Petőfi Népe, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-19 / 42. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1975. február 19. Falugyűlés a fúrótornyok tövében Szánk — kőolaj, földgáz; szan- kiak — olajosok, gázosok. E jellemzőket ma már minden tizenéves iskolás kívülről fújja, többet azonban még a felnőttek közül is csalt kevesen tudnak Szánkról. Olyan ez sajnos, mintha Tokajban csak szőlészek és borászok, Herenden csupán porcelánkészítők élnének. A helységek nevével összeforrott, hírnevet hozó ipari háttereket ismerjük leginkább, s jóformán eszünkbe sem jut, hogy mindez csak természetadta kulissza, amely előtt, a mindennapok „színpadán” nagyon is valóságos figurákból álló „társulatok” játsszák az — emberi sorsokról, problémákról, közösségek gond- jairól-bajairól szóló darabokat. Az új tanácstörvény a közös tanácsú községekben kötelezően előírja, a többi tanácsnak csupán ajánlja a lakosság tájékoztatását szolgáló falugyűlések rendszeres összehívását. „Ez demokrácia” — Mit vár a falugyűléstől? Miről akar hallani? Szükség van-e rá? Óhajt-e felszólalni? Ahány embert — öreget, fiatalt, férfit, nőt — vallatni kezdtünk a szanki művelődési házban, közvetlenül az esemény előtt, annyiféle választ gyűjtöttünk be. Két idős parasztember az előcsarnokban: — Mégis hát meghallgatjuk, mert ez tán a demokrácia ... Meg a községfejlesztés ..., hogy mi is akar lenni!... Legalább azt szeretnénk, hogy a Kossuth utca meg a Petőfi rendben lenne. Mert felvagdossák az olajosok. Ezt sérelmezzük ugyebár... Ha már fejlesztés, fejlődjön is a falu. Nők, köztük egy pedagógus is, a terem negyedik sorából: — Nagyon érdekel a falu sorsa. Azt tárgyaljuk, mi hogyan sikerült és mi kellene még. Szeretnénk ismerni a véleményünket, mi meg, hogy mennyi pénz van, mire használják fel. Bízunk benne, hogy megcsinálják a főutcán a járdát. Gépészmérnök és felesége az olajosoktól: — Programbeszéd lesz... A lehetőségeket és a feladatokat ismerteti az elnök. És, hogy társadalmi összefogásra van szükség. Középkorú asszonyka, fekete fejkendőben: — Mikor a vezetőség valamit kifundál, csak jó lehet. Kuítúrházat ha építenek, helyeslem. Jó volna, ha tisztaságot • tudnánk tartani a községben, ha egy wc-t építenének, mert az nincs. Fiatal víz- és gázvezetékrsze- relő: — Hát csak valami közérdekű dolgot hallunk. Konkrétan: mik épülnek, iskolabővítés, strandfürdő építés, miegymás. Van egy nagy probléma: nincs út. „Hogyan tovább?” Fél hat. A teremben az első két sor kivételével telt ház. Piros drapériás elnöki asztal a színpad előtt, Papp Jenő tanácselnök köszöntő szavai határozottak, bizalomgerjesztők: — Önök választották ezt a testületet, hát ismerkedjenek meg a munkájával. Annál inkább, mert végtére is közös gondjainkat jöttünk megbeszélni: vagyis, hogy eddjg- mit tettünk, s eztán mit kell végeznünk, merre' haladjunk, hogyan tovább? — Ezzel kisétál a széksorok közé. Aztán ott is reked, belefog beszámolójába, melyből az elmúlt két éV településfejlesztési eredményei sorjáznak elő. Háromezer méter víz-, 600 méter gázvezetéket fektettek le, eljuttatták a vizet az iskolai gyakorlókertbe is. Kétszáztíz méter hosszú járda készült, Móricgát környékén 16, Szánkon 49 tanyát villamosítottak. Befejeződött a Kossutli és Petőfi utcák telekrendezése, megvalósult a mérlegház, a tanyai lakosság érdekében a törpe- benzinkút, s a gázcseretelep. Egy orvosi és két pedagógus szolgálati lakást hoztak létre, két tanteremmel egészült ki az iskola, s a gyakorlókért épületét is modernizálták. Egy óvodai és egy megőrző csoporttal bővült, továbbá központi fűtést kapott a legkisebbek otthona. Beszerezték az összes építőanyagot a 18x36 méteres leendő torna- és színház- csarnokhoz, több mint 700 ezer forintot költöttek az új sportpályára. Megkezdődött a felszabadulási emlékpark kialakítása; klubfelszerelést vásároltak az ifjúságnak. A felsorolás kivonatos, ennél sokkal többet tudunk meg a már megvalósult és a folyamatban levő munkákról. 1975. terveinek, tennivalóinak részletezését így kezdi a szónok: — Beruházási alapunk az idén 400 ezer forint. Sok is ez, meg kevés is, értik ugye? Első és legfontosabb, hogy amit eddig verejtékkel alkottunk, mindannyian védjük meg. Másodszor: egy nagy jelentőségű kérdésben döntsünk most. El kell készíttetni a falu hosszútávú általános rendezési tervét. Meghatározandó tehát: a jövőben milyen irányban terjeszkedjen a település. Ha szabad egy javaslattal előállnom: ne nyújtsuk tovább a községet, inkább középen terebélyesedjen. Giliszta helyett cserebogár alakúra csinosítsuk a jövőben. Hirtelen, akár a megbolydult méhkas, zúgni kezd a terem. Szenvedélyes vita kerekedik; okosan megindokolt vélemények és ellenérvek csapnak össze. Pró: nem esztétikus, túlságosan mesz- szire kerül a faluvég a központtól, nem lesz pénz közműre, új üzletekre, szociális létesítményekre. Kontra: amott viszont lapos, vizes, egészségtelen a terület és a gázvezetékek is gátat vetnek. Vénül kisebb módosításokkal a nvilvánvalóan ésszerűbb koncepció diadalmaskodik: a főutcára merőleges irányú növekedési formációra adják többen a voksu- kat. Egy napot Szánkért Vízvezeték- és járdaépítés. Kezek lendülnek a magasba: nekünk is kellene, emerre is hiányzik. Pillanatok alatt kiderül: az igények, a szükséglet óriási, az anyagi lehetőségek korlátozottak. Aztán szabályos kis árverést rendez az elnök: az az utca kap; ahol többet segítenek, többet ajánlanak fel. 'természetesen társadalmi munkából. És már sorolja is az eddig beérkezett vállalásokat. Mindenki megérti: 50 ezer forintból lehetetlen valamennyi járdát portalanítani. A kezdeményezés — a tanács állja az anyagot, mindenki közreműködik a saját háza előtt — kedvező visszhangra talál. „Rendben van emberek, ezt is megbeszéljük.” De elkelne ám a kétkezi hozzájárulás máshol is. Mégpedig: nem is kevés. „Be kell látnunk, csak úgy lesz tornatermünk, ha magunk vágunk bele. Megvan hozzá minden, csinálni kéne.” Feláll egy fiatalember, szocialista brigádvezető a gázosoknál: — Mi jövünk, de látogasson ki hozzánk az elnök elvtárs. invitálja személyesen a kollektívát. — Nagyon szívesen, semmi akadálya. Idősebb bácsi a következőkkel hozakodik elő: — Dolgozzon mindenki egy napot Szánkért. Egy napot, nem sok az és megéri, nem? Senki sem pusztul bele. Általános derültség, bólogatá- sok, hümmögés, félhangos, bátortalan helyeslések. — Na! Ez egy érdekes indítvány, mi a véleményük? — kíváncsiskodik az elnök. Középkorú férfi a hátsó sorok' egyikéből: — Csatlakozom a felhíváshoz, elvégre a közről, mindannyiunk érdekéről van szó. Akinek meg nincs kedve melózni, váltsa meg. Mondjuk száz forintért. Az idősek, gyámoltalanok kapjanak csak felmentést. Most már erősebb a zúgás, az egyetértés^ a támogatás. Sokan nyilvánosan is állást foglalnak az ötlet mellett. A szavazás eredménye egyértelmű. Zárszó helyett Egy néni kérdezi: — Forgalmas helyen lakom, beteg is vagyok. Az autók állandóan a ház- laira csapkodják a vizet, sarat. INem lenetne ott feltölteni az utat? Az elnök feljegyzi, bizonyára semmi akadálya, intézkedni fog. Felvetődik a gázvezetékek ügye. A gazdasághoz elvitték, a környező lakások nem kapnak, méltánytalan a megkülönböztetés. Az elnök nyugtatgatja a berzenkedő- ket: a gazdaságnak volt rá pénze, a községnek még a leágazta- tásra sincs, de hamarosan megoldják valahogy. Nénányan sürgetik az autóbusz-közlekedés jobbítását, még egy megálló létesítését, az utcák javítását, szépítését, a szemetelők, rongálok megbüntetését, a szemétgyűjtőhely kijelölését. Abban maradnak, hogy a tanács javaslatot tesz a Volánnál, tisztasági rendeletet hoz, táblákat helyzetet el. A továbbiakban a néprajzi értékek, régiségek megmentésére, anyaggyűjtésére agitál az elnök a község alapításának (1874) századik évfordulója alkalmából rendezendő helytörténeti kiállításhoz. Befejezésül akad még egy jelentkező, aki szinte ünnepélyesen fordul honfitársai felé: — Én úgy érzem semmi másra, mint szemléletváltozásra,* a bajokkal, problémákkal való gyorsabb azonosulásra, segítőkészségre, tenniakarásra, egyszóval: szocialista gondolkodásra van itt leginkább szükség. Ebben mutassunk példát mi, szankiak. A község vezetői jóleső érzéssel hallgatják, hogyisne, hisz a szájukból vette ki a javaslattevő a szót, mit is lehetne ehhez még hozzáfűzni. 21 óra, a kérdések elfogytak. A fegyelmezett ülésrend megbomlik, szedelőzködnek a résztvevők. Az elnök a jó gazda szemével és felelősségérzetével néz a távozók után, majd fáradtan ros- kad egy székre, először az est folyamán. — Mit tart a falugyűlés fő feladatának? — Hát azt, hogy ilyen alkalmakkor felszínre kerülnek olyan közérdekű ügyek, amelyekről eddig nem is tudtunk, vagy amelyeket másként láttunk. Nagy előny, továbbá, hogy ellenőrizhetik a választópolgárok mi lett a korábbi tervekből, mire használtuk fel a közösség pénzét, magyarán: hogyan sáfárkodtunk a bizalommal. Szerintem a falugyűlések nagy mértékben elősegítik a lakosság nevelését, tudat- formálását. És ez a lényeg. Kutas! Ferenc A PÁRTÉRTEKEZLETEN HANGZOTT EL Jól működnek a szövetkezeti társulások Szőlőművelő gépet szerkesztenek a Kiskőrösi Állami Gazdaságban Harmincán jelentkeztek felszólalásra és huszonegyen mondták el véleményüket, javaslataikat a kiskőrösi járási pártértekezleten. Helyi példákkal egészítették ki a járási pártbizottság tömör beszámolóját. A legtöbb küldött a mezőgazdasági üzemek pártalapszervezeteit képviselte. Felszólalásaikban ezért leginkább a mezőgazdasági termeléssel összefüggő témákat érintették. Nánási Imre igazgatóhelyettes, a Kiskőrösi Állami Gazdaság küldötte többek között azokat a gondokat említette meg, amelyekkel Kiskörös környékén küszbödnek a szőlőtermesztő gazdaságok. Az állami gazdaságnak 1135 hektáros ültetvénye van. Ebből 800 hektárt 240 centiméter sortávolságra telepítettek annak idején. Hasonló a helyzet a mezőgazdasági szövetkezetekben is. Az ipar ma már nem gyárt olyan erő- és munkagépeket, amelyek az ilyen ültetvényekben akadálytalanul felhasználhatók. Ezért nehézkes a szőlőművelés. Az állami gazdaság szakemberei vállalták, hogy elkészítik azoknak a gépeknek a kísérleti példányait, amelyek a 240 centiméter sortávolságú szőlőben is alkalmazhatók. Bárány Antal soltvadkerti küldött a József Attila Tsz gazdálkodását elemezve elmondotta, hogy 1974-ben Kiváló Szövetkezet címet kapott a gazdaság, amelyben még eredményesebben tudnának dolgozni, ha a külső tényezők hem befolyásolnák. Állandósult az alkatrészhiány. A különböző mezőgazdasági gépek beszerzése sem könnyű, egy évvel előbb kell igényelni. Az 1974- ben megrendelt szállító járművekről az idén kaptak hírt, azt hogy 1975-ben ne számítsanak rá. Így nem lehet előre tervezni — mondotta a József Attila Tsz elnöke. Dr. Kői Béla küldött, a Szak- szövetkezetek Területi Szövetségének titkára arról tájékoztatta a pártértekezletet, hogy Kiskőrös és a járás szakszövetkezetei 1970. óta 141 millióról 456 millió forintra emelték termelésüket. Jó az 1974-es év eredménye is. Ebben szerepe van a társadalmi összefogásnak, amely a szüretkor a gazdaságokat átsegítette a betakarítási nehézségeken. A járás borgazdasága a kedvező gazdaságpolitika és az állami gazdaságok előremutató tevékenysége folytán sokat gyarapodott. Az üzemek szőlőfeldolgozóinak összteljesítménye 300 ezer mázsa, a nagyüzemi bortárolókban 200 ezer hektoliter bort lehet elhelyezni. Eredményesek azok a társulások, amelyek a X. pártkongresz- szus határozata nyomán alakultak. Biztatóan fejlődik a solt- szentimrei, csengődi szakszövetkezetek, a Vendéglátóipari Országos Központ és a MONIMPEX külkereskedelmi vállalat összefogásával teremtett borpalackozó társulás. Rövidesen működik az a borgazdasági társulás is, amelyet a Kiskőrösi Állami Gazdaság, a szakszövetkezetek és a külkereskedelmi vállalat kezdeményeztek. Évente 80—100 ezer hetkoliter bort forgalmaznak itthon és külföldön. Tizenhárom gazdaság bortermését értékesíti a kiskőrösi borászati közös vállalat, amely ugyancsak jó eredménnyel zárta az 1974-es évet. A mezőgazdasági téeszek, szak- szövetkezetek és célgazdaságok talajerő-gazdálkodását, állattenyésztő telepeik ésszerű takarmányfelhasználását segíti elő a Kiskőrösön működő Alföldi Mezőkémia Közös Vállalat, amelynek tevékenysége a jövőben kibővül. K. A. Mi nők is többet tehetünk A járási pártbizottság beszámolójának első fejezete utal a nők társadalmi szerepére, annak jelentőségére. Megállapítja, hogy a Központi Bizottság 1970. februári határozata óta javult a társadalmi megbecsülésük, de még igen sokat kell tenni a nőpolitikái határozat végrehajtása érdekében. A beszámoló is megfogalmazza azokat az intézkedéseket, amelyek tulajdonképpen a kormányrendelet óta történtek a nők gazdasági és szociális körülményeinek javítása érdekében. El kell mondanom, hogy az intézkedésekkel a magam részéről teljes mértékben egyetértek, azzal a kiegészítéssel, hogy a gyakorlati életben ez sokkal szélesebb körű és sokkal szerteágazóbb. Ügy fogom fel, hogy a leírtak tulajdonképpen a további tennivalók kereteit és fórumát teremtik meg céljaink elérése érdekében. Mi nők azzal is tisztában vagyunk, hogy a határozat végrehajtása nem csupán a párt, állami és gazdasági vezetés feladata, hanem nekünk is sokkal többet kell tennünk a saiát érdekünkben. A közölt statisztikai adatok azt is bizonyítják hogy e téren is jó úton haladunk, hiszen egyre több azoknak a nőknek a száma, akik a termelő munka mellett a közéletben is segítenek Gondolok itt a különböző tisztséget viselő nők számának növekedésére, de különösen a szocialista brigádokban dolgozó nők aktív tevékenységére. Legyen szabad megemlítenem a mi községünk tapasztalatait is. ahol az összes foglalkoztatottaknak 35 százaléka és a 22 szocialista brigádban dolgozók 45 százaléka nődolgozó. Hadd tegyem hozzá, hogy közöttük igen A kiskunhalasi járási pártértekezleten felszólalt Bájnál Istvánné, a kisszállás! Bácska Tsz raktárosa is. Közérdekű gondolatai megérdemlik a nagyobb nyilvánosságot. sokan vannak két-három gyermekes családanyák. Ezzel csak azt akartam bizonyítani, hogy a beszámolóban is megfogalmazott aktivitás élő valóság. Egyetértve azzal, hogy javult a nők helyzete és megítélése, el kell mondanunk, hogy jelentősen csökkent a nők korábbi zárkózottsága is. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a határozat megjelenése óta a nődolgozók bátrabbak, és érzékenyen reagálnak minden olyan társadalmai jelenségre, amely közvetve vagy közvetlenül érinti őket. Többen hangoztatják, és reménykednek abban, hogy a jövőben sem fog csökkenni a nők életének javítására tett eddigi erőfeszítés. Bíznak abban, hogy a központi akarat a lövőben még inkább érvényesülni fog az adott gazdasági körökben, ahogy erre a társadalmi lehetőségeink megteremtődnek Mint a községi párt-végrehajtóbizottság tagja és nőfelelöse, módomban áll figyelemmel kísérni, hogy milyen hatást váltottak ki az intézkedések és milyen újabb és újabb problémák merültek föl ezzel egy időben. Különösen tapasztalható volt ez. amikor a községekben erőfeszítéseket tettünk a nők funkcióba állítása céljából. Igaz, hogy javult a tisztségviselő nők számaránya., de talán azt is el lehet mondani, hogy jelen pillanatban kimerülőben vannak a további lehetőségek. Egyre erőteljesebben mutatkoznak ugyanis azok az akadályok, amelyeket már korábban is ismertünk. de nem sikerült elhárítani őket. Vannak olyan ténvezők is, melyek a természet rendjéből fakadnak. Ezek közül egyik legjellemzőbb az anyaság. Ez sem központilag, sem egyénileg nem hárítható el a női mivoltunktól és ennek következtében a nők hosz- szabb-rövidebb időre kénytelenek megszakítani aktív munkájukat. Vajon kellően figyelembe veszik-e ezt mindenütt, amikor a nők passzivitására panaszkodnak férfitársaink? Másik ilyen jelenség — ez már persze nem annyira objektív tényező — az általános és a szakmai műveltség hiánya, ami általánosságban jellemző. Sajnos, ez különösen azoknál a nőknél okoz gondot, akik rátermettségüknél fogva időközben adminisztratív munkaterületre kerültek és csupán nyolc osztállyal rendelkeznek. Itt szeretném javasolni, hogy a járási pártbizottság nyújtson segítséget azok számára, akik egyéb körülményeik folytán képesek lennének elvégezni a középiskolát de a közlekedés ezt nem teszi számukra lehetővé. Gondolok itt a kihelyezett osztályok felújítására, amelyek korábban igen nagy segítséget jelentettek. Az ilyen értelmű igényt mutatja az a tény is, hogy az elmúlt évben szó esett egy kihelyezett osztály megszervezéséről. és közel hatvanéul jelentkeztek, főleg olyanok, akiknek a jelenlegi munkakörülményei is indokolnák a középiskolai végzettséget. Mindezek mellett még említhetném a bölcsődékben és óvodákban dolgozó nők szakképzettségé- , nek hiányát is. Többségük rendkívül nagy odaadással, szeretettel végzi munkáját, és szívesen vállalna áldozatokat is a szakképzettség megszerzése érdekében. Az ilyen, és ehhez hasonló gondok megoldása és a megfelelő segítségnyújtás révén bizonyára tovább növekedne a nők közéleti aktivitása ÚJSÁGHIRDETÉSTŐL A MILLIÁRDOKIG Egy gyár születéséről Huszonöt év. A történelemben nem sok ez az idő, egy gyár életében ' iszont sorsdöntő szakasz, hiszen majdnem egy emberöltőt ölel fel, s munkásnemzedékek váltják egymást negyedszázad alatt. Egy-egy régi üzem, gyár létrehozásáról az alapító tagok is csak a dokumentumok segítségével tudnak pontosan visszaemlékezni. A most 25 éves Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárának, illetve jogelődjének kialakulásáról Bokor Pál csoportvezetővel és dr. Gábris Elek jogügyi előadóval beszélgettünk. 1949-ben a kecskeméti újságban megjelent egy hirdetés, amelyben lakatosokat kerestek a romos házak felújítására és az SZTK felépítésére. Huszonöt lakatos jelentkezett a hirdetésre, s kezdetleges szerszámokkal hozzákezdtek a munkához. A mostani fedett uszodával szemben, az akkori belgyógyászati rendelőintézet mellett a félegyházi szíjgyártóknak volt egy rézműves műhelyük, s ezt a meglehetősen romos helyiséget megkapták a lakatosok. Itt alakították ki saját műhelyüket. 1950. január 7-én az építési miniszter. aláírásával megkapták az alapító levelet. Lakatosipari Nemzeti Vállalat névvel. A Kecskeméti Lapok 1950. április 2-i számában igy számolt be az új vállalatról: „Rohamosan fejlődik a kecskeméti Épületlakatosipari Nemzeti Vállalat...” Mint az említett cikkben Menyhárt Károly, akkori igazgató mondta, 85 lakatos szakember dolgozott a kezdeti időszakban, de a dokumentumok szerint néhány hónappal később 285-en voltak. Már akkoriban is foglalkoztak ipari tanuló-képzéssel. A Kecskeméti Lapok tájékoztatása szerint a vállalatnál 34 ifjúmunkás és tíz, úgynevezett átképzés tanulja a lakatos szakmát: Élüzemért elnevezéssel az Építésügyi Minisztérium gépesítési igazgatósága a felügyelete alá tartozó vállalatok között munka- versenvt indított. 1953-ban a IV. negyedévi munkaversenyben a kecskemétiek lettek a harmadikok. Ekkor kezdték el az építőipar számára szükséges szerkezetek gyártását. Nehezen, lassan tudtak dolgozni a kezdetleges, régi gépeken. Az első felszerelést Biczó ■Benjámin lakatostól kapták, aki szintén a vállalat dolgozója volt és elhozta a lánghegesztőjét. Az első nagyobb gépszállítmány a Tirringer-féle cégtől érkezett. Egyre több megrendelést kaptak, de a rossz anyagellátás miatt nem tudtak minden munkát elvállalni. Az első években 13—14 millió forint volt a termelési értekük. 1959-ben pedig már 94 millió forint értékű épületszerkezetet gyártottak. Ebben az évben ugyanis a kecskeméti Építőgépkarbantartó Vállalattal egyesültek, s közösen nagy mennyiségű vasgerendákat készítettek. Nem sokkal ezután azonban a karban• Miután 1950-ben megkapták az alapitó levelet, az egykori szíjgyártó műhely mellé új munkatermet építettek. • Több száz méter hosszú, modern műhelycsarnokban dolgoznak a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárának szakmunkásai. tartó vállalat telepét átadták az épülő parkettagyárnak. Négy évvel később. 1963-ban ÉM. Fémmunkás Épületlakatosipari és Tömegcikkipari Vállalat lett a nevük. Megalakulásuk óta hárommilliárd forint értékű vasszerkezeteket készítettek. A kecskeméti gyárban minderre már csupán tizenketten tudnak visszaemlék-- ív Ök az alapító tagok létrehozták . ték a tervi-lé 25 évvel csak el; Munka ui al ajd< iképpen s megkezd - ‘■»bak a veket smerik. . a szerszámot, indulnak a hideg-meleg vizes fürdőbe, kiveszik utcai ruhájukat az öltözőszekrényből, s kényelmes körülmények között ebédelhetnek. Mindez nekik már természetes, az idősebbeknek megvalósult álom ... Tárnái László
