Petőfi Népe, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-22 / 299. szám
D t s •IR ODALO M • M Ü V ÉSZET • IRO DA LOM* M Ü V E S Z E T FALU TAMÁS ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI Új rafelfedezés és j óvátétel Könyvkiadásunk, lám felfedezte újra — hiszen ez az elmúlt évtizedek alatt már többször is megtörtént — a legidősebb magyar költőt, Falu Tamást. Jóvátétel ugyanakkor a szerkesztő utószava szerint is ez a hatszáz oldalas, tekintélyes külsejű verseskönyv. Az egyszerűségében is gazdag élet apró, de művészi hitelű dokumentumait olvashatjuk a Vidéki állomások című kötetben. Ki ez az idős költő? — kérdezik a régebbi évek iránt kevésbé érdeklődő fiatalok és a feledékenyebb öregek. Mert sokan nem tudnak róla, aki annyi éven keresztül szerényen meghúzódott vidéki, csendes magányában, látszólag nem törődve a világ zajlá- sával, eseménydús forgatagával. (Látszólag, de erre még visszatérünk.) 1881. november 10-én született Kiskunfélegyházán. Iskoláit többek között Kecskeméten végezte; többrendbelileg is kötődik hát szűkebb hazánkhoz. Kereken hetvenöt esztendő óta több-kevesebb rendszerességgel nyomtatásban (napvilágot látnak a művei. Regényei, verseskönyvei jelentek meg; összesen huszonhárom kötet idáig. Sok-sok éven át olvashatták művei alattt a nevét az Űj Idők, A Hét, a Nyugat, a Pesti Hírlap olvasói. Ócsai magányából — ebből a Budapest melleti faluból — fel- felruccant egy-egy rövidke cse- . vegésre, találkozásokra a költő. Egy időben Szép Ernőt, Nadányi Zoltánt tudhatta barátjának; és ismerte Nagy Lajost, Kosztolányi Dezsőt, Szabó Lőrlncet, Karinthy Frigyest. Fiatal, korában még Kis Józsefet és Bródy Sándort is láthatta, hallhatta. Ez a „békés bölcs”, ahog/an önmagát nevezte egyik versében, úgy nézte mindenkor külső szemlélőként a világot, hogy aggódott is érte közben. S kereste mindig a megértést, a másokhoz való kötődés lehetőségeit. Ennek a mindvégig egyszerű hangú, ' mélyen emberi tartalmú költészetnek a legfőbb jellemzői: rácsodálkozás az ember, sőt testközeli dolgokra, a mindennapi apróságokra, eltűnődés az élet folyásán, a világ sokféle dolgán, emlékezés az elmúlt iőkre, felelevenítése volt a napoknak, belenézés a titkokat rejtő mesz- szeségbe, elénk idézése az átélt szépnek. Elnézte hosszan az utcai forgalmat, átérezte az idős né- nikék szomorúságát, álommal töltötte meg a hónapos szobák csendjét, eljátszott a nyitott és csukott ablakokkal. „Az én életem itt lakik — a kaputól az ablakig” — irta egyik régebbi versében. Azt vallotta, hogy életének egyik jellemzője: könyvekbe menekül a világ durvaságai elől. Szemében ilyen a háború például; amikor „letörik az idő szárnya”, „csonttá fagy a könnyünk”, s a költőnek így kell feljajdulnia: „Jaj, ki öntött tintát a napba, hogy ilyen hamar este lett!” Bánat, homály, halál, múlandóság, őszi alkony, s távoli csillagok: ime gyakori témái s szavai, melyek költészetének állandósult építőkövei. Álmok lakója ő, olyan mint egy Krúdy- hős — vagy mint Krúdy maga —; észreveszi, hogy „egy árny siet el a kövön,” és „a hunyó naptól elköszön”. S ami ezzel a sejtelmes-romantikus képpel rokon: „kék köd üli meg a fakó színű kerteket.” Olyankor a legmodernebbekkel rokonítható. Amikor például a kozmikus képhez a nagyon is hétköznapi jellegű hasonlat társul: „A csillagok fenn úgy széjjelszóródtak, mint morzsák az asztalon”. Falu Tamás nem vágyott különösebben babérokra, nem tülekedett azért, hogy az- irodalmi élvonalba kerüljön. Megmaradt annak mindvégig, ami kezdettől fogva volt:- az álmait, vívódásait, kételyeit,- tűnődéseit finom eszközökkel versekké alakító, önmagát leplezetlen őszinteséggel másoknak átadó lírikusnak. Aki veszi a fáradságot, s végiglapozza, olvassa ezt a vaskos kötetet, az elégedetten teszi le a könyvet: úgy érzi, gazdagabb lett. többet lát, tud a világról, — főként a régebbi évtizedekről — mint előtte. A századforduló s a későbbi esztendők kisvárosi-vidéki életének, társadalmának valóságos lírai enciklopédiája ez a gyűjteményes könyv. Sok élvezetet nyújt annak, aki szeret eltűnődni a múlton, s magáénak érzi mindazt, ami már történelemmé lett. A kiadványhoz a kötet, szerkesztője, Csanádi Imre költő írt értő utószót. A függelékben Falu Tamás önvallomását, interjúját. s az életrajzi adatokat olvashatjuk, valamint a költő munkásságát bemutató bibliográfiát. Varga Mihály HATVANI DÁNIEL: Földem tagadom... Ki iramodhat én utánam, sorsverte vágytól eszelősen, világnemző vértolulásban, földreterítő jégesőben? Kristály-erdők niagaslatában *— fogaimon vacogó ének — deresedem életre-szántan, akár a szálfényő-vitézek. Mosollyá finomult szemérem sopánkodásom csendre inti; nyugodt hajlékban nem nyílt érdem szépülő szívem kiterítni. Ha gyújtottak másokért szikráki öndalaim vontam el számtól; építem, létem mozaikját háborgó folyók kavicsából. Arcomon szerencsefi-álca; porhintő szélvész sose dönt el. Földem tagadom markolászva. csillagig égő tíz körömmel. SZOLNOKI ANDRÁS: BERTOLT BRECHT: Örök szülők Maria M egrezzent, amikor észrevette, hogy megfogták a cipőjét. A kisfiú a földön ült; nem játszott, mint a többiek. Bámult előre, nem tudni, hová, jobb kesse hüvelykujja a szájában, bal kezével ragadta meg a magasszárú fehér cipőt, csak egy futó pillanatra, de már el is engedte, s látszólag elmerült az ujjszopásban. Azt hitte, rálépett a gyerek kezére. Lehajolt hozzá. Nemes György x MAMA — Hogy hívnak? A kisfiú nem felelt. Ránézett nagy fekete szemével, de egy szót sem szólt. — Nem tudsz beszélni? , Erre sgm, kápottuivéAasztogonieo — Na jól yan^'majd’ mégtá- - ' nulsz. — Végigsimította a gyerek rövidre nyírt fejét — És csak szopd az ujjad, ha jólesik. Másnap a jelenet megismétlődött, A kisfiú mintha csak megérinteni akarta volna, mást nem, hirtelen elkapta a kezét. A kezdeményezés, nyilvánvaló, a gyerektől indult ki. ö most úgy tett, mintha semmit sem vett volna észre. Lekucorodott egy kis székre mellette, s mindjárt egy sereg gyerek vette körül. Az egyik kislány az ölébe kérezdkedett, simogatni kezdte meztelen karját, majd megpróbálta kibontani kontyba tűzött hosszú szőke haját; nem engedte. — Gyerekek, akartok megtanulni egy szép dalt? — Akarunk! — kiáltották kórusban. A kisfiú, aki a földön ült, csak nézett, ő nem kiabált. . — Nahát kezdjük, A tücsök és a légy lagzijáról lesz szó. Tudjátok, mi a lagzi? — Tudjuk! — kiáltották. — Nos? — Lakzi. — Na jó. Mondjuk, lakodalom, vagy esküvő, azt tudjátok, mi? Mikor egy lány meg egy fiú összeházasodik. Tehát kezdjük. — És szép, csengő szoprán hangján énekelni kezdett: \ Zöld erdőben a tücsök 1 házasodni készül, / ölelgeti a legyet, / kéri feleségül. A kislány, az ölében nevetni kezdett: — Csücsök. — Nem csücsök, Szilvi (ennek a gyereknek már tudta a nevét), hanem tücsök. Mondjátok: tücsök. — Csücsök — hangzott kórusban, bár volt, aki csüköcsöt mondott, sőt akadt egy gyerek, aki világosan így ejtette: tücsöcs. — És te, hogy mondod, te feketeszemű? — A kisfiúhoz fordult. A kisfiú ránézett, de nem felelt. A kisfiú nem tudott beszélni. Bella, a főnővér tudta a kisfiú nevét: Falu Ferkónak hívták. — Nézd meg, Kati, a dossziéját, ha annyira érdekel — mondta. A bölcsőde irodájában ez az irat tartalmazta Ferkó rövid életének történetét. a Aianegyei gyámhatóságba gyil- kosság)‘-'és3fiijüság elleni bűntett miatt Biújyölcéwi szigorított börtönre ítélt Vanczár Vendel és élettársa, a kényszer-elvonókúrára rendelt, s ugyancsak ifjúság elleni bűntett miatt fölfüggesztett háromévi börtönre ítélt Boros Júlia mind a három kiskorú gyermekét állami gondozásba utalta. Az izgága, alkoholista apa, élettársa közreműködésével, megfojtotta legkisebb, négyhónapos gyereküket. A többi gyereket az anyával együtt állandóan ütötte- verte. — Zsigmond: 18 hónapos, még nem áll, beszélni nem tud. Súlyos pszichés trauma hatásával magyarázható testi és szellemi visszamaradottsága. Nagy szeretettel kezelendő. Új neve: Falu Ferenc. A .feljegyzés óta hét hónap telt el, ezek szerint a kisfiú elmúlt kétéves. Kati egyik éjszakás műszakján bement a hálóterembe, és figyelte az alvó Ferkó arcát. Most, hogy nem fénylett nagy fekete szeme, a terem kék megvilágításában az arcocska halottsápadtnak tetszett. Lehajolt, s csak leh életszerűen megcsókolta a gyerek homlokát. A kisfiú nem ébredt föl. Ettől fölbátorodott, s fölhajtotta a gyerek takaróját. Mindjárt észlelte, hogy a kisfiú bevizelt. Tiszta pizsamát hozott és átöltöztette az alvó gyereket, aki erre se ébredt föl. Szerette volna, ha Ferkó átöleli a nyakát, de hiába. Még egyszer megcsókolta, most az arcát, aztán eligazította a takarót. Az érttségi még elég jól sikerült, de az egyetemi fölvételi a magyar—könyvtáros szakra már kevésbé. Pedig elképzelte, hogy ül majd a városi könyvtárban, lehetőleg a gyerekkönyvtárban, hozzá jönnek tanácsért a kisfiúk és a kislányok, szabad idejében végigolvassa a meséskönyveket meg az ifjúsági könyveket, hogy könnyebb legyen a tanácsadás. Az elképzelésből csak a fehér köpeny maradt és a gyerekek. Ezek a gyerekek ugyan kisebbek, mint amilyeneket maga köré képzelt. De lehet ő még könyvtáros vagy tanár, egy tizenkilenc éves lány még mindent elérhet. Saját gyerekei is lehetnek. Banditól? Miért ne? Ha elég türelmesen szeretik egymást. Ez persze távolabbi do- iog. Elébb le kell, hogy teljék Bandi külföldi ösztöndíjas ideje, mennyi is? Még másfél év, jobb róla nem beszélni. Bandinak szép nagy fekete. szeme van. Mindig ama^n _érzif a f ekinietét- , » A -böleeőde -vezetősége“ is"-hoz-' zájárult, anyu se törődött vele (különben se látja egész nap anyut),’ hogy erre az egy hét szabadságra kihozza Ferkót. A kisfiú már nemcsak állt, de valamit tipegett is. A mackónadrágban, a kék anorákban, s a füles sapkában nagyszerűen festett: a hideg kicsípte az arcát, a tekintetében mintha volna valamicske fény. Két fotelt összetolt — ez volt egy hétig Ferkó ágya a magáé mellett. Fölment vele a városszéli hegyre, ölében vitte a havas úton. A gyerek a nyakába kapaszkodott, de érezhetően csak biztonsági okból. A padlásról leszedte régi szánkóját, s nagy szántúrákat tettek. Ferkó ügyesen ragadta meg a szánkó fogóját, ő meg szaladt, csizmája meg-megcsúszott a havon. Otthon meséskönyvekből olvasott föl a gyereknek, aki szinte döbbenten figyelt két nagy szemével, s csak időnkint vette ki szájából egy pillanatra a hüvelykujját. — Tetszik? — kérdezte. Ferkó nem válaszolt, de a szeme elárulta, hogy érti a kérdést. — Nem baj, majd egyszer válaszolsz, ha már tudsz beszélni. Szopd csak az ujjad, én egy olyan mama vagyok, aki nem bánja, hogy szopod az ujjad. Letelt a hét, Ferkóval együtt tért vissza a bölcsődébe. A gyerek a játékok között totyogott, de szívesebben szeretett a földön ülni és bámulni. Odament a kisfiúhoz, szándékosan megállt közvetlenül mellette. Óriásinak látszhatott, ha a földön kuporgó törpe fölnéz a magosba. Ferkó rátette kezét a cipőjére. Csaknem ugyanazzal a mozdulattal, mint hónapokkal ezelőtt, de mégsem ugyanazzal. Ez is gyöngéd volt mint az az első, de valahogy bensőségesebb, bizalmasabb — az ösz- szetartozás mozdulata. Kis kezével próbált a lábához férkőzni, ott, ahol a saroknál hézagos volt a cipő. Most is lehajolt hozzá, mint akkor, amikor a gyerek először fölhívta magára a figyelmét. — Mi van, Ferkó? Akarsz valamit mondani? A gyerek csak nézett rá, nem felelt. Odahúzott egy kis széket, közvetlenül Ferkó mellé, s leült rá. — Gyerekek, ne énekeljünk egy kicsit.?. LE .• .1 i®* odaroHöStóKPí tA^Wsze«vfülesebb, Szilvi,: kapaszkodott is, hogy az ölébe kuporodjon. De Ferkó megelőzte. Mint a magáét, mint jogos tulajdonát tette birtokba az ölében, a térdén azt a helyet. Az az igazság, hogy mikor" észrevette a kisfiú mozdulatát, ő segített is: ne Szilvi, hanem Ferkó foglalja el ölében azt a helyet. — Most elénekeljük a tücsök és a légy lagziját. Ezt már jól tudjátok. Jó? — Jó! — kiáltották a gyerekek egyszerre. Egy pillanatra megborzongott, mert azt érezte, hogy az ölében ülő gyerek két karja a nyaka köré fonódik, de nem úgy, mint mikor a havas úton hurcolászta. Ferkó lehelete, mely szapora és szabálytalan ritmusú lihegésnek tetszett, forróságával szinte sütötte a fülét. Egy picikét feléje fordította fejét, s biztatón rámosoly- gott. Ferkó suttogva, rekedten, egyenest bele a fülébe lehelve élete első kimondott szavát, megszólalt: — Mama — s karjának szorítása görcsös tett. így ült, nyakában mint egy faág a csüngő gyümölccsel, Ferkóval, s vidáman, meghatottan, maga is rekedten mondta: — Akkor kezdjük, gyerekek: Zöld erdőben a tücsök ... Goór Imre cinkmetszete: „Mesefám’'. HORVATH IMRE GYERMEKVERSE: Cinege Nézd csak Marcsi, — cinege! Hogy kukucskál ide be! Ide száll, oda száll, Finom köles magot vár. Látod milyen tündéri! Cinkenyelven ezt kérdi: Kapok-e magot én? Szalonnabőr van-e még? Kicsi cinke gyere csak! Mindig várni fog a mag. Fúj a szél, havazik.Vendégünk vagy tavaszig. 9 Szappanos István linómetszete. A gyerek lábnál alszik néha idehallszik lélegzete. Mintha falon át jönne szíven dörömbölne távol zene. Fel-felkapjuk fejünket szél fújja az inget odanézünk. És megindul lassúdan mint vízcsöpp kisurran a beszédünk. Én azt mondom: „Te nézd meg ...” és ő óva lépked az ágyáig. Visszatér, halkan mondja: „nézd meg te is nyomba, hogy lármázik”. S állunk fölötte ketten a csöndbe dermedten figyeljük őt. , S látjuk majd mindhalálig s túl, ha testünk mállik —: örök szülők. S így áll majd ő is egyszer szűkülő erekkel nézi fiát. A gyerek meg csak alszik kívül már pitymallik a rigó kiált. A szülés idején hideg volt, de azt is elfeledte, a didergést, a szegényes tető alatt, a tűzhely füstjét és a hajnali fájdalmakat. Elfeledte a szégyent, amelyet a szégénységgel kapott, — de talán, mert nem volt egyedül az éjszakán. S később ünneppé változott elhallgatták a pásztorok, és királyok jöttek a legendában. A szél, amely fagyos volt, minden, s mindenki ott volt, angyal-énekké változott. A tetőn át a csillagot látta — fia szeméből fénylett, ki könnyed volt és szerette a dalt, szegényeket hívott magához, kirlyok közt élt, s éjszaka mégis csillaggal Imodott. (Antalfy István fordítása} # B. Boros Ilona textilterve.
