Petőfi Népe, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-02 / 28. szám

1975. február 2. • PETŐFI NÉPE • 3 Ilyen a Megyei Művelődési Központ Villanyoltástól a csempéig Sokszor mondogatták a kecs­keméti járókelők: épülhetne gyor­sabban is a Megyei Művelődési Központ. Magam is sokáig ha­sonló véleményen voltam. Állás­pontom azonban megváltozott, amint először léptem be az új in­tézménybe. Az Állami Építőipari Tervező Vállalat belső építészei valóban nagyszerű képzelőerővel rendelkeznek, s ma már minden elismerésem a kivitelezőké és egy­általán nem sokallom azt az időt, amennyi alatt elkészültek a mun­kával. Engedje meg a kedves olvasó — aki esetleg még nem járt az új művelődési intézményben —, hogy egy rövid háznézőre hívjam. A Megyei Művelődési Központot február közepén avatják majd ünnepélyesen, mert még javítási munkákat végeznek az építők, s takarítanak. rendezkednek az egyes helyiségekben. Maga az előcsarnok egy hatal­mas terem, s túlzásnak tartanám méreteit, ha Gila János, az intéz­mény igazgatója fel nem világo­sított volna arról, hogy itt tán­cos összejöveteleket is tartanak majd. Sőt a csarnok még tovább bővíthető, ugyanis a kamarate­rem, valamint az ifjúsági terem mozgatható válaszfalai könnye­dén elhúzhatok. Csak dicsérhet­jük a tervezőket, akik az épület praktikus kihasználására töreked­tek. A színházterem lenyűgözően szép, s már több zenei rendezvé­nyen bebizonyosodott, hogy kitű­nő az akusztikája. Előcsarnoka sem tartozik a kis méretű helyi­ségek közé. Itt kiállításokat is Impozáns látvány a színházterem. rendeznek majd. Egy állandóra elhelyezett remekmű máris díszíti falát. Kátai Mihály tűzzománc­alkotása az ősi magyar népművé­szetet eleveníti fel. Sok kisebb-nagyobb termet so­rolhatnék még. amelyeknek most folyik a berendezése. Külön klub- helyiségük lesz a felnőtteknek, külön a fiataloknak. Méltó elhe­lyezést kapnak a képzőművészeti, a fotcu a sütő-főző szakkörök. Az alagsorban tornatermet találunk. Itt egészségügyi tornára iratkoz­hatnak be a felnőttek, művészi tornára a gyermekek. Ez az egyetlen — máris állandóan hasz­nálatban levő — szeglete a mű­velődési központnak, amely szűk­nek bizonyul. Még nem vonultak el teljesen az építők, mégis élet költözött már az intézménybe. Több sike­res rendezvény zajlott le benne az elmúlt hetekben, s megalakult a szocialistabrigád-vezetők, az esz_ perantisták klubja. Itt tartja pró­báit a Kecskeméti Táncegyüttes, a szimfonikus zenekar, s az olva­sóteremben kétszáz napilap és fo­lyóirat között válogathatnak az érdeklődők N. O. • Táncos összejövetelekre is alkalmas az előcsarnok. 1 Kisebb rendezvényekre kiválóan alkalmas a kamaraterem. (Tóth Sándor felvételei.) Több millió mint négyszázhatvan­forintos beruházás Előkészületek a bácskai húsfeldolgozó kombinát építésére A bácskai körzet mezőgazdasá­gi nagyüzemeinek nagyobbik ré­sze jó termőtalajjal rendelkezik, melynek eredményeként van le­hetőség a takarmánytermelés ál­landó fejlesztésére. Ennek követ­kezménye, hogy az állatállomány évről évre gyorsan növekszik. Az idén a bajai járás és a város me­zőgazdasági nagyüzemei a szántó- terület több. mint 60 százalékán takarmányt termesztenek. Ezzel összefüggésben korszerű nagyüze­mi állattenyésztés fejlődött ki eb­ben a körzetben 1975-ben több. mint 250 ezer hízott sertés kerül innen bel- és külföldi fogyasz­tásra. Ilyen nagy mennyiségű hízó fel­dolgozására a környéken nincs le­hetőség. A legközelebbi vágóhíd és. feldolgozó üzem több, mint száz kilométerre van Kiskunfél­egyházán. Azonban ez utóbbi tel­jességgel van használva, nagy- terhek nehezednek rá. Ezért is van szükség a rekonstrukciójára, bár ez utóbbi sem fogja elhárí­tani az összes feldolgozási gondo­kat. A vágóhíd körzetében levő mezőgazdasági nagyüzemek ál­lattenyésztése ugyanis gyorsan fejlődik. Még 1971-ben elhatározták a bácskai körzet mezőgazdasági üzemei, hogy a termelés, feldol­gozás és értékesítés összehangolá­sa végett — a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, vala­mint a megyei politikai, és álla­mi vezetés támogatásával — egy­szerű társulást hoznák létre. Sok huzavona után 1973-ban az Ál­latforgalmi és Húsipari Tröszt is csatlakozott a kezdeményezéshez. Ez utóbbi vállalta az irányítói tennivalók, a társaság ügyintézé­sével kapcsolatos feladatok vég­zését is. A kooperációban részt vesz a Bácsalmási, a Bajai, a Hosszúhe­gyi és a Kiskunhalasi Állami Gazdaság a megyéből. Ezenkívül a Bolyi Állami Gazdaság. Tagja a társulásnak a körzet húsz terme­lőszövetkezete. Ezenkívül a Hús­ipari Hizlaló Vállalat és termé­szetesen az Állatforgalmi és Hús­ipari Tröszt. A kooperációban részt vevő üzemek, vállalatok — a közös ér­dekeltség alapján — gondoskod­nak a létesítendő feldolgozó üzem vágóállat-szükségletéről. A vágó­híd esetleges speciális igényeinek megfelelően irányítják majd az állatállománynál a fajtajavítást. A helyi lakosság tőkehússal és húskészítménnyel történő ellátá­sán túlmenően exportra is ter­melnek. A húskombinát évi 200 ezer sertés levágását és feldolgozását teszi lehetővé két műszakban. Áz ÉLTERV még 1971-ben ké­szített egy tanulmány-, 1972-ben pedig egv programtervet. A beru­házási költség, figyelembe véve az építkezésen kívül a teljes eszköz­szükségletet. a kötelező építési tartalékot — 459 millió forint. Ezt az összeget fogadta el 1974. augusztus 23-án a társulás ala­kuló közgyűlése. A rákövetkező hónapban az ÉLTERV befejezte az 5 1972-ben készített program korszerűsítését. Ennek alapján a teljes beruházási összeg az esz­közszükséglettel. a kötelező épí­tési tartalékkal együtt 463 millió forintra módosult. Közben a Ba­jai Városi Tanács Végrehajtó Bi­zottsága csökkentette a közmű- fejlesztési hozzájárulást, ezzel is elősegítve a beruházás ügyét. A társasági szerződésben meghatá­rozott költség emiatt nem válto­zott. A kooperáció neve: Bácskai Vágó és Húsfeldolgozó Társulás, székhelye Baja. A szerződés így foglalja össze a célt és a tenni­valókat: „A sertéstenyésztés kor­szerűsítése és gazdaságosabbá té­tele érdekében Baján vágóhíd és húsfeldolgozó üzem létesítése, gazdaságos üzemeltetés mellett, ezenkívül a húsipari termékek közös értékesítése.” Több éves tanácskozás, tárgya­lás, fontolgatás előzte meg tehát a bajai vágóhíd terveinek meg­születését. Végre a megvalósulás stádiumába lépett ez a hatalmas beruházás. A hely kijelölése már megtörtént és talán az építkezés is megkezdődik az idén. K. S. Kevés szó visszhangzik annyi­szor napjainkban országszerte, mint az, hogy: takarékos. S ez helyes is. Hiba csak ak­kor származnék belőle, ha egyes vezetőkben, beosztottakban úgy rögződnék most ez a fogalom, mint valami új jelszó, amely háttérbe szorít minden korábbi feladatot. Majd ha „kifújta ma­gát”, jön egy másik jelszó. Mi lapul meg a takarékosság ilyen beszűkített értelmezése mö­gött? A kampányszerűség. Meg hogy ez most olyan fontos cél, amely önmagában érvényesül. Holott, vizsgálódjunk csak kö­zelebbről. El lehet-e választani a takarékosságra való törekvést mondjuk a munkaerő átgondolt foglalkoztatásától, a termele- kenység növelésére, az önköltség csökkentésére, az eszközök cél­szerűbb, hatékonyabb kihaszná­lására irányuló intézkedésektől? Igaz és helyes igyekezet, ha egy brigád gondosabban ügyel arra, mikor gyújtják fel a vil­lanyt, s mikor oltják le a kör­téket. Ez is eleme a takarékos­ságnak. De a párt irányelveiben sokkal-sokkal több van ezeknél az apróbb, közvetlenebb, legké­zenfekvőbb célkitűzéseknél. A legfőbb gazdasági feladat a nép- gazdasági egyensúly helyzetének javítása, a belső tartalékok to­vábbi feltárása és következetes hasznosítása útján, valamint a hatékonyabb munka alapján. Nagy figyelmet kell fordítani az anyag, az energia takaréko­sabb felhasználására — ahol le­hetséges — az importanyagok helyettesítésére, illetve csökken­tésére. Mint ahogy a Bajai Posz­tógyárban eddig drágán impor­tált külföldi anyagokat helyette­sítenek hazai termékkel úgy, hogy a minőség nem romlott. Hasznosabb terméket Az is takarékosság, amikor a rendelkezésre álló energiát és nyersanyagot olyan áruk terme­lésére hasznosítják, amelyet min­den piacon értékesíthetünk. Me­gyénk iparának technikai és tech­nológiai színvonala örvendetesen javult az utóbbi években, több korszerű terméket gyárt. A BRG például új típusú magnetofont, az Irodagépipari Vállalat modern pénztárgépeket stb., mégis első­sorban a szétaprózottság jellem­ző a megye iparára. Alacsony az c-szközellátottság színvonala, a teljesen automatizált gépek aránya mindössze 3 százalék. Nyilván számolni kell azzal, hogy a me­gyében is leállítanak vagy más profilra állítanak át egyes kor­szerűtlen, a népgazdaság számá­ra hasznot nem hajtó termékeket gyártó kisüzemeket. Az országos céloknak — tehát népgazdasági érdekeknek — megfelelően. Ha ilyenre sor kerül — miként azt az SZMT legutóbbi ülésén is han­goztatták — nem „siránkozni” kell. Jóllehet abban a pillanat­ban úgy tűnik, hogy a csoport- érdek sérelmére történt az intéz­kedés, el fog oszlani ez az érzés, amikor a hatékonyabb iparágba, vagy kapósabb, keresett áruk gyártására átcsoportosított dolgo­zókkal idejében megértetik a vál­toztatás jogosságát. Hogy tudni­illik, a csoport — üzem — s ben­ne az egyének javát szolgálta volna-e, ha kezük munkájának, A harmincéves Új Szó ÁRA 80 flLLÍR itTTOLYMU I. tMÁM 1941 FEBHVAB * KIADJA A HADRAKELT VÖRÖS HADSEREG POLITIKAI O S Z TÁ LYA Frontszakadás KA hét előtt indult me* * Vörfc> Hwhmg ttmadiu Lengyilors7Í.;b*n él Xtlet-Pnroszorszigtnn. Azokon a AoatuakiVbkon, amelyek Német« «lg bate ék-tireihez é* a német föváros- aor. Berlinhez U a legközelebb esnek. i, logv a német hadvewtőrég a pOeiCMiotti hadosztályainak jjva- ténft. Erről a védelmi vonalról kúr- MKe világgá » német hl'verés, hogy heveket elleti Január közepéig, huzamosabb ideig remei éllek a hadműveletek ezeken a (rontsak aszok on. Abban az időben a rémei rádió ét sajtó napról-napra art kináute. hogy, íme, a németek meg- ■IIflották az oroszoka’ a front Hatni!­M Vörös Hadsereg 120 kilométernyire Berlintől M Szovjet Tudósító Iroda ha dtfe lenié set bői 1945 január 31 HúI■ héry ás t*riadlaoé telikhnolkH fturhaa t»l neskiT«! tfbfc mist M Mnlcvl lait»k K *a*éIttas. Klluii, Hallhattuk és olvashattuk a na­pokban: abból az alkalomból, hogy most 30 esztendeje, 1945. feb­ruár 2-án jelent meg a Szovjet Hadsereg magyar nyelvű lapjá­nak, az Üj Szónak első száma, az Athenaeum Nyomdában különle­nyomat készült erről a magyar sajótörténetben is oly értékes lap­példányról. A szerkesitőségnek otthont adó Lenin körúti palotá­ban pedig márványtábla emlé­Torna rThural ritatt illrunn rial farira aast bar na. Hebst Irit maki aarasáUl ésaak­kelatra r-a tankra a miéért mapaiiA barabaa eltalálták Pasrraala séaarl lartaaaunat-aa Hatol «a Jaatran »*- raaakat éa tHbb mint M ala bHrafevt. Ksttaalta »sr"*é<a4 aaatalr* la riálaraialra a w»Jri ktrr ral Hfmtollal MA mim M Imi. kotlkk Hrlrirbrrrk. Orier. *14« Ua- lihariieaaaarr. Halira. Vi-lrp.'r aa> keztet az újság megjelenésére. Az Üj Szónak már az „elő­története” is rendkívül izgalmas. A 4. Ukrán Fronton Illés Béla és Kassai Géza szerkesztésében megjelent „Magyar Újság” és a 2. ukrán hadseregcsoport kiadásá­ban, Ráth Károly és Bolgár Elek szerkesztésében készült (és még Debrecenben egyesült) frontlapok voltak az elődök. A Magyar Új­ság első száma 1944. szeptember erőfeszítéseiknek gyümölcsei — a termékek — hovatovább a nya­kukon maradnak, csak a raktára­kat töltik hónapról hónapra, mert a — ne sértődjenek meg — ku­tyának se kellenek. A fogyasztók magasan korszerűbb gyártmányo­kat találnak már az üzletekben, mint az övék. Miből telt volna bérfejlesztésre, nyereségrészese­désre, ha csak ezt vesszük is? Ilyen eseteknél nagy felelősség hárul a szakszervezeti szervekre, hogy a szükséges átcsoportosítást nagy körültekintéssel és ember­ségesen oldják meg. Mennyi marad a gépekben ? S ami szintén a korszerűség­gel, műszaki színvonallal függ össze. Lépten-nyomon találkozunk olyan hivatkozással, hogy nincs elegendő munkaerő a meglevő, modern, termelékeny eszközök teljes kihasználására. Vajon nem az lesz ésszerű megoldás, hogy a jelenleg több száz liliputi üze- mecskében, elavult berendezé­sek, gépek mellett lekötött szak­munkások a nagy hatásfokú, kor­szerű, gépekhez kerüljenek. Az emberi-szakmai kapacitással való olyan gazdálkodás, hogy a me­gye 497 ipartelepe közül jóval több mint 300 akkorka csupán, ahol 50-nél kevesebb ember dol­gozik. igazán nevén nevezve a dolgot — pazarlás. Mert ugyanakkor az automa­tizált gépek kihasználtsága 30, a nem automata gépeké pedig 12 százalékos. S több helyen tapasz­talható, hogy a drága, devizáért beszerzett nyugati gépek napi 8—10 órát üzemelnek csupán. Persze tévedés lenne, ha kihasz­nálatlanságuk ilyen alacsony fo­kát csak a szakmunka-erő hiá­nyaira vezetnénk vissza. De tény, hogy szerepe ennek is van ben­ne Az eszközök jobb kihasználásá­ra a jelenlegi létszámok mellett is sok tartalékkal rendelkezünk, s ha a gazdasági vezetők — ol­dalukon a szakszervezeti szer­vekkel — sikeresen tár iák fel ezeket, jelentősen növeljük vele megyénk iparának hatásfokát Van hol körülnézni a műsza­kok ésszerű megszervezése, ki­használása terén is. Nemde, a ta­karékossági szabályoknak mond ellent az is, hogy a második, de főleg a harmadik műszakokban a gépek, béréndezések 15—20 százalékát használjuk ki mind­össze. Ugyanakkor a fűtés és egyéb energia-felhasználás menv- nyisége és költsége közel azonos a teljes műszakéval. Késedelmes beruházások Takarékosság — s nem is akármilyen nagyságrendű! — a beruházások elhúzódásából szár­mazó károk, veszteségek, kiesé­sek minél eredményesebb vissza­szorítása. Mivel? Az indokolat­lanul hosszú átfutási idő lerövi­dítésével. A beruházási tevékeny­ség 1974-ben megyénkben is meggyorsult. Elhúzódik azonban az üzembe helyezés — a befeje­zés késedelme miatt. A megyé­ben 63 — figyelemmel kísért, 20 millió forint értékhatárt megha­ladó beruházásból — eddig — 29-nél mutatkozik késedelem. 16 beruházásnál egy vagy annál 26-án Li'ovban hagyta el a nyom­dagépet, majd mozgó front­nyomda állította elő, hadifogoly­ból lett „antifasiszta" nyomdá­szok munkája nyomán, igazi „ha­dikörülmények” között, a Kárpá­tok felé előnyomuló, majd áttö­rő seregek soraiban. Mi volt e lapok, az akkor még csak félig felszabadult Budapes­ten megjelent Üj Szó jelentősé­ge? A frontokon elsősorban a még harcoló magyar csapatok katonái­nak felvilágosítását szolgálta a szovjet hadsereglap. A hol felde­rítők és partizánok által a vona­lakon átjuttatott, hol az ún. „agitgránátokban” átlőtt (!) új­ság magyarázta az urai által há­borúba kényszeritett honvédek­nek és tisztjeiknek, hogy rossz ügyet, idegen ügyet és vesztett ügyet szolgálnak. Fordítsák hát szembe fegyvereiket a fasiszták­kal, de legalább is hagyják abba az értelmetlen és kilátástalan harcot. Egész kötelékek átállása, hadifoglyok ezreinek tanúságtéte­le igazolja, hogy ez a tevékeny­ség is hatásos volt és sok életet mentett meg. Később már a felszabadult or­szágrészek lakosságának ez a lap mondhatta el elsőnek az igazsá­got a frontok helyzetéről és — n két és fél évtizedes hazugság­hadjárat után — a Szovjetunóról, politikájúról, életéről, tudomá­több esztendős a késés. Illetékes szervek vizsgálódásai során kide­rült, hogy a többi szocialista or­szágban jóval rövidebb, a fejlett tőkés országokban pedig fele idő alatt készül el hasonló beruhá­zás, mint nálunk. Amikor javítjuk beruházási te­vékenységünket, ismét a takaré­kosság szabályai szerint járunk el, ha most már az eszközöket elsősorban a folyamatban levő beruházások gyors és tervszerű megvalósítására akarjuk kon­centrálni. Különösen nagy figye­lemmel a termelő célú nagybe­ruházásokra, így a megyében a népgazdasúgilag kiemelt kiskun- halasi kötöttárugyárra, s a 2000 kW-os solti adóra. Szólhatnánk részletesebben az anyagtakarékosságról, s ezzel összefüggésben arról, hogy na­gyon sok anyag megy veszendő­be például a régi, elavult, nern pontos számításokon alapuló anyagnormák miatt. Mivel pedig tudvalevő, hogy a felhasználás mértékét mindenekelőtt a terve­zők, mérnökök, technológusok döntik el, mindjárt világos, hogv az anyagtakarékosságot nemcsak a munkapadoknál kell szorgal­mazni és megkövetelni. A takarékosság nemcsak része a gazdálkodásnak, a gazdálkodás legyen takarékos Nem kevésszer tapasztalható túlzó nagyvonalúság, pazarlásra vezető könnyelműség már a be­ruházási tervek elkészítésénél is. Nem ünneprontúsi szándékkal említjük itt a Szakszervezetek Megyer Tanácsúnak legutóbbi ülé­sén hallott példát. Az előadó Dörner Henrikre, a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat igaz­gatójára hivatkozott, aki mint igazán szakember tette szóvá nemrég egy megyei szakszerveze­ti fórumon: nem érti, miért kell a solti rádióadó építésénél a bel­ső burkolatot drága olasz csem­pével kirakni, amikor hazai is megfelelne. Ráadásul olyan ob­jektumnál, amelyet — elkészül­te után — őrség védelmez, láto­gatókat oda nem fogadnak Efféle fölösleges hivalkodással másutt is, főleg irodák építésé­nél, berendezésénél is sűrűn lehet találkozni. Isten ne vegye bűnül, de olykor erősen olyan íze van ilyesféle rongyrázásnak, hogy „közpénzből semmi sem drága”. Ennyiből is érzékelhető, hogy a takarékosság nem önmagában álló valami, hanem a gazdálko­dás egészével szorosan összefüg­gő tevékenység. Amikor jobban kihasználjuk gépeink kapacitá­sát, növelve ezzel a termelé­kenységet, hatékonyságot, tagad­hatjuk-e, hogy ugyanakkor taka­rékoskodtunk is. Bajos lenne őket különválasztani, mint ahogy nem is lehet, összefonódott ka­tegóriákról van szó. Külön csak eggyel törődni, azt egy kampány­ra szólóan kiemelni,' s a többit addig lezseren kezelni, mellőzni, háttérbe szorítani „bűnhődés nél­kül” nem lehet. Akkor a többi sínylené meg. Ez az egyensúly — a népgaz­dasági egyensúlynak is feltétele. Tóth István nyáról kultúrájáról. Az Üj Szó szervezte meg és tartotta a kap­csolatot a hadifolyok és hozzátar­tozóik között. Az Üj Szó segí­tett felidézni és erősíteni a ma­gyar forradalmi hagyományokat, a közvélemény elé tárni a náci Németország okozta károkat. Munkatársai — emigrációból jött, s a Szovjet Hadseregben szolgált kommunisták és antifasiszta harcra jelentkezett volt hadifog­lyok — legfőbb feladatuknak az új, demokratikus Magyarország építésének segítését tartották. Ezért őrködtek a fasizmus ma­radványainak szétzúzásán, a fegy­verszüneti egyezmény szellemé­nek és rendelkezéseinek megtar­tásán. S hogy kevésbé „elvi” kér­dést is említsen e sorok írója (a lapnak már a Magyar Újság kor­szaktól volt munkatársa), hadd emlékeztessen arra a sok irányú tevékenységre, amely a nagyszerű főszerkesztő, Illés Béla irányítá­sával tudósaink, művészeink há­ború utáni életkörülményeinek javításáért oly eredményesen folyt. A feladatát 1948 tavaszáig tel­jesítő lapra bizonyára tisztelettel emlékeznek a hasábjain oly szí­vesen látott neves újságírók, és az olvasók is, akiknek körében az Üj Szó gyorsan népszerűvé, köz­kedvelt, tekintélyes orgánummá vált. Lévai Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom