Petőfi Népe, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-20 / 43. szám

1975. február 20. • PETŐFI NEPE • 3 A KOMMUNISTÁK KÜLDÖTTE Társasház lenne jó falun is Ahogy beszél, az ember elfe­lejti, hogy nem régen látta, amint sáros gumicsizmában le­ugrik a szalmával megrakott lo­vas kocsi bakjáról. Szabó János­ra mondták az üzem vezetői: bárcsak minél több ilyen embe­rünk lenne. Jól tájékozott, tö­rekvő, értelmes fiatal. ősztől tavaszig paraszti foglal­kozást űz: takarmányt hord az állattenyésztő telepre. Felfogá­sa, életvitele viszont már na­gyon messze van a hagyomá­nyostól. Amikor Bátyáról haza­motorozik a négy kilométerre levő Kalocsára, segít egy keve­set a feleségének, játszik másfél éves kislányával, aztán előszedi a könyveket, füzeteket — tanul. Másodéves Baján, a kertészeti szakközépiskolában. Iratai között már régen ott la­pul egy szakmunkás-bizonyít­vány: Jánoshalmán végzett, nö­vényvédő. Tulajdonképpen már az általános iskola elvégzése után tovább akart tanulni, csa­ládi ok vitte rá, hogy dolgozni kezdjen. Baján, az erdészetnél lett fizikai munkás, de egy év múltán visszajött Bátyára, a Pi­rospaprika Tsz-be. A keresete itt is megvolt, tanulni is engedték. •Később bevonult, a katonaságnál lett — igaz, a szövetkezet alap- szervezetének javaslatára — párttag 1972-ben. Miután lesze­relt, jelentkezett a bajai közép­iskolába. Huszonhatan kezdték az osztályban, s most 14-en van­nak. Kitartás, nem kis erő kell ahhoz, hogy valaki munka mel­lett tanuljon, kiváltképp, ha a mezőgazdaságban dolgozik. A szövetkezet vezetői mindig támogatták. Társai véleménye viszont már nem ilyen egyönte­tű. Inkább az idősebbek mond­ják neki, hogy jól teszed, bolond lennél, ha nem tanulnál. A fia­talabbak egy része megérti. A többiek pedig csak ráhagyják: okosodjon, ha annyira akar. S akar, mert a technikum befeje­zése után főiskolára szeretne menni. A nagyobb tudás egyéb­ként mindenkinek elkelne, hi­szen a téeszben is dparszerűen termesztették a kukoricát, még­sem érték el a legjobb eredményt, s ebben bizony szerepe volt a szakmai hozzáéxtés hiányának is. Szabó János sosem szűkölkö­dött a társadalmi megbízatások­ban. Volt KISZ-titkár, most tag­ja az alapszervezet vezetőségé­nek. Patronálja az ifjúsági szer­vezetet, a nőbizottságot, emellett a Kossuth Kiadó terjesztője. Kalocsán már képviselte a szövetkezet kommunistáit és de­legálták a megyei pártértekezlet­re is. Ha felszólalna a falun élő fiatalok helyzetével, gondjaival A PÁRTÉRTEKEZLETEN HANGZOTT EL Munkásnők a mikrofonnál A kalocsai járás pártértekezletén húszán szólaltak fel: fi­zikai munkások, mezőgazdasági és ipari üzemek vezetői, pe­dagógusok, alapszervezeli titkárok. Az első hozzászólót mindig megjegyzi az ember, de ha a sort nem Sztruhár Lajosné nyitja meg, akkor is megmaradt volna az emlékezetben. Miskéről jött, az Egyetértés Termelőszövetke­zetből. Szőke hajút fodrász fé­sülte kontyba, de ugyanolyan tarkón ülőbe, mint taláp édes­anyjáé volt. Ruháját dzsörszi anyagból varratta, szabásvonala azonban letagadhatatlanul el­árulja a népviseletet: alsószok­nyáktól ring a ráncolt alj, fölöt­te kötény. • Sztruhár Lajosné. a miskei asszonyok nevében beszélt. Viselete, akárcsak szavai a fa­lu megváltozott életéről vallanak. Szerepléshez, nagy nyilvánosság­hoz nem szokott asszony Sztru­hár Lajosné. Gondosan leírta, amit el akart mondani. Tudta, számára nem lesz könnyű dolog, mégis kiállt a mikrofon elé, érezve mondanivalója fontossá­gát. Az elmúlt években történteket sorolta: a miskei asszonyok kö­zül jó néliányan szereztek érett­ségit, szakmunkás-bizonyítványt. Kilencen végezték el a marxis­ta—leninista középiskolát, hatan vettek részt szakmai továbbkép­zésben. Mindezek mögött ott hú­zódik, hogy legalább harminc asszonynak el kellett fogadtatni környezetével, családjával a ha­gyományoktól való eltérést. Azt, hogy kézimunka helyett könyvet vesz elő, olvas, tanul. Kevesebb idő jutott beszélgetésre, pihenés­re, mert a házi munkát el kel­lett végezni, törődni ugyanúgy, mint máskor a gyerekkel, férjjel, szülővel. Becsülendő, hogy volt erejük a harchoz, végigvitték, amit elhatároztak. Ennél jóval egyszerűbb volt a termelőszövet­kezetben a nőbizottságnak meg­szerezni a gyermekes anyák, csa­ládfenntartó nők számára a mun­kaidő-kedvezményt. Könnyebben szervezték a versenymozgalmat is, amelyben Miskén most 117 asszony vesz részt hét brigádban. *** Vékony, barna nő Nyúl Jolán. Járása határozott, akárcsak a hangja, a beszéde. A dunapata- ji. paprikaüzemben fizikai mun­kás, a vele együtt dolgozó nők mindennapjairól számolt be. Jót, rosszat egyaránt sorolt a pártér­tekezleten. Dunapataj azon ké­vé^ település közé tartozik, ahol pillanatnyilag nem ismerik az óvodagondot. Tudják, hogy ké­sőbb nem lesz ilyen kedvező a helyzet, ezért már most azon tö­rik a fejüket, miként teremthe­tik majd elő a pénzt építésre, bővítésre. A pataji paprikaüzem asszonyai közül sokan tanultak tovább az elmúlt években. Po­litikai továbbképzésben most is huszonötén vesznek részt. Több­ször szerveztek szakmunkáskép­ző tanfolyamot, s most megint erre készülnek. Kicsit kedvüket szegte, hogy az oktatás a/Kalo­csai Fűszerpaprika- és Konzerv­ipari Vállalatnál lesz, holott a patajiak közül is kikerül egy osztályra való. A bejárás meg­nehezíti a dolgukat, de ha más­ként nem megy, így is vállalják a tanulást. Szakítanak időt a művelődésre, olvasásra, sokan tagjai a községi vagy az üzemi könyvtárnak. Nehezen hihető hogy a tudásra törekvő asszo­nyok között ne lenne vezetésre alkalmas, olyan, aki felelősség­gel szólhat bele a döntésekbe. Márpedig az üzemi nőbizottság csupán formailag létezik, tagjai­nak véleményét csak nagyon rit­kán kérdezik meg határozatho­zatal előtt, s ezt joggal érzik sértőnek. ^ foglalkozna. Igaz, jó pár helyen segítik már a fiatalokat a lete­lepedésben, támogatást adnak a lakásépítéshez. A kapott összeg azonban családi ház építéshez ke­vés. Falun is. elkelne a 4—5 la­kásos társasház. kevesebbe ke­rülne, ki tudnák fizetni a har­mincon aluli fiatalok. Bátyán, a szövetkezetben most kerítenek majd sort arra, hogy napirendre tűzzék, megoldják ezt a gondot, ami ugyan elsősorban a fiatalo­kat szorítja, de feltélenül vissza­hat a szövetkezet életére, mun­kaerő-gondjaira. D. É. Gyarapodik a vadállomány Szépen gyarapodik Bács-Kís- kun megye vadállománya. Az egyre terebélyesedő erdőségek megfelelő életfeltételeket terem­tenek az Alföldön honos nemes­és apróvadnak. Ennek köszönhe­tő, hogy az utóbib években el­szaporodtak az őzek, s kiegé­szült a mezőgazdasági művelés­változással megfogyott mezei- nyúl-állomány. „Birodalmuk” a Kiskunsági Nemzeti Park 30 000 hektáros területével bővült, ahol egész évben menedéket találnak. (MTI) Zöldségtabletták A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat szakemberei kidolgozták a zöldségtabletták gyártásának technológiáját. A fél grammtól 5 grammig terjedő súlyú petre­zselyem-, sárgarépa, kapor-, vagy fokhagymapasztilla tökéletesen helyettesíti a friss zöldséget s ez különösen a téli hónapokban elő­nyös. A tablettázó gépet az egyik gyógyszergyártól vásárolták, majd felújítva és megfelelő matricázó szerszámokkal ellátva a vállalat makói üzemében szerelték fel. Rövidesen megkezdik a zöldség­tabletták millióinak gyártását. (MTI) •* Bács-Kiskun megye A Krimszkaja Pravda írja A krasznoperekopi vasbeton- elem-gyár ifjúsági komszomolis- ta brigádja lelkesen csatlakozott a moszkvai komszomolisták fel­hívására ahhoz a mozgalomhoz, melyet a fasiszta Németország felett aratott győzelem 30. évfor­dulójára indítottak. A fiatalok kollektívájuk tiszteletbeli tagjá­vá fogadták Petr Karelin hadna­gyot' a Szovjetunió Hősét, aki a perekopi földszoroson hált hősi halált. Vállalták, hogy négyhóna- pos tervüket április 22-re telje­sítik. * A dzsankoji hatos számú kö­zépiskolában a végzős tanulók gépjárművezetői jogosítványt kapnak az érettségi bizonyít­vány mellé, ugyanis néhány éve bevezették — kötelező tárgyként — a gépjárművezetést. A vá­rosi közelekdési vállalat dolgo­zóit bízták meg a gyakorlati kép, zéssel, ők rendezték be a szak- tantermet .is, ahol az elméleti ok­tatás folyik. Egy tehergépkocsit és személygépkocsit is a tanulók rendelkezésére bocsátottak. * Megalakulásának 50. évfordu­lóját ünnepelte februárban a Keres félszigeten levő „Iniciati- va” kolhoz. Az ünnepségen részt vett a jelenleg Kijevben élő párt­nyugdíjas, I. T. Antonov, aki 1925-ben szervezője és alapító tagja veit a félsziget első kom­munájának, mely 1929-ben szer­veződött kolhozzá. Emlékeit idéz­ve elmondta, hogy induláskor az egész gazdaságuk 60 hektár föld­ből, néhány birkából, egy tehén­ből és egy „Fordson” traktorból állt. Ma a kolhoznak háromez­res szarvasmarha-, másfélezres sertésállománya van. A föld­jeiken 35 traktor, 16 kombájn dolgozik, 33 tehergépkocsival bo­nyolítják le szállítási feladatai­kat. * Átadták rendeltetésének Szim- feropolban a fedett piacot. A korszerűen berendezett csarijok alapterülete 2300 négyzetméter. A fűtőberndezéseket a tartóosz­lopokba építették be, ugyanez­zel a berendezéssel nyáron hűtik a piac légterét. Az árucsarnok­hoz csatlakozó emeletes épület­ben kaptak helyet a kiállítási termek, az áru- és csomagellen­őrző helyiségek. Itt van az élel­miszer-vizsgáló laboratórium is. Árusok és vásárlók egyaránt el­ismeréssel adóznak a szimfero- poli építők lelkiismeretes, szép munkájának. S. B. A nép tulajdonában • Nyúl Jolán a dunapataj! mun­(Kiíma Győző felvételei.) A nehézipar kulcsüzemeinek államosítását követelő nyilatko­zatnak több százezer budapesti dolgozó tömegtüntetése adott nvo- matékot. Csakhamar a Kisgazda, párt demokratái, élükön Dobi Istvánnal, szintén nyilatkozatban hangoztatták, hogy egyetértenek a munkáspártokkal és a Nemze­ti Parasztpárttal. Ily formán „ a Kisgazdapárt reakciós • szárnya elszigetelődött, vereséget szenve­dett. De a nehéziparért folyó harc ezzel még korántsem fejeződött be. A nagytőkének vissza kellett vonulnia, de miközben az MKP minden erejét a stabilizáció, a forint megteremtésének 'és meg­szilárdításának feladatai kötöt­ték le, ismét lélegzethez jutott és ellentámadásba ment át. A támadás kerülő úton indult, a cél az államosítás hitelének le­rontása volt. E végből sorozatos cikkekben az állami szénbányá­szatot igyekeztek hamis színben feltüntetni, majd a Kis Újság több vezércikkben a demokrácia államosítási politikáját rágalmaz­ta. Ennek ellenére a kormány kiküldött a nehézipari üzemek­hez vállalatvezetőket. Noyember 21-én Vas Zoltán, az MKP meg­bízásából kijelenti, hogy „a ne­• A legfiatalabb, az 1950-ben keletkezett Bács-Kiskun nyerte a legutóbbi Tiszán innen, Dunán túl vetélkedőt. Sokan arra szá­mítottak, hogy a legkorábban föl­szabadult Békésé lesz a pálma, mások a döntő harmadik résztve­vőjének, a nyilas uralmat leg- hosszabban elszenvedő Vas me­gyének az elsőségét jósolták. Má­sutt is jól felkészültek a verseny­zők, de sehol sem dolgoztak ilyen egységesen, összefogva! a közös si­kerért. A fiatal megye az ország nyilvánossága előtt is bizonyítani akart. Bajaiak és kecskemétiek, móriegátiak és homokmégyiek fá­radoztak Bács-Kiskunért ezen az estén. Gondolta, gondolhatta-e valaki 1949. december 15-én, hogy ilyen gyorsan kialakul az egységes me­gyei szemlélet, a Bács-Kiskun megyei lokálpatriotizmus? Joggal aggódtak néhányan az új köz- igazgatási alakulat életrevalósá­gán, noha annak ideién világosan megfogalmazták a 19. megyét megalapító rendelet ésszerűségét, szükségességét igazoló érveket. • Az első ötéves terv megkí­vánta az adottságok teljes fel- használását a gazdaságpolitikai szempontok erőteljesebb érvénye­sítését. . Akadozott a behemót Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye kor­szerű irányítása. Egyik-másik te­lepülés 150—160 kilométerre volt a megyeszékhelytől. Bács-Bodrog létét feleslegessé tették a megvál­tozott körülmények. Az 1949 december közepén ki­adott rendeletet az idő igazolta. Az összetartozó szálak jóval erő­sebbek a korábbi kötődéseknél, az eltérő természeti körülményekből következő- kisebb érdekellentétek­nél. Huszonöt esztendeje kezdte meg működését az új megyei pártbi­zottság, a megyei tanács. A köz- igazgatás február 1-vel vette at az ügyek intézését. Mélyről indult ez a terület. A mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem, a közokta­tás színvonalát jelző mutatók a leghátrányosabb megyék közé so­rolták Bács-Kiskunt. Itt élt az ország lakosságának 5,8 százalé­ka, de a nemzeti jövedelemnek mintegy 2—3 százalékát adta ez a táj. A megyében levő városok­ban fontos közművek hiányoztak. Itt volt az iskolai végzettség a legalacsonyabb. Helyenként a íu- tóhomok pusztított, összetartó ha­gyomány alig-álig. s ami volt, az is csak szűk körben hatott. • Az új megye új vezetői for­radalmi optimizmussal tekintettek a jövőbe. Dr. Keíbig Miklós alis­pán azt nyilatkozta az átszervezést kezdettől fogva hatékonyan támo­gató helyi sajtó egyik munkatár­sának. hogy Bács-Kiskun megye jól művelt mezőgazdasággal ren­delkező ipari terület lesz. A párt és tanácsi testületek egyaránt hit - ték_. tudták: hatalmas fejlődés előtt áll ez a megye. A közös munka során, az első eredmények láttán gyorsan elcsitultak a kiala­kítás időszakában felparázsló vi­ták, eltűntek az egyes tájegysé­gek, városok között meglevő vagy vélt érdek- és érzelmi ellentétek). hézipari nagyüzemek állami ke­zelésbe vételét soron kívül meg kell oldani.” November 23-án a Minisztertanács rendeletet ad ki a Nehézipari Központ megala­kításáról, ezzel’ a nehézipar a Weiss bárók kezéből az állam irányítása elá került. Ezzel a nehéziparért folyó harcnak ismét új fejezete kezdő­dik. Ka edflig a nehézipar irá­nyításának átvételéért, most az állami kezelésbe jutott üzemek termelésének emeléséért, a költ­ségek leszorításáért folyik a küz­delem. A nehézségeket súlyosbít­ja, hogy a jobboldali szociálde­mokraták szabotázsát is le kell küzdeni. Sok bajt okoz a defi­cit is, amely az 1947-es év egyes hónapjaiban egyenesen a stabi­lizációt veszélyezteti. Mindezeket a nehézségeket az MKP céltudatos gazdasági po­litikája és a mögéje felsorakozó, a termelés érdekeit szívükön vi­selő nehézipari dolgozók együt­tes munkája küzdi le. A magyar nehézipar termelésének, gazdál­kodásának alakulása 17 hónap­pal az államosítás utári, élő bi­zonyítékká válik az államosí­tás ügye mellett. A NIK, egy héttel az MKP 1947. őszi kor­mányprogramjában kitűzött idő Embertpróbálű feladatok adód- tak naponta. Az akkori politikai, gazdaságpolitikai torzulások, a hi­degháborús nemzetközi légkör na­gyon megnehezítette a belső épí­tést. az új megye megerősödését. Az ellenforradalom után gyor­sult meg a fejlődés. A helyi veze­tő testületek jól éltek a nagyobb önállósággal. Sikerrel kutatták a szocializmus építésének e tájon legjobbnak ígérkező módszereit, a történelmi adottságoknak, a föld­rajzi viszonyoknak, az emberek tudati állapotának legmegfelelőbb kereteket, formákat. Kovászként élesztették ai lakosság nagyobb ré­szének teremtő buzgalmát. A párt- és kormány fokozottabb tá­mogatásának, a helyi erőfeszíté­seknek — e két dolog kölcsönö­sen feltételezi egymást — köszön­hető, hogy Bács-Kiskun az or­szágosnál valamivel gyorsabb ütemben fejlődött. • A második hároméves terv során, a megyei pártbizottság irányelvei alapján a megyei ta­nács sok ú,i üzemet, vállalatot ho­zott létre. Az öntevékeny iparfej­lesztést később a minisztériumok szélesítették, gyarapították, hatal­mas, új üzemeket teremtettek oly­kor a semmiből. Napjainkban" a munkásosztály létszámban is a legnagyobb e hajdan kizárólag mezőgazdasági tájon. Kevesebb munkáskéz is jóval többet termel napjainkban a szőlőligetekben, gyümölcserdőkben, az egybeszán­tott mezőkön, az ipari rendszerű teleneken a szövetségesnek sze­gődött gépek segítségével. A 19. megye most már sok te­kintetben nem tizenkilencedik. . A tízezer lakosra jutó ipari fog­lalkoztatottság tekintetében há-' rom hellyel jutottunk előbbre, je­lenleg Bács-Kiskun a 15. a me­gyék között. Az életszínvonal ala­kulásával összefüggő kiskereske­delmi forgalom viszonylagosan is gyorsan fejlődik. Jelenleg a ki­lencedikek vagyunk. Kevés me­gye büszkélkedhet öt felsőfokú tanintézettel, önálló színházzal. Nincs olyan falu. város, amely ne tanúsítaná korunk epítőkedvét. Ma 43 ezerrel több lakás áll a dolgozók rendelkezésére a megyé­ben, mint negyedszázada. Kétszer több ez, mint 25 éve Kecskemét egész lakásállománya. “ • A közösen megoldott, törté­nelmi jelentőségű feladatok — a közös gazdaságok kialakítása, a nagyüzemek létrehozása, a mi igazi kulturális forradalmunk elő­készítése — összekovácsolták a Bács-Kiskun megyeieket. A negyedszázados közigazgatási alakulat élő szervezetté, további előrehaladásunk hatékony ser­kentőjévé vált. Vannak már kö­zös emlékeink, sikereink, hagyo­mányaink, biztató a jelenünk. Bi­zonyos. hogy a legközelebbi évti­zedekben a párt politikájának megfelelően, a helyi alkotóerők révén a hajdan hátrányos helyze­tű megye tovább erősödik, s az ország politikai, gazdasági, kul­turális fejlődésének egyik meg­bízható bázisa lesz. H. N. előtt, leküzdi a deficitet és 1948 április utolsó hetében így fordul a kormányhoz: „1946 decembe­rében szervezetlen, megfelelő ve­zetés nélkül álló, hónapról hó­napra deficitet mutató, hanyat­ló vállalatokat vett át az állam. 65 000 fizikai dolgozó termelésé­nek értéke alig haladta meg a havi G7 millió forintot. 1948 már­ciusában ugyanazokat-az árakat alapul véve 71 000 fizikai mun­kással á termelés értéke elérte a 106 milliót, magasan túlszár­nyalta a hároméves terv elő­irányzatát. Termelésünk túlha­ladta az 1938-as szintet és saját szanálási munkatervünkben a vállalatok elé tűzött előirányza­tot is ...” A NIK vezetői a deficitmen­tességet bejelentő sajtóértekez­leten azt is elmondják, mi tette ezeket az eredményeket lehető­vé: az államosítással járó elő­nyök. A politikai és gazdasági fejlődéssel, az államosítás kiter­jesztésével, a dolgozók mind szé­lesebb rétegei látják, hogy az or­szágot maguknak építik. A profi­tért való verseny helyébe, a gyá­rak közti együttműködés lépett: segítik egymást gyártási tapasz­talatokkal, nyersanyaggal, meg­osztják a rendeléseket és mind­egyik üzem a maga vonalán foko­zottan rendezkedik be típusgyár­tásra. A legfontosabb azonban a dolgozók lelkesedése, növekvő munkakedve, munkaversenye. A stabilizáció nemcsak a dol­gozók életszínvonalát emelte fel: „stabilizálta” a tőkéseket is. Fo­kozott élességgel vetődött fel a kérdés: Kinek építjük az orszá­got? A Magyar Kommunista Párt III. kongresszusa ezt felelte: „Nem a tőkéséknek, a népnek építjük az országot!” A kongresszus után következő hónapokat elsősorban a nehéz­ipar állami kezelésbe vétele vet­te igénybe. A bankok állami el­lenőrzése még csak program mar radt. Antos István pénzügyi ál­lamtitkár. 1947 májusi nyilatko­zata szerint „a bankokra vonat­kozó ellenőrzési szabályok több, mint egy fél éve készen vannak, de nem valósultak meg”. Az idő­közben leleplezett összesküvés megmutatta, hogy a harc vég­sőkig kiéleződött és az ellenség semmilyen eszköztől sem riad vissza. Döntő lépésre volt tehát szükség. 1947. május 9-én, a sta­bilizációs bejelentő gyűlés évfor­dulóján az MKP képviselője han­goztatta: „A tizedik hónapban levő stabilizáció tapasztalatai azt mutatják, hogy nem lehet meg­gyorsítani gazdasági > életünk talpraállítását, ha tűrjük a nagy­bankok harácsolását... A há­roméves terv a dolgozók élet- színvonalának komoly és gyors emelése parancsolóan megkövete­li. hogy hitelgazdálkodásunkban is létrejöjjön végre az elenged­hetetlen tervszerűség, amely­nek előfeltétele a Nemzeti Bank és a három nagybank államosí­tása.” A magyar nagytőke érez­te, hogy ez a lépés végzetes csa­pást mér rá, legfontosabb pozí­cióinak egyikétől fosztja meg — és azonnal megindította a ban­kok államosítása ellen a politi­kai harcot. Kőszegi Frigyes Következik: A reakció igazi arca IL Harc a nehéziparért

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom