Petőfi Népe, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-21 / 17. szám
1975. január 21. • PETŐFI NÉPE • 5 Rügyfakadás Tabdiban Együtt a szülőkkel A falusi művelődésben óriási eltérések mutatkoznak gyakorta. Egyik helyen kifogyhatatlanok a jó ötletekben, fáradhatatlanok az új utak. új módszerek keresésében, a másik helyen ugyanakkor a visszahúzó erők érvényesülnek, vagy a közönyösség és nemtörődömség lesz uralkodóvá. Olyan is van aztán, amikor valamely helységben az addig szunnvadó erők hirtelen felébrednek, s gyors fejlődésnek indul a kulturális élet. Ez történik napjainkban Tabdi községben is; amolyan közművelődési „rügyfakadásnak” lehetünk tanúi. Az épület Alig több. mint fél évvel ezelőtt még elképesztően elhanyagolt, piszkos, visszataszító állapotban csúfította a község arculatát a művelődési otthon. Ezt szóvá is kellett tennünk akkor. S mi van ma? Az épület kívül-belül megszépült; új ruhába öltöztették a falu gazdái. Eltűnt a kultúra házához kapcsolt trágyaszagú tyúkól, megszűnt a ház körüli szeméttelep. Nem a tyúkok kapirgálására lesz figyelmes az odaérkező ma már, hanem elgyönyörködik a világosra festett falakban. S ha egyik helyiségből a másikba sétál a látogató, akkor bent is a rend, a tisztaság, az otthoniasság tűnik a szemébe. Műsorok, látogatók November hetedikére szép műsort állítottak össze; jól sikerült a Télapó-ünnepség is. Éledezik az ifjúsági klubjuk. A tévészobában naponta tízen, tizenöten művelődnek, szórakoznak, a műsoroktól függően. A magnós klubnak már húsz tagja van; a közösséggé formálódás egyre jobb eszközének bizonyul a zenekedvelők kicsiny köre. Kéthetenként bált rendeznek. Ilyenkor különös gondot fordítanak arra, hogy mindenki kulturált körülmények között érezze jól magát. Szerveztek egy Petőfi- emlékműsort is. Jó ötletnek bizonyult, hogy az úttörők közül azokat, akik szeretnek sportolni, odaédesgették az intézménybe; naponta tornázhatnak, pingpongozhatnak az épületben. Amikor ott jártunk, nyolc-tíz gyerek szórakozott, játszott felszabadultan. Íme, néhány vélemény; — Erősödünk, azért jó idejárni — mondta Heipl Ibolya. — Jayul az egészségünk — így Szabó Edit. — Aranyos, kedves az új igazgató — vallja Na"-- Mária. Lelkesen, fiatalosan Szlama József szerelő a könyvtárszobában válogat, ö ezt mondja: Ma már több a szórakozási lehetőség. Szebb a környezet, mint azelőtt; szívesen jön ide az ember. Jó, hogy köztünk élő fiatal az igazgató. Sutus Etelka fiatalon, közvetlenül áz érettségi után vette át a meglehetősen „lerobbant” intézményt. Szívesebben szól az elképzeléseiről, szép álmairól. Optimista. Lelkes, frissen fiatalos. Nem hazudtolja meg az életkorát. Az iskolai évek alatt mindvégig kollégista volt; ismeri a közösségi életet, közelről. A művelődés mindig is szívügye volt- így foglalja össze a véleményét: — Rendkívüli öröm számomra, hogy kezdenek megszokni az itt élő emberek, a fiatalok. Eevre inkább összeszoknak azok, akik nálunk otthonra lelnek. Örömmel mondom azt is: szaporodik azoknak a száma, akik újságot, könyvet egyaránt olvasnak. Mit szeretne? Erie a kérdésre így válaszol Sutus Etelka: — Ha a felnőttek közül is többen járnának el hozzánk; hiszen a művelődési otthon őértük is van. Azután jó lenne, ha több pénz jutna a kultúrára; sok szép vágyunk teljesülhetne akkor. Szeretnénk írókat, művészeket vendégül hívni; az élményt adó találkozások bizonyára sokak kedvére lennének. Sajnos, kicsi a könyvtáruk; ha nagyobbítani lehetne valahogyan, örülnének a könyvbarátok. Javítani kellene a fűtést is; bizony erre rászorulna az intézmény. Varga Mihály tinul, mint az ötödik, hatodik iskolabeli gyerekek, mert engem nem kényszerítettek iskoláBá, mint az ottani gyerekek nagyobb részét, hanem tudvjágyam ösztönzött.” Szerették őt társai, tanárai és minden ember, kivel kapcsolatba került. A humanizmust elvként vallotta: „elvül tűztem ki magamnak ekkor, hogy annyi jót eszközlök másoknak, amennyire csak képes leszek.” Az 1824 25-ös , tanévben (150 esztendeje) is jeles bizonyítványt szerzett a gimnázium harmadik osztályában. Nyugtalan vére tovább hajtotta Kecskemétről. Az 1825 26-os tanévben Nyitrán végezte a 4* s ugyancsak 1826 27- es tanévben ugyanott az 5. osztályt. Ekkor Pestre költözik, ahol 1827—30-ig elvégzi a hátralevő három osztályt, ami utón jogi tanulmányokra gondol. Mi, kecskeméti diákok, tisztelettel emlékezünk példaképünkre, úgy is, mint kecskeméti diákra, úgy is, mint a korai magyar munkásmozgalom jelentős alakjára. Szívesen látnánk a 150 éves évforduló alkalmából a forradalmi demokratának, a jobbágyfelszabadítás, a nemzeti függetlenség harcosának, a nép barátjának, a volt kecskeméti gimnazistának, Táncsics Mihálynak is a mellszobrát a kecskeméti múzeum kertjében. Kovács Tibor kollégista A tudomány szolgálatában 1826-ban Teleki József harmincezer kötet könyvet ajánlott fel a Magyar Tudományos Akadémiának könyvtár alapításhoz. A Tudományos Akadémia épületében száztíz éve működik a könyvtár. Jelenleg nyolcszázezer kötet könyv, kétszázezer folyóirat, háromszázezer kézirat és tizenháromezer mikrofilm segíti a tudósok munkáját. Képünkön: egy féltve őrzött XIII. századból való salzburgi kódex. (MTI Fotó — Balaton József felv. — KS) Hány utcája van Moszkvának? A sugárutakkal, terekkel, mellékutcákkal együtt számuk eléri a 4250-et. összterületük meghaladja az 58 millió négyzetmétert, az utcák együttes hossza pedig 3500 kilométer. Ha Moszkva valamennyi utcáját „összetolda- nánk”, akkor egészes Novoszi- birszkig juthatnánk el. Az utak, ahol naponta járunk, a házak, amelvekberí lakunk', együttesen egy hatalmas együttest alkotnak, és mindegyiknek külön megvannak a maga tervei, gondjai. Kerületenként szigorú statisztikai kimutatást vezetnek, amely az utcák pontos adatait tartalmazza. Így például színes, illusztrált térképen feltüntetik nevezetességeit, műemlékházait, az utca hosszát, szélességét, azt, hogy hány fa van az egyik, vagy a másik oldalán, az útburkolat minőségét, a mellékutcákat stb. Évente leltározás történik ilyenkor kiegészítik az adatokat, bejegyzik a változásokat. Az új lakótelepek felépülésével minden évben számos úi karton kerül a régiek mellé, amelyek mindenkor hasznos „tanácsadói" a várostervezőknek. építőknek, mérnököknek (APN — KS) • Amikor a gyermek iskolás lesz. minden család életében új „korszak” kezdődik. Megmozdul a környezet, átformálódnak a napok. az esték, más életritmust követel az iskola. Pontosan kell érkezni, feladatokat kell elvégezni és hol ez, hol az kell... és kell! Az új kis iskolás körül forog a család. Mindenki segíteni szeretne, hogy neki. a gyermeknek könnyebb legyen. A pedagógus is tevékenykedik. Ezekben a kis emberkékben új szokásokat kell kialakítania, és megtanítania, hogy ezek ma- radandóak is legyenek. Követelni kell! A nevelő munkája csak akkor lehet teljes, ha a nevelés a szülőkkel közösen történik. A szülőknek tudniuk kell. mit szeretne elérni a nevelő, s törekvéseit támogatnia, segítenie kell. A szülői értekezleteken erre bőven adódik alkalom; a nevelő ilyenkor tájékoztatja a szülőket az elért eredményekről. a távlati célokról és az esetleges sikertelenségekről is. A szülők döntő többsége segít, mert gyermekéért, történik minden. • A tanterv módosítása óta sok korszerű eszközzel ismerkedhet meg a gyermek. S. ha a szülő segíteni szeretne, felmerül a kérdés: hogyan? örvendezve érkezik haza a gyerek az iskolából: ..Anyu, ma színes rudakkal számoltunk...! ... és az anvuka csak nézni tud: mi még az ujjunkon számoltunk! Régen volt! „Ma logikai lapocskákkal játszottunk!" — a gyerek mesél, mesél, s a szülő csak hallgat. És ehhez jön még a szögestábla. a Dienes-készlet. a zsá- kozás. a halmazás.. . és a szülő hamar rádöbben: hogy „kinőtte” őt a gyerek! Mérnök apuka áll a tanító néni előtt és töredelmesen bevallja: ..Tanító néni nem tudtam a megadott számot áthelyezni a kettes számrendszerbe. Segíteni szerettem volna, mert nem nagyon érti a gyerek, de... És ez csak a számtan, és csak az első osztály! Kapkodóvá válik a szülő, segítene. . de hol és hogyan? Faggatja a tanító nénit az édesanya: mit is csináljon? Hol segítsen? A tanító néni bizakodóan tekint a jövőbe és megnyugtatja a szüSzáz gyermek új óvodája Egerben Társadalmi összefogással épült föl Eger új óvodája, ahol száz aprósággal hét óvónő és négy dajka foglalkozik. Képünkön: Ár- vay Gyufáné óvónő felügyeletével játszanak az új óvoda kicsinyei. (MTI—Foto, Érczi K. Gyula felvétele — telefoto KS) löt: csak bízza rá a gyermekét, majd ő megtanítja, de kéri a szülők segitségét. Ne érezze, hogy az iskola kirekeszti valamiből. Ellenkezőleg. kéri. és fokozottabban várja a segítséget az oktató-nevelő munkájához. • Nagyon fontos, hogy érezze a tanuló az egészséges háromszöget: iskola, szülő, a gyermek. Ebben a háromszögben ő a központ. Az iskola oktat és nevel; és az otthon is. A tanulás zavartalanságához elsősorban a nyugodt légkör megteremtése a fontos. Ezt megteremthetjük otthon is; tanulósarokkal. saját kis „zuggal”. Engedjük meg — ha nekünk sokszor nem is tetszik—. hogy a gyermek számára kedves dolgokat elhelyezhessen a saját, féltve őrzött kis zugában. Következetesen ellenőrizzük a rendet is. de ne mi csináljuk meg helyette Naponta érdeklődjünk a murfkúja után. és mi magunk is meséljünk a miénkről. Fontos, hogy érezze a gyermek: a szülőt nagyon érdekli az ő munkája. Nemcsak akkor, amikor baj van. amikor rossz osztályzatot hoz haza. Minden kis eseményt türelmesen hallgassunk végig, ha látszólag a mi szemszögünkből nem is érdekes. Sokkal többet tudhatunk meg a gyermekről elbeszélései alapján, mintha ‘ faggatnánk. Ilyenkor felszabadultan nyilatkozik. őszintén elmeséli élményeit. Nehézségeit is megértéssel, bará- tian fogad juk! Érezze, hogy a szülő mindig és mindenhol segíteni akar. Ha a gyermek érzi a megértést. a barátságot, a sikertelenségeket is könnyebben átvészeli. Ha otthon nyugodt a légkör, s a gyermek érzi a biztonságot, az iskolai munka sem olyan ördön- gősen nehéz. Tudjuk, kevés az idő; rohanó ütemet követelnek a hétköznapok és a vasárnapok is. Mégis: legyen időnk odafigyelni a gyermekre. Megéri a fáradtságot. • így a szülő is hasznos segítőtárs lehet az oktató-nevelő munkában. Megkönnyíti a nevelő tevékenységét; mert kiegyensúlyozott, nyugodt gyermekké’, könnyebb a munka Kis Jánosné Táncsics Mihály Kecskeméten Kecskeméten a középiskolás diákotthon Táncsics Mihály nevét viseli. A nyolcvan kollégista büszke névadójára. Táncsics forradalmi szelleme egybekovácsolta az ipari iskola és.négy középiskola kollégistáit. A kollégium előterében látható Barabás Miklós Táncsics Mihályról készült művének reprodukciója. A neves hazafi éppen 150 éve volt a kecskeméti gimnázium tanulója. Bakony rengetegének széléről, Ácsteszér nád fedeles házikójából került az alföldi Izsákra, ahol két évig községi tanítóként munkálkodott. Az izsákiak kegyelettel őrzik emlékét; meljszqbrot« emelték neki. ,r ,s —Ar„,ríM<Aásvágy továbbhajtotta >. Budán beiratkozott a tanítóképzőbe. Szorgalmasan tanult: a hajnali fény és az alkonyat bíbora gyakran találta a könyvek között. Huszonnégy éves, bajszos, érett férfi volt akkor. Elszánt, erős akaratot érzett magában, hogy latinul megtanuljon és ne gúnyolják ki többé a „deákos emberek”. Hatvanon át Gyöngyösre ment. Gimnáziumba akart iratkozni, de nem vették fel, mert túlkoros volt. Jászberényen át Kecskeméten keresztül Izsákra tért vissza: „de nem azért, hogy most már mint képesített okleveles tanítósegéd telepedjék le, hanem az ottani plébános Ladányi Istvántól ajánlólevelet nyerjek, melynek folytan Kecskeméten az első deák iskolába bevegyenek” — írja önéletrajzában. Óhajtása teljesült: „Nemcsak az iskolába való felvételtetésrül, hanem szállásrul és élelemről is biztosítva lévén." A barátok rendházában kapott szállást, ellátást. Fizetnie nem kellett; munkájával egyenlítette ki a tartás- és szállásdíjat. Felszolgált és küldöncmunkát végzett. A sok munka mellett az 1823 24-es tanévbén jeles bizonyítvánnyal végezte el az első osztályt. 1824 nyarán a vakációban letette a második osztályt. .fcuA u rendhgzt>an mind .több és nehezebb .munkát, kellett végezni«, ; Tunulnj^yagy j icseíédeskédni, merült fel a kérdés benne. A tanulás vága győzött. Otthagyta a rendházat, de a gimnáziumot nem. Izsákról származó Deák János és családja hívta meg „lakásra és kosztra.” régi barátság fűzte a családhoz, _ mert Izsákon már tanította a Deák gyerekeket. Most is lelkiismeretesen foglalkozott velük, ellátás és szállás fejében. A család egyik rokonának, Tóth Mártonnak a gyermekeit is tanította, akik szintén ott voltak a Deákéknál „szálláson és koszton”, mint írja: „kikért az akkori időben és körülményekhez képest jól fizettek.” A Kecskeméten töltött második évéről most már a következőket írja: „Jobb sorsot nem kívánhattam a második évben. A harmadik iskolában oly jól tudtam laSZILVÁSI LAJOS (46.) — Köszönöm, főhadnagy úr. Eztán hátrakáált a sötétbe: — Rendben van, Miska! Futárkocsi ... Fütyülhetsz. Szaggatott sípszó hasít bele a sötétbe. Nagyon messziről, a Duna túlsó partjáról felel rá gyengén a másik füttyhang. — Tessék csak tovább menni, főhadnagy úr. A túloldalon megnézik még egyszer a papírt. — Isten áldja, fiam ... — mondom, pedig azt hiszem, kétszer annyi idős is lehet a katona, mint én. ötvenéves-forma a hangja. Póttartalékos. Lassan vezet Szojka a hídon. Vágja, csípi arcunkat a szél. Mellettem nagyot sóhajt a lány. — Mi baj? — kérdem. — Most már semmi — mosolyog a hangja. — Féltem, hogy baj lesz... Ezzel a hamis igazolvánnyal ... Simon Pista bújik elő hátul a sátorlap alól. Odahajol hozzám. — Te, Palikám... a cigánynak nincs semmiféle igazoló papirosa... Csaknem elkáromkodom magam. Erre nem gondoltam. És a híd túlsó oldalán újra ellenőrzik a kocsit. Aggodalmam beigazolódik. Alig érjük el a túlpart! hídfőt, már villog is az elemlámpa. Változatosság kedvéért fiatal hadnagy állít meg bennünket. De ezt csak akkor tudom meg, amikor már megnézte a nyílt parancsot, s jelentkezik: — Főhadnagy úr. Surányi- Schrammel Imre hadnagy... Kérném az igazolványokat! ** V,* Nyújtom a magamét, majd hátraszólok a ponyva alá: — Adjátok ide a passzusokat! —és odasúgom Pistának: — Egyszerre add ide valamennyit! S nyújtom egy csomóban a könyvecskéket a hadnagynak. Visszafojtom a lélegzetem. Böngészi az igazolványokat, belebelenéz a nyílt parancsba, egyezteti a neveket, aztán megszólal: — A kisasszony papírja? Nyújtja Olga is a bejelentőlapját meg a főiskolai igazolványát. A hadnagy rávilágít: — Zeneakadémista? — Igen — Nyugodt, fegyelmezett a lány szava. — Köszönöm — nyújtja vissza a pecsétgyűrűs férfikéz az igazolványt. Még nála vannak a katonapapírok. Kezem önkéntelenül a géppisztolyom agyán motoz. Hányán lehetnek itt őrségben? Ügy hiszem, sokan. Bizonyára légelhá- rító ágyúk is lapulnak a sötétségben. Hídnál vagyunk. Legénység tanyázik az ágyúk mellett. Sok ember. Egyetlen lövés, és kész a riadalom. Képtelenség kivágni magunkat. Elalszik a zseblámpa. Csak a hadnagy hangját hallom: — Főhadnagy úr... Most fog szólni a cigány igazolványa miatt. — Ha beértek Székesfehérvárra. keressétek fel a Kaszap István téren a szüléimét. Schrammel János kelmefestő ... Pfü, de megkönnyebbültem. De, úgy veszem észre, ott a ponyva alatt is felszabadultak a lelkek. Mert egyszerre mocorogni kezdenek a fiúk. Szaporán ígérem a hadnagynak: — Szívesen. Mit üzensz, kérlek? — Csak annyit, hogy jól vagyok. Nyújtja a sötétben az igazolványokat. Átveszem — Mondd meg nekik, főhadnagy úr, hogy karácsonyra talán hazajutok szabadságra. Ha ugyan ... — Egy pillanatra csüggedtté válik a hangja, de rögtön fegyelmezi magát: — Remélem, addig megállítjuk a bolsevistákat. Mi a hír a fronton, főhadnagy úr? — Tartjuk magunkat — mondom biztatóan. Bárcsak messzebb lennénk már ettől az istenverte hídtól. Nyújtom a sötétben a kezem a hadnagy felé: — Hát, szervusz, kérlek. Katonaszerencsét — Szervusz, főhadnagy úr. Jó utat, kisasszony ... Szojka beletapos a gázpedálba. Megszólal a sípszó Más jelet ad, mint a túloldali őrszem. Nyilván azt jelzi a távolabb felállított őrségnek, hogy rendben a szénánk. tovább engedhetnek bennünket. Hátulról a cigány hangját hallom. Hálálkodik: — Áldja meg az Isten magukat .. Az úton zseblámpa villan. Né^ metek. De csak állnak. Ök már nem igazoltatnak bennünket Vacog a lány foga. Szorítja össze, de ahogy elfeledkezik magáról, újra csak össze-összekoccan a két fogsor. Feléje fordulok: — Nagyon fázik? Nem felel. Előbb erőt gyűjt, hogy didergés nélkül szólalhasson meg: — Nem ... Nem fázom ... Tartja magát szegény. Mi kevésbé érezzük a hideget, amely körülfog bennünket. Lépésben halad a kocsi, mert áthatolhatatlan a sötétség. Eddig két szekerész oszlopot kerültünk el. Magyar katonák voltak, felszerelést szállítottak. Ha nem halljuk meg idejében a kocsisok kiabálását, káromkodását, ahogy a lovaikat meg a sáros utat szidták, menthetetlenül karambol lett volna a találkozásból. De így idejében letértünk az út szélére, s megvártuk, amíg elvonulnak mellettünk. Cigarettáink parazsával jeleztük hollétünket, nehogy valamelyik mégis nekünk hajtson. Valahol távol vonat sípol. Hosszú, elnyújtott a füttyszó. Visszaverik a dombok, amelyek itt kezdődnek a közelben. Vacog a lány foga. Pihenésre pedig nincs kilátásunk. Mozdulatlanul kuporog mellettem. Igyekszik olyan kicsire összehúzódni, eldugni nyakát és fél arcát is a báránybőr bekecs gallérjába, amennyire csak lehet. Akár egy gyerek... Szerencsétlen kis gyerek... Alig néhány év a- korkülönbség közöttünk, de öreg embernek érzem magam mellette. Ezt tette velünk a front... Hátraszólok Hegedűsnek: — Ideje lenne kortyolnunk valamit. Már nyújtja is a pálinkás üveget. Kiveszem belőle a dugót. Megcsapja az orrom a barackpálinka zamatos illata. Odaadom a lánynak a fiaskót: — Csókolja meg — mosolygok rá. Keze nem talulja a sötétben az üveget. Nekiü V.ik az én kezemnek. Ujjai megérintik a csuklóm. Végre megtalálja az üveg nyakát. Fázósan szólal meg: — Nem szeretem a pálinkát... — Nem baj. Én se szerettem sok mindent, mégi < csinálom, mert muszáj. Igyék csak pár kortyot. Meglátja, utáni nem fázik annyira. — Nem tudok. Ráz az autó ... — Álljunk meg — szólok Szoj- kának. — Döccen a kocsi Cigarettára gyújtok. L.átom a gyufalángnál, hogy Olga éppen szájához emeli a palackot. Kortyol. Egyszerre kitör belőle a köhögés. Rázza a fejét. — Még! — parancsolok rá. — Nem tudok ... — Ne vitatkozzék! — paran- csolón csattan a hangom. Szinte durva. Ijedten hallgat a lány. Hallom. hogy újra kortyol. — Most már igazán nem tudok többet inni... — Akkor adja Szojkának az üveget. — Köszönöm ... (Folytatjuk.)