Petőfi Népe, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-23 / 19. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1975. január 23. Asszonyok a közéletben A nők társadalomban betöltött szerepéhez tartozik a közéleti tevékenység. A párt nőpolitikái határozata elősegíti és szorgalmazza, hogy az asszonyok, lányok e tekintetben is nagyobb megbecsülést, ösztönzést kapjanak. Az alábbiakban három, fogyasztási szövetkezetnél dolgozó asszony életéből, munkájából adunk egy villanásnyit. Olyanokról szólunk, akik napi munkájuk és a második műszak terhei mellett még más, a társadalmi fejlődést elősegítő feladatokra is vállalkoznak. A második otthonom Már 1947 óta tevékenykedik a földművesszövetkezeti mozgalomban. Szorgalmas, dolgos asz- szony, aki kilenc gyermeket nevelt fel, valamennyien jól megállják helyüket az élet különböző posztjain. Van köztük katonatiszt, termelőszövetkezeti tag, művezető, gyári munkás, ápolónő. — Igaz, hogy a legfiatalabb is már 25 éves. Éppen 1950. május elsején született 7 óra 30-kor, 4,72 kilogramm súllyal. Most már 2 centiméter híján 2 méter magas. Még annyit teszek hozzá, hogy ő volt az egyedüli, akit kórházban szültem, a másik nyolcat otthon. Mégis valamennyit sikerült felnevelni egészségesen. Igaz, mindent megadtam nekik, amit anyagi körülményeink engedtek. Inkább magamtól vontam el a falatot, de a gyerekeknek mindig volt elegendő ennivalójuk. Tudja, most is felbosszant, ha valahol eldobva látok egy ■darab kenyeret. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy a felsszabadu- lás előtt egy kis darab kenyér is milyen nagy érték volt. Erre a fiatalok már nem emlékezhetnek, hiszen ma már más világ van, mint harminc évvel ezelőtt. Dobák Mihályné sokat küzdött a. családért, a gyerekeiért. Ugyanakkor mindig közéleti ember is volt. Elsők között lépett be 1949. november 7-én a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe, a család többi tagját is megelőzve. Később is sokat segített a termelőszövetkezetek szervezésében. Jelenleg a kiskunfélegyházi fogyasztási szövetkezet felügyelő bizottságának az elnöke. — A szövetkezet a második otthonom, ha nem tudnék itt tevékenykedni, talán hamarosan meg is halnék — vallja. A létszám 75 százaléka A kiskőrösi ÁFÉSZ munkavédelmi előadója. 1953 óta a fogyasztási szövetkezetnél dolgozik. — A munkavédelem véleményem szerint politikai kérdés. A technika fejlődése, a korszerűsödés egyre jobban megköveteli a munkahelyen az előírások betartását. Szövetkezetünk 1973-ban 600 ezer, tavaly több mint 700 ezer ' forintot költött. munkavédelmi célokra. Szerencsés Ferencné 25 éve tevékenykedik a nőmozgalomban. Jelenleg is a szövetkezeti nőbizottság, s egyúttal a városi nőbizottság titkára. Harcos asz- szony — mondják róla —, ilyen vezetőre van szükségünk. A körzeti fogyasztási szövetkezetnek 564 dolgozója van. A munkáslét- ózám 75 százaléka asszony és lány. Mint a városi nőbizottsag titkára, azon munkálkodik, hogy az egyes intézmények nőbizottságaival összehangolják a feladatokat. Sokat tesznek az asszonyok munkájának a megkönnyítéséért. Divatbemutatókat, konzerv-, félkész- és készétel-bemutatókat tartanak rendszeresen. A város három szakszövetkezetének tagjai közül sokan még a külterületen élnek. Az egyes tanyaközpontokban is tartottak már főzési bemutatókat az asz- szonyok számára. A siker a vártnál nagyobb volt. A rendezvényeket követően jelentősen megnőtt a kereslet a konzervek iránt. Az említett kezdeményezéseket Szerencsés Ferencné személyesen szorgalmazza. A nők bevásárlási gondjait csökkenti az április 4-én megnyíló új szövetkezeti áruház. Az asszonyok, lányok maguk is segítenek a megnyitás előkészü.e- teiben, többek között Szerencsés Ferencné is, aki a Figyelő nevű szocialista brigádban tevékenykedik. Helyi gondok Az érettségi után került a soltvadkerti fogyasztási szövetkezethez. Ma már a szövetkezet főkönyvelője. ö is közreműködött azokban a sikerekben, melyekkel méltán dicsekedhetnek a község- beliek. A soltvadkerti fogyasztási szövetkezet vágóhídjának termékeit, hentesáruit ma már az egész megyében, sőt az országban is ismerik. Természetesen elsősorban a helyi ellátást igyekeznek megszervezni. A nagyközség lakosságának igényeit már ki tudják elégíteni. Ivanics Lajosné elmondja: — Magam is szorgalmazom a vezetőséggel együtt a lakosság ellátásának állandó javítását. Ezért is létesítettük tavaly asü- tőüzemet. A húsfeldolgozásban is tovább akarunk lépni. Egy korszerűbb, nagyobb vágóhidat szeretnénk építeni. Ez az előzetes számítások szerint 15 millió forintba kerül. Ha megépül, nemcsak a helyi lakosság, hanem a környékbeli községek ellátását is meg tudjuk oldani. A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szak- szervezete központi vezetőségének és a szövetkezeti titkárságnak tagja. Szorgalmazza az asz- szonyok második műszakjának megkönnyítését, mint funkcionárius is. Saját gyakorlatából tudja, hogy ez mennyire fontos, hiszen az állandóan tanuló asszonyok közé tartozik. Több továbbképző tanfolyamot elvégzett már. Jelenleg a négyéves számviteli főiskola levelező hallgatója. Elvégezte a marxizmus—leniniz- mus esti egyetemet. A feladatokról szólva hangoztatja : — Nagyközségünkben is még sok a tennivaló a szolgáltatások javítása érdekében. A háztartások nagy része gépesített, és egyre nagyobb az igény a javító szolgálat egyre jobb megszervezésére. Szövetkezetünk ebben a témában is keresi a fejlesztés lehetőségeit. K. S. Bútorokról, bizakodón Az újonnan áladott lakások számával szinte egyenes arányban növekszik a bútorvásárlás is. Érthető: az új otthonba — részben elhasznált állapotuk, kopottságuk, részben méreteik miatt — kevesebben viszik magukkal a régi berendezést. Kényelmesebbre, modernebbre cserélik azt. Persze, csak ha találnak ízlésüknek, s a rendeltetésnek megfelelőt. A hírek szerint találnak. Illetve találtak. Eddig, Csányi Ist- vánnétól, a Bács-Kiskun megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat áruforgalmi előadójától 1974-es adatokról érdeklődtünk. — Tavaly a megye öt városában — Kiskőrösön nincs boltunk — bútorértékesítésünk elérte a 185 és fél millió forintot, szemben az előző évi 158 millióval. Ez 17,3 százalékos felfutásnak felel meg. Novemberben — az 1973. évihez viszonyítva — 28.2, decemberben 35.8 százalékos volt a forgalomnövekedés. Vállalatunk jelenleg mintegy 9 millió forintos készletet tart nyilván, a választék pedig — mely Halason és Kalocsán a legkedvezőtlenebb — 75 százalékos. Az ok ismert; a BÚTORÉRT Nagykereskedelmi Vállalat — a termelő üzemek szállításának függvényeként — január elején nem rendelkezett elegendő árualappal. Bozsó István, a kecskeméti bútoráruház vezetőié, amikor a múlt évi forgalomról kérdezem, mély lélegzetet vesz: — Rossz rágondolni, mi volt itt, különösen az utolsó negyedévben. Havi 5,4 millió forintos átlagos forgalmunk novemberben 8,7, decemberben 6.9 millióra szökött fel. 56 milliós éves tervünket 64 millióra teljesítettük. — Mivel magyarázzák ezt a hirtelen „ugrást”? — Az áremeléssel. Pontosab• A 17 darabos Firenze lakószoba régi'ára IS 637. új ára 19 105 forint. (Tóth. Sándor felvétele.) ban: az ezt megelőző rémhírekkel. Már szeptemberben elkezdődött Szaladtak hozzám a vevők: mi igaz a 30—40 százalékos drágulásról. Semmiről sem tudtam. És egyszerűen nem hittek nekünk. November elején Nagykanizsán rendeztek egy országos szakmai értekezletet, ahol közölték a várható csekély, átlag 3,2 százalékos árváltozásokat. Attól kezdve inkább le-, mint rábeszélni igyekeztünk sokakat, sajnos, kevés sikerrel. A légből szedett mendemondák hitelt kaptak: aki csak tehette, lázas igyekezettel szerezte be a még olcsó bútort. Nem tagadom —, legnagyobb igyekezetünk ellenére — olykor az elfogadható színvonal alatt tudtuk csak kiszolgálni a ' minden eddigit felülmúló vásárlósereget. Alig maradt valami, amit a kirakatba rakhattunk, kiürült az üzlet. Olyannyira, hogy — bár a feltöltés már megindult — azelőtti 5,4 millió forintos raktár- készletünket még mindig csupán 3,9-re bírtuk megközelíteni. — Miben reménykedhetünk? — Januárban már kaptunk hálószoba-garnitúrákat, de azonnal el is keltek. Optimális a kapcsolatunk a gyártó cégekkel, s a nagykereskedelmi vállalatról is csak jót mondhatok. Megígérhetem: legkésőbb február 10-ig visszaáll a régi állapot. Lesz például elegendő az olyan népszerű bútorcsaládokból, mint a Firenze, az A—69, a Piculó, az egv_ és kétszemélyes Hajdúság, vagy az Emília. Most hogy már üzemel Mátészalkán a Szatmár Bútorgyár, néhány újdonsággal is bővíthetjük majd a választékot. Szi- dónia-fantázai nevű lakószobájukkal — 18 ezer forintért — máris szolgálhatunk, új vonalú, elegáns szekrénysoruk pedig a második negyedévtől lesz kapható. A kecskeméti Szék- és Kárpitosipari Vállalat gyártja a Vénusz ülőgarnitúrákat, valamint a Pillangó heverőket. Sokat rendeltünk ezekből is. reméljük nem lesznek hiánycikkek. A konyhabútorok árusításában eddig sem volt, s valószínűleg a jövőben sem lesz fennakadás. S végül — ha minden jól megy — 1976. januárjában az Alföld mellett épülő korszerű, 2458 négyzetméter alapterületű Domus Áruházba költözhetünk. — Néhány szót az árakról. — Hogy mennyire felesleges és indokolatlan volt a kétségbeesett futkosás, íme néhány keresett, közismert bútor áralakulása: Alföld lakószoba: régi ár 19 248, új ér 19 536. Firenze 2: régi 15 025, új 15 388. Baranya szekrénysor: régi 9880, új 9930. Júlia kárpito zott garnitúra: régi 14 210, új 14 960. Klára 3 150-es konyha: régi 4120, új 4170. K. F. A mennyiség a minőség rovására ment Módosított májliba-premizálás a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál Még mindig tart a kövérlibaidény a Kecskeméti Baromfi- feldolgozó Vállalatnál. A szezonban — novembertől eddig — 370 000 hízott liba érkezett a víziszárnyas-tsnyésztő gazdaságoktól és a tömőtársulásoktól. A most készülő mérleg szerint a nagytestű baromfiból a szokottnál kevesebbet dolgoztak fel, májkitermelése azonban rekord is lehetne. Az ínyenc belsőségből 25 vagonnyit kínáltak a hazai és külföldi vevőknek. Értékesíthetőségét azonban nagyban befolyásolta a minősége. Az óriásra duzzasztott májak nem feleltek meg a szabványnak, illetve az exportkövetelményeknek. Az eddigi ösztönzés eredményeképpen túlzottan elzsírosodott, úgynvezett „morzsalékos” májat bontottak a kövér libákból, ami piacképtelen. A máj minőségi kritériuma, hogy a nagyság mellett rugalmas maradjon, jól szeletelhető legyen, s megőrizze világossárga színét. Egyébként az egy kilogramm súlyú belsőség sem lehet első osztályú, s áron alul értékesíthető ipari feldolgozásra. Ennek elkerülésére módosította premizálási rendszerét a vállalat. Míg eddig a súlytöbbletet— a 25 dekán felüli mennyiséget — díjazta, az idei évtől, súlykivána- lom nélkül, a jó minőséget jutalmazza. Az első osztályú libamáj kilogrammjáért 500, a másodosztályúért 400 és a harmadosztályúért 80 forintot kapnak a máj- liba-hizlalók. A meghirdetett új premizálási módszer nem mindenütt talált kedvező visszhangra. Noha, az igény nem öncélú, á piát törvénye ez, amit a termelőknek is fel kell ismerni. A gazdasági számítások szerint a minőség javításával még inkább kifizetődik a libahizlalás. Ezek után nem számol jelentősebb visszaeséssel a vállalat, amit bizonyít az is, hogy jó ütemben haladnak a májliba- hizlalási szerződéskötések. V. E„ Futó találkozás Fontos megbeszélnivalónk van a kiskunfélegyházi városi népfrontbizottság titkárával. Az ad. minisztrátor sajnálkozik. — Szécsényi elvtárs a kisegítő iskolába ment... * Miért ne mennék utána? Hamarabb találkozunk. Hátha ez is külön téma lesz? Miért járt ott a népfronttitkár? (Az eligazítás szerint a templomnál jobbra kanyarodok, a Jókai utcába. Csakugyan ott van a kisegítő iskola sárga épülete. Ám a bejáratot a másik utcában találom meg. Ott már tábla van kint a vaslemezkapus kőkerítésen. Belülről a jól ismert lárma szűrődik, kissé visszafogottan. Benyitok. Éppen szünetet tartanak. A gyerekek — fiúk, lányok — laza oszlopokban sütkéreznek a napon. Az üveges folyosó előtti térség szikkadt annyira, hogy el lehet_ rajta állongálni. Szaladgálni bájos volna. Mert még hogy felvágnák az udvart, de megmerülne a cipő a sárban. A lépcsőfeljárón néhány nevelő tereferél. Feléjük tartok. Fele úton járok, mikor áz „L” alakban húzódó épület másik szárnyán ajtó nyílik. Fehér köpenyes, termetes férfi iparkodik irányomba. Mosolyog előre. — Szécsényi Istvánt keresi?... Elkerülték egymást. Telefonált a népfrontból, hogy ott megvárja önt. Megköszönöm. Nem nagy séta az egész. Fordulok is kifelé. Jóformán csak annyira néztem meg a tanárt, ahogy egymás mellett elmenőben, pár pillanatra szoktunk meglátni valakit. A népfrontnál. Miután „kitaláltuk”, hogy először is lehetett volna telefonon érdeklődni, ott van-e Szécsényi István az iskolában. — Kecskeméten „megszoktam”, hogy hamarabb odaérek válaho. va gyalog, mint ha délelőtti órákban telefonon sikerülne ösz- szeköttetést találni. — Magyarázom a bizonyítványom. — Fazekas Istvánnal találkoztál az iskolában? — Ő volt az? — s kézmozdulattal „leírom”. — Igen. ő az igazgató. — Mi járatban voltál nála? — Igen önzetlen társadalmi munkás is. Szívesen segítette őt eddig is a népfront, hogy kezdeményezéseihez a feltételeket mielőbb megkapja... Lámcsak, sose tudja az ember, kit kellett volna „jobban szemügyre vennie”. — Mióta van Fazekas István a kisegítő iskola élén? ■ — Két-három éve? ... De sokat változott azóta a szemlélet is, ami a fogyatékos képességű gyerekek jövőre való felkészítéséről megvolt egyeseknél. „Aki annyira ügyes, menjen el ipari- tanulóhak” — hangoztatták, s aki nem ilyen, majdcsak lesz vele valami, ha kikerül az iskolából. Majdcsaknem ez volt a helyzet — kimondatlanul is. Fazekas István ittléte óta úgyszólván szakmatanulással készülnek az életre a hátrányos helyzetű, sorsú gyerekek, akik jórészt állami gondozottak. Most — télen például műanyag cipzárakat csinálnak a helybeli Lenin Tsz kisegítő üzemének. A vele járó részműveletek elvégzésére minden nagyobb nehézség nélkül képesek. Ha meg kinyílt már az idő, de főként nyáron, a szövetkezet kertészetében foglalatoskodnak. Bevág a verőfény a népfrontiroda ablakán. Duplán felvidulva beszélgetünk arról, hogy mire ezek a gyerekek kijárják a 8 általánost, ipari, mezőgazdasági munkára egyaránt szereznek olyan készséget, amivel megkereshetik kenyerüket. — Patakig Árpád, a műanyaggyár igazgatója elvállalta, hogy akik itt végeznek, felveszi őket. Tudnak nekik olyan munkát adni, ami mlegfelel képességüknek ... — Hogy került ez szóba? — Egyik tanács-vb-ülésen vetődött fel, hogy a kisegítő iskolából kikerülő fiatalok sorsa bizonytalan ... S egy jó pedagógussal a középpontban már szépen működik a társadalmi összedolgozás e gyerekek jövőjéért. Fehér munkaköpenyes fiatal- asszony kukkant be a népfront titkárságra. Dr. Szabó Mária városi főorvos. „Egy házban” van a népfronttal az egészségügyi osztály, s a jószomszédság társadalmilag is gyümölcsöző. A főorvosnő menten ezzel kapcsolódik be a társalgásba. — Fazekas István igazi pedagógus ... ö szervezte meg Félegyházán a beszédhibás gyerekekkel való rendszeres foglalkozást is. Gyógypedagógiai részről ő van abban a bizottságban, amely az ötödik életévüket betöltött gyerekeket vizsgálja, érettek- e az iskolára. A beszédhibásakat, tehát akik pöszék, dadognak, bizonyos hangzók, mint például az „r”, kimondására nem képesek, „kiszűri”. Aztán erre alkalmasan felszerelt tanteremben beszédjavításra fogja őket. Hogy az iskolai tanulásra alkalmasak legyenek... — Sok ilyen kisgyerek van a városban? — Évente* négy-ötszáz ... Alapvető feltétel, hogy mire iskolába mennek, helyesen ejtsék a hangokat.- Enélkül nem tanulnának meg jól olvasni sem. — És míg Fazekas István nem volt itt, kerültek beszédhibás gyerekek az iskolákba? — Igen. A nevelők bejelentése alapján — természetesen a még közeli évfolyamokból — szintén kiválogatta, s velük is foglalkozik. Hatvan-hetven százalékuknál ment már ez... Két éve folyik ilyen szervezetten ez a munka. A kisegítő iskolásokhoz térünk vissza. A főorvosnő és a népfronttitkár egymástól veszi át a szót, úgy sorolják a tényeket a fiatal gyógypedagógus, logopédus hivatásszeretetének igazolására. — Amikor kitapogatja, hogy egy-egy tanítványa milyen munkához húz, mit csinál jókedvvel, addig jár utána, míg olyan helyre nem teszik. Legutóbb így juttatta be egyiket cipőeladónak — Csepelre... — Egy másik tanítványa megírta neki, hogy nem képes ellátni, amivel foglalkoztatják ... Elintézte, hogy a szociális otthonban legyen kisegítő. Olyan a gyerek természete. — Fazekas Istvánnak van családja? — Kettő. Kunszállásról hozza be őket naponta. Felesége pedig ott, a faluban óvónő ... — Tehát bejáró az igazgató .. — ... Szeretett volna egy szövetkezeti lakást. Futólag találkoztam egy fiatal emberrel. Tóth István
