Petőfi Népe, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-25 / 301. szám

1974. december 25. • PETŐFI NÉPE 0 9 A gdanski ötös ikreknél Vidám percek - derűre derű - vidám percek Gdansk — repülőtér — esti kivilágítás. Pár perce szálltunk ki a Varsóból érkezett gépből. Alighogy ellibben orrom elől a behemót motorok környékén szál­longó ólajbűz, önkéntelenül is teli \ tüdővel szippantok a friss ájerből. — Érzem a tenger szagát! — ujjongok, csak úgy magamba fojtva... Társaim „több” vilá­got látott emberek; még meg­mosolyognának gyerekes örömö­mért. Boldogan szimatolok. Igen, igen. Határozottan halszag. Még a nyirkosság is sajátságos illa­tú. Persze: a tenger sós vize. Vajon merre lehet a tenger? A repülőtér és közvetlen környéke — mint óriási, legörbített aszta­lilámpa csillog-villog határtalan sötétség közepén. Már oda is az ámulat. Hiába szívom, ízlelgetem szájjal is a levegőt, az most már olyan, mint mindenütt. Megszoktam? Vagy csak képzelődtem az előbb? Nem hiszem. Akkor éppen eszembe sem volt a tenger... Tehát: a nagy élmény csák eddig tartott. S megismételhetetlen. Ezért is felejthetetlen. Csodálatos, hogy gépszárnya van az embernek... Pár napja még a mélykúti dűlőúton ke­rülgettük az Alkotmány Tsz Ze- torját, hadd siessen a sárszuty- kos cukorrépával a vasúti rako­dóra ... Most meg valahol a Balti-tenger mentén robogunk gdyniai szálláshelyünkre, a Baltyk Szállodába. Afféle „Bács- Kiskun megyei” tájon. A fény­szórók ugyanúgy csak az or­szágút szürke csíkját hasítják ki a ránk boruló sötétségből. Útjel­ző táblák, kerékvetők, foszfo- reszkáló sáv a kilométerköveken, autóstopos, vattakabátos mezei ember az útpadkán. A távol hu­nyorgó ablakszemek a mi ta­nyáink estéire emlékeztetnek... Otthon érzem magam. Kedves lengyel barátaink vendégszerete­te mindenüvé', élkíséri D.D □ Nappali megvilágításban nincs már „Duna—Tisza közi” táj, s az este „budai fertályként” emle­getett panoráma is eltűnt. A gdanski ötös ikrek látogatá­sára megyünk. Keresztül azon a —kellemesen változatos, sajátos városalakulaton, amely 35 km hosszan, 6—10 km szélesen nyú­lik el a Gdanski-öböl partján. A Hármas Város — Gdynia, So­pot, Gdansk — földjén fut ve­lünk az autó. Egykori patríciust Villák modern házrengeteg tö­vén. Fürdőhelyi települések so­rát ipari objektumok követik. Erre egyetemi város, amoda re­pülőtér. Régies hangulatú, földszintes, kiskertes házacskák. Majd is­mét „otthoni” hasonlításokra 'csábító tájak. „Balaton-vidék...” Tisztára az... □ □ □ Most meg úgy tűnik, hogy Kecskeméten, a Kodály Zoltán tértől haladunk a honvédkórház felé. Csak kissé emelkedik a te­rep. Stop. Miért álltunk meg? , — Megérkeztünk. Itt la,knak hát Rycherték eb­ben az egyemeletes, szerény, le­vélzöld villában. Kis tanakodás a kapuban, aminek a lényege: „Mit mondunk majd először is I— kedvest, szépet neki?” Az ajtó előtt kis csapat tejes­üveg. Elég későn hozta a tejes, ha még nem vették be, hiszen délelőtt közepén járunk. Másod­szor is megnyomunk egy gom­bot, erősebben, mint előbb. Az ajtó magától kinyílik. Filigrán barna asszonyka jön elénk a lép­csőről. Ö Leocadia Rychert, az ötös ikrek édesanyja. Várt ben­nünket, hiszen lengyel kollégáink szervezték nekünk ezt a kedves programot. Egy-kettőre családias légkört teremt a beszédes fiatalasszony. A barátságosan berendezett nagy­szobában körülüljük a virágos, terítős barna asztalt, s hallgat­juk őt. Ha lehet, még nagyobb tisztelettel, mikor megtudjuk, hogy az ötös ikreken kívül még két kisfiúk van, egyikük 9, a má­sik 10 éves. — Hogyan élnek mostanában, hogy vannak a gyerekek? — Szeptember elsejéig itthon voltak. Négy ápolónő és két óvó­, nő felváltva foglalkozott velük. Úgyszintén egy docens. Az orvo­sok állandóan figyelemmel kísé­rik fejlődésüket... Az utca vé­gén bizonyára látták azt a nagy épületet. Egészségügyi intézmény. Azért is itt kaptunk lakást, hogy a közelben legyünk. Most már óvodába járnak az ötös ikrek. — Nem volt terhes a rendkí­vüli érdeklődés? — Mielőtt megszülettek, csendes család volt a mienk. Csak a ro­konok, ismerősök tudtak rólunk. Bizony, az első esztendő külö­nösen fárasztó volt. Újságírók, látogatók, érdeklődők egyfolytá­ban. De az is elmúlt... Utána ■— a tengerhajózási miniszter in­tézkedésére, hosszabb hajóútra • A világhírű gdanski ötös ikrek. Anyuka ölében Roman, utána a többiek: Éva, Pjotr, Ágnes, Ádám. — Mindennek ellenére úgy gondolom, hogy nem kell őt zavarni... VÉRSZERZŐDÉS TŰNŐDÉS vittek melegebb tengerre. — Ke­ze mozdulatával kíséri megnyug­tató mosolyát, ahogy élénk te­kintetét körülhordozza rajtunk. — Ez a látogatás kellemes fi­gyelmesség. Jólesik. Arca még jobban felderül. — Olvastam ám a magyar né­gyes ikrekről... Azelőtt nem fi­gyeltem ’ fel ilyen hírekre, de mióta... ‘ — Jár-e, tud-e dolgozni a hét gyerek mellett? — Konyhafőnök vagyok egy étteremben. Nem dolgozom még. Az ikrek születése után 3 évi fi­zetett szabadságot kaptam, ezt két esztendővel meghosszabbítot­ták. — Mennyi családi pótlékot kapnak, milyen kedvezmények­ben, juttatásokban részesülnek? — Az ötösök születése után azonnal írt a miniszterelnök, hogy afc állam rhihden segítséget megad, amire szükségünk van. A biztosító havi 5000 zlotyt ad a gyerekek 18 éves koráig. Ez füg­getlen a családi pótléktól, ami fejenként 400 zloty. Egyik gyár­tól 18 esztendőn át cipőt kap­nak, a másik 7 éves korukig . küld 2000 zlotyt évente ruház­kodásukhoz ... Ezért a lakásért nem, fizetünk, a miniszterelnök i és a városi tanács révén telhet kaptunk, amire majd családi bú­zát építünk. A mostani udvar kicsi ennyi gyereknek. Azt majd kölcsönnel csináljuk. Mi is elújságoljuk, mivel aján­dékozta meg eddig az ország a magyar négyes ikreket. Ezután egy kis tapasztalatcsere követ­kezik. Hogyan telik Rychertné egy napja? — A gyerekek fél hétkor, hét­kor kelnek. A két nagyobb fiú természetesen önálló. A kicsiket i eleinte magam öltöztettem, most már egy kis segítséggel — me­lyik az eleje, hátulja — nekik is megy. Aközben készítem a reggelit. Mosdás, evés és indulás az oviba. — Viszi őket? — Ó, gyorsan mozognak, fut- károznak, de már sikerült egy kis1 fegyelemre szoktatni őket Maguktól megállnak a sarkoknál, figyelnek. Az emberek nem akar­nak hinni a szemüknek, hogy milyen ügyesek. Délután akkor megy értük, mikor mások elvitték már gyere­keiket. Itthon, ha jó idő van, fél órát még az udvaron tölte­nek az emberkék... Mikor a tévében következik a gyermek- műsor, egy pisszenés nem haljik, úgy figyelnek. ■ — Ilyenkor nem is lehet észre­venni, hogy itt annyi gyerek van... De utána jöhet a zsivaly. A nagyobbak is roppant szeretik testvérkéiket, és viszont. Megy a lovacskázás. hancúrozás, villám­gyorsan cikáznak az ágyak közt, s ha megütik magukat, sebaj. Egyik sem sírós... Vidám család a mienk. Nincs is idő unatko­zásra. — A férje hol dolgozik, miben segít? — Repülős főtörzsőrmester. Itt­hon, ha valami elromlik, ő csi­nálja meg. Vasárnap tud legtöb­bet segíteni. □ □ □ Észre se vettük, mikor került a fürge kis asszony ölébe az ölre való fénykép. Hiszen a világ- szenzációnak—családon belül is maradandó emlékei ezek. Mi is kaptunk egyet-egyet a legújabb felvételekből. Anyuka mindjárt diktálja is a neveket, ölében Roman ül, az a kíváncsi kis­lány Éva, mellette Pjotr, majd Ágnes, hogy aztán a szemfüles Ádám zárja be a sort. Búcsúzunk a kicsiktől. Bárcsak találkozhatnánk velük, mondjuk negyven év múlva, s megkérdez­hetnénk: „Emlékszik-e Roman (Adam, Pjotr) elvtárs, Ágnes (Éva) asszony, hogy mikor még ekkorák voltak, három magyar kívánt maguknak hosszú életet, egészséget...?” Mint ahogy Rychertné is ezt üzeni általunk a 20 éves csep- regi fiatalasszonynak, Kovács Félixnének, a magyar négyes ikrek édesanyjának. Tóth István — Fogalmam tincs, hogyan ma- — A szabad szombatot is vegyük radtál ilyen karcsú! bele a vérszerződésbe! BIZTONSÁGI ÖV ALKOHOLISTA A FŐZ A PAPA (A Stern-ből X — Azért kell nekem idekint ücsörögnöm az esőben, mert te nagytakarítást csináltál?! (A Quick-bői) ART BUCHWALD — De apu, én biztosan tudom, hogy az anyu nem a mosógépben tisztítja a burgonyát. (A Schweizer IUusztrierte-ből) Mivel örvendeztessük meg az apukákat karácsonyra? Karácsony -béke Hull a hó mint orgonákból az ének és mosolyognak álmukban a tankok Agyú-pásztorok némán hevernek karácsonyfapapir mintájú subán ... (Veress Miklós) (Folytatás a vízszintes 1., függőleges 13., függőleges 17., vízszintes 76. számú sorokban.) VÍZSZINTES: 1. A vers folytatása (folytatása a függőleges 13., 17.. víz­szintes 76. számú sorokban.). 14. Szol- mizációs hang. 15. Színésznő (Margit). 16. Illatos virág*. 17. Közismert pisz­tolyfajta. 19. Tusa. 21. Kossuth-dijas akadémikus (József). 22. A modern görög irodalom „tyja”. 25. Rag. 26. Idegen névelő. 28. Iráni tartományi székhely. 29. Dúr hangsor. 31. Régi költői szív. 33. Az operett világhírű mestere. 35. Kötőszó. 36. NSZK város. 38. Ktes! 39. Elkönyvel. 40. Munkás, költő 1942-ben megölték (Imre). 42. Autófenntartóipari Tröszt. 44. Idegen művészét. 45. Jelzés. 4fí. Török nem­zeti étel. 47. igekötő. 49. A fény kí­sérője, ford. 51. Szigetcsoport a Csen­des-óceánban. 52. Ozmium. 54. Páncél- szekrény betűi. 57. Bokáig érő, rövid­szárú cipő. 59. TZK. 61. Arab-félszigeti helység. 63. Francia drámaíró. 65. Mindenkinek kívánjuk. 67. Sál szélei. 68. L . . . , úszitott, félmúlt alakban. 69. GR. 70. Ürügy. 71. Délszláv nevek gya­kori végződése. 72. Emigrációban élő paraguayi haladó költő. 74. S*b. latin röv. 75. Vég nélkül tervez. 77. Kínai város. FÜGGŐLEGES: 2. ... e. liliomféle növény. 3. Végtagrész. 4. Kereskedel­mi kifejezés. 5. Széchenyi Zsigmond műve. 6. ókori sziriai nyelv. 7. A vers címe. 8. Mássalhangzó kiejtve. 9. LZM. 10. Angol év. ti. Gyümölcs. 12. TFE. 18. Palást. 20. Fekete István müve. 23. Mint a vízszintes 28. számú. 24. Szal- maköteg. 27. A déliek vezére, utóne­vének kezdőbetűjével. 30. ZL. 32. Szlo­vákiai alumíniumkohászat főhelye. 34. P w w 3L n 30 ■=t 53 3T 60 t­55 62 1ST Sí w w Meggyőződése. 35. Ruhadarab. 37. Friss. 40. Csökkent. 41. írásjel. 43. ... ria, történelmi táj az Északi-tenger mellékén, 46. Dunántúli város. 48. Mint a vízszintes 14. számú. 50. NDK város. 53. A SZU. Legfelsőbb Tanácsának tagja. 55. Operahős. 56. Ferde. 58. Ká­ros. 60. Éghajlat. 62. Testvérpár. 64. Szóösszetételekben a csonttal való kapcsolatot jelöli. 66. Keresztüljut. 71. Pusztít. 73. Mint a vízszintes 52. szá­mú. 75. Hangtalan kin. G. K. Beküldendő: a vízszintes 1>, függőle­ges 13., 17„ valamint vízszintes 76., függőleges 7„ vízszintes (5. számú so­rok: megfejtése. A mai gyerekek abszolút nem érzik a karácsony nagyszerűségét. Csak az ajándékok mennyisége érdekli őket. Egyiküknek sem jut eszébe, mennyit áldoz az ap­juk arra, hogy örömet szerezzen nekik. Pedig mi, apák kevéssel beérjük: elég, ha a gyerekeink megengedik, hogy másnap reggel játszhassunk a játékaikkal. A múlt évben villanyautó-kész- letet vettem tízesztendős cseme­témnek. Valódi versenypálya, miniatűr Ferrari és Lotus típusú versenykocsik. Voltak rajta ka­nyarok, hidak, viaduktok, árkok. Szebb ajándékot elképzelni sem lehet. Másnap reggel mondom a gye­reknek: — gyere, versenyezzünk. Fogd a kocsijaidat. —: Nem akarok — válaszolta. — Hogyhogy nem akarsz? Tu­dod, mibe került ez a játék?! — Nincs kedvem — ellenke­zett kérlelhetetlenül. — Nem akar játszani a kocsik­kal — panaszoltam a feleségem­nek. — Az ő ünnepe, azzal játszik, amivel akar — mondta az asz- szony. — Te mindig egy követ fújsz vele! — háborogtam. — Egyedül is játszhatsz — ta­nácsolta. — Egyedül unalmas. Verse­nyezni csak kettőnek lehet. A fiam kicsomagolta a várat, ame­lyet olyan nagy igyekezettel vá­lasztottam neki. Kezdtem felállí­tani az ólomkatonákat. — Nem jól állítod — szipogta, — Talán csak jobban tudom nálad, hogy kell állniuk. Lehúz­tam egy pár évet a flottánál. — De én másképp akarom! — Én viszont azt mondom, hogy így kell! Bömbölve elrohant panaszkod- • ni az anyjának. — Miért nem hagyod, hogy úgy állítsa fel a katonákat, ahogy akarja? — Mert úgy mindegyiket meg­ölik. — Az ő dolga. Foglalkozz a sa­ját ajándékaiddal! Kinyitottam a dobozt, ám csak egy pulóver volt benne. A gyerek újabb csomagot ho­zott, a játékhokit. — Gyere, korongozzunk — in­dítványoztam örömmel. — Ami­kor akkora voltam, mint te, egész tűrhetően játszottam. — Bootsot várom — mondta —! vele fogok játszani. — Ért is a te Bootsod a koron­gozáshoz! A feleségem egy másik dobozt nyomott a ‘kezembe — abban egy levéltárca volt. — Azt nyisd ki — mutattam egy másik dobozra. . Igazi benzinnel működő repülő­gép lapult benne. Tizennégy dol­lárt fizettem érte! A gyerek a kezébe vette a gé­pet: — Ho&y kell beindítani? — Várj, megmutatom — ör­vendeztem. — Gyerünk ki az ut­cára! — Hideg van, jó lesz holnap is. Már-már kitéptem a kezéből, amikor élesen felberregett a te­lefon, a barátom. Ed Williams jelentkezett. — No, öregem, hogy telik az ünnep? — Piszkosul. Hát nálatok? — Detto. Jobbie meg sem en­gedte nézni az ásványgyűjtemé­nyét. — Figyelj ide, van egy korszak- alkotó javaslatom! Átküldőm hozzátok Joelt, hadd játsszanak Jobbie játékaival, mi meg az­alatt kipróbáljuk Joel játékait. — Versenyautótok van? — Persze hogy van! — Akkor rohanok. Az enyém a Ferrari. Fordította: Zahemssky László 1 VÉGRE ELALUDT HÖGOLYÓZÓK — Olyan hideg van odakint, inkább a szobában Játsszunk... (A Wochenpresse-ből)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom