Petőfi Népe, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-22 / 45. szám

P ártunkban hagyomány és egyben a Szervezeti Sza­bályzat meghatározta kö­telezettség is a rendszeres, idő­szakonkénti beszámolás. Az or­szágos számadást a XI. kong­resszus fogja elvégezni, a me­gyéről pedig a ma összeülő párt­értekezlet hall referátumot: az elmúlt több mint négy év mun­kájáról, a megyeépítésről, annak politikai, gazdasági, szociális és kulturális vonatkozásairól, és a holnap célkitűzéseiről, összege­zést hall a pártértekezlet arról, hogy a kommunisták Bács-Kis- kunban miként teljesítik törté­nelmi küldetésüket, a szocialista építés állandó megújhodásának szervezését és irányítását. Mindez akkor történik, ami­kor a felszabadulás 30. évfordu­lójára is készülődünk, ami szám­talan alkalmat kínál a hosz- szabb időszakra való visszate­kintésre. A két jelentős esemény természetesen egybefonódik, és kongresszusi munkánk fölé szim­bólumként magasodik szabad életünk harcokkal, kemény mun­kával megvívott minden eredmé­nye. A kongresszus előtti legfonto­sabb politikai esemény a fő­város, a megyék, közöttük Bács- Kiskun kommunistáinak pártér­tekezlete, munkájuk elemző ér­tékelése és a következő időszak feladatainak megjelölése. A hó­napok óta tartó politikai folya­mat befejező fázisának vagyunk tanúi, amely az ország legna­gyobb megyéjének eredményeit teszi mérlegre. Az ideérkezésig nagy aktivitással zajlott az elő­készítés. Amilyen büszkén szól­tak különböző fórumokon a kom­munisták az eredményekről, leg­alább olyan bátran és felelős­ségteljesen ostorozták a hibá­kat, latolgatták a gondok felol­dását. Szóltak az emberi gyen­gékről, a következetlenségről, a sokféleképpen megnyilvánuló fe­gyelemhiányról. De magabiztos volt a hangvétel a célok meg­valósításához szükséges elhatá­rozottságról is. Központi Bizottság irány­elvei megadták az „ízét" a kongresszusi előkészítő munkának. A bevezetés jogos ha­tározottsággal állítja: „A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt az elmúlt négy esztendőben követ­kezetesen megvalósította fő po­litikai irányvonalát, végrehajtot­ta a X. kongresszus határoza­tait. A szocialista építés a X. kongresszus határozatainak meg­felelően magasabb szinten, len­dületesen és sikeresen folyt; en­nek eredményeképpen a Magyar Népköztársaság előbbre haladt a szocializmus útján." Az irány­elvek idézett, de valamennyi té­tele nemcsak a pártban, hanem a széles közvéleményben is nagy érdeklődést váltottak ki. tos: a termelés növekedése két­harmados arányban a termelé­kenység javulásából származott. A mezőgazdasági termelésnek a megyében kiemelkedő jelen­tősége van. A legfontosabb és egyben a legjellemzőbb az, hogy az utóbbi években egyre általá­nosabbá vált az intenzív fejlesz­tés, amelynek talpköve a spe­cializálódás, és a termelési esz­közök koncentrációja. A külön­böző termelési rendszerek egy­re nagyobb méretű elterjedésével együtt járt a munka- és üzem- szervezés javulása. A megye me­zőgazdasága az ötéves tervcik­lusban 20 százalékkal termelt többet, mint a harmadik ötéves terv időszakában. Ennek feltéte­leként azonban hatvan száza­lékkal több műtrágyát, három­szoros mennyiségű növényvédő szert és modernebb gépeket használt fel. A mezőgazdaság helyzetével, de egyáltalán a tu­lajdonviszonyok erősítésével kap­csolatosan — mivel megyei sa­játosság — szükéges említést tenni a szakszövetkezetekről. Az ország szakszövetkezeteinek 30 százaléka, földterületüknek 45 százaléka a megyében van. Ezekben már eddig is nőtt a közösen művelt terület aránya, és, jelentős fejlesztéseket hajtot­tak végre a szőlő- és borgazda­ságban. Mivel a szakszövetke­zetek továbbra is jelentős sze­repet töltenek be a mezőgaz­daságban, az eddigieknél széle­sebb körű intézkedéseket szük­séges tenni a szocialista voná­sok fejlődése érdekében. A gazdálkodás szerkezetének változásai következtében megvál- ' tozott az: osztályszerkezet is. Az aktív keresők közül 51,1 száza­lék munkás és 28,5 százaléka szö­vetkezeti paraszt. Ebből az ol­vasható ki, hogy a megye ed­digi története során i— ahol mindig a paraszti lakosság volt többségben — az utóbbi más­fél évtizedben az iparfejlesztési politika eredményeként a mun­kásosztály létszámában is veze­tő osztálya lett a megye tár­sadalmi életének. Ezzel összefüggésben szükséges szót ejteni a párt szövetségi po­litikájáról. Az irányelvekben hangsúlyozott szövetségi politiká­val határozott egyetértését nyil­vánította a megye párttagsága és párton kívüli közvéleménye. En­nek B ács-Kiskunban különösen nagy jelentősége van, mert a szövetkezeti parasztság aránya az országos átlagnak kétszere­sét jelenti. E szövetség állandó kovácsolásában nagy szerepe pártértekezlet minden bi- /m zonnyal szót ejt majd va- ® lamennyi időszerű poli­tikai, gazdasági, szociális, kultu­rális kérdésről. Nem kerüli el figyelmét á szocialista demokra­tizmus erősítése, amely tulaj­donképpen függvénye annak a politikai munkálkodásnak, ame lyet a pártszervezetek — mint vezető, és irányító erő — kifej­tenek. Teret kap a lakásépítés, mint társadalmunk egyik leg­fontosabb kérdése. Azt megye­szer te büszkeséggel veszik tudo­másul, hogy a felszabadulás óta ötvenötezer lakást építettünk. De a gondok továbbra is meg­maradtak. Az eddiginél még tem- pósabb előbbrejutás az érdek­lődés előterében lesz. A beszá­moló és minden bizonnyal a vita is teret szentel a tanyai gondok­nak, de sok más olyan kérdésnek, amelyek szorosan összefüggnek szocialista előremenetelünk gyor­sulásával. A regionális pártér­tekezleteken sok szó esett a köz­oktatás, a közművelődés gond­jairól, eredményeiről egyaránt. Magasabb szintű társadalom csak a művelt fők sokasodásával való­sítható meg. Szót ejtettek a ha­tékony, és nemcsak formális el­lenőrzésről, azok elemző voltá­ról, amely a munka továbbja- vulásának pilléreit építi. Bizo­nyára hahgsúlyos lesz a vita a szocialista munkaversenyről, a takarékosság helyes értelmezésé­ről, a valóságos helyi politikáról, a településfejlesztés kérdéseiről, a beruházások ésszerűségéről, az eszközök kihasználásáról, olyan kooperációkról, amelyeket a gaz­daságos szükségszerűség diktál, az ideológiai kérdésekről és mindarról, amely a további si­kerek záloga: a párt vezető, irá­nyító munkájának állandó erő­sítéséről. H a visszapillantunk akár a négyéves, akár a harminc­esztendős , eredményeink-' re, akkor azt mondhatjuk: ez a mi üzenetünk a holnapnak. Ered­ményeink, szándékaink nemes verete. Lelkiismeretünk tevé­kenységbe torkolló folyamatos tisztulása, a kor levegőjének dú­sítása, az ügyért való permanens lelkesedés, a - nép, a nemzet, s benne magunk, mindannyiunk becsülése, tisztelete, az erkölcsi- ség magasfokú szítása és válla­lása; ez legyen üzenetünk a jö­vőnek, az ebbe soroló, , mindig megújuló holnapnak, a józan távlatok égreirásának, hogy lás­sa, tudja mindenki. Weither Dániel van továbbra is a pártnak, amely olyan politikai erő, amely az eltérő érdekeket — építve az alapvető érdekek azonosságára — politikai eszközökkel állandóan, a felmerülő valamennyi kérdés­ben egységbe hozza. Ennek — a sok közül — egyik jeleként említhető a szocialista munkaversenyben való tömeges részvétel, és az elért sok-sok si­ker. A munkásosztály, a szövet­kezeti parasztság és az értelmi­ség, a politikai kérdések iránt érdeklődő és fogékony többsége megérti, és lépést tart a kommu­nisták közéleti pezsgést kiváltó munkásságával. S, hogy a kü­lönböző szintű pártfórumokon tényleges pezsgés volt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ötezer kommunista mondot­ta el véleményét a közérdeklő­désre számottartó, és az ügy szolgálatát erősítő kérdésekben. A kongresszussal kapcsolatos eddigi politikai munkálkodás so­rán mindvégig az irányelvek­ről esett a legtöbb szó. Megelé­gedéssel és megnyugvással szól­tak annak minden kérdésre ki­terjedő, határozott, új gondola­tokat ébresztő és tervezésre ser­kentő szelleméről. Helyesen értel­mezték az irányelveket, amikor érvekkel, példákkal, a helyi és a megyében fellelhető tapasz­talatokkal gazdagították. Szinte mindenki megtalálta azt a leg­fontosabbat, és úgy, hogy a sa­ját, a szűkebb haza nyelvére, an­nak gondjaival és jellegével szí­nezve tudta lefordítani. A vé­lemények alaphangja: egyetér­tés a politika töretlen tovább­folytatásával. Ez logikusan kö­vetkezik abból, hogy a párt va­lamennyi tagja végrehajtódnak érzi a X. kongresszus határoza­tait, amelyet azt megelőzően is az egyenes úton haladó, cik­cakkoktól mentes, töretlen, a marxizmus—leninizmus alapjai­ból bölcsen táplálkozó, felelőssé­get vállaló, humánummal telí­tett, a korábbi tapasztalatok kon­zekvenciáit hasznosító, a korrek­cióktól sem félő, sőt merészen újító politika teremtett meg. A széles körű egyetértés ter­mészetesen nemcsak a gazdasá­gi sikerekből fakad, hanem ab­ból is, hogy az emberek az ad­diginál értőbben, egy-egy kér­dés megítéléséhez több tényezőt figyelembe véve gondolkodnak. Egyszóval: a ma embere művel­tebb, felkészültebb, a szocialista gondolkodásban és magatartás­ban is, így hát a szocialista épí­tő munkát egy anyagiakban és szellemiekben egyaránt fejlettebb társadalom folytatja. A szocialista gondolkodás for­málódásában nagy szerepe van annak, hogy jelentősen növeke­dett a szakmunkások aránya az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt, bár a valóságos igé­nyektől még több minden elvá­laszt. De nemcsak ez utóbbi a gond, hanem az is, hogy jobban gazdálkodjunk a minden téren meglevő és megnagyobbodott szellemi kapacitással, hogy min­denki 'ott legyen foglalkoztatva, ahol a legtöbbet nyújthatja. Azonban ne csak szakképzés le­gyen, hanem továbbképzés is, szüntelen ismerkedés az újjal, a szinte naponként váltgzó és egyre bonyolultabb technikával, amelyet termelékennyé bátoríta­ni csak a hozzáértés tud. Ezt az igényt aláhúzza az, hogy pél­dául a mezőgazdaságban is egy­re drágább gépek kerülnek „be­vetésre", ahol úgyszintén min­den perc nagyon drága. Ezek működtetése, a cél érdekében való magas teljesítmény-hozam a szakmailag is művelt fők egy­re nagyobb sokaságát igényli. A járási és i'árosi pártértekez­letek után a ma és holnap ülé­sező megyei pártértekezlet fi­gyelemre méltó eredményeket tár a párt és az egész megye köz­véleménye elé. B árhová is tekintünk Bács- Kiskunban, az elmúlt négy év alatt sehol sem volt moccanatlanság, patópálos tétlenkedés. De nem is lehetett, hiszen szocialista rendünk épü­lése elvileg és gyakorlatilag is kizárja a tespedtséget. Fő vo­nása: ösztönzés a többre, jobb­ra, az emberért valóra. A termelő erők fejlődése, szün­telen erősödése, megújulása szo­ros kölcsönhatásban van a ter­melési viszonyok változásaival, a társadalmi viszonyok kitapint­ható mozgásával. A szocialista szektorban a tervezettel szemben nagyobb, mintegy 19 milliárdnyi beruházás valósul meg a terv­időszak végéig. Az egyes nép- gazdasági ágak részesedése ‘az összes beruházásokból megvál­tozott. Az ipar, a szállítás, a hírközlés aránya csökkent, míg a mezőgazdaság mintegy ötven­százalékos részesedésével meg­őrizte az eddigi mértéket. Az építőipar, a kereskedelem és a kommunális ágazatok növelték a beruházásokból rájuk eső há­nyadot. Az arányokra jellemzp — ez természetesen megfelel a megye országosan is jelentős me­zőgazdasági jellegének —, hogy a mezőgazdaságban két és fél­szer akkora beruházás valósul meg, mint az iparban. Az ipari termelés a tervezettnél mégis gyorsabban, évenként 9—10 szá­zalékkal nőtt, ami meghaladja az országos átlagot. Nagyon fon­VILAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXX. évf. 45. szám Ára: 90 fillér 1975. február 22. szombat Megyei pártértekezlet

Next

/
Oldalképek
Tartalom