Petőfi Népe, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-23 / 46. szám

ÖSSZEÜLT A MEGYEI PÁRTÉRTEKEZLET Teleki Zoltánné, a Bajai Finomposztó Vállalat szakszervezeti bizottságának titkára Sipos János, a Kiskunhalasi Kötöttárugyár igazgatója Csabainé Bartucz Zsuzsanna, a városföldi sertéskombinát szakmunkása Sipos János, a Kiskunhalasi JKötöttárugyár igazgatója felszó­lalása bevezető részében a megye ipari fejlődéséről beszélt. Szóvá- iette az előrehaladást lassító té­nyezők között azt a körülményt, hogy ma még megyénkben igen sok korszerűtlen, kis létszámú üzem, illetve telephely van. Az 1973-as statisztika 321 telephelyet tart nyilván, ahol ötven munkás­nál kevesebbet foglalkoztatnak, összességében mintegy ötezer munkás alacsony színvonalú ter­melésével kell számolnunk. Nyil­vánvaló, hogy a telephelyek te­vékenységére szükség van, sok esetben a foglalkoztatás érdeké­ben is. Ugyanakkor feltétlenül szükséges, hogy a korszerűsítést, az üzemek koncentrációját ne csak támogassuk, hanem tudato­san elő is segítsük. A továbbiakban a Kiskunhala­son megvalósításra kerülő nagy- beruházás, a kötöttárugyár építé­sének, a munkaerő, illetve szak­ember-gárda tervszerű kiképzé­sének feladatairól beszélt. Mint mondotta: a fejlett technikával való bánni tudás feltételeinek megteremtése sokkal nehezebb és körülményesebb, mint némely esetben a technika fejlesztése, hiszen az emberi oldal, mint fel­tétel létrehozása, kiképzése igen sokoldalú, körültekintő és türel­mes munkát igényel. A beruházás jelenlegi helyze­téről elmondta, hogy kisebb és Galicz József, a tataházi Petőfi Termelőszövetkezet elnöke felszó­lalásában hangsúlyozta, hogy a bácskai szövetkezetekben az el­múlt négy évben a mezőgazda- sági termelés megkétszereződött. Ez jórészt annak köszönhető, hogy* elsőként csatlakoztak a termelési rendszerekhez. A búza termésát­laga 1974-ben 41.6 mázsa volt hektáronként, ami a IV. ötéves terv végére tervezett előirányza­tot 26 százalékkal haladta meg. Mint mondotta, általánossá kezd válni a kukorica iparszerű ter­melése. Mintegy 9—10 mázsával több termést takarítottak be, mint'Szók a sző Vétkezőtek, ame­lyek a termelési rendszeren ^kí­vül maradtak. A bajai járás mezőgazdaságá­nak alapvető ágazata az állatte­nyésztés. A szövetkezetek jelentős beruházásokat hajtottak végre, s korszerűsítették a takarmányo­zást. A szarvasmarha- 17, a sertés - 31, a kocaállomány pedig 38 szá­zalékkal növekedett. A járás tsz-ei a IV. ötéves terv legfőbb előirányzatait időarányosan meg­valósították. Nagy lépést tettek előre ugyanakkor a szövetkezeti parasztság szakmai képzése terén. Ma már a szövetkezeti tagság 35 százaléka szakmunkás, illetve be­tanított munkás. Ez egyben fezt is mutatja, hogy napjaink szövet­kezeti parasztja már másképpen akar élni. mint a 25 évvel ez­előtti. Igényesebbé vált önmaga és szövetkezete iránt. A bácskai szövetkezetek az ál­talános iskola 8 osztályát, illetve szakmunkás-tanfolvamot végző Dr. Filius István, a Budapesti Kertészeti Egyetem Kecskeméti Főiskolai Karának igazgatója fel­szólalásában arról beszélt, hogy megyénk műszaki-tudományos haladásának gyorsításában, a tu­domány gyakorlati szerepének növelésében egyre nagyobb je­lentőségű az oktatás valamennyi intézményének eredményes mun­kája. A X. pártkongresszust kö­vető időszakban lényeges szer­vezeti változások következtek be a mérnökképzésben, s az új igé­nyek kielégítését szolgálja az úgynevezett kétszintes mérnök- képzés. Az eddigi tapasztalatok szerint az új rendszer jól be- / tölti feladatát. A kertészeti főiskolai kar lé­tesítésére sehol az országban nem lehetett volna jobb helyet talál­ni, mint a legnagyobb kertésze­ti termeléssel rendelkező megye székhelyén, ahol jelen vannak a kertészeti termékeket feldolgo­zó jelentős ipari üzemek is, me­lyek olyan vertikális hátteret nyújtanak az üzemmérnökképzés számára, mely szinte felbecsül­hetetlen. Örömmel állapíthatjuk meg — mondotta —, hogy a vá­ros és az egész megye magáé­nak érzi a főiskolát, s egyre több szállal köli azt magához. Ne­velési célunk, hogy végzett hall­gatóink ne csak szakemberek le­gyenek, hanem munkahelyükön •és környezetükben tevékenyen tudjanak segíteni a szocialista közgondolkozás és cselekvés erő­sítésében, a mezőgazdasági la­kosság szocialista fejlődésében. Az oktatáspolitikai határozatok nagyobb akadály ellenére nincs elmaradás, a beruházó, a bonyo­lító és kivitelező vállalatok jó együttműködése kialakulóban van és további munkájuk biztosíték a határidő betartására. Együttes elhatározásunk, hogy az idővel és az anyagiakkal okosan fogunk gazdálkodni. A beruházás jelen­tősége túlnő a város és a megye határain, népgazdasági szerepénél fogva csak a város és a megye összefogott erejével valósítható meg. tagjaik részére munkaidő-kedvez­ményt nyújtanak. A szakmai kép­zés elősegítésére házi tanfolya­mokat is szerveznek. Növekedett az igény a jobb munkakörülmények, megteremté­sére. A szövetkezetek ezért jelen­tős összegeket áldoznak üzem­egységeik és szociális létesítmé­nyeik korszerűsítésére. Emellett a nők helyzetét igyekeznek azzal megkönnyíteni, hogy a községi óvodák bővítését anyagilag támo­gatják, sőt üzemen belüli., óvodák létesítését is tervezik. is leszögezik, hogy a felsőokta­tási intézmények legyenek a te­rület tudományos központjai is. Fiatal intézményünk e téren még csak a kezdeti lépéseket teszi, de már 18 üzemmel van termelésfejlesztési szerződésünk és bekapcsolódtunk az országos kutatási feladatok megoldásába. Üj feladatként kaptuk a megyei mezőgazdasági továbbképzés szer­vezését és a mérnöktovábbkép­zés egyes területeinek országos hatáskörű lebonyolítását. Intéz­ményünk egyre több kiemelkedő jelentőségű szakmai rendezvény otthona és szervezője, melyek hozzájárulnak a megye szerepé­nek növeléséhez és az informá­ció-áramlás bővítéséhez. Sajnálattal tette szóvá, hogy a főiskola hallgatóságának közel felét kitevő nők jelentős része nem marad meg a közvetlen termelésirányításban, mert az ot­tani munkaidő-beosztás és szociá­lis ellátottság nehezen egyeztet­hető össze családi kötelezettsé­geikkel. E fórumon is kérte az illetékes vezetőket, hogy igye­kezzenek mindent megtenni az üzemmérnök nők pályán tartásá­Csabainé Bartucz Zsuzsanna, a Városföldi Állami Gazdaság szűkebb kollektívája képvisele­tében elöljáróban arról szólt, hogy a mezőgazdaság számára kiemelt feladatként megjelölt húsprogram sikeres megvalósítá­sa céljából a Városföldi Állami Gazdaság, a kiskunfélegyházi Egyesült Lenin, Vörös Csillag, valamint a városföldi Dózsa Tsz társulást hozott létre. A 210 mil­liós beruházással létrejött telep fokozatos üzembehelyezésével ta­valy 31 784 malacszaporulatot ér­tek el, amelyből 13 584 mázsa vágósertést adtak át a népgaz­daságnak. A továbbiakban elmondotta, hogy a telep iparszerű technoló­giájához nélkülözhetetlen szak­munkásállomány kiképzéséről sa­ját maguk gondoskodnak. A mun­kások egy része már megsze­rezte a szakmunkás-képesítést, további 25 személy vállalta, hogy az üzemben szervezett tanfolya­mon az idén szerzi meg a szak­munkás-bizonyítványt. A párt- szervezet felhívására több fizikai dolgozó hozzákezdett az általános iskola nyolc osztályának elvégzé­séhez, s tanulásukat az üzem se­gíti. A pártkongresszus tiszteletére kezdeményezett szocialista mun­kaversenyről szólva elmondta, hogy az üzemben hét brigád küzd a szocialista cím elnyeré­séért. A brigádok termelési vál­lalásaik teljesítésével — az ön­költség csökkentésével és a mi­nőség javításával — 2,5 millió forintos eredményjavulást értek el. Üzemük területén 1970-ben még szántóföldi kukoricatermesz­tés folyt — mondotta a felszó­laló, majd így folytatta1: — Szóvá kell tennünk: mint másutt, nálunk is zavarta a ter­melési együttműködés eredmé­nyes fejlődését, hogy a létrejött Ebédszünet után. délután a me­gyei pártértekezlet Oláh Pál elnök­letével folytatta munkáját. Első • nek Geri István, a Kalocsai Városi Tanács elnöke szólalt fel. Utalt arra, hogy az elmúlt négy évben városainkban a tervezettnél dina­mikusabb volt a fejlődés. Vonat­kozik ez Kalocsára is. A későb­biekben hangoztatta: — Tovább kell lépnünk az ipa­ri szerkezet korszerűsítésében. A kisvárosok, az 1960-as évek ipar- telepítésénél azt fogadták el. aki jött. Ehhez, egyetlen meghatározó tényező volt, mégpedig a munka­erő bősége. Most a további fej­lődés érdekében időszerűnek lá­tom iparunk, üzemeink további szakosítását. Azokat az üzemeket kell erősítenünk, a helvi szerve­zetek által is támogatnunk, ame­lyek hosszú távon hatékony ter­melésre képesek. Nem jó, hogy egyik kisüzemünk bérmunka után szaladgál, mert máról holnapra él, másutt viszont az exportképes áruk termelését nehezíti a lét­számhiány. Nálunk is van lehe­tőség üzemösszevonásra, különö­sen a dinamikus iparágak javára. A munkahelyek növekedésével, a városias viszonyok fejlődésével nő a környékről munkát vállalók száma. Legtöbbjük — különösen a fiatalok — a városban kíván­nak letelepedni. A városok nem bírják a teljes munkaerő befoga­dását. de nincs is rá szükség. Az ingázást 6—10 kilométerről ná­lunk is természetes életformának kell tekintenünk. Olvan együtt­működési életfeltételeket szüksé­ges teremteni, hogy a bejárás jobb lehetőségei, a szomszédos községekben lakás előnyei érez­hetők legyenek. Ehhez erősíteni kell a város, a járás, politikai, állami és társa­dalmi szervei e célra irányuló munkakapcsolatát. Helyes intéz­kedésnek tűnik, hogy a kiskun­félegyházi tapasztalaitok alapján a környező községekben a városok lássák el a járási szervek funk­cióit. kialakítva a város környéki községeket. A későbbiekben szólt az úgyne­vezett célcsoportos lakásépítésről. Utalt arra. hogy igazságtalannak tartja: egyik munkásvárosban 90, a másikban 15—18 százalék az épülő lakásokból a célcsoportos támogatás aránya. Az infrastruktúra, a városi ért, mert képzésük több mint negyedmillió forintba kerül az államnak. Kérte továbbá, hogy a lehetőségekhez mérten minél előbb kerüljön bevezetésre a fő­iskolai férfi hallgatók esetében az egyetemistákkal azonos fel­vételi előtti katonai kiképzési rendszer. Mint befejezésül modotta, a főiskolai kar lehetőségeihez mér­ten maximálisan igyekszik hoz­zájárulni ahhoz, hogy az ott­hont adó város és megyénk mi­nél dinamikusabban fejlődjön. társulásokat nem segítette a jo­gi szabályozás. Ez ugyanis egy lépéssel elmaradt a politikai és gazdasági előrehaladástól, tehát a termelő társulás tényleges kiala­kulástól. A társulás létrejötte egy­értelmű törvényi szabályozást kö­vetelt volna számos lényeges kér­désben, így a létrehozott közös tu­lajdonnal való gazdálkodás, a fele­lős irányítás, a szervezeti hovatar­tozás tekintetében. E jogszabá­lyi rendezés hiánya nehezítette munkánkat, sok gondot okozott a társgazdaságoknak, nem kevésbé üzemünk kollektívájának, a gaz­dasági és pártvezetésnek. Javaslom ezért, hogy az ille­tékes szervek vizsgálják meg ezt a 1 kérdést. Javaslom'ytöVábbá a kongresszusi irányelvek olyan ki­egészítését1, hogy st1 jövőben na­gyobb gondot fordítsunk erre a területre. életfeltételek megteremtéséért erősödik a közhangulat és a tett- rekészség. Az a büszkeség és ra­gaszkodás. amely lakóhelyéhez köti az embereket, kimeríthetet­len forrás. E törekvéseket kell nekünk még célzatosabban hasz­nosítanunk. értelmesebb célok irányába vezetnünk, és megte­remteni az alapfeltételeit. A továbbiakban rámutatott, hogy határozottabban kell fej­leszteni a középfokú vonzásköz­pontú városaink és a kisebb funk­ciót ellátó települések között a munkamegosztást. Nem fejlődik eléggé a felsőfokú központnak kijelölt városaink szervező funk­ciója. Nagyon egyetértenek azzal, hogv erősítsük városaink karak­terét, amelv a jobb lakossági el­látást szolgálja, és táplálja egy­úttal az egészséges lokálpatriotiz­must Felszólalását így fejezte be: — Arra kérem a megválasztás­ra kerülő megyei vezetőtestületet, hogy a várospolitika korszerűsí­tését kiemelten segítse, ellenőriz­ze. Támogassa a városi funkciók, köztük a helvi és területellátási feladatok végrehajtását. Mi a tanácsokban dolgozó kom­munisták mindent megteszünk azért, hogy az elkövetkező öt év­ben városaink szebbé váljanak, dolgozóinknak még vonzóbb la­kó- és munkahelyet jelentsenek. Teleki Zoltánné, a Bajai Fi­nomposztó Vállalat szakszerve­zeti bizottságának titkára hozzá­szólását a könnyűipari rekonst­rukció jelentőségének méltatásá­val kezdte. A több milliárdos textilipari rekonstrukciónak ré­szese a Bajai Finomposztó Vál­lalat is, ahol 1973-tól 1978-lg 800 millió forint értéket ruház­nak be. Az előkészítési, tervezé­si munkák már 1970-ben megkez­dődtek. Az első gépi berendezé­sek 1973-ban érkeztek. Azóta üzenibe helyeztek egy fésűs fo­nodát, a szövődé gépparkját tel­jes mértékben kicserélték, lét­rehozták a körkötő részleget, amelyen igen kiváló minőségű jersey szöveteket gyártanak. Vé­gül is minden üzemrészben meg­kezdték a korszerűsítést. Mindez saját vállalkozásban, beruházó vállalat igénybevétele nélkül, gyorsított ütemben, amennyiben lehetett minimális „tanulópénzzel” valósították meg, elsajátítva az új technikát, s az ezzel kapcsolatos technológiát. A fejlesztésnek nincs még vé­ge, sőt a neheze még hátra van, ezt a költségek is érzékeltetik. Az első ütem megvalósítása 200, a második 100 millió forint beru­házást igényel, ez utóbbi 1976- ban fejeződik be. A harmadik ütem 500 millió forint értéket képvisel. A termelési érték 1970-ben 223 millió forint volt, tavaly már 470 millió. Az idén azonos ár­szinten számolva várhatóan 600 millió forintra emelkedik. A továbbiakban hangoztatta: — A gazdálkodás hatékonysága kedvezőbb a tervezettnél. A termelésnövekedés 75 százaléká­nak forrása a termelékenység nö­velése. A nyereség szintén emel­kedik. Az 1970. évi 14,5 millió­val szemben, tavaly 55,9 millió volt. Ahhoz, hogy ezt a szép eredményt elértük, nagymérték­ben hozzásegített a vállalatunk­nál széles körben kibontakozott munkaverseny-mozgalom, első­sorban pedig a kongresszusi és a jubileumi verseny. Az ünnepi sza. A megyei pártértekezlet teg­napi ülésén felszólaltak még: Borsodi György, az SZMT ve­zető titkára, Bajnai Istvánné, a kisszállási Bácska Tsz raktárosa, dr. Losoncz Mihály, a kecskemé­ti 2-es számú katonai kórház parancsnoka, Sztanojev András, a kiskunfélegyházi városi pártbi­zottság első titkára és Németh Ferenc, a KISZ megyei bizottsá­gának első titkára. Szünet után Katanics Sándor, a megyei párt- bizottság titkára elnökletével folytatódott a tanácskozás. Ka­tanics elvtárs felolvasta a párt­értekezlethez intézett üdvözlő táviratokat, majd a mandátum­vizsgáló bizottság elnöke, Szabó Imre terjesztette elő jelentését, melyet a pártértekezlet tudomá­sul vett. A vitában még részt vettek: Ivanics Lajos, a kiskő­rösi járási pártbizottság első tit­kára, Róka Istvánné, a bácsal­kaszban eddig 9 új brigád ala­kult. A brigádok és velük az egész vállalat egységesen csatla­kozott az országban kibontako­zó mozgalomhoz. Felülvizsgáltuk lehetőségeinket és megtettük új vállalásainkat. Termelési érté­künket 23, nyereségünket 10 mil­lió forinttal kívántuk túlteljes síteni. Megtörtént az első sza­kasz értékelése, ami azt igazol-^ ta, hogy vállalásainkat teljesí­tettük. A későbbiekben szólt arról, hogy a vállalat életében végbe­menő technikai forradalom nö­velte a pártszervezet, és a tö­megszervezetek feladatát. A ter­melés pártellenőrzésével segítet­ték a gazdaságpolitika helyi meg­valósítását, amellett nagy hang­súlyt adtak a dolgozók tudati formálásának, politikai, szakmai és általános műveltségük fej­lesztésének. Végezetül hangsúlyozta, hogy az ötödik ötéves terv során egyik legfontosabb feladatnak tekintik a rekonstrukció zökkenők nélküli végrehajtásának elősegítését. mási ruhaüzem csúcstitkára, Baj-br jfl zák Béla, a Közép-magyarorszá- ál I gi Pincegazdaság igazgatója, va- ■; 1 lamint Nyers Rezső, az MSZMP ?d H Politikai Bizottságának tagja, j ot j| Rácz József, a Bajai Kismotor- ösjßf ‘j Gépgyár esztergályosa, ,r M >Bf 9 *»* f 1 ü n jfl A lapzárta után elhangzott fel­szólalásokat keddi számunkban ] közöljük. Ugyancsak a keddi lap- ^ I számban adunk részletes beszá- ^ mólót a vasárnapi vitáról, is­mertetjük a megyei pártértekez- lct feladatokra vonatkozó állás- to j foglalását, a pártértekezlet má- Jii I sodik napirendi pontjának ered- ^ ményét és beszámolunk az újjá- ,f 1 választott megyei pártbizottság ^ 1 első üléséről. Galicz József, a tataházi Petőfi Termelőszövetkezet elnöke Dr. Filius István, a kecskeméti kertészeti főiskola igazgatója Geri István, a Kalocsai Városi Tanács elnöke Antal Mihály, a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárának hegesztője ' EHgéSjéR' '‘meg, hogy“ a 11?err munkás Vállalat kecskeméti g.\; ra kommunistáinak és vala­mennyi dolgozójának üdvözletét tolmácsoljam, s eredményes ta­nácskozást kívánjak a pártérte­kezlet minden résztvevőjének. Hozzászólásommal a beszámoló azon részéhez kívánok kapcso­lódni, amely a munkaverseny- mozgalommal és a kongresszusi versenyvállalásokkal foglalkozik. Munkaverseny-mozgalmunkat a vállalati és a gyári mvnkaver- seny-szabály zatoknak megf el élő­én irányítjuk és szervezzük. Szo­cialista brigádjaink ér, munkabri­gádjaink munkáját a hármas jel­szó — szocialista módon élni, ta­nulni és dolgozni — teljesítése hatja át. A brigádrnozgalom erő­södését és fejlődését jellemzi, hogy 1971 -ben 63 brigád 490 dolgozóval, 1974-ben 74 brigád 680 dolgozó­val vesz részt a szocialista mun­kaversenyben, amely a gyár ösz- szes fizikai dolgozóinak több mint 70 százaléka. Munkája alapján 30 brigád aranyplakettet. 5 ezüst­plakettet, 10 bronzplakettet, és egyéb kitüntetést kapott. Én is az egyik szocialista brigád vezetője vagyok, és brigádommal eddig nyolc alkalommal nyertünk aranyplakettel. az elmúlt évben pedig megpályáztuk a vállalat kiváló brigádja címet. Kongresszusi munkaverseny ­vállalásunk legjelentősebb ex­port vonatkozású része a KGST keretében épülő uszty—ilimi cel- lulózekombináthoz 100 millió fo­rint értékben szállítandó, 45 ezer négyzetméter alapterületű csar­nokszerkezet határidőre, és jó minőségben történő legyártása. Brigádjaink társadalmimunka­vállalásai sokoldalúak voltak. I Mind a gyáron belüli feladatok I megoldására, mind pedig váró- I sunk, Kecskemét, szépítésére, fej- I lesztésére gondoltak és nagy ér- I tókű munkát végeztek. A „30 év, I 30 óra Kecskemétért” mozgalom- I ban vállalt 45 ezer óra társadal- ' I mi munkából 1974 év végéig *■> I 24 303 órát teljesítettük, 634 662 > > j| fórint értékben. A kommunista b 1 szombatok béréből 160 ezer fo- I rintot fizettünk be a városi ta- s 9 nácsnak óvodai fejlesztésekre. Ezenkívül jelentős társadalmi i > 9 munkával segítettük a bölcső- , t I déket, óvodákat és iskolákat, s 1 ebből az én brigádom is kivette sí. 1 a részéi. n I ><3 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom