Petőfi Népe, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-15 / 293. szám
1974. december 15. • PETŐFI NÉPE • 3 Túlteljesítjük a lakásépítés IV. ötéves tervét A lakásépítés idei tervének megtetézésével, a várhatóan 89 ezer lakás átadásával már a IV. ötéves terv első négy évében jóval több új otthonnal gazdagodik az ország, mint az előző tervidőszak öt esztendejében. Akkor — az előirányzatot ugyancsak túlteljesítve — 327 ezer lakás épült, s ezt mintegy 12 ezer lakással haladjuk meg 1971—1974-ben. A szocialista társadalom megvalósulásának útján írta: Katanics Sándor, a megyei pártbizottság titkára Ténylegesen, növekedett tehát a lakásépítés üteme, ami elsősorban a korszerű építési módszerek térhódításának köszönhető. A III. ötéves tervben még mindössze 90 ezer lakás, az összes új otthon 27 százaléka épült korszerű technológiával: blokkos, ön- töttbetonozásos és paneles módszerrel. Jelenleg csaknem minden második lakás termelékeny, modern technológiai módszerrel épül. Az építőipari münkaerő gondjai miatt a lakásépítés dinamikus növekedése elképzelhetetlen lett volna a házgyári hálózat nélkül, amely többszörösére növelte a termelékenységet. Jelenleg nyolc házgyár és öt panelüzem dolgozik, és rövidesen' a veszprémi és a kecskeméti házgyár is megkezdi az üzemszerű munkát, tehát ebben a tervidőszakban fejeződik be a házgyári hálózat létrehozása, amelynek kapacitása évi 34—35 ezer lakás lesz. E korszerű gyártóbázisok már az ország minden nagyobb települését elláthatják házgyári termékekkel. A IV. ötéves terv első négy évében átadott új otthonok nagyobbak és korszerűbbek mint a korábbiak. Az 1961—1965 között épített lakásoknak még csak 73,3 százaléka volt két és kettőnél I több szobás, a III. ötéves tervben ez az arány 85,6 százalékra; a jelenlegi tervidőszakban pedig már több mint 90 százalékra növekedett. ‘ Természetesen ennél szerényebb ütemben, javult az ország lakásállományának komfortösszetétele, bár ehhez az is hozzájárult, hogy a településrendezés, az új- lakóterületek előkészítése érdekében évente átlagosan 20 ezer, többségében komfort nélküli régi lakást szüntettek meg. 1971)—1974 között a komfortos lakások aránya 24-ről 33, a lélkomíortosoké 10-ről 11 százalékra emelkedett és ugyanakkor a komfort nélkülieké 66- ról 56 százalékra csökkent. A IV. ötéves tervben az állami lakásépítés aránya — bár jelentősen növekedett — elmaradt az előirányzattól, de ezt a hiányt pótolta a magánlakás-építés, a lakásépítő szövetkezetek, az OTP- öröklakások, a vállalati lakások építési előirányzatainak túlteljesítése. Az állami támogatás hitel- politikai és szociálpolitikai kedvezményeinek növekedése és a vállalatoktól, munkahelyektől kapott mind nagyobb arányú támogatás alapján az építési költségek növekedésének ellenére is jóval nagyobb a lakosság lakásépítési kedve, mint a rendelkezésre álló lehetőségek. Kevés ugyanis a kisajátítással, a szanálással és elsősorban az előközművesítéssel előkészített építési terület. E gondok megoldásában segített az OTP azzal, hogy a tanácsoktól vett át területeket közművesítésre, a lakásépítés feltételeinek megteremtésére. Egyébként az idén összesen 7 milliárd, a jövő évben pedig várhatóan 8 milliárd forint értékű hitelt nyújt a lakásépítéshez. 0 Termelékeny, modern technológiával dolgoznak Kecskeméten a Széchenyiváros nagyblokkos építkezésein. Ebben a tervidőszakban a dolgozók, elsősorban a munkások lakásproblémáinak megoldásában mind nagyobb részt vállaltak munkahelyeik, vállalataik. Tavaly 17 ezer lakás megszerzését, építését segítette vállalati hozzájárulás, és az idén már több mint 1 milliárd forint értékű támogatással mintegy 20 ezer lakáshoz juttatják dolgozóikat a vállalatok. Így az országban már majdnem minden negyedik új lakás vállalati támogatással épül. Különösen sok kedvezmény, vállalati támogatás segíti a munkáslakások építését. Az 1973-ban kezdett munkáslakás-építési akciók alapján tavaly 2184 új otthonba költöztek be a munkáscsaládok, s az idén — az előzetes adatok szerint — mintegy 4000 lakásba. A különféle építőközösségek fokozott támogatása révén a társasházi, illetve a lakásépítő szövetkezeti formában — előreláthatóan — a IV. ötéves tervre előírt 65 ezer helyett 75—80 ezer új otthon épül fel a nagyvárosokban, ipari központokban. A számítottnál jóval nagyobb arányban gazdagodtak a vidéki kisebb települések is, s az előzetes számítások szerint ebben a tervidőszakban az előirányzottnál 40—45 ezerrel több családi ház létesül. A jövő évi terv 90 ezer új lakás építését irányozza elő. Ennek megvalósításával tehát túlteljesítjük a IV. ötéves terv lakás-előirányzatát, várhatóan csaknem 430 ezer új otthon épül fel az előírt 400 ezer helyett. (MTI) Társadalmi fejlődésünk jelenlegi szakaszában mind jobban döntővé válik a fejlődés további feltételeként, hogy dolgozó népünk milyen mélyen azonosul a szocialista társadalom célkitűzéseivel. Az MSZMP X. kongresszusa ezért emelte a gazdasági építőmunka mellé — azonos szintre — az ideológiai munkát. A fellendült és kiszélesedett tevékenységnek jelentős eredményei születtek országunkban és a megyénkben egyaránt. Hamarosan átadják a BRK bajai új, korszerű áruházát. 1 Az ÉPSZER Vállalat dolgozóinak munkáslakásai Kecskeméten. A társadalom átalakuló és az elmúlt időben igen jelentős mozgásban levő tömegei — bár több szállal kötődnek korábbi helyzetükhöz — már az új viszonyokban léteznek. Tudják, hogy jövőjüket, biztonságukat is ez a változó, fejlődő gazdasági és társadalmi helyzet határozza meg. A tudati változás első és nélkülözhetetlenül fontos bázisa ez a felismerés, és az ezt követő azonosulás, amely a tudatos cselekvés elengedhetetlen feltétele. A megyénkben élő munkás, paraszt és értelmiségi dolgozók is eljutottak a felismerésnek és azonosulásnak arra a szintjére, hogy az egyének, a közösségek, valamint a társadalom valamennyi osztálya és rétege számára a szocialista társadalom megteremtése kínálja a legjobb lehetőségeket, és biztosítja a legjobb távlatot. Ennek elfogadása mellett döntővé vált az is, hogy az itt élők jelentős többsége tudatos alkotója a szocialista társadalom építésének. Tömegesen kapcsolódtak be megyénkben is a továbbképzés különböző formáiba, hogy mind fejlettebb szinten váljanak képessé a jelenségek elemzésére, és el tudják különíteni a helyest a helytelentől, az igazat a hamistól. Mindinkább tömegesen reagálnak a jóra, de ugyanakkor nyilatkoznak és elítélik azt, ami nem a mi erkölcsi törvényeink szerint történik. Természetes érzéssel magukénak vallják társadalmunk alapvető törvényét: a termelőeszközök társadalmi, közösségi tulajdonát; a munkásosztály, a párt vezetését; szocialista hazánk új értékeit; az internacionalizmust; a békéért való szüntelen harcot. A munkások mindinkább fejlődő.-,öntudattal érzik ■ felelős^égük^tj eésj ísUsp»Síj&;hteri ’ vékenységük, lényegét- A paraszt-; < ság azonosult a termelőszövetkezeti formával, benne él, és azáltal valósítja meg egyéni boldogulását is. Az értelmiség is azért dolgozik, hogy az anyagi és szellemi élet mind magasabb szinten termelődjék újjá. A fejlődés folyamatában a szemléleti különbség most már legtöbbször csak abban nyilvánul meg, hogy az előrehaladás mértékét hogyan érzékelik. A korábbi valósághoz és az elképzelésekhez hogyan tudják a megvalósult eredményt, vagy éppen a fejlődés A barátságvonat utasai (6.) Múlnak a napok, és megtelnek a jegyzetfüzetek; alig győzöm, leírni az élményeket. Van mindenféle: felemelő, csodálatos, meghitt, vidám és megrázó. Változatos az utunk, ebben mindenki egyetért. Apróságok Folyik a tiszteletünkre adott hangverseny. S egyszerre kétoldalt bejönnek a fehér köpenyes büfések; nézik a műsort, és velünk együtt tapsolnak a szép számoknak. — Ez igen! — gondolom —, őket nem kizárólag a bevétel érdekli. Az egyik ebédnél meglepetésben van részünk. Egészséges, pi- rosbélű görögdinnyét szolgálnak fel. — Ejha! Október végén! — lelkesednek többen is. Ugyanott az étteremben, este balalajka zenekar játszik. Mikor felcsendül az ismerős dallam, hogy „Vala- • hol a Volga mentén, élt egyszer egy kisleány”, akkor többeknek könny szökik a szemébe. Emlékeket idéz sokakban a dal. Egy kedves apróság. Amikor a barátsági találkozón szépen sze-' repel az énekkar, egyik útitársunk szótlanul hátranyújt a mögöttünk ülő újdonsült barátainknak egy Kodály-képet. Azok megértik a jelet, és kedvesen visszamosolyognak rá. Reggelenként egyeseknek első dolga volt leszaladni a portára, megvenni az előző napi Népszabadságot. Ilyen mondatokat lehetett hallani ilyenkor: — Kikapott a Dózsa. Enyhül az idő ott- Jion. . A fradista pályaudvar Nincs nap, de még egyetlen óra sem tréfa, vidámság nélküL Ez azért jó, mert különben belefáradna az ember a sok jövésmenésbe, állandó készenlétbe, a látnivalók sokaságába. A Kreml udvarán nézzük a kétezer mázsás nagyharangot; azt, amelyből letört egykor egy jókora darab. Valaki így szól: — Kétezer mázsa? Hűha! — Jó lenne az asszonynak a vitrinbe — mondja gyorsan más valaki. Kitör a nevetés. Ha már itt tartunk, megemlítem, mit írt egy angol utazó, száz valahány évvel ezelőtt: „Jártam a Kremlben. Láttam a cár nagyharangját, amellyel nem harangoznak. S láttam a cár nagyágyúját — ott áll dísznek a soha nem használt hatalmas fegyver —, amellyel nem lőnek. Tehát a cár nem csinál semmit.” A Belgrád Szálló halijában —•’ első este — így „dicsekszik” egy idősebb tsz-tag: — Na, nekem is felvitte végre az isten a dolgom! — Miért? — kérdezzük tőle. — Mert a tizenkilencedik emeleten kaptam szobát — így a kacagtató' felelet. — Borsodi elvtárs! Nem lehetne még fegy hétig Moszkvában maradni? — kérdezi egy kpn- zervgyári munkás a vezetőtől. Gyorsan kész a válasz: — Dehogynem; ha egy kis pénzt is küldenek hozzá otthonról. Egyik este a barátságvonat utasai széltében-hosszában egy vicces esetet emlegetnek. Piros zakóban volt egyik útitársunk, egy fiatalember. A pincérek ugyancsak piros egyenruhában szolgáltak fel az étteremben. Amint elmegy a fiatalember az , egyik hosszú asztal mellett, odaszólítják: — Tovaris! Pivo jeszt? Pazsa- luszta tri pivo, holodno! Az a szegény fiú meg csak néz bambán, míg megérti a dolgot, és így szól: — Nem tudok én oroszul, lcéremszépen! A másik, hasonló eset a Kali- nyin sugárúton történt meg. Két magyar eltévedt. Nincs mit tenni, odamennek egy ácsorgó fiatal nőhöz. — Ggye Sztáncija Metro, Bá- risnya? A fiatal nő hallgat. A másik magyar így méltatlankodik: — Hagyd békén, nem látod, hogy nem érti? Mire a nő megszólal: — Dehogynem értem; ha magyarul mondják! Kiderült, hogy a barátságvonat egyik utasa ő is. Hiába, háromszázhuszonnyolc útitárSunk van; ki ismerhetne mindenkit egy-két nap alatt? A rigai pályaudvar művészi kivitelezésű épületei zöld-fehér színűek. Erre is van megjegyzése valakinek: — Ez a fradista pályaudvar! A kísérőnk, Jóska, így válaszol, szintén a tréfa hangján: — Akkor nyilván azért határoztak úgy, hogy nem bontják le a városrendezéskor. Ezt viszont már nem lehet szó nélkül hagyni: — Ahogy a fradisták játszanak mostanában, bizony nem érdemlik meg ezt a megtiszteltetést! Egy férfi, hazafelé jövet, a határnál ezt mondta. — Én nem hajtom vissza két órával az órámat; megszoktam így. Egy másik férfi ugratja: — Legalább nem késel el sehonnan ezután! Számok, méretek Egy idő után ebben a világvárosban megszokja mindenki, hogy át kell állítania az arányérzékét. Itt mások a méretek, a távolságok, mint amihez otthon mi Baján, Kecskeméten vagy éppen Szabadszálláson hozzászoktunk. Nézzünk néhány példát. A százhatvan kilométer hosz- szúságú Metrónak csaknem száz állomása van. Van hatezer személyes szálloda és több kétezerszemélyes étterem. Az egyik mozi nézőterén háromezren élvezhetik egy időben a filmet. A Lenin Könyvtár raktáraiban huszonhat- millió kötet húzódik meg. A város területén levő hidak száma megközelíti a kétszázat. Ezerhét- száz gyár ontja magából a ter- mélvényeket. A gombostűtől az űrhajóig minden készül bennük. Soroljuk? Talán egy-két érdekességet még: az egyik gyermekáruházban ezerhétszáz eladó szorgoskodik a vásárlók kedvére. Van olyan színpad, amelyen egyszerre ezer szereplő mozoghat. A leghosszabb körút száztizen- kilenc kilométer hosszúságú. Ebben a városban évente százhuszonötezer lakás épül fel. El lehet képzelni, hogy mit is jelent ez pontosan, s valójában? Nem hiszem. Valaki észrevett egy érdekes dolgot: a hatalmas méretek ellenére is emberarcú ez a város; a lakosok nem idegenedtek el egymástól a kőrengetegben. Varga Mihály (Folytatjuk) ütemét hozzá hasonlítani. Máskor a régebbi — néha túlhaladott — ismereteiket szembesítik a fejlettebb mai viszonyokkal. Ezek a helyzetek teremtik az ütközések alapját és fő csomópontjait a mi megyénkben is. Ezért mindinkább nélkülözhetetlen fontosságú a tervezés és elemzés tudományos megalapozottsága, minden voluntarista és tamáskodó nézet ,kiküszöbölése munkánkból. A tömegekkel való jó kapcsolatunk alapja is ez. A valóság őszinte feltárása az a nélkülözhetetlen bázis, amelyre biztosan építhetünk. Eredményeink forrása A jövőben még jobban előtérbe kell kerülnie az eszmei-politikai munkának, alaposabban elmélyítenünk a dolgozó nép ismereteit és magasabbra emelni az eszmei nevelés színvonalát. A gazdasági építőmunka gyorsabb fejlődésében most már nélkülözhetetlen igényként jelentkezik a fejlett technika és annak optimális kihasználása. Ennek pedig alapvető feltétele a technika, politika és kultúra területén is magasan művelt ember. Nélkülözhetetlen, hogy erkölcsi tudatosság határozza meg a munkában való szocialista magatartást. Mindezeknek — a mi megyénkben is szükségszerűen jelentkező igényeknek — a megvalósítása alapvető feladatunk. Eredményeink forrása az is, hogy felismertük: az általános feladatok mellett több sajátos tennivalónk is van. Fontos, hogy j egyik , se, ;|f^djeí£.,fű , Időnként , jlfŰ9fqffjúít a hogy sajátos teendőink miatt nem kapott kellő figyelmet az általános és alapvető feladatok végrehajtása. Ugyanígy azt is tudnunk kell a cselekvés során, melyek azok a sajátos elemek, amelyeket ha nem vesszük figyelembe, eredményeink nem a várt szinten valósulnak meg. Éppen ezért az általános ismeretek alapos elsajátítása mellett kellő helyet biztosítsunk a mi viszonyaink megismertetésének. Szükséges annak a megértetése, hogy a mi sikereink is ráépülnek elődeink eredményeire. Nemzeti történetünk különböző korszakainak pozitív hagyományai jelenünk nélkülözhetetlen alapkövei. Megyénkben is azok az elődök, akik a nép érdekeit szolgálták, jelenünket és jövőnket is építették. A ma embere is azokra az eredményekre támaszkodva formálja a jövőt, amelyeket haladó elődeink alapoztak meg, miközben a szocializmus eszméi szerint azt túl is haladtuk. Ezért is fontos a tudatos felismerés képességét kifejleszteni a dolgozók soraiban, hogy a pusztán hangulati értékelésektől és ideiglenes, átmeneti ráhatásoktól a szocia lizmust építő ember mentesíteni tudja magát, amikor a távlatokról van szó. A közösség érdekei szennt Jelenünkben és jövőnkben mindinkább kirívó lesz, és mindjobban elítélendő a káros szubjektivizmus, a közösségi érdekkel ellentétes magatartás és cselekvés. Ebben a harcban a tömegek helyes felismerőképességét kell mind magasabb szintre emelni, hogy elítéljék és kiközösítsék ezt az életvitelt. Ennek az útja is a szocializmus követelményei alapján álló, erkölcsi magatartás. Így a ma még felbukkanó negatív jelenségeknek mind kevesebb érvényesülési lehetősége lesz, és végül visszaszorulnak. Ezért minden olyan tevékenységet, amely leleplezi ezeket a fa- rizeuskodó típusokat, támogatnunk kell. Az egyéni vagy személyekhez tapadó hibákat sem védhetjük a szocializmus pajzsával, még ha a pozíció azt egyesek számára átmenetileg lehetővé is teszi. A néptömegeket kell olyan tudatszintre emelni, hogy leleplezzék azt a magatartást, amely visszaél lehetőségeivel és helyzetével. Kitaszítsák az olyan elemeket, akik szubjektív módon ítélnek meg embereket és döntenek sorsukról a maguk kénye és kedve szerint. Ezek a jelenségek idegenek a mi társadalmunktól, bár időnként — szerencsére mind ritkábban — találkozunk még velük. Az eszmei harcra felkészült dolgozók az ilyen jelenségeket lehetetlenné tudják tenni. Lehetőség és szükségesség Megyénk lakosságának fejlődésében jelentős helye van a szocialista kultúra elterjedésének. Az elégedetlenkedő hangok mellett a helyes értékelés messzemenően figyelembe veszi azt. honnan indultunk el é- meddig jutottunk. Az anyagi és szellemi kultúra fejlődésében együtt van a legfejlettebb és az elmaradottabb helyzet. A javuló arányok e kettő között az elmaradott állapotok fokozatos eltűnését bizo-- nyitják. Gyorsabb volt az elmúlt időben a termelési kultúra területén bekövetkezett változás, viszonylag lassúbb a szellemi kultúrában az előbbrejutás, amelynek természetesen megvannak az objektív és szubjektív okai. Ebben a munkában is egyaránt káros az alaptalan és oktalan türelmetlenség, de ugyanúgy el kell ítélni az érthetetlen kényelmeskedést is. Ezen a területen is olyan szintre kell emelni a tömegek és a szakemberek látóképességét, hogy felismerjék, mi a helyes magatartás és cselekvés, a lehetőség és szükségesség viszonyát mérlegelve. Nyilvánvaló, hogy a kulturáló- dás folyamatában mind nagyobb teret kap a helyes ízlés kialakulása, megformálása is. A jövőben tömegméretekben itt is. igen sok lehetőség- van kedvező változásra. Mindehhez azonban olyan alapokat kell teremteni, amelyek meghatározzák ennek a folyamatnak az irányát és lehetőségeit. Ebben a kérdésben a he- i lyes és helyleien.; .tendenciák^el-n 'fcülönítése' ■ különösen nehéz s fel- - '•adat, i mivel'egyrészt — mint <az ; élet más területén — itt sem lehet jegyzékkel elkülöníteni a jót a hamistól, másrészt az élet minden vonatkozását érintő területről van szó. A szórakozás, a művészet, a lakáskultúra stb. mind külön is, de együttesen is, a hozzá kapcsolódó ember ízlését mutatja meg. Nem öncélú feladat A kulturális forradalom követ- ■kezetes végigvitele nem öncélú feladata a proletárdiktatúrának. A város és a falu közötti különbség eltűnése ma már az élet teljes értelmezésében sem a távoli jövő álmai közé tartozó lehetőség. Ma már csak azok nem ismerik fel ennek a közelségét, akik a falu rohamos felemelkedését nem érzékelik. Akik tegnapelőtt látták a falut és a tegnap kimaradt látómezejükből, azok már nem tudnak reális képet alkotni arról az anyagi és szellemi felemelkedésről, ami ott is végbemegy. Az események helyes megítéléséhez feltétlenül olyan érzékelőképesség szükséges, hogy az társadalmi méretekben is tudatossá váljék, hogy az egyén a változások ritmusát fel tudja fogni, és ebben a változó világban önmagát is alkotó személyiséggé formálni. A fejlődés egészén belül jelentkező ellentmondások közül képes legyen felismerni, melyek azok, amelyek az objektív fejlődés talaján keletkeznek, és melyek a mi világunktól idegen eszmék, az itt maradt, vagy „bevándorolt” elemek. Az összehasonlításra képes szem világosan felismeri, hogy az eltelt közel harminc év a párt vezetésével átformálta hazánkat. Uj gyárakat teremtett az itt élő ember, falvaink, városaink is átalakulóban vannak, a kisüzemi parcellák helyén a nagyüzemi táblákon' ma valóban virágzik a mezőgazdaság. Az új nemzedék képviseletében már nem a kisparaszti lét, hanem a munkássá formálódó paraszt a valóság. A fejekben is végbemegy a nagy változás. Üj ideálok teremtődnek, a léttől való félelmet felváltja a biztonságérzet, az ügyek iránti érdeklődés és felelősségtudat. Mindenképpen bizonyossá vált népünk, megyénk lakossága előtt, hogy új világ megvalósulása felé haladunk, a szocialista valóság felé.
