Petőfi Népe, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-01 / 27. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1915. február 1. « LESZ ELEGENDŐ MIRELIT ÁRU Nőtt a termelés, megvalósul az anyagtakarékosság «k Huszonhárom százalékkal többet, mint 1913-ban. ■így összesen 10 260 tonna terméket gyártottak a hűtőipar bajai gyárában az elmúlt évben. Mintegy 14 ezer tonna nyersanyagot dolgoztak fel. A termelési érték 153 és fél millió forint, a nyereség 30 millió forint körül lesz. Ozorai János főmérnök elmondta, hogy a termelésnövekedést azáltal értek el hogy a szerződött mennyiségnél több nyersanyagot szállítottak a partnergazdaságok, valamint változások történtek a munkaszervezésben és javult a munka termelékenysége is. — Változatlan munkásgárdával 6 millió forinttal több terméket gyártottunk tavaly, mint 1973- ban — mondotta a főmérnök. — A hűtőházban dolgozó több, mint 20 szocialista brigád vállalásokat tett a XI. kongresszus és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére, nemcsak a termelés mennyiségi növelésére, de a minőség javítására is. Néhány gép üzembe helyezésére is sor kerül. Vásároltunk úi tisztítóberendezést, melyet házilag tovább fejlesztettünk. Ugyancsak a műszaki dolgozóinknak köszönhető, hogy egy, általuk készített géppel gyarapodott a csemegekukorica-feldolgozónk. A mezőgazdaság szempontjából rossz év nálunk is éreztette hatását, ugyanis paradicsompaprikából, s egyéb kertészeti növényekből a vártnál jóval kevesebbet tudtak partnergazdaságaink szállítani. A terméskiesés miatt elmaradt szállítások pótlására többek között karalábét, sárgarépát, zellert vásároltunk és ezeket fagyasztottuk, valamint néhány növényből, például zöldborsóból a tervezettnél többet vettünk át — Ügy tűnik, nem elegendő a hűtőház kapacitása, a partnergazdaságok zöldborsóterméfiének fogadásához, illetve a feldolgozáshoz. Erről szót eltettünk a faj- szi Kék Duna Tsz-ről lapunkban megjelent cikkben (január 9.). — Zöldborsóból naponta 100— 110 tonnát tudunk feldolgozni. Ennek megfelelően kötöttük meg a szerződést öt partnergazdasággal, a fajszi Kék Dunával naponta átlagosan 40 tonna szállítására. Az idénvben a terv szerint 1250 tonnát kellett volna szállítania a fajszi tsz-nek. Meg kell mondanom, hogy a zöldborsó-feldolgozás az összes termelésünk 30—32 százalékát teszi ki. E nagy munkát másfél hónap alatt kell elvégezni. Az elmúlt években átlagban 3500 tonna zöldborsót dolgoztunk fel ilyen rövid szezon alatt. A borsóból nagy termést takarított be a fajszi tsz, s így előfordult, hogy egy-egy nap 50 tonnán felüli mennyiséget is átvettünk. A szerződésben rögzítettnél összesen 300 tonnával többet kaptunk a Kék Dunától. Vagyis- a vállalt kötelezettségét a hűtőház túlteljesítette. de a kapacitásunk nem teszi lehetővé, hogy szinte korlátlan mennyiségben vegyük át az árut. Ahhoz, hogy napi 50 tonnával több borsót dolgozzunk fel, 25 millió forint értékű gépre lenne szükség, melynek nagyobb részét tőkés országokból kellene beszerezni. A beruházás jelenleg nem valósítható meg. bár kihasználása megoldható lenne. — Hogyan készülnek az idei feladatok ellátására, lesz-e ele• Nylon- tasakokba csomagolják az uborkasalátát. # Mínusz húsz Cclsius-fokon tárolják a máglyába rakott sertés- és marhahúst. (Szabó Ferenc felvételei.) gendő mirelité áru a boltokban és vannak-e terveik a termékbővítésre? — Mintegy 9 ezer tonna készterméket szeretnénk gyártani; illetve értékesíteni az idén. Ennek feltétele az is, hogy legyen elegendő mélyhűtött raktárhelyünk, mivel feladatunk a különböző tőkehúsok tárolása, s várhatóan az idén ennek elhelyezésére nagyobb tárolóhelyet kell fenntartani. Néhány éven belül — a bajai vágóhíd üzembe helyezésére gondolok — sor kerül a hűtő- és tárolótér bővítésére is. Az idén 4 millió forintot költünk beruházásra, elsősorban hűtőgépkocsikat vásárolunk. A partnereinkkel együttműködünk többek között a vetőmagbeszerzésben. a szamóca és meggy telepítéséhez hozzájárulást adunk. A hűtőházban az idén új terméket nem készítünk. A fel- dolgozótér aránylag szűk, így nincs lehetőségünk a termékösz- szététel bőyítésére. A legkeresettebb mirelit árukból, így borsóból, csemegekukoricából, uborkasalátából, gyümölcsökből a belföldi piacra mintegy 3 ezer tonnát, exportra 5.5 tonnát szállítunk. Az üzemszervezésben és technológiában végzett módosításokkal a folyamatos foglalkoztatást megoldottuk, ezzel együtt az egyenletesebb ellátást is. Az ősszel, nagy mennyiségben megfagyasztott termékeket a napokban nylontasokokba. dobozokba csomagolják dolgozóink. így uborkasalátát. leveszöldséget, lecsót, valamint cukorozott gyümölcsöket szállítunk a kereskedelemnek. — Napjainkban a takarékosság egyik fontos feladata az üzemekének. A bajai hűtőházban milyen lehetőségek vannak erre? — Két területen is jelentős takarékossági intézkedés történt. Egyik a vízfelhasználás csökkentése. Saját vízmüvünk van, s az évi vízfelhasználásunkat 15—20 ezer köbméterrel csökkentjük. Egyrészt úgy, hogy a jéggyárban használt olvasztóvizet nem engedjük a lefolyóba, hanem egy rendszerbe cirkuláltatjuk, és újra felhasználjuk. A borsótisztításnál az utolsó mosáskor lecsorgó, csaknem szennyezésmentes vizet újra hasznosítjuk az első mosásnál. A másik a fűtőolaj-megtakarítás. A főzőberendezéseket automata gőzszabályozóval láttuk el, s így nem lesz pazarlás, s az eddiginél kevesebb vízgőzt kell használnunk. Ezenkívül a kazánok meleg füstgázait egy hőhasznosító kazánon vezetjük keresztül, ahol vízelőmelegítes történik. Az itt" előmelegített vizet vezetjük be a gőzelőállitó nagy kazánjainkba. Ez utóbbi két módszerrel várhatóan 10—12 tonna fűtőolajat tudunk megtakarítani — mondotta Ozorai János. Cs. I. Gondolatok az Irányelvekről Lapunk január 19-i számában cikket közöltünk a fenti címmel. Ebben többek között a művészek valóságismeretéről, munkás—művész kapcsolatokról, a felnőttoktatásról, valamint a pedagógusok megbecsüléséről és a munkásművelö- désrői szóltunk. Az irányelvek közművelődési vonatkozásaival foglalkozó mostani cikkünkben néhány más időszerű kérdésről írunk. ' A kispolgári szemlélet ellen Amikor az Irányelvek leszögezi, hogy „határozott harcot kell folytatni az eszméinktől idegen polgári, kispolgári szemlélet ellen”, akkor akaratlanul is arra gondolunk: manapság még bőven akadnak emberek, akik a társadalom ügyét a maguk szűk, kis — korlátok közé szorított — szempontjai alapján nézik. Vagyis: az ilyeneknél nem az dominál, hogy a közösség sorsa, élete, jövője milyen, hanem ellenkezőleg: az, hogy mennyire áll jól a „saját szénájuk”, milyen mértékben részesülnek ők maguk a társadalom áldásos juttatásaiból. Ez az érem egyik oldala. A másik: hogy egyesek elfelejtik a művelődés, az eszmei tisztánlátás, a fejlettebb ízlés fontosságát és megrekednek a múltbeli követelményeknél, a régebbi kívánalmaknál. És mit tehetünk ez ellen? Többek között azt, hogy rendezzünk vitát, előadást a hasonló témakörökban. Ha ezekre sikerül megfelelő közönséget is toborozni, akkor nyert ügyünk van. Agitáció, propaganda Az Irányelvekben ez áll: „Az agitációs és propagandamunka... megyarázza az eseményeket sokoldalúan, összetettségükben és arra törekedjék, hogy a jelenkor folyamatait, azok összefüggéseit minél szélesebb körben megértsék.” Bács-Kiskun megyében is számottevő eredményről számolhatnak be az illetékesek ilyen tekintetben. íme, a sok-sok példa közül egy: Néhány esztendő alatt a Kossuth Kiadó megyei kirendeltsége jó munkájának következtében legalább hatszorosára növekedett a párt- és politikai irodalom terjesztése. Ebben a fontos munkában különösen Jánoshalma, Szabadszállás, Solt, Tiszakécske és Soltvadkert párt- szervezetei mutattak példát. A legutóbbi, most folyó téli politikai könyvhetek sikere, az egyes Kossuth-kiadványok iránti érdeklődés elevensége bizonyítja: nemcsak kampány ma már a politikai és pártirodalom terjesztése. KONGRESSZUS Az eseményeket magyarázni Lehet-e szebb és fontosabb feladata és célkitűzése a közművelődésnek általában annál, mint hogy a rendelkezésre álló eszközökkel magyarázza az embereknek, a dolgozóknak a világ és a mai társadalom összefüggéseit és folyamatait? Ugyanis, ha ez sikerülne, akkor közelebb kerülnénk ahhoz a nagyon áhított célhoz, hogy a társadalom valamennyi tagja emelt fejjel és öntudatosan vegyen részt a szocializmust építő munkában. Nézzük közelebbről: mi is kell ahhoz, hogy ezt elérjük? Többek között be kell mutatni sokaknak a társadalmi építés legjobb eredményeit. A filmvetítésekkel egybekötött tájékoztatókon, ismeretterjesztő előadásokon például. Ha ezt a célt szem előtt tartjuk, akkor feltétlenül szaporítani kell a gazdasági változásokat, technikai és tudományos kísérleteket, kutatásokat bemutató, ismertető előadások számát. Az ilyen jellegű előadássorozatok és tanfolyamok erősítésére is törekedni kell. Az Irányelvek ezzel összefüggésben arra is ösztönzi a közművelődési munkában résztvevőket, hogy saját hazánk eredményei mellett a szomszédos, szocialista országok gazdasági-társadalmi- politikai sikereikről is számot adjanak az érdeklődőknek. Az Irányelvek e nemes célkitűzést tömören fogalmazza meg: „Tartalmasabbá kell tenni a szocialista országok eredményeinek hazai és nemzetközi propagandáját.” Ezekben a hetekben, hónapokban, amikor több baráti ország is a felszabadulás 30. évfordulóját ünnepli, különös fontosságot kap a fenti állásfoglalás. Olvasás, művelődés „Érjük el, hogy mind többen folyamatosan művelődjenek, vegyenek részt általános és szakmai oktatásban, továbbképzésben, önképzésben.”. Ezeket a lényegbe vágó sorokat is az Irányelvekben olvashatjuk. Sokan erre azt mondanák: miért kell ezt hangoztatni, hiszen a valóságban éppen eszerint történik minden? Sajnos, nem egészen így van. Mert igaz — megírtuk ezt többször is —, hogy egyre többen olvasnak, de azt is igaz, hogy az olvasók nagyobbik része falun és városon egyaránt a gyerekekből és a nyugdíjasokból kerül ki. Nem egy helységet, könyvtárat ismerünk, ahol beiratkozott olvasók között hatvan, hetven, sőt nyolcvan százalék tanuló, vagy az idős ember. S az is igaz, hogy kiugró szép példáit látjuk az egyéni könyv- vásárlásnak, mégis: azt sem lehet elnallgatni, hogy egyes jólkereső emberek elhanyagolják a könyvek általi művelődésüket. E gondolatmeríet, szűkre szabott fejtegetés végén talán nem fmelesleges ide írni az Irányelvek egyik tartalmas, szép mondatát, mely így szól: „Társadalmunk olyan színvonalú és hatású ideológiai, kulturális és közművelődési tevékenységre tart igényt, amely tudatosabban alakítja szocialista irányba az emberek gondolkodását, eszmevilágát.” Nem hinnénk, hogy a fenti szavakhoz bármit is szükséges lenne hozzátenni. Varga Mihály Napfénytárolók a Tiensan-hegységben A Tiensan-hegység állandóan hósapkát viselő, északi csúcsainak közelében található tófűzér titkát fejtették meg kazah hjdrogeológusok. Ezek az alpesi magasságban levő víztárolók már régen foglalkoztatják a szakembereket, mert nyáron a hőmérsékletük eléri a 43 Celsius-fok meleget is, s télen sem csökken sokat. Feltételezték, hogy a tavak föld alatti hőforrásokból nyerik a meleget, de ezt később megcáfolták. A további kutatások során kiderült, hogy rendkívül magas a víz sótartalma: több mint 200 gramm literenként. Az ilyen oldatok viszont erőteljesen tárolják a nap hőenergiáját. Másik érdekességük, hogy noha forrásokból táplálkoznak, mégis sósvizűek mert a medret képező sórétegből telítődnek. (APN — KS.) Édesvíz a sivatagban Nyugat-Kazahsztánban a Barkin-sivatag futóhomokját az elmúlt tél legvadabb téli förgetege sem mozgatta meg. Korábban a sokszor 3 emelet magasságig emelkedő homokdombok évente 30(1 méteres távolságot is megtettek. Most az erdősávok segítettek megkötni a 20 hektáros sivatag homokját. A helyi kutatók érdekes jelenségre figyellek fel, amely új adatokkal gazdagította ismereteiket a sivatagi növények életéről. Kiderült, hogy sok növény a vándorló homokbuckákból szerzi a nedvességet. Ezek ugyanis, mint a szivacs, magukba szívják a légköri csapadékot, és a hóiét. A nedvesség a homokdombok közötti mélyedésekben kis mélységben édesvízmedencéket alkot. A fák is ebből szerzik a szükséges nedvességet. (APN — KS.) SZILVÁSI LAJOS (56.) Mindjárt ebéd lesz. Beme. gyek a szobámba kezet mosni. Négy lépés hosszú, három lépés széles cella. Tavaly halt meg a gazdája. Itt maradt az ágya, ami jóformán az egész helyiséget elfoglalja, meg a szekrénye, amitől aztán oly kevés lett a hely, hogy jóformán mozdulni se lehet. De nekem jó ez, nagyon is jó. A szekrényben foglal helyet praktikusan beépítve a kis mosdó alkalmatosság. Leöblítem az arcom, a kezem, helyreállítom a zubbonyom, és indulok ebédelni. Amint kinyitom az ajtót, csepp híján beleütközöm Olgába, ö is most lépett ki a szobájából, amely szomszédos az enyémmel. Rám mosolyog: — Maga is éhes? — kérdi. — Én nem értem, folyton éhes vagyok. Ez a hegyi levegő teszi, nem gondolja? — Bizonyára... — bólintok. Irigylem ezt a lányt. Olyan kiegyensúlyozott, amióta itt vagyunk a kolostorban, hogy csak irigyelni tudom érte. Talált egy pianínót, amelynek meghalt a gazdája — aki. egyébként valamikor az én szobámat is lakta —, s ez a hangszer elég a boldogságához. Szojkával felhangol- ták, s azóta Olga újra rendszeresen gyakorol. Magam elé engedem a folyosó fordulójában. Hosszú, friss léptekkel halad előttem az ebédlő felé. Felsőtestén szoros pulóver, arhely rásimul egyenes vállára, vékony, de izmos derekára. Szoknyája is testhezálló. Elárulja. hogy szép vonalú a csípője. Furcda, hogy ott, a Zorkóczy- kúriában nem vettem észre, mennyire csinos ez a lány. A folyosó egyik ablakán bevág a nap. A lány éppen belelép a sárga kévébe. Egy pillanatra egészen elönti a fény. Szinte fehéren csillog skandinávszőke ha, ja, amit mióta itt vagyunk a kolostorban, többé nem köt össze szalaggal a nyakszirtjén, hanem szabadon hagy a vállára hullni. És valami alig érezhető levendulaillat jár a nyomában ... Bent az ebédlőben mór együtt ül minden felnőtt. (A gyerekek odalent esznek a földszinten.) Jókora tálakban gőzölög az asztalon a leves. Meg kell hagyni, egyszerű a menü mindennap, de ezen mi úgysem akadunk fel. Aki egyszer megjárta a frontot, örül, hogy mindennap meleg ételt tálalnak eléje. Zuárd atya már ott áll az asztalfőn. Az asztal két oldalán az öreg papok. Egy hónapja vagyok itt, de jóformán alig tudom megkülönböztetni egyiket a másik-' tói. Mivel megszaporodtak velünk, civilekkel, nincs hangos imádkozás evés előtt. Mindenki maga elé bámul néhány pillanatig. aztán leülünk, ki-ki a megszokott helyére. Az én helyemet — mivel én vagyok a rangidős a katonák közölt — Zuárd atya mellett jelölték ki. Olga az asztal túlsó végén ül Gaszton oldalán. Gaszton most kínálja a kenyeret a lánynak. Olga kedvesen bólint, aztán azzal viszonozza Gaszton figyelmességét, hogy ő tálal levest az orvosnövendéknek. Rajtuk kívül még Szojka és Simon Pisla eszik itt, az ebédlőben. Szojka azért avanzsált, mert mióta itt van, ő a kolostor műszaki főnöke. Megjavította az ócska petróleumlámpákat, a kápolna orgonáját is, meg Zuárd atya telepes rádióját. Érthető módon vált tekintéllyé. Jogos, hogy itt üljön az úri asztalnál — gondolta nyilván Zuárd atya, én meg helyeslem, hogy igv történt. Szojka nélkül sohasem értünk volna el idáig. Amit az úton dolgozott, fáradt értünk ... Szótlanul kanalazzuk a levest. Aztán Pista töri’ meg a csendet. Itt ül velem, szemben Zuárd atya másik oldalán. Halkan referál a déli hírekről. A szovjet erők Pest alatt állnak. Északon elérték Hatvant. Súlyos páncélosütközet folyik Ceglédnél. Minden pillanatban várható, hogy délen az oroszok átlépik a Dunát és a Drávát. Az északi hadműveleteket és a Duna menti mozdulatokat összevetve világos, hogy Budapest bekerítésére törekednek. — Márpedig akkor nekünk is... — folytatja Pista, de én itt közbevágok: — Majd ebéd után megbeszéljük, jó! — figyelmeztetem a szememmel. Pista minduntalan elfeledkezik róla, hogy az öreg papok tudomása szerint mi kormányhű katonák vagyunk, nem pedig szökevények. József most hozza a második fogást: babfőzelék'sült szalonnával. Lerakja a tálakat, s mindjárt felpakolja a tálcára a leve- sesedényeket. öreg ember József, lehet úgy hatvanéves, de meglepően keményen tartja magát. Széles vállú, csontos arcú magyar, álián ferencjózsef-szakál- lal. Busa szemöldöke atett élénk, figyelő szempár. Tiszta szem. Rokonszenves. Gaszton és Olga halkan beszélget az asztalvégen. Aztán Gaszton ideszól nekem: — Délután megvizsgálom a gyerekeket. Bólintok. — Olga segít majd ... Erre is bólintok. Hadd lelje kedvét Gaszton. A gyerekek úgyis egészségesek, legfeljebb vérszegény némelyik. Zuárd atya mosolyog erős sasorra alatt: — Hevesen udvarol a fiú — int Gaszton felé a szemével. — Az — mosolyodik el Pista is. — Tegnap is bemegyek ide a szomszédba — int a dohányzó felé. — A lány zongorázott, Gaszton meg úgy ült mellette, mint akit megbabonáztak. Bámult tá- tott szájjal a lányra... Igaza van. Mikor csinálja, ha nem most, amikor fiatal? — Átnyúl elém, és kivesz egy darab kenyeret a fonott kosárkából. Én nem szólok semmit. Észrevettem már, hogy Gaszton foly" ton ott lebzsel Olga körül. Mit mondhatnék? Igaza van. Olga csinos lány, Gaszton is szemre- való fiú. Miért ne? Ide vagyunk zárva az isten háta mögé, egy kolostorba... Mit csináljanak? Valahogy agyon kell ütni az időt. Olga most feltekint a tányérjából. Rám pillant. Eddig Gasz- tont hallgatta, és mosolygott a fiú szavain, de most, hogy észrevette az én szemem, elkomolyodik. Elfordul. Mit csináljak? Nem kedvel. Szigorú, s talán néha durva is voltam hozzá az úton. Igen... Elszoktam már tőle, hogyan kell finom kisasz- szonyokkal bánni. Megsértődött. Ez legyen a legnagyobb bajom. Ez a babfőzelék mindenesetre igen jó. Már nyúlnék, hogy niég egyszer vegyek belőle, de időben észreveszem, hogy Pista már oda is húzta maga elé a tálat, hogy kiszedje a maradékot. Gyorsan visszafogom hát a mozdulatomat. Jobb is, ha nem eszem sokat. Jéghideg, kristálytiszta víz áll előttem a kancsóban. Ez a víz a kolostor egyik legnagyobb kincse... — bizonyára így írnák, ha bédekkert csinálnának a vidékről. Hatvanméteres kútból szivattyúzzák fel. Folyékony briliáns. Nagyot húzok belőle. Ha valakinek elmondanám, mennyire élvezem, milyen tudatosan élvezem ezt az életet itt a rendházban, bizonyára kinevetne, vagy legalábbis azt mondaná, hogy epikureistának csaptam fel. Hát nem is mondom senkinek. De igenis, erővel élvezek mindent, ami jóhoz hozzá tudok jutni. Még egy pohár jó vizet is ... Addig élvezem, amíg módom van rá. Ha egyszer úgy alakul a helyzet, úgyis tovább kell állnunk. Amint közelebb ér a front. Akkor ... Nem, most nem gondolkodom ilyesmin. Ha jóllakott az ember, ne törje a fejét közönséges gondokon. — Egészségetekre... — bólintok Zuárd atya felé. — Neked is ... — biccent az öreg pap. (Folytatjuk.) l
