Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-19 / 66. szám

1975. március 19. 9 PETŐFI NÉPE 9 5 A tanácstörvény szellemében Tapasztalatok a kecskeméti járásban A tanácsokra vonatkozó 1971. évi I. számú törvény hatály­ba lépése óta végzett munkáról, a tanácstörvény érvényesü­lésének járási tapasztalataiból adott számot nemrégiben a já­rás pártértekezlete előtt Bene András, a kecskeméti járási hivatal elnöke. A figyelemre méltó összegezés és következ­tetés néhány részletét idézzük fel az alábbiakban. — A kezdeti nehézségek le­küzdése után a helyi tanácsok többsége jól élt a hatáskörökkel, a megnövekedett önállósággal. A területükön működő gazdasági egységekkel és a lakossággal való jó kapcsolatnak köszönhetően je­lentős eredményeket értek el a települések kommunális, kultu­rális és egészségügyi fejlesztésé­ben. A szocialista állam legfonto­sabb szervezeti elve a demokra­tikus centralizmus, amelynek a tanácsok tevékenységében is ér­vényesülnie kell. A tanácsi mun­kában előtérbe került demokra­tizmus azonban nem azt jelenti, hogy figyelmünket csak a helyi ügyekre összpontosítsuk. Az adott település, illetve a lakosságának egyéni érdekeit mindenkor a nép­gazdaság helyzetével, a lehetősé­geivel szükséges összhangba hoz­ni. Ezt a szempontot községeink egy része a tervezéskor még nem mindig tartja szem előtt, az igé­nyek felsorakoztatása mellett oly­kor figyelmen kívül hagyja a le­hetőségeket. Helyi tanácsaink többségének tevékenysége zavartalan, működé, süket a törvényesség jellemzi. A községek túlnyomó hányadában javult a testületi üléseken a ta­nácstagok aktivitása. A napirend­re tűzött témákhoz rendszeresen hozzászólnak, kezdeményező ja­vaslatokkal élnek. Immár jellem­zővé vált, hogy a közösségi ér­dek kerül előtérbe, s nem az egyéni jellegű hozzászólás. Viszont alighanem szervezési hiányossággal magyarázható, hogy az utóbbi időben csökkent a tes­tületi üléseken a tanácstagok megjelenése, s a járás egyes köz­ségeiben gyengült a közéleti te­vékenység. A tanácsüléseken megnöveke­dett interpellációk száma a nép­képviseleti jelleget, a demokra­tizmus érvényesülését tanúsítja. A tanácstagnak ugyanis kérdezési, számonkérési joga van a testület ülésein, a tisztségviselők pedig a tanácsülésen, vagy az azt követő 15 napon belül válaszolni kötele­sek. Fogyatékosságként szükséges felemlíteni, hogy az interpellá­ciókra adott válaszok nem mindig konkrétak és egyértelműek, ezért e vonatkozásban javítanunk kell a munkát. A tanácstörvény értelmében a tanács és a lakosság kapcsolata szélesítésének igen fontos új szer­vezeti formája a falugyűlés, amely alkalmat nyújt, a község életé­ben alapvető jelentőségű tervek­ről való szótértésre. Egyfelől a tá­jékoztatásra, másfelől pedig a la­kosság véleményének megismeré­sére. Járásunkban az elmúlt két év­ben 42 falugyűlést, illetve rész­falugyűlést tartottak Nem hagy­ható megjegyzés nélkül, hogy a 22 közül 7 olyan község is akadt, ahol még nem került sor falu­gyűlésre. holott e fórumokon nemcsak az eddigi munka ér­tékeléséhez. hanem a soron kö­vetkező tervidőszak célkitűzései­hez is sok segítséget, hasznos jár vasiatokat kaphatnak a helyi ta­nácsok A jövőben szélesebb kör­ben és még céltudatosabban szük­séges élni ezzel a lehetőséggel. Fontos szerepet töltenek be a tanácsok ténykedésében a külön­böző tanácsi bizottságok Külö­nösen jelentős e bizottságok ja­vaslattevő. véleményező és előké­szítő szerepe, nemkülönben az el­lenőrző közreműködésük. A köz­ségi tanácsaink által létrehozott bizottságok az elmúlt két évben például 345 javaslatot terjesztet­ték be a tanácsnak vagy a végre hajtó bizottságnak. Valamennyi indítvánnyal egy-egy ágazat fej­lesztését kívánták elősegíteni. Sajnálatos, hogy e javaslatok egy részét csupán jegyzőkönyv rögzí­ti, s pem dolgozták illetve hasz­nálták fel azokat. A bizottságok működését a ta­nácsi vezetőknek hatékonyabban kell segíteniük Az egyes szak- bizottsági tagoknak, főként a fia­taloknak és nőknek adandó több biztatás és bátorítás csak kama­tozhat a községpolitikai munká­ban. Ehhez, s egyáltalán a taná­csi demokratizmus szélesítéséhez, a lakossággal való kapcsolatok szorosabbra fűzéséhez kérjük to­vábbra is a helyi népfrontbizott­ságok segítségét, amelyre az ed­digiekben mindig számíthattunk. Kettős felelősség hárul a kom­munista tanácstagokra, akik e tisztségüket nemcsak választóik bizalmából, hanem az illetékes alapszervezet pártmegbízatása­ként is betöltik. Ez azt jelenti, hogy működésükért a párt előtt is felelősek. Most az a feladat áll a kommunista tanácstagok előtt, hogy a nagyobb önállósággal járó, megnövekedett felelősséget job­ban tudatosítsák párton kívüli társaik körében. Feltétlenül hasz­nos, sőt fontos, hogy az évenkénti beszámoló taggyűlésen a pártve­zetőség külön értékelje a tanács­tag munkáját, közéleU tevékeny­ségét, mint a pártmegbízatás egyik formáját. Csemegebor exportra Aktív, politizáló fiatalok • A Balatonboglári Állami Gaz­daságban az idén nyolcszáz hektoliter Salvadort töltenek hordókba, s rövidesen útnak indítják a megrendelőkhöz, a Szovjetunióba. (MTI foto: Bajkor József felvétele — KS) Nemrég egy gyárban tizenéves KISZ-eseket megkérdeztem, hogy szerintük mit jelent a marxizmus —leninizmus, mi a lényege a dia­lektikus materializmusnak és mit értenek a párt fogalmán. Nagyon érdekes válaszokat hallottam. A megkérdezettek közül sokan töb- bé-kevésbé helyesen feleltek, lát­szott. hogy foglalkoznak a mar­xizmussal, noha válaszaikat gyak­ran nem precízen fogalmazták meg. Amikor afelől érdeklődtem, hogy minderről hol hallottak, szinte kivétel nélkül a KISZ-ok- tatás különböző formáit említet­ték. A fiatalok politikai ismeretei­nek bővítését mindig egyik főfel­adatának tekintette az ifjúsági szövetség. Hagyományosan min­den tanévben megszervezte tag­jainak a különböző vitaköröket, előadássorozatokat, amelyek jó lehetőséget adtak arra, hogy az ifjúkommunisták megismerjék és figyelemmel kísérjék a jelentős bel- és külpolitikai eseményeket, s gyakran a késő éjszakába nyúló izgalmas viták során elmondták az ezzel kapcsolatos véleményü­ket.; Ismeretük rendszeres bővíté­se mellett tehát bizonyos fokú po­litizáló készségük is kialakult. A korábbiakban a gyakorlat szerint négy oktatási kör közül választhattak a KISZ-esek asze­rint. melyik kérdéscsoport érdek­li őket a legjobban. Bács-Kiskun megye gyáraiban, üzemeiben, vál­lalatainál és a közös gazdaságok­ban dolgozó több tízezer fiatal vett részt a továbbképzésben. A KISZ-oktatás eme rendszerét tavaly márciusban a KISZ KB Intéző Bizottsága tovább fejlesz­tette. Ennek lényege, hogy az ok­tatás a KISZ Közponü Bizottsá­gának éves akcióprogramjára épül, illetve ennek szerves részét képezi. Az új rendszerű oktatás egyebek között a szocializmus építésének, társadalmi építőmun­kánk nemzetközi feltételeinek be. mutatását célozza. A KlSZ-okta- tás keretében a fiatalok beszá­molnak arról, hogyan vettek részt a párt X. kongresszusán hozott határozatok végrehajtásában, s hogyan készültek a Magyar Szo­cialista Munkáspárt legfelsőbb fórumának mostani ülésére. Sok­oldalúan feldolgozzák a KISZ VIII. kongresszusának határoza­tait, s megbeszélik az ifjúság előtt álló időszerű eszmei, politikai fel­adatokat. A szeptembertől májusig tartó Mecénás szövetkezetek A műalkotások a társadalom közegébe való beilleszkedés nélkül nem tölthetik be hivatásukat. A zene az előadás nyo­mán, a regény a nyomdai sokszorosítás útján, a dráma a színrevitel alkalmával válik köztulajdonná. A földben rej­tőzködő antik szobrok, kéziratok az íróasztali fiókban, fest­mények a műtermekben lényegüket tekintve csak fél alkotá­sok, üzenetek, amelyek nem jutottak el az emberi közösség­hez. A társadalom ilyenformán felelős a művészet sorsáért. Az alkotó megírja a verset, kiformálja a szobrot, megfesti a ké­pet, de a közösségnek is gondoskodniá kell a művek köz­kinccsé tételéről. E bevezető fejtegetést az tette szükségessé, hogy sokan a műal­kotások vásárlását csupán üzleti­anyagi szempontok szerint ítélik meg. Pedig a képek, szobrok, „tu­lajdonjogi” változása mögött lé­nyeges esztétikai mozzanatok hú­zódnak meg. Ennyi elég is igazo­lásul, amikor a kalocsai járás termelőszövetkezeteinek képvá­sárlási akcióját, mint dicsérendő és követendő példát állítjuk más gazdasági szevek vezetői elé. És most lássuk, mi is történt. X. megyei pedagógus képző- művészeti kiállítás ez év ja­nuárjában nyílt meg Kalocsán. A beküldött, mintegy 90 alko­tás egyenletes színvonalát tük­rözte, hogy a zsűri 67 képet mi­nősített. A huszonkét kiállító pedagógus — amint ezt la­punkban is megírtuk —j a feke­te-fehér és színes grafikai tech­nikák szinte valamennyi válto­zatát felvonultatta, és szép szám­mal akadt olajkép, textil- és egyéb alkotás. A kiállítás sok érdeklődőt vonzott, és lebontá­sáig szinte nem is különbözött a megelőző tárlatok sorától: a ké­peket megnézte a közönség, az alkotók készülődhettek az anyag hazaszállítására. A kalocsai járási pártbizott­ság kezdeményezésére azonban a kiállított művek egy része mégsem került vissza a műter­mekbe. Megszervezték, hogy a környező községek termelőszö­vetkezeteinek vezetői csoporto­san kereshessék fel a tárlatot, és arra buzdították őket, hogy vásároljanak is a kiállított mű­vek közül. tt Sajnos, a képeket már le­akasztottuk a falakról — szá­molt be a rendhagyó aukcióról a kiállítás szervezője, Kovács László rajztanár. — Es így csak egyenként nézhették meg az al­kotásokat. Mindez azonban nem rontotta a megjelentek vásárló­kedvét, és végezetül csaknem 45 ezer forint értékben 13 kép, grafika, textilkompozíció ke­rült a gazdaságok tulajdonába. A termelőszövetkezeti elnökök, párttitkárok elfogulatlanul ítél­ték meg a pedagógusok alkotá­sait. Nem neveket, divatirányza­tokat' kerestek. Azokat a műve­ket választották ki, amelyeknek ábrázolt világa, stílusa közel ál­lott hozzájuk. A vásárlás jelentősége na­gyobb mint a képekre fordított összeg. A képek közönség elé, nyilvános helyre kerülnek. Iro­dák, klubok, értekezleti termek falait díszítik majd. Ezek a he­lyiségek természetesen nem múzeumok. De emberek fordul­nak meg bennük — s a műal­kotások éppen emberi közösség­ben tölthetik be szerepüket. A képzőművészeti kiállitások a művészek munkáit csak időle­gesen teszik közkinccsé. Az ese­tek túlnyomó többségében a ké­pek a műtermekbe kerülnek vissza. A történelmi korok mindegyikében igen nagy szere­pet kaptak a mecénások, műal­kotások vásárlói. Nemcsak azért, mert megrendeléseikkel megte­remtették a művészek életfelté­teleit, hanem azért is, mert szin­te szavatolták: ha már pénzt fi­zettek a művekért akkor hasz­nálni is akarják azokat. Templo­mok. paloták, magánlakások díszítésére. Ez egyben nyilvá­nosságot is eredményezett, s a műalkotások továbbították az al­kotók üzenetét. Talán ez a felismerés is sze­repelt a szövetkezeti vezetők mecénás! elhatározásában. A hartai Erdei Ferenc Tsz pél­dául öt képet vásárolt Leitheiser Imre elnök a vá­sárlás indítékaként elmondta, hogy kettős cél vezérelte őket. Egyrészt támogatni akarják a pedagógus képzőművészeket, akik bizony elég ritkán része­sülnek külön anyagi megbecsü­lésben. Másrészt kultúrált kör­nyezetet akarnak teremteni a közös gazdaság központjában is. „Sok embex megfordul ezekben a helyiségekben. Azt reméljük, hogy a képek emlékeit, hatását elviszik magukkal. Ezek után talán felesleges is ismételni hogy a mecénási sze­rep példája követésre érdemes. Pavlovlts Miklós új oktatási körökben a KISZ-esek részletesen megismerik hazánk felszabadulásának eseményeit, a szocialista építőmunkánk jelenle­gi szakaszának főbb vonásait, gazdasági építő munkánk ered­ményeit, a társadalmi tudat fej­lődésének folyamatát. Választ ad­nak arra a kérdésre is, hogy az ifjúságnak milyen szerepe van a szocializmus építésében. A KISZ KB Intéző Bizottságá­nak határozata alapján az ifjúsá­gi szövetség alapszervezetei úgy­nevezett kötött, illetve kötetlen tematikájú oktatási köröket szer­veztek. A kötött tematikában sze­repel a Szabad hazában elnevezé­sű kör. Ennek célja, hogy a fia­talok megismerjék a szovjet had­sereg hősi harcát, a magyar mun­kásmozgalom történetét, a har­minc év főbb eseményeit és ered­ményeit. A politikai vitakör a felszaba­dulásunktól napjainkig bekövet­kezett változásokkal foglalkozik. Ennek a körnek a tagjai zömmel dolgozó fiatalok, akik az ipar és a mezőgazdaság fejlődését elemzik. A marxista vitakör foglalkozá­sain részt vevő ifjúkommunisták megismerkednek a marxizmus— leninizmus alapelveivel, a törté­nelmi és dialektikus materializ­mussal. párttörténettel. Az ifjú­sági aktivisták fóruma az ifjúság- politika fejlődésének tükrében be­mutatja a mozgalom fejlődését. A kötetlen formát választó ok­tatási köröknél különböző, a fiata­lokat érdeklő előadássorozatokat tartanak. Minden oktatási körnek kötelező a KISZ Központi Bizott­ságának tavaly április 17-i hatá­rozatával, az ifjúsági szövetség időszerű feladatával, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának népesedéspolitikai feladatával foglalkozni. Az eddigi tapasztalatok azt bi­zonyítják, hogy az oktatásban részt vevő fiatalok jól hasznosí­tották az oktatási rendszer to­vábbfejlesztése során nyílt lehető­ségeket Bács-Kiskun megye vala­mennyi KISZ-alapszervezetében a fiatalok KISZ-taggyűléseken dön­töttek arról, hogy milyen oktatá* si formákban akarják tudásukat bővíteni,1 új ismereteket szerezni. A gazdasági vezetők és a párt- alapszervezetek, pártbizottságok irányítói mellett az ifjúsági szö­vetség megyei, városi vezetői, az alapszervezetek titkárai is rend­szeresen tartanak előadásokat, il­letve vezetik a vitát. Májusig a KISZ-oktatás keretében még két- három előadásra kerül sor. Eze­ken a fórumokon a fiatalok a párt XI. kongresszusán hozott ha­tározatokkal ismerkednek majd. T. L. Rézbányász mikróbák Hatékony módszert alkalmaz­nak rézben szegény ércek hasz­nosítására a kazahsztáni kutatók. Megállapították, hogy egy bizo­nyos fajta mikroorganizmus elő­segíti a réz kilúgozását az ér­cekből, s dúsított oldatból már könnyen kivonható a réz. Az új eljárással az eddig gazdaságtalannak tartott ércek feldolgozása is lehetővé válik. (APN — KS) SZILVÁS! LAJOS (92.) Szerelem... Séta holdfényben, üldögélés egy parkban, két kéz bátortalan egymást-keresése, sze­mérmes csók vagy vad csókoló­zás ... Csupa játék, színészkedés. A könyvekben annyi válfaját ol­vasták már az emberek a szerel­mi játéknak, hogy amit tesznek, az inkább egy lecke felmondásá­hoz hasonlít.S ami mögötte búvik meg? Némi vágyakozás vagy önérdek... S ami utána kö­vetkezik? Gyengédség? Az egyik azért gyöngéd és kedves a má­sikhoz, mert így könnyebb elvi­selni az együtt töltött időt, mint­ha veszekednének. Vagy azért figyelmes, hogy viszonozza a párja gondoskodását... Adás-vé­tel tulajdonképpen, ha a mélyé­re nézek. Hűség? Az egyik ember azért hű, nehogy botrány kere­kedjék a hűtlenségéből, a másik meg azért, mert lusta, hogy ka­landok után járjon, örül, ha ha­zamehet, levetheti a cipőjét, és odaülhet a rádió mellé, vagy könyvet, újságot vehet a kezé­be... Kéz a kézben a sírig, hol- tomiglan-holtáiglan... Szavak. És a valóság? A megszokás .. És újra meg újra a célszerűség: asszonynak férj kell, mert ké­nyelmesebb, ha van támasza, s hogy legyen, az különben is afféle íratlan törvény, a férjnek meg könnyebb, ha akad otthon valaki, aki ellátja a személye körüli mi­niszteri teendőket... Bárkinek mondanám el, amit most gondo­lok, megbotránkozna és ciniz­mussal vádolna. Még akkor is, ha a lelke mélyén igazat adna ne­kem! Önmagunkat is ámítjuk. El­hitetjük magunkkal az értelmet­len szavakat, időben elhesseget­jük a kétely minden kényelmet­len foszlányát. Vagy talán mégis én vagyok a rossz? Az én hitetlenségem go­nosz, amikor tagadtatja velem, hogy lényeg ■'is húzódhat meg a írázások mögött? Nem tudom. Ha Olgára gondolok, ha önvádat ér­zek miatta, tulajdonképpen ön­magámmal kerülök ellentmondás­ba. Miért muszáj hinnem, hogy 6 más?! Nem tudom. Csak any- nyit tudok, hogy valóban más, mint az emberek. Miért vajon? Jó volna feleletet találni. Azért, mert így érzem... Az érzéseket úgysem lehet megfogalmazni, bi­zonyítani se lehet őket... Min­den érzés — bizonyosság. Jó "vol­na, ha el tudnám hitetni ma­gammal. hogy Olga sem különb, mint a többi ember, ő is ugyan­olyan önös, kisszerű... De erről még gondolkodni sem tudok. Itt felmondja a szolgálatot a logikám. Miért nem tudok róla rosszat fel­tételezni? Miért fog el szégyen, miért érzem aljasságnak, hogy őt is be akarnám piszkolni?... C. a szabályt erősítő kivétel. Ta­lán ... Ö az, aki különb, tiszta kis ember... Jó volna, ha hipnotizálhatnám magam. Magamba szuggerálnám azt az érzést, aminek valamikor, kisfiú koromban elképzeltem a szerelmet. Alszik. Egyenletes, nyugodt lég­zéssel. A tiszta lelkiismeretű em­berek álmát alussza. S ismét csak arra kell gondolnom, hogy gye­rek ... Mert csak a gyerekek romlatlanok, csak ők tiszta lelki- ismeretűek, Feje alatt elzsibbadt a karom. Elhidegedtek izmaim, élettelenek a bőröm alatt az ide­gek. Ha visszatér a vér a rostok­ba kellemetlen lesz. Meg kellene mozdulnom, kihúznom a feje alól. Mégsem mozdulok. Nem éb­resztem fel. Az a legkevesebb, amit megtehetek érte, hogy nem zavarom, hagyom, hadd aludjék. Mást úgysem adhatok neki, mint egy-egy ilyen apró figyelmességet. Olga... Mit vár vajon tőlem? Boldogsá­got, szerelmet, jóságot. Ezek ne­kem csak szavak, de ő hisz ben­nük. Miért adódott így? Miért szánta nekem a véletlen azt a hálátlan teendőt, hogy én ábrándítsam ki őt mindenből, amit még igaznak és lehetséges­nek tart? Alszik. Gyerek... Megkapta a kiszemelt játékot, itt van mellet­te a játék, álmában is érzi, s most elégedett. S nem tudja, nem is sejti talán, hogy a játék nem örül annak, hogy az birtokába került. A játéknak szomorú az ő szerepe, mert előre tudjai, hogy úgysem hoz sok örömet kis gazdájának ... Szerencsétlen nemzedék egyede lettem. Mennyivel iobb volt még az előttünk felnőtt generációnak is... Az apáinknak, a huszonöt­harminc évvel idősebbeknek. Ak­kor még fel lehetett lelni némi rendszert az életben. Felnőtt a fiú, megszeretett egy lányt, feleségül vette, hogy boldogan éljenek, amíg meg nem halnak, pontosab­ban: leéljék az életüket, ahogy az elő van Írva a konvenciók köny­vében. Egzisztenciát alapítani, gyerekeket nemzeni. tekintélyes egyeddé válni az adott körzetben, megbecsülést szerezni az emberek között, előkészíteni a gyerekeket önmaguk folytatására, aztán ké­szülni a halálra, előre elrendezve, hogy milyen legyen a temetés ... Nem valami változatos úton, de mégis látszólag biztos sínpáron gurult az életük. Vigasztalhat en­gem, hogy -inalmasnak találom a sorsukat, de nekik legalább meg­volt a biztonságérzetük, hogy az út mentán ott állnak a kilomé­terkövek. mint a legszükségesebb biztonság jelzői... Ránk már más várt. Nem pa­naszkodhattunk unalomról. Túlsá­gosan is sok változatosságról gon­doskodtak az események. Ránk szakadt egy új világégés, rosszabb az előzőnél, mert akkor az or­szág. nem változott hadszíntérré. Ránk szakadt a háború, s mi csak tettük, amit parancsolnak, még gondolkodni se volt időnk, s mi­re felébredtünk a rohanás kábu­latából, rá kellett döbbennünk, hogy nem egyszerűen a háború elvesztéséről van már szó, hanem az egész világunk összeomlásáról, s valami másnak az eljöveteléről. Egy vagyok én is az összemló világ Mannschftjából. és fogalmam sincs, mi lesz a sorsom, mi lesz a jövőm. Egyet sajátítottam csak el precízen: hogy mindent kétsé­gekkel teli. szív nélkül csináljak. A körülmények gondoskodtak ró­la, hogy ami lelkesedés volt ben­nem, egykettőre elhamvadjon... Kelleténél gyorsabban nőtt meg az eszem, akár egy kamasz, aki­nek hosszú a keze. hosszú a lába. Minden mögött képes vagyok már meglátni a rosszat, csak azt nem sikerül sehogy sem felfedeznem, hogy vajon miként is lehet kilá- bolni a rosszból, hol a kiút, ho­gyan lehetne megtanulni a „más­ként” tudományának tételeit... Megtanultam az egyetemen, hogy gondosan megtervezett alap nél­kül nem lehet házat építeni, de még egy vityillót se. Ki tudom keresni a házépítésre alkalmas ta­lajt, mert megtanítottak rá a pro­fesszoraim. De ki tanít meg rá, hogy magamnak is tudjak egyszer alapot építeni, hol a szabály ah­hoz, hogy magamnak is ki tud­jam keresni azt a bizonyos két méter hosszú talajt, ahol biztos egyensúllyal nehezedhetnék a tal­pamra, s ami később aztán arra is jó volna, hogy elkaparjanak benne? Erre senki sem tanított meg, ezt a tudományágat egy pro­fesszor sem választotta szaktár­gyul az egyetemen... Pedig nem lettem volna haszontalan, Olga ébredezik. Talán kényel­metlenül nyugszik a feje a karo­mon. Megértem: nem kényelmes fekhely. Sovány, inas, csontos. Olyan, amilyenné a három front­esztendő edzette. Nem párnának való... Mindjárt felébred ... Szusszan egyet-kettőt. Oldalára fordul. Szája a vállamhoz ér. Mo. tyog. Megcsókolja a bőröm. Li­babőrös leszek tőle. Mivel érde­meltem, istenem, mivel érdemel­tem meg ezt a lányt? Megérde­melni ... Dehogy érdemeltem... (Folytatjuk.) Af

Next

/
Oldalképek
Tartalom