Petőfi Népe, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-28 / 50. szám

t 1975. február 28. • PETŐFI NÉPE • 5 TANYAI GYEREKEK, AZ ÉPÍTŐIPAR, A DIÁKOTTHON-MOZGALOM A közösség cselekvő támogatásával A sorozatot csak átmenetileg szüneteltetjük: amíg valamennyi külterületi felsőtagozatos gyerek nem leap szakrendszerű oktatást, időszerű téma. A cikkeinkben érintett ügyek összegezésére három megyei ve­zetőt kértünk. Az iskolák körzetesítése — 1959-ben dolgozta ki a mi­nisztérium a körzetesítési irányel­veket. — kezdte nyilatkozatát Tövis Ferenc, a megyei tanács művelődésügyi osztályának he­lyettes vezetőie. — Tizenöt-tizen- nyolcezer tanyai gyerek szakrend­szerű oktatásáról kellett gondol­kodnunk. Közülük mintegy négy­ezren naponta utaztak, a többiek helyenként 10 kilométert gyalo­goltak. Az 1959/6C as tanévben Duna- patajon avatták fel az első álta­lános iskolai diákotthont. Példá­jukat mások is követték. Elsősor­ban meglevő, korábban más cé­lokra használt épületek átalakítá­sával igyekeztek a külterületi gyerekek sorsán könnyíteni. Az első, általában kollégium néven ismert intézmények létesítéséhez, fenntartásához a megyei tanács tekintélyes támogatást nyújtott. A nőtanács javaslatára Izsákon építettek először új diákotthont. A költségeket részben központi, részben megyei alapokból fizet­ték. Erőfeszítéseink ellenére a körzetesítési tervet a 60-as évek végéig csak 50 százalékosan sike­rült teljesíteni. Más. földrajzilag kedvezőbb adottságú megyékben fele ennyi energiával rendezték a hátrányos helyzetű gyerekek ta­nulási körülményeit. A IV. ötéves tervben, a gazda­ságirányítás új rendszerének be­vezetésével megszűnt a járási tá­mogatás lehetősége, a további fej­lesztés nehézségekbe ütközött. Két­ségessé vált, hogy a megyei ta­nács 1969-ben elfogadott határo­zata szerint 1980-ra. a tervezett időre a körzetesítés Bács-Kiskun megyében befeiezhető-e. Autóbusz? Kollégium? A Hazafias Népfront, a KISZ megyei bizottsága és a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsa a társa­dalom segítségét kérte. A Petőfi Népe 1971. szeptember 21-i szá­mában tíz. és tízezren olvashat­ták: „Kérjük és várjuk a társa­dalom segítségét, a kollektív és egyéni hozzájárulást e nagy fel­adat megoldásához Hisszük, hogy ezzel elősegíthetjük a tanyai gye­rekek művelődési körülményei­ben meglevő különbségek gyor­sabb megszüntetését..A felhí­vás a tanyai iskolák villamosítá­sát is szorgalmazta, teljes siker­rel Az OTP 597—500-as számlájá­ra gyorsan gyűltek a forintok. Az akció országos üggyé vált. Dr. Ortutay Gyula vezetésével meg­alakult a kollégiumi alap felügye­lő bizottsága. Majsán, Kiskunfél­egyházán már működik az új Cselekvő támogatást! rozatainkban kialakított összké­pet. Véleménye szerint a műve­lődési beruházásoknál adódó ne­hézségek összefüggnek a megve építőiparának gondjaival: — A kulturális jellegű építke­zések kissé ^-háttérbe szorultak. Miért? Az iskolák, művelődési otthonok, óvodák egyedi létesít­mények. Igényes, szakszerű belső kivitelezést követelnek. A lakás- építkezéseknél sokszor ismétlődik ugyanaz a feladat, van idő, mód a technológia tökéletesítésére, a legjobb munkafogások elsajátítá­sára. Az ipari létesítmények igényszintje — a szellemi és fizi­kai munka jellegét tekintve — valamivel alacsonyabb. A tény megállapítása kevés, bi­zonyos módosító intézkedések szükségesek. A bócsaihoz hasonló elmaradás, határidőcsúszás sajnálatos egye­di eset. Az eredeti határidő le­járta után két hónappal a keceli vállalkozó a munka egyharmadát számlázhatta. Meggyőződtem arról, hogy a beruházási vállalat körültekintően alkalmazza a célszerűségi és gaz­daságossági szempontokat, tehát közreműködésük hasznos. Átdol­goztatták a Kisszállásra tervezett diákotthon tervét. Noha az ere­deti 50-ről 60-ra növelték befo­gadó képességét a költségek csök­kentek. A jövőben következetesebben számon kell kérni a kialakult határidőket, ütemeket, valamennyi közreműködőtől. Ennyit remélhe­tünk. ,A Kiskunhalasi Építőipari Vállalattal máris sikerült szerző­dést kötnünk az új iskolára és kollégiumra. A határidők minden érdekeltet „hajtanak”. Gera Sándor, a megyei pártbi­zottság osztályvezetője a diákott­hon-hálózat további fejlesztésé­nek szükségességét hangsúlyozza: — A mozgalomnak óriási sze­repe van közoktatáspolitikánk megvalósításában. Szélesebb ér­telemben fölfogott közművelődési hatása is kedvező. Meggyőződésem, hogy a külte­rületi felsős diákok szakrendszerű képzésének mindkét útja megfe­lelő. Esetenként, körültekintően kell eldönteni, hogy melyik mód­szert választják. Vállalják-e a na­ponkénti utazás fáradalmait, vagy a diákotthon létesítésének, fenn­tartásának a gondjait, költségeit. Ügy vélem, hogy továbbra is szá­míthatunk a munkahelyi közös­ségek cselekvő segítésére, támo­gatására. Ismeretes, hogy eddig milyen sikereket értünk el. elsősorban a társadalmi összeíogás révén. A hatúskörileg illetékesnek azonban nagyobb erőfeszítéseket kell ten­ni azért, hogy a negyedik ötéves terv időszakára tervezett bővíté­sek rhegvalósuljanak. Olyan hely­re kell ezeket telepíteni, hogy szerepük betöltése után a közok­tatás, közművelődés céljait szol­gálhassák. Szeretném fölhívni a figyelmet a külterületi általános iskolák alsótagozatos tanulóinak az okta­tásában és nevelésében nagy je­lentőségű magnós órákra, A mos­tani kísérletek tapasztalatainak tudományos igényű összegezése után kerülhet sor a szélesebb k°- rű terjesztésre Az OTP 597—500-as számlájáról Végezetül felhívjuk a figyelmet az OTP 597—500-as számlájára, melyre az utóbbi időben lénye­gesen kevesebben fizettek be ki- sebb-nagyobb összeget a koráb­binál. A lakosságtól alig-alig ér­kezett egyéni hozzájárulás. Az üzemi közösségek közül a lajos- mizsei Vízgép Vállalat, az Észak- Bács megyei Vízmű Vállalat, a bajai Cementipari Vállalat, a majsai drófonatgvár. a mezőgaz­daság területéről a Halasi Állami Gazdaság dolgozói segítették fo­rintjaikkal a közoktatási program teljesítését Sajnálatos, hogy a befizetők kö­zött elvétve találunk mezőgazda- sági termelő- és szakszövetkeze­tei. A zárszámadások idején gon­doljanak a tanyai gyerekek és a közös gazdaságok jövőjére! Elvárható, hogy a beruházók az eddiginél kicsit nagyobb bizalom­mal igényeljék, támogassák az önkéntes főiskolás, egyetemista munkavállalókat. A tanyai diák­otthonokért ledolgozott órák haszna kétszeres. Enyhíti a mun­kaerőhiányt. a résztvevőknek egy életre szóló élményt és leckét ad- közösségi felelősségtudatból. Heltai Nándor • Az izsáki diákotthon ,kis régészei. diákotthon, a bócsai. kisszállás} és a lajosmizsei is belátható időn belül elkészül. Az eddigi tapasztalatok, vala­mint a takarékossági intézkedések arra ösztönözték osztályunkat és az ügyben érdekelt társszerveket, hogy vizsgáljuk felül a korábban gondos felmérések alapján össze­állított terveket. Annyira meg­gyorsult a városiasodás üteme, hogy nincs értelme kisebb faluba telepíteni tanyai diákotthont. A külterület lassú elsorvadása és egyéb okok miatt ezeket csak 5— 15 évig hasznosíthatják. Kis tele­pülésen szinte bizonyos, hogy üre­sen maradnának az épületek. Vá­rosokban és egy-két erősen urba- nizálódó nagyközségben ezek a közművelődés, a közoktatás más feladatait szolgálják, majd ha tel­jesítették eredeti feladatukat. Hamarosan megkezdik a 216' gyerek befogadására alkalmas ha­lasi diákotthon építését, a kecs­keméti kialakítását. Ha ezek elkészülnek, csaknem 3000 diák kap kényelmes helyet ezekben az intézményekben. Szá­mításaink szerint még néhány- száz gyerek szakrendszerű oktatá­sáról kell gondoskodni. Iskolabu­szok beállítását tervezzük. A mó- riegátiak például maguk is ezt kérték, a Szánkon építendő kollé­gium helvett. Az elkövetkezendő időszakban tantermek építését is szorgal­maznunk kell. Néhány új diákott­hon körzetében egészségtelen zsú­foltság alakult ki. A határidők, határidők! Csányi Sándor, a Bács-Kiskun megyei Beruházási Vállalat fő­mérnöke reálisnak tekinti a so­(Pásztor Zoltán felvétele.) ÚTTÖRŐÉLET — Nagyon szerettem úttörő lenni — mondta nemrég egy if­jú pedagógusjelölt. — Tinédzserkorom legnagyobb élménye volt az úttörőmozga­lom —, szögezte le egy középis­kolás kislány. És végül egy ta­nyai fiú véleménye: — Gyermekkorom nagy élmé­nyeit az úttörőmozgalomban sze­reztem. Velük táboroztam, vet­tem részt vetélkedőkön, külön­bőzé tanulmányi versenyeken. Sokszor eszembe jut, mennyire fontos volt számomra minden, ami abban a nyolc esztendőbe belefért. Így nyilatkoznak —, szinte ki­vétel nélkül — a különböző is­kolákban továbbtanuló vagy dol­gozó KISZ-fiatalok. Szavaik nyo­mán kirajzolódik, hogy tulajdon­képpen egy kicsit folytatni is sze­retnék amit akkor abbahagytak. * A kecskeméti úttörőházban rendszeresen találkoznak azok a KISZ-fiatalok, akik ifivezetők Valamelyik úttörőcsapatnál, Raj­vezetőként, rajvezető-helyettes- ként, őrsvezetőként tevékenyked­nek legtöbbször hajdani iskolájuk­ban. Közülük kerülnek ki azok is, akik társaik munkáját ellen­őrzik, további ötleteket adnak a munkához. Mindössze ötvenen vannak, mégis nagyszerűen vég­zik a feladatot, úttörőcsapatok­nál. Az ifiklubon kívül a Nyolcadi­kosok Baráti Köré-nek tagjai is hasonló feladatra készülnek. Az elmúlt napokban látogattuk meg őket. Mintegy harmincán járnak a hetenként megtartott foglalkozásokra, ahol Hegedűs Mariann tanárnő vezetésével is­merkednek a klubok feladatai­val, azok szervezésével, az is­merkedési bemutatkozási formák­kal. Látogatásokat tesznek külön­böző intézményekbe, megtekin­tik a soron levő tárlatokat, kiál­lításokat is. Minden foglalkozáson tulaj­donképpen egy dologra készül­nek: ha alkalmasak lesznek rá, akkor ők is ifivezetők lehesse­nek! Az egyik klubtag, a Petőfi iskola nyolcadikosa, Makáry György ezt így fogalmazta meg: azt szeretnénk, ha ezek a' talál­kozások ajánlólevelet jelentené­nek nekünk a KISZ-be! Igen, a KISZ-be, mert ifivezetők is csak azok lehetnek, akik tagjai a kommunista fiatalok szerve­zetének. Bizonyára valamennyien tud- •játok, hogy a KISZ-be való felvételt a Kilián-kórökben való részvétel előzi meg. Itt ismer­kedhetnek meg az úttörőmozga­lomból kikerült fiatalok a moz­galom céljaival, feladataival, munkastílusával. Azután a Ki- lián-próba sikeres letétele után dönt csak az alpszervezet a fel­vétel ügyében. . Természetesen figyelembe veszik az úttörő- mozgalomban végzett munkát, illetve a csapatnál továbbra is tevékenykedő fiatalok kérelmét. Akik pedig „Kiváló úttörő­munkáért" kitüntetéssel rendel­keznek, a Kilián-kör ajánlása nélkül is felvehetők a KISZ- alapszervezetbe! Bizonyára va­lamennyien érzitek mennyi elő­legezett bizalmat jelent ez a le­hetőség: akik az úttörőmozga­lomban kiválóan dolgoztak, mél­tók arra, hogy mielőbb tagjai legyenek az ifjúsági szövetség­nek! Kecskeméten mintegy százöt. ven fiatal vállalta az ifiveze­tés megtisztelő, de nehéz felada­tát. Természetesen több jelent­kezőt is foglalkoztatni tudnánk az úttörőcsapatoknál. De csak jól képzett, politikailag tájékozott, mozgalmi munkát szerető és értő fiatalokat várnak! Azoknak a pajtásoknak, akik kedvet éreznek ilyen tevékeny­séghez, szívesen dolgoznának út. törőcsapatban, keressék fel ezzel a kívánságukkal csapatvezetőjü­ket. Minden bizonnyal támogatja elképzelésüket, ha alkalmasnak látja őket ilyen feladatok el­végzésére. Rejtvényfejtőknek A kisdobosoknak közült rejtvény helyes meRfejtéS'e. Eger. Veszprém, Gulliver. A helyes megfejtők a Búvár­sorozat Madarak. Illetve Vadvirágok című kötetét nyerték: Navrattl Mária, Dunaveose; Vékony Katalin, Tázlár; Radva Márta, Kecel: Kollár Erzsébet, Kelebla; Tóth Márta, Kecskemét. Ola­jos Norbert kecskeméti pajtásnak rendkívül szépen megoldott — és ki­vitelezett — megfejtésért Kisdobos Évkönyvet postáztunk. Selmeci Katalin Új óvoda Miskolcon • Miskolcon, az összekötő . városrészben kétszáz személyes óvodát építettek. A játékokkal, szemléltető eszközökkel gazdagon felszerelt óvodában tizenhat óvónő és nyolc dajka foglalkozik a csöppségekkel (MTI — fotó: Érczi K. Gyula felv. — KS.) SZIL VASI LAJOS (77.) Nem akarom elrontani a kedvét. S ha őszinte vagyok ma­gamhoz, én se bánom, hogy le­gyen némi változatosság. Sokkal jobban esik úgy inni, hogy mu­zsika is szól az ember fülébe, mint csak szimplán, magának az italnak a kedvéért... — Rád bízom — bólintok. — Benne vagy, Pista? — Persze... — Pista az órájá­ra néz. — Gaszton, te követke­zel őrségre. Eriggy, vedd fel a köpenyedet. Hideg lesz kint a falon... — Én mikor következem? — kérdem Pistától. — Estére kerülne rád a sor, de te úgyis elfáradtál... — Nem tesz semmit — rázom meg a fejem. — Ha rajtam a sor, akkor én jövök. Ne túlozzátok el a dolgokat... Este kiállók a falra. Gaszton Olgára néz. Azt várja, hogy a lány is vele menjen, de Olga nem mozdul a fától, ami­hez támaszkodik. Pista viszont Gasztonnal tart. Nincs kedvem kettesben itt maradni a lánnyal. De ha a fiúk után indulok, az is rosszul fest. Zavaromban szólok Pista utálj: — Mondjad már meg odabent, hogy nem ebédelek ma ... Eltel­tem a reggelivel... — Jó — pillant hátra futólag. — Majd Hegedűs átveszi a por­ciódat ... — Egészségére... — mondom erőltetett nevetéssel. Nem értem a dolgot: nagyon kényelmetlen most itt maradnom Olgával. Miért nem ment Gasz­ton után? Jobban tette volna... Pista becsapja a kertajtót. Ketten maradtunk. Olga még mindig a fát támasztja. Érzem, hogy engem néz. Feléje fordulok. Nem zavarja. Állja a tekintetem. Most illik mondanom valamit, bármennyire nehezemre esik is. Akaratlanul felteszem a lábam a pad lapjára, ahogy az előbb Gaszton állt itt. — Köszönöm — mondom hal­kan —, hogy rendbehozta a ru­hámat ... Kis hallgatás után szólal csak meg: — Szívesen. Csönd. Nézem a csizmám' fé­nyes orrát, s nem jut eszembe semmi, amit mondhatnék neki. Igazán lehetne benne annyi jó érzés, hogy szóljon. Láthatja, mennyire kényelmetlen nekem ez a helyzet. De nem szólal meg. Nézem a csizmám orrát, s köz­ben tudom, hogy Olga engem fi­gyel. Ha nem pillantok fel. hülyé­nek fog gondolni. Nem viselked­tem úgy, akár egy tacskó, Gasz­ton sokkal talpraesettebb ... Felnézek, összeakad a pillan­tásunk Nyugodt, hűvös a tekin­tete. Sötétkék a szeme. Sűrű, visszakunkorodó mindkét szem­pillája. Tudom, hogy várja: szó­laljak már meg. És én nem tu­dok mit mondani. Ugyanolyan zavart érzek, mint egykor kis­diák koromban, amikor valame­lyik diákbál után összetalálkoz­tam a kislánnyal, akit az illemnél többször táncoltattam előző este a bálon. Akkor is éreztem, hogy szólnom kellene, meg kellene állítanom egy-két szóra, de za­varomban még a köszönésem is oly félszegnek sikerült, hogy na­pokig szégyenkeztem miatta... Ugyanez az érzés piszkál most is .. . De végre megszólal Olga. Gúnyoros a hangja: — Miért van zavarban, Türr főhadnagy úr? — Szemében ott csillog nagy-vidáman a tudat, hogy fölényben van velem szem­ben. Ugyanolyan taknyos hozzám mérve, mint Gaszton, s nem átallja éreztetni velem, hogy ki­nevet magában. Bosszúság önt el. Pillanatok választanak el attól, hogy elpiruljak. De miért? Mi­csoda hülyeség! Suta kölyköt csi­nál belőlem? Igenis, állom a tekintetét. Kö- lyöklány végeredményben. Csak­nem négy esztendővel fiatalabb nálam. Amikor én annyi idős voltam, mint most ő, már jófor­mán útrakeltem a frontra. Farkasszemet nézünk? Jó. Én kibírom. Nézem a szeme íriszét. Sötétkék. Szép szem. Mint... igen, olyan, mint... Hirtelen támad az ötletem. Kedves leszek hozzá. Melyik nő­nek nem esik jól, ha szépet mon­danak neki? Kimondom: — Most vettem észre... a ma­ga szeme olyan, mint a gyöngy­ház ... Lassan kitágul a pupillája. Tekintetéből eltűnik a gúnyo­ros árnyalat. Nagyon komoly és nagyon szelíd lett egyszerre a szeme. És igazán olyan, akár a gyöngyház. Töri a fényt. Mozdulatlanul áll elöltem. Mintha kérdezni akart volna valamit. De csak addig jutott el a szándékban, hogy apró lélegze­tet vegyen a szóhoz. Gyöngyház. Furcsa érzés vibrál bennem. Zavarral vegyes izgalom, s egy­fajta türelmetlenség, aminek nem érzem okát. De ez a belső zson­gás, ami egyszerre eltölt, arra •kényszerít, hogy újra megszólal­jak, és kérdezzek: — Miért nem várta meg az éj­jel, amíg beérünk az ebédlőbe? Hallgat. De nem fordítja el ró­lam a szemét. Csönd. Ám ennek a némaságnak most — különös módon — nincs feszültsége. In­kább .. . mintha .oldódna az a fe­szültség, ami eddig közöttünk vibrált. Megborzong a lány: — Olyan maga — szólal meg —, mint ez. az időjárás. Nem értem. Hozzáteszi: — Nincs hideg, mégis rneg le­het fázni tőle ... — Miért nem felel arra, amit kérdeztem ? Most én érzek fölényt vele szemben, s jólesik, hogy végre egyszer én vagyok az erősebb. Miért nem szól? Miért hallgat? — S amíg a kérdéseket variálom, hallom, hogy támadó a hangom. Nem néz rém. A földbe dugott rózsa töveken jár a tekintete. Is­merem ezt a hallgatást. Voltam már én is így.. Valamikor ré­gen, amikor még megdideregtem, ha este az utcán átvilágított a lámpák fénye a lányok szoknyá­jának selymén. Akkoriban én is sokat hallgattam így. Tisztaság, rontatlanság volt a hallgatásaim mélyén. Nem tudtam még nőkről, akikkel csak egy éjszakára fek­szik le az ember... Most lassan újra felém fordul a lány szeme. Megrezzen a pillá­ja, amint összetalálkozik a te­kintetünk. Erőlködve felel: — Az is sok... — és hirtelen el harapja a mondatot. Érzem a hangsúlyán, tétova te­kintetén, mit akart mondani. Nem pirul el, de az enyémnél kevésbé értő szem is észrevenné nagy-nagy zavarát. Nem tudok örülni a zavarának. Magam is elbizonytalanodom az arckifeje­zésétől, pedig egy vonása se mozdult. . Nem tudok mit kezdeni a perc hangulatával, ezzel az egész helyzettel, amibe keveredtem. Amibe voltaképpen kevertem magam. Miért beszéljen? Tud­nom kell, amit mondhatna. Gonoszság volt tőlem, hogy annyi energiát feltételezzek, amennyi ilyenkor mondható sza­vakhoz kell. Hirtelen sarkon fordul, és hosszú, szép lépteivel elsiet a kertajtó felé. Mozdulok, hogy a njyomába eredjek. Aztán mé­gis .. maradok. Nem is nézek utána. Hallom, ahogy csapódik a kertajtó. Bámulom a csizmám orrát. Tudnom kell, amit mon­dani akart... Az ő hangján hal­lom magamban a szavakat. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom