Petőfi Népe, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-05 / 30. szám
J975, február 5. • PETŐFI NÉPE • 5 Ne mindent az illetékesektől... Mint bizonyára emlékeznek rá, a Magyar Televízió a „Hazai esték” (Kecskemét—Szombathely) vetélkedő keretében mutatta be a Kecskeméti Patika Múzeumot. Ehhez fűz megemlékező méltatást dr. Hegedűs Lajos, a „Gyógyszerésztörténeti DIARIUM” 1974. évi novemberi számában. Az időszakr kiadványnak ez a száma 1975 elején jutott el hozzánk. DR. HEGEDŰS LAJOS gratulál a szegedi tanárképző főiskola versenyző fiataljainak, akik a vetélkedő előkészületei során, miközben felmérték, hogy mit mutassanak be Kecskemétről, „jó érzékkel” választották ki — többek közt — „az eldugott kis udvari szobában szerénykedő, de tartalmával és a benne folyó kutató munkával jólismert patika- történeti múzeum”-ot. Tömören, érzékletesen ismertetve az országszerte elismert és megbecsült, „sőt külföldiek előtt sem ismeretlen” gyógyszerésztörténeti gyűjtemény eddigi „életsorsát”, igazolva vélekedését, miszerint a főiskolások „felfedezték” — „ezt a saját városában kellőképpen nem értékelt kincset”. Mutatja mindezt az is, hogy leutóbb is, „ismét csak ideiglenes kényszer- megoldásként” kapott helyet a gyűjtemény egy része a Batthyány u. 7. sz. alatt, Katona Zsigmond egykori gyógyszertárának volt irodahelyiségében. Ide azonban egyszerre legfeljebb 4—5 látogató fér be a raktárszerű zsúfoltság miatt. Az érdeklődés pedig fokozódik a sok érdekes kultúrtörténeti látnivaló iránt. A kommentátor idéz egy faliújságcikkből, amelyben a városi tanács KISZ-szervezete 16 tagból álló brigádjának a patikamúzeumban tett látogatásáról számolnak be: aki még nem látta, annak ajánljuk figyelmébe, hogy városunknak is van már patikamúzeuma. Egy kicsit feszélyezve léptünk be abba a helyiségbe, mely a múzeumunk is és még büszkék is lehetnénk rá, ha büszkeségünket nem csorbítaná, hogy az érdeklődőt, nem egy esetben külföldit is. egy zsúfolt, levegőtlen raktárszerű helyiség fogadja ... a betévedő látogatókból a jelen körülmények minden értéke ellenére nem biztos, hogy csak pozitív élményt és gondolatokat vált ki... a gyűjtemény létrehozója és kezelője a kis szoba ablakánál, egy szekrény mögött íéligmeddig jógi helyzetben kuporogva tudhat csak elmélyült kutató munkát folytatni”. — Így a KLSZ-isták. Dr. Hegedűs Lajos utal rá, hogy mindezek ellenére sincs azért elásva a szűk falak közé a gyűjtemény, hiszen Lóránd Nándor időnként „a szekrény mögül a nyilvánosság elé” lép egy-egy rendezvénnyel, kiállítással, s miMatisse szobrainak kiállítása A franciaországi Nizzában első ízben mutatták be Henri Matisse, a nagy francia festő összes szobrait. „Szobraim csupán képvázlataim kiegészítései — mondotta egyszer Matisse. — Ügy készítettem őket, ahogyan a festőművészek alkotnak.”' Ez azonban túl szerény értékelés: sok szakember szerint Matisse a XX. század legkiválóbb szobrászai közé tartozott. Első szoborműveit 1894-ben készítette, a legutolsókat 1950-ben, két esztendővel azelőtt, hogy meghalt. Szobrait egész életén át agyagból készítette, egyet faragott fából. netán túlzott önhittségtől mentsünk meg olyan korunkbelieket, akik mindent, ami van, saját felfedezésüknek tartanak, holott... Tehát senki ne vonja kétségbe még „a napi praktikus feladatoktól, céloktól” oly távollevőnek tűnő gyógyszerésztörténeti gyűjtemények tudatformáló, nevelő hasznát sem. DE HA MÁR ENNYIRE eljutottunk a témában ... Ne tűnjék szerénytelenségnek, amikor a magom sokéves tapasztalataira hivatkozom például a patikamúzeum ügyében. Nemigen tudnám megmondani, hogy „csupán" népfrontbizottsági üléseken hányszor és hányszor tárgyaltak, szólaltak fel, protestáltak a gyűjtemény méltó elhelyezése — valóban — érdekében. De szintúgy tanúsítom, hogy legalább kétszer olyan régtől és még- többször hadakoztak szenvedélyesen lelkes aktivisták, funkcionáriusok öregek házáért, napközijéért, hogy mást ne mondjak. S még az sincs. Holott az életkörülmények közvetlen megjavítását szolgálná. De az öregek házának is épület, helyiség kell. Mint — elnézést a párhuzamért, de most erről van sző — a patikamúzeumnak. S ugye — van sorrendiség. Most persze úgy látszik, hogy egyik „kellené”-vel exkuzálom a másik „kellené”-t, ami óbesem- mit nem változtat azon az igényen, hogy hely kellene a patikamúzeumnak. De mit csináljunk: a tények makacsok... Ámbár. Már jó ideje motoszkál bennem a gondolat: annyi mindenben teszik fel hasonlóan a kérdést: „Nem értjük sem a város, sem a megye illetékeseit, hogy ennyi év után ők miért nem ...?" — hogy már kicsit restellkedve olvassa az ember. Ha mindenhez így fognánk: „Tessék, valósítsák meg a város meg a megye illetékesei !” SZÓ ESETT ITT a patikamúzeummal kapcsolatban a városi tanács KISZ-fiataljainak faliújságjáról. Megírták, „egy kicsit feszélyezve léptek be” ők is a raktárszerű helyiségbe. Csak úgy eszébe jut az embernek: ők azért elég közel vannak az „illetékesekhez”. Meg bizonnyal vannak KISZ-korú fiatal gyógyszerészek is Kecskeméten. Nem tudnának esetleg összefogva valami meg-, oldást keresni? Más szervek ifjúságát is segítségül híva. Hiszen vannak szocialista brigádok, azoknak kulturális vállalásai. Nem volna érdekes „pont”, még ha a sablontól eltérő is, egy olyan, hogy reális ötlettel, javaslattal segítenének alkalmas helyet találni a Kecskeméti Patika Múzeumnak? Tóth István Számológép a töltőtollban A japán Hoszi Denki cég szupermini elektronikus számológépet tervezett. Belefér egy közönséges töltőtollba. A gép elvégzi a négy alapműveletet, gyököt von, és kiszámítja a százalékokat.. A számok és az aritmetikai műveletek kiválasztása egy gyűrű és egy gomb segítségével történik. A gyűrű a tollon, a gomb a toll alján helyezkedik el. A számítások eredményei egy hosz- szúkás. nagyítóüveggel fedett nyílásban jelennek meg. A „számoló toll” hossza 15 cm, átmérője 1.4 cm. ként a megyeszékhely lakói tapasztalják, az állandó ügyeletes gyógyszertár főtéri kirakataival. Megerősítve a gyűjtemény vezetőjének mély hivatásszeretetből fakadó álláspontját, hogy „Az egyetemes kultúrát szolgálni nem csak katedráról és szószékről lehet. Szükség van a primitív körülmények, mostoha viszonyok között helytállni tudó ismeret- terjesztő tevékenységre is, — különösed a gyógyszerészet területén.” Meg tudjuk érteni és méltányoljuk dr. Hegedűs Lajos ugyancsak szenvedélyes hivatástudattól fűtött zsörtölődését, amikor így „köti fel glosszája farkát”: „Nem értjük sem -a város, sem a megye illetékeseit, hogy ennyi év után ők miért nem „fedezték már föl” régen, kulturális értékeinek ezt a kis darabkáját. Talán mert éppen ott van előttük helyben és ezért nem figyeltek még fel rá. A benne rejlő távlati lehetőség kulturális értéke mellett idegenforgalmi nevezetességként sem elnanyagolható. Meggyőződéssel mondhatom, hogy bármelyik város örömmel valla- ná magáénak, és büszkén mutogatná, mint ahogyan ezt tették a szegedi tanárképző főiskolások is Kecskemét képviseletében és mondhatnánk helyette is szép sikerrel.” MONDOM, a magam részéről is elismerem a „Gyógyszerésztörténeti DIARIUM” felelős szerkesztője türelmetlenségének jogosságát. Jó az, hogy a kultúra területének eme szögletében is ilyen jól forgatják az éles kardot — pardon, tollat — egy adott ügy igazáért. Mert ki vitatná, hogy a már országszerte jó hírnévre szert tett Kecskeméti Patika Múzeum mindaddig béklyózva képes csak betölteni kulturális funkcióját, amíg szinte raktári elszigeteltségből „mutogathatja elő" válogatott szemelvényeit. Ki tagadná egy ilyen múzeum köznevelő hatását korunk nemzedékére? Más gyűjteményekhez, hagyományokhoz, emlékekhez hasonlóan annak megértésére, hogy például: „Álljunk csak meg néhány szóra, mai fiatalok! Ne higgyük, hogy „velünk kezdődött minden”. Hogy ami ma van, akár a briliánsán felszerelt gyógyszertárakban is, az csak úgy minden előzmény nélkül állt elő. Ismerjétek meg a forrás! ts, ahonnét, derék .elődeink -törekvése, alkotókedve révén a már-már kibernetikáit, . laboratóriumokig eljutottunk ...” — És így tovább. Aho- , gyan tesszük ezt — ismét bocsánat: még azértt nem elég hatásosan — például irodalmi hagyományaink múltbeli értékeink ismeretének elterjesztésével. Hogy Az öregedésről 100 év alatt 2,5-szeresére nőtt az átlagos életkor Az utóbbi évtizedekben — nagyon sok más probléma mellett — két igen fontos kérdés köti le a szociológusok, közgazdászok, s az orvosok érdeklődését. Egyik — az attól való félelem, hogy a Föld népe túl gyorsait elszaporodik és hogy néhány emberöltő (100 év) múlva az embereknek nem lesz mit enniök, mert a Föld népessége évente mintegy 35 millióval növekszik, s az emberiség 2 3-a ma is igen rosszul táplálkozik. Vannak olyan emberellenes nézetek. melyek vallói a háborút, az elemi csapásokat, a járványokat stb. áldásnak tartanák. Pedig a földnek, a tengereknek, az erdőknek még óriási, kiaknázatlan tartalékai vannak az emberiség táplálására. Az agrotechnika fejlődésével, s az atomerő gazdasági célokra való kihasználásával megsokszorozható a föld termőereje. Másik probléma: az emberiség elvénülése. Ez a kérdés már itt van a kapunk előtt. Alig szűz ér leforgása alatt az ember átlagos életkora 2,5-szer lett. nagyobb. S az utóbbi két éx'tizedben, amióta a betegségek megelőzésében, azok jobb felismerése és gyógyítása tekintetében megjavultak a szociális és egészségügyi viszonyok, az átlagos emberi életkor szembeszökően emelkedik. Tények igazolják — és ez természetes is —, hogy minél magasabb fokú egyes államokban a szociális gondoskodás, minél tökéletesebb a megelőző és gyógyító orvosi szolgálat, annál magasabb az átlagos életkor. E viszonyok javulásával azonban nemcsak az élet lesz hos'z- szabb, hanem csökkenni fog az ún. diszharmonikus — tehát a betegségek által okozott szenve- déses halálesetek száma, és emelkedik majd az ún. harmónikus vagy biológiai haláleseteké, amikor az összes szervek működései az öregedéssel kapcsolatosan egyenletesen szűnnek meg, és az ember úgyszólván fájdalom nélkül elszenderül. A kórboncnokok szerint ma még igen ritka az ilyenfajta halál, tudniillik a boncolás még a legidősebb korosztályoknál is ki tud mutatni valamilyen betegséget, mint halálokot. > A higiéniai és szociális gondoskodás folytonos tökéletesedésével az átlagos emberi életkor Greppi szerint 1Ó5 év körül fog megállni. Ha az emelkedés ilyen ütemben halad, mint napjainkban, akkor nem is olyan távoli a jövő, amikor reménykedhetünk hogy harmonikus halállal halunk meg. Az öregedés és a vénülés problémája igén sok biológiai, sz!oAlóli« n'ibrl 'idiViii ltárdód triói'1 'IV»1 amelyekkel már most számolnunk kell, szembe kell nézni velük, hogy ne váratlanul törjenek majd ránk. Az öregedés problémáival foglalkozó tudományt hívják gerontológiának és ennek" az orvosi vonatkozású kérdéseket tanulmányozó ága a geriatria. A gerontológiának hármas — orvosi, szociális és gazdasági tagozottsá- ga azt jelenti, hogy a gondok megoldására úgy kell összefogniuk az orvosoknak, szociálpolitikusoknak és közgazdászoknak, mint ahogy azt a század elején a tuberkolózissal szemben tettük. Ennek a hármas tagozódásnak az egységét példával szeretném illusztrálni. Az öregek általános munkaképesség-változásának megállapítása orvosi feladat. Am a szociológus azt mondja, hogy az öreg embert a múltja, nagy tapasztalata és gyakorlata a saját munkakörében egy új, nevelő, tanító, tapasztalatot átadó tevékenységre teszi alkalmassá. Ilyen meggondolás alapján a közgazdász sem térhet ki az elől, hogy az ilyen tevékenységre képes öregembert saját régi munkakörében, a megfelelő helyen nem, a mellőzés, hanem a teljes jogú. gondosan kiválasztott. — s ilyen 1 értelerrfBéh 11 kiérnék!1 '.RÁlégü r —• Ez a kérdés persze nem csupán az évek számától függ, mert vannak korai öregedések, amik igen gyorsan átmennek a tehetetlen vénülés szakaszába, és vannak betegségek (szervi és szervrendszeri), amelyek az embert túl korán teszik munkaképtelen öreggé. Természetesen lehetnek igen nagy egyéni (kons- titucionális) különbségek, amelyeket az örökletes anyag, az életmód, az életkörülmények erősen befolyásolnak Az öregség egyik legjellemzőbb tünete, Korányi szerint, az alkalmazkodó képesség beszűkülése. ezért nem is tud egy idős ember alkalmazkodni új munkakörhöz —, ami fiataloknak nem okoz gondot. A munkaképes öregember foglalkoztatási mellőzése, áthelyezése vagy nyugdíjazása legtöbbször annak teljes lelki, szellemi üsszeeséséhez és korai vénüléséhez vezet. Régi tapasztalat, hogy az ember frísseségének, üdeségének és munkabíró képességének is a megfelelő munka a legjobb fenntartója. Nincsen olyan orvosság vagy eljárás, amellyel az embert meg tudnánk fiatalítani, amivel meg lehetne állítani a szervezet biológiai képességeinek csökkenését. Erre a legjobb segítség a megszokott munkakörben öékZett,' munka, ami a legüdéb- ;bétí ! fért fi tartja szellemi és testi krin'díCíőrikat, rugalmasságúnkat. Ez nem engedi, hogy az ember kedélytelenné váljon és elcsüggedjen. még akkor sem, ha ez a munkálkodás néha-néha már terhűnkre is van. Mi lenne ma sok háztartásból, hu a nagymamák nem állnának helyt? Ugyanígy kérdezhetjük, mennyivel több probléma volna a gyárakban, üzemekben, ha az állandóan növekvő számú szakmunkás-utánpótlás mellett is — nem lennének ott ernyedetlen szorgalmukkal az öreg, nagy tapasztalad! mesterek, és az öregedők nem végeznék el a fiatalok által sokszor lenézett, de a termelésben nélkülözhetetlen egyszerűbb segédmunkákat? (Legközelebb: Az öregkor élettani, kórtani jellegzetességei) Dr. Szarvas András ’>X-. VX»"VIV ‘<VYv r-.’-X-v-;.x \v .v '1 SZILVÁSI LAJOS (59.) — Meg, mindenképpen. Ha egyáltalán ittmaradok addig. Ránézek: — Mire nem gondolsz? Valahova messzire néz: — Én eljöttem ide ... megmondom azt is. miért nem hagytalak faképnél benneteket mihelyt megtudtam, hogy megtévesztettél. Nemcsak amiatt, hogy egyedül szökni nehéz ... azért sem. mert valamiképpen meg akartam hálálni azt. amit té... — kis szünetet tart: nehezen jár még rá a szája a tegeződésre — kockáztattál értem odakint a fronton. Ha. nem húzol ki annyiszor a pácból, ha nem vállalsz értem annyiszor felelősséget, ha nem torkolod le ”a spicliket... engem huszonötször áttettek volna a munkaszolgálatosokhoz, aknaszedőkhöz ... vagy még rosszabb lett volna. Ezt akartam valahogy viszonozni. amikor elvezettem idáig a kocsit. . Cigarettára gyújtunk, csak aztán folytatja. — Elvezettem idáig a kocsit. Rendben van. Most már itt rostokolok ebben a rendházban idestova egy hónapja. Közben meg az országban ... csak abból veszem, amit a rádióból kihallok.. azok mögül, amit beszélnek... az országban olyan pokol lett, amilyen még sohasem volt. Lehet itt tes- pedni? Lustálkodni? Bámulni a semmibe... Én nem akarok beleszólni. ki mit csinál.. ( Minden, ki intézze el saját magával a dolgot. De nekem ... nekem dolgom lenne. Meg kellene keresnem a haverokat Eljutni valahogy Pestre. Nem létezik, hogy csak úgy szó nélkül viselnék, ami manapság megy ... Odapörkölni párszor a nyilasoknak ... Nem lehet igy bírni tovább... Itt döglök, za bálok, süttetem magam a nappal, meg rózsafákat bújtatok, nehogy elfagyjanak, ha jön a hideg ... Megesz a fene. ha továbbra is itt kell maradnom .., Egyfolytában beszél, sietősen, mintha félne, hogv amint elhallgat, én kezdek hozzá a magaméhoz. Pedig hirtelenében nem tudnék mit mondani Nézek magam elé, figyelem a cigarettám felfelé kanyargó füstjét, és elgondolkozva kapargatom csizmám orrával a kőfal tetejét. Igen... Szojkátnem hagyja nyugton ez a helyzet. Neki van valami célja, Meg is érthető. ha nehezen viseli ezt a tes- pedést. Ha nekem is volna valami célom, valami . elképzelésem, ha kötelességeket éreznék magamban, olyasmjt, amit ő érez. . Persze, nekem is van kötelességem : túl kell élnem ezt a háborút. És úgy érzem, ez a legnagyobb kötelesség. Túlélni és megmaradni Bizonyára az önfenntartás ösztöne az ember legerősebb paran- csolója. Amíg hagytuk, hogy kivezényeljenek bennünket a frontra. amíg engedtük, hogy ilyen vogy olyan parancsok teljesítésére kényszerítsenek bennünket, amíg önmagunkat legyőzve engedelmeskedtünk. és újra csak engedelmeskedtünk. — sikerült legyűrnünk magunkban az önfenntartás törvényét. De én már kiszakadtam abból a bűvöletből — vagy minek nevezzem —, ami éveken át engedelmességre szorított. Kiugrottam a bűvös körből, s átengedtem magam az egyetlen természetes parancsnak, az élet- akarásnak. És éh nem akarok még egyszer más parancsnak engedelmeskedni... Hogyan magyarázhatnám meg ezt Szojkának? Egyáltalán: megmagyarázható-e ilyesmi valakinek, akinek egészen más a gondolkodása, mint az enyém? Szoj- kába beléivódott, idegeinek anyagi alkotó részévé- vált az ő politikai meggyőződése. Ez a meggyőződés nem érdekel engem, nem tud lelkesíteni, sem felizgat- £] ni ... Furcsá érdekességnek találom, tőlem idegen valaminek. Mit mondhatok hát ellene? Valamivel vitába szállni csak akkor tud az ember, ha le akarja győzni. Én nem akarok legyőzni semmiféle meggyőződést, nem akarok senkit sem eltéríteni a maga gondolkodásmódjától, törvényeitől. Semmi más jogot nem tartottam fenn magamnak másokkal szemben, mint azt, hogy ne törődjek a véleményükkel. De a joghoz, hogy igenis hidegen hagyhasson mások meggyőződése, ragaszkodom. Mit mondjak neki? Tulajdonképpen szeretném, ha itt maradna mellettem. Valamiképpen sze- • retem ezt a fiút. Talán bajtársi- asságból, hálából... Nem tudom pontosan. Mindenesetre jó volna, ha nem menne el. De van-e jogom erre kérni,! amikor ő úgy érzi, hogy mennie kell? Én senkinek sem engedném meg, hogy lebeszéljen a tervemről, arról, hogy itt kivárjuk a háború végét. Honnan vindikálhatnám hát a jogot, hogy Szojkát lebeszéljem a maga szándékáról? Inkább csak fennhangon gondolkodom. amikor mégis megszólalok: — Ügy gondolod, lenne értelme annak, hogy clmenj? Mit tudnál segíteni a dolgok menetén? Ez az ország annyira odavan már, itt az emberek annyira kikészültek, hogy már segíteni se lehet rajtuk . .. Gondolj vissza a történtekre. Beszélgettünk már róla, amíg idefelé döcögött velünk a kocsi... Mint a birkák, olyan ez a nép. Tűrték, hogy be- leugorjanak a háborúba ... Szólt valaki ellene? — Szóltak! — vág közbe. — Voltak, akik szóltak! — Szóltak... És a tömeg? A sokaság? Hallgattak vagy sírtak, bégettek, mint a fiajuhok, aztán szedték a holmijukat, magukra vették a katonaruhát, és kimentek megdögleni Ukrajnába. Slusisz. Meg azóta is. Előbb Sztó- jsy jött.. . Betiltották az ellenzéket. Szólt valaki? Tízmillió ember hagyta, hogy internáló táborba meg börtönbe dobják az ellenzékieket... Gettóba zárták a zsidókat, sárga csillagot varrattak a ruhájukra... Az emberek, akik nem örültek, csak bámultak, és magukban motyogtak. Hagyták. Hol lázadt fel akár egy község, vagy egy városnegyed is amiatt, hogy itt emberi jogokat köpnek le? Nem lázadtak. Behúzták a nyakukat a kabátjuk gallérjába, és eliszkoltak mindenhonnan, ahol bajt szimatoltak. Bosszúsan hajítom el a cigarettám csutkáját. Mi a fenének beszélek? De mégis tovább jár a szám: — Aztán, hogy végképpen le- köphessük magunkat, jöttek a nyilasok. Tízmillió bamba barom bámulta, hogy minden lyukból efőmászik a náci söpredék, és úrrá teszi magát az országban ... Szojka végre szóhoz jut. Halkan beszél, lassan ejti ki a szavakat : — Éppen ezért kell... ezért kell megmutatni, hogy vannak még magyarok... Hát valakinek csak kell vállalni! - fakad ki belőle rekedten. — Mit vállalni? Azi, hogy rnegdögölj? Hát nem érted? A puccs napján megadatott az utolsó alkalom, hogy ez a nép tegyen valamit, döntsön a sorsáról. i. Döntött. Ez a nép nem akár megmenekülni, vérezni akar, meg akar dögölni egy idegen hatalomért ... — Eszembe jut egy valamikor régen olvasott francia mondás, és megdöbbent, mennyire illik, mily halálos pontosan illik miránk: „La France se meurt, ne troublez pas son agonie.” Franciaország haldoklik, ne zavarjátok agoni- zálását. Ezt idézem Szojkának. Rám néz. Szigor 1 a szemében. Igen, elfeledkeztem róla, hogy Szojka gyűlöli a cinizmust. Envhíterfi akarok a helyzeten, azért magyarázok tovább, a cigaretta- füsttel együtt fújva ki a szavakat; (Folytatjuk.) \
