Petőfi Népe, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-02 / 28. szám
M (ÍV E L ÖDÉS • I R O I) A LOM • M 0 VÉSZÉT • IRODALOM • MŰVÉSZ ET A nyám — nézett ki Lali a konyhába — tudna adni tiszta inget? Az asszony egy pillanatig meglepetten bámulta a fiút. Az új szandál volt rajta, amit két hete vettek, nadrágot is másikat húzott, arca simára borotvában piroslott és kölniillat töltötte be a konyhát. — Be kellene vinned azt a barackot. Apád azzal hagyta itt, hogy beviszed. — Arra készülök — fordult vissza Lali a szobába, s a tükör elől még egyszer kiszólt. — A sárga nyakkendőm megvan még? Az asszony, míg inget vett elő, s a nyakkendőt kereste, egyre álmélkodott. Vasárnaponként ha megszokott borotválkozni a fiú! Egész héten szakállasán végezte a dolgát. Ünneplőt meg még vasárnap se öltött, inkább, hogyha semmi dolga nem volt, kifeküdt napozni a kertbe. A sárga nyakkendő? Még akkor hordta, mikor a városban tanult. — Talán bál lesz az átvevőnél? — mosolygott a kiöltözött legényre. Az nem szólt egy szót se, csak nevetve homlokon csókolta az anyját. * A vasúti forgalmista hajat vágatott a borbélyánál. Sűrű, sötét hajcsomók váltak le a tarkójáról. A borbély szörnyűlködött. — Ilyen szép művész-frizurát levágatni! Mi ütött beléd? — Pokolba a művész-frizurával! Nem győzöm tisztíttatni a galléromat, öregem. Napok alatt bezsírozódik. — Azelőtt nem voltál ilyen kényes az ilyesmire — csattogtatta ollóját gúnyosan a borbély. Később megkérdezte: — Szeszt parancsolsz? — Természetesen — mondta a vasúti forgalmista. — És bajusz- igazítást is kérek. S mikor felállt, azt mondta: — Kefélj le egy kicsit! Tele vagyok hajszálakkal. • A fiatal mezőgazdász nagy igyekezettel fényesítette a cipőjét. A kocsivezető bejött az irodába. — Indulhatunk? — Azonnal! — Hát te is bemész? — kérdezte az öreg könyvelő megrökönyödve. Jobb, ha ott vagyok! — Eddig is minden simán ment — mondta sértetten a kocsivezető — amíg nem volt ott. De ha egész délután ácsorogni akar! A mezőgazdász körültekintően piszkálta a körmét. Majd nagy igyekezettel kezet mosott. A kocsivezető türelmetlen lett.' — Ügyis beszáll a por a kocsiba — mondta. — Majd vigyázunk. S amikor felültek a megrakott- teherautóra, a fiatal mezőgazdász úgy beburkolózott a porkabátjába, hogy az arca is alig — Tanyáról jöttem ... tizenegy kilométer... — Reggel kellett volna elindulni ! — Akkor szedtem. — Hozta volna be holnap! — Exportra szántam ... gyönyörű ... — Vegye át — mondta a fiatal SZÜTS LÁSZLÓ: Fruzsinka fiai látszott ki. „ A kocsivezető nem győzte csóválni a fejét. * Valahányszor Fruzsinka a papírlap fölé hajolt, egy rakoncátlan hajtincs mindig a szeme előtt hintézott. Többször el kellett fújnia onnan. A vasúti forgalmista megjegyezte: — Én levágatnám! Minek az oda? — Legény fogónak! — nevetett Fruzsinka, s alsó ajkát előre tartva, hatalmasat fújt felfelé, hogy a barna hajtincs levegőbe leb- bent, mint egy könnyű pihe a kiszakadt párnából. A fiatal mezőgazdász az asztal sarkán ült. — És kit akar megfogni vele? — hajolt közelebb Fruzsinkéhoz, tolakodó gyerekekhez hasonlóan, akik azt szeretnék, hogy észrevegyék őket. A lány hamiskás mosollyal a szemében körbejártatta a tekintetét a fiúkon. A forgalmista a másik asztalon lóbálta a lábát, egyenruhához nem illő hányaveti helyzetben, hanyag eleganciával. Lali a háta mögött állt, a virító-sárga nyakkendővel, piros arccal, most kissé még hátrább húzódva, mintha azt mondta volna: No? A lány szeme veszedelmesen csillogott, de mint valami rózsaszín párnára ültetett gyémánt, minden irányba egyformán szórta a fényét. — Igen, kit akar megfogni vele?... Az ajtó nyikorgott, ahogy félénken megnyitották. A belépő, kis tömzsi parasztember, nehézkesen ejtette a szót. — Odakint... azt mondják... megmérnék még a barackot... ha itt... — Már lezártuk az átvételt, bácsikám — sajnálkozott Fruzsinka. Még egyszer a Visszatekintésről „Amint" Kodály teljes életművét, azonképpen a Visszatekintésben közreadott írásait is szerves, megbonthatatlan egységbe foglalja egy központi, nagy gondolat” — írta Kodály Zoltán írásainak sajtó alá rendezője. Bónis Ferenc, zenetörténész, az 1964-es első kiadás utószavában, majd a szerzőtől idézte ezt a főgondolatot: ...... feltetszett előttünk egy, a n épből újjászületett, művelt Magyarország képe. Ennek megvalósítására rászántuk életünket.” — Bartók Bélával és másokkal együtt. Ezt a munkát sokaknak . és sokáig kell még folytatni. Ennek érdekében emelünk most is szót. A néhány hónapja megjelent változatlan második kiadás jelentős eseménye a zenei könyvkiadásnak. sőt általában a közművelődésnek: hiszen Kodály írásai, beszédei nemcsak a szűk szakmai "közönséghez szóltak. A tíz évvel ezelőtti 1640 példány már régen elfogyott, az új nyomás 3400 példánya talán valamivel tovább elégítheti ki az igényeket. Örömmel üdvözölhetjük ezt a kiadói előrelátást. Annak külön is örülhetünk, hogy — amint arról a szerkesztői utószóból értesülhetünk — a szerző életének utolsó négy és fél esztendeiében keletkezett cikkekkel. előadásokkal, az újonnan felbukkant korábbi írásokkal az eddig is hiányolt harmadik kötet is előkészületben van. Ezzel válik majd igazán hozzáférhetővé Kodály nagyszerű szellemi öröksége, mely oly nagy fontossággal bír a magyar művelődés történetében. De' vajon közkinccsé válik-e? Hogy azzá kell válnia a népművelők, a közművelődés munkásai, a pedagógusok körében (szakjuktól függetlenül!), s hogy fontos olvasmánya kell. hogy legven a cjkkek - egy része minden művelt magyar embernek, az biztos. Aligha lehet elég. ha néhány — szinte már tartalmatlanná válóén sokat idézgetett — jelszószerűen kiragadott mondat ismerős ezekből a tömör, „hallatlan felelősséggel és töretlen hivatás- tudattal végzett gigászi harcot” tükröző írásokból. Hiszen nemcsak napi aktualitású cikkek, hanem maradandó remekek is nagy számban vannak közöttük. Idézzük újra a szerkesztőt, most már a második kiadás utószavából: „... e mű nem csupán egy fél évszázad magyar zeneléetének tükre, s nem is tudománytörténeti alkotás csupán. Mindkettő, de több is ennél: legszebb gondolataival a jövő útját egyengető, aktualitásából mit sem veszített Előretekintés.” De vajon közkinccsé válhat-e ilyen formában a mű? — kérdezzük jogosan. Nagy szolgálatot tenne a közművelődés ügyének a Zeneműkiadó, ha egy olcsó, kisebb terjedelmű, minden fontos téma legfontosabb, legjellemzőbb cikkeit magába foglaló, a nagy- közönségnek, s nem utolsósorban az ifjúság széles rétegeinek szóló válogatást jelentetne meg Kodály prózai munkáiból. Olyasfélét, mint a jelmondatot adó „A zene mindenkié” című kötet volt, 1954-ben. Ebben a népszerű kiadásban persze helvet kaphatnának az előkészületben levő harmadik kötet szemelvényei is. Egy ilyen általános érdeklődésre számot tartó könyvvel nem is kellene megvárnia a Zeneműkiadónak az utolsó kötet elkészültét. Aligha befolyásolná annak eladhatóságát. így járna el a Zeneműkiadó valóban Kodály szellemében, így szolgálhatná igazán a jelszavak valóraválását. A saját kötetére is ráillenek azok a sorok, melyeket Mészöly Gedeon Ulisszesz-fordí- tásával kapcsolatban írt a tanár úr: „— még magyarul is tanulhatunk belőle. A nép könyve azonban csak egy új, olcsó kiadás által lehetne.” Talán erre nem kell tíz évig várni, mint a gyűjtemény második kiadására mezőgazdász. — Legföljebb újra számolunk. Mi az nekünk? Az öreg elégedetten fordult ki az ajtón. Odakint az ügyvezető ránevetett az átvevőre. — Nem volt rossz gondolat szerződtetni melléd ezt a lányt!... El vagy látva ingyen munkaerőkkel. Nézd, hogy számolnak odabe! — Soha ilyen könnyű dolgom nem volt ■— nevetett az átvevő is. — Minden úgy megy, mint a karikacsapás — aztán az öreghez fordult. — Bizony papa, magának is ez a szerencséje!... * Este a cukrászda nyolcig van nyitva. Ök tartózkodtak ott mindig a legtovább. Fruzsinka meg a fiai. A lány már csak így hívta a fiúkat. Fruzsinka rengeteg fagylaltot meg tudott enni. Mintha vacsorára fogyasztotta volna. Első esetben Lali fizetett. Mikor a vasúti forgalmistára került a sor, a lány még nagyobb számlát csinált. A forgalmista a következő héten elfelejtett ebédjegyet váltani. A vékonypénzű mezőgazdászt pedig már Lali húzta ki a csávából. Akkor megegyeztek, hogy minden esetben együtt viselik a költségeket. Egyformán mosolygott rájuk a lány, egyformán vették ki hát ebből is a részüket. — Jobban be se biztosíthatta volna magát — szokták mondani Fruzsinkénak. — Miért? — nézett rájuk tudatlanul a lány. Nagy, nyílt tekintetű, csodálkozó szemei voltak. A fiúk nevettek. — Hát mert senkit Se engedünk a közelébe. — Még egymásra is vigyázunk! ■— Mint három testőr. S a három testőr egész a kapuig kísérte a lányt. A kapuban Fruzsinka Lalihoz fordult. — Van még barackjuk? — Már a végét szedjük — mondta lehangoltnn a fiú, s aztán bizonytalanul hozzátette. — De azért... segíthetek aa átvételnél... továbbra is. A forgalmista következett. — Hplnap ne felejtsen el vagont biztosítani. — Hova gondol? — méltatlankodott a forgalmista. A mezőgazdász nem szólt, csak egy kicsit hosszabban tartotta kezében a lány kezét. — Jó éjszakát! — mondta Fru- zsinka ... * Az őszi nap olyan, mint a homályos ezüst. Elveszti csillogását a köd meg a dér. Szürke fény csöpög még az állomás faláról is. A forgalmista jön. — No, már szállítjátok az almát? — Szállítjuk — dünnyög a fiatal mezőgazdász — de nem én intézem, hanem az elnök. — És te? — Majd télen, mikor ára van — mondja Lali. S csak állnak a sínek előtt, akárha vonatra várnának. — Csúnya ősz lesz az idén! — ásít a forgalmista. Álmatlanok a szemei nagyon, az arca meg gyűrött. Haja a nyakába nőtt már, s gallérja olyan, zsíros tőle, mintha szalonnázna rajta. — Mifelénk megint nagy a sár — bosszankodik a mezőgazdász. — Nyakig sáros lesz az ember! Csakugyan sáros nyakig. A bakancs, a porkabál — ugyanaz a porkabát van rajta — de még a keze is, mintha négykézláb kecmergett volna keresztül a tanyasi sáron. Az álla meg borot- válatlan, akárcsak Lalinak. Mert Lali is egyhetes szakállal áll ott. Egyébként rongyossá nyűtt bekecs vart rajta, kenőcsöt rég nem látott csizma, meg egy kajla kalap. De azért azt mondja: — A nyár szép volt! Majdnem kifogástalan. Mire a forgalmista mellbelöki a mezőgazdászt. — Neked se sikerült, mi? — Nem hát! — nevet erőlte- tetten a mezőgazdász. — Pedig csinos lány volt! — Az! — mondja Lali. — Egyetemre jár. Pesten. — Hogyan került ide a nyáron? — A fene tudja! Ügyes lány! Dolgozott, meg azért nyaralt Is ... Hülyék voltunk!... S csak bólogatnak. Meg állnak. Elhanyagoltan, szomorúan. Olyanok. mintha magukra maradt árvák lennének... Kalmár Sándor: Kihajtott a fa (olajpasztell). Könyvkiadóink újdonságaiból A Kossuth Könyvkiadó újdonságai között szerepel Révai József tanulmánya József Attiláról. A marxista teoretikus utolsó nagy vállalkozása a kiadó népszerű Esztétikai kiskönyvtár sorozatában látott napvilágot. Pintér István összefoglaló tanulmánya, melyet az MSZMP KB Párttörténeti Intézete gondozott, Magyar anti- fasizmus és ellenállás címmel jelent meg és összefüggő képet ad a felszabadulást megelőző időszak magyar antifasiszta áramlatairól, a kommunisták ezek irányításában vitt szerepéről. Kolosi Tamás: Társadalmi struktúra és szocializmus című tanulmánykötete német és orosz nyelvű összefoglalóval jelent meg. A kiadó népszerű Mit kell tudni... sorozatában látott napvilágot Gáthy Vera kötete. Mit kell tudni az indiai szubkontinensről? címmel. A Gondolat Kiadónál látott napvilágot Grétsv László Anyanyelvűnk játékai című kötete. A Világjárók sorozatban jelent meg Konsztantvin Pausztovszkij útirajzainak kötete, a Messzi bolyongás. A származási-genetikai problémák iránt érdeklődőknek jelent csemegét Nevin Sullivan könyve, A gének üzenete. FIATALOK (Kiss Attila rajza). Az Európa Könyvkiadó megjelentette a már klasszikusnak számító francia író. Francois Mauri ac: Egy hajdani fiatalember című regényét. A Modern Könyvtár új köteteként látott napvilágot Branimir Scepanovic: Az a gyalázatos nyár című kisregénye. Csehov művei Helikon-kiadású sorozatában megjelent a nagy orosz elbeszélő 1885—1886-ban irt elbeszéléseit és kisregényeit tartalmazó kötet, a Beszélgetés a kutyával. Ismét kapható Artur Miller válogatott drámáinak kötete, amely ez alkalommal harmadik kiadásban látott napvilágot. Két ízléses miniatűr kiadvány gazdagíthatja az ilyen kiadványok gyűjtőinek könyvtárát: az egyik Guy de Maupassant: Héraclius Gloss doktor című regénye, a másik Eduard Mörike: Mozart prágai utazása című életrajzi regénye. Az Akadémia Kiadó újdonságai közt találjuk Sárközi Zoltán monográfiáját. Az erdélyi szászok 1848—1849-ben címmel. Mikes Kelemen összes műveinek sorozatában látott napvilágot a negyedik kötet: Az ifjak kalauza; a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének gondozásában történő összkiadás új kötetét Hopp Lajos irodalomtörténész rendezte sajtó alá. A régi magyar irodalom iránti érdeklődést segít kielégíteni Kecske-, méti Alexis János prédikáció§ könyve: a kötet a Régi magyar prózai emlékek sorozat harmadik köteteként látott, napvilágot. A Román Nemzeti Párt megalakulásával kapcsolatos kérdéseket vizsgálja Jordáky Lajos monográfiája. Az Apollo Könyvtár ötödik köteteként látott napvilágot Erdélyi Gizella tanulmánya, A római kőfaragás és kőszobrászat Magyarországon. \z A Corvina Kiadó úi kiadványa Passuth Krisztina tollából jelent meg, Magyar művészek az eurór pai avantgarde-ban címmel. A kötet a kubizfnustól a konstruktívizmusig. vagyis az 1919—1925 közötti időszakot jelölve ad áttekintést erről a mindmáig kevéssé ismert problémakörről. TÁRNÁI LÁSZLÓ: Szélben hajladozó Szélben hajladozó fák ágai söprik az égről a kormot Riadtan csapkodnak szemek denevérszárnyai Homlokok izzó vulkánjaiban tüzvirág bontja láva-ölű szirmát Jönnek eléd köd-köpenyes reggelek indulsz a szófüggönyök mögötti tájakra Hóhullás harsogja túl kiáltásodat SIMÁI MIHÁLY: Csönd és szó között Holdsarló hangon, pontosan olyan ívben mint a farktollaik, elsőt kukorékolnak a korahajnali kakasok. Szaggatott, súlyos tarajukat hátravetik, szárnyuk néha beleakad a félhomályba, verdesnek csönd és szó között, de végül percenként pirosabbakat robbanva, újra meg újra szétveti csőrüket a szívükből-szakadt kiáltás. Mert kell, hogy fölpirkadjanak egyszer a bronzba-zárt arcok, s hogy a virradat lovai hasig harmatban és kalászban gázoljanak át a gyönyörű búzaföldön. DEMÉNY OTTÓ: Valahol ma is Lehet hogy kerekded világom valahol ma is létezik nem álom hogy egy messzi téren a kék karókat leverik lenni kell egy végtelen plázsnak hol nap veri a homokot, hol szétvetett karokkal fekszem és sorsomon gondolkodok hogy létezik még az aréna s benne a buzdító sereg öklök csatája jó ellenfél s kezdődik mindig új menet lehet hogy semmit el se hagytam de minden ami rámtapadt — az arcom a mellem fedetlen — nem véd meg a tapasztalat v Ittzés Mihály
