Petőfi Népe, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-05 / 4. szám
4 9 PETŐFI NÉPE 9 1975. január 5. Harc az influenza ellen MEGVALÓSULNAK. A PÁRTERTEKEZLET HATÁROZATAI A bajai járás hústermelő körzet Már a X. kongresszusra való felkészülés idején, az országos és a megyei elképzelések ismeretében, a népgazdasági igények figyelembevételével eldöntött volt, hogy a bajai járás hústermelő körzetté alakul. A X. kongresszust előkészítő pártértekezletünknek tulajdonképpen csak olyan megkezdett folyamatot kellett megerősíteni, amelynek alapjai kisebb mértékben megvoltak. Az állattenyésztés mennyiségi és minőségi fejlesztésének feladatai alapvetően meghatározták a termelés színvonala további emelését is. Az első tennivaló a takarmánytermesztés korszerűsítése volt. Ezt követően az álattenyésztés valamennyi ágában, de főleg a sertés-, baromfi- és szarvasmarhatenyésztésben alapvető célkitűzés lett az állomány növelése, minőségének javítása és a hozamok emelése. • Gl-GI típusú sertéstelep a dávodi Augusztus 20. Termelő- szövetkezetben. Négy évvel ezelőtt járási pártértekezletünk arra hívta fel mezőgazdasági üzemeink figyelmét, hogy a IV. ötéves terv időszakában az állattenyésztésre kiemelt figyelmet kell fordítani. A fejlesztés feladatainál földterületünk állattartó képességét, az állomány takarmányszükségletét és a népgazdaság húsellátására vonatkozó igényét tartottuk szem előtt. Pártértekezletünk határozatában szerepel, hogy a járási hagyományok és a lakosság hozzáértése megfelelő anyagi háttérrel lehetőséget ad arra, hogy az iparszerű sertéshizlalás megvalósuljon. A járás állami gazdaságaiban és néhány termelőszövetkezetében korszerű sertéshústermelést kell kialakítani Arra kell törekedni, hogy a bácskai rendszerű sertéshizlalás a következő években mind nagyobb mértékben elterjedjen a járásban — mondta ki a határozat. Most már a megvalósítás útján vagyunk. A XI. pártkongresszust megelőző megyei pártértekezleten arról számolhatunk be. hogy céljaink időarányosan megvalósultak. Érdeme ez elsősorban azoknak az állami gazdasági és termelőszövetkezeti vezetőknek, akik felismerték a lehetőségeket, a húsprogram szükségességét, és felelősséggel vállalták a végtermékig való előállítás megvalósítását. Idejében, még a nagyobb beruházások kezdetén fel tudták mérni, hogy a nagyüzemi fejlesztésnek törvényszerű útja a szakosodás és a koncentráció. Az időközben megjelent kormányprogram megerősített bennünket elhatározásunkban, bátorít ma is és biztos célokat ad további munkánkhoz. Ma már a hústermelés termelőszövetkezeteinkben száz hektáronként meghaladja a 200 mázsát, állami gazdaságaink pedig ugyanekkora területről 330 mázsa húst adnak. Az állattenyésztéshez csatlakozik az iparszerű kukoricatermelés. A körzet három állami gazdaságában négy év alatt több, mint 500 millió forintot fordítottak a húsprogram megvalósítására. Baján és Bácsalmáson még további kiegészítő beruházásokra van szükség. A járás összes termelő üzemei csaknem 800 millió forintot költöttek az ágazat fejlesztésére. A termelőszövetkezetek közül említést érdemel a dávodi, a bácsbokodi és a bácsborsódi. ösz- szesen 142 millió forintot költöttek a sertéstenyésztés fejlesztésére. Ennek eredményeként 1976-ban közel 3bo ezer hízót fogunk értékesíteni a körzetből. Érdemes megjegyezni, hogy 1960-ban csupán 48 ezer sertést adtak el a járásból. Természetesen ezzel együtt fejlesztjük a kukoricatermesztést és általában a takarmánytermő területet. Ehhez csatlakoznak a szárítók és a takarmánykeverők. Egyre inkább sürget a korszerű feldolgozó üzem létrehozása. Tervezése az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és a húsipari vállalat együttműködésével előkészítés alatt van. A jelenlegi elképzelések szerint mintegy 460 millió forintba kerül. A járás és a megye vezetése segíti ezt a kezdeményezést, hiszen nagyon fontos, hogy a tenyésztő. . telepekhez közel épüljön fel ilyen üzem. Olcsóbb a szállítás. könnyebb az átadás. A húsiparral való együttműködés elősegíti a jobb értékesítést, az exportot. Nem közömbös a városi lakosság húsellátásának javítása sem. A kongresszusi irányelvek erősítik azt a törekvésünket, amely együttműködésre ösztönzi a mezőgazdasági üzemeket. Számos feladatunk van. Például egy exportra alkalmas bácskai sertésfajta kialakítása érdekében kell összefognia az üzemeknek. Érdemes együttműködni a legkorszerűbb receptek alapján készülő takarmánytápok elkészítéséért. Az üzemeknek saját keverőik vannak már. Tovább kell szélesíteni a mesterséges megtermékenyítést, a legjobb szakemberek irányítása mellett. Gondjaink is vannak és néhány hibát vétettünk. Ahány telepünk van, annyiféle. Például AGRO- KOMPLEX. MEZÖPANEL. GI- GI. AGROTERV. bábolnai, agárdi és vegyes típusú. A jövőben ezek közül csak azt az egyfélét kell építeni, amelyik a legjobban bevált Áttekinthetetlen a fajtaválaszték is. Az üzemi keresztezések során a már említett egységes fajta kialakítására kell törekedni. Tovább szükséges javítanunk az állategészségügyi munkát. Döntő tennivaló a szakember- és szakmunkás-utánpótlás megszervezése Gondoskodni kell rendszeres továbbképzésről és tapasztalatcserékről. Sok a tennivalónk a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére vonatkozóan is. Az ösztönző intézkedések hatása még ezután érezhető. Ha mezőgazdasági üzemeink megkapják a szükséges hitelt, akkor az eddig négy év alatt beruházott 188 millió forinton kívül újabb 276 millió forintot költenek fejlesztésre. A szarvasmarha-tenyésztésben üzemeink 70 százalékban tej- és 30 százalékban hústípusra szakosodnak. Évente körülbelül 10 ezer hízómarha értékesítését tervezik. Az említett fejlesztési beruházások megvalósítása után elegendő lesz a férőhely. A további feladat a korszerűsítés. A szarvasmarha-tenyésztésben a szakosodás után járási átlagban egy tehén évi tejhozama meghaladja a 3 ezer litert. Menet közben sok tennivalónk akad. mind a sertés-, mind a szarvasmarha-tenyésztésben. Ezek egy részére már utaltam. Számos lehetőség van a költségek csökkentésére. az ésszerűbb tenyésztési, takarmányozási módszerek bevezetésére. Egyik fontos feladat a törzskönyvezés általánosítása, az egész állományra való kiterjesztése valamennyi gazdaságban. Nagy tartalékaink vannak még. Sokat haladtunk előre, de még csak a kezdeténél állunk a korszerűsítésnek. A fejlődést bizonyítja a következő adat' is. Míg 1966-ban egy számosállatra 28 és fél munkanapot fordítottak évente, addig 1973-ban 17,9 munkanapot, tehát 11 nappal kevesebbet. Figyelembe véve. hogy a jövőben még kevesebb lesz a munkaerő. további korszerűsítésre van szükség. Igaz, hogy a szakosított sertéstelepek az első 2—3 évben veszteségesek. Ez összefügg azzal is, hogy a beruházások drágák, gyors a visszafizetési kötelezettség, az üzem megindítása valamennyi helyen csak részleges, nincs meg a teljes kihasználás, Kevés a tapasztalat és menet közben jelentkeznek az összes konstrukciós hibák, melyek megszüntetéséhez 2—3 év szükséges. A megyei pártértekezlet előtt tehát arról tudunk beszámolni, hogy céljainkat alapjába véve sikerült megvalósítani. Bevezettük az iparszerű kukoricatermesztést, a bajai rendszernek ma már országos híre van, korszerű telepeink vannak és készül a húsfeldolgozó üzem. Mindezek beleillenek az országos és a megyei tervekbe. Célunk tehát a teljes vertikum megvalósítása. A húsfeldolgozó megépítése most már nem a körzet gazdaságain múlik. Valamennyi érdekelt élelmiszertermelő-gazdaság aláírta az együttműködési szerződést, a hitelkérelmet. Most már a tervezőn és a kivitelezőn a sor, hogy megvalósuljon elképzelésünk, eljuttassuk a bácskai húskészítményeket a városokban élők asztalára. Szabó Imre, a bajai' járási pártbizottság első titkára. A világjárványok közül az influenza tartja magát a legszivósabban. Pedis négy évtizeddel ezelőtt, amikor sikerült megtalálni a betegség virusát, nyomban felmerült a gondolat, hogy oltással kellene védekezni ellene. Mindezek ellenére még ma sem értük el, hogy akként tudnánk védekezni vele szemben, mint a diftéria, a himlő. a gyermekbénulás és egy sor más fertőző betegség ellen. Az influenzavírusnak három változata ismert. Az A-típusút 1933-ban fedezték fel, a B-típust 1940-ben ismerte me a tudomány, a C-típusúnak pedig. 1949- ben bukkantak nyomára. Eddig az A-típusú kórokozók hozták a legtöbb bajt az emberiségre. Minden bizonnyal nekik köszönhető az 1918—19 évi „spanyol- nátha”-járvány, amely több áldozatot követelt, mint az első világháború. De magunk is emlékezhetünk az 1957-ben pusztító „ázsiai” influenzára, vagy az 1968-ban elterjedt „honkongira”. Az A-típusú vírusnak sokféle változata fordulhat elő, ami rendkívüli módon megnehezíti az ellene való védekezést. A B-típusú vírus sokkal ,,sze- lídebb”, legfeljebb kisebb helyi járványokat okoz. Legutóbb 1953-ban „támadott” Magyarországon. A B-vírus okozta influ- \ enza általában könnyű lefolyású, szövődményekkel csak ritkán jár együtt. A három vírus-típus közül a C a legártalmatlanabb: csak gyermekeket betegít meg — enyhe lefolyással —, akik azután egy életre védettekké válnak a fertőzéssel szemben. A fertőző betegségek elleni védekezés — mai ismereteink birtokában — tulajdonképpen igen egyszerű: olyan elölt vagy legyengített kórokozókat tartalmazó oltóanyagot (vakcinát) kell a szervezetbe juttatni, amely nem kelt betegséget, hanem „félrevezetve” a szervezetet, mozgósítja a védkező erőket. Ekkor olyan sajátos ellenanyagok (antitestek) jelennek meg a vérben, amelyek képesek megtámadni és elpusztítani a fertőzőképes „vad” vírusokat. Az influenzavírusokkal, azok közül is az A-típusúakkal, az a probléma, hogy antigénszerkezetükben szinte évente bekövetkeznek változások, tehát a korábban kidolgozott oltóanyag nem nyújt védelmet az újabb vírus-változat ellen. Amikor pedig már felütötte fejét a járvány, csak jelentős késedelemmel lehet előállítani az új vakcinát. Nem marad tehát más hátra, mint felkutatni az influnezavíru- sok változásainak minden törvényszerűségét, és így következtetni arra, hogy a jövőben milyen módosulatokra számíthatunk. Már tudjuk, hogy a változásoknak kétféle formája van. Az egyik az, amikor a vírust burkoló „köpenyben” (az ún. burokfehérjében) ugrásszerű módosulás következik be, ami új „szub- típus” megjelenését vonja maga után. A másik változás a burokfehérjéknek a fokozatos, állandóan előrehaladó módosulása. Ezt a változást — a mutánsok kialakulását — pontosan nyomon kell követni, 'mert ez a kezdete az új járványos variáns létrejöttének. A francia Pasteur Intézet kutatói már odáig jutottak, hogy • Egy kiskanálnyi az üvegcsében levő pirosas színű por oldatából bizonyos fokú védettséget nyújt az influenzával szemben. — gyorsított formában — sikerült leutánozniok a változások természetes folyamatát. így olyan vakcinához jutottak, amely tartalmazza a mutánsokat (a várható zárványos variánsokat azonban még nem). Kísérleteiket az A2 Honkong-törzs vírusaival végezték, és állítólag olyan b oltóanyag birtokába jutottak, amely teljes védelmet nyújt az A2-vírus eddig ismert és a jövőben lehetséges minden változata ellen. Szovjet kutatók azon fáradoznak, hogy minél rövidebb idő alatt sikerüljön előállítaniuk az éppen szükséges oltóanyagot. Rájöttek arra, hogy — az eddigi gyakorlattól eltérően — nem csirkeembrióban, hanem mesterséges tápfolyadékkal megtöltött üvegcsékben levő szövettenyészetben kell szaporítani a vírusokat. Az üvegcsékbe csirkevagy fürj embrió veséjéből származó sejteket telepítenek, amelyeket influenzavírussal fertőznek meg. Így viszonylag rövid idő alatt sok vírus tenyészthető ki, és belőlük vakcina állítható elő. Kiderült, hogy a szövettenyészetben élő influenzavírus kevésbé fertőző, mint a csirkeembrióban tenyésztett változat. Az így készült oltóanyag nem vált ki mellékhatásokat, gyermekeknek, sőt még a csecsemőknek is beadható. Az újfajta oltóanyagot por alakban hozzák forgalomba. Vízben való feloldás után szájon át kell bevenni. Eredeti csomagolásban egy évig is eláll a vakcina. Nemcsak a betegség kitörését akadályozza meg, hanem akkor is hatékony, ha valaki már influenzás — feltéve, hogy az elpusztításra „kiszemelt” vírus okozta a fertőzést. Az influenza megelőzésére ma már másfajta szerek is alkalmazhatók. Például olyan anyagok, amelyek fokozzák a szervezetben annak az interferon nevű fehérjének a termelődését, amely megakadályozza a vírusok elszaporodását. Magát az interferont is be lehet vinni a szervezetbe, de csak igen rövid ideig tart. Az általánosan alkalmazható megelőzésre tehát ez aligha jöhet számításba. SZ1LVÁSI LAJOS (33.) Zorkóczy az ajtó felé néz: — Azonnal jönnek a hölgyek is. Addig, ha nincs ellene kifogásotok, még egy kupicával. — Köszönöm, én nem — tiltakozik Pista, és összerántja ék alakú szemöldökét, de Gaszton meg én nem ellenkezünk. Leeresztünk még egy kupicával a barackból. Elvégre hol ig.yék az ember jó barackpálinkát, ha nem Kecskemét környékén, a Kiskunságban? Hosszú, de elég keskeny helyiség az ebédlő, közepén nehéz asztallal, amely körül székek állnak, ahogy megszámolom, nyolc szék. Túl az asztalfőn nyitva áll az ajtó. s belátni a másik szobába, amely mély karosszékeivel és zongorájával — komoly, hosz- szú zeneszerszám — afféle dohányzónak vagy társalgónak Tát • szik. Innen hallatszanak most a léptek, és mindjárt meg is jelenik az ajtóban két hölgy. Az idősebb iön elől — nyilván ő Zorkóczy felesége —. egyenes tartású, karcsú asszony, őszülő szőke, de fiatalos mozgású, jól ápolt, vékony arcú. Azt hiszem, sokkal idősebb, mint amennyinek látszik. Ráncot csak a szeme sarkában látok egyet-kettőt, egyébként sima. ha nem is egészen feszes már az arcbőre. A mellette lépkedő fiatalabb nő is szőke, sőt inkább világos szőke, egy-egy szalmaszín fürttel a homoloka fölött. Haja majdnem a válláig ér, de nem bomlik szét. mert hátul a nyakszirt- jén. vékony szalag fogja össze. Hosszúkás, sápadt bőrű az arca, s nagyon hasonlít Zorkóczynéra, tehát nyilván a lánya. Szája kissé szélesebb a szabályosnál. Nem festi, ellentétben az édesanyjával. aki halvány rúzsárnyalattal élénkíti ajkút. A lány nyugodt, sötétkék szeme minden különösebb érdeklődés nélkül siklik végig rajtunk. Nincs semmi kíváncsiság a pillantásában. Mindketten megállnak az asztal túlsó oldalán. Zorkóczy bemutat bennünket: — Türr Pál főhadnagy úr, Simon István hadapródőrmester úr. Bakos Gaszton karpaszományos szakaszvezető úr. Egyszerre csattan a három pár katonacsizma sarka. Mindhárman meghallunk a hölgyek felé, miközben Zorkóczy őket is bemutatja: — A feleségem ... Olga, a lányom. Szinte utolsó szavára nyílik az ajtó, s a borotvált -arcú, barátságtalan inas lép be rajta, karján jókora tálcával, amelyen széles tál párolog. — Parancsoljatok helyet foglalni — mutat a székekre Zor- kóczv. Mindnyájan leülünk. Velem szemben a szőke lánv foglal helyet. Gaszton Zorkóczynéval kerül szembe. Simon Pista pedig a házigazdával. Az inas hangtalanul jár. körülhordia a nyúlva- dast és a zsemlyegombócot, majd miután mindenki vett, teletölti borral a talpas üvegpoharakat. Illatáról ítélve homoki karcosnak vélném a bort. Savanykás lesz. Ínycsiklandozón párolog a nyúl- vadas, s egyszerre megcsavarja gyomrom az éhség. Neki is látok kiadósán, s nem kell szégyenkeznem sem, mert Gaszton és Simon Pista, de még Zorkóczy intéző is hasonló étvággyal eszik. Az inas észrevehetően hozzászokott a nagyétkű emberekhez, mert anélkül, hogy bárki is szólna, azonnal megjelenik az asztalnál a tállal, mihelyt látja, hogy valakinek a tányérjáról elfogyott az étel. Akadozó társalgás folyik. Zorkóczy vezeti, s jobbára ő beszél. Megtudjuk, hogy a birtok gazdája, Ivánszky Géza császári és királyt kamarás, családjával együtt elutazott Ausztriába, valahová Salzburg környékére, s intézője gondjaira bízta a birtokot, azzal az utasítással, hogy ha az uradalom közelébe érnének az oroszok, Zorkóczy is elhagyhatja a helyét. — Mi a véleményetek — kérdi két falat között, — ideérnek az oroszok? Lenyelem a falatot, s míg ezzel vagyok elfoglalva, jól meggondolom, mit feleljek. Azt hiszem, az a legelőnyösebb, ha igyekszem elfogulatlan színben feltűnni, s eloszlatni azt a bizonyára bennük vibráló érzést, hogy mi fanatikus nyilasok vagyunk. — Az oroszok Baja és Apafin vonalában elérték a Dunát. Szegednél és Szeged fölött átlépték a Tiszát is. Az a kérdés, mennyire tartja fontosnak a német hadvezetőség a Kecskemét—Budapest műutat és a vasútvonalat. Ha fontosnak ítéli, akkor komoly erőket fog harcba vetni az oroszok ellen. — És ha nem látja fontosnak? — Akkor a Dunántúl és Pest védelmére koncentrálja az erőket. Mindez persze csak az én véleményem. Hallgatagon eszünk tovább, mígnem Zorkóczy felemeli borospoharát : — Igyunk arra, uraim... — látom rajta, hogy zavarban van — arra ... hogy béke lesz egyszer a mi országunkban. Látom, hogy aggodalmaskodón villan össze a pillantása a felesége tekintetével. Szegény emberek, ezek úgy tartanak tőlünk, mintha emberevők lennénk. Zorkóczy bizonyára attól fél, hogy hibázott, amikor nem a tengely- hatalmak győzelmére emelte poharát. Mi tehát szótlanul kiisszuk a borunkat, s aztán, hogy javítsak valamit a hangulaton, mindjárt Zorkóczynéhoz fordulok: — Asszonyom, amikor délután megérkeztünk, zongorajátékot hallottam. Oldalán ülő lányára mutat: — Olga a muzsikus a családban. Negyedéves zeneakadémiai hallgató... — Igazán? — fordulok a szőke lány felé. Olga, anélkül, hogy rám nézne, bólint. S mivel eddig egyszer sem szólalt meg, illendőnek tartja, hogy feleljen is. — Chopint játszottam ... — halk, tárgyilagos a hangja. Zorkóczy is közbeszól: — Olga már önálló hangversenyt is adott tavaly. — Mindig szerettem volna zenét tanulni — fűzöm tovább a társalgás fonalát —. de, sajnos, sohasem volt rá módom. Középiskolás éveimben nem volt elég pénzünk hozzá, amikor pedig egyetemista lettem, és már kerestem pénzt, mert kisegíteni jártam egy budapesti tervezőirodába, akkor meg már nem akadt elég időm. Azzal segítettem magamon, hogy gyakran megfordultam a Zeneakadémia nagytermében ' Most néz rám először a lány- Nyugodt, sötétkék szeme megpihen egy pillanatra az arcomon, mintha azt akarná leolvasni róla, valóban érdekel-e a zene, vagy csak a társalgás kedvéért beszélek ilyesmiről. — Csak néhány percig hallgathattam délután a iátékát — folytatom —, de úgy éreztem, dinamikus művészt hallok .. . Annyi ra nem vagyok verzátus a zenében, hogy esküdni mertem volna rá, valóban Chopint játszik, de körülbelül sejtettem, hogy romantikus mű ... Nagyok a hiányok zenei ismereteimben — könnyedén beszélek tovább, s azt hiszem/ előnyös, ha igyekszem a szerény zeneélvező képébét) bemutatkozni, mert azt aí időt, amikor független és eiég pénzzel rendelkező ember lehettem volna. s akadt volna időm meg módom is, hogy kiművelhessem magam a muzsikában, kint kellett töltenem a fronton. Pótolhatatlan esztendőket... — Sajnálja, hogy így történt? — kérdi a lánv. és nem fordítja el a szemét. Komolyan néz rám, s az az érzésem, hogy egyetlen szavát se ejti ki anélkül, hogy ne érdekelné az. amit kérdez.. (Folytatjuk.)
