Petőfi Népe, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-19 / 296. szám

1974. december 19. • PETŐFI NÉPE • í Verbunkos muzsikát hallgattak a Szakmunkástanulók A KISZ Központi Művészegyüt­tes sok hazai és nemzetközi sikert aratott Rajkó Zenekara kedden délután Kecskeméten a városi SZMT Művelődési Központban mutatkozott be a szakmunkásta­nulók béfleti sorozatának máso­dik hangversenyén. Műsorukat a cigányzenekari együttesek leg­szebb, történetileg és zeneileg leg­értékesebb alkotásaiból állították össze. Rózsavölgyi. Bihari, Cser­mák darabjai mellett Lisz II. ma­gyar rapszódiája képviselte a már nagyobb művészi formákat meg­hódított verbunkost. Lajta Széki muzsikája pedig a parasztzenéből sarjadt hangszeres táncmuzsikát. A műsort népdalok, virágénekek színesítették. Amit előadtak, annak az érté­kei kiemelkedőek ebben a sajátos műfajban. Ahogy játszották, az viszont néhány kívánnivalót ha­gyott maga után. A népdalokat egyszerűbben, a magyar nótás, vagy éppen kávéházi jellegzetes­ségeket teljesen mellőzve kelle­ne kísérniük.- Az önálló hangsze­res darabok tempója belső fe­szültség, tartás híján olykor kis­sé rohanós lett. Az együttes hangzása némely darabban kicsit erőszakosnak, keménynek tűnt. Különös, hogy egy ilyen neves és népszerű, s ezúttal értékes mű­sort megszólaltató — csupa fiatal­ból, gyerekekből álló — társaság csak oly kevés, néhány tucat ér­deklődőt vonzott a hangversenyre. Hol volt vajon a levélben és szó­ban is értesített iskolák többi, összesen mintegy háromszáz bér- lettulajdonosa. önmagában kevés, ha az intézetek leveszik a jegy- vásárlás anyagi gondjait a növen­dékek válláról. Szellemi irányí­tásra, törődésre is szükség van. Ezen a koncerten — az élményen kívül — nemzeti zenei múltunk­ról is megtudhattak volna néhány érdekes és értékes adatot a fiata­lok. Kár. hogy csak kevesen él­tek az alkalommal. Aligha hihet­jük, hogy a távolmaradók valami­féle nemesebb, a legmagasabb rendű muzsika elfogult hívei, s ezért nem halgatták meg a Raj­kó Zenekart... — I. M. Karácsonyi csúcsforgalom a postán Már javában folyik a karácso­nyi csúcsforgalom a postahivata­lokban. Az átlagos 22—24 ezer helyett 55—60 ezer csomag és félmillió levél, üdvözlőlap helyett pedig mintegy hárommilliót to­vábbítanak naponta a fővárosból vidékre,' illetve külföldre.' A kül­deményeket a 78-as postahivatal­ban (a Mozgóposta-főnökségen) és a 72-es postahivatalban válo­gatják. A megnövekedett mun­kában kongresszusi felajánlás­ként a postás KISZ-szervezetek, a Puskás Tivadar Távközlési Technikum és a Postaforgalmi Szakközépiskola diákjai is segíte­nek. Bevonják a munkába a nyugdíjasokat is. Képünkön: le­vélválogatás a 72-es postahivatal­ban. Mitől függ a születendő gyermek neme? Már rég felfigyeltek arra a jelen­ségre, hogy -azok a nők, akiknek pszichikuma' változékony és ingatag, akik mindig izgatottak, mindig gond­terheltek, gyakrabban adnak életet leánygyermeknek, mint fiúnak. ,■ A kutatóit kísérletet végeztek patká­nyokkal. Labirintusba helyezték el az állatokat, és ez megzavarta szokásos mozgási tevékenységüket. Ily módon mesterségesen ideges, lázas állapotba kerültek. Amikor utódaik megszület­tek, kiderült, hogy 70 százalékuk nős­tény. A. kontrollcsoportban a -hím. és a nőstény állatok száma'-azonos Volt? ‘líéhet. hojjy1 rn?5$obe'rí - annak” az anyának, aki, lányt szeretne, arra kell törekednie, hogy nagyobb lelki meg­rázkódtatások érjék? Elszomorító történet a Homok utcából Pallérízléssel megformált, egy­emeletes épület húzza magára a járókelők figyelmét Kecskeméten, az izsáki útról is látható Homok utca elején. Tulajdonosa, Herczegh József két' éve kapta meg a lakhatási engedélyt. Rengeteget gürcölt, amíg ösz- szejött.a ház, a javító eszközök­kel is felszerelt garázsban levő nyugati kocsi ára. Gondozott a jókora kert. Dicsérnénk is szor­galmát, ha a gyors gyarapodás csábításától, lehetőségeitől meg­zavarva nem feledkezett volna meg bizonyos emberi igényekről, kötelezettségekről. Miért mérgesedett el a sajnos elég gyakori albérlő—háztulajdo­nos, főbérlő vita a Homok utca 2-es számú házban? Olyan biz­tatónak látszott májusi végén minden. Herczegh József úgy ha­tározott, hogy a már kiadott két szoba után egy harmadik he­lyiségbe is keres lakót. P. J-t és feleségét szívesen fogadta és ők is vállalták a mintegy 14 négy­zetméteres. eléggé sötét „szo­báért” a 600 Ft-os, azóta meg­emelt, indokolatlanul magas dí­jat. (Korábban 900 Ft-t fizettek egy 10 négyzetméteres sufniért.) Kezdetben jól mégvoltak, köl­csönösen segítettek egymásnak. Akkor hidegedett el a viszony, amikor a fiatal házaspárnak gyermeke született. Nehéz lenne kideríteni, hogy kinek a. hibájá­ból romlott meg a légkör, feles­leges az utólagos bűnbakkeresés. Tény, hogy a tulajdonos rendsze­resen bejárt az albérlő szobájá­ba, noha emiatt a család — jo­gosan — többször tiltakozott. Az is igaz, hogy az albérlő által írt leveleket is nehezen minősíthet­nénk az udvariasság mintapéldá­nyainak. Jöttek a kölcsönös bosz- szantások, a „majd én megmu­tatom fogadkozások”. A háztulajdonos radikális lé­pésre szánta el magát. Különö­sebb ok nélkül levélben felmon­dott albérlőjének. Közölte: ha két hét alatt nem hagyják el az i udvarra nyíló helyiséget, kiteszi őket. December 15-én este telt le az ultimátumban meghatáro­zott, mondanunk sem kell, min­denféle rendelettel ellentétes ha­táridő. Herczegh József humánus gon­dolkodásúnak tartja magát és a háromhónapos kisgyerekre való tekintettel átmenetileg elállt (?!) eredeti szándékától. Bent hagyta a család kevés holmiját a „szo­bában”. (Elnézést a sűrű idézője­lért, de ez a megnevezés még jó­indulattal sem alkalmazható enél- kül a szabálytalan alakú, szűkös, sötét mellékhelyiségre.) Tudván tudta, hogy önbíráskodásra nincs joga, mégis — legyűrvén „em­berbaráti hajlamait” — meglec­kéztette a fiatalokat, közvetett módon igyekezett érvényt sze­rezni akaratának. Szétszakította' a villany-, el­vágta a vízvezetéket, és elvitte az általa kölcsönzött gázpalac­kot. . Mit törődött azzal, hogy meg­betegedhet a kisgyerek, mit tö­rődött a törvényekkel! Tulajdon­képpen most sem érti, hogy mi­ben vétkezett, mert csak saját érdekeit látja. Rosszul számított. Megfeledkezett arról, hogy 1974- <et írunk. A városi tanács igazga­tási osztálya villámgyorsan in­tézkedett. A tulajdonos köteles a villany- és a vízszolgáltatást helyreállítania. Felelnie kell a bir­tokháborításért, a törvényesnél magasabb albérleti díjért. Reméljük, hogy tanult az ügy­bő} és okulnak a netán hozzá ha­sonlóan gondolkodók. Miért tet­te ki magát ilyen kellemetlen­ségnek? Tán az új albérlőjelölt még többet ígért? Ki tudja? Az biztos, hogy nem a szükség kész­tette az eléggé el nem ítélhető önkényeskedésre. Csaknem négy­ezer forintot kap havonta a laká­sából kiadott helyiségekért. Eny- nyit keres az albérlő házaspár összesen. H. N. .KÉPERNYŐ A magyar nyelv ünnepe A film, a színház öntörvényű művészet. A fotografált színpad ösztövér műfaj, csökkent élményt ad, torzítja a látványt, a mon­dandót. A nézőtéren mindenki egy adott helyről, szemszögből nézheti az előadást. Akarva, aka­ratlan a teljes színpadképet látja. Á közvetítés rendezője tudató- ■ san irányítja, vezeti figyelmün­ket, percenEént-pillanatonként változik a beállítás, tulajdonkép­pen a kamera lát helyettünk. Az optika kiemel, eltakarj összevon, szétkapcsol. Ezért marad el a legjobb színházi közvetítés hatá­sa az előadás színvonalától. Szak­emberek ezért sürgetik az ön­álló tv-színház szervezését, tv­változatok készítését. Az elmúlt héten Szász Péter kísérleteinek örvendhettünk, kedd este az Electra dobogtatta meg szívünket. Négyszáztizenhat esztendő után szólalt meg ismét Bornemissza Péter pesti polgár hátborzongatóan gyönyörű műve, a Tragédia magyar nyelven. A múltunk kulturális kincseit bá­nyászó, nyilvánossághoz segítő Móricz Zsigmond átdolgozásában játszották eddig. Szophoklész Elektráját fordí­totta romlott hazájának okulásá­ra, vigasztalására a fiatal diák. A Duna—Tisza köze már török kézben, az édes haza egycsapásra leszakadt az európai szellemi áramlatokról. Ö már, ő még a megújulás, a reneszánsz fia: ér­zi, hirdeti a dörömbölő ösztönök hatalmát, az örök természeti tör­vények irgalmatlan és szépséges parancsait, de hisz az értelem, az ész megvilágosító képességében, útmutatásában. És az embert, az egyes embert tartja a dolgok kezdetének és betetőzésének, a szabadságot alapvető jognak. A zsarnokságot gonosznak, undorí­tónak tekinti. A műhöz méltó volt a közve­títés. Bornemissza sistergő, má­zsás gondolatokat görgető nyel­vezete orgonaként zúgott-zengett a végletekig a lényegre csupa­szított rendezésben. A kamera keveset változtatta a helyét, mintha a földszint első sorából élveztük volna a televíziós re­meklést. A sok közel- és félkö­zei felvétel pontosan tolmácsolta. sőt felerősítette a dráma része­seiben viharzó szenvedélyeket. Az álságokat, a mesterkéltsé­get kíméletlenül leleplező kame­ra próbára tette a jól megválo­gatott és pompásan irányított szí­nészeket. Kit dicsérjünk leghan­gosabban, dagadó örömmel: Kút­völgyi Erzsébet erőteljes, lányos szelídséget és a halálig érvényes igazságtevő szenvedélyt, boldog­ságot és kétségbeesést, reményt és beteljesülést, örömfehéret és bánatfeketét ötvöző csodálatos alakítását? Az önhitt, magabiz­tos Aegistus, Koncz Gábort? A mámoros, vérbő, minden élveze­tet fenékig hörpintő, majd a számadás poklaiban vergődő Clytemnestra, Szemes Mari kí- gyósziszegését, magákelletését, a telitalálat Orestes, Hegedűs Géza főiskolai hallgató görögös figurá­ját, és megint, megint a Chorus, Patkós Irma időtlen bölcsességét. Jegyezzük meg Czabarka György operatőr nevét, beleélte magát Bornemissza—Vámos világába. Mi az est legfőbb tanulsága? Az igazi nagy érték évszázadok múltán, más közegben is hat, megindít, gyönyörködtet. Heltal Nándor Hidas Antal köszöntése Olyan embert, olyan írót kö­szöntünk ma, 75. születésnapján, aki tollát, tehetségét, teljes éle­tét a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom szolgálatába állította. Sokgyermekes cipész sokat nél­külöző jvának született, s a gya­kori nyomor korán megtanította arra, hogy égbe kiáltó igazság­talanságok vannak ember és em- ■ bér között, gazdag és szegény kö­zött, úr és polgár között. Elvét, hitét bátran megvallotta, s ezt az úri Magyarország azzal torol­ta meg, hogy kicsapatta a kö­zépiskolából. Előbb újságot árult Budapes­ten, majd különböző gyárak munkapadjai mellé állt, ifjú­munkásként érte a Tanácsköz­társaság kikiáltása. Félbeszakí­tott tanulmányait a munKás- egyetemen folytatta. Ám a Ta­nácsköztársaság bukása után a féktelen terror földjéről mene­külnie kellett. Csehszlovákiában került kapcsolatba a Kommunis­ták Magyarországi Pártjával, ek­kor szólalt meg benne először a költő, verseket gyújtott benne a fájdalom, így gyászolta, így si­ratta az elbukott proletárforra­dalmat. Előbb az Üj Utak című folyóirat hasábjain jelentek meg 'versei, később jóformán minden szlovákiai munkáslapban. öt esztendő sem telt el, mikor a honvágy, és a tenniakarás ha­zahívta. Itthon írta a proletárfor­radalom emlékét idéző, megúju­lását óhajtó költeményeit, ame­lyek előbb kéziratban, röplapon, munkás-szavalókórusok ajkán terjedtek, majd az illegálisan működő Kommunisták Magyar- országi Pártja kiadásában —1925 nyarán — könyvalakban is meg­jelent. Ez volt Hidas Antal legel­ső verseskötete. Már a címe is életveszélyesen vakmerő volt: Az ellenforradalom földjén. A párt, letartóztatását megelőzvén, azon­nali emigrálásra utasította a köl­tőt. Becsen, Berlinen át érkezett a Szovjetunióba. Jelentős munkát vállalt a Sarló és kalapács című folyóirat megindításában, egyik vezetője lett a Moszkvában megalakult Magyar Forradalmi Írók és Mü- . vészek Szövetségének, s a forra­dalmi írók nemzetközi szerve­zete folyóiratának is ő volt az egyik szerkesztője., 1926-tól kezd­ve jelentek meg orosz nyelven versei, majd orosz és magyar nyelven novellái, regényei, ver­seskötetei. Kommunista költőként tudato­san szolgálta a forradalmi har­cot, forradalmi versei közül sok­ból munkásdalok, indulók szöve­ge lett és névtelenül haza is ke­rült. Elég, ha megemlítjük itt a híres Vörös Csepel, vezesd a har­cot kezdetű indulóját, amelyről rúa már tudjuk, hogy apósa, har­costársa, Kun Béla kérésére író­dott, s minden gát, akadály Mé­nére is megérkezett Magyaror­szágra, mint ahogy a madár a legmagasabb, legsűrűbb szöges­drótháló fölött is átrepül. Itt ter­jedt név nélkül, szájról szájrai, mint népdal, illegális találkozó­kon dúdolták, erőt merítetek be­lőle. 1938-ban a törvénysértések egyik áldozata lett, elítélték, bör­tönbe vetették, de rehabilitálása után ott folytatta, ahol abba­hagyta, hiszen tudta: nem az esz­me, hanem egyes személyek hi­bái, bűnei okozták szenvedéseit. Hazánk felszabadulása után még hosszú ideig nem élhetett hazai földön. A személyi kultusz ide­jén, a dogmatikus hibáktól fa­gyos politikai légkörben ő. Kun Béla rokona és harcostársa, nem térhetett haza. Amikor megteremtettük a „Tiszta égboltot”, jöhetett volna már. Akkor pedig félbehagyott dolgai marasztalták ott. 1959-ben, 34 éves távoliét után érkezett haza, ahol végre a teljes meg­becsülés övezi. Munkásságát, élet­művét országunk Kossuth-díjjal jutalmazta. Életművét szinte le­hetetlen felsorolni. Csupán a leg­fontosabbakat említjük. Moszk­vában kiadott verseskötetei: Fo­lyik a pör, Sűrű csillagos az ég, A gyarmatok kiáltanak. Itthon a Néném kertje és a Jázmin utca című kötetek. Jelentős helyet foglal el életművében regény­trilógiája, a Ficek úr, a Márton és barátai, valamint a Más mu­zsika kell. Alkotókedve ma is a fiatalokéval vetekszik. Ugyan­ilyen alkotókedvet kívánunk ne­ki továbbra is, 75. születésnapja alkalmából. S. L. AZ ÉVFORDULÓ NEM CÉL, HANEM ESZKÖZ Bemutatjuk a 900 esztendős Szolnokot Tömegkommunikációs szerveink hírt adtak már arról a sajtótá­jékoztatóról, amelyet Budapesten, a Magyar Sajtó Házában Szol­nok párt- és tanácsi vezetői a jövőre fennállása 900. évforduló­ját ünneplő város jubileumának mintegy a nyitányaként rendez­tek. Szó esett arról a gazdag ren­dezvénysorozatról is, amellyel — január 1-től augusztus 20-ig — emlékezetessé kívánják tenni a nevezetes évfordulót. Csatlakozva a kilenc évszáza­dot megélt települést köszöntők­höz, most nem a sokrétű prog­ramról, vagy annak mindenképp illő és méltó külsőségeiről szá­molunk be. A város jelenéről akarunk szólni, amelyet a fel- szabadulás óta eltelt 30 év se­gített kivirágoztatni. - Szeretnénk bemutatni — ha csak vázlatosan is — az élet megannyi területén elért eredményeket. Azt, hogy a romok közül milyen örökséggel indultak a város lakói, s végül is hogyan érték el, hogy a csak­nem évezredes múlt ellenére is Szolnokot ma bizvást fiatal vá­rosnak nevezhetjük. Mar a második szabad eszten­dőben, 1946-ban elkészült a te­rületfelhasználási és városrende­zési terv, s ennek alapján az el­ső hároméves tervszakaszban megkezdődhetett a tudatos vá­rosfejlesztés, -építés, amely a napjainkban tapasztalt dinamiká­nak az alapjait teremtette meg. Mindezt jól egészítették ki az 1961-ben, 1965-ben, majd 1970- ben elfogadott újabb városrende­zési tervek, amelyek kiemelt sze­repet juttattak az ipar fejlesz­tésének. Ezek eredményeként emelkedett Szolnok a korszerű gyáriparral rendelkező középvá­rosok sorába, s vált a Tiszántúl egyik központjává. Az is mutat­ja ezt, hogy az országos telepü­léshálózat fejlesztési terv szerint felsőfokú szerepkört kapott. A mintegy 70 ezer lakosú vá­ros nappali népességszáma — a bejáró dolgozókkal együtt — en­nél csaknem húszezerrel maga­sabb. S hozzá kell ehhez szá­mítani a város népességszámának csaknem a négyszeresét kitevő, negyedmillió lakost magába fog­laló vonzáskörzetet is. A foglalkoztatottak száma tíz év alatt 42 százalékkal emelke­dett, s megváltozott a foglalko­zási struktúra is. Napjainkban a népesség 60 százaléka munkás, 34 százalék szellemi foglalkozá­sú, 3 százalék pedig mezőgazda- sági dolgozó. A tervszerű iparfeljesztés az 50-es évek elején vette kezdetét. Elsőnek a Tiszamenti Vegyimű­vek épült fel, ez a gyár jelenleg az ország kénsavtermésénk a háromnegyedét adja. (Itt készül a mosószerek közül legismertebb „Tomi-család”.) Papír-, cukor- és bútorgyár is van Szolnokon. Az ipar mellett a mezőgazda- sági termelés eredményei sem elhanyagolhatók. A város mező- gazdasága mindenekelőtt techni­kai ellátottságban, gépesítésben fejlődött, de megfelelően alakul a növénytermesztés is. Bár a kereskedelem korábban is hozzátartozott Szolnok sajátos arculatához, a jelentős fejlődés az államosítás után indult meg. Míg 1950-ben a kereskedelmi egységek száma 143 volt, ma 205. A jelenlegi tervidőszakban is tu­catnyinál több ilyen célú nagy- beruházás jött létre, vagy van épülőfélben. Az egy lakosra jutó kiskereskedelmi forgalom csupán az utóbbi négy évben 4 ezer. fo­rinttal emelkedett. Negyedszázad alatt több mint megkétszereződött a vendéglátó helyek száma. Idegenforgalmi szempontból különösen jelentős a tiszaligeti kemping, áz idén el­készült Touring Hotel, s lesz majd a jubileumi évben átadás­ra kerülő új Pelikán Szálló és étterem. Szólhatnánk a rohamosan kor­szerűsödő közműhálózatról és vízellátásról, az egészségügyi és szociális gondoskodás vívmányai­ról, a művelődési és sportéletről. De fejezzük be Szolnok bemuta­tását az egyik legnagyobb büsz­keségükkel, a vasúti rekonstruk­cióval. A hét évé megkezdett program megvalósítása az or­szág — sőt némelyek szerint Kö- zép-Európa — legkorszerűbb személy- és teherpályaudvarát hozza itt létre, tovább növelve a város évszázadosnál is régeb­bi közlekedési jelentőségét. A száznál több vágánypár révén egyebek között 18 ezer vagon át­haladására lesz napjában lehe­tőség. A város társadalma a jubileu­mi évfordulót nem célnak, ha­nem eszköznek tekinti —_ hang­súlyozták Szolnok vezetői. — Eszköznek a politikai, társadal­mi és gazdasági feladatok meg­valósításában, a várospolitikai célkitűzések valóra váltásában. Arra törekszünk, hogy a 900. év­forduló megünneplése olyan ha­gyományt teremtsen, amelyre jo­gosan büszke lehet, s vallhalja magáénak az elkövetkező nemze­dék is. J. T. Űjabb dokumentumfilmek a televízióban Decemberben a televízió szá­mos olyan dokumentumfilmet rögzít képszalagra, amelyek az ország ipari, gazdasági életével foglalkoznak.. Az „Egy nap a kongresszus előtt” című produk­ció például arról tájékoztat, hogy á különböző társadalmi rétegek, foglalkozások képviselői mit vár­nak a XI. pártkongresszustól, mi­lyen megoldásra váró kérdések­ben kérik a párt segítségét. A fil­met Kenyeres Gábor rendezi. A „Két kongresszus között” című film az élelmiszer-gazdaság ered­ményeiről számol be. Az izzó­lámpák gyártását követi nyomon a „Nyolcórás műszak” című adás, amelyet az Egyesült Izzóban rög­zítenek. Csepelen készül a „Látogató­ban” című adás; arra keres vá­laszt, hogyan érvényesül a párt irányító szerepe, egy olyan nagy közösségben, mint a Csepel Vas- és Fémművek. A riporter Szepesi György lesz. „Tények és évek” címmel az elmúlt három évtized kiemelkedő kulturális eseményei­ről, fontosabb létesítményeiről szól az az adás, amelyben film-, opera- és hangversenyrészletek elevenítik föl és illusztrálják a témát. Dokumentumfilm-sorozat ké­szül „Emberek fehérben” cím­mel. A Kardos István által ren­dezett produkció azt! vizsgálja, hogyan módosult a felszabadulás utáni átalakulás évtizedeiben az orvostársadalom összetétele, az életszínvonal, miként változtak az egészségügyi igények és ezek következtében hogyan alakult az orvosok társadalmi szerepe. „Nyugalmunk záloga” címmel műsorsorozat készül a polgári vé­delemről is. (MTI) Az indiai jogi titka Ojabb titokra bukkantak Indiában. A 60 éves Satyamurti jógit koporsóba zárva eltemették, és 8 napot töltött a föld alatt. A föld felszínén négy indiai egyetemi tanár és fizológus, egy kar* diológus, egy patológus és egy bel­gyógyász vizsgálta szünet nélkül a kí­sérlet egész Időtartama alatt az élve eltemetett jógi elektrokardiogramját. Arra számítottak, hogy a letargia ál­lapotában jelentősen lelassul a szív­működés. Nagy meglepetésükre azt tapasztal­ták, hogy 29 órával a betemetés után erősen felgyorsult a jógi szívműködé­Sokoldalú, korszerű kétéltű Ukrajnából • Egy ukrajnai gyárban érdekes kétéltűt konstruáltak, amely nehéz terepviszonyok között alaposan megkönnyíti a közlekedést. se ,a normál 70 helyett 250 szívverést mértek percenként. A 30. óra után az elektrokardiográf gyakorlatilag egye­nes vonalat rajzolt, ez pedig annak a jele. hogy a készülék a legkisebb elektromos jelet sem kapta. A kihan- tolás időpontját megelőzően fél órá­val majdnem normális Volt a jógi szívműködése. A teljes mértékben nor­mális szívműködés a kísérlet befeje­zése után néhány órával állt helyre. Mi lehet a különleges jelenség ma­gyarázata? Tetszhalál? Katalepszia? A négy tudós egyelőre nem tud választ adni erre a kérdésre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom