Petőfi Népe, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-21 / 44. szám
1975. február 21. • PETŐFI NÉPE • 5 Ágasegyházi beszélgetések „Agasegyháza lakóinak, kitartása, munkabírása szinte hihetetlen. Csakis ezzel és nagy szorgalmukkal magyarázható, hogy ezen a gyönge minőségű talajon, a homokon boldogulni tudtak. Életrevalók, élelmesek, leleményesek; józan eszűek, nagyon szeretnek tanulni. Következetesek és barátkozók. Idegenekkel' szemben barátságosak. de ugyanakkor gyanakvók. Foglalkozásukra nézve földművelők, állatteriyésztők, gyümölcs- és szőlőtermesztők. A felszabadulás óta sok fiatal az ipari pályát választja.” (Részlet a falumonográfiából) Jóljárt Ferenc vb-titkárral beszélgetünk az irodában. Az alatt a néhány rövid perc alatt, míg eldöntjük, hogy milyen sorrendben ismerkedünk az itteni látnivalókkal, legalább öten keresik. Később is így van: a folyosón, az utcán, a szövetkezet udvarán megállítják, fólrehívják, s mondják a kéréseket, a problémákat, a panaszokat. — Így megy ez mindig, látja! — mondja a titkár. S mutogatja tovább az új házakat. — Tudja, mi volt itt még néhány évvel ezelőtt? — kérdezi nem kis büszkeséggel, amikor a Kossuth Lajos utca szép, új épületeit nézegetjük. A kétezer-háromszáz lakosú község húsz kilométerre van Kecskeméttől.- Kiterjedt tanyavilága sok gondot okoz jelenleg is a vezetőknek. A lakosság háromnegyede külterületen él. A Mathiász János Szakszövetkezet elnökével beszélgetünk. Jíostyánszki György szívesen tájékoztat arról, miként igyekeznek a helybeli nőknek jó munka- lehetőséget teremteni. A Habselyem és Kötöttárugyár kihelyezett telepe készül éppen. A két- százhuszonöt négyzetméter alap- területű munkacsarnokban április negyedikétől kezdődően kétszáz asszony és leány dolgozik majd, emberi körülmények között. Az egyik épületben találjuk azokat a nőket, akik egy tanfolyam keretében tanulják a szakmát, hogy a gépek mellett helyt tudjanak majd állni, amikor munkába állítják őket. A beszélgetésekből hamar kiderül, hogy nagy megelégedéssel fogadták a hírt: Lesz Agasegyházának egy „gyára”. — Gyárfióka — mondta tréfásan valaki. Kezdetnek igazán nem rossz, sőt. Kettőjük szavait feljegyeztem. Joó Lajosné: — Jobb, köny- nyebb lesz a munka. Eddig kapáltam, permeteztem; hajlongtam a földeken esőben, szélben; ezután más lesz az életem, örülök neki. Borsos Mária, tizenhat éves: — A határban nehéz volt. Igaz, kevesebbet keresek eztán, de nem baj. Tisztább, szebb munka az, ami ezután lesz. Biztosan nem fogom megbánni, hogy idejöttem. □ □ □ Ballun Tibor községi párttitkár égyben a művelődési otthon igazgatója is. És tanít az iskolában. Szárúd István KISZ-titkár ugyancsak tanár, ö vezeti az úttörő- csapatot is. Tavaly jó munkájával kiérdemelte a KISZ KB dicsérő oklevélét. Ágasegyháza művelődési viszonyairól ejtünk néhány szót az iskolában. Megtudom, hogy a belterületen négy épületben kilenc tantermük van, s a két külterületi iskolában öt. Így ugyancsak nehéz az irányítás, az ellenőrzés. Ha visszapillantunk a régebbi esztendőkre, érdekes számokat kapunk: Száz évvel ezelőtt a falunak csak egy iskolája volt; az egyetlen tanteremben ötvenhat tanuló járt. 1927-ben már öt tanteremben háromszáznál több gyerek tanulhatott. Tíz évvel később négyszázkilenc volt az iskolás gyerekek létszáma. Majd 1960-ban ennél valamivel kevesebb, s 1970-ben még kevesebb: háromszázhatvan. A csökkenés túlnyomórészt a külterületi iskolákban következett be. A tanyavilág fokozatos sorvadásának egyik bizonyítéka ez is. — Milyen a község kulturális élete? — kérdezem. — Nem kiegyensúlyozott, nem harmonikus. Hiányoznak a megfelelő helyiségek. Anyagi eszközök hiányában a vezetőség nem képes kielégíteni a falu lakosságának igényeit. Ágasegyháza külső képét, s az életszínvonalat, a megélhetési viszonyokat tekintve szépen fejlődik; de a közművelődési eredményekkel nem lehetünk elégedettek. Kicsi a művelődési otthon, jóformán csak az egy nagyterem áll a rendelkezésünkre. A könyvtárhelyiség szűk. Az egy klubszoba egyben tanterem is. Az igazgatónak még csak irodája sincsen. □ □ □ Idézet a művelődési otthon idei munkatervéből: „Kecskemét szívó hatása nagy. A munkaképes felnőttek közül minden negyedik-ötödik ember a város oan dolgozik. A fiatalok között ez az arány még nagyobb. A bejáró dolgozók közt van olyan, aki naponta utazik, de többen csak a hét végén jönnek haza. A helyi szakszövetkezeti tagok zöme idős ember; ők leginkább saját szőlőjükkel vannak elfoglalva. Igen nagy még Izsák szívóhatása is, ahová szintén sokan járnak dolgozni. A művelődési otthon nem felel meg a mai követelményeknek. A felszabadulás előtt épült vályögépü- let, amit valamikor gazdakörnek használtak. Az ifjúsági klub részben helyiséghiány miatt nem működhet.” A meglehetősen nehéz körülmények ellenére is igyekeznek törődni a közművelődéssel. Csaknem száz embernek van színház- bérlete Kecskemétre. Meghívnak színészeket találkozóra, szereplésre. Előadássorozatokat terveznek. Ezek közül az egyik legérdekesebb az, amelynek a címe: Szerelem, házasság, család. Ezeken a hetenként egyszeri, beszélgetésekkel egybekötött előadásokon számos érdekes, sokakat érdeklő téma szóbakerül. Példának álljon itt néhány előadásnak a címe: Szerelem és • ..Tudja, mi volt itt néhány évvel ezelőtt?” • Holló Józsefné magyarázza: mit, hogyan kell csinálni. • Szórád István csapatvezető. (Tóth Sándor felvételei.) • Joó Lajosné: „Könnyebb lesz a munka.” szexualitás a serdülőkorban; Nem szégyen orvoshoz menni; A mai család; Mitől lesz a jó házasság? A szép szerelem; stb. □ □ □ Néhány óra ebben a városközeli községben, ahol élnek még a török időkben keletkezett legendák, s ahol a sívó homokkal nem akármilyen eredménnyel küzdött a mai napig az ide letelepedett, az itt meg a kapaszkodott, elszánt lakosság. Néhány óra egy szembetűnően szépülő, fejlődő faluban, ahol az építésnek, az átalakulásnak sok beszédes nyomait láthatjuk. Néhány olyan óra, mely fellelkesít,' mely örömre késztet; akkor is, ha az ottani vezetés előtt egyelőre még — s még jó ideig — nehéz feladatok állanak. Varga Mihály ÜffiWiÉEET Látogatóban a jakabszállási úttörőcsapatnál Alig másfél száz kisdobos és úttörő tagja van a jakabszállási 3585. számú Petőfi Sándor úttörő- csapatnak. Juhász Rózsa tanárnő — a csapat vezetője — három dolgot említ, amire különösen büszkék, a cseppet sem jó tárgyi feltételek között működő csapat tagjai. Az első a nagyszerűen szervezett rajfoglalkozásokra. (Havonta, előre meghatározott napokon minden külön értesítés nélkül jönnek össze és tárgyalják meg a soron következő feladatok kivitelezésének lehetőségeit. Ha szükséges természetesen többször is találkoznak.) Ebből fakadóan a csapat önkormányzata • is jó. A másodikként a különböző akciók sikerét, a vállalások maradéktalan teljesítését tartja a csapat erényének Juhász tanárnő. Az idén a Vörös Hadsereg nyomában akciót választották. Először a község, utána a járás végül pedig a hazánk területén történt hadmozdulatokat dolgozták fel. Másik vállalásuk a 30 tett a hazáért. Ennek jegyében a tanácsháza mögött parkot építenek. A felszabadulás emlékére kialakított területen a virágágyak gondozása mindvégig az úttörők feladata marad. A főutcát fásítani kívánják. A Népfront Szakszövetkezettel és a helyi tanáccsal kialakított jó kapcsolat teszi lehetővé a harmadik kiemelkedően jónak ítélt ténykedésüket: az országjáró kirándulásokat, a váltótáborokban való rendszeres és nagy számú i’észvételt. Az elmúlt esztendő emlékezetes túrája Eger, Aggtelek, Sírok útvonalon zajlott le. Jártak Kecskeméten többször is, utaztak a tiszakécskei úttörővasúton és felkeresték a szanki olajbányászokat. Az idén a „nagy” túra a Mecsekbe indul — mintegy ötve- nen kívánnak megismerkedni Péccsel, a környék nevezetességeivel. A kirándulások megvalósításához minden esetben segítséget nyújt — gépkocsit, pénzt ad — a helyi szakszövetkezet. Segítik a pajtások uszoda- és színházlátogatásaikat is — hasonló módon. Természetesen a viszonzás sem marad el: amikor szükséges az úttörők szedik a gyümölcsöt, gyomlálnak, szüretelnek. Ezekben a napokban, túl a karneváli mulatságon megtartották a Budapest felszabadulása emlékére rendezett estet. Most a nemzetközi nőnap megünneplésére készülnek, illetvé a márciusi eseményekkel kapcsolatos vetélkedőkre. Áprilisban kerül sor az ünnepélyes csapatösszejövetelre, és a nagyszabású kiállítás megnyitójára, amit a község életéről, az elmúlt harminc esztendő dokumentumaiból állítottak össze. És a megannyi titkos parancs, amiről még csak sejtik, hogy milyen izgalmasan szép feladatokat tartogat számukra. Abban azonban valamennyien biztosak: a legjobban akarják megoldani ezeket a megbízatásokat. A nyolcadik osztályosok továbbtanulása az idén is, mint minden esztendőben csaknem százszázalékos. Erre egy figyelemre méltó esemény kötelezi őket: ebből az iskolából került ki Göröcs László, itt járt nyolcadik osztályba. (Előzőleg a környéken levő tanyai iskolába tanult hét esztendeig.) A kiváló képességű fiú egyetlen esztendő alatt négy év orosz tananyagát sajátította el, indult középiskolába. Jelenleg Veszprémben jár egyetemre, évfolyamelső a harmadévesek között. Példája az akarat és szorgalom jelképévé lett a jakabszállási úttörők között. Valamennyien hozzá hasonlóvá szeretnének lenni. Hogy ez sikerül néhányunknak, az remélni tudjuk, hiszen eddig két alkalommal nyérték el a megyei pártbizottság vörös vándorzászlaját, jó tanulmányi eredményeik, jó úttörőmunkájuk jutalmául. Ebben az esztendőben pedig várományosai a KISZ Központi Bizottságának vörös zászlajára. ... Rejt vény fejtöknek Úttörők számára közöltünk február 7-én rejtvényt. A megfejtés: Atomreaktor — Paks. (A mássalhangzókat a kiejtésük szerint írtuk le.) A helyes megfejtők közül könyvjutalmat nyertek: Rózsa Erzsi, Városföld: Kapás Évi. Soltvadkert: Nagy Erika, Kiskunfélegyháza; Vékony Katalin, Tázlár. A kisdobosoknak közzétett háromtalálós kérdés megfejtési határideje: február 12.) (Kérjük. ho“v a három találós kérdésre adott válaszokat kisdobosok, és ne úttörők küldjék be!) Selmeci Katalin ílOÍHfp p ánqzt s zürn / .ztomösávraf «.vödnölüjl .npómío - , Eszperantó, szocialista brigádoknak :-2bíSf ét Leninnek tulajdonítják azt a kijelentést, hogy az eszperantó a proletariátus latinja. Tény, hogy hazánkban a két világháború kö-. zött a munkásmozgalom több vezetője egyszersmind lelkes esz- perantista volt. Napjainkban a fizikai dolgozók közül is mind többen utaznak külföldre, alakítanak lei más nyelven beszélő szaktárcákkal kapcsolatot. A viszonylag könnyen megtanulható eszperantó segítségével cserélhetik ki gondolataikat azok, kik semmilyen világnyelven nem beszélnek. Valódi szükségletet elégít ki tehát a szövetség új kezdeményezése: szocialista brigádok számára szerveznek eszperantó nyelv- tanfolyamokat. A segédletként használt útmutató a napokban jelent meg. Az új művelődési központban élénk tevékenységet fejt ki a kecskeméti csoport. A szomszédos államokban élő barátaik közül többen levélben gratuláltak a nagyszerű klubhelyiséghez, az érdekes programhoz. Hétfői napokon társalgási órákat tartanak, csütörtökönként kulturális program gondoskodik az eszperantis- ták műveltségének a gyarapításáról. H. N. SZILVÁSI LAJOS' Appassionata (73.) Az öreg cigány új fahasábokat vet a kandalló tüzére. Gilbert is Itt téblábol, s megfeledkezve róla, hogy őneki — az öreg papok miatt — mindig süketnémának kell lennie, angolul motyog valamit. Nem értek belőle semmit, csak annyit érzek, hogy ő is drukkolt értünk. Mindenki itt van... és mégsem. Érzem, hogy valahonnan a tudatom mélyéről egy rossz érzés búvik elő, nyomnám, szorítanám is vissza. Végeredményben hol van az előírva, hogy Olgának is végig kellett vir- rasztania az éjszakát? Biztosan nagyon álmos volt. De azért... Harsányan rákiáltok Gasztonra, miközben a sarokba hajítom csuromvizes köpenyemet. — Mi lesz azzal a pálinkával? — Itt van már! — nyújtja az üveget és poharat is melléje. Kétdecis vizespoharat. — Tölthetsz is, Benjámin — nevetek rá. Tölt. Telilöttyinti a kétdecis poharat. — Elég lesz? — tartja elém vigyorogva. — Ha több nem fér bele... — veszem el a poharat. — Szojka — mutatok a másik pohárra —, ragadd meg te is az alkalmat. S meg sem várva a, többieket, összeüljük a két poharat. Aztán lélegzetvétel nélkül kiisszuk fenékig. Csíp, mar, mint a vitriol, de ’nem bánom. Megfázás bújkál bennem, attól volt a köhögésem is. hát vegyük elejét idejébefl. — Most aztán igyunk egyet együtt is! — proponálja Szojka, — Jól beszél! — rikkantja el magát Hegedűs. — Poharat! Hozza is már József a poharakat. Eddig észre sem vettem, oly csöndben volt. Ferencjózsef-sza- kálla piszkosfehéren csillog a lámpafényben. — Mondjátok már el, mi volt! — sürget; Zuárd atya. — Ráér... — fogom karon, és kezébe adok egy poharat neki is. — Előbb a lényeg, aztán a szó... Csorog a pálinka, megtelik illatával az egész ebédlő. Már nem érzem átázott ruhadarabjaink áporodott szagát sem. Szétárad bennem az ital heve, forró az arcom is már. összecsendülnek a poharak. Iszunk. Jólesik. Megszolgáltuk. Lezöttyenek egy székre. Végignézek az örvendező arcokon. Mindenki letelepszik. — Mondjátok már, hogy volt! — sürget Gaszton. — Majd Szojka elmondja... — nekem semmi kedvem beszélni. Élvezem, hogy jobb oldalamat kellemesen melegíti a kandalló tüze. Cigarettát kotrok elő. Átnedvesedett. Hárman is nyújtják a magukét. Elveszek egyet, aztán a parázsfogóval kiemelek egy zsarátnokot a kandallóból és odatartom a cigarettám, végéhez. Szojka szűkszavúan meséli az utat. Igaza is van: nincs sok beszélnivalónk. Azt, hogy' elgázoltuk a suttyót, elhallgatja. Jól teszi. Mi tudjuk csak ketten, mennyire így kellett történnie, ök nem értenék meg azt a lelkiállapotot, amit a kivégzés keltett bennünk. Aki kívül áll a dolgokon, mindig másképpen ítéli meg a történteket. Mi valami íratlan ítéletet hajtottunk végre... Valami jelképes bosszút a kivégzettekért. És aki nem hallotta a felropogó sortüzet és néhány perc múlva az egyes lövéseket, nem érezheti át, hogy tömeggyilkosságnak voltunk fültanúi ... Maradjon csak ez a kettőnk dolga, hogy utána büntetni próbáltunk ... Hangtalanul hallgatják Szojkát. Mindenki sajnálja az autót. Valami csattan a hátam mögött. Odanézek. Hegedűst látom, törökülésben, amint éppen hozzákezd, hogy szétszedje géppisztolyainkat. Rám néz: — Jól, megáztak. Átolajozom, nehogy rozsdát kapjon ... Elmosolyodom. Hiába, Hegedűs sohasem feledkezik meg a szolgálati szabályzatról. Parasztos (lelkiismeretességgel engedelmeskedik a belésulykolt parancsnak, hogy a fegyvert szolgálat után azonnal át kell olajozni. Gaszton hangjára figyelek fel: — Hát Olga hová lett? Pisla is körülnéz. Ék alakú szemöldöke a homlokára ugrik: — Itt volt... Ki is akart szaladni elétek, amikor meghallotta, hogy valamelyiktek füttyentett... Szóval itt volt... Most pedig nincs itt. Várt bennünket. De ha annyira várt, miért tűnt el, amint , megérkeztünk? Pista feláll: — Megkeresem njár, jöjjön ő is, tgyék valamit... És kimegy. Rosszkedvű lettem egy pillanat alatt. Tehát csak addig izgatta őt a sorsunk, aijiíg elő nem kerültünk. Amint megbizonyosodott róla, hogy minden rendben sikerült, befejezettnek tekintette . az ügyet. Jól van. Ila ő így ... Fejtápászkodom a tűz mellől. — Fáradt vagyok... — nézek végig az embereken. — Felmegyek, lefekszem .. Jó éjt Megfordulok, és kisietek az ebédlőből. Nem baj, ha nem értik, mi ütött belém hirtelen. VIII Csak fekszem az ágyban, nyakig betakarózva. Nem tudok aludni. Bámulok a sötétbe. Zsong bennem a szesz. Jólesik a takaró melege^ Rágyújtanék újra egy cigarettára, de lusta vagyok, hogy kinyújtsam a karom a takaró alól, és cigarettát keressek. Oldalamra fordulok. Fejem besűp- ped a tollpárnaba. Nem fogok elaludni. Ismerem ezt az állapotot. Nagy fáradtság, nagy izgalmak után csak sokára nyugszom meg annyira, hogy elszuny- nyadjak. Odakint újra esik az eső. Egyhangúan suhog, halkan veri az ablak zsalugáterét. Tulajdonképpen elégedett lehetek mindennel, ami történt. A gyerek jó helyen van, a. kórházban gondját viselik, mi is megúsztuk a dolgot lebukás nélkül, csak a Bo- tond ... Kár a kocsiért, nem lesz járművünk, ha... Igen, ha vége lesz a háborúnak. Ha áthalad rajtunk a front... De mikor lesz az? Jó volna tudni. Már megint ostobaságon töprengek. Miért akarok én mindig a holnappal törődni? örüljek neki, hogy megúsztam ezt az éjszakai .kalandot. Ami holnap jön és azután, mindazon ráérek törni a fejem a maga idejében. El kellene.-aludnom. Behunyom a szemem. Számolni kell. Egyesével kezdem: egy-kettő-három ... aztán kettesével folytatom : öt-hét-kilenc ... Majd hármasával : tizenkettő-tizf nöt-tizen- nyolc . . . Négyesével: huszonket- tő-huszonhat-harminc ... Hát ettől nem fogok elaludni. Az ilyen számolásra nagyon is oda kell figyelnem. Inkább nem gondolok semmire. Csend van. Csak az e,ő szitál odakint. November vége ... Mindennap várhatjuk, hogy leesik az első hó. Zuárd atya már nagyon várja a havat. Azt mondta, hogy itt magas szokott lenni a hó. És ha egyszer beha- vazódik a hegy, senki völgybeli eríibernek nincs kedve, hogy feléje nézzen a kolostornak. Józsefnek a legrosszabb a havazás. Neki akkor is le kell mennie minden héten az öszvérrel a faluba, hogy felhozza a szükségeseket . .. Halk, surranó neszt hallok az ajtón kívülről. Valaki megállt az ajtóm előtt. Nem mozdul. Hall- gatódzik talán? Kinek nincs jobb dolga, mint most ideállni fülelni? Nem mozdulok az ágyban. Hadd higgye, hogy alszom... Talán Gaszton akar bejönni beszélgetni ... Nincs most kedvem hozzá. (Folytatása következik.)
