mint a levélíró közli: az ilyen esetekben „nem feltétlenül fontos szakorvoshoz fordulni”... A témával kapcsolatos érdeklődésünkre a többi közt megtudtuk, hogy a — pillanatnyilag még egyetlen — szemész-szakfőorvos mellett egy alorvoson kívül négy asszisztens végzi a munkát, tehát a legmesszebbmenő segítséget kapja 'addig is, amíg — remélhetőleg néhány hét múlva — új kollégája is átveheti rendelőintézeti beosztását Ami a receptnek adminisztrátor által való kitöltését illeti, erről szó sem lehet. Hiszen a szemüveget viselő hiába tudja, hogy eddig hány dioptriával nézett olvasott, azt, hogy a továbbiakban milyen szemüveget kell viselnie, csakis a szakorvos hivatott eldönteni. ' A rendelőintézet vezetői jól ismerik a szemészeti osztály jelenlegi helyzetét. Hogy e tekintetben mikor és milyen változások várhatók, remélhetők. erről abban a március. J-i lapszámunkban írtunk már, amely Sz. J. most ismertetett sorait kiváltotta. —a —r A nem túl nagy, de ésszerűen berendezett műhelyben egy Trabant és egv Zsiguli vár „vizsgálatra”. Erki János kecskeméti autószerelő mester, a műhely tulajdonosa a „Zsigával” kezdi. A nyitott motorház fölé hajol, s szerszámaival csavarokat lazít meg. —> Az országban futó kocsitípusok közül melyiket tartja legjobbnak és legtartósabbnak? — kérdezem — Mi. szerelők azt szoktuk mondani, hogy rossz autók nincsenek, csak rossz gépkocsivezetők — feleli a mester mosolyogva. — Mindegyik kocsi jó és tartós is, ha gondját viselik. Legalább minden lefutott húsz ezer kilométer után alaposan át kell nézegetni, és a hibákat ki kell javíttatni, akkor egyik sem hagyja cserben a gazdáját. — Javíthatóság szempontjából melyik autó a legelőnyösebb? — A Zsiguli, mert ahhoz be lehet szerezni az alkatrészeket. — A Trabantról, a „szappanos- , dobozról” mi a véleménye? — A gúnyolódókkal nem értek egyet, mert a Trabant a legjobb kiskocsi. Inkább ajánlom bárkinek, mint például az ötszázas Fiatok' — Tapasztalatai szerint igaz-e, hogy a női vezetők „kicsinálják” a kocsit? — A nők általában nem vezetnek rosszabbul a férfiaknál, de az indulásnál bizonytalanok. Ennek az a következménye, hogy a kuplungtárcsát sűrűbben kell cserélni, de ezzel még nem teszik tönkre az egész autót. — Hol tanulta a szakmát? — Pólyák Béla kecskeméti kisiparos inasa voltam. 1950-ben szabadultam fel. A mesterem sosem elégedett meg azzal, hogy megtalálta és kijavította a hibát, hanem mindig felderítette a baj okát is, nem sajnálta rá az időt Ebben a szokásában én is követtem, mert csak így lehet jól kiismerni a különféle járműveket. — Inas korában milyen masinákat javítottak? — Ezerhétszázas Mercedest, olyant, amilyen stirlitznek volt a szovjet tv-filmben, azután Opel Kadettet, Opel Ádámot és Skoda Populárt. A motorkerékpárok közül az R—12-es BMW-»e és a Csepel család tagjaira emlékszem. — Mióta dolgozik kisiparosként? — 1954 januárjában sikerült nagynehezen műhelyt találnom, azóta magániparos vagyok. Az eltelt húsz éy alatt egyébként a műhellyel volt a legtöbb gondom, hol ide. hol oda kellett mennem. Itt a Szent István városban se régen telepedtem meg, és nem tudom, hogy meddig maradhatok, mert mindenfelé építenek, kell a hely. Jó lenne, ha a tanács kijelölne valahol egy végleges helyet ahol valamiféle „kisiparos- telep” alakulhatna ki. Pár év óta Bács-Kiskun megyében is működnek mestervizsga-bizottságok. Az autószerelő mesterjelölteket vizsgáztató testület elnökévé Erki Jánost választották. akinek szaktudását megrendelői és iparostársai egyaránt elismerik. — Mint mestervizsga-bizottsági elnök milyen tapasztalatokat szerzett? — A mesterielöltek fele általában felkészületlenül jön a bizottság elé. Tízből négyen-öten felelnek meg a követelményeknek. Akik megbuknak, azok nemcsak elméletből, hanem gyakorlatból is gyengék. Kedvükért a színvonalat nem szállítjuk le. Vegyenek részt a KIOSZ előkészítő előadásain, és tanulják meg azt, ami nélkül nem mester a mester. A. Tóth Sándor Filmforgalmazás és közművelődés A nagyközönség, de néhány közművelődési szakember tudatában sem jelent mást a filmszínházak, a moziüzemi vállalatok tevékenysége, mint a rendszeres filmvetítések sorozatát. A közönség — a műsorra tűzött alkotások „vonzásának” megfelelően — jegyet vált, megnézi a filmet, s több-kevesebb megelégedettséggel távozik. Ezért sokan úgy vélik, hogy a látogatói számadatok változásait, elsősorban csökkenését, tulajdonképpen a konkurrencia (televízió, színház) és a kínálat (van-e elég érdeklődésre számottartó film) befolyásolja. A forgalmazó vállalatok szakemberei eszerint nem is tehetnek sokat a nézők megnyeréséért. A filmszínházak tevékenysége azonban a közművelődés szerves és elválaszthatatlan része, tevékenységük eredményessége kapcsolódik a kultúra egy-egy ágazatához. Nemcsak abban az értelemben, hogy a vizuális művészetek hatása ma már felbecsülhetetlen jelentőségű, hanem abban is, hogy a mozik csak úgv képesek eredményesen dolgozni, ha sajátos eszközeikkel részt vállalnak a korszerű közművelődési munkából. A Bács-Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat 1974. évi eredményeinek elemzése nyomán ismételten ez a tanulság vonható le. Látogatók, előadások, műsorpolitika Bács-Kiskun megyében évente minden ember átlagosan 6,5 alkalommal keresi fel a filmszínházakat. A csecsemőktől az aggastyánokig. Az elmúlt esztendőben öszesen 3 millió 900 ezer látogató váltott jegyet az előadásokra. Ezek a számadatok önmagukban nem árulnak el sokat. Az már inkább jellemzi a vállalat munkáját, hogy a tervezettnél tavaly 300 ezer látogatóval több nézőt sikerült meghódítaniuk. Ez csaknem 9 százalékos emelkedést jelent. Egy-egy vetítésen is többen voltak jelen, mint a korábbi esztendőben. Növekedett tehát az előadások gazdaságossága, és a bevétel csaknem 2 millió forinttal gyarapodott. A filmek között természetszerűleg hasznos és kevésbé értékes alkotások is találhatók. A művelődéspolitikai szempontok érvényesülését. ezeknek a látogatottsági aránya határozza meg Az úgynevezett A és BA kategóriájú filmek nézőszáma 1973-hoz viszonyítva mintegy 60 ezerrel nőtt, ami a moziüzemi vállalat eredményes munkájának köszönhető. Külön ki kell emelni, hogy a fejlődés elsősorban a szovjet filmek látogatóinak növekedéséből adódik. A magyar filmek kevesebb nézőt vonzottak ugyan, mint egy évvel korábban, de annál többet mint amennyit az országos átlag mutat. A helyes, célszerű műsorpolitika átgondolt tevékenységet igényel. Gondosan kell gazdálkodni a rendelkezésre álló kópiákkal, körültekintően kell megítélni egy-egy filmszínház vonzáskörzetét, a nézők érdeklődési körét igényeit, a játszási napok számát, a filmek sorrendiét Szervezés, propaganda A vállalat tavalyi munkájának áttekintése választ ad arra a kérdésre is. hogy a közönség mely rétegét vonták be eredményesen a rendszeres mozilátogatók körébe,. Az ifjúsági bérletek ötezerrel, a fiatalok részére szervezet külön előadások látogatóinak száma 50 ezerrel emelkedett Valamennyi városban rendszeressé váltak a meseműsorok is. és Kecskeméten megkezdte működését a gyermekek kedvelt Mesemozija, Az elmúlt évben csaknem kétszeresére gyarapodtak az eladott nyugdíjas bérletek, az üzemekben, termelőszövetkezetekben egyre gyakoribbá vált a kihelyezett filmelőadás. A közönség figyelmének felkeltésére, tájékoztatására és a filmek reklámozására átgondoltabb propagandát folytatott a vállalat: Az osztogatok, műsorfüzetek plakátok és ismertetők megtették hatásukat. Sokrétű tevékenység A vállalat célkitűzései a köz-, művelődési párthatározat szellemében fogantak. Így nem csupán a filmterjesztés és a forgalmazás céljaira fordítanak energiát, hanem szélesebb értelemben vett művelődési munkát is végeznek. A kecskeméti Városi moziban rendeztek tárlatokat Baján országos filmplakát-gyűjteményt mutattak be. a jánoshalmi pae- semozi programját gyermek- razj-kiállítás kísérte. Értékes munkát végeznek a filmklubok, filmbarát körök is. Ezekben nem csak tematikus öszeál- lításokkal ismerkedhetnek mega látogatók, hanem felkészült előadók adnak tájékoztatást a vetített alkotásokról. Viták, beszélgetések, találkozások a filmek szerzőivel, ankétok mélyítik el a művek mondanivalóját és nevelik tudatosabb nézővé a résztvevőket. P. M. SZILVÁSI LAJOS (95.) Senki sem felel. Gaszton ál- jnosságában nem is hallotta a kérdést Pista meg úgy tesz, mintha nem hallotta volna. Én pedig... mit felelhetnék? Zeneakadémia ... Sötétben egymás mögött húzódó széksorok, csak a zenekar kottatartóin égnek a lámpák. S hátul, a gyönge fényben ezüstösen állnak vigyázzban az orgona magasba nyúló sípjai. Halkan kopog a karmester pálcája az apró pulpituson, majd felemelkedik... pillanatnyi csend ____aztán, jóformán észrev étlenül megszólalnak a hegedűk. Oly halkan kezdik, hogy •első hangjaik szinte átmenetet -teremtenek a csend és a zene között. S középen, kissé jobbra ^ karmester emelvényétől, ott áll a dobogón a nagy fekete, fé- Tfyes hangversenyzongora. Egye- jies derékkal, figyelmesen ül mellette ... Olgának kell mellette ülnie fekete nagyestélyiben, amely szabadon hagyja vállát... Mikor lesz ez? Hangverseny a Zeneakadémián... Olga még mindig Szojkát nézi. Én is odafordulok. Feleljen! Hallgat. Mire gondol vajon? Képes-e megérteni Olga vágyát, felfogni, mit jelent ennek a lánynak a Zeneakadémia? Lassan összeráncolódik Szojka homloka: — Én még sohasem voltam a Zeneakadémián... — mondja maga elé. — Az utcán sokszor elolvastam a plakátokat. Vezényel ... közreműködik... Egyszer arra jártam a Király utcában. Láttam, hogy sok autó jön, mindegyik megáll egy pillanatra ... Nagyon elegáns emberek szálltak ki belőlük, finom hölgyek meg férfiak... — Ha én fogok hangversenyezni, meghívom magát... — hajói előbbre Olga. Nincs mosoly az arcán. r— Ha lesz akkor még Zeneakadémia. Ha szét nem bombázzák addig... — Beszéljünk valami okosabbról — szól közbe kedvetlenül Pista, és ékké rántja össze a szemöldökét. — Ügy van — teszem hozzá. De Olga még kimondja, amit gondol: — Mikor lesz az, hogy én.,. Szojka mosolyt erőltet csontos arcára: — Ott leszek én egyszer még a kisasszony hangversenyén ... — Szóljon belőled a próféta — mondom halkan. — De előbb délután háromkor összeülünk — fejezi be a gondolatát Szojka. és feláll az asztaltól. Kinyitom a kertkaput. Sétálok egy sort, megszellőztetem a fejem. Deresek a bokrok. Rájuk fagyott a hajnali köd. Hideg van még most is. Üres a kert. Azaz, hogy — mégsem. Ott sétál valaki, hosz- szú. fekete télikabátban, széles karimájú. fekete puhakalapban. Most már látom az arcát: kispol- gár-Godefried úr. Mint fehér szoknya, libeg ki kabátja alól a reverendája. — Jó reggelt, szentatyám—köszönök rá. és a sapkám széléhez bökök a mutatóujjammal. Rám néz. összecsukja a breviáriumot. Biccent: — Jó reggelt, főhadnagy úr. — Reggeli séta? — kérdem. Bólint: — Senki más. nem merészkedett ki rajtam kívül ebben a hidegben. Többre tartják a kényelmüket az egészségüknél. Ugratom: — Annál tiszteletre méltóbb az ön edzettsége... — Megszoktam, kérem — bólint újra. tele öntudattal és rá- tartisággal. — Mielőtt pappá szenteltek. tanulmányúton jártam Norvégiában. Az volt csak az edzett élet! Hajnalban keltünk, fürdőnadrágban kirohantunk a fjord partjára, és úsztunk jó tizenöt percet a jeges tengervízben. Íme, az eredmény: nincs csúzom, nincs reumám... — S ki tudja, meddig mesélne tovább egészséges életmetódusáról, ha fel nem kellene figyelnie velem együtt a hirtelen idehangzó ágyúdörgésre. Sokkal üsztábban hallik a hideg, mozdulatlan levegőben az ágyúszó, mint tegnapelőtt. Fülelünk. — Közeledik a front... — mondom. Látni akarom, hogyan reagál majd rá. Sokáig hallgat. Majd megpiszkálja mutatóujjával állán a bi- bircsókot, és megcsóválja a fejét — Kemény harcban állnak ... — állapítja, meg. s én nem tudom, bosszankodjam, vagy nevessek magamban ezen a nyugtázó hangsúlyú tényelismerésen. Mert határozottan elismerő volt a hangsúly: Godefried magában megdicsérte katonáinkat, és természetesen a német birodalmi véderő, nagy szövetségesünk katonáit. akik vállt vállnak vetve ágyúzzák halomra a vörösöket. S fogalma sincs arról, sünit én tudok, hogy a nagy égzengést nem a német és a magyar fegyverek, hanem a szovjet ágyúk verik. — Nemsokára ideér a háború. . — szólalok meg újra. Kíváncsi vagyok a hatásra. Jól sejtettem: ez a kijelentés már sokkal közelebbről érinti Rám néz: — Jól hallottam? ön azt mondta, hogy nemsokára ideér a háború? Ügy értette, hogy ez a völgy és ez a hegy is hadszíntér lesz? — Pontosan — bólintok komolyan. És a hatás, amit elértem a néhány egyszerű szóval, nagyobb a vártnál. Másodpercekig nem jut szóhoz. S amikor végre hangot képes kierőltetni magából/ szinte dadognia kell: — Hát... hát... Kérem, ön viccelődik velem, ön katona. Tudnia kelL mennyire van ide a front. Hol szólnak az ágyúk? — Valahol a Duna túlsó partján. Északkelet felé. Esztergomon túl. Felcsillan a szeme! Belekapaszkodik hirtelen támadt érvébe: — A Duna túlsó partján! A túlsó partján! Nekem kell figyelmeztetnem önt. a katonát, micsoda óriási jelentőségű a védelem szempontjából egy olyan széles folyó, mint a Duna?! Had vezetőségünk egy ilyen természetes védelmi vonalon addig tartja visz- sza az ellenséget, amíg akarja! A Dunát erről biztosíthatom önt én, a civil, nem lépik át az oroszok! Visszafojtom a mosolyt arhi ki\ . kívánkozik belőlem. Kispolgár- Godefried nyilatkozott mintha ő volna egy egyesített német—magyar vezérkar főnökének szóvivője. Muszáj tovább játszanom vele, már a hecc kedvéért is. Hadd ugorjon még nagyobbakat. — Valóban — helyeslek jól\ imitált komolysággal —, a Duna igen fontos és lényeges védelmi vonal. Sajnos... — kis szünetet tartva, mintegy mentegetőzve tárom szét karom — délen az oroszok már átlépték a Dunát, s ha nem tévedek, talán már elérték a Balatont is. — Az más! — vág közbe kapkodva. — Délen, az más! De ott is meg fognak rekedni! Délen a Balaton állja útjukat. Meggyőződésem, hogy a hadvezetőség szántszándékkal engedte át őket délen a Dunán. Hadd szóródjanak szét az erők. amíg elérik a Balatont. A Balaton pedig álljt parancsol! Ezt nem vette számításba? — fölényesen tekint rám, bizonyos magabiztos méltósággal, és bizonyára megvan rólam a véleménye. Ha nem gátolná az udvariasság. talán ki is mondaná, hogy fajankó vagyok, mit sem értek a hadászathoz, s nekem és a hozzám hasonlóan analfabéta tiszteknek köszönhető, a mi stratégiai műveltségünknek, hogy az oroszok visszaverték a tengelycsapatokat Moszkva alól. átlépték a Kárpátokat, és már Magyarország földjén nyomulnak előre. Ezt a vádat olvasom ki a szeméből. (Folytatjuk)
