Petőfi Népe, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-25 / 47. szám

BEFEJEZTE MUNKÁJÁT A MEGYEI PARTERTEKEZLET Dr. Szabó Miklós, a kiskunhalasi Weither Vilmos, a 607. sz. városi pártbizottság első titkára Szakmunkásképző Intézet igazgatója Dr. Szabó Miklós, Kis­kunhalas város küldötte felszó­lalásában el­sősorban köz­művelődési kérdésekről szólott. El­mondta többek között, hogy a társadalmi, gazdasági fej­lődés, a kibon­takozó kultu­rális forrada­lom jelentős változásokat ered­ményezett az emberek gondolko­dásában, ízlésében, és műveltsé­gének tartalmában. Felszólalását így folytatta: A XI. kongresszus irányelvei így fogalmaznak: ..Társadalmunk olyan színvonalú és hatású ideo­lógiai, kulturális és közművelődé­si tevékenységre tart igényt, amely tudatosabban alakítja szo­cialista irányba az emberek gon­dolkodását, eszmevilágát...” — Ez a megfogalmazás fontos igényt támaszt, s elsősorban a kultúra munkásaitól kéri és várja az eredményeket, a kommunis­táktól a példamutatást. Ez termé­szetes, hiszen társadalmunk min­den lényeges célja valamilyen formában összefügg a művelődés­sel. az oktatással, a neveléssel. Olyan komplex folyamat, amely egyaránt szolgálja a legfontosabb „termelőerő”, az ember képessé­geinek kibontakoztatását és fej­lesztését. a szocialista életforma, — Felszóla­lásomban arról szeretnék szá­mot adni, hogy megyénk álla­mi gazdaságai miként hajtot­ták végre az 1970-es pártér­tekezlet hatá­rozatainak rá­juk vonatkozó részét. A hatá­rozatok fő feladatul jelöl­ték meg szá-! munkra a szántóföldi növényter­mesztés és a kertészeti termelés meghaladó, gyors ütemű fejleszté­sét, az állattartás, elsősorban a sertéstenyésztés többi szektort meghaladó, gyors ütemű fejleszté­sét. Ugyanakkor az új termelési módszerek és tapasztalatok elter­jesztését és a koordináció széles körű létrehozását a különböző ágazatokban. — Jelentem a tisztelt pártér­tekezletnek, hogy az állami gaz­daságok a határozatot alapjában végrehajtották. Megtisztelő szá­munkra, s egyben felelősségérze­tünket fokozza az az elismerés, amely a megyei pártértekezlet beszámolójában az állami gazda­ságok dolgozóinak munkájával kapcsolatban olvasható. A továbbiakban elmondta Mik­lós János, hogy az állami gazda­ságok az elmúlt négy évben hal­mozott termelési értéküket 17 százalékkal növelték a tervezett 14 százalék helyett. Ez idő alatt — Dolgozó társaimmal so­kat beszélünk a mindennapi eredmények és gondok mellett azokról a kér­désekről is, amelyek a nők politikai, szak­mai és általá­nos műveltsé­gét érintik. Megállapítot­tuk, hogy ja­vulás mutat­kozik az anyagi és erkölcsi elis­merést tekintve. Ugyanakkor rásunkban mind több nő verz részt a közéletben és tagja kü­lönböző választott testületeknek. Tapasztaljuk, hogy a 44 órás munkahét bevezetésével több sza­bad idő áll a nők rendelkezésére. Időzzünk el azonban ennél a té­mánál. A megyei pártbizottság je­lentése azt állapítja meg, hogy a nők politikai, szakmai képzettsé­ge a fejlődés ellenére valame­lyest lelassult. Nap mint nap tapasztalom, hogy munkatársaim a 44 órás munkahét bevezetésével kapott lehetőségeket valójában nem használják ki önművelésükre, fczakmi tudásuk gyarapítóira 'j tenni frt. hogy a ú közül y/o». a teljesebb emberi élet megte­remtését. Ennek a munkának Bács-Kiskun megyében az adott körülmények és lehetőségek kö­zött kell megvalósulnia. Nem le­het figyelmen kívül hagyni sok helyi, megyei sajátosságot. Folytatva a felszólalást, dr. Szabó Miklós arról beszélt, hogy az elmúlt 30 év. s a közelmúlt négy éve is olyan küzdelem volt, amelynek eredményeit mérhet­jük mázsákkal, felépített házak­kal, utakkal, kereskedelmi forga­lommal. de méginkább az emberi kapcsolatok változásával, javuló életkörülményekkel, növekvő igé­nyekkel. Tehát olyan tényezőkkel, amelyekhez nincs mértékegység, s amelyeket történelmi változás­nak nevezünk. Ilyen változás pél­dául az is, hogy Kiskunhalason a több mint 350 nyolcadik osztályt végzett tanuló közül csupán ti­zenegy nem tanul tovább. Felszó ­lalását a következő szavakkal fejezte be: — Most itt nem a régmúltról, hanem — történelmi mércével mérve — a közelmúltról van szó. Arról az útról, ámelynek csapá­sait mi tapossuk, s amelynek négyéves ciklusáról adott számot a megyei pártbizottság értekez­lete. * * * A szünetet követően Major Er­zsébet, a pártértekezlet soros el­nöke bejelentette a vita folytatá­sát és bejelentette a következő felszólalót. a dolgozók éves átlagbére 6 ezer forinttal lett magasabb. Részlete­sen elemezte az állami gazdaságok növénytermesztési ágazatának kü­lönböző átlagterméseit, az azok növekedésére ható tényezőket. Beszélt a szarvasmarha-program megvalósításának eddigi eredmé- nj ~i>-ől, a takarmány term esztés- rő1 majd áttért a szőlőtermesz- trr *s bortermelés eredményeinek i-merte*ésé-e. Elmondta, hogy meg a» c’ an rendkívüli rossz időjárási- ’^viszonyok .között is, mint1 az elmúlt évi, a termelési szint jelentősén, meghaladta ja beszámolási időszak első két évé­nek átlagát. Szintén jelentősen növekedett az elmúlt négy esz­tendőben a szőlőfeldolgozás kapa­citása. A borpalackozók teljesít­ményének háromszorosára tör­tént növelése lehetővé tette a kooperációs partnerekkel való, kölcsönös érdekeltségi alapon nyugvó együttműködés stabilitá­sát és továbbfejlesztését. — Jelentős szerepet játszott eredményeink elérésében. hogy tovább fejlődött a szocialista bri­gádmozgalom, s a dolgozók több­ségét, a 9 ezer szocialistabrigád- tagot szilárd bázisnak tekinthet­jük a jövőben is — folytatta fel­szólalását Miklós János, majd a következőkkel fejezte be: — Sok tartalékunk van a ra­cionális földhasználat megvalósí­tásában. Az ilyen, és ehhez ha­sonló tartalékok feltárását a kö­vetkező időszak egyik legfonto­sabb feladatának tartjuk. akiknek nincs meg a nyolc, álta­lános iskolája, befejezzék tanul­mányaikat. Az egyik pedagógus küldött társam erről így beszélt: a felnőtt oktatás nem átmeneti szükséglet, hanem korunk állan­dó szükséglete. Ehhez azonban több törődésre van szükség a párt, az állami és a gazdasági ve­zetők részéről. Vagyis arról van szó, hogy az üzemen belül is ösz­tönözzék a munkásnőket a szabad idő tartalmasabb kitöltésére, s akik elvégzik a nyolc általános iskolát, kapjanak lehetőséget a szakmai továbbképzésre. Nálunk a dunápataji üzemben többen elvégezték a konzervipari szakmunkástanfolvamot és még újabb jelentkezők is lennének. A baj csak az, hogy a tanfolyamot Kalocsán indítják és nagyon kö­rülményes a beutazás, különösen a több műszakos foglalkoztatás miatt. Helyes lenne, ha a nőbi­zottságokat jobban bevonnák az általános és szakmai képzés elő­készítésébe és egyáltalán a nőket érintő munkahelyi kérdések el­döntésébe. Mindez azért fontos, hogy a nőpolitikái határozat a je­lenleginél is jobban érvénye­süljön, és a dolgozó nők mind hasznosabb tagjai lehessenek a munkahelyi lakóhelyi kollektí­vák:.ak /• ..iis. társadul xr.u.iknau Az idén ün­nepeljük a szo­cialista szak­munkásképzés 25. évforduló­ját. Elmond­hatjuk, hogy megyénkben a párt- és taná­csi szervek so­kat tettek a munkáspolitika érvényesítésé­ért, a közne­velésben és szakmunkás- képzésben egyaránt. Ezt legin­kább abban mérhetjük le, hogy a megye szakmunkásainak kéthar­madát — mintegy 50 ezer főt szakmunkásképző intézeteink már a szocialista nevelés elvei alap­ján képezték ki. A fiatal szak­munkásokat szervezett módon közoktatásunk részét képező in­tézményekben 16 szakmunkáskép­ző iskolában neveljük. Örömmel számolhatok be ar­ról, hogy a vállalatok általában elégedettek növendékeikkel, és jelentős részt vállalnak a szak­munkásképzésben. Erre utal a beszámoló jelentés következő megállapítása: „Tovább javultak — elsősorban az ipari — szakmunkásképzés feltételei. Megszűnt a szakmák túlzott specializáltsága, lehetővé vált az egyes üzemek sajátos igé­nyeihez való rugalmasabb alkal­mazkodás. Nőtt a vállalatok ér­deklődése és egyúttal felelőssége is a szakmunkásképzés iránt.” A fiatalok a vállalatoknál is­merkednek meg a fizikai mun­kával, ott nyerik a legértékesebb élettapasztalatokat, ivódik lelkűk­be a munkásöntudat, a munkás­életforma, a munkáserkölcs. Külön kívánok foglalkozni az 1972. évi állami oktatás helyzeté­ről és fejlesztési feladatairól szóló határozat végrehajtásának ta­pasztalataival. gondjaival. A me­gyei pártbizottság, a városi bi­zottságok ifjúsági bizottságai, a Pesir József, a kiskunfélegy­házi Vörös Csillag Terme­lők zö vetkezet ..traktorosa kap-1 ekolódva”' ’""a pártértekezlet elé terjesztett beszámoló je- lentéshez, így kezdte felszóla­lását: — Szövetke­zetünk az el­múlt napokban tartotta 25. zárszamadó Közgyű­lését, s a vezetőség olyan eredmé­nyekről adott számot, amilye­nekről 5—10 évvel ezelőtt álmod­ni sem mertünk. Tavaly búzából 43, kukoricából 49, burgonyából 200, cukorrépából pedig 438 má­zsás átlagtermést takarítottunk be hektáronként. Mindezek a nagyüzemi mezőgazdaság, terme­lőszövetkezeti gazdálkodás fölé­nyét fémjelzik. Majd arról beszélt, hogy a város mind több szövetkezete tö­rekszik a korszerű termelésre, például a CPS kukoricatermesz­tési rendszer bevezt jsére. A ME- ZÖTERMÉK szervezésével létre­jött egy burgonyatermelési társu­lás, amelynek a Vörös Csillag Tsz is tagja, s amely társulás ké­pes a megye burgonyaszükségle­tét megtermelni. — Eredményeinket mindenek­előtt az segítette elő, hogy a párt politikai irányvonalát követtük, a X. pártkongreszus határozatait törekedtünk végrehajtani — hang­súlyozta a felszólaló, majd így folytatta: — Sikereink mellett vannak még gondjaink, problémáink is, amelyekre nagyon helyesen mu­tat rá a megyei pártbizottság je­lentésének feladatokat megjelölő része. Ezek közül a magam részé­ről fontosnak tartom az üzemi demokrácia további szélesítését, Vonák István, a tiszakécskei Béke Termelő- szövetkezet párttitkára fel­szólalásában hangsúlyozta, hogy az elmúlt négy eszten­dőben a szö­vetkezet jó eredményeket ért el nemcsak a termelésben, hanem a szö­vetkezeti gaz­dák tudatának formálásában is. — Korábbi gyengébb termelé­si eredményeink miatt alacsony szintről indult a termelőszövet­kezet és nehezebb megküzdeni az megyei tanács és a városi taná­csok művelődési szervei szem előtt tartják a határozatnak az1 a részét, amely előírja: „A szak­munkásképzés tartalmi fejleszté­se, tárgyi és személyi ellátottsá­gának javítása — az általános is­kolák mellett — oktatásügyünk alapvető feladata.’’ Ugyanakkor nagy gondunk a beiskolázás és ezzel együtt a pá­lyaválasztás. A statisztikai hivatal jelentése szerint a megye szakmun­kásképző intézeteiben a tanulók száma négy év alatt 15 százalék­kal csökkent. Hozzá kell tennem azonban, hogy a pályaválasztási munka az utóbbi időben javult, s ebben jelentős szerepe van a me­gyei pályaválasztási intézetnek. Kedvező helyzetet teremt, hogy meggyorsultak a szakmunkáskép­zés korszerűsítésére indított be­ruházások. Még az idén elkészül Kecskeméten a 623-as, valamint a kereskedelmi szakmunkásképző iskola kollégiuma. Befejezés előtt áll a kecskeméti, kiskunfélegyhá­zi és a bajai tanműhely építése. Igen fontos, hogy a kiskunhalasi könnyűipari nagyberuházás, a kötöttárugyár tanműhelye mi­előbb elkészüljön. Kérjük a be­ruházó szerveket, hogy a kivite­lezés megkezdése előtt vegyék íigyelembe áz intézetek speciális kívánságait. Fontos feladat a kollégiumi el­látottság javítása. Kecskeméten enyhíti a gondokat, hogy a Bács- megyei Állami Építőipari Válla­lat, a!z ÉPSZER és a Fémmun­kás Vállalat a munkásszálláso­kon helyet biztosít az ipari ta­nulóknak. A felszólaló ezután a felnőttek átképzésével, újraképzésével és továbbképzésével foglalkozott. Mint mondotta, megyeszerte ko­moly erőfeszítések történnek ilyen vonatkozásban és mindin­kább gyarapodik azoknak a be­tanított és segédmunkásoknak a száma, akik szakmunkásvizsgát tesznek, vagy mint már szakmun­kások továbbtanulnak. a dolgozók érdemi beleszólását a gazdálkodás kérdéseibe. Ugyan­csak szükséges jobban érvényesí­teni a szövetkezeti demokráciát. l>edehhez< az'iá keli,1'lVogy a ve­zetők jobban vegyék figyelembe és igényeljék a dolgozók vélemé­nyét, a gyakorlati munkában pe­dig segítsék elő ezek megvalósí­tását. Rendkívül fontosnak tartom a szakmunkásképzést, a továbbkép­zést is. A korszerű gépek, gép­sorok térhódításával nem tart lé­pést kellően a traktorosok kép­zettsége. Nálunk korábban is folyt és jelenleg is folyik trak­toros továbbképző tanfolyam, de a gépek szakszerű üzemeltetésé­vel, kihasználásával, karbantar­tásával még elég sok gondunk van munka közben. Továbbá minden területen és mindenki részéről nagyon szük­ségesnek tartom a tervszerű, ha­tékonyabb gazdálkodást, a na­gyobb felelősséget és a fegyelme­zettebb munkát. Sokszor jelent gondot ugyanis, hogy a nagy tel­jesítményű gépsorok nincsenek kellő hatékonysággal kihasználva. Jobb munkaszervezéssel és a ter­melőszövetkezetek közötti még jobb együttműködéssel sokkal eredményesebben is kamatoztat­ható a gépek kapacitása. Mindezek megvalósításához a pártszervezet termelésellenőrző munkáját kell továbbfejleszte­nünk, a politikai nevelőmunkát fokoznunk és erősítenünk kapcso­latainkat a párton kívüli dolgo­zókkal. Hisszük, hogy a megyei párt- bizottság, a XI. kongresszus^ ha­tározatai jó irányt mutatnak to­vábbi .munkánkhoz. E határoza­tokat maradéktalanul végrehajtva akarunk eleget tenni az előttünk álló gazdasági és politikai felada­tainknak — fejezte be felszólalá­sát Pesir József. előrehaladásért, a jövedelem növeléséért. Pártszervezetünk egyik fontos feladatának tartja őrködni azon, hogy a gazdaságban megfelelő legyen a személyi jövedelme a gazdáknak, emellett törődni kell a gazdálkodás fejlesztésével. Hangoztatta, hogy például l: biztonsági alap igen jó szolgála­tot tett a tiszai árvíz idején, vagy az időjárás szeszélyessége miatt keletkezett károk pótlásá­ra. Jut ezenkívül arra is pénz, hogy a dolgozók lakásépítését évente 200—300 ezer forinttal segítsék. Ezt szintén a pártszervezet kez­deményezte. Az egységes vezetés kialakítá­sa, a politikai irányítás és ellen­Miklós János, az Állami Gazdaságok Bács-Kiskun megyei Főosztályának vezetője Nyúl Jolán, a Kalocsai Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalat dunapataji telepének betanított munkásnője Pesir József, a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz traktorosa Vonák István, a tiszakécskei Béke Termelőszövetkezet párttitkára őrzés fontos feladat. Ez sok mun­kával, küzdelemmel, vitával jár. Egyik embert nehezebb, a má­sikat könnyebb meggyőzni egy- egy tennivaló helyességéről. A gondok ellenére a múlt évi gazdálkodás miatt nem kell szé­gyenkeznünk — folytatta. — Ar­ra törekedtünk, hogy anyagi erőnkhöz mérten kiegyensúlyo­zott legyen a fejlődés. Egyik fontos tennivalónak tartjuk a gazdaságpolitikai fel­adatok között a zöldségtermesz­tés fejlesztését. Évente több, mint 300 vagon zöldséget adott ez a szövetkezet a lakosság ellátásá­ra. A kézi munkaerő hiánya szer­vezési változtatást igényel, hogy továbbra is tudjuk tartani ezt a mennyiséget. A feladatok végrehajtásában sokat segítenek az agrárszakem­berek. Közreműködnek a tagság politikai nevelésében is. A párt- szervezettől kapott megbízásokat párttagok és párton kívüli szakem­berek egyaránt igyekeznek lel­kiismeretesen végrehajtani. — fejezte be felszólalását Vonák István. Bohner Zoltán, a Ganz Villamossági Művek bajai gyárának művezetője Bohner Zol­tán. a Ganz Villamossági Művek bajai gyárának mű­vezetője utalta Központi Bi­zottság 1974. március 19— 20-i közműve­lődési határo­zatának végre­hajtására. El­készült a váro­si pártbizottság erre vonatko­zó intézkedési üzemben is elképzelések szül t- tek. a közművelődés fejlesztésére. Egyik fontos feladatuknak tekin­tik a szakemberképzést. A város­ban kihelyezett gépipari és tex­tilipari szakközépiskolát hoztak létre. Baja iskolahálózata a fel­nőtt oktatásban, a szakmunkás­képzésben s a munkásművelődés szolgálatában jelentős helyet tölt be A továbbiakban rámutatott: — Bár a közművelődési mun­kában mindinkább érvényesül a tervszerűség, a folyamatosság és a tudatosság, emelkedett a mun­kás műveltség szintje, mégis las­súnak tartjuk a város kulturális karakterének formálódását. A bajai művelődési központ igen mostoha körülmények között dolgozik. Több termelőegységnél ifjúsági és munkásklubokat hoz­tak létre, szervezettebb lett a ki­állítások, hangversenyek és elő­adások látogatása, főleg a szocia­lista brigádok kezdeményezésére. Végezetül kérte, hogy adjanak több segítséget az illetékesek a városi művelődési központ mos­toha körülményeinek felszámolá­sához. Dr. Ili Mártonná, a Bajai Tanítóképző Intézet tanára, az intézmény párttitkára Dr 111 Már­tonná felszóla­lása bevezető­jében elmon­dotta, hogy a 38 ezer lakosú (Baját iskola­városként is szokták emle­getni. Hét álta­lános, hat kö­zép-, egy szakmunkás- képző iskolájá­ban és két, fel- ' kőoktalási in­tézményében több, mint tízez­ren’tanulnak. Az oktatók száma meghaladja az ötszázat. Üj szín- J öltöt jelentett a városban a vízügyi szakközépiskola nappali tagozatának megnyitása, bár a szakközépiskolai hálózat fejlődé­se Baján is lassú, nincs össz­hangban a városban folyó gyors ütemű iparosítással. Az ipar sür­gető igényeit — amint a felszó­laló mondta — úgy próbálják kielégíteni, hogy esti és levelező tagozatot indítottak gépipari, textilipari és faipari képzéssel. Baján több, mint harminc alap­szakmában képeznek ki embere­ket. Felszólalását így folytatta a küldött: — A párt megyei végrehajtó bizottsága 1974-ben tárgyalta a két bajai felsőoktatási intéz­ményben folyó munkát, és útmu­tatást adott a további teendők­re, amelyek megvalósítása fő fel­adatunkat képezi. Az elmúlt négy év alatt Baján kilencszáz diplomást bocsájtottunk útjára, ebből 350 tanító, 460 üzemmér­nök, 90 pedig műszaki oktató. Most, 1975-ben kereken ezer fő­iskolás tanul Baján, s ez 50 szá­zalékkal több, mint az 1970-es adat. — A hallgatók létszámának nagymértékű növekedése azon­ban nem jár együtt az oktatás tárgyi feltételeinek javulásával. Közvetlen célunk ennek az el­lentmondásnak a feloldása. Ép­pen ezért az V. ötéves tervben új laboratóriumi épületet szük­séges 'építeni a vízgazdálkodási karon, a tanítóképző intézetben pedig új iskolaépületet és sport- csarnokot, amelyeknek tervdo­kumentációi már elkészültek. A tartalmi munka fejlesztésének egyik konkrét feladata a tanító­képző intézet főiskolává történő minősítése. 1976. szeptemberétől ez az intézet már önálló főisko­laként fog működni, s megkezd­jük a közművelődési szakembe­rek képzését. Beszélt a továbbiakban dr. Ili Mártonné a két felsőoktatási in­tézmény együttműködéséről, an­nak eredményeiről, a városban folyó tudományos kutató és kí­sérletező munkáról. Felszólalá­sát így fejezte be: — Arról adhatunk számot a pártértekezletnek, hogy a két kongresszus között Baján jelentő­sen fejlődött a felsőoktatás. Szá­mítunk arra, hogy a jövőben is megkapjuk a városi és megyei vezetéstől azt a hatékony segít­séget, amellyel megvalósíthatjuk az új nemzedék korszerű nevelé­sét. * * Szünet után az elnöklő Terhe Dezső — mivel a pártértekezlet ügyrendje szerint a vitára szánt idő lejárt —, felkérte Horváth István elvtársat, a megyei párt- bizottság első titkárát, a vita összefoglalására. Horváth István vitazár ój a A vita befejezésé képpen Hor­váth István összegezte a másfél napos munka főbb tapasztala­tait. — Mindenekelőtt megköszö­nöm a pártértekezlet és megyénk kommunistái nevében a Központi Bizottság értékelését, amelyet Nyers Rezső elvtárs, a Politikai Bizottság tagja tolmácsolt — kezdte az összefoglalót. — Jóleső érzés volt hallani az elismerést, amely a több mint négyéves munkánkról, eredményeinkről szólt. Ügy érezzük, hogy pártunk Központi Bizottsága részéről megvan a bizalom Bács-Kiskun kommunistái és a párt megyénk­ben működő vezető szervei iránt. Ezt tapasztaltuk az elmúlt esz­tendők során is, és úgy látjuk, hogy éppen -ez eredményeink egyik fő forrása. Munkánkhoz, helyi kezdeményezéseinkhez — amelyek alapvetően egybeesnek a Központi Bizottság célkitűzé­sivel — a X. kongresszus, vala­mint az 1970. évi megyei pártér­tekezlet határozatainak végrehaj­tásához megkaptuk a Központi Bizottság támogatását, segítségét. Igen komoly hajtóerő volt ez, amely találkozott megyénk 28 ezer párttagjának, szocializmust építő minden dolgozójának ten- niakarásával. Így jöhettek létre azok az eredmények, amelyekről számot adhatunk a jövő hónap­ban összeülő XI. kongresszusnak. Majd arról beszélt, hogy a mostani pártértekezlet tanulságai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom