Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-19 / 66. szám

1975. március 19. • PETŐFI NÉPE • 3 _______________±_________________________________________________ L eonyid Iljics Brezsnyev beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) Ismeretes, hogy a nagy cél nagy energiát szül. A magasztos cél, a kommunizmus létrehozta a szociaiUia internacionalizmus hatalmas energiáját. Magabizto­san, együtt menetelünk, a ha­ladás útján. Országaink együtt mind nagyobb mértékben já­rulnak nozzá a békéért, a bizton­ságért, a világ népeinek szabad fejlődéséért vívott harc ügyé­hez. Az államközi kapcsolatokban — a társadalmi rendszerek kü­lönbözőségétől függetlenül — mind gyakrabban és tartósan je­lentkeznek olyan tényezők, mint az erő alkalmazásáról való le­mondás, a határok sérthetetlen­ségének elismerése a vitás kér­dések tárgyalóaszltalnál történő rendezése az időszerű nemzetkö­zi kérdésekről folytatott rend­szeres konzultációk, az átfogó, hosszú távú gazdasági együtt­működés, a tudományos és kul­turális eredmények cseréje. Egészében véve elégedetten állapíthatjuk meg, hogy a Szov­jetuniónak és a testvéri szocia­lista országok többségének a kapitalista világ vezető hatalmai­val fennálló kapcsolatai már többé-kevésbé normális meder­ben alakulnak, a békés egymás mellett élés és a békés, kölcsö­nösen előnyös együttműködés szellemében. Ebből a szempontból különle­ges jelentősége van annak, hogy Sikeresen végződjön <az olyan nagy kollektív akció, mint az európai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet. A Varsói Szer­ződés tagállamai, akcióikat egyeztetve, minden erőfeszítést meglesznek ennek érdekében. Most elmondhatjuk, hogy a ta­nácskozás más részvevőinek a többsége is hajlik rá, hogy az értekezlet munkáját a közeli hó­napokban befejezzék, méghozzá a legmagasabb szinten. Ez, ter­mészetesen örvendetes változás. Annál nagyobb felelősséget vál­lalnak magukra azok, akik ma­kacsul igyekeznek akadályokat gördíteni az össz-európai értekez­let mielőbbi befejezése elé. Meg vagyunk győződve róla, hogy az értekezlet eredményei szilárd, jó elvi alapot adnak majd — Vlagyimir Iljics Lenin szavaival élve — az európai né­pek békés egymás mellett élé­sének fejlődéséhez. Ez már ön­magában óriási eredmény lesz a béke és az értelem azon eszmé­nyeinek megvalósításában, ame­lyekről századokon át a legjobb elmék álmodtak. Erre a politi­kai alapra támaszkodva meg le­het majd oldani olyan, egyre na­gyobb feladatokat, mint az euró­pai államok közötti békés együtt­működés és a sokoldalú, kölcsö­nösen előnyös kapcsolatok épü­letének felépítése. Az ilyen építés konkrét for­máit és irányait majd az élet sugallja. Feltételezhető például, hogy más kérdések mellett elő­térbe kerül a katonai enyhülés gyakorlati megvalósításának fel­adata. Ezzel nemcsak az álla­mok fegyveres erői nagyságá­nak és fegyverzetének korláto­zására, hanem fokozatos csök­kentésére is gondolok. Bár ez természetesen nem olyan kér­dés, amelyet egy csapásra meg lehet oldani. Mint ismeretes azonban, már ma történnek erő­feszítések ebben az irányban. Gondolok mind a vlagyivosztoki szovjet—amerikai találkozó ered­ményeire, mind a Genfben és Bécsben folyó tárgyalásokra. Szeretnék ehhez még valamit hozzáfűzni. Meg vagyunk győ­ződve róla hogy a békés euró­pai fejlődés későbbi irányának meghatározásában — akárcsak korábban, a hidegháborúról az enyhülésre való áttérésért ví­vott harcban — ismét szerepe lesz a szocializmus országai, a kommunisták kezdeményezésé­nek, a béke eszméihez való oda­adásuknak, a néptömegek alap­vető érdekeivel való elszakítha­tatlan kapcsolatának. A közel­jövőben sor kerül az európai kommunista és munkáspártok újabb konferenciájára. Ügy gondolom, hogy az értekezlet képes lesz méltóképpen hozzájá­rulni a soron levő feladatok ki­dolgozásához, amelyeket a tör­ténelem tűz napirendre földré­szünk életében. Magától értetődik, elvtársak, hogy az elért eredményekkel nem elégedhetünk meg. Az eny­hülés folyamata, a béke megszi­lárdításának folyamata állandó előrehaladást követelő, szakadat­Munkára, alkotásra késztető légkörben élünk Katona Imre felszólalása Bevezetőben Katona Imre rá­mutatott: — Budapest több mint 200 ezer párttagja méltó módon készült pártunk kongresszusára. A több mint ötezer alapszerveze­ti taggyűlés, az üzemi, hivatali, az intézményi és a kerületi pártér­tekezletek. a budapesti pártérte­kezlet állásfoglalása és megbíza­tása alapján mondhatom, hogy a budapestiek egyertértenek a X. kongresszus óta megtett utunk ér­tékelésével. az ebből eredő fel­adatokkal. E feladatokat maguké­nak tekintik és készek részt ven­ni megvalósításukban. Budapest kommunistái és a fő­város közvéleménve is a kong­resszusi irányelveknek és a Szer­vezeti Szabályzat módosítása ter­vezetének vitájában állást foglal­tak, kifejezték egyetértésüket a párt politikájával, s kérték, tol­mácsoljuk a XI. kongresszusnak: őrizzük meg és érvényesítsük együtt munkánknak azokat az .el­vi jelentőségű vonásait, amelyek­re pártunk csaknem két évtized óta minden tevékenységét ala­pozta. Ez egyik leghatásosabb fel­tétele annak, hogy a pártunk programnyilatkozatában kitűzött célok megvalósuljanak. A különböző pártértekezletek útra valóul adták, a párt poli­tikájának fő vonala jó, de le­gyünk következetesebbek a jó politika végrehajtásában. Egység van a döntésekben, na­gyobb egységet a végrehajtásban. „A végrehajtásban, értelmezés­ben is van javítani való. Erre a Központi Bizottság beszámolója felhívta a figyelmet. Pártunk ál­láspontja egyértelmű, világos. Az érdekek viszonyában a társadal­mi érdekek az elsődlegesek. A Központi Bizottság beszámolója megállapította, hogy ez a gyakor­latban nem mindenütt és nem minden esetben van így. Ilyenkor rendszerint a gazdasági életre gondolunk. De ez az elv nemcsak arra vonatkozik, hanem életünk minden területére: a politikára, a tudományra, az irodalomra, a mű­vészetre egyaránt. Ott sem fogad­ható el, ha egyéni vagy csoport- érdeket az össztársadalmi érde­kek fölé vagy elé helyeznek. Jó,, nyugodt, munkára, alkotás­ra késztető légkörben élünk. Ez mindenkire kiterjedő létbiztonsá­got, törvényességet, érvényesülési lehetőséget és — hozzáteszem — a becsületes munkával szerzett személyi tulajdon gyarapodását is jelenti. De vannak, akik a nyu­godt légkör, a nagyobb egyéni és társadalmi lehetőségek fogalma alatt egészen mást értenek: a la­zább fegyelmet, az ügyeskedést, a „kevés munka, sok pénz” felfo­gást, a mindenáron való gazdago­dást. S e torz normák szerint él­nek és viselkednek. Az ilyen nézeteket és az ilyen­fajta gyakorlatot mi nem fogad­hatjuk el! Ezek idegenek esz­méinktől. céljainktól. Okos szó­val, érvekkel kell. és fogunk har­colni az ilyen jelenségek ellen, de ahol szükséges, alkalmazzuk a törvény szigorát is. Katona Imre hangsúlyozta: — A budapestiek állásfoglalását tö­mören így foglalhatnám össze: helyeslik a Központi Bizottság­nak a kongresszusi dokumentu­mokban kifejtett álláspontját, igénylik, hogy járjunk továbbra is azon az úton. amely az utóbbi évtizedekben nagy eredmények­hez vezetett, folytassuk követke­zetesen ezt a politikát: nagyobb egységet politikai döntéseink vég­rehajtásában: társadalmi életünk minden területén, az emberi kap­csolatokban is erősítsük a szocia­lista vonásokat; küzdjünk követ­kezetesebben a szocializmustól idegen jelenségek, eszmék és gya­korlat ellen: korszerűbb vezetési stílust, kulturáltabb, tartalmasabb emberi kapcsolatokat üzemekben, hivatalokban és minden fórumon. A gazdasági építőmunka ered­ményeiről szólva kiemelte: — A fővárosi ipar teljesíti, sőt több vonatkozásaiban túl fogja teljesíteni IV. ötéves tervének elő­irányzatait. Az egy foglalkozta­tottra jutó nettó termelés évi át­lagban 6.5 százalékkal emelkedett. A termelés teljes mértékben a termelékenység növekedése, a műszaki színvonal emelése útján, a javuló munkaszervezés eredmé­nyeként valósul meg. A budapesti pártértekezlet — a lelkesítő ered­mények elismerése mellett — fel­hívta a figyelmet a budapesti ipar gyenge pontjaira is. Az egész ország előtt ismert, hogy a Központi Bizottság és a kormány segítségével a IV. ötéves tervben Budapest a korábbi évek­hez mérten gyorsabban fejlődött. Sajnos, sok még a gond, a meg­oldásra váró feladat — folytatta. — A lakáshelyzet Budapesten vál. tozatlanul a legégetőbb társadal­mi probléma. Az országban itt van a lakásigénylők többsége. Ügy véljük, hogy megfelelő irá­nyítással és szervezéssel, tarta­lékaink feltárásával nagyobb ütemben kell folytatni a lakásépí­tést a vállalatok, az üzemek, ál­tal támogatott munkáslakások épí­tését is. Folytatnunk kell a metróháló­zat építése mellett, a felszíni tö­megközlekedés javítását. A születések számának növeke­dése fontos feladatunkká teszi a korszerű gyermekintézmények, a bölcsődék, az óvodák és az isko­lák gyorsabb építését, működésük feltételeinek állandó javítását. A főváros egészségügyi hálózatának sok éves és ma már nyomasztó elmaradását csak nagyobb köz­ponti segítséggel és meglevő adottságaink jobb, szervezettebb kihasználásával pótolhatjuk — hangsúlvozta a felszólaló, majd a szocialista tudat erősítésének a fontosságáról szólt. Katona Imre ezután így foly­tatta: — Tapasztalataink megerősítik a Központi Bizottság beszámolójá­nak azt a megállapítását, hogy a' X. kongresszus óta növekedett a munkások kezdeményező készsége és közéleti aktivitása. A budapes­ti munkások helytállnak a terme­lő munkában, részt vesznek a közéletben, a párt-, az állami és társadalmi szervezetek vezető tes­tületéiben. A pártvezetőségek vá­lasztása alkalmából tízezer mun­kás került be a különböző szintű vezető testületekbe. A munkások legjobbjai példát adnak a közös­ségi magatartásra, a követendő szocialista életmódra, korszerű gondolkodásra. Erre nagyszerű példa a szocialista brigádmozga­lom gyors fejlődése. Budapesten találhatók zömmel azok az ideológiai, tudományos, oktatási és más művelődési intéz­mények, szerkesztőségek, amelyek ideológiai, eszmei hatása az egész országra, sőt országhatárokon túl­ra is kiterjed. Nagyobb figyelmet kell fordí­tani e területekre és több támo­gatást és segítséget adni az itt dolgozó pártszervezeteknek1. — mondta Katona Imre, majd így fejezte be felszólalását: — A Köz­ponti Bizottság beszámolója, a határozattervezet, a programnyi­latkozat lelkesítő célt, programot ad a kummunistáknak egész né­pünknek az elkövetkező évekre, ígérhetem, hogy a szocializmust igenlő, minden alkotó erővel ösz- szefogva, erőket megfeszítve fo­gunk dolgozni, hogy a XI. kong­resszus határozatai az élet min­den területén megvalósuljanak, (MTI1 lan folyamat. Ezen az úton megállni azt jelentené, hogy ve­szélyeztetjük mindazt, amit már elértünk. Annál is inkább, mi­vel jelenleg a kapitalista rend szer éles válságának feltétele) között egyre aktívabbá válnak az enyhülés ellenfelei, a fegy­verkezési hajsza és a hideghá­ború hívei. Ezek, a népek ér­dekeivel szemben ellenséges erők, korántsem tették le a fegyvert. Makacsul próbálkoz­nak azzal, hogy visszafordítsák a nemzetközi fejlődés menetét. Ezért a békeharcosok ébersége nem lankadhat, méltó választ kell adniuk a béke ellenségeinek mesterkedéseire, állandóan szem előtt kell tartaniuk az új fel­adatokat, állandóan gondoskod­niuk kell a béke politikai hori­zontjának tágításáról. Nem feledhetjük el, hogy a világban még veszélyes gócai vannak a feszültségnek, a konfliktusoknak, a potenciá­lis háborús robbanásoknak, a Közel-Keleten, Délkelet-Ázsiá- ban és a világ más térségeiben is. Nem lehet, például, tartós sza­vatolt békét elképzelni csak Európában, miközben más föld­részek felett viharfelhők tornyo­sulnak. A béke oszthatatlan. Mi, kom­munisták, fáradhatatlanul ismé­teljük ezt az igazságot, és ennek megfelelően cselekszünk. Ezért, amikor az európai szilárd bé­kéért küzdünk, ugyanakkor a legnagyobb figyelmet szenteljük a békés egymás mellett élés és a kölcsönösen előnyös együtt­működésen alapuló kapcsolatok megerősítésének h Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Álla­mok között, aminek oly nagy a jelentősége az általános bé­ke szempontjából. Ezért a Szov­jetunió és más testvéri orszá­gok változatlanul teljes állha­tatossággal és energiával fellép­nek a valóban tartós és va­lóban igazságos közel-keleti bé­ke megteremtéséért; az ehhez vezető legbiztosabb útért, az erre a célra létrehozott fórum, a genfi tanácskozás munkájának mielőbbi felújításáért; az olyan alapvető problémák megoldá­sáért, mint az 1967-ben elfoglalt valamennyi arab terület felsza­badítása, a Palesztinái arab nép törvényes jogainak érvényesíté­se. egészen saját államiságának megteremtéséig; valamennyi kö­zel-keleti állam biztonságos, füg­getlen és szabad létének és fej­lődésének hatékony biztosításá­ért. Ugyanezért tartjuk fontosnak azt a munkát, amely az ázsiai országok kollektív erőfeszítései­vel Ázsia békéjének és bizton­ságának megszilárdítását célozza. A világban olyan légkört kell te­remtenünk, amelyben a potenciá­lis agresszorok, a kalandok és a kardcsörtetés kedvelői a né­pek mind határozottabb és együttes ellenállásába ütköznek. A béke, a biztonság és a békés jövőbe vetett meggyőződés va­lóban mind szélesebb tömegek közkincsévé válik a föld külön­böző térségeiben — íme, ez az a cél. amely méltó rá, hogy ere­jét áldozza érte mindenki, aki szereti népét és szívén viseli az emberiség haladását. Kedves elvtársak! A magyar nép néhány nap múlva országának a fasiszta zsarnokság alóli felszabadulása 30. évfordulóját ünnepli. Erről a dicső dátumról önökkel együtt emlékeznek meg a Szovjetunió és más testvéri szocialista ál­lamok népei, az új Magyaror­szág minden barátja.' Azon az 1945-ös tavaszon az új élet hajnala virradt sok euró­pai népre. A fasizmus feletti győzelem történelmi határkő lett az egész emberiség sorsának alakulásában. Legmélyrehatóbb következményei; a világszocia­lizmus mai sikerei, a forradalmi erők töretlen növekedése, a föl­dünk szilárd békéjéért vívott harcban elért nagy eredmé­nyeink. A győzelem 30. évfodulójának nagy ünnepére a népek a béke és a nemzetközi biztonság meg­szilárdításának jegyében készü­lődnek. Mi, kommunisták, teljes meggyőződéssel jelentjük ki: a népek által oly forrón, és szen­vedélyesen óhajtott béke nem­csak fenntartható, hanem meg is szilárdítható. A Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége, élve az alkalommal, forrón üdvözli a kongresszus küldötteit, az egész dolgozó Magyarországot a közel­gő ünnep, a felszabadulás 30. év­fordulója, a szabadság 30. szü­letésnapja alkalmából. Éljen a szocialista Magyaror­szág és nagyszerű élcsapata, a Magyar Szocialista Munkáspárt! Éljen és erősödjék a szovjet— magyar barátság! Éljen a béke! Éljen a kommunizmus! Az ifjúság részt kér a jövő feladatainak megvalósításából Szalóki Józsefné felszólalása Tisztelt Pártkongresszus! Ezekben a napokban a fiatalok a forradalmi ifjúsági napok ke­retében történelmi múltunk leg­szebb tavaszait idézik. Éppen ab­ban az időszakban indultam el a kongresszusra, amikor a Bács- Kiskun megyei Kiskőrösön Petőfi forradalmiságáról emlékezett meg a költő szülőhelyének ifjú­sága. 1848, 1919, 1945 számunkra történelem. Régi igazság, hogy a múlt ismerete segít eligazodni a jelenben, hiszen a történelem az élet igazi tanítómestere. Nekünk, fiataloknak, történelem már pár­tunk 1948-as programnyilatkoza­ta is. amelynek teljesítését, illet­ve túlteljesítését éppen a mos­tani kongresszus állapítja meg. Ugyanakkor történelmi pillanat­nak érzem az új programnyilat­kozat vitáját is. S ha az új prog­ramot elfogadtuk, annak megva­lósítása nekünk, íiataloKnak is feladatunk és felelősségünk lesz. Ez a tény ösztönzött arra, hogy szót kérjek. Arról a vidékről jöttem, ahol a tanyavilág, a homokbuckák hosszú ideig őrizték a múltat, az analfabétizmust, a paraszti ön­zést, a nemzetiségi gyűlölködést, a tudatlanságot. Az e tájon vég­bement fejlődésről kívánok szól­ni. A Bács-Kiskun megyei vál­tozások az ország társadalmi­gazdasági fejlődésének részeként zajlottak le. Az egykor homokkal küszködő emberek gyermekei ma már rácsodálkoznak a kaszára, mint egy idegen világ furcsa csodájára. Helikopterről perme­tezik a szőlőt, s a kukorica, a búza megművelése, betakarítása sem kíván fizikai erőfeszítéseket. Ahol korábban ismeretlen volt az ipar, most a kereső népesség több mint a fele dolgozik üze­mekben, gyárakban. A tanyákról, a háztartás zárt világából kimoz­duló ember új közegbe kerül, új technikával ismerkedik. Üj világ ez! Nem ellentmondásoktól men­tes, ám szüléink által soha nem álmodott lehetőségeket nyújt va­lamennyiünknek. Nekünk, fiata­loknak, fel kell ismerni ezeket a lehetőségeket, és élni velük. Ta­nulhatunk szakmát, elsajátíthat­juk a legkorszerűbb szakismere­teket. Csak éppen — Báes me­gyéről van szó —, ahol az 5 kilo­méterről naponta iskolába gyalo­goló tanyasi kisdiáknak meg kell birkóznia a nehézségekkel. Egyet­len tanítótól hallják nyolc év va­lamennyi tantárgyának ismeret- anyagát, s a középiskolában küsz­ködnek -At idegen nyelvvel. Mégis, igazságtalan vagyok, mert a jelentől kérém számon a múltat S ma már kollégiumok épülnek, és a jogi egyenlőség mellé a lehetőség egyenlősége is társul a kisdiákok számára, akik maholnap beköltöznek a hétközi kollégiumokba. Gondokról szóltam, amelyek végül is eltörpülnek az eredmé­nyek mellett. Mert büszkék va- gvunk arra, hogy ma már a tan­köteles korúak 92 százaléka el­végzi az általános iskolát, s az onnan kikerülő fiatalok több mint kétharmada tovább tanul szak­munkásképző intézetekben, szak- középiskolákban vagy gimnáziu­mokban. Jó érzés hallgatni, amikor a szakmunkás érthetően tolmácsol­ja József Attilát vagy Ady End­rét, és nagyszerű dolog látni, érezni azt a tanulási lázt, amivel a fiatal munkások pótolni akar­ják lemaradásukat. Gyakran mondják rólunk, hogy harsá­nyak vagyunk. Hangos a magnó, bömböl a táskarádió. Lehet, de ez a fiatalság ismeri és hozzáér­tően szól Bács-Kiskun megye szülöttének, Kodály Zoltánnak művészetéhez is. Idehaza gyak­ran elégedetlenek velünk, ugyan­akkor a külországoeli sajtóban azt írják rólunk, hogy a 12 éves gyerek úgy olvassa Magyarorszá­gon a kottát, mint más az újsá got. Az imént azt mondtam, hogy a történelem az élet tanítómes­tere. Bennünket mégis a jelen formál, erényeink és hibáink is a jelenben gyökereznek. Engedjék meg, hogy most azokról a fiata­lokról szóljak, akik ezrével dol­goznak a nyári építőtáborokban, azokról a csepeli munkásokról, vagy kazincbarcikai diákokról, akik áldozatkész munkakedvüket hozták az őszi betakarítási mun­kákhoz, azokról a Bács megyei parasztfiatalokról, akik a téli hó­napokban Budapesten a metró építését segítik. Számunkra mindez természetes. Mi fiatalok, a társadalomról azt tanultuk, hogy az nem egy­szerűen az emberek közössége, hanem gyakorlati cselekvés, em­berek közötti kialakult viszo­nyok, kapcsolatok összessége. A társadalom is — mint a világon minden — állandó mozgásban, változásban van. Az ifjúság, mint a társadalom része, még dinami­kusabban változik, hiszen egy év­tized alatt is a gyermek felnőtté érik, megismerkedik a világgal, kialakulnak személyiségi jegyei, pályát választ, szakmát tanul, munkába áll és családot alapít. Sokszor halijuk: beleszülettünk a mába, a készbe. Pedig ez a vi­lág még nincs teljesen kész. A társadalmi fejlődés kínálja a le­hetőségeket, egyéni életünk pe­dig néha a problémákat. Gyak­ran komoly gondokat is. Szere­lem, család, gyermek? De hiszen nincs lakás, vagy sokat kell vár­ni rá, és még többet kuporgatni érte. Nem az elégedetlenség szó­lal itt meg, a tények mondatják ezt is velem. Az állandó munka­hely megtalálása ma már nem gond. Nem mindegy azonban, ho­gyan fogadnak bennünket, fiata­lokat, búr igaz, még nem tud­tunk bizonyítani, de meg kell, hogy kapjuk ehhez is a lehetősé­get. Még akkor is, ha vannak közöttünk tereken unatkozó 18 évesek, akik nem tudnak, vagy nem akarnak mit kezdeni ön­magukkal, vagy akiket nem taní­tottak meg felismerni a számuk­ra kínálkozó lehetőségeket. Az életkor nem érdem, hanem álla­pot. Ez gyakran használt szólás, de igaz. Fiatalságunk nem jelent­het előjogokat, de nagyobb lehe­tőségeket igen, és tiszteljük azo­kat. akik ezeket megteremtették számunkra. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség története azt bizonyít­ja, hogy a szocializmus építésé­ben a rábízott feladatoknak min­dig eleget tett. Nem kis érdeme van abban, hogy pártunk politi­kája valóra vált, és ma már a szocializmus teljes felépítésén fáradozunk. A ma élő felnőtt nemzedékek milliói nőttek fel az ifjúsági mozgalom szervezetei­ben. A párttagok többsége tagja volt az ifjúsági szervezetnek, mozgalmi életét ennek keretei között kezdte. Az akkori KISZ- tagok gyakran hőskorszaknak ne­vezik azokat az időket, és nem kis büszkeséggel gondolnak visz- sza rá. Az azóta eltelt idő és megtett út mindig új és új pró­batétel elé állította a KISZ-t, és szövetségünk sohasem tért ki a feladatok elől. Ma nekünk, ifjú­sági vezetőknek is az a felada­tunk, hogy alkalmassá tegyük önmagunkat és egész ifjúságun­kat a jövő feladatainak elvég­zésére. És ez forradalmi feladat! A fegyveres harc követelmé­nyei között olyan emberi tulaj­donságok tették lehetővé a for­radalmárok helytállását, mint az elvhűség, a kitartás, a fegyelem és a bátorság. Ezekre az eré­nyekre napjainkban is ^ szükség van. A ma forradalmisága sem nélkülözheti a szocialista huma­nizmust, a példamutatást. Jobb példát pedig csak az az ember tud mutatni, akinek cselekedetei és nézetei harmonikus egyseget alkotnak. Ezt a példamutatást adja ifjúságunknak pártunk, ezt tükrözik felelősséggel a kongresz- szus elé vitára bocsátott doku­mentumok. Ebből mi. lialalok is részt kérünk, és ígérjük, ^ hogy megvalósításukban elen járunk, mert tudjuk, hogy saját életünket tesszük szebbé, boldogabbá. a jövőnket magunknak építjük.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom