Petőfi Népe, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-12 / 290. szám

1974. december 12. • PETŐFI NÉPE ♦ 5 Tanyai gyerekek, az építőipar és a diákotthon-mozgalom Megszelídült üvöltés Zsolti ..Hat és fél hájnapos terhes voltam, amikor bevittek Szabadszállásra, a szülőotthonba. Gondolhatják, mennyi­re megijedtünk. Hát még, amikor megszületett, így idő előtt a kis Zsol­tit Egy kiló volt iiiindössze a súlya... Rettenetes érzés tiolt... Hogyan is le­hetne ezt elmondani? Azonnal elvitték tőlem a kecskeméti megyei kórházba. Hónapokig az inku­bátorban kezelték. Azt mondtak: ve­gyem úgy. próbáljam beleélni magam abba. hogy nem szültem ... De hát hogyan lehetett voúha azt? Szörnyű voltö’i. , ■ Hetenként kétszer láthattam. Ké­sőbb valami, kis reménysugár elém vetődött- Lassan rtí. tudták szoktatni az evésre. Végre, 'hónapok múltán, amikor kihozhattam, két és fél kilóra gyarapodott. A koraszülöttosztályon csodát müveitek vé'le. Azóta is azon "jár az eszem: hogyan lehetne valami­kor igazán megkösziönni. amit tettek? A köszönő,szótárat is ér ez,ért?! Es most nézze meg Zsoltit! Egészsé­ges. mint a makk: erős. kedves, jó- kedélyü: szerei Játszatni, és eszik, mint a farkas. ..Nénje, van süteményed?" — ilyenekkel állít be a testvéremhez., nem egyszer. El lúdlják képzelni az örömünket ?" Kemény Lajosné kunadacsi varrónő mesélte el a lentieket. Férjével együtt immár négy esz­tendő óta igyekeznek elfelejteni azokat a rettenetes 'napokat. Las- san-lassan sikerül is nekik. A négyéves, kedves Zsolti segítsé­gükre van ebben. Elég csak rá­nézni, hogy felderüXjön a szív, s nevetésre, derűre forduljon az arc. így voltunk vele mi is, ami­kor felkerestük az óvodában egy ici-pici beszélgetésre. — Szeretsz óvodába járni? — Szeretek. — Mit rajzoltál leg­utóbb? — Favágói: MiSg kerítést. — Énekelnél nekünk malomit? — Igen. És már kezdi is: „Aki nem lép egyszerre, nem fcap rétest estére!" Szalai Mária óvónő íg’y jellem­zi Zsoltit: „Jó gyerek. Olykor apró csiny- jei vannak, de ezzel együtt ro­konszenves. Szenvedélyesen raj­zol. S nagyon szereti, ha ö a napos, mint ma éppen. Ilyenkor örömmel terít, cselekszik, ren­dezkedik; jó nézni. A lilesét is nagyon kedveli, s szívesen éne­kel, dobol.” Zsolti nehezen, bot ladozva kezdte az életet, a szülök nagy aggódásától kísérve. Ám azután a tudomány és ■ természet szép ■ összefogása „csodát” müvtílt. Ma már örömet és jókedvet áraszt maga körül. Az egészséges, fej­lett, erős és okos Zsolti sokak kedvence. Hosszú, szép életet kí­vánunk neki. Varga Mihály Bócsai kesergések Molnár Ferenc bócsai ta­nácselnök gondjait megsok­szorozta az épülő általános iskolai diákotthon. A feles­leges, hiábavaló munkát, az elvesztegetett időt, a kínos magyarázkodásokat sajnálja leginkább, ő az ütközőpont. A külterületen élő, a kollé­giumi nevelés, elhelyezés előnyeiről meggyőzött szü­lők tőle tudakolják, hogy miért nem készült el az új, két hónapja kezdődött tan­évre ígért diákotthon. Rá és munkatársaira vár a társa­dalmi munkát vállaló szoci­alista brigádok tervezett bócsai látogatásának a „le­beszélése’4. Átadás helyett kifogások Sok utánjárással sikerült egy esztendeje fővárosi és székesfe­hérvári munkások figyelmét fel­hívni az építkezésre. A Buda­pesti Műszaki Tömítő Gyár szak­emberei felajánlották, hogy díj-£ mentesen beszerelik a központi fűtést A Közgazdasági Egye­temről ajánlkozó diákok közül csak húszat fogadhattak. Le kel­lett mondani a fehérvári Ika- rus-gyáriak segítségéről. A bócsaiak a keceli költség­vetési üzem építő részlegének késedelmeskedése miatt kényte­lenek lemondani az, oly szüksé­ges, a költségeket csökkentő, a munkát gyorsító vállalásokról. Az átadás 10—11 hónapos csú- [ szúsa miatt tanul továbbra is 60 tanyai gyerek rosszabb kö­rülmények között. Általános iskolai diákotthon helyett tengernyi kifogást, men­tegetőzést találtunk Bócsán. To­vábbra is működik mind az öt tanyai iskola, egyik-másik gye­rek 10 kilométert gyalogol vagy kerékpározik naponta t^nilági’ft jövet-menet. /acíi .ddeao ■' A tanácselnök szeme pajta van az építkezésen, sajnos, ettől nem gyorsul a munka. A keceliek ba­jain, nehézségein ő nem segít­het, legfeljebb a mutatkozó egyéb akadályok elhárításán szorgoskodhat. Regényt írhatna • A fénykép az elmúlt napokban készfiit. Az átadási határidő 1974 október 31-e volt... (Pásztor Zoltán felvétele) az építkezésről, olyan jól isme­ri a legapróbb részleteket is. Szerinte már az építkezés kez­detekor sejteni lehetett, hogy nem készülnek el a földszintes, beépí­tett padlásterű kollégiummal 1974 őszére. A műszaki egyetem vállalta a terv készítését. Sajnos, már ők is késtek, noha _ időben megkapták a szükséges tájékoz­tató adatokat. A tanácselnök őszinte elismeréssel szól a fiatal oktatók lelkesedéséről, és úgy véli, hogy nyilván egyéb elfog­laltságaik miatt küldték el a szükségesnél később a dokumen­tumokat. Mit mondanak a kivitelezők? A keceljek — Molnár Ferenc szerint — rosszul mérték fel le­hetőségeiket. amikor aláírták a kiviteli szerződést. Nem tudtak pontos ütemtervet adni. ezért maradtak el a segítséget kínáló szocialista brigádok. Az épület tetőszerkezetének a felrakására, az ajtók, ablakok elhelyezésére csak most kerül, sor, eddig hiá­nyoztak a szakipari 'munkákhoz a feltételek. Lényegében egyetért a fentebb vázolt helyzetképpel Andrási Sándor, a keceli építők , idén ki­nevezett _ műszak Utyezet QJJ. Ny il vanvalo hogy többet f vállallak,: mint amennyit Bírlak. Ez a kis, mindössze néhány százezer fo­rintos forgótőkével rendelkező részleg képtelen egyszerre há- . rom- munkahelyhez, a szükséges szellemi, műszaki feltételeket: Ébresztő kilencven év után Szovjet tudósok kiszabadítot­tak egy gőtét, amely 90 évvel ezelőtt került a jég fogságába. A tény önmagában nem jelent szenzációt. Gőtéket, szalamand­rákat és más kétéltűeket húsz évig tartó hibernáció után is sikerült ismét életre kelteni. Ki­lencven év azonban mind ez ideig túl hosszúnak tűnt. A most kiszabadított gőte életkora felől azonban semmi kétség — a la­megteremtení. kellő számban szakmunkásokat foglalkoztatni. Az alaprajz ismeretében írták alá elődei a bócsai szerződést. Nem számítottak arra, hogy monolit vasbeton szerkezettel épül a diákotthon, nem számítottak a rengeteg zsaluzásra. ’ Nehezen tudták a szükséges két vagon fa megvásárlásához a pénzt előte­remteni. Nagy tanulság számukra ez a kudarc. Csak akkor vállalnak a jövőben munkát, ha előre isme­rik a rendelő kívánságait, a mun­ka részleteit. Andrási Sándor nem titkolja, hogy belső szerve­zetlenség miatt a meglevő adott­ságaik kihasználása sem a leg­jobb, de azért felelősséggel ígé­ri. hogy betartják a módosított határidőt. Jövőre elkészül? A jövő tanévben, 1975 szeptem­berétől a kényelmes diákotthon­ban tanulhat az óriási bócsai tanyavilág több mint félszáz diákja. Mit tehetnek az érdekeltek? Várják, nagyon türelmetlenül várják az avatás perceit. Re­méljük, többször nem csalód­nak. Mi is bízunk abban, hogy a keceliek felnőnek az önmaguk által Vállalt feladathoz, és a köz­oktatás fpbtósságának a- tudatá- onWnltájSjlHl! :* ' 'C*&aK J tájékoztatásként;'' össze­hasonlításként jegyezzük meg, hogy a bócsainál lényegesen na­gyobb majsaj diákotthont, egy esztendő alatt építették. Hcllai Nándor VALAKI az Illés-koncert, előtt a kecskeméti Katona József Színház előcsarnokában azon csodálkozik, miért vett egyálta­lán jegyet. M.int kiderül, nem az újjáalakított együttes ellen pro- • testál, egyszerűen öregnek érzi már magát a beathez. Az illető körülbelül 28 évesnek néz ki, ha­ja nem hosszú, nem emeletes cipőt visel — a külsőségeket véve szemügyre —, és erősen gondolkozik , azon, hogy eladja jegyét, mivel nem tudta kire bízni 3 éves lányát. De nemigen keresnek jegyet, A lányok — mint mindig: most is többségben — jó előre bizto­sították maguknak a helyet. Öl­tözetük inkább az időjárásnak felel meg, mintsem a korábbi években megszokott speciálisan beat-koncertre tervezett ruhák­hoz. Igaz. körülnézve^ úgy tűnik, két-három évvel ezelőtt legtöbb­jük még "az általános iskolába, s nem Omegára, Metróra járt. öregedés. Az előcsarnokban álldogálók fele közelebb van a harminchoz, mint a húszhoz, a másik fele jóval alatta. Ismerő­söm nosztalgikusan jegyzi meg: jöttünk szembenézni ifjú ko­runkkal. Múlt hónapban töltötte be a huszonegyedik életévét. Amikor felhúzódk a függöny, egyetlen sikkantás sem hasít a zenébe, igaz, ez a zene sem an.v- nyira hangos, amilyen volt. Egy 7Í-es Omega-koncerten majd 20 hangfal bömbölt, most feie sincs. A SZAMOK UTÁN udvaria­san lelkes taps. Üvöltés nincs — nem is lehet. Ez a beat mar nem­csak az érzelemre hat — első­sorban az értelmet veszi célba. Kirobbanó siker egy zenekari improvizációra épített darab. Ez a lényeg A kezdetet is ismerők elégedetten bólogatnak: .zene ez a javából. A téma; variációi egy-egy hangszerén (orgonán, basszus-, illetve szólógitáron, do­bon). utána ismét a főmotívum — tipikusan dzsesszes hangvétel. Akik értik ezt tapsolják, a lá­nyok pedig valószínűeg a fiatal dobos Papp Tamás (tehetséges) show-műsornak is beillő pro­dukcióját ovációzzák. Persze a lényeg" a siker. Egy dal az elszalasztott lehe­tőségekről: Nem felel; egy másik, melynek zenéjét Illés Lajos Gör­gey Gábor versére irta — egy- egy mozaik a beat mai törté­nelméből.^ A szünetben i thnsszúysor :a- ká*. véfőzögép' előtt.1 A teenagerek sört ittak, a fel­nőtteknek koffein dukál. A kor, ugye, kötelez. A lányok kipirul- tan nevetgélnek, ruhákról cse­vegnek, többen az Illés és a Fo­nográf közti stíluskülönbségről vitáznak, ugyanolyan eséllyel, mintha a cigarettát a szivarral hasonlítanák össze. Mindkét el­vezeti cikk a gyufától kölcsönzi a parazsat -.ez a közös. A ha­sonlatnál maradva a gyufa (a közösség) igen-igen vizes (unt) lehet. ’ A fiatalember, aki el akarta passzolni jegyét, sört kortyolgat — kávé után —, s két slukk kö­zött megjegyzi: — Tulajdonképpen mi szóra­kozni vagyunk itt. A kezdet kez­detén ugyanazért lelkesültünk: előadó és közönség, ,az együtte­sek bennünket írtak a dalba. Ma rólunk nótáznak. Alanyból szimpla tárgyak lettünk — ez lenne az öregség...? NEM HALLGATJA senki, ta­lán a sör, gondolják, ha egyál­talán észreveszik. — Rock-musicelünk premierje néhány hét múlva lesz az Ope­rettszínházban — jelenti be a szünet után Illés Lajos. Görgey Gábor barátommal a Csongor és Tündét írtuk modernné. A műfaj több mint hálás. Ele­mében érezheti magát Hajnal Szilveszter szólógitáros. A mu­sical — vágy nevezzük talán rock-operának — a Who együt­tes Tomy-ja, az emlékezetes Je­sus Christ Superstar, vagy a Popfesztivál után — első hallás­ra is nagyon jó. Nagyszerű hang­zások, jelentős szerep jut ebben a négytagú vokálnak, ezen be­lül a kiváló Sáfrán Anikónak — ha lemezen megjelenik, valószí­nűleg igen hamar sláger lesz. Sáfrán Anikó egyébként, azt hiszem, az Illés együttes új sztárja lesz. Olyan virtuozitással használja hangszálait, ami jóval túl megy a beatben megszokott egyszerű éneklésen. Ütemes vastaps a köszöntés. Virághullás nincs — tél jő las­sacskán. A függöny leereszkedé­se az utolsó reményt is elosz­latja: nincs ismétlés. Kint változatlanul szitál az eső. Három tizenhét év körüli lány lépeget elgondolkozva a macskakövön. Egyikük félhan­gosan dúdol, csak foszlányokat hoz belőle a szél: ... azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsá­tunk, azt hiszed, hogy megtagad­juk minden álmunk. AMI AZT ILLETI: az álmokat soha, senki sem felejtette el, csak egyszerűen illúziók nélkül éb­redt. Ez többek közt azt jelen- tB3lfidgyn a beatet nem mint célt (boldogságét), hanem mint esz­közt (szórakozásét) használja. Az üvöltés dallá szelídült. Ez lenne — ismerősöm szerint — az öre­gedés? B- J-. A világ legnagyobb csillagászati teleszkópja a Mauna Keán boratóriumi vizsgálatok egyér­telműen azt ‘ bizonyítják, hogy kilencven évvel ezelőtt került hibernációs állapotba. A gőtét Jakutföld legészakibb pontján, 11 méter vastag jégré­teg alatt találták. Felélesztése laboratóriumban történt, ahol az állat további hat hónapig élt. A hosszú álomból ébredt gőte sza­porodóképes volt. Az amerikai űrkutatás csúcs­szerve, a NASA illetékesei úgy döntöttek, hogy a Hawaii-szige­tek legmagasabb pontján, a Mauna Kea hegyen, 4309 méter magasságban építik fel a világ legnagyobb teljesítményű csilla­gászati teleszkópját, amely az infravörös tartományban fog dolgozni. A 6 millió dollár költ­séget felemésztő teleszkóp 1977- ben lép szolgálatba. A teleszkóp 3 méteres nyilátásval naprend­szerünk távolabbi bolygóit,, első­sorban a Jupitert és a Satur- nüst pásztázzák majd. Erre a két bolygóra, illetve megköze­lítésére az amerikaiak az évti­zed végén két Marineer-szondát is indítanak. Az infravörös te­leszkóp segítségével a tervek sze­rint előtanulmányokat végeznek, amelyek kiegészítik a Marineer- szondák mérési eredményeit. Az előbb említett hegyen már működik egy klasszikus csillagá­szati teleszkóp, amelyet szintén a NASA állított fel. Ennek 2,2 méter a nyílása. Egy harmadik óriásteleszkóp is épül. a hegyen, 3,6 méteres tükörrel. Ezt a fran­cia Nemzeti Tudományos Kutató Központ, a kanadai Nemzeti Ku­tató Tanács és a Hawaii Egye­tem közösen építi fel. (15.) A zubbony csuklója alól', folyt a vér. Ráalvadt a csuklójára, a kézfejére. Odatérdelek melléje. Arca sápadt, mint a viasz. Meg­halt volna? Nyúlok a pulzusá­hoz. Vér. Lehúzom a zubbony cipzárját. Ráteszem a tenyerem a szívére. Lassan dobog. Nyakamba akasztom a géppisz­tolyt, és átvetem a hátamon. Amikor felemelem az élettelen testet, nagyon nehéznek találom. Körülményesen elhelyezem a vál­lamon. Elindulok viszafelé. Talán a léptek okozta fájda­lomtól járt magához a repülő, mindenesetre hallom, hogy fel­hördül. De ahhoz nincs ereje, hogy mozduljon, sem ahhöz, hogy megszólaljon. Óvatosan lépkedek, nehogy a rázás fájdalmat okozzon neki. Legalább tíz percbe telik, amíg visszaérek az autóhoz. Amint ki­bukkanok a fák közül, látom, hogy a fiúk már mind a né­gyen ébren vannak. Szojka a Botond motorját piszkálja, Bakos Gaszton apró fésűjével tépi sű­rű dróthaját, Simon Pista, egy fa mellett állva, éppen a szük­ségét végzi, Hegedűs D. Sándor pedig az autó hágcsóján ül, és szalónnázik. Óriási falatokban nyeli a szalonnát, meg a kenye­ret, s mozog a fejbőre minden harapásnál. Meg hetyke, pödört bajusza is fel-alá jár. Evés köz­ben komikus ez az ember. ■' Ahogy meglátnak, Szojka ki­vételével mindegyik meglepetten bámul rám. Hegedűs szájában megáll a falat,' Gaszton benne- h agy ja a fésűt dróthajában. Si­mon Pista elfelejti begombolni a nadrágja sliccét. • — Neked hoztam, Gaszton — mondom, amikor odalépek. — Segítsétek levenni. Óvatosan fektetjük le egy pok­rócra a sebesültet. Viaszfehér arca már meg-megremeg,, de még nem tért egészen magához. Gaszton már előszedte a műszer- táskáját,. és alkoholt öntet a kezére Hegedűssel. Nincs vizünk, ezzel kell fertőtleníteni. Aztán vizsgálgatni kezdi a se­besültet. Közben én is szem­ügyre veszem az angol tisztet. Biztos, hogy angol, ismerem az egyenruhájukat az Adler-böl. Hosszú, csontos arc, az a fajta, amit lópofának szoktak mondani. Vöröses szemöldöke élesen kivá­lik homlokának hófehéréből. Ba­jusza is vöröses, nyírott, de el­hanyagolt. Nyilván már régen nem volt módja megigazítani. Borotválkozni is régen lehetett alkalma, mert arcbőrét ritkás szakáll lepi, s a haja sem mos­tanában látott borbélyt, hiszen már ránőtt a fülére. Gaszton injekciót ad neki, majd Hegedűs segítségével leve­szik róla a bőrzubbonyt. Belül tele van vérrel a zubbony bal karja. — Lövés — néz fel rám az orvosnövendék. Száraz, és mégis méltóságteljes a hangja, mert ő a helyzet ura, mindenki őrá fi­gyel, még Szojka is abbahagyta a motor tisztítását. ' — Súlyos? — kérdem, s közben azon gondolkozom, mit kezdjünk ezzel a sebesülttel. Gaszton energikusan megrázza dróthajú fejét — Nem ért csontot. Izomlövés, de sok vért vesztett Csoda, hogy nem kapott szepszist. Majdnem egynapos a seb. Az ostoba fickó elkötötte a zubbony ujját a csuk­lónál. Telefolyt vérrel. Ahelyett, hogy a sebet kötözte volna be.. A sebesült feljajdul, mikor Gaszton mosni kezdi a sebet, de még most sem nyitja ki a sze­mét. Gaszton a benzinnel átita­tott vattadarabkát könyörtelen mozdulatokkal forgatja a sebben. Aztán megnyomkodja a kariz­mot, hogy kivérezzen a seb. — Gézt! — szól rá Hegedűsre. A paraszt odanyújtja a kötszert. Gaszton bekeni valamivel, aztán ráteszi a sebre. Ügyes mozdula­tokkal kezdi kötözni, csinos kis pólyát varázsol a sebesült karra. —, Rögtön felébred. Valóban, alig telik el egy perc, az angol kinyitja a szemét. Agya még nem működik tisztán, nem tudja, hol van. zavaros szürke szemével tanácstalanul néz körül. Gaszton odahajol íöléje. " — You are in security — közli tiszta angol kiejtéssel. — Barátok között van, ne aggódjék. — Hol vagyok? — kérdi suttog­va az angol. Ahogy kinyitja a száját, látom, hogy elől hiányzik két metszőfoga. Mielőtt még felelhetne Gaszton, odaszólok neki: — Né mondd meg, hogy szöke­vények vagyunk. Csak annyit mondj, hogy ismerjük a genfi ha­difogoly-konvenciót- és ahhoz tartjuk magunkat. Legyen nyu­godt. nem lesz semmi bántódása. Az orvosnövendék leforditja.Az angol szeme nyugtalanul megreb­ben. Sajnálom ezt a tehetetlen embert. Szörnyűnek tartom, ami­kor egy erős férfi kiszolgáltatott­nak érzi magát. — Kérdezd meg tőle, hogyan került ide. Gaszton kérdez. Aztán lefordít­ja az angol halk válaszát. — Azt mondia. neki már min­den mindegy. Nem akar félreve­zetni bennünket. Egy hónapja le­lőtték a gépét, és fogságba került. Itt tartották a közelben egy tá­borban. Tegnap zűrzavaros nap volt, nem tudja, mi történhetett, de elhanyagolták az őrzésüket is. Alkalmasnak látta az időt, hogy megszökjék. Utána lőttek, így se­besült meg a karján. Azt kérdezi, kivégzik-e? Ránézek a fiúkra. — Mit csi­náljunk vele? — kérdem. Mindegvik gondolkozik. — Nagy tehertétel lesz nekünk — szólal meg Szojka. de a hang­jából kiérződik, hogy nem szeret­né. ha sorsára hagynánk az an­golt. — Kétszeresen gyanúsak le­szünk vele — vélekedik bizonyta­lanul Simon Pista. Felnézek rá, mert olyan magas, mint egy égi­meszelő. Széles a válla, vagy hat­van centi, de egész alakja olyan lapos, mintha henger ment v.olna végig rajta. Kérdést olvas ki a szememből, mire folytatja: — Az angol pilótaruháról azon­nal feltűnik mindenkinek. — És ha ő lenne az alibink? — kérdez közbe Gaszton. — Nem rossz ötlet... — bólin­tok. — Azt mondhatjuk, hogy ide és ide kell szállítanunk. — Sorsára úgysem hagyhatjuk — tárja szét a karját Szojka. Igaza van. . — Mondd meg neki — intek G asztonnak —, hogy németelle­nesek vagyunk. Bízzon bennünk, amit lehet, megteszünk érte. Nem adjuk át a hatóságoknak. Termé­szetesen elvárjuk,' hogy rendesen viselkedjék. Kérdezd meg, akar-e enni? Felesleges a kérdés. Amikor Hegedűs lekanyarit egy karéj ke­nyeret, és vág hozzá egy szelet szalonnát is, az angol nekiesik. Hagyjuk, hadd egyék. Tépi, mar­cangolja nagy fogaival a szalon­nát. — Hegedűs, vegye a fegyverét, és menjen, nézzen körül — szőr lók a parasztfiúnak, és odaadom neki a távcsövem. Megpödri a bajuszát, vállára akasztja a géppisztolyt, és elin­dul. Halkabbra állítom a rádiót, s odaintem magafnhoz Szojkát és Simon Pistát. Gaszton a sebesült mellett marad. — Azt hiszem, okosan tesszük — mondom —. ha csak éjjel me­gyünk tovább. Különösen most, hogy az angolra is gondolnunk kell. Helyeslőén bólogatnak. Aztán odahajolunk a térkép föle, és megpróbáljuk kiokoskodni, merre is volna legalkalmasabb folytatni az utunkat. Szolnokra minden­képpen be kell mennünk, ott kel­hetünk át legelőbb a Tiszán. (Folytatjuk.) SZILVÁS! LAJOS"

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom