Petőfi Népe, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-10 / 8. szám

1975. január 10. • PETŐFI NÉPE • 5 A vendégváró Kalocsa Gyönyörű barokk építészeti emlé­kei, sok színben pompázó népi művészete, a világhíres fűszerpapri­ka: ezek azok a látnivalók, amelyek a világ minden tájáról, Japántól Me­xikóig az Alföld hangulatos kisváro­sába, Kalocsára vonzzák a látogatókat. Megszokott látvány lett Kalocsa ut­cáin a „cifra” autóbusz, s egy-egy nyári napon szinte valóságos Bábel a város: emitt gyors beszédű olasz gusz- tálja a gyönyörű hímzést, amott hig­gadt angol mondja „Wonderful!” a szép porcelánra, precíz német kérdezi az árat — egyszóval: forog az idegen Kalocsán! Gazdag program Képzett „cicerone"-k kalauzol­ják a vendégeket a városban. Az idén több mint félszáz csoport érkezett, s • a vendégkönyv be­jegyzései azt tanúsítják, hogy emlékekkel gazdagon, elégedet­ten térhettek haza. Megtekintet­ték az Európa-hírű érseki könyv­tárat, megcsodálták a Föszékes- egyház csodálatos Angster-orgo- nájának hangját és a Népművé­szeti és Háziipari Szövetkezet változatos termékeit. Nagy sikert arattak a Kalocsai Népi Együt­tes, a szakmári menyecskekó­rus és az ének-zenei általános iskola néptáncbemutatói, akik pedig a hajdanvolt pusztai ro­mantikát keresték, a bátyai lo­vasprogram nyújtott igazán ma­radandó élményt. Fáziskésésben... Kalocsa idegenforgalma ugrás­szerűen megnőtt az elmúlt évek­hez képest. Ez egy sereg gon­dot is magával hozqtt: a meg­levő vendéglátó egységek csak nehezen állták a turisták „ro­hamát’’. Gyakran hiányoztak a fogadás objektív feltételei: a W. C.-k, a mosdók, s bizony a vendégkönyv az ilyen vélemé­nyeket is „szigorúan rögzítette”. Egy amerikai turista pl. ezt je­gyezte be: „Ügy látom, hogy itt a gyönyörű látnivalókhoz képest a vendéglátás fáziskésésben van!” Mielőbb alkalmassá kell tehát tenni a város vendéglátó helyeit a turisták ezreinek kéllő színvonalú fogadására! Tervek, elképzelések Az 1975. év idegenforgalmi el­képzelései között számos érde­kesség akad. A meglevő és jól bevált programok mellett az IBUSZ szeretne egy kuriózum­mal is kirukkolni: jövőre ere­deti kalocsai lakodalom meg­szervezését vették tervbe kül­földiek számára, s ennek jól sikerült premierje volt a két évvel ezelőtt megrendezett svéd esküvő. A Népművészeti és Há­ziipari Szövetkezet székházát is idegenforgalmi célokra alakít­ják át. Itt kap majd Ijelyet egy százszemélyes színházterem, ahol a táncbemutatókat rendezik, s itt mutatják be a szövetkezet teljes cikklistáját is. Az új esztendő, amely egyút­tal az V. Duna menti Folklór- fesztivál éve is, sok feladatot ad az idegenforgalmi szerveknek. Már most folyik az felkészülés ezekre a feladatokra és szinte biztosra vehető, hogy az 1975. év is tovább erősíti az évszázados Kalocsa idegenforgalmi hírne­vét. t KELL! LESZ! MIKOR? MIBŐL? Üj~művelődési központ Félegyházán? Az alföldi városok terhes örökséggel küszködnek évti­zedek óta. A legutóbbi éve­kig hiányoztak at alapvető kommunális létesítmények. Utakat, vízvezetéket, csator­nát követeltek a növekvő igények. Parancsoló szükségszerűség A kulturális fejlesztésre már nem jutott elég energia, pénz, kezdeményező kedv. Ráadásul Iiács-Kiskun megyében egv. más lél évtizede túlzottan egyoldalúan hangsúlyozták a falusi népműve­lés szerepét. ígv történhetett meg. hogy Kecskemétet és Kis­kőröst kiveve Bács-Kiskun megye városaiban nincs elfogadható mű­velődési köZDont. Petőfi szülő­helyén két esztendeje avatták fel a kultúra új hajlékát, a megye- székhelyen most adják át a mű­velődés korszerű palotáját. Az összehasonlítás mindig ve­szélyes, mégis megkockáztatjuk: Kiskunfélegyháza van a legrosz- szabb helyzetben. Kalocsán úgy látszik, sikerül kielégítő ’átriierié- ti megoldást találni. Baján egy árnyalattal kedvezőbbek a viszo­nyok. Ha nagyon szűkösen is, de jut hely a kluboknak, szakkörök­nek. Halas 1980-ig nem tervez új művelődési obiekturrtot. A megye egyik leggyorsabban gyarapodó városában az 1970-es városi pártértekezlet joggal sorol­ta a legsürgősebb tennivalók kö­zé a közművelődés tárgyi felté­teleinek javítását. Megállapítot­ták, hogy ezek nincsenek össz­hangban az igényekkel. „A könyvtár raktározási gondokkal küzd, a szakmaközi és a városi művelődési ház nem felel meg a követelményeknek.” A tekintélyes fórumon meg­szabták a feladatot- ..A város gyors ütemű iparosítása, a 44 órás munkahét bevezetése, a sza­bad idő növekedése parancsolóan szükségszerűvé teszi, hogy a IV. ötéves terv időszakában megépít­sük az új művelődési házat,” Ételszag, kopár súg Négy esztendő telt el azóta, de az új intézménynek nyomait sem leljük. Még az igényeket össze­gező beruházási program sem ké­szült el. Omló vakolatú lépcsőházból ju­tunk a régi művelődési ház sivár emeleti folyosójára. Az ételszag csapódik mellénk hű kísérőként. Csőszi Sándor, a céltudatos, jó felkészült igazgató szerint már- rnár a lehetetlent kísértik, A mos. tani környezet inkább taszít, mint vonz Egyik-másik termelőszövet­kezet kellemesebb szobákban fo­gadja vendégeit, mint. a Móra Fe­renc Művelődési Központ. De azért teszik a dolgukat. Lelkes, balul gárda alakult ki..Ha kellő tapasztalatot szereznek, sok siker- le számíthatnak. Noha több nagyközség nagyobb működési támogatást kap, mint a megyei munkásművelődés egyik központja, spk irányú, változatos programot szerveznek. Színház­as hangversenvbérletet adtak ki. Munkásfiatalok tömörülték' a Ballangó irodalmi színpadnál. Néptánccsoportot, kórust alakí­tottak, irodalmi esteket hirdet­nek. Mindezt ..fél kézzel”. Fél kézzel, mert sok időt töltenek el­fogadható körülmények kialakí­tásával, a szükséges tárgyi felté­telek előteremtésével. Amikor ott jártam villanysze­relők dolgoztak a Bács-Kiskun megyei Vendéglátóipari Vállalat­tal közösen használt épületben. A nagyterem elektromos háló­zatát eddig a csoda mentette meg a leégéstől. A fűtés? Jobb róla nem beszélni. Most a tanács rendkívüli támogatásával, kere­téből valamennyire kicsinosítják a helyiségeket, megszüntetik a balesetveszélyt. Jövőre talán az eső sem csurog a nézők fejére, s kicserélik a nyikorgó székeket. Kétszer, tízszer ennyi pénzzel sem tolhatok ki a falak, bővít­hetők a termel«. A ..színházterem" hatodik sorától továbbra is csak térden, derékon fölül láthatók a szereplők , . Száz szónak is egy a vége: nincs sok értelme a tol- do/.ásnak-fold ozásnak. Érvényesí­teni kellene a partértekezlet ja­vaslatát. állásfoglalását. A tenni­valók sokasága tetteket sürget. Megyénk városai közül egyedül itt nincs úttörőhöz, súlyos gon­dokkal küzd a zeneiskola ... A helyi vezető testületek érzik felelősségüket. Minden alkalmat felhasználnak arra, hogy az. ügyet kimozdítsák a holtpontról. Mórt most valahogy úgy látszik, hogy ..se tülem. se hozzád”. A felét vállalják Dr. Dobos Ferenc tanácselnök is mintha elkomorodna. amikor a reményekről kérdezem: — Nehezen jutunk A-ról B-re. Furcsa kör alakult ki. Több üzem, vállalat jelezte, hogy hajlandó te­kintélyes összeggel támogatni az építkezést., Bök félegyházi .is, ki­fejezte adakozási száncjékfjt,. js. művelődési központ érdekében szinte mindenki Vállalna valamit. Olyan cél ez. mely megmozgatná az egész közvéleményt. Több írá­sos felajánlást őrzök fiókomban, összeget hadd ne mondjak. Gyűjtést csak akkor indítha­tunk, egyszámlát csak akkor nyithatunk, ha reálisnak látjuk elképzeléseink megvalósítását. Még nem tartunk ott. Ha maxi­málisan kihasználtuk a város anyagi lehetőségeit, hatékony gyűjtést, munkafelaiánlást szer­vezünk: legfeljebb a költségek felét vállalhatjuk. Honnan ve­gyük a hiányzó tízmilliókat? Hasonlóan vélekedik Sztanojev András, az MSZMP városi bi­zottságának első titkára. — A pártbizottság már kinyil­vánította a véleményét. Szeret­nék hivatkozni a közművelődési és az ifjúságpolitikai határoza­tokra. Gondoskodni kell a fiata­lok színvonalas szórakoztatásáról, művelődési igényeiről. A város vezetőiben, a lakosságban meg.- van a ió szándék. De központi támogatás nélkül nem megy. Nem kívánunk többet, mint más tele­pülések. csak hasonló arányú se­gítséget. Változatlanul a legfon­tosabb helvi teendők közé sorol­juk az új központ építését. A kommunisták elöl iárnak a fel­ajánlásokban. de „lesz. ami lesz" alapon nem kezdhetjük, s nem akarjuk megkezdeni az építkezést. Mi remélhető? Dr. Major Imre. a megyei ta­nács elnökhelyettese jól ismeri a félegyháziak súlyos gondjait. El­ismeréssel szól arról, hogy ma­guk is áldozatodat vállalnak kí­vánságaik. igényeik teljesítése ér­dekében. Későbbre ígéri a választ arra a kérdésre, hogy lesz-e Kis­kunfélegyházán az ötödik ötéves terv végére út művelődési köz­pont Az igények és a rendelke- kezésre álló anyagiak egyeztetése még nem történt meg. Í975 első heteiben nyilatkozik a KuKüráTik Minisztérium, foglal állást a"iílé- gvéí tanács. — Ezen a fórumon is a megye legfontosabb közművelődési be­ruházásai közé sorolják az oly hiányzó félegyházi művelődési központot. Kétségtelen, hogy ők vannak a legrosszabb helyzetben, s talán ők tesznek a legtöbbet a szükséges anyagi alapok egy ré­szének a megteremtéséért. Mi a magunk részéről bízunk abban, hogy az elkövetkező négy­nyolc esztendőben sikerül össze­fogva teljesíteni az 1970-es párt­értekezlet jól megfontolt javasla­tát. Addig? Keressék a még megle­vő rejtett tartalékokat, az adott körülmények között hatékony for­mákat. Ügy látjuk, fölösleges a biztatás. Heltai Nándor ÚTTÖRŐÉLET Látogatóban az öregcsertői úttörőcsapatnál • Szorgos munka a csapatolthonban. Néhány évvel ezelőtt az öreg­csertői úttörőcsapatról azt tud­tuk, hogy jól működő önkor­mányzata van, élénk a kezdemé­nyezőkészségük. Gyermek nép- tánccsoportuk híre — valameny- nvi táncos az úttörőcsapat tag­ja — pedig már túljutott a me­gye határain. Két esztendővel ezelőtt nagy­szerű munkába fogtak! (Bizonyá­ra erről is nevezetesek lesznek.) A csapatotthon hiánya ugyanis egyre kínzóbbá vált. ezérl elha­tározták. hogy saját erejükből te­remtenek maguknak egyet! Bármerröl közelítették meg azonban a dolgot az építkezés csillagászati összegekbe került volna Ekkor lépett elő Mészáros La­jos. az iskola napközi otthonának vezetője elgondolásával: vásárol­janak egy nagyméretű vasúti ko­csit, azt alakítsák csapatotthon­ná. Felvették a kapcsolatot a he­lyi termelőszövetkezettel, az őket segítő Budapesti Vasúigazgató­sággal. Sikerült egy használaton kívüli hosszú, úgynevezett pos­takocsit vásárolni, összesen 15 ezer forintért! A szállításhoz igénybe vették az egyik honvéd­alakulat segítségéi is. Kiderült, hogy ekkora „ház” nem szállít­ható, csak két darabban. Nosza, a kiskatonák ketté fűrészelték, .majd összehegesztették számukra 'az annyira áhított csapatotthont. A munka izgalmas része azon­ban csak ekkor következett: ösz- szesen 50 kiló festéket használ­tak fel a Mészáros tanár úr irá­nyította mázolási munkához!. A megyei KISZ-bizottság adott pénzt a felszerelési tárgyak meg­vásárlásához. Elkészült a környe­ző parkosítás, még egy szép szö- kőkutat is készítettek a csapat otthona elé! A két helyiségből álló hajdani vasúti kocsi igazi otthona lett az öregcsertői pajtásoknak! Sarkadi Ernő csapatvezetőnél van a fü­zet, amelyben pontosan vezetik melyik napon tartanak raj-, il­letve őrsi foglalkozást, esetleg táncos klubdélutánt az otthon­ban. A rendbentartást is jól meg­oldották: három pajtás látja el a gondnoki teendőket. Vigyáznak arra, hogy mindenki tisztán hagyja el a helyiségeket, vagyis mielőtt elmegy, takarítsanak ki. Üjabban a községi KlSZ-alap- szervezet fiataljai is igénybe ve­szik a hangulatos csapatotthont, a szabályok azonban rájuk is vonatkoznak! Ottjártuc.kkor a hatodikos fi­úk gyakorlati foglalkozását tar­tották a belső helyiségben. Szép­vonalú szalvétatartót készítettek a pajtások tanáruk irányításával Büszkén mutatták meg, hogy a tanteremként is hasznosítható csapatotthon milyen jól fűthető, a tolóajtók és ablakok milyen jól működnek. Ezekben a napokban az öreg­csertői pajtások már következő terveik megvalósításán törik a fejüket. Tavasszal ugyanis elké­szítik, felépítik az úttcrőparkot. Rajzos tervjavaslataikat január 31-ig készítik el, hogy a csapat vezetői, a tanárok a legjobbat vá­laszthassák ki. A kivitelezéshez az időjárástól függően március végén szeretnének hozzáfogni. A következő hetekben egyna­pos budapesti kirándulásra indul­nak. Az ősszel 15 napig cukor­répát szedtek a szövetkezetben, az ott keresett pénzből a pesti, némi kis szülői segítséggel a ta­vasszal sorra kerülő Pécs—Siklós —Harkányt felölelő többnapos túrára is lesz „keret”. Az 1460-as Petőfi Sándor úttö­rőcsapat 98 tagja így él, dolgo­zik. Búcsúzóul egy mondattal, pró­bálják jellemezni munkájukat: az idén végző tizenhárom pajtás mind továbbtanul! Rejtvényfejtőknek Pajtások! A há- romfordulós rejt­vénypályázat má­sodik részét kö­zöljük. Az itt kö­zölt két képen két helyiség ne­vét rejtettük el. A jövő héten kö­zöljük a beküldé­si határidőt, va­lamint a rejt­vényforduló har­madik részét is. Semeci Katalin Selmeci Katalin-SZILVÁSI LAJOS-<37.) Bámulok bele a kis szoba sö­tétjébe, és szomorúság neheze­dik rám. Érdemes volt? A leg­szebb éveinket, amelyeket az élet törvényei arra szántak, hogy le­gyenek tele a fiatalság örömei­vel, később meg nem szerezhető boldogságokkal, nekünk kint kel­lett átkínlódnunk Oroszország­ban. És ha levetjük az agyonko­pott, avitt uniformist, és felhúz­zuk megizmosodott, megszikkadt, sebesülések nyomait viselő tes­tünkre az idegen civilruhát, vár ránk a megaláztatás. Az én he­lyem ott Keszthelyen, a Kele­men-cégnél, egy csinos bajuszú, pocakodásra hajlamos fiatalem­berrel töltötték be, akit .valami oknál fogva felmentettek a fegy­veres.. szolgálat alól. Legalábbis ezt mondta az apám, amikor se- pesülten hazaküdtek szabadság­ra. Álljak oda az elé d kövérkés fiatalember elé, és mondjam azt, hogy adja vissza az íróasztalo­mat, a rajztáblámat, a logarléce­met, amit le kellett tennem, mert így parancsolták? Mi lesz, ha a szemembe nevet? Elfutja az-. agyam a vér, és szájon vágom, hogy nekiesik a falnak, és kiköpi a fogát. De az is lehet, hogy si­kerül megőriznem a nyugalma­mat. Kezdjek neki magyarázni, hogy kérem, nekem jogom van a régi helyemhez, jogom van hozzá, hogy a Kelemen-cég szol­gálatában házakat építsek, mert több mint három esztendőt a front vett el az életemből, meg is sebesültem, golyó ütötte át a combom, és láttam fiúkat, akik­kel előző este egy üvegből ittam rumot, másnap felismerhetetlen, véres húscafatokká rongyolódni? Vagy mondjam azt, hogy jogom van a régi helyemhez, mert én megtanultam a nyüszítő, állati halálfélelmet, amikor hallottam a fejem fölött vijjogni, észbon­tóan sivítani a Katyusálc raké­táit, és a körmömmel kapartam a fagyos földet, hogy belebújhas­sak, belefúrjam magam, mint a vakondokok? Mondhatnék ezernyi ehhez ha­sonló érvet. De ha rákerül a sör, hallgatni fogok. Én nem fogok panaszkodni, Sajnálatból nekem ne adjanak helyet. És talán ki is nevetnének, gúnyolódnának rajtam a hátam mögött, azt mon­danák, hogy fantasztikus meséket hazudtam nekik. Mi vár ránk? Mi lesz belő­lünk? És egyáltalán, megérjük-e? Rosszkor születtünk. És rossz he­lyen. Ebben az országban régi szokás a szenvedés ... Odakint kutya ugat. Valahon­nan ráfelel egy másik. Hallgató­zom. Eső veri a szoba ablakának zsalu gáterét. Már nem pattog a tűz a kályhában, csak a parázs izzik. Feleselnek a kutyák az éj­szakában. Aludni kellene. Bizonyára min­denki alszik már a házban. Olga álma szép lehet: tele az Appas- sionata hangjaival. Azt hiszem, boldog ember ez a lány. Van ho­vá menekülnie, ha fájdalom éri. Az etűdöket, a szonátákat, a zon­goraversenyeket senki sem veheti el tőle ... De hová meneküliek én? Van-e valamim, ami felett másnak nincs hatalma? Diákkoromban voltak álmaim: meg akartam nézni a világ híres épületeit, meg akar­tam állni a Notre-Dame. a Doge- palota. a Tower, a San Pietro katedrális. a milánói dóm, a köl­ni székesegyház, a firenzei Signo- ria. a madridi Prado előtt, rosto­kolni előttük órákig, ahogy Becs­ben ácsorogtam a Stephanskirche előtt, bámészkodni és ráfényké­pezni a memória érzékeny leme­zeire a részleteket és az arányo­kat, s ellopni valamiképpen a lel­ket is, amit beléiük épitettek. Kazettás mennyezeteket, ódon te­tőszerkezeteket. évezredekkel da­coló íveket, finom kőcsipkéket, merészen égbetörő tornyokat akartam látni, hogy az idegeim­mel érezhessem valóságos ará­nyaikat, lenyűgöző voltukat és meghitt szegleteiket. Nem adatott meg. Álom maradt, vágy, ami nem tel jesedett... De mi az istennek töprengek én? Nem elég nekem, hogy leg­alább ezen az éjszakán tiszta ágyban, tolipárnán és pehelyta­karó alatt fekhetek. és nyugod­tan alhatok? Holnaptól újra ver bennünket az eső. akkor lesz más gondom is, mint hogy a sorsomon tűnődjek. Akkor majd jó volna kinyújtózni a paplan alatt, és az arcom bőrén érezni a bizsergető meleget, amit a cserépkályha nyi­tott ajtajának rostélya mögül árasztanak a hamuvá porladó pa^- razsak. Oldalamra , fordulok, és lassan számolni kezdek magamban. Be­hunyom a szemem, és tempósan, ritmustalan, egyhangúan soro­lom egymás után a számokat. Ezzel altattam magam a fronton is sok-sok éjjelen. Huszonegy, huszonkettő. huszonhárom Félálmomban eszembe jut a ka­tonanóta is... Huszonegy-hu­szonkettő-huszonhárom... A gya­logos a legelső a világon ... XIV. Ahogy kértem, az inas pontosan fél nyolckor kopogtat a szobám ajtaján. Szólok, hogy rendben vah, de sehogy sem akaródzik véglegesen felébredni. Kábultan álmos vagyok, legszívesebben a fejemre húznám a takarót, és nem törődnék semmivel, aludnék tovább liven az ember termé­szete : hosszabb, nyugodtabb al­vás után lepi meg a katonát a vágy. hogy napokig húzza egy­folytában a lóbőrt. Kidugom a kalrom a takaró alól. Hideg van a szobában. Még ez is! Mocorgok a paplan alatt, ragadna le újra a szemem, de az tán nagyot szusszanok, és kiug­rók az ágyból. Ügy öltözöm, ahogy kaszárnyában szoktunk: két perc és már csizmában, nadrágban állok a sarokban levő mosdószek­rény előtt. Felnyitom a fedelét, s nekilátok borotválkozni. Negyedóra sem telik bele, s ké­szen, felöltözötten, fényesre dör­zsölt csizmában sietek az ebédló felé. A folyosó hajlatában Olgába ütközöm. A lány kihajtott nyakú blúzt visel, amely ráfeszül ru­ganyos keblére, meg lovaglónad­rágot és csizmát. Kezében rövid .szarvasbőr zekét és tarkakockás nyaksálat lóbál. — Kezét csókolom — megál­lók, és magam elé akarom en­gedni a folyosón. De ő is megtorpan. Fogadja a köszönésem, aztán gondolkodik egy pillanatig. Érzem, hogy mon­dani akar valamit, hát várok. — Mikor szándékoznak tovább indulni, főhadnagy úr? — Sajnos — mondom —, nem tarthatjuk magunkat az illemhez. Reggeli után rögtön folytatjuk az utat. Felnéz rám, s nem tudom mi­ért, egyszerre kényelmetlenül kezdem érezni magam. — Kár. Ugyanis meg akartam' kérni, hogy halasszák el az in­dulást. Fontos okom van rá — és bólint hozzá, mintegy meg­erősítve az állítást. Nem felelek, mire folytatja a mondókáját, miközben nyugod­tan, de szinte szemtelen-kíván- csian nézi az arcomj —Szeretném, ha mégis meg­tenné nekem azt a szívességet, hogy később induljanak el. Lo­vagoljon ki velem! Egy óra múl­va visszajönnénk. Volna egy s más, amit elmondanék magának. Most már kíváncsi vagyok. Mit akarhat ez a lány? Vég­eredményben valóban indulhat­nánk egy órával később. Mái- véget is vet habozásom­nak: — Magának is nyergeltetek lo­vat— jelenti ki, oly természetes magabiztosan, mint aki jogot érez arra. hogy döntsön helyettem. Elnevetem magam. — Nem bánom. — Én már reggeliztem — in­dult előre a folyosón. — Mire maga is megreggelizik, itt leszek a lovakkal. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom