Petőfi Népe, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-11 / 35. szám
1975. február 11. • PETŐFI NÉPE • 5 Befejezték munkájukat a járási párt értekezletek BAJAI JÁRÁS A bajai járási pártértekezletet a bácsalmási művelődési házban tartották, több mint kétszáz küldött és meghívott részvételével. A pártértekezleten részt vett és felszólalt Erdélyi Ignác, a megyei pártbizottság titkára, valamint Iván Istvánná, a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezeti osztályának vezetője. Jelen volt a tanácskozáson Brachna János, a megyei pártbizottság fegyelmi bizottságának elnöke, Szabó Ferenc, a MEDOSZ megyei titkára. Szabó Imrének, a bajai járási pártbizottság első titkárának szóbeli referátuma után megkezdődött a vita, amelyen huszonhármán szólaltak fel. A délután órákban került sor a tisztségviselők újraválasztására. Megválasztották az ötvenöt tkgú járási pártbizottságot, valamint a megyei pártértekezlet küldötteit. A járást negyvenhatan képviselik a megyei pártértekezleten. Az újonnan megválasztott járási pártbizottság megtartotta első ülését, megválasztotta a titkárokat, a végrehajtó bizottság, valamint a munkabizottságok tagjait. A járási pártbizottság első titkárának ismét Szabó Imrét választották meg, a titkár Búza Mátyás lett. A végrehajtó bizottság tagjai: Albert István, a bácsalmási községi pártbizottság titkára, Bolvá- ri Istvánná, a sükösdi művelődési otthon igazgatója, Galicz József, a tataházi Petőfi Termelőszövetkezet. elnöke, Markulin Márkné, a bácsalmási ruhaüzem munkása, dr. Mátyus Gábor, a Hosszúhegyi Állami Gazdaság igazgatója, dr. Hagy Károly, a megyei tanács" bajai járási hivatalának elnöke, Sánta Ferenc, a Bajai Járási-Városi Rendőrkapitányság vezetője, Tóth Zoltán, a Bajai Állami Gazdaság szakmunkása, dr. Varga Antal, a Bácskai Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének titkára. A kilenctagú járási fegyelmi bizottság elnöke Mészáros-László, a bácsbokodi ÁFÉSZ igazgatóságának elnöke lett. A járási pártértekezlet ezzel befejezte tanácskozását, az újonnan megválasztott tisztségviselők nevében Szabó Imre, a bajai járási pártbizottság első titkára mondott köszönetét a bizalomért. KALOCSAI JÁRÁS A dunapataji művelődési házban megtartott kalocsai járási pártértekezletet Boza József, a pártbizottság első titkára nyitotta meg. Javaslatot tett a levezető elnök személyére, az elnökségre. a jelölő, a mandátumvizsgáló és a szavazatszedő bizottságokra. A pártértekezlet levezető elnöke Berta Somogyi László, a megyei tanács kalocsai járási hivatalának vezetője lett. A pártértekezleten részt vett és felszólalt dr. Látos István, az MSZMP KB alosztályvezetője, valamint Dörner Henrik, a megyei pártbizottság végrehajtó bizottságának tagja, a BÁÉV igazgatója. Jelen volt dr. Major Imre, a megyei tanács elnökhelyettese és Farkas József, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára. A pártbizottság elmúlt négyévi munkájáról szóló írásbeli beszámoló és a szóbeli kiegészítés vitájában összesen húszán vettek részt. A felszólalásokban elhangzottakra Boza József válaszolt, maid a második napirendi pont következett. A jelenlevő 153 küldött titkos szavazással megválasztotta az ötvenöt tagú járási pártbizottságot és a megyei pártértekezleten részt vevő harminckét küldöttet. Ezt követően a pártbizottság megtartotta első ülését, amelyen megválasztotta . a tizenegy tagú végrehajtó és a kilenc tagú fegyelmi bizottságot, valamint a munkabizottságokat. Az MSZMP Kalocsai Járási Bizottságának első titkára Boza József, titkára Túrt István lett. A végrehajtó bizottság tagjai: Berta Somogyi László, a megyei tanács járási hivatalának vezetője, Nagy Lajos, a fajszi Kék Duna Termelőszövetkezet szerelője, Kara Mihály, a dunavecsei Vegyesipari és Szolgáltató Vállalat igazgatója, Kiss István, a dunapataji Üj Élet Termelőszövetkezet géplakatosa, Koszecz László, a járási-városi rendőrkapitányság vezetője, Némedi Miklós, a dunavecsei Virágzó Termelőszövetkezet elnökhelyettese, Sztankó Gusztávné, dusnoki pedagógus, Zentai István, a hartai Lenin Tsz párttitkára és Lakatos László, a KISZ járási bizottságának titkára. A fegyelmi bizottság elnökéül Habuda Józsefet, a tanács járási hivatalának csoportvezetőjét választották. KECSKEMÉTI JÁRÁS A kecskeméti járás pártértekezlete Kecskeméten, a Tudomány és Technika Házában, Budai József pártbizottsági titkár elnökletével végezte munkáját. Az eseményen részt vett és felszólalt Miklós János, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, az Állami Gazdaságok Országos Központja megyei főosztályának vezetője. Ott volt Poden Gyula, az MSZMP KB munkatársa, dr. Greiner József, a megyei bíróság elnöke, dr. Matos László, a megyei pártbizottság osztályvezetője, valamint Donáth Tibor, a kecskeméti városi párt-végrehaj- tóbizottság tagja, városi-járási rendőrkapitány. A pártbizottság beszámolóját követő vitában húszán vettek részt. Munkaprogramjának második részében a pártértekezlet 55 tagú pártbizottságot és negyvennyolc küldöttet választott a megyei pártértekezletre. Ezt követően ülést tartott a pártbizottság, megválasztotta titkárait és végrehajtó bizottságát. A járási pártbizottság első titkára ismét Horváth Ignác, titkára pedig Budai József és Horváth Antal lett. A végrehajtó bizottság tagjai: Bene András, a járási hivatal elnöke, dr. Csernyus István, a járás vezető ügyésze, Csik Antal, a Városföldi Állami Gazdaság nyugdíjas igazgatója. Farkas Jánosné, a kerekegyházi Béke Szakszövetkezet elnöke, dr. Deák István, a lakiteleki Szikra Tsz elnöke, Andó Sándorné, a ti- szakécskei Tiszagyöngye Tsz kertésze, Moravecz József, a Helvéciái Állami Gazdaság gépszerelője és Major Erzsébet, a kunszent- miklósi általános iskola tanára. A héttagú fegyelmi bizottság elnökévé Járosi Jánost, a járási tűzrendészeti parancsnokság vezetőjét választották meg. KISKŐRÖSI JÁRÁS ' Szombaton Kiskőrösön a járási párt- és tanács székházában százötven küldött és meghívott, részvételével megtartották a járási pártértekezletet. Fazekas János, az értekezlet levezető elnöke köszöntötte a részvevőket, közöttük az elnökségben helyet foglaló Laczkó Gyulát, az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának tagját, a kiskunfélegyházi Egyesült Lenin Tsz elnökét, dr. Szabó Sándort, az MSZMP megyei bizottságának tagját megyei főügyészt, Kovács . Pétert az MSZMP Központi Bizottságának munkatársát, megyei instruktort. Ezután Ivanics Lajos, a kiskőrösi járási pártbizottság első titkára tartotta meg vitaindító beszédét. A beszámolót követő vitában huszonegyen szólaltak fel. A délutáni órákban folytatódott a pártértekezlet. Ekkor választották meg a negyvenegy tagú járási pártbizottságot, a megyei pártértekezlet tizenhat küldöttét. Az újonnan megválasztott járási pártbizottság ezután megtartotta első, ülését, megválasztotta a titkárokat, a végrehajtó bizottságot, a járási fegyelmi bizottságot és a járási pártbizottság mellett működő munkabizottságok tisztségviselőit. A járási pártbizottság első titkárává ismét Ivanics Lajost, titkárrá Leirer Jánost választották. A végrehajtó bizottság tagja lett: Bokor Jánosné, a Kiállítást Tervező és Kivitelező Vállalat keceli gyárának munkásnője, Bokros Lajos, a soltvadkerti Szőlőskert Szakszövetkezet elnökhelyettese, Bolyos Gyula, a soltszentimrei palackozóüzem esztergályosa, Csipkó Sándor, a keceli Szőlőfürt Szakszövetkezet gazdasági igazgatója, Jónás Dániel, a császártöltést Kossuth Tsz elnöke, Koós Ildikó, a soltvadkerti általános iskola tanára, Papp Géza, a megyei tanács kiskőrösi járási hivatalának elnöke. Temesvári István, a kiskőrösi járási rendőrkapitányság vezetője, Tóth Sándor, a Kiskőrösi Állami Gazdaság igazgatója. A héttagú járási fegyelmi bizottság elnöke Fazekas János, a Fülöpszállási Községi Tanács elnöke lett. MUNKÁSASSZONYOK A programozó KISKUNHALASI JÁRÁS A kiskunhalasi járási pártértekezletet Hegedűst István első titkár nyitotta meg, s javaslatot tett a pártértekezletet levezető elnök személyére, az elnökségre a mandátumvizsgáló, a jelölő és a szavazatszedő bizottságokra. A tanácskozást levezető elnök Nagy István, a járási bizottság titkára volt. A pártértekezleten részt vett és felszólalt dr. Szalóki László, a megyei párt-végrehajtőbizottság tagja, a megyei rendőr-főkapitányság vezetője, dr. Weither Dániel, a Petőfi Népe főszerkesztője valamint Ispánovits Márton a MÉSZÖV elnöke, a megyei pártbizottság tagja és Gera Sándor, a megyei pártbizottság propaganda és művelődési osztályának vezetője. Az első napirend felett megnyitott vita — amelynek során húszán szólaltak fel — lezárása után következett a második napirend: a járási pártértekezlet titkosan megválasztotta az ötvenöt tagú járási bizottságot és a megyei pártértekezleten részt vevő negyvenegy küldöttet. A járási pártbizottság első ülésén megválasztotta a tizenegy tagú végrehajtó bizotságot és a kilenctagú fegyelmi bizottságot, majd határozott a munkabizottságok összetételére vonatkozóan. A járási pártbizottság első titkára Hegedűs István, titkára pedig Nagy István lett. A végrehajtó bizottság tagjai még: Búza Dezső, a megyei tanács járási hivatalának elnöke, Bajnai Istvánné, a kisszállási Bácska Tsz raktárosa, Csibi Vince, a járási rendőr- kapitányság vezetője, Körmendi Géza, a tompái Szabadság Tsz elnöke, Simon Gábor, a KISZ járási bizottságának titkára, Halász Lajos, a rémi Dózsa Tsz párt- szervezetének titkára, Ujj Sándor, a jánoshalmi Jókai Tsz traktorosa és Terhe Sándor, a Kiskunmajsai Általános Iskola igazgatója; a fegyelmi bizottság elnöke Harnóczi Sándor lett. A pártépítési bizottság elnöke Balogh. Ödön, a propaganda és művelődési bizottság elnöke Ga- lánta Tibor, a gazdasági és szövetkezetpolitikai bizottsága elnöke Nagy István, az ifjúsági bizottság elnöke Búza Dezső. A pártbizottság. ..ülés«!., JJ.t|n g járási pártértekezlet a személyi döntéseket tudomásul vette. A járási és városi pártértekezletekről szóló tudósításokat Dénes Éva, Gál Sándor, Gémes Gábor, Halász Ferenc, Jóba Tibor, Kereskedő Sándor, Kiss Antal, Nagy Ottó, Opausz- ky László, Pásztor Zoltán, Perny Irén, Szabó Ferenc, Varga Mihály és Weither Dániel készítették. A gyárban baromfiból „állítják elő” a késztermékeket, ezért naponta megismétlődik az izgalmas feladat, a programozás: annyi állatot beszállítani, amennyit az itt dolgozók feldolgoznak. A fontos feladatot ellátó dolgozót — a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat programozóját — ifjú lánynak vélem, olyan csinos és fiatal. Jót nevet amikor ezt megmondom neki. Tréfásan meghajol, úgy mondja: én három gyermek anyja vagyok! □ □ □ Kojakovszky Zoltánnéval nehezen lehet találkozni munkahelyén. Amikor mégis sikerül ösz- szehozni a randevút, szívesen beszél munkájáról, a gyárról és magáról. — Alpáron születtem. Egy évig jártam Félegyházán közgazdasági szakközépiskolába, de abbahagytam. Pénzt akartam keresni, ezért Pestre mentem dolgozni, a ^IÁV-hoz. Amikor férjhez mentem együtt jöttünk haza, a háziipari szövetkezethez dolgozni. Gyengén kerestünk, mert sokszor volt áramszünet. Megszületett a kislányom, szerencsére édesanyám elvállalta gondozását, hogy mielőbb dolgozni mehessek. A Kecskeméti Baromfifeldolgozóban lettem segédmunkás. A férjem visszatért a vasúthoz. Fél esztendő után váratlan dolog történt. A csomagolón átment valaki, és közben azt kiáltozta, tud itt valaki gépen írni? Csak a harmadik felszólításra álltam ki, hogy én tanultam ugyan, de nem tudom megy-e még? ... Hát jnilt mondjak... nagyon igyekeztem. A kéztartásra jól emlékeztem, az ujjaim pedig egyre gyorsabban találták meg a betűket. Ekkor már a második gyermekemet vártam, és csupán szerződéses alkalmazott voltam. Csabám születése után éreztem először, hogy ez a nagy kollektíva számít rám: visszahívtak. Arra beszéltek rá, hogy tanuljak tovább, örömmel vállalkoztam rá, hiszen újból dolgozhattam, csomagoltam a baromfit. Alaposan megismertem a munka minden részletét, az itt dolgozókkal is mind szorosabb lett a kapcsolatom. Akkor minden rendben volt, hiszen a gyerekek egészségesek voltak, a munkámat is jól elláttam, tanultam, akkor közölték velem, hogy új murfjcak<j£|De helyeznek. , Nagyon tiltakoztam. Egyszerűen képtelennek éreztem a gondolatot, hogy programozó legyek. — Rábeszélték? — Igen. És most már nagyon hálás vagyok ezért. A gyár vezetői bizalmat előlegeztek nekem, mert az mondták, hogy ők tudják én képes vagyok ezt megoldani. Valóban mindenben támogattak, segítettek. □ □ □ Hogyan telik egy munkanapja? — Fél hatkor kelek, a vállalati autóbusszal jövök Kecskemétre. Az asztalomon találom az előző napon elvégzett munka számadatait a létszámjelentésekkel. Ezt nagyon gondosan átnézem, hiszen így találom meg a legapróbb hibát is, amit majd nem követek el még egyszer. Azután lemegyek az üzembe. Igyekszem mindenkire és mindenre figyelni. Amikor visszamegyek az irodába elkészítem a másnapi tervet, de még csak nagy vonalakban. Már tudom, hogy milyen baromfit dolgozunk fel, honnan kapjuk az állatokat. Ismerem a normákat, a létszámot, ebből kell kiszámítanom, hogy mennyi csirkét vagy kacsát tudunk feldolgozni. A főművezetővel — akinek valóban a kisujjában van ennek a szakmának minden művelete 10 órakor megbeszéljük a másnapi munkát. Délben pedig végleges programot készítek. Ekkor már minden a helyére kerül. Ha hiba csúszik a számításba, az másnap reggel kiderül. — Ha a számítás pontos, egyéb akadály is már nem jöhet közbe? í — Dehogynem., Az elmúlt hetekben nagyobb kacsaszállítmányt vártunk az egyik termelő- szövetkezetből. Az állatok helyett üzenetet kaptunk: a kacsákat a közeli tóról nem tudják beterelni. Gyors átcsoportosítást csináltunk, — a munka folyt tovább. — Meddig akar „bejáró” dolgozó lenni? — Mielőbb szeretnék Kecskemétre költözni, hiszen két évvel ezelőtt Zoltánka is megérkezett, a férjem pedig csak pénteken ty£l Ij^zaj^imi. Legutóbb örömmel újságolta, hogy a MÁV is r támdgátná ?lakásvásárlásunkat. MoVt ebben az' ügyberi sraíad- gálok. Este meg tanulok, mert mindenképpen le akarok érettségizni. □ □ □ Munkájukról, a gyárról, amihez ezer szállal kötődik, magáról — mindketten úgy érezzük — mindent elmondott a fiatal, energikus, segédmunkásból programozóvá lett asszony. Búcsúzóul a kapuig kikísér. Az udvaron áthaladó' asszonyok köszönnek, integetnek neki. ■— Látja — fordul felém ma- gyarázóan — ismerős mindenki. De az is marad, mert én innen akarok nyugdíjba menni... Selmeci Katalin (64.) És rákezdi szaporázni, oly sebesen és oly halkan egyben, hogy öröm hallgatni. Virtuóz az öreg, meg kell hagyni. Megdidergek. Hűvös van. Vál- lamra terítem a zubbonyt. Hallgatom a hegedűt. Vajon gyújt-e világot Olga? Észrevenném, ha gyújtana. De semmi fény nem jelentkezik a szomszéd ablak mögött. Szerenád ... száz kilométer sem választja el tőlünk a frontot, ahol ebben a percben is hullanak az emberek, gránátok csapnak közéjük, hogy élő húst tépjenek, tankok tapossák szét a fedezékeket, s itt egy szerelmes karpaszományos szakaszvezető, egy orvostanhallgató, aki búj- kálni kényszerül, elfeledkezik mindenről, átadja magát a szerelemnek, s megkéri az öreg cigányt, tolmácsolja hegedűn az ő gondolatait, az ő vágyakozását... Lépteket hallok a folyosóról. Valaki megáll az ajtóm előtt. Bátortalan kopogás. Megfordulok. — Tessék ... Ki lehet? Lassan nyomódik le a kilincs. Megnyílik az ajtó. Gaszton hangját hallom: — Pali? — Itt vagyok. — Nem aludtál még? — izgatottság vibrál a hangjában. — Nem. Ébren vagyok. Beljebb lép a szobába. — Te ... — gyufát lobbant, rágyújt. Felparázslik a cigarettája. — Igaz lett a gyanúm... a gyerek ... Egy pillanatra nem tudom, miről beszél. Aztán hirtelen eszembe jut. A kisfiú. — Ott voltam mellette eddig .., — folytatja Gaszton. — Tüdő. Csend. Megtámadta a tuberkulózis a gyérek tüdejét. Ez okozta tehát a vérzést. És most? . — Mihez kezdjünk? — nézek rá Gasztonra. Nem látom'az arcát a sötétben. — Koreákba kell vinnünk. Nem kockáztathatjuk. Meg kell vizsgálni. Itt nem nyújthatok neki szakszerű kezelést. Ott viszont megmenthetik... — Kórházba vinni ? — ismétlem meg önkéntelenül. — Hogyan képzeled ezt? Székesfehérváron van a legközelebbi kórház! — Akkor oda kell vinni. De amilyen sürgősen csak lehet. Nem játék a dolog. Kikérdeztem a kis cselédlányt, aki mosdatja a gyerekeket. Hónapok óta köhög a kisfiú. Nem először fordul elő, hogy véres a köpete. ö nem törődött vele. mert náluk, otthon is látott ilyesmit. Az öregapja már negyven éve él ilyen szárazbetegséggel ... — Szaporán, izgatottan beszél: — Meg kell röntgenezni a gyereket. Ilyen gyenge szervezetet egészen váratlanul elvisz a betegség. Mikor indulhatnánk vele? Nem felelek. Megpróbálom ösz- szeszedni a gondolataimat. Megkell beszélnem a dolgot Zuárd atyával. Mi semmiképpen nem mozdulhatunk ki innen a kolostorból. Majd valamelyik pap beviszi Fehérvárra a gyereket. — Reggel megbeszélem a dolgot Zuárd atyával — mondom Gasztonnak. — Valamelyik öreg pap beviszi Fehérvárra a Csemetét. — Nem jó lesz így — tiltakozik Gaszton. — Amíg József az öszvérfogattal leér a vasúthoz, legalább hat óra. Kérdés, hogy ott felférnek-e a vonatra. Ha egyáltalán megy vonat. Csak minden második, harmadik nap jár a vicinális. Érstd meg. sürget az idő. Nekünk talán még van annyi benzinünk... Bosszúsan intem le: — Térj észhez! Mi nem mozdulhatunk ki innen. Hallhatod a rádióban, hogy naponta fognak el katonaszökevényeket. Ráadásul minket köröznek is. — Én vállalom, hogy bevigyem a gyereket. Szőj ka is vállalni fogja. — Gaszton hangja most erélyes. — Nem játék ez. Rámehet a gyerek. Nem vállalhatjuk a felelősséget... . — Én sem vállalhatom á felelősséget, hogy lebukjunk. Verd ki a fejedből. És hagyjál gondolkodni. — Nem gondolkodni kell, hanem dönteni. — Gaszton, semmi értelme, hogy veszekedjünk. Gyere, átmegyünk Zuárd atyához. Ébreszd fel Józsefet, ha már alszik. Jöjjön ő is a rendfőnök szobájába. — Rendben van. Mindenki ellenem van. Zuárd atya is, József is, Gaszton is, Simon Pista is. A gyerek életéről van szó. József megerősíti, amit Gaszton mondott: egészen bizonytalan a vonatközlekedés, és ha mégis indul egy vicinális, egymást ölik az emberek, hogy felférjenek. Képtelenség, hogy egy öreg pap vagy akár József is, fel bírjon nyomakodni a három na- gonból álló szerelvényre. Ráadásul, amíg odaérnek, este lesz. Emellett: tegnap volt vonat, tehát most három-négy napig lehet rá számítani. A gyereknek pedig mielőbb kórházba kell jutnia. József most jön be Szojkával. Szojka töpreng pár pillanatig a helyzeten, aztán rám néz: — Nekik van igazuk. Én bevi- szem a gyereket. — Hatvankilométeres út — vetem közbe. — Elég lesz a maradék benzin — próbál megnyugtatni Szojka. — Nem a benzinről van szó — csattanok fel bosszúsan. Hát nem akarnak megérteni engem? Nem akarok semmit kockáztatni. Az egész kolostor biztonságát veszélyezteti, ha mi kimozdulunk innen. Nagyon sajnálom a gyereket, de akkor is ... — Benzin ... — legyintek. Nyomott a csend. Gaszton mereven fürkészi az arcom. Tudom, mire gondol. Megint aízzal vádol, hogy gyáva vagyok. Nyel egyet. Aztán elszánja magát: — Az ilyesmit nem lehet paranccsal elintézni. Emberéletről van szó. Közösen kell döntenünk. És ha te — hajol közelebb hozzám :— nem egyezel meg velünk, akkor ellenedre csináljuk meg! Nem törődhetünk az aggályoskodásoddal! — Éles. támadó a hangja. Senki sem szól ellene. Tehát mindenki egyetért vele. Is jó. Nem értik a józan szót. Ha nem tudnám, hogy Gaszton szándéka mögött kalandvágy is rejtőzik, Szojka pedig azért áll mellette, mert nem tud nyugton ülni a fenekén. akkor igazat adnék nekik. De tudom, hogy nem gondoltak át mindent, ismerem eléggé őket, hogy a nyugtalanságtól felelőtlenné válnak. Ha az úton nem vigyáztam volna, nem lennénk itt. Csak az én óvatosságomnak köszönhetik ... Felállók. — Vitát nem tűrök. — Nagyon csendesen mondom ki a szavakat. — Amikor elindultunk, mindenki vállalta, hogy engedelmeskedik nekem. Tehát én parancsolok. Verjétek ki a fejetekből, hogy, valamiben is leszavazzatok engem. Szojkára nézek: — Most fél tizenkettő. — Igen — néz az órájára. — Fél tizenkettő — Mennyi idő alatt útra kész a Botond? Gombszeme felcsillan: — Tíz perc alatt. —< Indulj — intek neki. — Te pedig — nézek Gasztonra — csomagold be a gyereket. Én megyek Szojkával. Senki más! — Zuárd atyához fordulok: — Azt mondtad, hogy ismered a kórházigazgató főorvost. írj neki néhány sort a gyerek érdekében. (Folytatása következik.)
