Petőfi Népe, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-13 / 37. szám

1974. február 13. • PETŐFI NÉPÉ • S KULTÚRA, KÖZMŰVELŐDÉS A MEZŐTERMÉK VÁLLALATNÁL Náluk marad-e a vándorserleg ? Nagyobb szakszervezeti, kultu­rális megmozdulás nehezen kép­zelhető el megyénkben a MEZÖ- TERMÉK Vállalat dolgozóinak közreműködése nélkül. Szavalóverseny? Egy-két lány mindig eljut a legjobbak közé. A KPVDSZ legutóbbi megyei dön­tőjéből ketten kerültek a terü­leti versenyre. A szellemi vetél­kedőkön valósággal remekelnek. A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipani Dolgozók Szak- szervezete évi kulturális szemlé­jét változatos, ötletes műsorokkal gazdagítják. Az elmúlt hetekben másodszor is megkapták a KPVDSZ megyei vándorserlegét kulturális, közművelődés^ törek­véseik elismeréseként. Remélik, hogy 1975-ben is sikerül megtar­tani, s akkor végleges tulajdo­nossá válnak. el legjobban a szakmai fogáso­kat. „Becsempésztünk” azért néhány egyéb kérdést is. Nagy izgalmak között derült ki, hogy kik csomagolják a legügyesebben az almát, tisztítják a hagymát, kik a legtájékozottabbak. Kitűnően szerepelt ezen Szőke Gyuláné Májüs 1. brigádja A lányokon, asszonyokon meglát­szott, hogy közös sétákon meg­ismerkedtek Kecskeméttel, or­szágjáró túrákon vettek részt. Tavaly újra megrendeztük a szo­cialista brigádok szellemi vetél­kedőjét, a korábbinál lényegesen nagyobb követelményeket tá­masztva. Versenyzők, nézők sokat tanultak. Így volt Kecskeméten, Jánoshalmán és másutt is. Ki­emelkedett még a Balázs Antal ládaszegező brigád. Tanulni is, de... • A négytagú, négyszeres győztes József Attila brigád és dr. Tóth Imréné szb-titkár (középen). (Pásztor Zoltán felvételei.) Vetélkedni jó ? Dr. Tóth Imréné szb-titkár irá­nyításával dolgozó szakszerveze­ti bizottság a politikai, gazdasá­gi tennivalókkal egyenlő fontos­ságúnak tekinti a közművelődést. Jó az együttműködés a párt- és KISZ-szervezettel. A szakszerve­zeti titkár szerint a biztató ered­mények ellenére még sok a teen­dő. — Sok a hiányos iskciázottsá- gú fizikai dolgozó vállalatunk nyolc munkahelyén. Törtük a fejüket, hogy miként lehetne felkelteni kulturális érdeklődésü­ket. Többségük életében nem volt múzeumban, színházban. Vetélkedőt hirdettünk. Azt kel­lett eldönteni, hogy ki sajátította A közös kirándulások nagyon kedveltek. Voltak, akik csak hú­zódozva, környezetük ösztönzésé­re mentek el az Operába. Senki se bánta meg, hogy hagyta rá­beszélni magát. Legutóbb haza­felé azt kérdezte valaki a kul­turális tevékenység rátermett, lelkes és értő szervezőjétől, Ka­rácsonyi Máriától, hogy „mikor megyünk legközelebb, újra?” Évről évre több kedvezmé*- nyes színházbérletet vásárolnak dolgozóink. Az általános művelt­ség emelekedésétől várjuk első­sorban újabb bérletigénylők je­lentkezését. Kampányokkal, lát­szatmegoldásokkal, csak átmene­ti, illanékony sikerek érhetők) el, az erőltetés mit sem ér. A tartós érdeklődés felkeltése a cél, s eh­hez a tanulás a legnagyobb segít­ség. Szó, ami szó, nehezen haladunk előre. Nálunk télen kicsit keve­sebb a munka. Felajánlottuk, hogy akik nyolc osztálynál ke­vesebbet végeztek, munkaidő­kedvezménnyel tanulhatnak, öt­ven—hatvan jelentkezőt vártunk: mindössze tizennyolcán kezdték meg a tanulást. Tankönyveiket a vállalat vá­sárolta. Nekik „csupán” figyelni kell az órákon és tanulni. Sze­retnénk elérni, hogy 1976-ra mindenki megszerezze legalább a négyosztályos végzettséget Meg­győződésem, hogy forintban, a végzett munka színvonalának a javulásában is kimutatható az iskola haszna. A tanultabbak szabad idejüket is okosabban • A legkisebb után bemutatjuk a legnagyobb létszámú MEZOTERMEK-brigádot, a Május 1-et. Látogatásunk napján 70 mázsa almát válogattak, csomagoltak exportra. Mindannyian jókedvűek a 62 esztendős Tóth Istvánná és a 16 éves Liptai Erika egyaránt. szervezik, kulturáltabban élnek. Említettem már, hogy a foko­zatosságot és változatosságot, a következetességet és a kitartást te­kintjük a legfontosabbnak. Sok­féle oktatási formában képezhe­tik magukat tovább dolgozóink. Minden harmadik munkavállaló tanul. A szocialista brigádok az élen A városi, megyei szellemi ve­télkedőkön mindig kiválóan sze­repel a Terecskei Jánosné veze­tésével működő Berkes Ferenc brigád. Az iroda fél falúi okle­velek borítják. Jakubek Tiborné József Attila brigádja egy haj­szállal rajtuk is túltesz. A nagy költő nevét viselő kis közösség csapata eddig négy első hellyel büszkélkedhet. Sárika, a csoport- és brigádvezető számára jól vég­ződött az elmúlt esztendő. Izgalmas küzdelem után meg­nyerték a KPVDSZ megyei vetél­kedőjét. Kulturális felelősként végzett sokéves, lelkes eredmé­nyes munkájáért tekintélyes szak- szervezeti kitüntetést kapott. Ur- bán Pál né. az SZMT kulturális munkaközösségének a vezetője alig győzte sorolni érdemeit az emlékplakett átadásakor. Jó mun­kája jutalmául részt vehetett az SZMT által szervezett' kijevi, moszkvai úton. Bizonyára jólesett az elisme­rés, mert a népművelés itt is bőségesen tartogat csüggesztő pillanatokat. Van még munka a MEZÖTERMÉK-nél elegendő. Kevés az szb-titkár, a kulturális felelős energiája. A meglevő és új segítőtársakkal összefogva a pártszervezet és az igazgatóság támogatásával teljesíthetik az MSZMP közművelődési határoza­tának vonatkozó szakaszait. Ebben az esztendőben a brigá­doktól várnak az eddigieknél is többet. Arra számítanak, hogy a munkások tudatának formálódása révén javulnak a gazdasági ered­mények, jobban, szebben élnek az emberek. És a vándorserleg is náluk ma­rad. Heltai Nándor IJTTÖRfífXET Amint az elmúlt pénteken je­leztük, most a tudósítók és kró­nikások leveleiből közlünk ösz- szeállítást. Az új házirendet ismertették az elmúlt napokban megtartott úttörőtanácson a hetényegyházi csapatnál — írja Takács Marika tudósítónk. Természetesen a paj­tások is tehettek javaslatokat az- új renddel kapcsolatban. Az el­ső félévben végzett jó úttörő­munkájukért Marika és négy tár­sa, Szlanka Mária, Balogh Mária, Dudás Erzsi és Lévai Márta di­cséretet kapott! * Juhász Erzsiké, a kecskeméti Damjanich János úttörőcsapat tagja először jelentkezett levelé­vel. Amint írja, méltóképpen akarja megünnepelni hazánk fel- szabadulásának 30. évfordulóját. A csapat közös akciója: Har­minc tett a hazáért, a közössé­gért. Ennek az akciónak a je­gyében írják tetteiket a pajtá­sok a csapatfalon elhelyezett pla­kátra. Természetesen a rajok to­vább gazdagították vállalásaik­kal ezt a nevezetes úttörőévet. Többen a nagykőrösi Arany Já­nos Múzeumba, néhányan pedig budapesti múzeumokba látogat­nak. .Elkészítették a csapattúrater- veket is: A Kékes lesz a nyári ki­rándulás helye, az időtartama pedig 14 nap. A tavaszi szünet­ben a Börzsönybe indulnak, né­hány napos csillagtúrára! * öregcsertőről, az úttörőotthon , nyolcadikos gondnokától, Vida Ist­ván pajtástól. Farkas László őrsve­zetőtől és Czabai Ignác pajtástól hozott levelet a posta. Mindhár­man az elmúlt időszak esemé­nyeiről számolnak be. A félévi tanulmányi eredmények alapján a VIT-őrs tagjai kerültek az első helyre, 4,01-es átlageredmény­nyel. A közelmúltban tartott földrajzi vetélkedőt a nyolcadi­kos fiúk nyerték meg —, az első, a második és a harmadik helye­zettet oklevéllel jutalmazták! Az elmúlt napokban az öregcsertői pajtások Kecskeméten jártak, fel­keresték a fedett uszodát. (Na­gyon élvezték ezt a kirándulást!) A tavaszi szünetben Budapestre készülnek, úgy tervezik, a Parla- menet tekintik meg. ‘ * Nagyon érdekes — eddig még nem hallott — vetélkedőről írt beszámolójában a soltvadkerti, hetedikes Molnár Jutka: sár­kány eresztési versenyt rendeztek a pajtások az elmúlt napokban. A vetélkedőt — írja — délután 3 órára hirdették meg, fél 3-kor azonban már mindenki kinn volt a pályán, a tanárok, a ver­senyzők és a szurkolók! Szebbnél szebb, tarka, rojtokkal díszített sárkányokat hoztak, hogy egy­szerre eresszék a magasba. Ez­után következett az ügyességi gyakorlat: a szélfútta színes sár­kányokat a földről úgy irányíta­ni, hogy minél magasabbra emelkedjenek, szépen lebegjenek. Igaz, sok sárkány a fák, ké­mények prédájává lett — de ez már együtt jár a versennyel. Vé­gezetül a győztesek — többen — csokoládéjutalmat kaptak. A lé­nyeg azonban nem is ez volt. A versenyről napokig beszéltek, hi­szen eddig még nem rendeztek ilyet,. a pajtásoknak pedig nagy­szerű szórakozást jelentett. * A bácsalmási úttörők a Kuk- kantót juttatták el hozzánk. Sok érdekes, említésre és követésre méltó dologról szól ez a lapszám is. Az elmúlt időszakban a Rad­nóti Miklós emlékére rendezett szavalóverseny győztese Szalai Zsuzsanna, a csapat tagja lett. A Baján tartott Váói Mihály sza­valóversenyen Rasztik Marika ért el szép eredményt! (Úgy lát­szik a bácsalmási pajtások iga­zán szeretik a verseket, szíve­sen vesznek részt ilyen jellegű versenyeken és mindig szépen szerepelnek.) Kitüntetés érte Pet- rekanics Évát is, aki az úttörő- és rajtanács javaslata alapján Zánkán, az úttörőkrónikások tá­borában járt. Bizonyára még több javaslattal szolgál a Kuk­kantó szerkesztő bizottságában — hiszen ott is tevékenykedik — és segíti a rajkrónikások munká­ját. * Radva Mártinak, a Szélmalom dűlő 217. címre üzenjük: írja meg, honnan küldte szép gondolatokat tartalmazó levelét, hogy közöl­hessük. Rejtvényfejtőknek Most kisdobosok számára közlünk rejtvényt. (Az előző kisdobosrejtvény megfejtői részére a kártyanaptárak uto’«ó küldeményét ma postázzuk.) Három találós kérdést teszünk fel — három szóban, feleljetek rá. 1. Melyik az a kis1 állat, amelynek nevéről egy ékezetet elvéve híres magyar várost kapunk? 2. Melyik ,,prém”-bői nem lehet bundát csinálni? 3. Ki az a re- gényhőis, aki a törpék és óriások or­szágában járt? pajtások, erre a három kérdésre válaszoljatok, küldjétek be megfejtésként szerkesztőségünk címé­re (Petőfi Népe szerkesztősége 6000 Kecskemét. Szabadság tér 1 á) január 22-ig. A helyes megfejtést beküldők között könyvjutalmakat — a Búvár­sorozat Vadvirágok, illet ve Madarak című kötelét sorsoljuk ki. SelmecI Katalin i Fény derült a bálnák halálának titkára Számos feltételezés született annak magyarázatára, hogy a bál­nák miért úsznak ki a tenger­partra meghalni. Egyetlen ma­gyarázat sem tűnik azonban olyan i'alószínünek, mint ame­lyet két amerikai kutató, John Prescott és James Mead dolgo­zott ki. A két tudós véleménye szerint a bálnák halálát fonalférgek okozzák. Ez az élősdi befészkeli magát a bálna hallószervébe és szétroncsolja az ultrahang-felfo­gó szervet is. Ezt az elméletet két esemény igazolta: 1973 no­vemberében Dél-Karolina part­jain 35 bálnatetemet vetett ki a víz. Majdnem valamennyinek a szervezetében ezerszámra talál­tak fonalférgeket. Nem sokkal később ugyanebben a térségben újabb 28, azonos körülmények között elpusztult bálnára buk­kanták. A kutatók korábban azt fel­tételezték, hogy a szárazon el­pusztuló cethalak vagy öngyilko­sok vagy cápák elől menekültek, vagy a túlságosan gyenge hul­lámverés zavarta meg őket. S21LVÁSI LAJOS V. (66.) Makadámút. Hosszú, egye­nes szakaszok és kis kanyarok váltják egymást. Jobbra-balra re­pülnek a Botond kerekei alól az apró kövek, amelyek az utat fe­dik. Reflektor nélkül, lámpa nél­kül vezet Szojka. Hatvan kilomé­tert mutat a sebességmérő foszfo- reszkáló számlapja. Nagyszerű teljesítmény egy ilyen nehéz ko­csitól ezen az úton. Szojka vas­marokkal fogja a kormányt. Elő­rehajol. fürkészi a sötétséget. Most hideg, ‘kemény a tekintete. Ajka is összepréselődik. Fegye­lem, tartás kövül az arcára. Eltűnik a holdfénv. Hirtelen kerültek elő a felhők. Eltakarták a holdat, a csillagokat. Egy-egy rövid szakaszon esik. Himlőhe- lyes_ lesz a vízcseppektől a szél­védő üvege. Szojka bekapcsolja az ablaktisztító kefét. Jobbra- balra pásztáz a kefe. lesöpri a vizet. Köhög az ölemben a gyerek. De nem nyafog. Érzi talán, hogy az ő életéért merészkedtünk ki a kolostorból. Tudom, hogy ébren van. Derék kis pajtás, összeku­porodik a pokróc, a sátorlap alatt. Község következik. Szojkának lassítania kell. De még mindig bőg a motor. Kopott az út. Na­gyokat ugrik rajta az autó. Szoj­ka keze ráfeszül a kormányke­rékre. A gép remegésétől rezo- nál a teste. Rosszabbul látok. Szojka is előbbre hajol. Már tudom... Köd. Első eset, hogy Szojkát ká­romkodni hallom. Fogai között recseg a káromkodás. Köd! Na­gyot fúj, és bekapcsolja a ref­lektort. őrültség, tudom, isten­kísértés egész fényű reflektorral száguldani, de nem szólok. Időt kell nyernünk, minden perc fon­tos. Hajnal előtt vissza kell ér­nünk a kolostorba. Szojka erősít a gázon. Ha ez­zel az irammal nekiszaladunk valaminek ... darabokban mara­dunk ott a kocsival együtt. Csi­korognak a pneumatikok a tört­köves úton. Minden ereiét kiadja a motor. Szojka összekuporodik, ránehezedik a volánra, szeme szúrja a sötétséget, amit a két reflektor is csak ki sávon képes bevilágítani. Ügy úszik a köd a reflektorok fénvkévéiben, akárha ezüstös fátylakat, csillogó se­lyemkendőket lengetne előttünk sok láthatatlan lidérc. Zúg a fe­jem. Szojka — mintha megmereve­dett volna. Hideg fegyelemmé vált az egész ember. Tudom, hogy semmit sem hall. nem jut el füléig a motor fejszaggató bömbölése, semmit sem lát azon­kívül, amit látnia kell. Már a ref­lektor sem segít. Csak félig vilá­gítja be a fordulókat. Vibrál előttünk a levegő. Egészen sűrű a köd. Szojka kikapcsolja a reflekto­rokat. Leveszi a sebességet is. Vakon megyünk. Csak az ösztö­neivel vezet. Anyágszerű közeg­ben úszik a kocsi, akkora a köd. Most néhány esőcsepp. Úristen, csak essen, essen már! Az eső elviszi a ködöt. Lassú cseppek koppannak a sátorlapon. — Esik... Recsegés! Szojka balra rántja a kormányt. Ránézek. Komoran, de megnyugtatóan rázza meg a' leiét: — Semmi... a iobb első sár­hányó súrolt egy kilométerkö­vet ... — de azért óira felgyújtja a reflektort Már sűrűn esik. Szűnik a köd. Szojka lassan benyomja a gáz­pedált, Érzem, hogy felgyorsul a Botond Község következik. Előrecsap­nak a reflektorok. Fehér paraszt­házak az út két oldalán. Semmi élet. Kihalt az út. Aztán egy for­duló. Kitárul előttünk a falu fő­tere. Táborozó szekérsor. Kato­naság. Valahol zseblámpa vil­log. Nekünk szól? — Nem állunk meg! — mor­góm a fogam között. Szojka biccent. Nem veszi le a reflektort, erősíti a gázt is, és bekapcsolja a szirénát. Már egé­szen közel villog a zseblámpa. Három német katonát és egy ka­kastollas csendőrt világít meg a reflektor egy pillanatra. Ész nél­kül spriccelnek szét. amikor vij­jogó .szirénaüvöltéssel elzúg mel­lettük a Botond. Miatha utánunk ordítottak volna valamit. Ha ránk lőnek... Újabb ka­nyar. Szojka nagyot fordít a kor­mánykeréken, de még így is cen­timéterekre húz el az utat sze­gélyező eperfák mellett az autó. Egymásra néznük. Erőltetett mosoly Szojka szája szegletében, ahogy a műszerek gyönge fényé­ben látom. De már újra előre fürkész. Az eső elmosta a kö­döt. Észre sem vettem eddig, hogy az arcomon patakokban fo­lyik le a víz. Nem baj. Legalább nincs melegem. Megnézem az órám. Huszonöt, huszonhat perc­cel ezelőtt indultunk el a kolos­torból. Szerencsénk van. hogy nem főútvonalon kell haladnunk. Itt nincs forgalom. Eddig minden simán ment Ezt kár volt gondolnom. Ha én elégedett vagyok valamivel, mindjárt gondoskodik róla a vé­letlen, hogy elmenjen a jóked­vem. Piros lámpa ég előttünk. Sorompó. Szojka fékez. Vasúti örház. Senkit sem látunk, össze­rezzenek, amikor éles, magas fér­fihang kiált ránk: — Leoltani a lámpát! Szojka idegesen nyúl a kap­csolóhoz. A reflektorok elalsza­nak. Léptek közelednek. — Menetlevelet! Zseblámpa villan. Erős fényű. Előbb Szojka arcára, majd én­rám. A közeledő alak egy pillanatig belekerül az autó szűk nyílású kislámpájának fényébe. De a pil­lanat elég hozzá, hogy meglás­sam, kivel állunk szemben. Ka­rabéllyal felszerelt egyenruhás nyilas. Még mindig rajtam tartja a lámpáját. A karomon ott a nyi­laskeresztes karszalag. Tiszteleg, amint odalép a kocsi hágcsójához: — Főhadnagy úr — ezek szerint meglátta a rangomat —, kérem a nyílt parancsot. Bosszúsan mordulok rá. — Menjen a fenébe! Így születik a lélekjelenlét Ha meggondoltam volna, mit mond­jak. nem leltem volna ilyen ta­láló válaszra. Zavartan áll mellettem a nyi­las. — Nekem parancsom van ... — morog zavartan. — Nem érdekel a parancsa. Fordítsa el rólam a zseblámpá­ját. Engedelmeskedik. — Mennyire van még a vonat? — kérdem bosszúsan. — Két perére jelezték, a szom­széd állomásról... — kapja vi- gyázzba magát. — Akkor miért nem nyitja fel a sorompót?! — mordulok rá. — Nem érek rá itt rostokolni! Tétován megfordul. Elkiáltja magát: — Bicskei! Nvissa fel a sorom­pót! — Nem lehet, kérem... — szabadkozik egy hang az őrház felől. Nyilván a vasúti bakter. — Nem engedi a szabályzat... — Ne papoljon! — erélyeske- dik a nyilas. — Nem látja, hogy a főhadnagy úrék honvédelmi érdekben sietnek? i összevillan a szemem a Szoj- káéval. Van még derű ebben a rohadt életben. Felemelkedik előttünk a sorompó. Már halijuk a- vonat zakatolását. — Kitartás! — köszön a nyi­las, amikor Szojka megindítja a kocsit. Nem látom a sötétben, de biztosan magasra lendítette ki­nyújtott karját is. (Folytatása következik.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom