Petőfi Népe, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-18 / 41. szám

1975. február 18. • PETŐFI NÉPE • 5 Jókai és kalocsai barátai Jókai születésének 150. évfor­dulóján azokra is emlékezünk, akik a regényíró bensőséges ba­rátai voltak. Kalocsa nevezetes emberei közül ketten tartoztak Jókai szűkebb köréhez. Vele együtt ők is tovább élnek a mű­vekben. Gajári Ödön, akárcsak Jókai, Komáromban született, 1852-ben. Alig múlt 21 éves, amiKor Ka­locsa főjegyzőjévé választották. A járvány, árvíz és fagykár ál­tal sújtott lakosság terhét 69 ezer forint adó törlésével csökkentet­te. Töltésépítéssel és mocsárle- csapolással — a kalocsai kubi­kosok munkájával — 60 ezer kataszteri holdat tett szántóföld­dé, amelyre országgyűlési kép­viselőként 1884-től évi 44 ezer forintot szavaztatott meg. — Pestre kerülve Jókai lapjának, a Nemzetnek lett felelős szerkesz­tője, s állandó partnere volt az öregedő író pihentető és szóra­koztató szenvedeti yében, a ta­rokkban. — Gajáriról Mikszáth és Krúdy is ír. Budapesten halt meg, de hamvait hazahozták. Vidats János, forradalmár, po­litikus, közgazdász — Vidáts József kalocsai szabómester és Tóth Ilona unokája, Vidats Ist­ván vasekegyártó fia — Bánát- Komlóson született 1826-ban. Joghallgatóként vett részt az 1848. márciusi eseményekben. Javaslatába államosították a nyomdagépet, amelyen Malatin Antal (a későbbi kalocsai nyom­dász) a cenzúra mellőzésével, élete kockáztatásával nyomatta • Jókai ifjúkori önarcképe. ki Petőfi Nemzeti dalát. Vidats 1871-ben Honvédotthont alapí­tott az öreg szabadságharcosok részére, amelyhez száműzetésé­ből még Kossuth Lajos is hoz­zájárult 1000 frankkal. Vidáts Jánosrpl mintázta Jókai a Fe­kete gyémántokban Berend Iván alakját. Kalocsa új városnegye­dében a Középsőkertekben már­vány utcanévtábla őrzi Vidats nevét. Bozsó Ferenc • Egy vaskereskedés belső, udvari nagykapuja volt Jiratkó A. pécsi mester remeke. Most a bajai múzeum állandó kiállításán látható a pompás, szemléletes faragvány. Húsz millió külföldi tanul oroszul Üj, 10 hónapos tanfolyam nyílt meg a külföldi orosz nyelvtaná­rok számára Moszkvában, a Né­pek Barátsága Házában. Az évente megrendezett tanfolya­mok megszervezését az tette szükségessé, hogy külföldön egy­re jobban nő az érdeklődés az orosz nyelv tanulása iránt. Moszkvában nemrég nyílt meg a Puskin Orosz Nyelvintézet, amely tanterveket dolgoz, ki, tan­könyveket állít össze, diafilme­ket és más tansegédeszközt ké­szít a külföldiek számára. / (APN—KS) A segélyezéstől az utógondozásig A Kecskeméti Városi Tanács V. B. igaz­gatási osztályának keretében tavaly február­ban alakult három csoport egyike: az anya­könyvi és gyámügyi csoport. Az elnevezés nem fedi tökéletesen azt a hármas tevékeny­séget, amelynek vitelével a csoport dolgozóit megbízták. Az anyakönyvi ügyintézés és gyámügyek mellett ugyanis a hagyatéki ügyek szintén az ő hatáskörükbe tartoznak. Ebből a bevezetőből is bizonyára kitűnik, hogy sokoldalú, az állampolgárok széles kö­rét érintő feladatokról van szó. — A gyámhatóság a többi között foglal­kozik a családi jogállás rendezésével — kezdi érdeklődésünkre a . tájékoztatást dr. Bán Izabella csoportvezető. — Tenniva'óink közé tartozik, a kiskorúak és a gondnokoltak személyi és vagyoni érdekeinek védelme, valamint a jogszabályokban körvonalazott egyéb ügyek. Hogy az utóbbiak közé mi min­den tartűzik, azt hosszadalmas lenne teljességében} felsorolni. Elég, ha megemlítjük, hogy a csoport hivatott, dönteni a szülői felügyelettel kapcsolatos ügyek, ben, sőt — ha a kiskorú és a szülő között vita merül fel — még az életpálya kijelölésével kapcsolatban is. — A kiskorúak Segélyezéséről ugyancsak mi gondoskodunk. Egyrészt rendszeres pénzsegély formájában, másrészt természet­ben. Többek napközis étkezteté­sét is mi fedezzük anyagilag. Rendkívüli segély címén 1974-ben 110 ezer forintot utaltunk ki, 258 család részére. Az idei évre a segélykeret összege 150 ezef fo­rint.-— Melyek a legizgalmasabb té­mák? — kérdezzük. — Maga a munkakör egésze változatos, érdekes. Mit említsek közülük? .. . Talán a kiskorúak­kal kapcsolatos láthatási ügye­ket, amelyek során nem ritkán ádáz viták dúlnak a szülők közt. Tavaly 65 ilyen ügyünk volt. Sajnos, a szembenálló felek né­melyike a másikon akar bosz- szút állni, márpedig ezeket a vi­— Alapszámon, illetve alszá- mon összesen 5059 iktatott ügy­iratunk van. A múlt évben 1145 határozatot adtunk ki. Ebből mindössze 19-et fellebbeztek meg. Jogsértés miatt pedig egyetlen egy sem került megváltoztatás­ra. —• A csoport feladata az utó­gondozott, a bíróság által pró­bára bocsátott, vagy javító-nevelő munkára ítélt fiatalokkal való törődés is. — Az utógondozott kiskorúak száma harminc. Velük úgyne­vezett hivatásos pártfogó foglal­kozik. Ezen kívül a tanács KISZ- istái közül néhányan vállalták a kétszáznál több veszélyeztetett fiatal patronálást. ... A szülők felelőtlen maga­tartása, a mi szocialista nor­máinkkal ellentétes életmódjuk, s még sok egyéb, az életvitel­ben tapasztalt negatívum, hiá­nyosság „szüli” jórészt a gyám­ügyi csoport ügyfeleit. Sok-sok kisiklott életutat igyekeznek rendbehozni az itt dolgozók, sok töprengés, bölcs megfontolás után, szívvel—szeretettel, szak­értelemmel. Jóba Tibor szályokat mindenképp a gyer­mek sínyli meg. — Az új családjogi törvény módosította a fiatalkorúak házas­ságkötésének korhatárát, más feltételekhez kötötte az enge­délyezést. Milyenek az ezzel kap­csolatos tapasztalatok? — Mindenek előtt arról adha­tunk számot, hogy azóta a há­zasodni akaró fiúk száma nőtt. Mondanom sem kell, hogy ezek-* ben az esetekben is körültekin­tő latolgatásra, minden szempont figyelembevételére van szükség. Hogy egy konkrét példát említ­sek: legutóbb egy 18 éven aluli fiúnak adtunk házassági enge­délyt. Mi indokolta ezt a dön­tést? Nála néhány évvel idősebb nővel él együtt, akitől egy gyer­meke már vart, egy pedig út­ban . .. Szülei zilált, rendezetlen körülmények közt élnek. A fiú által választott életközösség tar­tósnak ígérkezik. Mind az ő, mind pedig a meglevő és a szü­letendő apróság érdekében a há­zasság engedélyezése látszott a legelőnyösebb, legmegfelelőbb megoldásnak. — A csoport munkáját hogyan tükrözik a számadatok? •>- ■ v MAI JEGYZETÜNK Zenerajongó gimnazisták Legyen a zene mindenkié! — hirdette, tanította Kodály Zoltán. Közelebb kell hozni „a művé­szetet a társadalomhoz és a tár­sadalmat a művészethez” — ol­vashatjuk az MSZMP KB tava­lyi közművelődési határozatá­ban. Az „éneklő ifjúság” elneve­zésű szép mozgalom is a zene közkinccsé tételét, az ének-zenei műveltség további "1 terjedését szolgálja. A kiskunfélegyházi Móra Fe­renc Gimnáziumban, amelynek énekkara Kanus Béla karnagy vezetésével oly sok szép és em­lékezetes eredményt könyvelhe­tett el eddig is magának — mind­inkább valósággá lesz a „zene mindenkié” gyönyörű jelszó. A napokban Kovács Sándor igazgató — a megyei oktatási bi­zottság titkára — néhány figyel­met érdemlő számadatot említett meg annak érzékeltetésére, hogy náluk nem csak szavakban tör­ténik a kultúra, a művészet, kö­zelebbről a zene megszerettetése. A Móra Ferencről elnevezett gimnáziumban kétszáznegyven bérletes van jelenleg a helybeli hangversenysorozatra. ' Kilencve- nen — ugyancsak bérletesek — Szegedre járnak át, már harma­dik éve külön buszokkal az ope­raelőadásokra. Negyvenhatan vonaton utaznak, oda-vissza rendszeresen, a kecskeméti hang­versenyekre, bérlettel. Ha a fentiekhez hozzáadjuk, < hogy húszán a helybeli zeneis­kolában tanulják és szeretik meg fokozatosan a muzsikát, s azt, hogy két énekkarukban száznegyvenen énekelnek össze­sen, akkor igazán nagy lehet az örömünk. Nem kell bizonygatni talán, hogy a zenének, a zenehallgatás­nak, a közös éneklésnek, a cso­portos hangversenylátogatások­nak mekkora lelket gazdagító és közösségformáló ereje, szerepe van. Ezért örülünk a félegyházi ze­nerajongó gimnazisták erős, szép táborának. Varga Mihály Tantárgy a természetvédelem „A természetet szeretni anv- nyit jelent, mint a hazát szeret­ni” — írta Mihail Prisyijn, az orosz természet, énekese, a tjén-, szerű író. SzaWi' nz-^rok^^^ zek, a levegő és az állatvilág vé­delmezőinek jelszavává lettek. A természetvédelemhez azon­ban kevés a jó szándék. A ter­mészet törvényeinek ismeretére van szükség. A Szovjetunió szabadegyete­mein a legkülönfélébb tudomá­nyos és művészeti ismeretek mellett tantárgy lett a termé­szetvédelem. A szabadegyetemek, szakszervezeti és állami klubok, intézmények keretében működ­nek. ' Az előadások látogatása ingyenes. ‘Egy-egy előadássoro­zat két-három évig tart. A Köz­ponti Természetvédelmi Tanács csupán az Orosz Föderációban több mint 200 természetvédelmi ismeretekkel foglalkozó előadást szervezett. Az előadásokon ké­pezik ki a helyi társadalmi szer­vek természetvédelmi szakembe­reit. Iféldíjiul a léningrádi kultúrpa­lota mellett működő szabadegye­tem a Szovjetunió természeti kincseinek lelkes védelmezőit egyesíti. A foglalkozásokon rendszeresen vetítenek tudomá­nyos-ismeretterjesztő filmeket. A hallgatók felkeresik a történelmi és tájtörténeti múzeumokat, kép­zőművészeti kiállításokat. Kér­dés-felelet találkozókat rendez­nek érdekes emberekkel. A társadalmi oktatási intéz­mények munkája rendkívül hasz­nos, mivel értékes segítséget nyújtanak az egészség- és kör­nyezetvédelem javításához. Az előadói gárda igen rangos. A tomszki szabadegyetemen például a tudományok doktorai és kandidátusa.! foglalkoznak a hallgatókkal. (APN—KS) Szedőírógép Békéscsabán • A Békés megyei Dürer Nyomda Lapnyomdá­jának rekonstrukciója keretében 2 millió 900 ezer forintért IBM Composer System rendszerű szedőírógépet vásároltak. (MTI foto: Ilovszki Béla felvétele—KS) (70.) Rosszabb, egyre aljasabb lesz napról napra. Amióta feljegyzik a népek emlékeit, meséit, mindig ugyanarról x szólnak a tanulságos történetek: legyetek jók, egyene­sek, derekak, legyetek becsülete­sek, mert az erény elveszi jutal­mát, a gonosz pedig a maga bün­tetését. ötezer éve tanítják a böl­csek- ilyesféle igazságokra az em­bereket. ötezer esztendeje prédi­kálják a tanmesék az erényt és a jóságot, és minél magasabbra hág az emberiség a fejlődés lépcsőfo­kain, annál több az aljasság, an- .nál rafináltabb a gonoszság. Az­előtt kőbaltával, késsel, nyíltál, mordályokkal. hóhérbárdokkal öl­ték egymást az emberek. Azóta fejlődött a technika. — Szojka... — szólalok meg halkan. — Tessék? — színtelen a hangja. Mégsem mondok neki semmit. Ügyis elég zaklatott. Miért önt­sek olajat, a tűzre? Azt akartam elmondani, hogy tulajdonképpen aljasak vagyunk. Tudjuk, hogy mellettünk embereket ölnek meg, s nem teszünk semmit ellene. Igen, aljasság, belátom... De mit csináljunk? Nekünk nincs erőnk. Ha szembeszállunk, ha meg akarjuk zavarni a hatalmat szándékai végrehajtásában, leg­feljebb annyit érünk el vele, hogy magunk is a fűbe harapunk, anélkül, hogy bármi hasznot is hajtottunk volna. Érdemes? Egyenlő az öngyilkossággal. Az egyetlen, amit tehetünk, s amit teszünk, akár akarjuk, akár nem: esszük, emésztjük magunkat, szégyenkezünk... Gyalázat... Tudom, hogy gyalá­zat, akkor sem cselekedhetek másként! Én nem akarok meg­dögölni. Azok közé a kevesek kö­zé tartozom, akik tudják, hogy mindaz, ami végbemegy, a go­noszság végvonaglásá. Nem aka­rom, hogy a végvonaglásban vág­jon agyon farka egyetlen csapá­sával a döglődő sárkány. . Túl akarom élni! Nem vagyok hős, nem tudom elszánni magam, hogy odadobjam az életemet, csak azért, hogy nyugodtan nézhes­sek szembe magámmal, s meg­nyugtassam a lelkiismeretem. Nem, ennyire derék ember nem tudok'lenni, s kérdés, hogy va:í- nak-e egyáltalán ilyen derék em­berek? Űgyszólván az egész világ har­col már ez ellen a gyilkos rend­szer ellen. De azok a katonák, akik a túloldalon harcolnak, ma­guk sem gondolnak rá, vagy csak nagyon ritkán, hogy mi is a cél. Legfeljebb akkor jut eszükbe, ha erre terelődik a szó. De más­kor ... máskor kötelesség a harc az ő szemükben is, keserves kö­telesség. s ha jól szembe néz önmagával bármelyik is, saj­nálja önnön életét, sajnálja, és nem akarja elhinni, hogy éppen ő lesz az, akit egy gyilkos golyója terít le, egy olyan gyilkosé, aki­től ő meg akarja szabadítani az emberiséget... Elég már .. . Nem akarok ilyes­min gondolkodni. Inni kell. Ha sok bennem a szesz, tninden könnyebb. Előszedem az üveget. Már kint járunk .a városból. Odaadom a paladiót, Szojkának. — Nem iszom — hárítja el... — sietni akarok. Én iszom. Csak akkor veszem el a számtól a pálinkásüveget, ami­! kor elakad a lélegzetem. Forró­ság terjfed szét bennem. Legjobb orvosság a lelkiismeret ellen. Nehéz a csend kettőnk között. Oldalvást rá-rápillantok Szojkára. Odafönt tiszta a hold. Világosan látom Szojka arcélét. Száját ösz- szeszorítva hajol a kormányke­rékre. Neki talán a gép az orvos­sága. Azzal tereli másfelé a gon­dolatait, hogy egész valójával a kocsi vezetésére koncentrál. Min­denki úgy segít magán, ahogy tud. Megoldja a nyelvem a szesz. — Szojka... — szólalok meg. — Tessék... — nem pillant rám. — Most választ kaphattál arra, amiről tegnap beszélgettünk. Hallgat. Tovább beszélek: — Így akarsz járni te is? Azt akarod, hogy valami parkban, éjszaka, amikor senki sem lát­ja... azt akarod, hogy utána úgy kaparjanak el, mint egy kutyát? Hogy veled á’sassák meg előbb a saját sírodat? Mit gondolsz, ki törődik azokkal, akiket megöltek? A városban, a lakásokban össze •. rezzennek az emberek, amikor meghallják a sortüzet, aztán meg­könnyebbültein fellélegeznek, hogy hálistennek, nem őket in­tézték el. ' Nem válaszol. Mit is válaszol­hatna? Biztosan igazat ád nekem. Igazat kell, hogy adjon. Nem já­ték, nem játék az anyja hétszent­ségét. Életre, halálra megy itt minden, örüljünk, adjunk hálát a jószerencsének, hogy van egy helyünk, van egy kolostor, ahol meghúzhatjuk magunkat. Még gondolatban se kísértsük a sor­sot azzal, hogy ellenállásról, hő­sies kalandokról álmodozzunk ... Fütyülnek a pneumatikok. Rá­pillantok a műszerekre. Hetven- hetvenöt kilométerrel haladunk. Istenkísértés ebben a sötétségben. Mégsem félek. Nincs bennem sze­mernyi idegesség sem a sebesség miatt. Ha Szojka nem fél ettől a gyorsaságtól, miért féljek én? Amíg az ő kezében van a volán, teljes biztonságban érzem maga­mat. Gverünk! Hetvenöt kilomé­ter? Miattam lehet kilencven is. Az a fő, hogy mielőbb visszaér­jünk a kolostorba. És isten en­gem úgy segéljen. nem mozdu­lok ki még egyszer, amíg vége nem lesz a háborúnak. Oldalra lódulok az éles kanyar­tól. Szojkának tulajdonképpen autóversenyzőnek kellett volna lennie. Aki ilyen bűvészi bravú­rokra képes egy nehéz teherautó­val, mit tud kihozni egy direkt versenvcélokra épített kocsiból? Falu. Vágtatva közelednek a házak a holfénvben. Talán a pá­linkától tűnik így, de az a benyo­másom, hogy kétoldalt minden összeolvad, egybemosódik: kerí­tések. kapuk, házfalak, fák... Gverünk! Jóleső érzés, ahogy el­tölt a rohanás, a sebesség fur­csa mámora... Viharlámpa fénylik előttünk. Fel-le emelgeti valaki. Talán ugyanabban a faluban járunk, ahol jövet utánunk lőtt az a tak- nyos? Felemelkedik, aztán megint leereszkedik a viharlámpa. Ne­künk jelez, minket akar megállí­tani. Rápillantok Szojkára. Észre sem veszi. Nem csökkenti a se­bességet. Ránehezedik a kor- mánvkerékre. Oda akarok kapni Szojka kezéhez, hogy figyelmez­tessem, el ne gázolja azt az em­bert, aki a lámpát emelgeti, de nincs erőm mozdulni. Még min­dig ott mozog a fény az út köze­pén. Állj! Fékezz! — ordítanék rá Szojkára, de nem nyílik ki a szám. Ügy érzem, üvölt alattam a motor. Éles fénnyel gyullad fel, és vág előre a reflektor sugárké­véje. Két árnyék félreugrik ott előttünk. A harmadik árnyék az út közepén marad. A suttyó! Ke­zében a puska. Lövésre készen tartja, örült. Elvakítja a reflek­tor fénye. Tisztán látom nyurga figuráját. Már ugrana ő is. Enyhe ütést érzek a kocsin. Bőg a motor. Hátunk mögött nem is emberi sikoltás hasít bele a sötétségbe. Meglódul a kocsi, oly hirtelen növeli még nagyobbra a sebességet Szojka. Megőrült' ez az ember? Nem. összehúzott szemmel néz előre. Keze kemé­nyen markolja a volánt. Elgázaltunk egy embert. Ta­lán már meg is halt. s én nem érzek magamban semmi megren­dülést. Inkább valami meghatá­rozatlan megkönnyebbülés, egy­fajta felszabadultság vesz erőt rajtam. Mintha igazságot szolgál­tattunk volna ... Ostobaság. Mit bosszultunk meg? Semmit. Saj­nálnom kellene ezt a szerencsét­len kölyköt. De sajnálni sem tu­dom. (Folytatása következik.) Beszélő kapu

Next

/
Oldalképek
Tartalom