Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-22 / 69. szám

V 4 • PETŐFI NÉPE • 1975. március 22. EREDMÉNYES TÖREKVÉSEK Szocialista munkaverseny Helvécián A párt XI. kongresszusa cs hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére or­szágszerte élénk munkaver­seny bontakozott ki a mező- gazdaságban. Az állami gaz­daságok is részt vesznek eb­ben a nemes vetélkedésben. A megye mezőgazdasági nagyüzemeiben, ugyanúgy mint másutt, máris jelentős megtakarítást és hozamemel­kedést eredményezett a ver­seny. A Helvéciái Állami Gazdaság­ban 1968 óta fellendülőben van a nemes vetélkedés, a szocialista brigádmozgalom. A kongresszusra a gazdaság mintegy ezer állandó munkása közül csaknem kilenc- százan tettek vállalást, több mint harminc brigádba tömörülve. Még tavaly májusban elhatá­rozta a gazdaság kollektívája az országos versenyhez történő csat­lakozást. Ezt követően az üzem­részek, brigádok megtárgyalták, elkészítették vállalásaikat, ame­lyeket a gazdaság vezetői össze­geztek. A vállalások legfőképpen az éves és az ötéves tervben megha­tározott feladatok teljesítésére, illetve túlteljesítésére, a takaré­kos üzemeltetésre, a hatékonyság növelésére, a termelés és a for­galmazás jobb összhangjának megteremtésére. a termelési kooperációk bővítésére, az állás­idők csökkentésére, az anyagellá­tás javítására, a minőségi mun­kára. a munkaidő jobb kihaszná­lására. a dolgozók továbbképzé­sére vonatkoztak. A vezetőség nagyon ügyelt ar­ra, hogy a vállalások teljesítésé­hez szükséges feltételeket megte­remtse. Gondoskodtak a dolgozók folyamatos és jó tájékoztatásáról. Alaposan ismertették a vállalati terveket, elképzeléseket. A párt- és gazdasági vezetés, valamint a KISZ, a szakszervezet segítette a mozgalom szervezését, irányítá­sát, ellenőrzését. Anyagilag és er­kölcsileg egyaránt elismerték a jó eredményeket. Több mint fél­millió forintot adtak jutalmul azoknak, akik kiemelkedően tel­jesítették vállalásaikat.-'A törekvések héiyésségét bizo- , nyitja, hogy a tervezet^, J5 millió 'helyett 17 millió 815 ezer forint vállalati eredményt értek el. A megtakarítás' és a hozamérték­növekedés. tehát összesen 2 millió 815 ezer forint, amely szinte tel­jes egészében a munkaverseny- nek köszönhető. A szocialista brigádok rendsze­resen értékelték munkájukat. A vállalat vezetése pedig gondosko­dott arról, hogy a termelési ta­nácskozásokon. a párt-, a KISZ-, a szakszervezeti rendezvényeken és az üzemi híradókban folyama­tosan tájékoztassanak mindenkit az eredményekről. Teljes egység alakult ki a fizikai dolgozók, a gazdasági vezetők, valamint a po­litikai és társadalmi szervek kö­zött a nemes vetélkedés sikerre vitele érdekében A versenvértékelés során meg­állapították, hogy öt brigád el­nyerte a vállalati kiváló címet. Ezek a következők: a központi műhelyben a Szamuely Tibor és a Kun Béla nevű szocialista bri­gád. a kunbaracsi Rákóczi, az ágasegyházi Micsurin és Petőfi szocialista brigádok. Ez az öt brigád összesen 147 tagból áll. A versenynek köszönhetően szorosabbá vált a kapcsolat a kol­lektívák között. Sikernek köny­velik el azt is. hogy a kezdemé­nyezőkészség növekedett, amit többek ^között,az újítások számá­nak emelkedése is bizonyít. Míg tavalyelőtt 'Csák négy újítást ad­tak be. az elmúlt esztendőben 23-at, amelyből 16-ot már be is vezettek. Ide tartozik az is, hogy a továbbtanulásban, a különböző továbbképzéseken is részt vesz­nek a brigádok tagjai. Ez azt je­lenti, hogy felismerték az általá­• A gazdaság óvodájának udvarára számos játékot készítettek a szo­cialista brigádok, többek között ezt a hintát is. (Pásztor Zoltán felvételei) • A Petőfi szocialista brigád tagjai a gazdaság ágasegyházi üzemegysé­gében a téli metszést végzik. tesen áttekintették a gazdasági helyzetet, ennek alapján határoz­ták meg feladataikat. Ez utób­biakhoz kapcsolódnak majd a munkaversenv-vállalások. A termelési ágazatoknál az adottságok teljes kihasználására, a hozamok további növelésére tö­rekednek. A gazdaság vezetősége elemez­ve az erre vonatkozó határozato­kat. tudatosítani kívánja vala­mennyi dolgozóval, hogy a továb­bi sikeres előrejutás egyik sarka­latos kérdése az ésszerű, takarékos gazdálkodás, idővel. pénzzel, anyaggal, energiával, eszközzel és munkaerővel. A feladatok végrehajtására in­tézkedési tervet készítettek. A si­kerekhez a munkaverseny máso­dik szakasza jelentősen hozzájá­rulhat. A gazdaság évi összes költségei 300 millió forintot tesz­nek ki. Csak egyszázalékos meg­takarítással — ami nem jelent nagy erőfeszítést (— már három­millió költségtöbblethez jutnának. Ezt a pénzt pedig a munkahelyi körülmények javítására, a fizikai munka könnyítésére, a munkaidő további csökkentésére tudnák felhasználni. Kereskedő Sándor • Az egyik legjelentősebb újítás, amely a szocialista- brigád-tagok ötlete, az úgynevezett oldalgödör- fúrógép. A tőkék pótlásánál van nagy szerepe. A szellemes berendezés ügyesen dolgozik a kordouos művelésű szőlősorok között is. nos műveltség és szaktudás növe­lésének fontosságát. A kollektí­vák vasárnaponként, szabad szombatokon is részt vesznek a munkában, ha a szükség úgy kí­vánja. így. volt ez az elmúlt év őszén is. amikor a csapadékos időjárás miatt ugyancsak nehéz körülmények alakultak ki a sző­lőszüretben és a gyümölcsszedés­ben. Nagy segítséget jelentett ak­kor a szocialista brigádok össze­fogása.' Számos emberi vonatkozása is van a versenynek. A brigádok tagjai sokszor kisegítik egymást. Számtalan esetben összefognak a családi ház építésében. Az sem rit­ka, hogy a nyugdíjasokat segítik. Balogh György nyugdíjas, akinek egyik lábát érszűkület miatt am­putálni kellett, igen jó néven vet­te, hogy fűtőolajtartályt készítet­tek számára. Szerényi Jánosné ta­karítónőnek dűledező házát hoz­ták rendbe A Kun Béla szocialista brigád az iskola részére, készített fűtő- olajtartályt. A verseny tovább folytatódik az idén is. Az üzemrészekben és a gazdaságban elkészültek a ter­melési pénzügyi, tervek, Részle­Szabadulás Most lett volna kilencvenéves Hajnal József, az első kecskeméti kommu­nista lap, az 1919-es Magyar Alföld egykori szerkesztője, költő és Jeles publicista. Az alábbi Írásával, melyben a felszabadulás előtti napokra emlé­kezik, idézzük fel az öt éve elhunyt újságíró alakját. zon melegében én is azok közé.a szerencsétlen anya­szültek közé estem, akik-a meg- vetettség bélyegével a homloku­kon járták e szomorú magyar vi­lágot, amelynek akkor jogrend volt a neve. Égbéli zörgetésre, majd kapubedőléssel fenyegető dörömbölésre nyitottam ajtót. Há­rom fegyveres csendőr és egy de­tektív állt elém és nevemet han­goztatva kérdezték, hogy itt la­kik-e? — Tessék bentebb fáradni — mondtam nekik —, az utca nem nagyon alkalmas beszélgetésre. — Nem beszélgetni jöttünk — mordultak rám, miközben mind a négyen beléptek —, hanem kapja össze magát és jöjjön ve­lünk. Miközben öltözködni kezdtem, az egyik csendőr a fiókokat és szekrényeket nyitogatta sorra, a másik két csendőr meg a detek­tív némán ültek velem szemben. — Mehetünk — szóltam —, ké­szen vagyok. — Bezártam az aj­tót, a kaput, s mire felocsúdtam, a civilruhás detektív, mint egy nagy barna lakat bezárta körü­löttem a fegyveres 1 négyszöget. És megindult az érdekes menet. Ügy éreztem magam, mint a sin­térek kocsiketrecébe vetett gaz­dátlan kutya, azzal a súlyosbító öntudattal, hogy szegény fog­ságba esett jószág nem sejti vég­zetét, de én tudtam, mi lesz a sorsom. A szülőfájdalmaknak ebben a véres napjaiban, amikor már kö­zeledtek az országot felszabadító csapatok, nem minden embernek járt ki ez a diszkiséret. Ha lett volna hozzá kedvem abban a pil­lanatban, tán még mosolyoghat­tam is volna különleges helyzete­men. Én akkor azonban csak azon gondolkodtam magamban, hogyan tudnám értesíteni fele­ségemet, aki akkor is bent a munkahelyén dolgozott az egyik hivatalban. Szerencsémre Juhász Józsi barátomnak odakiálthat­tam, hogy értesítse a felesége­met. Többet nem .mondhattam, mert a csendőrök rám szóltak, s a díszmenet céltudatosan haladt a városháza felé. Akadtak, akik megbámultak, de a legtöbben csak ballagtak tovább. Egy szür­ke, deres fejű öregember a fegy­veresek gyűrűjében — nem le­hetett túlságosan vonzó látvány számukra. Az ismert középület rendőrsé­gi folyosójára lépve a fényes dísz­kíséretet adó csendőrök lema­radtak, most már csak a detek­tív őrködött felettem és kitartó szorgalommal vigyázott egészsé­gemre. A folyosó ide-oda szalad­gáló izgatott emberekkel volt tele. Ezt a lázas sustorgást, úgy sejtettem, az egyre közelebb-kö- zelebb harcoló szovjet csapatok gyors előretörése válthatta ki. Az ajtók folyvást csapódtak, nyíltak, engem az én védő ar­kangyalom valami írnokféle alak elé kormányzott, aki felvette a nacionálémat. Mikor ezzel a ce­remóniával is készen lettünk, nehogy eltévedjek a „limbusz"- ban, a kárhozottak eme előcsar­nokában. megint a detektív volt a kísérőm, hogy egészen bizo­nyosan a kívánt tetthelyre kerül­jek Hál oda is kerültem. Egy rendőr rakatta ki velem a ná­lam fellelhető aprócska holmi­kat, majd egy-egy kézmozdulattal jelezte, hogy az ott végződő ke­resztfolyosón át elmehetek ma- gasságos színe elöl. A kijelölt fogdaajtó félfájának támaszkod­va kit találtam? Nem mást, mint Molnár Eriket, s mint régi jó is­merősök melegen üdvözöltük egymást. Szinyai Sándor és La­jos Imre asztalosok voltak még ott, akiket régebbről ismertem. Molnár Eriket már másnap ki­emelték közülünk. Mint később megtudtam, szerencsésen átvé­szelte ezt a nehéz időszakot. Az ismeretlen cellatársak kö­zül ott ismertem meg Hegedűs László ürgési papucsost, aki ma­gát süketnek tettetve, sok kínos pillanatot szerzett halálra készü­lődő cellatársainak. Volt ott egy nálam is öregebb Horváth Adám nevű rendőrfalusi kis pékmes­ter, értelmes régi harcos, azzal beszélgettem leginkább. Persze suttogva, mert a folyosóablakon minden nesz kiszűrődött. Akkor jött Hegedűs, hogy miről be­szélgetünk? S a fülébe kellett mondani valamit, ami persze iz­galommal járt, s nem is volt sok értelme. Ma sem értem, mire volt ez jó. Azt hiszem az ösztö­nös védekezés váltott ki ilyen buta trükköket egyesekből. Akadt aztán egy veszedelme­sebb cellatársunk is. Cigarettá­zott, amikor belökték, s ez kel­tett gyanút. Meg a siránkozása, hogy ő katonaszökevény, s hol­nap úgyis kivégzik. Amikor odafeküdt közénk, kis idő múl­va kérdezősködni kezdett: — Hát maguk miért vannak itt? — Elég ok az, hogy élünk és, hogy születtünk. Még próbált szóra bírni ben­nünket egy ideig, de aztán ne- kibősziilt: — Hát olyan bolondnak tarta­nák, aki elhiszi, hogy csupa ár­tatlan embert csuktak ide? Senki sem hallgatott rá. Volt már tapasztalatunk az ilyesmi­ben. Amíg felettünk így múlt las­san az idő, közben — ezt azon­ban csak később tudtam meg — az én drága jó feleségem is résen volt. Ment mindenfelé, ki­lincselt, kért, könyörgött, sírt, majd összefogott Juhász Jóska barátommal és addig mentek, míg valahogy el nem érték ki- szabadulásomat. Én ebből csak annyit érzékel­tem, hogy körülöttünk egyre idegesebb lett a lévegő. Egyre nagyobb a futkosás. Beszélték, hogy rövidesen elszállítanak bennünket, mert ki kell üríteni a várost, a szovjet Csapatok már Félegyháza alatt vannak. sakis ennek volt tulajdo- nítható, hogy patrónu- saim, kedves hozzátartozóim igyekezete sikerrel járt. Képzel­hető, hogy egy árva szót sem akartam először elhinni abból, amikor tudtomra adták, készül­jek, mert feleségem vár odakint. Csak amikor ö megszólalt mel­lettem: \ — Gyere, siessünk, Juhász Jóska vár bennünket, indulunk Miklóstelepre — akkor ocsúd­tam. Mikor feleségem karján, kis motyómmal a kezemben ki­léptem a városháza hátulsó ka­puján, s a borult októberi nap hűvös, szitáló esőt permetezett ránk, csendesen mondtam: — Látod ezt a káoszt, ezt a fejnélküli örült zűrzavart? Ez már egy most születő új világ szülőfájdalmainak kezdete, amely ezt a gyehennát el fogja taka­rítani a föld színéről. A szovjet hadsereg fogja sírba taposni ezt a nyilaskeresztes tébolyt olyan mélységesen mélyre, ahonnan nincs neki többé feltámadás. Szinte menekülésszerüen igye­keztünk, folyton attól félve, hogy még visszahívnak. Csak akkor nyugodtam meg, amikor kocsink elhagyta a várost. Pedig akkor már egyre közelebbről hal­latszott a háborús vihar, az ágyúk messzehangzó dübörgése. ? P. N. BARANNYIKOV: * Nevek az emlékműn íi. SZERGEJ OSZÉTIÁBÖL. „Lel­kem mélyéig meghatódtam. Egy szám xnkra idegen embernek eszébe jutott fivérem. Jómagam is részt vettem a Honvédő hábo­rúban, tudom, mi a háború. Rokkantként tértem vissza, saj­nos dolgozni nem tudok. Mit írjak önnek Szergejről? 1919. április 20-án született Hrisz- tyianovszk faluban (ma Digora a neve és város) béres családban. A szovjet hatalom sok válto­zást hozott az életünkben. Jól­lehet apánk 1922-ben meghalt, nem mentünk neki a nagyvilág­nak. Ellenkezően, Szerjózsa pél- dC l el tudta végezni a tízosz­tályos iskolát. Édesanyánk, Zaira nevelt fel bennünket (őszéiül Dzuhunának hívták). Már gye­rekkorunkban megszoktuk a ne­héz munkát. A sovány, de fürge Szerjózsa körül állandóan egész csapat gyerek, jóbarát keringett. Tudni- vágyó, kitartó gyerek volt, aki szomjúhozta a tudást. Tanítói meg voltak elégedve vele, példaképül állították mások elé. S milyen nagy kedvvel szerepelt az önte­vékeny csoportok műsorában, amely nemzeti táncainkat adta elő! Már az iskolában aktívan bekapcsolódott a társadalmi mun­kába. Korán belépett a Komszo- molba, sejttitkámak vuiasztották, tagja volt a Komszomol járási bizottságának. Amikor elvégezte a tízosztályos iskolát, Ordzsoni- kidzébe küldték tanácsi pártis­kolára. Nagyszerű szervező, szó­noki tehetség volt. 1938-ban Szergej felöltötte a katonai egyenruhát. Részt vett a finn hadjáratban, azt írta, hogy kitüntették ezért, de hogy mi­vel, nem tudom, mert attól kezdve egyetle^ egyszer sem járt otthon. Először a Krímben teljesített szolgálatot, majd is­mét harcolni indult. A frontról azt írta, hogy amint szétzúzzuk Hitler hordáit, vissza­tér a békés életbe. Az volt a szándéka, hogy c civil életet nő- siiléssel kezdi. De nőtlenként halt meg, amikor elérte Buda­pestet. Testvéri üdvözlettel: Vlagyimir Temirov”. „Szívélyes üdvözletemet kül­döm önnek a Kaukázus magas hegycsúcsairól, szalum önnek, a ■na-íj orosz n- .i képviselőjenek. hí küldök Ötnek egy U;sáyki­vágást a Szurli-Digora című he­lyi járási lapból. Feleségem vé­letlenül megőrizte. Szerjózsa a fronton is élénken érdeklődött falubelije élete iránt, és ez az újságkivágás is ezt tanúsítja. „Kedves falubelijeim, fogadjá­tok egy frontharcos gárdista üd­vözletét. Immár több mint 3 éve a haza dicsőséges védelmezőinek soraiban harcolok édes hazánk be­csületéért és szabadságáért. A né­met banditákkal vívott harcok­ban többször megsebesültem, de orvosaink úgy ápolnak, mint édes' testvérüket, és új erőt ön­töttek belém. i. A kormány a Vörös Csillag érdemrenddel tüntetett ki engem és a Harci érdemekért éremmel. Méltó leszek népünk bizalmára. Kedves földijeim, végezzétek el sikeresen határidőre és min­den szemveszteség nélkül a ka­lászosok aratását, teljesítsétek az állami beszolgáltatásokat. Szergej Temirov gárdakapitány.” U. i. Milyen volt Szergej kül­seje? Magasabb volt az átlag­nál, vállas, vaskos. Valósággal vasgyúró. A vele egy korúak kö­zül kitűnt szívósságával és erős akaraítával. Barna haj, fekete szemek. Kaukázusi! Kiálló po- facsontú világos arcán alig ész­revehető szeplők. Ezek, az embe­rek szerint, megnyerő külsőt köl­csönöztek neki, nyomban meg­szűnt az ember félénksége, ame- lvet 'szergej fivérem zord külse­je első látásra okozott benne. Kellemes basszus hangja volt, szavai határozottan csengtek.” ♦ Temirov Szergej Georgijevics gárdakapitány, a 108. gárda lö­vész zászlóaljának első segéd­tisztje a Budapest felszabadítá­sáért folyó harcokban esett el, és először a zugligeti Virányos­ban a Zalai és a Kiss Áron ut­ca kereszteződésénél temették el. Később a Gellérthegyen több más névvel együtt megjelent a felirat: „Temirov Sz. G. g. kapitány.” (Folytatjuk.) Megszűnt a legeltetési biztosítás A kényszervágott és elhullott állatokért tavalv 87 millió forint kártérítést fizetett ki az Állami Biztosító a háztáji és kisegítő gaz­daságoknak. Az összevont va­gyonbiztosításba foglalt szarvas- marha-, sertés- és legeltetési biz­tosítás szolgáltatásai a magas kár­térítési összeg ellenére sem fedez­ték a tényleges kárt. Az intézet ezért 1975. január el­sején új állatbiztosítási módoza­tot vezetett be. amelynek kocká­zati köre szélesebb, s nagyobb fe­dezetet nyújt az állattartás biz­tonságához. A korábban érvény­ben levő legeltetési biztosítás ily módon feleslegessé vált, és az új biztosítási forma életbe lépésekor meg is szűnt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom