Petőfi Népe, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-07 / 32. szám

1975. február 7. • PETŐFI NÉPE • 3 A kommunisták képviseletében Szívügye a munkásművelődés Húszon alulinak gondolná az ember, de szavai már több ta­pasztalatról vallanak, ahogy munkájáról, a községről beszél. Hajóson kerestük, s Kecskemé­ten találtunk rá a pártiskolán, ahol tanfolyamon vesz részt. Őszinte, jókedélyű fiatal Eich- linger Mária. Kétszer érettségi­zett. Először a kalocsai gimná­ziumban, mert gyermekkorától pedagógus akart lenni. Azután amikor helyhiány miatt nem vették fel a főiskolára, dolgozni kezdett. Érettségivel lett betaní­tott munkás Hajóson, a Vegyes- és Építőipari Szövetkezet villa­mos üzemében. Ennek az üzem­résznek csak a nevében van kö­ze az elektromossághoz, valójá­ban a Beloiannisz Híradástechni­kai Gyár telefonközpontjait sze­relik fel kábellel. Mária meg­szerette az üzemet, és úgy dön­tött, megmarad Hajóson. Sikerél­ményt adott a munka, naponta láthatta, amit végzett. Tudta, hibátlannak kell lenni, ami a kezéből kikerül. önmagával szembeni igényes­sége vitte rá, hogy tovább tanul­jon. Zavarta, hogy a műszaki rajzokat nem érti, gyakran kell segítséget kérnie. Pécsre jelent­kezett az erősáramú szakközép- iskolába. Bár nyerhetett volna egy évet, ha különbözeti vizsgát tesz, inkább elvégezte az első osztályt is, hogy alapos legyen a tudása. A szalag mellől még az érettségi bizonyítvány meg­szerzése előtt elkerült. A villa­mos részleg üzemvezetője lett. Beosztottjai többnyire fiataloki nyolcvannyolc nő dolgozik a munkaasztalok mellett a leg­idősebb sincs 50 éves. Érdeklő­dőek, törekvőek, de szakmunkás egy sincs köztük. Ez Marika egyik fájó pontja. Amikor a községi közművelődési bizottság egyik tagja megkérdezte tőle, miért akarja, hogy ‘megkezdőd­jön a szakmunkásképzés, miért kell az egyszerű munkához na­gyobb tudás, Marika kérdéssel válaszolt: Miért kell kőműves szakmunkás azokon az építke­zéseken, amelyeken házgyári ele­mekből készülnek a lakások? Kiállt az embereiért, mert is­meri tanulási vágyukat, s érté­keli is. Kiállt, mert igaz, hogy Ivota István, a műszaki vezető mindenkinek segít, de Marika úgy tartja, könnyebbség lenne a csoportvezetőknek és az embe­reknek maguknak is, ha a terv­rajzokat nem kellene mindig megmagyarázni. A közművelődé­si bizottság megígérte, tárgyal a Beloiannisz gyárral a szakmun­kásképzésről. Remélhetőleg sike­res lesz a megbeszélés. Nehezen viseli el a gondatlan­ságot Marika, keményen oda­mondogat, ha úgy érzi, igaza van. Nem magáért erősködik, hanem a közösségért, a szövetkezetért. Szó szerint veszi, hogy minden, ami ott van, mindannyiuké, s így törődni kell vele. Még akkor is, ha ez nem tetszik azoknak, akik tulajdonként még az „enyém”-et ismerik csak el. Ad­dig kardoskodott, amíg fel nem vettek egy portást, hogy vigyáz­zon az udvaron levő anyagokra. Ha furcsának tűnik is, ez sem tetszett néhányaknak. Tiszteli az igazságot, megala- kudni, fejet hajtani a valóság és az igazság ellenében nem haj­landó. Ragaszkodik a munkájá­hoz, de státuszféltés nincs ben­ne. Most kicsit aggódik, mert nemrégen feladatul kapta a kö­zösség érdekének állandó képvi­seletét, védelmét. A 11 tagú alap­szervezet titkárául választotta. Segítséget és olyan kiállást kö­vetelnek, várnak tőle a kommu­nisták, hogy a gazdálkodásban végre előbbre tudjon lépni a szövetkezet. Nem lesz könnyű dolga, ezt tudja is. Ezért pró­bálja nevelni magát a türelem­re, megfontoltságra. Marikát nemcsak titkárrá vá­lasztották, küldöttként részt vesz a Kalocsa járási pártértekezleten. Képviseli a községben felnövő ipari munkásságot, a fiatalságot. Tanulni szeretne ott is, megtud­ni: más községekben miként vá­lik — szívügye — a munkás­művelődés napi munkává, élő folyamattá. D. É. Új planetárium és obszervatórium Pécsett A Mecsek egyik kiemelkedő pontján, Pécs felett, obszervató­rium és planetárium épül. Első része 1975-től, második része 1977-től fogadja az érdeklődő­ket. A természet mikro, és mak_ rovilágának jelenségeit komp­lex módon bemutató tudomá­nyos bázis a TIT Országos Köz­pontjának és Pécs Város Taná, csának támogatásával jön létre. A most épülő stúdióegységben kap helyet a kisplanetárium, ahol szemléletesen mutatják be a naprendszer szerkezetét és az égitestek mozgását. (MTI) DOSZTOJEVSZKIJ—LÁNG : KÉT FÉRFI AZ ÁGY ALATT L Volt jobb... Sajnos, egyetlen kecskeméti könyvtárban sem találtam meg Fjodor Mihajlovics Dosztojevsz­kij Két férfi az ágy alatt című elbeszélését. Sokáig kerestem, mert iszonyúan furdalt a kíván­csiság : mi köze a kecskeméti Katona József Színházban e cí­men bemutatott bohózatnak az orosz klasszikushoz. Feltétele­zem, hogy édeskevés. Maga az átdolgozó, Láng György írja a műsorfüzetben: „Dosztojevszkij vidám írásai te­lítettek keserű feszültséggel, torz tragikomikai elemekkel, drámai cselekmény szó véssél és nem utol. sósorban kegyetlen társadalmi kritikával. Gyilkos humor, vér- fagyasztó nevetés, ami belőlük árad ...” Mit láttunk mindebből a szín. pádon? A gyagyaságig butították a figurákat, hogy ne jöjjünk rá már az első felvonásban: kik szoronganak az ágy alatt. Kár erre az előadásra sok szót vesz­tegetni, tekintsük egyszeri ízlés­ficamnak, fátyolt rá. Érvényesült — amíg a színdarab engedte — Farády István sajátos humora. A bő komikai vénájú Tornyai Magda egy árnyalattal ismét harsányabb volt a szüksé­gesnél. Lakky József az ismert „lakkyádákból” a szokottnál ke­vesebbet alkalmazott, ezért volt jobb, mint korábbi szerepeinél. A többiek is megtették a magu­két, bár egy kis ripizésért majd mindenki elmarasztalható. A túlságosan olcsó eszközöket is bevető rendezéssel lenne min vitatkozni, de mint ezt kifejtet­tem: ez az előadás, ez a gyenge bohózat nem éri meg az elmé­lyült műelemzés fáradalmait. Néhány ügyesen megoldott jele. net dicséri Angval Máriát. Az előadás alatt sokan sajnál­ták az ágy alatt szorongó „két férfit”. A kecskeméti Katona'Jó­zsef Színház kitűnő vállalkozá­sait szövetségesként, a teljesít­ményeket megillető lelkesedéssel méltató újságírót, ha lehet, még kényelmetlenebb helyzetbe taszí­totta ez a bemutató. Sajnáljuk a jobb ügyhöz mél­tó igyekezettel, évtizedes kabaré­tréfákkal kínlódó színészeket. Albert Évának jutott viszony­lag a leghálásabb szerep. Most újból bizonyította, hogy eredeti tehetség, egyéniség, jó művész. Csak annyit még: Dosztojevsz­kij azért írt humoros műveket, hogy kinevettesse a társadalmi, emberi fonákokat. Az átdolgozó, olykor a rendező csak nevettet­ni akart, de ezt sem túl sok si­kerrel. Heltai Nándor • Ivan Andrejevies Sabrin az felszarvazott férj és Nyczsinszkij tábornok a bizonyítékkal. <Mezcy Lajos, Jánoky Sándor érdemes művész). # A szépséges ifjú Lizaveta öregecske férjével. (Monyók Ildikó, Lakky József) (Szilágyi Mihály feiv.) MINDKÉT FÉL ÉRDEKE • A közelmúltban a Miniszterta­nács több szakszervezet elnökségé­vel is tárgyalt a munkahelyi de­mokrácia helyzetéről, fejlesztésé­nek lehetőségeiről. Ennek lénye­gét és szükségességét az MSZMP Központi Bizottságának kongresz- szusi irányelvei a következőkben hangsúlyozzák: „Az üzemi de­mokrácia jelenlegi működése és hatékonysága nem felej. meg a kö­vetelményeknek, ezért mind tar­talmában. mind módszereiben az a legfontosabb, hogy jobban épít­sünk az üzemi demokrácia megle­vő formáira”. A Magyar Tudományos Akadé­miai Szociológiai Kutató Intézete mintegy ezer vezetőt és dolgozót kérdezett meg arról, hogy az üzemi demokrácia hogyan érvé­nyesül munkahelyükön, illetve a munkások, mint csoport mekko­ra befolyással rendelkeznek a vál­lalatnál? Nos. a vezetők 23 szá­zaléka nyilatkozott úgy, hogy a munkásoknak jelentős a befo­lyása a munkahely életébe. A be­osztottaknak, vagyis a munkások­nak viszont csak két százaléka mondta azt. hogy befolyásuk van a munkahelyen. Figyelemre mél­tó, hogy a megkérdezett munká­sok több mint fele határozottan állította: nagyon kis befolyásuk van a munkahely életére, a ter­melés egészére. Másként ítélték meg — és ez is figyelemre méltó — maguk a munkások is az üze­mi demokrácia helyzetét. Sokan voltak, akik a részvétellel, a pusz­ta jelenléttel megfelelőnek mond­ták a tanácskozásokat, hiszen ők ott hallgatók voltak, tájékozód­hattak az üzem. a vezetők gond­jairól. a közös feladatokról. Akadtak viszont szép számmal munkások, akik a hallgatást, a passzív részvételt nem érezték elegendőnek. • Természetesen a részvétlen­séghez sok esetben a „másik fél” is hozzájárul. A vezetők — a ter­melési tanácskozásokon sok eset­ben eldöntött tényeket közölnek, legfeljebb a végrehajtást segítő munkafeltételekre, munkakörül­ményekre vonatkozó észrevételek­kel lehet azokat kiegészíteni. Ez azonban nem adja meg a bele­szólás ízét, az együttgondolkodás, a felelősségvállalás érzetét. Ilyen esetekben csak a vezetők elége­dettek, mert egy feladatot „kipi­páltak.” Röviden: az előrelépés alapve­tő feltétele, hogy a tanácskozáso­kat a munkások saját fórumok­nak tekintsék és ne a vezetés által kötelezőnek előírt rendezvény­nek. • Az üzemi demokrácia tartal­mi fejlődésében, mechanizmusá­nak működésében a vezető szere­pet a vállalati pártszervezet tölti be. Ez magában foglalja azt is, hogy a pártszervezet kéri számon a különböző szintű vezetőktől, vajon biztosították-e az üzemi demokrácia kibontakozásához a különböző feltételeket, ismerik-e az ilyen irányú követelményeket? Ebben a tevékenységben pedig el­sősorban a szakszervezetekre tá­maszkodhatnak a pártszervek. A szakszervezet lehet a legjobb se­gítője, szervezője, ellenőre az üze­mi demokráciának, a közvetlen, hatékony tanácskozásoknak. Sze­repükre az irányelvek is felhívják a figyelmet: „A szakszervezetek a műhelyekben, az üzemegysé­gekben és vállalati mértékben szervezzék meg a munkásgyűlé­seknek — nagyobb egységekben a munkásküldöttek gyűléseinek —, illetve a bizalmiak tanácsko­zásainak a rendszerét”. • A követendő út tehát nyil­vánvaló. Szocialista termelési vi­szonyaink között természetesen jelentkeznek csoportérdekek munkahelyi érdekek, a végső cél azonban közös. Jogos és szüksé­ges, tehát, hogy a munkahelyi közösség minden tagja részt ve­hessen á vállalat, az üzem veze­tésében. Ezt szorgalmazzák a nö­vekvő gazdasági feladatok is. Az MSZMP irányelvei határozottan kimondják: „A hatékonyan mű­ködő üzemi demokrácia egyszers­mind nagy támasza az egyszemé­lyi vezetésnek, javítja a vezetői munka színvonalát. Fejlesztése a vállalati irányítási rendszer töké­letesítését. a hatáskörök éssze­rűbb rendezését és a dolgozók tartalmasabb, közérthetőbb infor­málását igényli”. Ez pedig mind­két fél érdeke, az előbbrelépés módja és formája. E. Gy. Kétéves ,,Magyar Remekírók” sorozat Kétéves lett a „Magyar Re- mekírók”-sorozat, amelynek ed­dig 13 kötete került az előfize­tők kezébe. Az irodalom egészét felölelő sorozat mintegy 800 évet fog át. A „Magyar Remekírók” soro­zatának második ciklusa 1975- ben és 1976-ban jelenik meg. Elsőként Jókai Mór születésének 150. évfordulója alkalmából a Szegény gazdagok és az Arany­ember lát napvilágot, egy kö­tetben. Aá irodalomtörténet mindkét regényt jellegzetes Jó- kai-műnek tartja, amelyek azzal is felhívják magukra a figyelmet, hogy egy jelentős politikai vál­tozásokat érlelő és végrehajtó korszakban a nagy és termé­keny író ábrázolás- és látásmód­ja változásának dokumentumai. A könyvheti kötetek között fog­lalnak majd helyet a sorozat további darabjai, így Kölcsey Ferenc válogatott müvei és Kosz­tolányi Dezső négy regénye egy kötetben. Az 1975-ös és 76-os kötetek után a kiadó tervei között sze­repel a II. Rákóczi Ferenc és Mikes Kelemen; Heltai Gáspár és Bornemissza Péter művei; a magyar humanizmus irodalma; történetíróink, Janus Pannonius művei: Balassi Bálint életműve és válogatás a XVI. század köl­tészetéből; Pázmány Péter és a XVI. század világirodalma; Jó­zsef Attila művei; esszégyűjte- mény Ambrus Zoltántól Halász Gáborig és a XX. század novel­láiból készült válogatás. istent, s a hozzávezető utat a nap sugarain tették meg, vagy hatalmas lépcsőkön. Most, mint­ha a napisten nyilai zuhogná­nak a lépcsős épületkolosszusra és a temetőkörzet egyszerű, ará­nyaiban lenyűgöző oszlopcsarno­kára, a karnaki és a luxori mammutoszlopok ősmodelljeire. Nehéz elszakadni a sivatag­ban elénk táruló látványtól, hi­szen a halottak városában min­den az élők dicséretét, az újat teremtő emberi munka értelmét és nagyságát zengi. Ezért sem hagy nyugton a kíváncsiság: milyenek lehettek az egyiptomi kultúra megalapozói, akik az óbirodalom hajnalán, mintegy négyezer évvel előzték meg a modern művészetet? Ügy látszik Ti, a fáraók halotti templomai­nak hajdani gondozója, gondolt a késő utókor kíváncsiságára, mert szakkarai sírépülete — masztabája —, pontosan olyan, mint egy ó-egyiptomi dokumen­tumfilm, természetesen kőbevés­ve. A halotti lakosztály folyosóit és termeit gyönyörű dombor­művek díszítik, némelyiken jól látszik az eredeti színezés is. A képek nem mitikus jeleket ábrázolnak, hanem a való életet, embereket, akik vadásznak, ha­lásznak, tehenet fejnek, jószá­got úsztatnak át a vízen, ál­dozatokat visznek az istenek­nek, hajót ácsolnak: életük a maga hétköznapi valóságában elevenedik meg előttünk, de olyan feszes és lényegretörő sű­rítésben, amelyre csak a mű­vészet képes. Az alkotók nevét nem tartot­ták fontosnak feljegyezni. Hely­zetükről, a társadalmi arányok­ról azonban fontos adatokat tud­hatunk meg, éppen műveik jó­voltából. Itt van éppen Ti ní­lusi csónakázása. Páratlan szép­ségű alkotás és társadalomrajz • II. Ramszesz összeszáradt múmiája a kairói múzeumban pihen. Fénykorában ilyennek látta a szobrász, a valóban rendkívüli adott, ságú, hatalmas uralkodót. (Foto: Radó Gyula) is egyben, hiszen a csónakázó méltóság mégegyszer akkora, mint az evező fölé görnyedő rab­szolgák. Nyilván, a dombormű­veket is rabszolgák készítették. Arcuk, nevük beleveszett az évezredek sűrű homályába, hát­rahagyott alkotásaik azonban meggyőzően mutatják tehetségü­ket, művészi nagyságukat. Szakkara után, Memphis^ csa­lódás, talán mert tudjuk, hogy ez volt a világ első igazi nagy­városa. Hiába keressük a régi híres épületeket, csak datolyapál­mákat, vályogkunyhókat, romo­kat, szanaszét heverő szobortö­redékeket találunk. A fő látvá­nyosság II. Ramszesz óriási, fek­vő mészkőszobra, a hosszú letört lábbal is, 13 méter. Nem is szállították el innét, ahol a ré­gészek megtalálták; múzeumot építettek fölé. Hatalom, erő, bölcsesség sugárzik a fekvő óriás­ról. A művész értett hozzá, hogy a nagy méterek ne csak a fö­lényes hatalmat, hanem a biro­dalmat felvirágoztató emberi nagyságot hangsúlyozzák. Gondolatokat ébresztő, tökéle­tes alkotás, illik ide Memphisz- be, a filozófia szülővárosába. Hí­res teológiai iskolájában először próbálták elvontabban kifejezni az embernek a világról és önma­gáról kialakított képét. A haj­dani gondolkodók, ha nem is jutottak messzire, mégiscsak megtették az első lépéseket az egyszerűtől az összetettebb fo­galmak megalkotásához vezető úton ... Vadas Zsuzsa (Folytatása következik.) már a halottak birodalma, fakó­sárga sivatag, kihalt piramisor­szág, ahol az óbirodalom szelle­mei tanyáznak a monumentális kőrakások, gránitszarkofágok és a hajdani szentélyek büszke oszlopsorai között. Messziről já­tékszernek tűnő, kisebb pirami­sok lánca követ bennünket, egé­szen Szakkaráig, ahol az út hir­telen maga mögött hagyja a megművelt területek zöld sza­lagját és beleszalad a szikrázva fénylő homoktengerbe. Szakkara, az ősi Egyiptom fő­városának, Memphisznek a te­metője és arról nevezetes, hogy itt dacol az idővel és a pusztító EGYIPTOMI ÚTIJEGYZETEK Lépcsőkön a Nap felé... (2.) Egyiptom jövője, haladási útirányának megválasztása köz­ponti helyet foglal el a nem­zetközi politikában. Múltjáról pedig joggal írta Hérodotosz: „Egyiptomról huzamosabban fo­gok szólni, mert több csodás do­log van benne, mint bármely más földön, s valamennyi or­szágot felülmúlva olyan művei vannak, amelyeket leírni nem le­het.” — Volt Szakkarában? — tuda­kolja az alexandriai strandon, újdonsült ismerősünk, a Ganz- MÁVAG egyik szerelője, aki már kairói őslakosnak számít, olyan régóta tart szolgálati kiküldeté­se, a magyar gyár gépeivel be­rendezett arab üzemben. Előző­leg ellát bölcs intelmekkel: zárt cipőt húzzak, mert a ho­mokban rengeteg a skorpió, ci­garettát vigyek magammal, mert borravaló helyertt ezzel jutal­mazhatom a kérés nélkül is fel­zárkózó idegenvezetők szolgála­tait. És jól öltözzem fel, mert Szakkara maga a pokol, csupa homok és kő, lángol a forróság­tól. Amikor az autóbusz elhagyja Kairó forgalmas utcáit, és át­kerül a Nílus túlsó partjára, mintha varázsintésre kettéosz­tották volna a tájat. Az egyik oldal, ahol a csatorna húzódik, és szépen megművelt, üdén zöl­dellő szántóföldek, datolyapál- maligetek, rizsföldek sorakoznak, — maga az élet. A háttérben fel­tűnnek a gizai piramisok, ke­csesnek látszanak, még jobban kivehető hibátlan mértani alak­zatuk, semmihez sem fogható .szépsége. A hely, ahol állnak, sivataggal a világ egyik legré­gibb kőépülete, a piramisok aty­ja, amelyet a III. dinasztiabeli Dzsószer fáraónak épített a zse­niális pap-miniszter, Imhotep, akit a késői korban istenként tiszteltek. Megrendítő érzés ta­lálkozni a piramisok ősével, ott állni egy hatalmas kultúra szü­letésének bölcsőjénél, málladozó, többezer éves köveken keresni a hajdani kőfaragók és piramis­építők kezenyomát. És a gondo­latot, amely a kiváló építész agyában megszületett, hogy a hatalmas kőkockákból hat lép­csős, 59 méter magas, örökké­való épületet emeljen a fáraó, de leginkább a teremtő, alkotó emberek örök dicsőségére. A lépcsők rendeltetését a nap­kultusszal magyarázzák. Az ősi halotti könyvek szerint a fáraók haláluk után felkeresték Ré nap­• A piramisok atyja: Dzsószer fáraó síremléke Szakkarában.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom