Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-02 / 52. szám
Varga Mihály Vers, három tételben i. Messze tűnt már az istenünk.,. Félig mondott imánk megfagyott fájdalmunk bánat-falán. Mégis: gyere sugarat keresni — hátha előbb ideér a hajnal. II. i Ha az álmatlan éj markában fuldokolsz reménytelen, várd a reggelt, s figyeld: szokott útján lépdelve mily nyugtot ád a Nap! III. A völgyben bánat úszik, s a hegy mögött sugárt old a visszajött boldogság, s ragyog. Arcán csak néha sír a szellő — ha múlt napokról énekel. Tárnái László Megállt időben Égbolt-homlokod lázban jéggyöngyös verítékben holdsápadt viasz-arcod halvány gyertyafényben Eltakarva ködfüggönnyel fekszel megállt időben Zuhansz görcsös ájulással tengermély légörvénybe Hívnak sirályszárnyú messzeségek Ha utolérnélek elkérném neked Caesar koronájáról a gyógyító tűzköveket Megoldanám a nyakkendődet kinyitnám Ökölbe szorított kezed felemelnélek a földről padra fektetnélek Letörölném tüzes homlokod Állok a tudat partján s nem mehetek utánad a többsíkú tájra ahol széthullanak benned az összefüggések Csak szomorú ébredésed figyelhetem amint halántékodon megindul az élet jelző metronóm és újra felém fordítod az arcod Bevezető helyett Még egy esztendeje sincs, hogy épp a lapunknak adott nyilatkozatában jelentette ki Raffal Sarolta: „Számomra a vers az első szerelem, de , ügy érzem, hogy drámairásra születtem.” És most, a kecskeméti Katona József Színház társulata játssza a legújabb, Vasderes című színmüvét. A dráma születésének műfaji előzményeihez tartozik az Egyszál magam, amely a kisregény sikere után került színpadra, és sokan tapsolták a Diplomások, valamint az Utolsó tét című alkotásoknak is. A Vasderes figurája először a hasonló című novellában tűnt fel. Az alkotói pályán való súlyát jelzi, hogy a szerző bevette a Rugósoron cfmü kötetébe is. A különbségek részletes kutatása a filológia dolga lesz. Az elbeszélésből az életben gokat magára vállaló főszereplőn kívül néhány motívum jelenik meg a drámában. A színházi előadás értékelésére kritikában térünk vissza. Most a dráma első felvonásának második képéből közlünk egy részletet, amely az apa és fiú összecsapását, a konfliktushelyzetek kibontakozását érzékelteti. Ezt követően még sok minden sűrűsödik a 111 perces műbe, amíg a fiú Így fordul az apjához: „A most Indulókkal és a búcsúzni készülőkkel is együtt kell élned apám.” H. F. Hagyjátok. Miért ne csinálná? S miért éppen ma ne csinálná? Még a bajusza se ütközött ki, már akkora hős volt. Mert ő legény ám a talpán! önellátó! Nem szorul rá senkire. Azt tesz, amit akar. Ami jólesik. Igaz, fiatalember? Csak éppen,., a vérünket veszi! Az életkedvet... a munkabírást... az értelmét mindennek (elcsuklik a hangja) mindennek. JANCSI: (mereven) Ha úgy gondolod, akár holnap elmehetek. A saját lábamra állhatok. Ne hidd, hogy félek a munkától, attól, hogy megpróbáljam eltartani magam... KATALIN: Ugyan, kisfiam! Apád nem úgy gondolta ... nem úgy értette... megvan a maga baja... ideges. (Vasdereshez) Szólj már egy jó szót! VASDERES: (megbánta már a kifakadást, de még füstölögve) Te is látod, ezzel is csak sebezni akart. KATI: (Vasderest átöleli, kérlelve) Apukám... Jancsi nem rossz gyerek... nem gondolta ő komolyan. , I Raffai Sarolta Vasderes (Részlet a drámából) VT , KATALIN: (gyanútlanul lép be, örömmel) No, hálaistennek. (Odaadja Vasderesnek a pohár vizet) Hiába, nem jó az embernek egyedül... még pihenni se. Mégis egészen más az, ha együtt a család. (Vasderes gyilkos pillantást vet Katalinra, Jancsi kurtán fölnevet, . iti elfordul. Vasderes visszaadja az üres poharat.) VASDERES: (kurtán) Köszönöm. (Gúnnyal.) Csodálatos feleség vagy, csodálatos anya. JANCSI: (Vasdereshez, ellenségesen) Ha velem van bajod... ne az anyámat maceráid! VASDERES: (ingerülten, Jancsihoz) Jobban tennéd, ha... nem avatkoznál a felnőttek dolgába! Ha... ha... (hirtelen kétségbeesetten) Fáradt vagyok... érted? Fáradt. JANCSI: Ma? Életed nagy napján? VASDERES: (dühvei) Elhallgass, te! JANCSI: Ami azt illeti... leesett az állunk. Megígérted, úgy is történt. VASDERES: (tagoltan, keserűen) Ha azonnal ki nem takarodsz innét... JANCSI: (gúnyos fintorral, miután haptákba vágta magát) Máris, gazduram. KATALIN: Jancsi! JANCSI (mint fent, kissé élesebb gúnnyal) Semmi vész, anyucikám. Majd a nővérkém... majd ő megvigasztalja az elmúlt huszonöt év kínlódásaiba belerokkant' édes jó atyját. Bízd oda bátran (elindul jobb felé.) KATI: (szemrehányóan) Sohasem hittem volna, hogy éppen velem ... VASDERES: (Jancsi után dühvei) Itt maradsz! (Jancsi megáll háttal a többieknek, nem mozdul. Mind ijedten figyelik. Néhány másodperc szünet. Kati árca kétségbeesetté, Kataliné ijedtté válik, Vasderesben indulat gyülemlik, Jancsi, mint az ólomkatona, még mindig mozdulatlanul áll.) VASDERES: (lassan, fenyegetően áll fel, csak a fiát nézi, lefojtott hangerővel) Mit képzelsz fiatalúr! Meddig tűröm én ezt! KATALIN: (Vasderes elé áll) Andris, ma ne. Csak ma ne, szépen kérlek! VASDERES: Nem mindegy? Előbb-utóbb sor kerül rá... előbb-utóbb kénytelen vagyok vele. (Rákiált Jancsira) Megfordulni! (Jancsi mereven fordul meg, mereven néz előre, mintha bábu lenne) (Katalinhoz) Tessék, .eljátssza, miszerint itthon paranesuralom alatt senyved. Miszerint... KATI: (kétségbeesve Jancsihoz) Ne csináld, kö- nyörgök! Jancsi, csak most ne csináld! (Jancsi mint fent: mozdulatlan). VASDERES: (indulattal, de keserűen inkább, mintsem hangosan, csak a végére „gurul’’ be.) VASDERES: (megenyhülten Jancsihoz) Csak egyszer, egyetlen napon lennél hozzánk olyan, mint a nővéred! (Jancsi most megéled, elvigyorodik, leül, kajánul figyel, somolyog. Vasderes eddig szorongva figyelt, mintha ő lenne a gyerek, az eltartott, most megenyhülten szégyenkezve) A nyű , essen beléd kölyök! Ki tudod készíteni az embert ... Túl sokat kaptatok ti készen, itt a baj. JANCSI: (cinikusan) Az bizony meglehet. VASDERES: (mentegetőzve) Kati legalább tisztességesen tanul. KATI: (zavartan) Hidd el apa... ő is igyekszik. De az e’ső év mindenkinek szokatlan. VASDERES: Csak neked nem volt szokatlan. Te ott se rontottál, igaz? JANCSI: (dühösen Katalinhoz) Semmi szükségem védelmezőre! KATALIN: (idegesen) Ugyan, mi lelt megint! JANCSI: (keserűen) Csak éppen nem bírom elviselni az ilyen szemérmetlen nyalizást. Sok, ami sok és kész. (Katira néz ellenségesen) Különben pontosan tudja, miről beszélek. Inkább őt faggasá- tok, hátha kiböki, amire olyan fene nagy izgalommal készül. VASDERES: (diadallal) Kiböktt már, képzeld. Férjhez akar menni. KATALIN: (megbántottan) Kislányom! És nekem ... KATI: De hiszen csak kicsúszott a számon ... KATALIN: (gyanakodva) Egyetemista? KATI: (gyorsan) Igen, az. (könyörögve) Hadd gondolkozzam még rajta, (gyorsan) neked majd elmesélem. KATALIN: (megvidámodik, cinkosan) Gyere, megágyazunk. VASDERES: Hogyisne. Titkolóznátok? Megcsalnátok? Asszony, asszony ... KATI: Jó, jó! Semmi összeesküvés... inkább alszom rá egyet. Csak még egyet! (megkönnyebbült) Rendben? VASDERES: Megbízunk mi benned. Mi több, hiszem, hogy a mai kis beszélgetésünk után a barátait is jobban megválogatja majd. (Katihoz) Ha már idáig eljutottunk, nem beszélnénk meg min- járt melegében? KATI: Valahogy ... elment a kedvem tőle. JANCSI: Micsoda humorérzék! Ezt is velem egy városban tanultad? VASDÉRES: (hogy Kati riadtan kapja fel a fejét, mosolyogva) Oda se figyelj. JANCSI: Néha nem ártana. VASDERES: (ingerülten Jancsihoz) Tudod, mi nem ártana? Ha valamivel jobban vizsgáznál, drága fiam. Azután esetleg másról is tárgyalhatunk. KATALIN: (szelíden) Igaza van apának, összeszedhetnéd magad végre. JANCSI: És mivégre? (Mind meghökkennek.) VASDERES: (elképedve, ingerülten) Ilyet még nem hallottam! Megáll az eszem ... JANCSI: (higgadtan) Hadd kérdezzek tőled va- ' lamit, apa. De komolyan. Semmi beugratás. Igen? VASDERES: (kedélyesen oldalba böki a lányát) Figyelsz? (Jancsihoz) Kérdezz csak... ha valakinek nyitott könyv az élete, az enyém az. JANCSI: Inkább a szakkönyveid felől érdeklődnék. Vagy másfél éve vásároltál magadnak egy fél határra valót. Én nem kérdeztem mennyiért... VASDERES: A saját pénzemen! Mit képzelsz? A gazdaság számlájára? JANCSI: Helyes. Tehát a saját pénzeden. De... ha jól sejtem, nemigen forgatod őket azóta se. KATALIN: (ingerülten, ő sem veszi észre a csapdát) Igenis forgatta: Honnan veszed a bátorságot ... VASDERES: (összehúzott szemmel figyeli a fiat, nem néz Katalinra, csendesen inti le) Hagyd rá, Katalin. Hadd mondja. JANCSI: (Vasderest figyeli, ez most végre a kettőjük ügye) ötvenéves vagy. Igaz? VASDERES: Elmúltam. JANCSI: (elégedetten) Na látod. És gyötrőd, még mindig gyötrőd azt a szerencsétlen, fáradt, napi gondokkal tele agyadat (Vasderes szólna, Jancsi leinti, most már feláll) ...Ismerem a jelszót: továbbképzés! Rohanó idő, rohanó világ! Üjabb és újabb felfedezések! A mezőgazdaság iparosodása! Kemizálás! És hogy le he maradj, nincs egy szabad estéd ... egy nyugodt pillanatod. (Rövid szünet, kivár, Vasderes ijedten nézi, nem szól közbe, Jancsi érzéssel) Azt hiszed, nem latom? Hogy nem látjuk valamennyien? (Szünet, Vasderes magába roskadtan ül. Keményebben) A há-kettő-ót mégcsak tudod hová tenni. .. arra gyerekkorodból is emlékezhetsz éppen... de szíveskedj csak egyetlen gyomirtó vegyszer képletét hibátlanul a pofámba vágni. Itt és most és azonnal! (Szünet Vasderesben indulat gyűlik most már, feláll, de Jancsi leinti, szelídebben) És én megemelem a kalapom, és biflázok a kedvedért, mint egy őrült, ha csak ennyi kell ahhoz, hogy boldog légy. Tehát: egyetlen vegyszerét. Halljam. VASDERES: (fenyegetően, levegőért kapkodva) Te! Hát ki vagy te!! Hol tanultad ezt a... ezt a... (megtámaszkodik, Jancsi megrémül.) KATALIN: (Vasdereshez, melléje lép) András! Hagyd... úristen, mindig ugyanott lyukadnak ki... hát sosem lesz vége? VASDERES: (összeszedte magát, elhárítja feleségét, Jancsihoz közeledik, újra erős, Katalin követi) Te merészelsz vizsgáztatni engem? A tulajdon fiam? Szemtelenkedünk? Pimaszkodunk? Napi tizenhat-tizennyolc órákat dolgozik az apad... amióta az eszét tudja... Kettőt se bírnál ki! JANCSI: (halkan, keserűen) Alkalmat sem kaptam rá soha. VASDERES: Kerestél valaha? Egyetlen nyáron legalább? \ -* JANCSI: (zavartan) Nektek ... nektek úgyse tetszett volna... ; - ■ VASDERES: Gondolod?... JANCSI: (megszégyenülten, most már kapkod) No meg azért a pénzért... VASDERES: (fölényesen, nyugodtan, halkan) Aha. És nem szakad rád a mennyezet. JANCSI: (sarokba szorítva, daccal) Nem szakad le. Jóféle betongerendák tartják. Egy élet munkájának gyümölcse. VASDERES: (csendesen, szánakozva, de kiábrándultán is) Fajankó. Menj ki innen! Kifelé! (Jancsi elkotródik, jobbra, Vasderes nehezen kap levegőt, Katalin ijedten, inkább rémült.) KATI: Az ég szerelméért... apa! VASDERES: (bal felé indul, düh vei nyit a verandára) Hagyj! KATALIN: Andris! Hová mégy? VASDERES: (a verandáról visszaszól, rekedten a tehetetlen dühtől) Levegőzni! (A színen döbbent csend. Katalin, Kati dermed ten nézik egymást. Katalin lassan ül le, gyámoltalanul. Szünet.) EMBEREK ÉS SZÉKEK Pálfy Gusztáv szobrai Baján Pálfy Gusztáv utóbbi egyéves alkotói eredményei láthatók most bajai kiállításán, a Türr István Múzeumban. A bemutató azt bizonyítja, hogy a 32 éves kecskeméti szobrászművész gondolkodása előtt nyitottak a képzettársítások újabb pályái. Több köztéri szobrának felállítása, budapesti és vidéki bemutatkozásai után nem merevedtek valamiféle stllusgörcsbe mintázó ujjai. Az elmúlt esztendő munkáiból negyvenet sorakoztatott fel a Duna-parti városban. Önmagában ez a mennyiség sem kevés. Sok terv, ötlet után megszülettek azok a kisplasztikák, amelyeket ismét érdemes mérlegre tenni. A fejlődésnek újabb és másfajta útjai is feltűntek. Az ember egyensúlyi állapotának keresése a korábbinál izgalmasabbá vált Pálfy Gusztáv művészi pályáján. A történelemből Dózsa és a későbbi forradalmárok örökségét vállalja. Máts megközelítésben de a népiséghez való kötődést fejezi ki a Kodály Zoltán emlékére készült „In memóriám” is. Ebből a kompozícióból a zene varázsa és harmónia árad. Szinte szárnyraemeló tisztelet magasítja föl a központba állított zeneszerzőt és zenepedagógust, aki épp így kapcsolódik az őt körülvevő tömeghez. Napjainkban, amikor annyian esküsznek a diszharmóniára, már- már külön bátorság kell a tisztaság ilyenfajta érzékeltetéséhez. Jó néhány kisplasztika egyszerűen a nagyobb méretű megvalósítás után kiált. Ilyenek egyebek között a küzdelmet kifejező „Sárkányölő”, a „Körfeszítő”, vagy a „Küzdelem”. Az emberi akarat, a győzelem és a veszteség sorsfordító mptívuma vissza- visszatér a pályáján. Közérthető jelképekből építkezik, ábrázolása letisztult. Fel-fel tűnnek olyan Ismert szimbólumok, amelyeket nem lehet és nem is lenne érdemes elvetni, hiszen az emberiség ■közös kincseihez, „találmányaihoz” tartoznak, a köztudatban élnek. A fiatal kecskeméti szobrász is szembetalálta magát az örök kérdéssel, hogy meddig hatnak megtermékenyítően a már elfogadott motívumok, és hol kell „megőrizve-meghaiadva” túllépni rajtuk. A mindannyiunk által ismert mitológiai és egyéb jelképek — újraértelmezve őket — a modernség eszközeivé válhatnak. A bajai kiállításon változatos témák kelnek életre, eredeti módon. Ehhez a töprengés és a magány állomásain át vezetett az út, mint a „Hamlet” és a „Robinson” című alkotások mutatják. A Robinson például — karján a madárral, feje fölött a növényi ernyővel — ugyanúgy állhatna egy lakatlan szigeten, mint az eltömegesedés magányába vesző metropolisbah. Egyik lehetőségként a groteszk ábrázolásmóddal kísérletezik Pálfy, Gusztáv. Ezek a hatások egyidősek a művészetekkel, s a szobrászattól sem idegenek. Ellentétes — akár földhözragadtan valóságos, illetve képzeletszülte — elemek egymásba fonódásá- ban alakulnak, de azonos minőségű, meghökkentő társítások is kiválthatják. Ez a komikumhoz közelálló esztéjikai minőség leggyakrabban a jelenkori színműirodalomban, az abszurd drámákban jelentkezik, mellettük főleg a zene közvetíti hozzánk. A szobrászati megnyilvánulások ritkábbak. Annál izgalmasabb ez a törekvés, ami az alig néhány arasznyi kisplásztikákban ölt testet. A groteszk természetrajzához hozzátartozik, hogy egyúttal kiváltja a félelmetesség íérzését. A művész torzításokkal él, meghökkentő fintort vág, szörny alakzatok és rém-alakok tűnnek fel az évszázadok során, ennek az irányzatnak a képei, irodalmában, zenéjében és szobrain. Mégis, mi gyönyörködtet abban, ami eltér a valósághoz szokott érzékünktől, a szépet, tökéleteset kereső szemléletünktől. Elsősorban az a többlet, amit az alkotást életrehívó filozófiai gondolat ad. És az a kifejezésmód, ami a megfigyelhető jelenségeket másképp, érdekesebben és drámaibban csoportosítja, új dolgokra nyitja a szemünket. A groteszkben tehát mindig van valami félelmetes. Ilyen értelemben Pálfy néhány újabb kisplasztikája kívül marad ezen a kategórián. Az olyanok például, mint a „Fotográfus”, amely egy jellegzetes mozdulatot karikíroz, és inkább remek telitalálatával ragad meg. „A három int.rikus” már az átmenetek közé tartozik, hiszen azon túl, hogy nevetségessé tesz egy magatartást, azt is képes érzékeltetni: az intrikusok arca deformálódott, kivetkőzött minden emberi jellegből. Az ábrázolás a gondolati felépítésnek megfelelően torzít, hogy a művész érzékeltethesse véleményét. Az igazi groteszk megoldások közül legtisztábban a „Figura székkel” válik ki. A gondolat belső logikája hívta életre ezt a kisplasztikát. Abból a felismerésből támadt, hogy az ember rabjává válhat a tárgyainak, használati és egyéb eszközeinek. Nem kell különösebb elrugaszkodás ahhoz, hogy bizonyos esetekben a gépkocsikat, víkend- házakat is ide soroljuk, amikor a mindenáron való szerzés, az élet szépségeit is elhanyagoló fogyasztói szemlélet lép első helyre. Az eltárgyiasodó egyén arcát ilyenkor a széktámla börtönrácsai takarják el, amelyeket már nagyon nehéz szétfeszíteni. Pálfy egy bekövetkezett állapotból indul ki, a kétségbeesetten szabadulni vágyó akaratot ragadja meg a mozdulatban. Mi történt itt egy, a szobrászatban ugyancsak gyakran szereplő motívummal? Akár két példával érzékeltethető a fordulat. Pavel Rubeckoj orosz művész egy karcsú nőalak ábrázolási keretéül, kontraszthatásként alkalmazta az öblös fotelt. Philip Theodor von Gosen Heine-szob- ránál egy masszív szék szintén az elleniét átélését szolgálja, szinte kiemeli belőle a költő poé- tikus figuráját. Pálfynál 180 fokos fordulattal változott a helyzet: egy szék uralkodik az emberen. Ez pedig komikus, ugyanakkor nagyon féleilmtes helyzet, ha engedjük bekövetkezni. Egyszóval groteszk dolog. A bajai kiállítás a kisplasztikái műfaj egyik mai magyar rep- rezentásaként mutatja be Pálfy Gusztávot. Legközelebb Kecskeméten. a Tudomány és Technika Háza meghittebb környezetében látjuk viszont a munkáit. Több alkotása ugyanakkor köztérre, vagy valamelyik intézmény belső termébe, előcsarnokába kívánkozik nagyobb formában. A tehetséges fiatal szobrászművész ehhez már bejárt néhány alkotói állomást. A többi pedig nem rajta múlik. Halász Ferenc • Robinson. • A három intrikus. • Figura székkel. • Torzó. <• A nagy kapu. • Vámos Zoltán rajza.
