Petőfi Népe, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-19 / 16. szám

1915. január 19. • PETŐFI NÉPE • 3 Pályaválasztási kiállítás Kecskeméten 9 A cipőfelsőrész-készítő szakma bemutatója. , j i • A Fémmunkás Vállalat tablója. Kecskemét és környéke szinte valamennyi könnyű- és nehéz­ipari, illetve mezőgazdasági üze­me, továbbá kereskedelmi válla­lata és szakmunkásképző intéze­te felvonul a ma megnyíló repre­zentatív pályaválasztási kiállítá­son. Ezenkívül díszes tablókkal, modellekkel képviseltetik magu­kat megyénk közép- és felsőfokú szakiskolái, s a magyar néphad­sereg is. Ízlésesen, tetszetősen megkom­ponált paravánok egész sora szemlélteti az egyes szakmákat, bemutatva • az alap- és nyers­anyagokat, a szerszámokat, fél­késztermékekkel magát a mun­kafolyamatot, fotók segítségével az üzemrészeket és a célgépeket, s végül a különféle készárut. A „felkínált” több mint negyven foglalkozás, szakma egyharmadá- nak a Bács megyei Állami Építő­ipari Válalat a gazdája. Asztala­ik, táblázataik, képeik ötletesen, meggyőzően agitálnak. A bizonyára nagy közönségsi­kert arató tárlatot az SZMT me­gyei székházában (Cifrapalota) má 11 órakor Gyapai József, a Kecskeméti Városi Tanács elnök- helyettese köszönti. Az érdeklő­dőket január 31-ig — naponta 10 és 18 óra között várja a kiállí­tás. K. F. • A kötő- és hurkolóipari szakmába a Habselyem Kötöttárugyár hívja a fiatalokat. (Tóth Sándor felvételei.) Etiópia ébren VII. A danakil sivatagban Néhány száz méterre az Assab felé vezető köves úttól, amelyen idáig jöttünk, s amely a Vörös­tenger partjáig visz, és sok száz kilométerre a fő­várostól északkeletre, ötven méterrel a tengér .szintje alatt, Landroverünk mintha valami forró katlanban haladna. Etiópia másik véglete. Mér­hetetlen csend vesz körül bennünket, már-már titokzatos némaság. A láthatáron véletlenül feltű­nik egy tevekaraván. Szépen, egyenletesen ringa­tózik, ősien misztikus látvány. Nomád danakilok vándorolnak. Minden vagyonuk a teve hátán — vonulnak az enyhébb éghajlatú, kellemesebb hegy­vidék felé. Közelebb érve hozzájuk, észrevesszük az embert is, elöl halgd, vállán fegyver, testén bőrruha. Természetesen állatbőrből. A fegyver, becslésem szerint, még az első világháborúból szár­mazhat, de mindegy, puska, amilyekben golyó jár, és tudja azt errefelé mindenki, ho."y a gyanakvó és hirtelen haragú danakil férfiak kezében gyakran el is sül. Mindezt tudván, csak tisztes távolból küldjük feléjük barátságos biccentésünket, üdvöz­letünket. s folytatjuk utunkat a sivatagban; 45—50 fokos a hőség. * Gépkocsink úgy átforrósodik, hogy kénytelenek vagyunk rövid pihenőre kiszállni. Tüzes a homok. Vékony talpú szandálomon keresztül, csontomig hatol a forróság. Kelet felől szél fuj az arcomba, de az is mintha tüzes kemencéből szabadult volna. Hogy bír ember ilyen helyen élni? A költőinek látszó kérdésre váratlan és meglepő válasz: tőlünk kétszáz méterre három ember­alak bukkan fel. Honnan bújhattak elő? Felénk tartanak. Deréktól felfelé testüket nem fedi sem­miféle ruha. Három nő, kétségtelen, aztán az egyik mögül elöbújik egy kislány is. Danakilok... Mások nem is lehetnek. Hisz egész Etiópiában ez az egyetlen olyan nép, amelynek lányai és asszo­nyai nem ismerik azt a •> fajta szemérmességet, amely a kíváncsi férfiszemek elől eltakartatná velük női mivoltuk kétségtelen jeleit. Már csak néhány lépésre vagyunk egymástól. És akkor éles hangon, amely csaknem úgy hang­zik. mint nálunk ha valaki hirtelen fejhangra vált, sok i-vel és hegyesen, erős gesztusok kísé­retében megszólalnak. Először nem értjük, mit mondanak, törzsi nyelvükön szólnak. De ahogy kezük mozgását követjük, távolabbra holmi föld­kupacoknak látszó gombákat észlelünk. Kétség­telen, állapítjuk meg, a furcsa, éles hangú, jó­formán tagolatlan beszéd, valójában kedves invi- táció. Mindezt az is megerősíti, hogy az egyik hegyes mellű fiatalasszonyka felém nyújtja azt a gyökérdarabot, amit addig rendületlenül rágcsált kivillanó fehér fogaival. Kóstoljam, ne kóstoljam, a barátság forog kockán. Volt már rá eset, kísérőm mondja, hogy hasonló esetben a visszautasítás egé­szen otromba következményekkel járt. Óvatosan megfogom, majd a gyökér szűzi végét számba ve­szem. Mintha édeskés íze volna, de rögvest meg­állapítom, hogy szívesebben nyalogatnék helyette «gy jó csokoládéfagylaltot. Kísérőm szerint a gyö­kérnek nem is ízében van a haszna, hanem inkább abban, hogy fényesre csiszolja a fogakat. Szóval afféle sivatagi fogkefe. Menjünk vagy ne menjünk vizitbe? Ez itt a kérdés, miközben a három danakil hölgy élénken vihorászik. Hátha ez a látszólag barátságos invi­tálás csupán csalétek? Hisz e zárkózott, a civili­zációtól távol álló emberekről az a mende-monda járja, hogy eledelük fogytán az emberevéstől sem riadnak vissza. Kíváncsiságom azonban hamarosan föléje kerekedik motoszkáló félelmemen, s ott­hagyva a jó öreg Landrovert és kísérőmet, elindu­. .* -inixé •••-• £>' í»vö>rbföliérn lók egyedül a három nő kíséretében a földből alig- alig kilátszó kunyhócskák felé. Négy vagy öt lehet egy kupacbgn. Oldaluk sár­ból, tetejük bőrből. Rögtönzött hajlékok, néhány hétre szólnak csupán. Átmérőjük három-négy mé­ter, magasságuk nem éri el a kettőt. Az alacsony ajtón csak kétrét hajolva férek be. De alighogy belépek — teljesen sötét van, fényt, világosságot sehol nem kap e furcsa lak — már fordulok is kifelé. A fojtogató faggyúszág és a friss kecske­trágya bűze kibírhatatlan. A kunyhó előtt folytatódik tehát a baráti eszme­csere. Én mondom magyarul, ők danakilul viho- rásznak. Feltűnően jól érzik magukat, de a foto- masinától félve elfordulnak. E kellemes perceknek váratlan fordulat vet véget. Nem messze a kuny­hóktól kiszáradt folyómederből férfi csörtet elő, kezében dárda és dühösen rázza. Nem valami bol­dog, hogy feleségei társaságában forgolódom. (Itt a többnejűség járja.) Nincs más választás. Usgyi, vissza a kocsihoz! Társam már vár, és jár a motor is. Bevágódom és máris indulunk. Kum-kum-kum, hasítja a levegőt a mérges férfi kiáltása. Álljatok meg! Álljatok meg! Ez lehet az értelrne. Mikor kikerülünk a „lőtávolságból” — barátom csendesen megjegyzi: — Szerencséd van, hogy csak dárdája volt és nem puskája, mert akkor lehet, hogy már alulról szagolnád — a sivatagot. Valkó Mihály (Következik: Carlo, a vállalkozó.) • A három danakil nd kSzfil kettő — éa a kis­lány... Gondolatok az Irányelvekről Füzet alakban, nyomtatásban is megjelent és olvasható A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának irányel­vei a párt XI. kongresszusára. A külpolitikai feladatok, a tár­sadalmi Viszonyok, a gazdasági építőmunka, a szociálpolitika, va­lamint a párt- és tömegszerveze­ti feladatok elemzése mellett je­lentős hely jutott az Irányelvek­ben az ideológiai és művelődési teendők meghatározásának is. E cikk keretében az abban foglal­tak alapján írunk le néhány gondolatot Bács-Kiskun megye közművelődésével összefüggés­ben. Kapcsolat az élettel Az Irányelvekben olvasható, hogy „erősíteni kell a kapcso­latot az élettel”. Ez a művészek­re, írókra és az intézményekre egyaránt érvényes. Ha több író—olvasó találkozót, több an- kétot szervezünk, s a közmű­velődési hálózatban munkálko­dók közvéleménykutatást végez­nek, valamint a tervezéskor fi­gyelembe veszik a tényleges igényeket, akkor igazi eredmény születhet. A sok jó példa mellett ma még gyakran tapasztalni. hogy egyes emberek és intézmények befelé fordulva elszakadnak az élettől, a lakosságtól. Erről ta­núskodik többek között az. ami­kor a falusi művelődési otthon igazgatója így panaszkodik: „Mi várjuk a közönséget, nyitva áll az ajtónk mindenki előtt; de mit csináljunk, ha nem jön­nek?” Az illető hibát követ el, mert nem keresi a vonzás út- ját-módját, nem is kísérli meg felmérni az igényeket valami­lyen formában, hanem egysze­rűen csak belenyugszik a je­lenbe, azt gondolja, hogy a hely­zet megváltoztathatatlan. Pedig hány és hány példa bizonyítja beszédesen, hogy egy vagy több lelkes ember kezdeményező munkája nyomán az adott hely­ségben gyorsan kivirágzik a kul­túra. Ez történik mostanában Orgoványon, Lakiteleken, Kas- kantyún és Császártöltésen, hogy csak néhány példát említsünk. Több minden bizonyítja, hogy a megyénkben élő művészek keresik — és meg is találják — a kapcsolatot az élettel, a leg- igazabb mai valósággal. Pálya- dífban részesülő kjépz§thűyé|?eU álkótások, . kitüntetésék mutat­ják: az elismerés sem marad el. Mégis: él az emberben egy qlyan kép is emellett, mely az alko­tásokban kevésnek, szegényes­nek találja a valóságot. Főleg a gyorsan változó, naponta átala­kuló környezet és az ebben munkálkodó dolgos ember áb­rázolásával maradnak adósak gyakran művészeink. Az a tény, illetve gyakorlat, hogy alkotóink egy része szoros kapcsolatba került állami gaz­daságokkal, gyárakkal, termelő­szövetkezetekkel, bizonyára nagy mértékben járul majd hozzá ezentúl is ahhoz, hogy a műal­kotásokban markánsabban, job­ban érzékelhetően legyen a ma valósága. Hogy a most élő em­ber jobban magára, saját életé­re ismerhessen a tárlatokon, a műtermekben. B. Mikii Ferehc, Túri Endre, Diószegi Balázs és mások mostani alkotótevékeny­sége jól mutatja a legjobban járható utat. Továbbtanulás, továbbképzés „Az állami oktatásban széle­sebb rétegek számára kell biz­tosítani a feltételeket az általá­nos és szakmai ismeretek ma­gas szintű elsajátításához, a rend­szeres továbbképzéshez.” Az Irányelveknek ez a kitétele számtalan feladatot ró az okta­tás és közművelődés irányítóira. De nemcsak rájuk. A munkahe­lyi vezetőkre, a szakszervezetek­re és más tömegszervezetekre is. nem beszélve a pártalapszerve­zetek vezetőségeiről. Mert senki nem vonhatja ki magát ebből az egyre inkább előtérbe kerülő, s egyre jobban nélkülözhetetlen munkából, mely nemcsak a mai életünkre, de a jövő társadalmá­ra is nagy mértékben kihat! A statisztikákból közismertek az iskolai végzettséggel kapcso­latos országos, megyei és helyi adatok. Aránytalanul nagy a szá­ma a dolgozók kfczott a nyolc általánossal nem rendelkezők­nek. Ebbe" nem lehet belenyu­godni. Annál is inkább, .meri a növekvő számú példák azt bizo­nyítják. hogy lehet gyors válto­zást előidézni. A dolgozók isko­lája ma már a nagyobb létszámú munkahelyeken kihelyezett osz­tályokat szervez a tanulás meg­könnyítésére. S egyre több veze­tő érzi saját ügyének a tovább­tanulókkal való törődést. Nem egy helyen külön is jutalmazzák a tanulásban élenjárókat. Ám a helyzet korántsem ró­zsás még. Olyanok is akadnak, akik szándékosan akadályokat gördítenek beosztottjaik tanulá­sa elé. Akik rossz szemmel né­zik — a „kiesnek a munkából”, meg „a termelés rovására megy” harftis jelszóval — beosztottjaik jogos művelődési vágyát. Az ilyenek nem értik meg, hogy dolgozóiknak a magasabb iskolai . végzettségi, me^ze^ésjr^ w irá­nyuló törekvése ;.u5-.Vgesz .„társa­dalom hasznára van. És vissza­hat majd az ő későbbi munká­jukra is. De nemcsak a fizikai dolgozók­ra gondolunk, amikor a tovább­tanulásról ejtünk szót. Hanem például a közművelődéiben munkálkodókról is. Megírtuk már más alkalommal, hogy mennyi a képesítés nélküli nevelő, hány nem szakember könyvtáros, mennyi felsőfokú végzettséggel nem rendelkező művelődésiott- hon-igazgató van a megyénkben. A kép egyáltalán nem mondható biztatónak. Sőt. A feladatok e?- zel kapcsolatban rendkívül na­gyok és sürgetően írják elő a közművelődés megyei vezetése számára a teendőket. Ha a mindazok, akik nem ren­delkeznek a beosztásuk megkö­vetelte — sőt előírt — iskolai és szakmai végzettséggel, igye­keznék pótolni a lemaradásukat, akkor a helyzet a következő években alaposan megváltozhat. Ugyanakkor valamennyi közmű­velődési dolgozó továbbképzésé­ről is gondoskodni kell. Nagyon bíztató, hogy az új megyei mű­velődési központ megnyitása után ezen a gondon nagymérték­ben lehet segíteni. Megkezdték az illetékesek az ilyen irányú tervek kidolgozását Közelebbről: ha nemcsak a művelődésiotthon-igazgatók, a könyvtárvezetők és más intéz­mények irányítói részesülhetnek tervszerű és rendszeres tovább­képzésben, hanem a szakkörve­zetők, a művészeti csoportok ve­zetői, a klubmozgalmak aktívái is, akkor együttesen képesek lesznek az Irányelvekben foglal­takat a gyakorlatban végrehajta­ni, á kitűzött célokat elérni. A pedagógusok megbecsülése NyomatékSsan hangoztatott feladat volt eddig is a nevelők megbecsülése. Tettek is érte so­kat számos községben, városban. Jó néhány helységben sikerült el­érni, hogy a nevelők nem küz­denek lakásgonddal, s nyugodt légkörben, megbecsüléstől övez­ve végzik napi munkájukat. Mégsem állíthatjuk, hogy min­den rendben van már etekintet- ben. Gyakran tapasztaljuk, hogy a pedagógusok kívül maradnak a közművelődésen. Ez nemcsak az ő hibájuk. Meg kellene keres­ni őket, bizalommal kellene hoz­zájuk fordulni: az eredmény nem maradna el. Jó hallani, ha’ va­lahol azt mondják, hogy náluk minden egyes nevelő aktívan végez társadalmi és kulturális munkát. Az ellenkezőjét viszont kelle­metlen tudomásul venni. Azt például, hogy tavaly Páhi köz­ségben a legteljesebb közönyt mutatták a pedagógusok a helyi közművelődés irányában. ÉSoaj-' nos, nemcsak ott. Amikor tehát az Irányelvek­ben • azt olvassuk, hogy „A peda­gógusokat nagyobb társadalmi megbecsülésben kell részesíte­ni”, akkor sietünk ehhez hozzá­tenni: s a pedagógusoktól na­gyobb aktivitást, több kezdemé­nyezést várunk el. Ez a . dolog, az érem másik oldala ebben a kérdésben. Munkásmü vetődés Talán ez az a terület az új­arcú, tágatíban értelmezett köz­művelődésben, ahol az utóbbi időben a legtöbb a pozitív irányú változás. Vannak gyárak és más munkahelyek, ahol szinte kivi­rágzott mostanában a kulturális élet. A bajai Ganz Villamossági Művek készülékgyárának klub­ja, s az ottani könyvtár, a Fi- nom posztó előadásai, tanfolya­mai, a Kecskeméti Konzervgyár kiállításai, a Baromfiipari Vál­lalat változatos kulturális élete megannyi jó példa. És sorolhat­nánk még tovább. A szakmaközi bizottságok sok szép eredményről számolhatnak be Baján, Kiskun­halason, Kiskunfélegyházán. De, sajnos, az elriasztó példá­kat is sorolhatnánk. Az olyat, amikor egy szűk kis helyiség sem jut az üzemi könyvtárnak, s amikor a munkahelyi vezető a teljes tájékozatlanságot és kö­zömbösséget árulja el az irányí­tása alatt állók , művelődésével kapcsolatban. Azzal indokolva ezt, hogy „első a termelés”. Azt, hogy első a termelés, sen­ki nem vitatja. .De miért kell így szembeállítani a munkát és a művelődést? Hogyan akarja az ilyen vezető a holnap munká­saival a megnövekedett és egyre bonyolultabbá váló feladatokat tökéletesen végrehajtani? Eny­hén szólva, szemellenzősen jár az ilyen vezető. Az Irányelvekben foglaltakat csakis akkor lehet jól végrehaj­tani, ha szem előtt tartjuk az egyik legfontosabbat, amit az ideológiai és művelődési felada­tokkal kapcsolatban így fogal­maztak meg: „Tegyük a párt­munka részévé a közművelődési tevékenységet.” Varga Mihály A községekben történik Zenei, képzőművészeti rendezvények, emlékkiállítások, vetélkedők megyeszerte A kulturális, művészeti jellegű események százait rendezik az idén a megye községeiben. Kü-* lönféle bemutatókra, kiállítások­ra, vetélkedőkre, népzenei ren­dezvényekre, hangversenyekre kerül sor egész éven át a 107 köz­ségben. Felsorolásuk lehetetlen, ezért csak, a legfontosabbakat kö­zöljük vázlatosan. Figyelemre méltó a felszabadu­lás közelgő 30. évfordulóját gaz­dagító rendezvények sora. Min­den település célja, hogy lehető­ségeihez mérten gazdagabb, színe­seb programmal ünepelje meg a nevezetes történelmi évfordulót. Jánoshalmán például már janu­ár végén megnyitják a szovjet hadsereg magyarországi felszaba­dító hadjáratát dokumentáló kiál­lítást. Április elején egyebek kö­zött járási felszabadulási emlék- kiállítások nyílnak Bátyán és Bácsbokodon. A kiskunhalasi já­rás valamennyi községe felszaba­dulási emlékkiállításokra készül, s megyeszerte járási, illetve helyi politikai vetélkedőkre kerül sor az évforduló tiszteletére. A képzőművészeti rendezvé­nyek közül meg kell említeni a Bácsalmáson április elején nyíló tűzzománc- és intarziakiállítást. A kalocsai járás amatőr képző­művészei márciusban Dunavecsén mutatkoznak be. Tavasszal több helyen, így Csikérián, Kisszállá­son, Kunbaján, Mélykúton és másutt, a díszítőművész körök állítják ki munkáikat. Ősszel Weintrager Adolf festőművész Jánoshalmán, Pólyák Ferenc mat- kópusztai fafaragó Csikérián sze­repel műveivel. Két település helytörténeti ju­bileuma is egybeesik a felszabadu­lási évfordulóval. A legdélibb községben március második felé­ben megrendezik a Kelebia 50 éves című kiállítást. Az északi nagyközség, Tiszaalpár pedig áp­rilis elejétől őszig tartó politikai, kulturális és sport jellegű ren­dezvényekkel, valamint új létesít­mények avatásával ünnepli meg 900 éves fennállását. Fórumokat kapnak a különbö­ző ének- és zeneegyüttesek is. Dunapatajon áprilisban éneklő­napokat rendeznek ■ Csaknem egy időben kerül sor a halasi járás népdalköreinek és citerakarainak találkozójára Jászszentlászlón. Jánoshalmán kórushangverseny­nyel köszöntik majd a májust, ősszel ismét öszehívják a nép­dalénekesek és népzenészek im­már hagyományos találkozóját a kecskeméti járásban, Szabadszál­láson és Lakiteleken. A bajai já­rás pávakörei Dávodon. „rande­vúznak” novemberben. Az érdekes farsangi néphagyo­mányokat, a prélókat, guzsalyo- sokat a következő hetekben újra megrendezik a déli nemzetiségi településeken. Felelevenítik majd a farsangi népi játékokat János­halmán, Kömpöcön és másutt is. Szólhatnánk még a színházi előadásokról, az öntevékeny szín­játszó csoportok bemutatóiról, az ismeretterjesztő rendezvényekről, a klubprogramokról, amelyek na­gyon sok községben fontos részét képezik az idei kulturális életnek. R. M. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom