Petőfi Népe, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-27 / 49. szám

1975. február 27. • PETŐFI NÉPE • 9 A felsőfokú központ kötelez 'Interjú Gyapai Józseffel, Kecskemét város tanácselnök-helyettesével — Kecskemét az ország 6. legnagyobb városa. Gyors üte­mű gazdasági és társadalmi változásai közismertek. Ezek alapján, s ezekkel összefüg­gésben milyennek ítéli meg a megyeszékhely szellemi arcu­latát? — A Budapest után következő "városok sorában valóban a hato­dik helyen állunk. A_ város szel­lemi arculata egyfelől tükrözi a változásokat, másfelől a maga sa­játos törvényei szerint alakítja, formálja — az itt élő és dolgozó emberek konkrét munkáján és magatartásán keresztül — a fej­lődés egész folvamatát. A mai Kecskemétnek a szel­lemi karakterét alapvetően az alkotás határozza meg. Ebben a folyamatban benne van az a progresszív szellemi hagyaték, amit megőrizni és továbbfejlesz­teni kötelesség, s ami talán a legmostohább természeti körül­mények között is életerős gaz­dasági kultúrákat hozott itt lét­re. Benne van a város két nagy szülöttének, Katona Józsefnek és Kodály Zoltánnak egész mun­kássága és az ezekhez kapcsolódó irodalmi, zenei tevékenység, az évszázadok során mindig meg­újuló népművészet és a város újkori történelmében keletkezett munkásmozgalmi hagyomány. — Jíogyan summázná a Kecs­kemét közművelődését irányító­szervező szervek legfőbb fel­adatait az elkövetkező időre? — A feladatok jó meghatáro­zásának alapvető feltétele a je­lenlegi helyzet pontos ismerete. Ehhez szüntelenül tanulmányozni kell a politikai, gazdasági, tár­sadalmi és kulturális folyamato­kat, és el kell jutni a helyes kö- , vetkeztetések levonásához. A köz- művelődést irányító valamennyi szervnek és személynek ez az egységben szemfélő magatartás, és az ennek alapján megvalósuló cselekvés az egyik legfőbb fel­adata. Ehhez figyelembe kell venni a város lakossága körében végbe ment és korábban már említett jelentős átrétegződést, az általános és szakmai műveltség növekedését, az új igényeket és szükségleteket. Alapvető tennivalóinkat az MSZMP Központi Bizottsága, il­letve a megyei és városi párt- bizottság közművelődéssel fog­lalkozó határozatai rögzítik. A feladatok között különösen fontosnak tartom a közművelő­déssel való törődés folytonossá­gát és rendszerességét. Az élet alakulása, a körülmények fejlő­dése nem részfeladatként állít­ja előtérbe a közművelődés ügyét, hanem mint az élet egészével összefüggő, sokoldalú társadalmi tevékenységet. — Felépült az új megyei művelődési központ. Ez a tény milyen alapvető változásokat eredményezhet a város kul­turális életében, az általános művelődésben? — Mindenekelőtt leszögezem, hogy nagyon örülünk az új mű­velődési központ felépülésének. Egy évvel ezelőtt hozzákezdtünk leendő feladatainak meghatározá­sához. Figyelembe vettük egyrészt az ország több városában már működő, és a mienkhez hasonló művelődési központok tapaszta­latait, a jelenlegi művelődési szokásokat és hagyományokat, másrészt a Város szükségleteit és a továbbfejlődés követelményeit. A művelődési központtól azt vár­juk, hogy a maga eszközeivel se­gítse a helyi közösségi és társa­dalmi élet fejlesztését, az alkotó- tevékenység kibontakoztatását, a tudományos és művészeti alko­tások, valamint a közönség talál­kozását. Szeretnénk, ha az in­tézmény olyan formákat és mód­szereket alkalmazna, melyek al­kalmasak a tudományos világkép kialakítására, az ismeretek aktív elsajátítására, az önművelődési igény fejlesztésére, illetve kielé­gítésére. Azt várjuk továbbá, hogy a művelődési központ szerepet vál­laljon a felnőttoktatásban, a nép­művészet ápolásában, a társas­élet pozitív szokásainak terjesz­tésében. , „ — A munkásművelődésról ma sok szó esik. Van-e ezzel kapcsolatban a városi tanács illetékeseinek konkrét terve, elképzelése? — Közismert, hogy a város munkásosztályának 70 százaléka 20 ipari üzemben dolgozik. Ezért az itt dolgozó munkások általá­nos és szakmai műveltségének emelése politikai érdek; annál is inkább, mivel a teljes városi munkáslétszám 28,3 százaléka még nem végezte el az általános iskolát. A városi tanács művelő­désügyi osztálya és munkaügyi csoportja együttesen készíti a dolgozók általános iskolai hálóza­tának bővítési terveit. Tovább folytatjuk a kihelyezett osztá­lyok számának növelését, a dol­gozók általános iskolai képzésé­be újabb iskolákat is bekapcso­lunk. 1980-ig szóló beiskolázási tervet készítünk, és számítunk az üzemek és vállalatok aktivitásá­ra, támogatására. Ebben a munkában különösen fontosnak tartjuk a szakszerve­zeti bizottságok segítségét. A Kecs­keméten dolgozó, de nem itt lakó munkások száma csaknem hat­ezer. Iskolázottságuk javítása ér­dekében együttműködünk a kecskeméti járási hivatallal. Fejlesztjük az iskolai könyvtá­rak, s bővítjük az ifjúsági klu­bok hálózatát. Szeretnénk elérni, hogy 1980-ig valamennyi 500- nál több fizikai munkást foglal­koztató gazdasági egységben ön­álló, vagy társulással létrehozott klub legyen. — Néhány intézmény (zene­iskola, könyvtár, levéltár, múzeum) mostoha körülmé­nyek között kénytelen dolgoz­ni. Tudjuk, hogy a városi ve­zetés előtt ismertek ezek a gondok. Milyen megoldásokról van szó jelenleg? — A megoldásnak két szaka­sza van. Ami a közelebbi tenni­valókat illeti, elmondhatom, hogy a felsorolt valamennyi intéz­ményről igyekszünk gondoskodni. Az Állami Zeneiskola valóban méltatlan körülmények között dolgozik. Ezért helyzetének ja­vítását elsőrendű teendőink közé soroltuk. Még ebben az évben megürül a Honvéd téri laktanya, melynek hasznosítható 1532 négy­zetméteres területét a tanács két intézménynek szánja: az egyik a zeneiskola, a másik a levéltár. Ezzel lehetővé válik a zeneisko­lai oktatás tanterem-szükségleté­nek a kielégítése, illetve a levél­tár gondjainak enyhítése. A könyvtár elhelyezésében a végle­ges megoldást csak egy új, négy­ezerötszáz négyzetméteres alap­területű megyei könyvtár építé­se nyújthatja. — A megyeszékhelyen 1000- nél több pedagógus él. Ez nagy erőt képviselhet a köz- művelődésben. Tudjak-e meg-, felelő mértékben hasznosítani a munkájukat? — Már említettem, hogy Kecs­kemét felsőfokú központ. Ezt töb­bek között húrom főiskolájával érdepielte ki és azzal, hogy a vá­ros iskoláiban több mint 15 ezer diák tanul. A pedagógusok a vá­ros értelmiségének egyharmadát képezik. Ez valóban nagy erőt je­lent a közművelődésben. Az ő munkájuk az eddigiekhez hason­lóan a jövőben is nélkülözhetet­len, Azt hiszem, helyes úton járunk akkor, amikor velük kap­csolatban azokra a találkozási pontokra irányítjuk a figyelmet, melyek a közoktatást, vagyis az iskolát összekapcsolják a közmű­velődéssel. Az iskolán kívüli közművelő­désbe!} is ott vannak a pedagó­gusok. Gondolok itt elsősorban a gyermek és ifjúsági mozgalom területén végzett tevékenységűk­re, az iskolák és a termelőüze­mek közötti kapcsolatok szélesí­tésére, a tudományos ismeretter­jesztésre, valamint a kulturális tervező és szervező munkájukra. A jó pedagógus mindig benne élt a népművelésben. Ez ma is így van. Nem. szabad viszont elhall­gatni, hogy manapság a pedagó­gusoknak igen kevés szabad ide­jük marad, s a saját továbbfej­lődésükre is kevés idő jut. Mun­kájuk megítélésénél mindezeket figyelembe kell venni; de az ed­digi eredményekre alapozva itt is tovább kell lépnünk. Korántsem használtuk ki ugyanis eddig az iskolák és üzemek közötti kap­csolatok minden lehetőségét. A városi pártbizottság köz- művelődésről szóló határoza­ta intézkedik arról, hogy az 500- nál több fizikai munkást foglal­koztató üzemekben fokozatosan függetlenített közművelődési fe­lelősöket kell beállítani. Ennek a határozatnak a végrehajtása feltétlenül előrelépés lesz. — Régóta sajátos színt je­lent az itteni kulturális élet­ben a művészet, o művésze­tek. Segítik-e és hogyan al­kotóinkat? — A művészetek személyiség- formáló hatását nagyon fontos­nak tartjuk. Ezért alapvetően ar­ra törekszünk, hogy ezeket a ha­tásokat minél több emberre ki­terjesszük. Ez határozza meg alapállásunkat. Ebből szükségsze­rűen következik, hogy erkölcsileg és anyagilag is támogatjuk az al­kotókat és a művészi értékeket. A városi tanács „Kecskemét mű­vészetéért” és „Kodály Zoltán” emlékérmet alapított, amit éven­ként odaítél azoknak, akik erre rászolgáltak. Muraközy Jánosról elnevezett festészeti ösztöndíjat alapított, s ezzel egv képzőmű­SZILVÁSl LAJOS­Appassionata • I —(76.) — Anélkül vette, hogy Kértük volna rá. — Jól tette... Ügy látszik megkedvelt bennünket... — Bizonyára — néz rám Pis­ta. — Az a benyomásom, egyéb­ként, hogy József tudja, kik va_ gyünk... — Mi? Felkapom a fejem. Én is gon­doltam már erre. Szojkától tud- i; háttá csak meg. Miért mondta : el neki Szőj ka? Igaz, hogy • ha elmondta, biztosan tudja az okát. Szojka nem tesz meggon­dolatlanul semmit sem. Jobban kiismeri magát az embereken, ; mint én. Ha tehát megmondta I; Józsefnek, hogy mi szökevé- nyék vagyunk, akkor Józsefet I megbízhatónak ítéli... Ám le­gyen. — Kimegyünk mászkálni egyet? — kérdi Pista — Nem bánom. Felállók. Pista végigmér. — Elegáns vagy — állapítja meg. Frissen vasalt. Mintha ska_ tulyából húztak volna ki... Majdnem kimondom, hogy Ol­ga figyelmességének köszönhe­tem az eleganciámat, aztán mégsem szólok. Nem is tudom, miért. Talán azért, mert nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni Olgát. Lehet, hogy kényei, metlenül érintené, ha a fiúk megtudnák, hogy ennyire gon-, doskodik rólam. De Pista kitalálja a gondola­taimat is: — A lány vasalta ki? — Igen ... — nehezen mon­dom ki a szavakat. — Megkér­tem az éjjel, hozza rendbe... Szótlanul bólint. Aztán másrt tereli a szót: — Valamit lehallgattatok as éjszaka. Az volt a benyomá som, hogy Szojka nem ndondotl el mindent... Jól sejtem? Ránézek. Pista mindig ilyer volt. Keveset beszélt. ami ót £ csak ismerem, de hallgatni an­nál jobban tud. Nem lehet élőt te titkolózni. — Volt egy afférunk... — éi elmondom a gázolást, miközben kimegyünk az ebédlőből. — Nyilván azért nem szólt róla Szojka, nehogy megbotránkoz­tassa Zuárd atyát... Mondd — állítom meg Pistát egy mozdu­lattal — te nem tetted volna ugyanezt? Kis gondolkodás után felel csak: — Nem... — S látván, hogy értetlen pillantást vetek rá. hoz­záteszi: — Nem... És hogy pon­tos legyek, én azt se tettem vol­na meg, hogy elvigyem a gyere­ket a kórházba. Lehet, hogy meg­vetsz érte, nem bánom... Én. öregem, leszámoltam a dolgok­kal. Ebben az oasmány életben én többször soha senkiért nem vállalok semmi áldozatot... pon­tosabban: nem vállalok még kel­lemetlenségeket sem... Megállunk az udvaron. Mivel én nem szólok semmit, ő tovább beszél: — Te fiatalabb vagy nálam, vagy hat esztendővel... Hat év múlva majd te is megérted, ami­re gondolok. Szeretném, ha meg- éreznéd, megsejtenéd a lényegét annak, amit mondok: én azért vészeti főiskolai hallgatót támo­gat. Évente egy-egy lakást ad a művészeknek és a következő öt­éves tervben mütereméDitésről is gondoskodik. Minden évben rendszeresen vásárol a tanács al­kotásokat kiállító művészektől. Hamarosan megnyithatjuk a naív festők múzeumát; készen állnak a kerámia-stúdió tervei; újabb köztéri szobrokat helye­zünk el a városban. A művelő­dési központban művészklubot hoztunk létre, hogy ezzel is segít­sük a különböző művészeti ágak képviselőinek találkozását. — Az elmúlt tíz esztendő alatt Kecskemét több jelentős alakja távozott az élők sorá­ból. Elsősorban Tóth Lászlóra, Prohászka Józsefre, Hajnal Józsefre, Szabó Kálmánra, Kocsis Pálra és Sántha György­re gondolok. Történt-e valami a hagyatékuk megőrzése és közkinccsé tétele érdekében? — Városunk kulturális karak­terének kialakításában elsőrendű feladatunknak tekintjük hagyo­mányaink ápolását. Hagyomány- őrzésünk természetesen elsősor­ban a város két nagy szülötte, Katona József és Kodály Zoltán alakja és életműve köré csopor­tosul. Emellett őrizni kívánjuk városunk jeleseinek emlékét. Tóth Lászlónak, a magyar sak­kozás kiemelkedő egyéniségének emlékét a Tóth László sakk-em­lékverseny őrzi. Ezt 1975-ben is­mét megrendezzük. Az Első Kecs­keméti Hírlap- és Részvény Nyomda Tóth László tevékenysé­ge révén vált a harmincas évek­ben a haladó magyar irodalom kiadójává. Üttörő munkásságá­nak, valamint irodalmi tevé­kenységének állított emléket 1973-ban a Református Egyház Könyvtárában megrendezett ki­állítás is. « Prohászka József személyiségé­hez kötöttük á „Kecskemét mű­vészetéért'' emték^rémj'úsfi adását. í073-ban. Frohászku József kapta meg első ízben a városi tanács emlékérmét, posztumusz díjként. Tárgyaltunk festményei­nek állandó kiállítási lehetőségé­ről is. Kocsis Pál özvegye felajánlot­ta a Kossuth-díjas szőlőnemesító könyvtárát a Katonatelepi Álta­lános Iskolának. Ennek kapcsán tervezzük, hogy az iskola felve­gye a szőlőnemesítő tudós nevét. A kecskeméti munkásmozgalom kiemelkedő újságírója és költője volt Hajnal József. Verseinek és novelláinak kéziratát a művelő­désügyi osztályon őrizzük, s re­méljük, megjelentetése sem ké­sik már sokáig. — Köszönöm a beszélgetést. Varga Mihály Népi hangszerek Bács-Kiskun megyében mind több citera, köcsögduda, tekerőlant szólal meg avatott kezekben. Előkerülnek a régi, porosodó zeneszerszámok, s alig győzik a munkát az elő­állításukhoz értő parasztemberek. Képeinken három újabb, szépen kivitelezett hangszert mutatunk be. A tabi Nagy Ferenc tehetségét dicséri a faragott citera,- vagy ahogyan az alföldi falvakban ne­vezik: a tambura. A citera mind­két oldalán más-más minta lát­ható. A páva stílusos díszítő­elemként jelenik meg, többször is. 881F' A két kabaksíp vagy furulya Szeleczki Mihály (Törökfái) munkája. A mintákat forrasztó- piával pm meti Városi Tanacs művelődés­ügyi osztályának a javaslatára Hürkecz Mihály (Helvécia) ezt a köcsögdudát. A televízióban itt, a kecskeméti népzenei találkozón játszottak először az ősi, már- már feledett hangszeren. Üjab­ban a citerazenekarok kedvelt hangulatcsináló eszköze. ■”i^Céj,z^k^,’fiaéyó!fi egyszerű. Vé- kjóoy».; tőrrel ■ .szorosan lekötnek egy- köcsögöt). Közepébe megfe­lelő hosszúságú és vastagsági! nádszálat illesztenek. Nedvesített tenyér húzogatásával ad han­got. Kocsögbőgőnek is nevezik hangja miatt. H. N. Grúz filmmusical: „Verenszki dallamok” Verenszki kerület néven ismert Tbiliszi egyik csodálatos régi vá­rosrésze. Verenszki dallamok címmel készült el az első grúz filmmusical. A tő szerepeket neves grúz művészek alakítják. Szerepel a filmben a Vahtang Kikabidze a világhírű (Orera együttes neves énekes művésze. A grúz filmgyár évente több tucat játék- és dokumentumfil­met készít. A grúz filmművészet alkotásai már sok nemzetközi dí­jat nyertek. nem vállalok kockázatot senki­ért, mert úgyis tudom, hogy más se tenne keresztbe értem egy szalmaszálat. Nem segítek, de nem is bántok másokat. Így leg­alább megvan a jogcímem, hogy engem is hagyjanak békében... — Nem vállalsz kockázatot senkiért, mert érted se tennének semmit.. . — ismételtem meg, amit mondott. — És Zuárd atya, aki befogadott jde téged is, min­ket is? Vállat von: — Más dolog ... — Dehogy más! — nézek rá megütközve. — Hát akkor nem más;.. — húzza el a száját. — Mindegy. Ha már benne vagyunk ebben a szóváltásban... megmondom ne­ked kertelés nélkül: nekem nem volt kedvem ahhoz se, hogy meg­szökjünk a frontvonalból. Ti jön­ni akartatok, jöttem én is. Arra ’ gondoltam, hogy végeredmény­ben öten maradtunk a század­ból. Ua már így esett, tartsunk össze. Nem akartam különcköd­ni. Még félreértettetek volna. . De kedvem, az nem volt hoz­zá... És általában semmihez sincs kedvem. Ingerültség bujkál a hangjá­ban. Nem akarom tovább feszí­teni a húrt. Magától beszél to­vább: — Otthon lennék legszíveseb­ben ... Az erdőben ... Persze, an­nak sincs értelme. Mit tudom én, nTá lesz... Ha lehetne, aludnék éjjel, nappal... Ne kelljen gon­dolkodnom 1 Kiérünk a kert kapujához. — Jó a levegő... — mondom, csalt azért, hogy szóljak valamit. Enyhe szél fúj. Nem is szél. Afféle szellőcske csak. Hűvösen simogatja a bőröm. Kinyitom a kertkaput. Mindenfelé rózsaágak, fejükkel a földbe bújtatva. Vár­ják a fagyokat. Már minden fa kopasz. Egy-egy elszórt rozsdás levél a virágágyak között húzó­dó kavicsos utacskákon. Csak annyi, ami azóta hullt le. hogy József utoljára felgereblyézte az ösvényeket. Észreveszem Gasztont és Ol­gát. Ott állnak a kert túlsó sar­kában. Gaiszton egyik lábát fel­tette a pad lapjára, úgy beszél valamit a lánynak. Olga a leg­közelebbi fa derekához támaszko­dik. Játszik, sűrű hajával a szél. Nem veszik észre, hogy köze­ledünk. Nincs kedvem odamenni hoz­zájuk, Hadd beszélgessenek. De mivel Pista feléjük irányítja lép­teit, én is vele tartok. Közben Visszanézek az üres kolostorud­varra. A gyerekek odabent, van­nak, biztosan várják az ebédet. Az öreg papok meg a szobájuk­ban húzódnak meg. Ott legalább meleg van. Tegnap kezdett el fű­teni József. Olga meghallja a lépteinket. Felénk fordul. Látom, hogy vé­gignéz rajtam. Önnön művét szemléli: frissen vasalt unifor­misomat, fényesre kefélt csizmá­mat. De csak egy gyors, szinte lopott" pillantással. Utána mind­járt Pistára néz. Köszönök neki: — Kezét csókolom... Miért nem öltözik fel jobban? Hűvös a szél ... — Jó napot — pillant rám új­ra futólag. — Nem fázom ... Igyekszik azt a látszatot kelte­ni, mint akinek semmi köze ah­hoz, hogy tiszta és frissen vasalt a ruhám. Rendben van. Játsszunk. Helyes votlf az ösztönöm: Olga nem akarja, hogy a többiek meg­tudják, milyen kedves volt hoz­zám az éjjel. S ezt valami kis jó érzéssel állapítom meg. Min­dig örül az ember, ha valakivel cinkosságba kerülhet. De azért szeretnék egyszer kiigazodni ezen a lányon ... — Arról beszélünk éppen Ol­gával — fordul hozzám Gasz- ton —, hogy kellene csinálnunk egy görbe estét. Bele lehet hü­lyülni ebbe a tömény unalom­ba... Mj a véleményetek? — Görbe estét? — nézek rá. — Egy kolostorban? Amikor úgyis mindennek szűkében vagyunk? Gaszton legyint: — Fenéket... Nem kell ah­hoz semmi. Lent a faluban le­het f pálinkát kapni, összeadunk egy kis pénzt, József felhoz egy demizson pálinkát... A cigány meg muzsikálna ... Legalább egyszer tisztességesen berúghat­nánk ... Ne bámulj már rám olyan savanyúan! Ne ijedjetek meg, nem lesz vele semmi dolgo­tok. Majd én megorganizálom ... (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom