Petőfi Népe, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-21 / 17. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1975. január 21. Megy a gőzös... — Rövidesen nem lesz már helytálló ez a régi nóta — mondja Szénási László, a MÁV kecskeméti vontatási főnökségének vezetője. — Igaz, — teszi hozzá —, megy a gőzös, de nem Kanizsára, hanem a feledésbe, olvasztóba. Dunátúlon már van olyan főnökség, ahonnan teljesen száműzték ezeket a viszonylag csekély hatásfokkal dolgozó öreg masinákat: A hegyes-völgyes vidékeken különösen jól tudják használni a Diesel-mozdonyokat, felénk, az alföldön ideig-óráig még nem ritka látvány a vasútvonalakon a gőzös. — Mennyi idejük van még? — Hát. az az ideig'-óriáig, amit az előbb mondtam, nálunk valószínű eltart 1980-ig. A dieselesítés nem egyszerű feladat, nagy beruházást igényel, s bizony legalább öt évig még lesz gőzmozdonyunk. A fejlődés bizonyítéka viszont, hogy erőteljes tipizálás kezdődött, s főnökségünkön már csak — a még mindig korszerűnek számító — 424-es. valamint a 324-es és 411-es mozdonyok „teljesítenek szolgálatot”. A gondos karbantartás, az időben végrehajtott javítások eredményeként nem is panaszkodhatunk ezekre az öreg gépekre. — Mikor kezdődik a dieselesítés ? — Már korábban is rendelkeztünk több Diesel-mozdonnyal, de a dieselesítési program erőteljes végrehajtása a múlt év végén kezdődött. November végén kaptunk öt úi Ganz-MÁVAG gyártmányú M—32 típusú mozdonyt. Azóta bebizonyosodott, hogy mennyire használhatóak, nagyon sokat segítenek ezek elsősorban az állomási tolatásoknál és a mellékvonalakon való tehervonatok továbbításánál. Bízunk abban, hogy még ebben az évben újabb •ot hasonló mozdonyt kapunk. 0 Ragó János villanyszerelő, az ezüskoszorús Gagarin szocialista brigád tagja az általa készített Diesel-fordulatszám-ellenőrző berendezéssel. m&rn j. Mi-Jp ifcsBI Ili m\ oooooo bbbbbbí • A műhelyekben dolgozók a közelmúltban egymásután két kommunista szombaton 600 munkaórát felhasználva, kongresszusi felajánlásként terven felül elvégezték az egyik 424-es mozdony részleges megvizsgálását. Borbély István lakatos — aki szintén a Gagarin brigád tagja — élenjárt ebben a munkában. Felvételünkön egy mozdony ellenőrzését végzi indulás előtt. (Opauszky László felvételei.) — Kik vezetik ezeket az új mozdonyokat? — Fiatal, érettségizett mozdonyvezetők. Kiss Ernőt. Szabó III. Istvánt és a többi fiatalt mi képeztük ki, s míg meg nem érkeztek ezek az új gépek, a régieken teljesítettek szolgálatot, illetve szereztek vezetési gyakorlatot. Különben a mostani gőzmoz- donvvezetők 85 százaléka már rendelkezik Diesel-mozdonyvezetői képesítéssel. Régóta készülünk a dieselesítés megvalósítására és amint új érkezik, azonnal tudunk rájuk vezetőt is küldeni. — A két fajta mozdony között mi a legnagyobb különbség? — Inkább azt mondhatjuk, hogy melyek azok, amelyek a mérleget a Diesel-oldalra billentik. A MÁV sem mentes a munkaerőhiánytól. Amíg a gőzmozdonyon két ember teljesít szolgálat tot, addig a Dieselen egy is elég — nincs szükség fűtőre. A motoros mozdony karbantartása sokkal könnyebb és gyorsabb is. Ne mondjak mást. hä egy gőzmozdony hirtelen javításra szorul, legalább 24 óráig várni kell, amíg kihűl, addig nem lehet hozzákezdeni a javításhoz. A Dieselnél-ez maximum harminc perc. A gőzöst indulás előtt fel kell fűteni, a Diesel perceken belül indul. A szén szállítása, tárolása, a mozdonyra. illetve szénszállító kocsira való felrakása sok embert és gépet igényel. A Diesel-üzemA VII. gyalogezredtől az első Honvéd Örzászlóaljig Egy volt partizán emlékei (2.) Dátum szerint nem emlékezem a napra, amikor megérkeztek a a szovjet csapatok. Bámulatosan gyors átcsoportosítás következett, partizánosztagunkat besorozták a' szovjet egységekbe és milyen is a sors, mi is részt vettünk korábbi állomáshelyünk, Breznó- bánya felszabadításában. Ehhez a szlovákiai helységhez fűződik az életem további jelentős állomásához vezető fordulat. A partizánosztagnál — alighanem a négyünkéhöz hasonlóan — 116-an verbuválódtunk össze. Onnan tehát Breznóbá- nyából irányítottak bennünket vissza a Chram melletti Cserny- Balogba. Egy budapesti illetőségű tüzér-karpaszományos őrmester lett a parancsnokunk. A helyi iskolában töltöttünk két napot, onnan Tiszolc-ba vittek minket tovább. Így történt, hogy egy magyarul jól beszélő komiszár állt elénk és azt mondta: emberek, a jelentések szerint a hegyekben németek bújkálnak. Jelentkezzenek, akik vállalkoznak az összeszedésükre. A listáért visszajövök. Erre a mi őrmesterünk, kár, hogy a nevét nem tudom —, azt mondta: fiúk, nagy dolog ez, hogy mi 116-an így összetalálkoztunk. Én azt mondom, maradjunk is így, ahogy vagyunk, vállaljuk együtt a feladatot. Teljes volt az egyetértésünk. Amikor visszajött a komiszár, hogy nos, hol a jelentkezők listája, a mi parancsnokunk rávágta: egyemberként vállaljuk! Ma sem tudom, hogy ez amolyan próbatétel volt-e, de tény, hogy a komiszár akkor nagyon ünnepélyesen azt mondta: köszöni szépen, itt már nincs ránk szükség. Viszont otthon, Magyar- országon annál inkább. Tőletudtuk meg, hogy Debrecenben megalakult az Ideiglenes Kormány, ott kellünk, vigyázni az új Magyarország bölcsőjét. Nem voltunk mi politikailag tudatos emberek, magamról legalábbis akkor még nem mondhattam ezt, csak valami nagyon jó érzés fogott el. Kaptunk négy zsák lisztet, valamennyi krumplit; ez lesz az élelmünk és boldogan, zárt rendben indultunk haza! Hidasnémetiből szénszállító vonatra szálltunk. Éjjel érkeztünk meg • Debrecenbe, ahol a szovjet városparancsnokság képviselői fogadtak, és elszállásoltak bennünket. Engem például egy Vályi Nagy Béla nevű adófőtiszthez, a Vár utca 2. szám alá. A háziaknak megparancsolták, adjanak enni, biztosítsák a tisztálkodást és főleg: hagyjanak aludni. A háziak meg voltak hökkenve, hogy ugyan kiféle lehet ez?... Két nappal később megérkeztek a Szovjetunióból az átképzett elvtársak. ök, több mint százan, és mi száztizenhatan lettünk az új Magyarország első Honvéd Ör- zászlóalja. Persze, nem volt az olyan egyszerű. Én például géhás lettem. Életemről gondoskodni akkoriban? Óriási feladat volt. Büszke vagyok rá, hogy Gerasin Rudolf elvtárssal, aki őrnagy volt, Szatmárnémetiből hoztunk az őrzászlóaljnak élelmet. Akkor már nekem is volt rangom: a demokratikus hadsereg őrvezetője lettem. Aztán megbíztak, vegyek olajat. Pénzt rá bőségesen kaptam, de a vétel nem úgy ment, hogy bemegyek a boltba ... Debrecen közelében volt a feketézők találkahelye. Egymagám aligha boldogultam volna. Tíz katonatársammal indultam ezzel: fiúk, bántódása senkinek nem eshet, de aki kannával jön, feltartóztatjuk. Így is volt. De azokat a riadt arcokat nem felejtem el. Hiába magyaráztuk mi, hogy nyugalom, nincs ok a félelemre, megfizetjük az olajat. A Bika Szálló mögötti ideiglenes kaszárnyába kísértük be a mintegy húsz megrémült civilt. Egyiküket egy katonával elküldtük a piacra, megtudni az olaj árát. Ma is emlékszem rá: 17 pengőért kelt aznap. És megkezdtük az átvételt. Mennyi van a kannájában? — öt liter! — Tessék a pénz: ötször tizenhét az ennyi meg ennyi... És egykettőre olyan felszabadult lett a hangulat, hogy némelyikük az útravalóul hozott pogácsájából is megkínált bennünket. A színház mellett állt a pénzügyi palota, ott tartózkodtak, dolgoztak a miniszterek. Kezdetben a szovjet katonák vigyázták őket. Mi cseréltük le az őrséget. Parancsnokunk megmagyarázta, hogy az odabenn dolgozók nyugalma és biztonsága életbevágóan fontos, szigorúan igazoltatni mindenkit! Egyszer éppen őrségben vagyok, jön egy rozzant autó, kiszáll egy zömök ember. A parancs szerint igazoltatom. O meg azt mondja: — Nem ismer meg, fiam? Nem ismertem, ó meg igazolta magát, s megszeppenten látom: Vitéz Dálnoki Miklós Béla. Láthatta a meglepetésemet és így biztatott: Nagyon vigyázzanak, fiam, legalább így igazoltassanak mindenkit... Májusban költözködtünk Budapestre, kísértük fel a kormányt. Ott felszólítottak bennünket: Nyilatkozzunk, ki, mit választ, óhajt-e maradni, vagy leszerelni kíván? Én az utóbbit választottam: haza, a családomhoz! És 1945. május 17-én leszereltem; kaptam egy elbocsájtó levelet, amely igazolta, hogy partizán voltam, s ezért 25 hold föld illet meg. Nekem, a bognárnak ennyi föld, minek? Legfeljebb párszáz négyszögölet, zöldségesnek — mondtam otthon, Öcsödön. És kaptam is a Kőrös partján 1405 négyszögöl príma kis földecskét... A szülőfalumban mindenki elismert; szinte lasszóval próbáltak fogni a kisgazdapártiak is és a szociáldemokraták is. Én meg pár nappal a hazatérésem után a kommunista pártba léptem, vezetőségi tagja, s pár évvel később a község párttitkárr lettem... Életem új szakasza kezdődött, nehéz, de örömökben és sikerekben is bővelkedő szakasz. Megpróbáltatások, megrázkódtatások is értek közben. Nem én vagyok az egyetlen. Hitemen és meggyőződésemen ez nem változtatott semmit. Több mint húsz éve élek Félegyházán, megbecsült emberként mentem nyugdíjba az ÁFÉSZ-től. Panaszom a 2100 forintos nyugdíjamra sem lehet. Jól bírom magam, keresni is tudok mellé. Boldog vagyok a családomban is: feleségem nagyszerű asszony és van két derék fiam. Olyanok, akikre igazán büszke lehetek! Egyikük tsz-főkönyvelő, a másik ktsz- részlegvezető. Rájuk is mindenkor számíthat a párt! Köszönöm, hogy kérdeztek és meghallgatták az emlékeimet. Legutóbb akkor ért ilyen öröm, amikor a negyedszázados jubileum alkalmával a Népszabadságban olvastam dr. Kun Ferencnek, a debreceni egyetem tanárának, s volt partizánnak visszaemlékezését az első Honvéd ör- zászlóalj megalakulásáról. Rögtön írtam neki, majd találkoztunk is, felidéztük a feledhetetlen élményeket... Perny Irén Klór mentes ivóvíz m-á „Szigorúan közérdekű” kérdőív A Hazafias Népfront Kiskunfélegyházi Városi Bizottságának a városi tanáccsal kötött együttműködési megállapodása fő pontjaként ez a feladat szerepel: „Törekszünk a szocialista demokratizmus hatékonyabb érvényesítésére”. Hogyan valósul meg ez a szép elv a gyakorlatban? Szépen — válaszolhatjuk a kérdésben szereplő szóval, de hogy ne maradjunk a nem sokat mondó általánosításánál, mindjárt bizonyítsunk is. Mert van mivel. anyaggal való ellátása sokkal egyszerűbb. A mozdony.iavító műhelyben már elvégeztük az átszervezést, a szakemberek éjjel-nappal készenlétben állnak, illetve azonnal elvégzik a szükséges javításokat. Eddigi tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a korábbinál jóval kevesebb a javítás miatt kiesett idő. A műhely dolgozói közül nem egy máris különböző újítással, ésszerűsítéssel járul hozzá a Diesel-mozdonvok üzembiztos használatához. Közülük kiemelkedő Ragó János villanyszerelő újítása, aki egy igen jól használható fordulatszám-ellenőrző készüléket szerkesztett. O. L. A nagyvárosok csapvízére világszerte egyre több a panasz. Arra nagyon vigyáznak, hogy bakteriológiai szempontból kifogástalan iegyen az ivóvíz, de az apró szilárd szennyeződéseket és főként az inte nzív klórszagot nem tudják „száműzni'’. Az NSZK-ban a közelmúltban kisméretű vízszűrő készüléket hoztak forgalomba, amelyet egyszerű módon rá lehet erősíteni a vízvezeték csapjára. Az aktív szénnel töltött vízszűrő az ásványi nyomelemeket nem vonja ki a vízből, de a vegyi és szilárd szennyeződéseket, valamint az olyannyira kellemetlen klórszagol felfogja, megköti. Egy fheggyőző példa — a múlt év végéről, illetve 1975 elejéről. „Hálás” alkalom a szocialista demokratizmus gyakorlatára az V. ötéves terv előkészítésének időszaka. Most aztán van mód arra — s ez mindannyiunknak joga is —. hogy lehetőséget biztosítsanak a lakosságnak a véleménynyilvánításra, a tervkészítésbe való beleszólásra. Nem is egyféle módszer kínálkozik erre. A sokféle forma közt felkapott mostanában a kérdőíves „véleménycsere". Idézőjelbe azért kívánkozik ilyen néven az aktus, mert egyik oldalon azért min- dig csupán a kérdést teszik fel. Rögtön tegyük azonban hozzá, hogy ezek céltudatos megválasztása már befolyásol, orientál, ráirányítja a figyelmet a fontos közös témára. A félegyházi városi népfrontbizottság kérdőíve — a tanácscsal való megbeszélés szerint — egy főcélra irányult. Egyszerűségénél fogva sem szórta szét a választópolgár figyelmét. Nem álltak egymáshoz viszonyítva „átlósan”, „derékszögben”, ellentétes tartalmat sejtetve a kérdések, — ami nem egy kérdőíves „felmérésnél” olyasmit sugall a kitöltőnek, hogy „kalkuláljon” —, hanem egyértelműen a városfejlesztési feladatokra vo- ' natkoztak. Mi a legfontosabb ? Az volt a kérés, hogy a választópolgár sorszámmal jelölje meg a fontossági sorrendet. Hogy kerületében a járdaépítést, a szennyvízcsatornázás továbbfejlesztését, avagy a napközik ellátási színvonalának emelését tartja elsőrendűen fontosnak, illetve milyen tennivalók kerülhetnek időben hátrább. December elején kétezer ilyen kérdőívet juttattak el a lakossághoz. Volt utca, ahol minden lakos kapott. máshol •'esetleg kér vesebben. Tény, hogy' az akcióval az egész várost átfogták. December végére mintegy 1600— 1800 „használható”, tehát korrektül kitöltött kérdőív jött visz- sza. Kétezerből — 1600—1800 és szinte két hét alatt! Meri-e állítani valaki, hogy a lakosság közömbös városa, kerülete sorsa iránt? De feltétele is volt ennek a gyorsaságnak, s minden jel szerint közügyként vett akciónak. Tavaly októberben alakult meg Kiskunféllegyháteán 5 körzeti népfrontbizottság — tizenöt— tizenöt személlyel, ök, s az üzemekben tevékenykedő aktivisták — mintegy 60—80 ember — vitte ki személyesed a kérdőíveket, s beszélte meg természetesen, mi a cél. — Jópár olyan kérdőív akadt, amelynek tiszta hátlapját is teleírta véleményével a választó — tájékoztat Szécsényi István, a városi népfronttitkár, s megtoldja. — Olyan körzetekből kaptuk ezeket, ahol régebbről esedékes fejlesztést sürgetnek. Eddigi következtetések — A számbavétel során d'sak átfutották az íveket. Valamire következtetnek már ennek alapján is? A népfronttitkár fejtegetéséből kitűnik, hogy bizonyos tendenciák eddig is leszűrhetők. A járdaépítést még a város jelentékeny részén elsők közt igénylik. Ä vízhálózat-bővítés pedig a városközponttól távolabb eső — nyilván peremkerületekben eleven kívánság. A csapadékvíz-levezető rendszer kiépítését is szinte városszerte várják. Bizony volt dolga esős időszakokban a tűzoltó-szivattyúknak, a lakóépületek víztelenítésével. — Mik a kiátások például az utóbbi kérdésben? — A tanulmányterv már kész. Következik a beszélgetés a lakossággal, hogy minél több társadalmi munkával segítse a megvalósulást. Itt lesz erre mód. — Egyik kérdés a napközik ellátásának fejlesztésére vonatkozik. Mit tudnak majd erről mondani a tanácstagok, népfrorit- aktivisták? ' . Szécsényi István a tervre utal. 3000 személyes konyhát akarnak építeni, ahol kizárólag a napközikre főznek. Szeretnék még ebben az évben elkezdeni az építést. A tervezés-vállalás jó úton halad. A népfront műszaki akcióbizottságához bizonyára most is olyan bizalommal fordulhatnak, mint a petőfivárosi óvoda tervezésénél, amit társadalmi munkában vállaltak. Ez a készség úgy kiszélesedett a lakosság különböző rétegeire, hogy az eredetileg 6 millió forintra számított költség felére csökkent a társadalmi segítség révén. Ugyancsak 100 személyes lesz a móra- városi óvoda, ahová — szintén a lelkes lakossági közreműködés jóvoltából — 1976-ban vonulhatnak be az ifjú tulajdonosok. Mi lesz tovább ? Mialatt beszélgetünk a városi népfronttikárral, viissza-visszatér fejembe a hátlapján is teleírt kérdőívek „jelzése”. Mire gondolok? ■ Abból, hogy többen — kérés nélkül — írásban is kifejtették véleményüket, következtetni lehet még valamire. Például, hogy beszélgetni is szeretnének az emberek a kérdőíveken felsorakoztatott feladatokról. Lesz-e erre mód? Megkapja-e a lakosság a „visszajelentést”, hogy íme az önök körzetében, a maguk „szavazatai” szerint ilyen a fontossági sorrend. Szécsényi István: — Értem, mire céloz... Valóban hiányos lenne az olyan demokratizmus, hogy miután begyűjtöttük a válaszokat, azoknak a feldolgozása után csak „magunknak tartanánk meg” a következtetéseket. Mielőtt a kész városfejlesztési tervét ismertetnénk majd a választókkal — amibe természetesen beépülnek a kérdőívek tanulságai —, igyekeznünk kell még előtte is találkoznunk a lakossággal. Itt szintén szükség lesz a tanáccsal való szoros együttműködésre, hogy a kérdőíveket mielőbb feldolgozva, megfelelően tájékoztassuk a tanácstagokat, népfrontaktivistákat az akció eredményéről. Hogy mit kapott a tanács a lakosságtól a tervkészítéshez, mik a lehetőségek, hol — mivel tudnak hozzájárulni a sikeres megvalósításhoz. Igen, ezzel válik „szigorúan közérdekűvé”, teljessé az ügyes módszer hatása. Tóth István Üj beruházások az építőanyag-iparban Cementből az idén zavartalan lesz az ellátás Az idei népgazdasági terv 3,4 milliárd forintot irányzott elő építőanyag-ipari beruházásokra. A legnagyobbak közül ebben az évben helyezik üzembe a Hejőcsa- bai Cementgyárat, a terv szerinti ütemben folytatják a Bélapátfalvái Cementgyár építését és a dunántúli cementgyári beruházás előkészítését. A fejlesztési kölcsönnel is támogatott nagyvállalati beruházások közül az idén fejeződik be a nyergesújfalui e.temitgyár rekonstrukciója, az üvegiparban pedig az úgynevezett csomagoló üveggyártás korszerűsítése. Az ágazat fejlesztésében kiemelt jelentőségű vállalati beruházás a tapolcai bazalt-gyapot- gyár építése, a pécsi porcelán- gyár és a nagykanizsai I. téglagyár rekonstrukciója, az ócsai kavicsbánya, az őrbottyányi téglagyár és a barcsi mészhomok-téglagyár építése. Ezért e beruházásoknál különösen fontos feladat a munka meggyorsítása, az üzembe helyezés határidejének előre hozása. Az építőanyagipar állóeszköz-állománya végeredményben mintegy 20 százalékkal bővül! A termelés bővítésének eredményeként az építőanyag importja mintegy öt. ezen belül a tőkés import mintegy 13 százalékkal mérsékelhető az idén. A szocialista országokból, elsősorban a Szovjetunióból ebben az évben 800 ezer tonna cement érkezik hazánkba, ami a négymillió tonnás hazai termeléssel együtt zavartalan ellátásra nyújt lehetőséget. Falazóanyagokból bőséges készletek állnak az építők rendelkezésére, Így 1968 óta az idén először külön meghatározott belkereskedelmi kontingens nélkül is elegendő tégla áll a lakosság, az építtetők rendelkezésére, importtal kell azonban kiegészíteni a hazai termelést azbesztcement sík. és hullámlemezből, azbesztcement-csövekből. a választék növelésére pedig falburkoló csempékből, Az import ellentételeként bővíti az ágazat az exporttermékek körét, mennyiségét. Többek között ebben az évben dollárért -szállítunk exportra mintegy 50 millió téglát, 25 millió égetett tetőcserepet, mert ezekből a termékekből a hazai ellátás már nem jelent gondot. A Salgótarjáni Síküveggyár rekonstrukciójának befejezésével lehetőség nyílik síküvegek exportjára, a választék szélesítésével pedig a híradás- technikai kerámiatermékek külföldi szállításainak növelésére is.
