Petőfi Népe, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-07 / 32. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1975. február 7. Nyugalmat a zöldségpiacon! Két kongresszus között III. Kereskedelem a települések központi szerepköre szerint Felsőfokú középfokú y gaz, részleges középfokú^ részleges felsőfokú kiemelt alsúfokú alsúfokú részleges alsúfokú szerepköre nincs Bács-Kiskun megyében I országosan Az egy lakosra jutó kiskereskedelmi forgalom forintban, a tele­pülések központi szerepköre szerint (1973). „ ... megoldandó feladat a biztonságosabb zöldség­és gyümölcstermelés, il­letve -ellátás.” (Az MSZMP kongreszusi irányelveiből.) • A magyar mezőgazdaság, rm közben általában történelmi si­kereket ért el. a zöldségpiacon bizony nem egyszer rosszul vizs­gázott az utóbbi években. A há­ziasszonyok mostanában nem na­gyon merik reggel megígérni a férjnek, a gyerekeknek, hogy le­csó; kelkáposzta-főzelék, vagy ra­kott karfiol lesz vacsorára, mert azt főzhetnek, amit éppen vásá­rolni tudnak a piacon. Valamiféle kemény hatósági magatartással, utasítgatással, vagy mozgalmak szervezésével nem le­het ezen a területen döntő válto­zást elérni. Itt nem csupán arról van szó, hogy a gazdaságok nekik megfelelő termelési szerkezetet, üzemi méreteket és iövedelmező- séget akarnak elérni. A kertész­kedéshez megfelelő természeti adottságok és hagyományok is szükségesek. A Nagykunságba például lassanként megérkezik az öntözővíz, a kertészet mégis las­san fejlődik, mert nincsenek megfelelő számban hozzáértő és ilyen babramunkában jártas em­berek A megoldás lehetőségeit keres­ve — a nehézségeket sem elhall­gatva — érdemes áttekinteni né­hány kulcskérdést. Azt mondják, hogy a zöldség­termesztés nem fizetődik ki. Ez néha bizony igaz. bár a kormány — például a jövedelemadóztatás változtatásával — kedvezőbbé tet­te a jövedelmezőséget. Vannak azonban pontok, ahol a kertész­kedés kimondottan ió üzlet. A Tura-Galgahévízi körzetben pél­dául ám még Debrecen környé­kén is terjed az utóbbi időben a fólia alatti, hajtatott uborka- és dinnyetermesztés. Szinte hihetet­len területkihasználást biztosít ez a módszer, hiszen alkalmazásával például uborkából hektárra szá- ' mítva ezer mázsa is betakarít­ható • Az üveg alatti, fólia alatti termesztésben nagyon lemarad­tunk nemcsak Európa, de még a szomszédos országok mögött is. Erre persze lehetne azt mondani, hogy drága az üvegház. bizonyta­lan a fólia, körülményes az álla­mi támogatás, megszerzése. Meg azt is lehet mondani, hogy ener­giahiány van. és ezeket a nö­vényházakat olajjal fűtik. Ugyan­akkor azonban 540 hőforrást ne­héz retesz zár el Magyarországon, mert eddig nem volt aki az olcsó hőenergiát kihasználja. A terme­lőszövetkezeti szövetségek most országszerte megvizsgálják, hogy az 540-ből hánv kutat kellene és lehetne gazdaságosan kihasznál­ni. Reméljük, hamarosan javulás­ról adhatunk számot, ami kedve­zően hat majd nemcsak a primő­rök exportjára, de a hazai fo­gyasztás alakulására is. Azt mondjuk, hogy csökken a munkaerő, nincs aki kertészked­jen. Ez is igaz. Az egyesülés ré­vén tízezer hektárosra növeke­dett termelőszövetkezetekben mégis munka nélkül maradnak azok az asszonyok, akik koráb­ban a kis tsz-ben néhánv tucat hektáron gondozták a veteménye- ket. Romolv fi evesem kell hozzá, de megszervezhető, hogy ezek az ■"asszonyok. — akik az iparszerű baromfitenyésztést már nem fog­ják kitanulni, iparba nem men­nek el — odahaza, a háztáji gaz­daságban folytassák a kertészke­dést. De nem magukra hagyatva és nem a tsz-ből kiszakítva. A nagy tsz képes arra, hogy meg­szervezze az érdeklődőket, meg­kösse a szerződéseket. Azután egy kisebb méretű telepen előállíthat­ja az összes szükséges mennyisé­gű palántát. Az asszonyok meg­kapjak a palántát és megtermelik mondjuk a zöldpaprikát a saját kertjükben. (Tavaly a mezőgazda­ság a zöldpaprika-igényeknek csak 60 százalékig tudott eleget tenni.) A már kész termést vagy a tsz, vagy az ÁFÉSZ felvásárol­hatja. Egységes minőségről, szer­vezett termelésről lévén szó, itt már nagyüzemi értékesítés tör­ténhet. A termelőszövetkezet pe­dig munkanapokat írhat jóvá tag­jainak a háztájiban, de közös cél­ra végzett munkáért. • Példák bizonyítják, hogy egyes kertészeti ágazatok (paradi­csom, hagyma, zöldborsó) már jól gépesíthetők. Érdekes módon ez tovább rontja a helyzetet a zöld­ségpiacon. A gépek ugyanis kon­zervipari alapanyagot adnak. A nagy táblákat egyszerre takarít­ják be, a tételek nagy tömegben jelentkeznek. A gépek a zöldbabot már a száráról letépve, a zöld­borsót már kifejtve, sőt a para­dicsomot lé formájában adják. A jó szervező és a ió üzletember azonban itt is megtalálhatja a módját, hogy a háziasszonyok kedvében járjon. Mert például a szalagról viszonylag kicsi befek­tetéssel kiválogathatják a leg­szebb zöldbabhüvelyeket és eze­ket elküldhetik a piacra. Na­gyon gyorsan, vagy hűtőház köz- beiktatásával fejtett zöldborsót is lehet friss főzésre árusítani. És mielőtt a paradicsomot a gép ösz- szezúzná. ott is ki lehet szedni a szép, kemény szemeket. Persze, meg kell határozni, hogy ki vé­gezze a munkát, ki adjusztálja az árut, juttassa el a háziasszonyhoz és hogyan. Seregnyi szakmai rész­letkérdés lappang itt, de mind­egyik megoldható. Az így kivá­logatott áru lényegesen magasabb áron értékesíthető, de csak akkor, ha valaki, vagy valakik cselek­vésre szánják magukat. Végül néhány szót az exportról. Sokszor hallani, a piacon, keserű kifakadást: bezzeg elviszik kül­földre, nekünk meg nem jut. Ez a vád igazságtalan. Magyarorszá­gon már régen első a belföldi el­látás és csak azután következik az export, ami viszont nagyon fon­tos érdekünk. Nemcsak azért, mert a zöldség olyan termék, amiért még a világpiac ismert problémái ellenére is csinos sum­mákat kaphatunk. Azért is, mert a magyar zöldségtermesztés tradí­ciója, hogy az exportra épül. Ha nekünk azt a hagymát, paradi­csomot és még néhány cikket, amit megtermelünk, teljes egészé­ben idehaza kellene elfogyaszta­ni, hát akkor paradicsomlevest és kenyeret-hagymát ehetnénk min­dennap. Ezekből a cikkekből ugyanis a hazai szükséglet több­szörös mennyiségét termeljük, a többletet külföldön kell eladnunk és az így szerzett valuta szol­gálja az ország háztartását. • Nem könnyű, egyik évről a másikra talán nem is lehet za­vartalan nyugalmat teremteni a zöldségpiacon, de a munka üte­mét gyorsítani a mezőgazdasági vezetők és dolgozók kötelessége. A tél végén vagyunk, még sem­mit. nem késő elhatározni, meg­szervezni. munkához látni. F. B. Sport a világűrben Föld körüli útjuk során Alek- szej Gubarev és Georgij Grecs- ko, szovjet űrhajósok az első két hét alatt a következő sporttel­jesítményt nyújtották: 100 km-t sétáltak, 100 km-t gyalogoltak, 150 km-t futottak, 20 ezer kilo- grammnyi súlyt emeltek föl és 50 alkalommal végeztek távol­ugrást. A Szaljut—4 pilótájának e maratoni teljesítményét joggal nevezik az első „űr-öttusa” ver­senynek. Az orvosok szerint a sportszerű testedzés az egyetlen lehetőség a szervezet védelmére a teljes súlytalanság körülményei között. A súlytalanság leginkább a lábizmokat veszi igénybe. A Szo­juz—9 űrhajó pilótái például a Földre való viszatérés után kép­telenek voltak barátaik segít­sége nélkül eljutni az űrhajó ka­binjától a rájuk várakozó heli­kopterig. A Szaljut—4 sportoló űrhajósait e veszély nem fenye­geti majd. Virsli, virsli hátán... 0 A Zala megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál évente 280 ezer darab sertést, 15 ezer darab szarvasmarhát vágnak le. A zalaegerszegi gyár 60—70 féle hentesárujával az egész országban jó hírnévnek ör­vend. Sok százezer pár virslit készítenek havonta. (MTI-foto: Balassa Ferenc felvétele —KS) A Zentai utcai kis családi házban beszélgetünk. Még most is frissen emlékezik a felszaba­dulás utáni időre, a 30 évvel ezelőtt történt eseményekre. Amióta Nagybaracskán él, egyik formálója a történelmi esemé­nyeknek. A földosztó bizottság elnöke volt. — A nagybaracskai határban nem voltak nagybirtokok. A ba­jai takarékpénztárnak és a volt volksbundistáknak földjeit adtuk oda a nincsteleneknek. 1200 hek­tárt osztottunk ki, 242 személy között. Nagy öröm volt akkor a faluban. Igaz voltak olyanok is, akik megijedtek a kulákok fenyegetésétől és a következő na­pokban jelentkeztek, hogy nem kell nekik a föld. A rémhíreket azonban gyorsan eloszlattuk. 1945. május 15-én alakult meg Nagybaracskán a kommunista Az országos településhálózat­fejlesztési koncepció értelmében 1971-ben történt meg a települé­sek központi szerepkör szerinti kijelölése. Az ily módon kialakí­tott hierarchia elősegíti az ország termelő erőinek leghatékonyabb fejlesztését, a területi arányta­lanságok fokozatos felszámolását, a gazdasági fejlődés és a telepü­léshálózat arculatát egyaránt te­kintve. Minél nagyobb szerep­kört tölt be egy város vagy község, annál magasabb a követelmény, intézmény-ellátottságát illetően. Sőt az ilyen vonatozásban fej­lettebb települések vonzást gya­korolnak az alacsonyabb fokúak- ra. Egyik, fontos tényezője a te­lepülések ellátottságának a ke­reskedelmi hálózat forgalomlebo­nyolító képessége, amely Bács- Kiskun megyében is a' növekvő szerepkörrel településkategórián­ként fokozódik. A megye népességének egyötö­de lakik Kecskeméten és Baján, mely két város felsőfokú, illetve részleges felsőfokú központi sze­repkörrel rendelkezik. A megye- székhelyen 1973-ban egy boltra 300, egy vendéglátóhelyre 545 la­kos jutott, míg Baján 220, illet­ve 540. A többi város és Kun- szentmiklós középfokú központi szerepkörrel rendelkezik. Eze­ken a településeken a lakosság­nak szintén közel egyötöde él. A bolthálózat ez utóbbi helységek­ben együttesen vizsgálva jobb, mint Kecskeméten: egy boltra ugyanis 6 százalékkal kevesebb lakos jut, a vendéglátóhelyekre viszont 11 százalékkal több. A megyében egyetlen részleges középfokú központ van: Bács­almás, ahol a boltoknak átlago­san mindössze 250. a vendéglátó- helyeknek pedig 690 lakos ellátá­sáról kell gondoskodni. A lakos­ság 16 százaléka él abban a tíz nagyközségben, amelyek „kiemelt alsófokú központ” minősítést nyertek el. Ezekben a boltháló­zatnak a népességhez viszonyí­tott aránya Kecskemétével azo­nos, a vendéglátóhelyeké viszont annál 44 százalékkal rosszabb. A népesség majdnem egynegyedét a megyében 31 alsófokú és négy párt községi szervezete. Horváth Mátyást választották meg párt­titkárnak. 1949-ig volt ebben a tisztségben. 1949-ben bíróvá vá­lasztották. — Pártmegbízatásként vállal­tam a bírói tisztet. Ekkor le­mondtam a párttitkári funkció­ról — emlékezik vissza, majd elfelhősödik az arca. — Később koholt vádak alapján kizártak a pártból. 1953-ban rehabilitál­tak. Közben 1950-ben megalakí­tottuk a Petőfi Termelőszövet­kezetet, amelynek vezetőségi tag­ja lettem. A pártba való visz- sza vételem után nem sokkal, 1954-ben párttitkárrá választot­tak a termelőszövetkezetben. Eb­ben a tisztségben maradtam egészen nyugdíjazásomig, 1962-ig. Sőt, még utána is egy darabig helyettesítettem az új párttit­kárt, aki iskolán volt. részleges alsófokú központ látja el. Ezekben a bolthálózatnak a helyi lakossághoz viszonyított száma annyi, mint a megyeszék­helyen. a vendéglátóhelyeké azonban egyötöddel rosszabb. Településeinknek több mint a fele nem rendelkezik területi szerepkörrel. Ezek kisebb közsé­gek, amelyekhez a megye né­pességének az egyötöde tartozik. Bolthálózatuk gyenge, átlagosan 380 lakost látnak el: a vendég­látóhelyek ezzel szemben egyen­ként 790 helvi lakosnak állnak rendelkezésére. Meg kell jegyez­nünk, hogy a települések lakói­nak a fele külterületen él, ahol köztudomásúan igen kevés kis­kereskedelmi egység működik. A Bács-Kiskun megyei tele­püléseknek fele részében — ahol egyébként a népesség 80 száza­léka él — a népességszámhoz vi­szonyított bolt- és vendéglátó­hálózati ellátottság megközelíti a megye székhelyét, sőt Baján meg is haladja. Figyelembe véve a hálózat szakjellegenként! külön­bözőségét — amely a fejlettebb településeken sokrétűbb kell hogy legyen, hiszen a más tele­püléseken jelentkező vásárlóerő­re ezek gyakorolnak vonzást — a továbbiakban is Kecskemét ke­reskedelmi ellátottságának javí­Sok emléke van a múltból. Nehéz, de szép idők voltak azok — mondja. — Emlékszem, rá, hogy mennyit vitatkoztunk kez­detben a szövetkezeti gazdák­kal. Abban az időben bizony még sok volt a gondunk. Ne­hezen indult a nagyüzemi gaz­dálkodás, nem volt felszerelés. Hiányoztak a gépek, a gyakor­lat, kitaposatlan úton jártunk. Nem volt-könnyű az élet, de ka­paszkodtunk. Tréfálkozva néha azt mondtam társaimnak, hogy leszünk mi még milliomos szö­vetkezet is. Kinevettek. És most? 1967-ben egyesültek a község termelőszövetkezetei. Ha csak az azóta elért fejlődést nézzük, ak­kor is elcsodálkozhatunk. Meg­mondom őszintén, én magam sem hittem volna, hogy ilyen gyorsan haladunk előre. tása mutatkozik fontos feladat­nak. Az egy lakosra jutó kiskeres­kedelmi forgalomnak a központi szerepkör szerinti nagyságrendi különlegességei a megyén belül ál­talában érzékelhetők, de nem a felsőfokú központi szerepkörrel bíró megyeszékhelyen, hanem a részleges felsőfokú központi sze­repkörű Baján a legmagasabb. Kecskeméten 1973-ban az egy la­kosra jutó forgalom meghaladta a 22 400 forintot, ezzel azonban a megyeszékhelyek sorában még mindig csak a 14. helyen állt vá­rosunk, s az átlagos forgalom 7 százalékkal kisebb volt, mint az ország egyéb felsőfokú központ­jaiban. Baján viszont az egy la­kosra jutó mintegy 25 400 forin­tos forgalom 6 százalékkal ha­ladta meg az ország részleges fel­sőfokú központjainak hasonló jellegű forgalmát. Ezzel Baja a 64. nem megyeszékhely jogállá­sú vidéki város között a 12. he­lyet foglalja el. A középfokú és kiemelt alsó­fokú központokban az országos­nál alacsonyabb, a többi telepü­léskategóriában pedig annál va­lamivel magasabb volt 1973-ban az egv lakosra jutó forgalom. Dr. Sántha józsefné " a KSH tájékoztatási osztálvvezető-helyettese Csak az utóbbi hét évben a termelőszövetkezet tiszta vagyo­na jövedelme és a tagság jöve­delme is megtöbbszöröződött. A bruttó termelési érték tavaly csaknem 80 millió forint volt. Tehát sokszoros milliomos lett a szövetkezet. Egy gazdag életutat nehéz rö­viden jellemezni. Néhány mon­dat mögött a történelmi esemé­nyek sorozata húzódik. A nehéz küzdelem — amelyekben a ha­ladás élharcosa volt Horváth Mátyás — ma már történelem. Egy új nemzedék növekedett fel azóta. Matyi bácsi ezeket mondja: — Amíg élek és erőm lesz) átadom a tapasztalatokat a fia-1 taloknak. Ki mit végez a társa­dalom érdekében, annyit ér — ezt szoktam én mindig mondani. Sajnos az egészségem nem a legjobb. A nyolcadik iksz felé már gyengül az ember. Pedig te­le vagyok életkedvvel. Horvátn Matyi bácsi ma is példaképe a fiataloknak. Az el­múlt 30 esztendő alatt aktív ré­szese volt a fejlődésnek és na­gyon sokat tett azért, hogy azok az álmok amelyekről három év­tizeddel ezelőtt szó volt, meg­valósuljanak. K. S. Nehéz, de szép idők voltak Alig egy hónapja töltötte be a 77. életévét lorváth Mátyás. Idős kora ellenére aktívan esz részt most is a közéletben. A tanácsok leealakulása óta mindig újraválasztották. Jelenleg is a 31-es körzet tanácstagja. Ezen­kívül a helyi fogyasztási és takarékszövetke­zet igazgatóságában is tevékenykedik. Szá- mnc 1ritíinif*t.£s.QBal ismprt.£k pl munkásságát. Fogások - bankrabláshoz A zt hiszem, mozinéző honfitársaim egyetértenek velem abban, hogy — döntő mértékben nyugati filmek révén — a bankrablás tudományában ki­művelt emberfők sokasága leszünk. Mit — leszünk. Vagyunk! Mivel nem káptalan a fejem, filmcímeket nem tudok felsorolni. Nem is szükséges, hiszen kinek-kinek annyi — bankrablásról szóló — izgal­mas film jut eszébe, hogy meséjük egyetlen nagy történetbe folyik össze. Amiben a technikai-tudo­mányos forradalom valamennyi vívmánya látvá­nyos szerephez jut. villanyszereléstől kibernetikáig újjlenyomattól a magnószalagig. Ebbéli, s a kor színvonalán mindenkor napra­kész felkészültségünket — a maga szerény módján és lehetőségeivel — a napisajtó is garantálja. Ha csupán mínuszos hír színvonalán is, de sokat len­dít az újság bankrablási ismereteink pszichológiai irányú kifinomításában. Például, helyesebben pél­dául — mert lapjaink szisztematikusan táplálják a bankrablószakmai ismereteinket újabb és újabb motívumokkal —, néhány összeollózott csemege. Alapkövetelmény, hogy egy valamire való bank­rabló ne legyen ideges. Különben úgy jár, mint az a rablószaktárs, aki egy New York-i bankban mindössze néhány száz dollárt rakott aktatáskájá­ba egy óvatlan pillanatban. Kijön a bankból a bugyuta, s látja, hogy a ház előtt egy egész sor rendőrautó áll. Menten berezelt, s pánikszerűen el­dobta „zsákmányát”. A hülye csak aztán vette észre hogy minden autó üres. Az épületben rendőr, ségi személyek tartották ülésüket. No és nem kevésbé rokonszenves kritérium, hogy egy korszerű bankrablótársaság udvarias legyen. Mint az a három álarcos, fegyveres bandita, aki este hatolt be Vaud kanton bankjának La Tour de Peilz-i fiókjába. Gondolva a közelgő éjszakára, egy orvos szigorával kényszerítették az alkalmazotta­kat arra. hogy feküdjenek a földre, s ha úgy tet_ szik nekik, csicsiskáljanak. Mindössze 80« 000 svájci frank „honoráriummal” léptek meg. Előzékenységben rajtuk is túltettek azok a be­törők. akik a philadelphiai Bracean Company iro_ dájába hatoltak be. Munkalapot töltöttek ki a drá­gák, s tisztviselők precizitásával jegyezték fel az űrlapra az érkezés, a távozás időpontját, a munka nemét, valamint a „keresetet”. Ez utóbbi 77 ezer dollárt és 20 centet tett ki. Meg kell zabálni az édeseket! Az viszont már csúnya eljárás ahogy bizonyos római banditák a nők iránti kötelező hódolatot gusztustalan tréfával bemocskolják. "C zek a mihasznák — a bankrablóiskolúhoz ve. ^ zető előkészítő tanfolyamként — arra spe­cializálták magukat, hogy naív gazdag hölgyeket fosztanak meg drága bundáiktól. Akcióik nélkülöz­hetetlen kelléke a tojás. Mennek, mendegélnek, mire valamelyik elsuttogja magát: „Hopp, ez a mi asszonyunk!!” A másik már töri is szét a kiszemelt áldozat fején a tojást, amelynek tartalma szép me. netelesen lefolydogál a hölgy kincset érő bundáján. „Oh. a csibész, mit tett magával, drága imigyen!” — ugrik oda a harmadik bitang, s gavallérhoz il­lően lesegíti a bundát a hisztéria küszöbén álló nő. ről, majd, miután jól végezte dolgát, elviharzik. Természetesen a bundával együtt. Ugye, ez azért szinte pimaszság? S mily igaza volt Madáchnak, midőn a ko­rabeli szynipozionon fennen kiáltotta oda: Uraim, a férfi sorsa a nő! All ez a tolvajokra, bankrablókra— s mint lát­juk, banktisztviselőkre egyaránt. Ó, hogy próbált kifosztani egy autót a római Villa Borghese parkjában az a 27 éves angol fia­talember, akinek a nevét azért, nem írjuk ki, mert — külföldi. Kinyitja a koqsiajtót a szerencsétlen, s hát kiket talál odabent! Két — mélyen alvó, csinos svájci turistalányt. A piti tolvajocskában rögtön felbuzog a vágy, s ahelyett, hogy munkához lát­na, elkezdi a nyalakodást. Gondolom, nem állta meg smárolás nélkül, mert a kezelésbe vett helvé- ciai illetőségű csaj felébredt. Valami nem tetszhe­tett nekp s mérgében segítségért kiáltott. Rendőrök rohantak elő, miegymás, és már csak azért is szi­gorított eljárással csípték fülön az ipsét, mert hi­degvérű angol létére annyira tűzbejött. Nos, a íéjjiak eléggé el nem ítélhető szoknyabo- londultságát iktatta lélektani eszközei közé Ame­rikában az az elegáns, jó külsejű férfi, aki bank­rabló brigádocskája másik tagjául egy karcsú, esi. nos, fiatal nőt választott. Így — édeskettesben ál­lítottak be a bankokba. De nem ám akárhogy öl­tözve. A hölgy könnyű kabátot viselt s az alatt csupán egy falatnyi ezüst bikini nadrágot. Betop­panván, egy mozdulattal ledobta köpenyét a kis­asszony. Ott állott igéző félmeztelenségében, amit férfitársa kirántott pisztollyal fedezett. Persze, az oktondi banktisztviselők mitsem adtak az előre sze­gezett pisztolyra, ök a hű-de-pucér szépséget bá­multák lebénultan, s szinte önkívületben adogat­ták át a pénzt a nő kísérőjének. Türelmesen, akku. rátus tempóval, hogy műélvezetüket ne szennyezzék be holmi anyagiak... Szoknyabolondot mondtam az előbb? Hát mit szólnak ehhez, a banktisztviselőket nem a szoknya, hanem annak alattas területei hó­dították el. ltiondhatná valaki, hogy mit _^álszenteskedem lv* ezzel a bankrablóelme-futtatassal? Vajon én nem azt csinálom? Jóra is nevelem az olvasókat. Ne ítéljenek korán. Nincs semmi vész. Nálunk még ez a legutóbbi módszer is tök hatástalan maradna. Mert ha, teszem azt, Kecskeméten a Magyar Nem­zeti Bankba, vagy az OTP-be így térne be egy bankrabló házaspár, mindig akadna egy talpraesett tisztviselő, aki odapattanna a bikininadrágos ledér, ke elé, mondván — kajánul kacsintva: — Szabadna valami megbízólevelet kisnagysád?... Az úrtól pedig a fegyverviselési engedélyt kérem. Tóth István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom