Petőfi Népe, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-03 / 258. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1974. november 3. 4 • Budapesti látkép as újjáépített fővárosról az újjáépített Erzsébet- híddal. Lánchíddal, Margtt-hfddal. A pesti hidak évfordulói November, a budapesti Duna-hidak ünnepe. November 20-án less 125 éve, hogy megnyitották a Lánchidat és 25 éve, hogy felavatták az újjáépített Lánchidat. 21-én ünnepelhetjük az újjáépített Erzsé- bet-híd felavatásának 10. évfordulóját. Végül november 22-e az újjáépített Petőfi-hid felavatásának 22. évfordulója. Es egy gyászos évforduló: 4-én lesz 30 éve, hogy a második vi­lágháborúban felrobbantották a Margit-hidat. • A régi Erzsébet-hid, amelyet a fasiszták felrobbantottak. C Az alsó kép: Budapesti látkép az ostrom után a rombadőlt Erzsé- bet-híddal, Lánchíddal és a Margit-híddal. A tények bizonyítanak Az életszínvonal alakulása a bajai járásban Nem szólam, hanem az élet bizonyítja, hogy a falusi élet­forma mindinkább közelíti a városi színvonalat. Pártunk XI. kongresszusára készülve megvizsgáltuk járásunk helyzetét ebben a tekintetben. Megállapítottuk, hogy a X. kongresszu­son, valamint előtte a megyei és a járási pártértekezleten ho­zott határozatok végrehajtásáért tett erőfeszítések sikeresek voltak. Teljesítettük a gazdaságpolitikai célkitűzéseket az iparban, mezőgazdaságban és a termelés más területein is. Ez terem­tette meg az alapját annak, hogy járásunkban a lakosság életszínvonala évről évre emelkedik^ több tekintetben az or­szágos átlagot meghaladó mértékben. A sokféle mutatóból néhányat kiemelve, számokkal is könnyű ezt bizonyítani. Jövedelmek 1970-hez viszonyítva az elmúlt esztendő végéig a lakosság jö­vedelme 14,4 százalékkal emel­kedett, a termelőszövetkezeti parasztoké pedig 19,6 százalék­kal. Az összjövedelem alakulá­sát vizsgálva tisztább képet nyújt az egyes dolgozókra jutó évi jövedelem emelkedése, ha kü- lön-külön nézzük a mutatókat. Az állami gazdaságokban az évi jövedelem átlagosan 30 443 forint, a fogyasztási szövetkezeteknél 26 941 forint, az iparban 23 501 forint. Ez utóbbinál kialakult alacsonyabb átlag összefügg az­zal, hogy sok a kezdő, tanuló fiatal munkás. A termelőszövetkezetekben dolgozók 41 százalékának a kö­zösből származó jövedelme 15 ezer forint alatt van, zömében idősebb, nyugdíj előtt álló gaz­dákról van szó. A szövetkezeti tagok 25,4 százalékának 15—30 ezer, 16 százalékának 30—40 ezer fölött van a jövedelme, a többinek pedig 40 ezer felett. Figyelembe kell venni termé­szetesen a háztáji jövedelem sze­repét is. Az iparban, állami gaz­daságokban és erdőgazdaságban dolgozóknál pedig a nagyobb arányú közvetett juttatásokat. Van a jövedelemnek egy ki nem mutatható formája, ez a borravaló, a hálapénz. Ez a szo­cialista viszonyoktól idegen je­lenség,, sajnos, szinte kiírthatat­lan. A borravalót adó rendsze­rint; ugyanaz, aki mint a közvé­lemény1 egyik megtestesítője ki­fogásol já, hogy' társadalmunk­ban megtűrjük ezt a jelenséget. A hálapénz az orvosi kar néhány tagjával szemben jogos társa­dalmi kritikát vált ki, visszatet­szést kelt. Itt is kettőn áll a vásár. Nemegyszer maguk a be­tegek szoktatják hozzá az orvo­sokat ahhoz; hogy bizonyos összegeket elfogadjanak. A járásban változatlan gond a még alacsony jövedelmű réte­gek helyzetének javítása. A ter­melőszövetkezetek ezt úgy old­ják meg, hogy két-háromszáz fo- rihttal kiegészítik a nyugdíjasok, járadékosok, a sokgyermekes családok, a gyermekeiket egye­dül nevelő anyák jövedelmét. A keresetek alakulásánál nem szabad figyelmén kívül hagyni a természetbeni, társadalmi jut­tatásokat. Számításaink szerint ennek mértéke évi 2 ezer forint. Gondolok itt főleg az egészség- ügyi, szociális, kulturális, okta­tási, sport és szórakozás jellegű anyagi támogatásra. Szolgáltatások Az életszínvonal alakulásához tartozik a különféle szolgáltatás, az áruellátás megszervezése, üz­lethálózat bővítése. A lakosságot érintő szolgáltatás csak mérsé­kelten emelkedett, továbbra is gond az igények jobb kielégítése, különösen a lakáskarbantartás, a rádió,- a televíziójavítás, a víz­vezeték-szerelés megszervezése, a háztartási gépek és közlekedé­si eszközök karbantartása és ja­vítása tekintetében. Körzetünkben különösen a fogyasztási szöveti t.ek fejlesz­tették üzlethálózat., tat. Az el­adóteret 10,7 százalékkal növel­ték. Megvan a feltétel ahhoz, hogy a tervciklusra előirányzott 35 százalékos forgalomemelke­dést megvalósítsák. Három év alatt ugyanis 25,9 százalékot már elértek. Az élelmiszeripar­ban növekszik a félkész ételek, konzervek,- levpsporok, ételízesí- ' a k(r . hálát megháromszorozódott. Ha-b‘ sonlóképpen a húskészítménye­ké, a húsé, a zöldségé, a gyü­mölcsé, a főzelékféléké, a fa­gyasztott és mirelit áruké, a tej és tejtermékeké. A vendéglátóipari forgalom három év alatt 31 százalékkal nőtt, a meleg étel forgalma' pe­dig 68,7 százalékkal. Örvendetes, hogy az átlagosnál alacsonyabb mértékben emelkedett a szeszes­ital-forgalmuk, viszont jelentő­sen nőtt az üdítő italok fogyasz­tása. Jól szervezett, kulturált üzemi étkeztetés van mindén állami gazdaságunkban, az erdőgazda­ság fontosabb munkahelyein. Hasonlóképpen Érsekcsanád, Csá- voly, Vaskút, Dávod, Szeremlt termelőszövetkezeteiben. Most van átadás előtt Felsőszentivá- non, tervezik Bácsbokodon és több községben is az üzemi konyhák építését. A jövedelem alakulását sok egyéb szám is • bizonyítja. Járá­sunkban 1971 elején ezer la­kosra 13 gépkocsi jutott, az el­múlt év végén pedig már 31. A tíz legfontosabb tartós fogyasz­tási cikkből többek között a bútorból 125, a hűtőszekrényből 144, a motorkerékpár felvásár­lásból 134 százalékos az emel­kedés. A televízióval rendelke­ző családok száma 32 százalékkal nőtt. Lakásépítés A járási pártértekezleten ja­vasolt 8—900 helyett eddig már 1131 magánerőből és 67 állami támogatásból létesült lakás ké­szült el. Igen jelentős Bácsalmás nagy­község lakásépítése. 211 létesült magánerőből és 22 állami pénz­ből. Sükösdön 142 lakás épült. Érdemes megemlíteni, hogy az építkezések és felújítások követ­keztében szinte az egész falu új­jáépült. ''Az OTP-segítségen, -kedvez­ményeken túlmenően az építke­zőket munkahelyeik 7 millió 176 ezer forinttal támogatták. Ki­magasló eredményt ért el e te­kintetben a Bajai Állami Gaz­daság, ahol közel 300 tanyát szüntettek meg, helyette a vá­rosban vagy községekben épít­keztek. Mindezekhez a gazda­ság készpénzben, bontási anyag­ban, szállításban csaknem 3 és fél millió forint támogatást adott. Baján külön állami gaz­dasági lakótelep van, 120 új la- kással. ,M01 '\B|$ f-jgL- vezg|g^,,,pajs}k figyel*, mét fordít a fáira" Maradás fel­tételeinek megteremtéséhez. Ezért a falusi lakosság élet- és munkakörülményeinek javítása érdekében erőteljesen támogat­juk a kommunális beruházáso­kat. Huszonnégy községből 17- ben van vízvezeték, — 288 köz­kúttal —, a bekapcsolt lakások száma az 1970. évi 4017-ről má­ig 7 ezerre emelkedett. A községekben rendbehozták a járdák jelentős részét. Az ut­cák 90 százalékának mind a két oldalán van már betonjárda,'351 kilométer hosszúságban. A por­talan utak hossza 40 és fél ki­lométer. Van olyan községünk, mint például Csávoly, ahol a ki­lenc jelentősebb út közül 6 por- talanított. A járásban 340 négyzetméter parkosított terület van, csaknem félmillió rózsatővel telepítve. Felsőszentivánon csaknem 50 ezer rózsatő van. Olyan az egész község, mint egy virágoskert, melynek kertésze a település minden lakója. Minden községben van orvosi rendelő, körzeti védőnői ellenőr­zés. A gyermekek elhelyezését segítik a bölcsődék, óvodák, nap­közik. A tanyákon, vagy a tá­voli településeken lakók gyer­mekeinek tanulását könnyíti a négy diákkolégium Hercegszán­tón, Garán, Bácsalmáson és Csá- volyon. Felsőszentivánon külön kollégiumot létesítettek a veszé­lyeztetett környezetben élő gyer­mekek elhelyezésére. Minden községben van művelődési ház, hétharmaduk korszerű, vagy új, több célú klubhelyiségekkel mű­ködnek. A járás központja Baja köny- nyen megközelíthető. Herceg- szántóra 19 autóbuszjárat van, Sükösdre 62, Nagybaracskára 44, Vaskútra 41 és sorolhatnánk to­vább. Ehhez tovább kell korsze­rűsítenünk, javítanunk és szé­lesítenünk az utakat. Köszönet és elismerés Mindezekből kitűnik, hogy Cél­jainkat legfőbb vonatkozásaiban teljesítettük. Köszönet és elisme­rés illeti mindazokat,, akik meg­valósításukért közvetlenül vagy közvetetten a legtöbbet fették. Keveset szóltam- a gondokról. Egyik ilyen, hogy az általános jó eredményeken belül nagyi a differenciálódás. Sajnos, néhány községünk sok tekintetben el­marad a járási átlagtól. A. kö­vetkező években az lesz az egyik legfontosabb fel^datunl^h.ogy. az elmaradottakat 'segítsük' a fel­iratozásban. ,. En^ék érdekében többet kell tenni azokríak^ aki­ken az előrehaladás múlik, te­hát az érdekelt vezetőknek, ter­mészetesen a lakossággal össze­fogva. Szabó Imre, a bajai járási pártbizottság első titkára Es kezébe vette sorsát a nép. — Anyám iskolaszolga volt. Emlékszem, az iskola ablakából láttam meg, hogy jön­nek, itt vannak az orosz katonák. Feltar­tott kezű németeket hajtottak maguk előtt. De lövöldözés, harc itt, a faluban nem volt. Ellenben Apostag és Dunaegyháza között a felnőttekkel együtt mi, az akkori gyere­kek is ástuk a tankcsapdákat. Mert a du- naföldvári hídért egy pár hétig dúlt a csa­ta... Ipi Lajosné, a községi tanács vb titkára így idézte fel a jeles napot (Mert Apostag számára 1944. november 3-án virradt fel az új élet hajnala, amely a nép kezébe adta sorsának irányítá­sát. Most, 30 év múltán, a nép ' fogalmának megtestesítői közül olyan tanúk után kutattunk, akik cselekvő részesként voltak ott, az új élet elindításánál. A kommunista párt helyi szer­vezetének hét alapítója közül kettővel sikerült találkoznunk. Egyikük Szemler Imre. Most 74 éves, a tsz nyugdíjasa, de mint portás, a szövetkezet majorában I most is nagy felelősségérzettel vigyáz a közös vagyonra. Spa­ring Józsi bácsi a másik, ő 31 évi útőri szolgálat után 7 éve nyugdíjas. Koros emberek. Az emlékezet 30 év távlatából meg­kopik, itt-ott kihagy, s a rész­leteket' az egyéniség különbözősé­ge szerint is eltérően rögzíti. A lényeget azonban mindez nem befolyásolja, sőt, kiemeli: a nép egyszerű fiai tudták, hogy tör­ténelmi küldetést teljesítenek. Hallgassuk meg őket: Szemler Imre: — Nagy idők voltak azok, kérem! Dunavecsén alakult meg a párt járási köz­pontja. Eiblinger Béla volt az el­ső párttikár. Egy héttel utóbb mi is megalakultunk. Sparing Józsi barátom, az útkaparó volt a fő­szervező. Neki volt kapcsolata egy bizonyos Samu elvtárssal a párt központja részéről. Én meg, mint 1918-as vöröskatona,, kom­munistának tartottam magam. Aztán Vincellér Józsi, Fazekas Szabó József — ők nem élnek már —, meg Kovács ■ Józsi, aki elkerült a faluból és egy pesti fiatalember, aki, ahogy szoktuk mondani: a híd alatt, szóval il­legalitásban dolgozott. Ennyien voltunk. Ja, és még valaki! Ej­nye, hogy nem jut eszembe a neve! A pesti fiatalemberé sem, pedig fél évig ő volt a párttitkár. Utána haza is ment Pestre, a titkári tisztséget pedig rámru­házták ... Sparing József: — Méghogy Szemler Imre nem emlékszik rá! Havrik Lajos a neve annak a pesti fiatalembernek. És kifelej­tette Bozóki Istvánt is, ő volt a hetedik... Szóval, itt voltunk már páran, akik akartunk vala­mit. A falu szélén. Kovács Jő- zseféknél jöttünk össze egy pén­tek, vagy szombati napon. Ügy beszéltük meg, hogy a követke­ző vasárnapig mindenki toboi oz még embert. Lettünk is elég szép gyülekezet. Így aztán Szem- lérék házánál megalakítottuk a pártot. Énnekem már jóval azelőtt is széles volt az ismeretségem. A 77-es kilométerkő itt van, nem messze, annál kezdődött. Amel­lett kellett a kavicsokat így, vagy úgy rakosgatnom, hogy tudassam, szabad-e a levegő a faluban. Meg tarisznyában oda hordtam az ennivalót, amikor jött valaki, aki a nevemet hasz­nálta. Sokuknak most sem tu­dom a nevét. De Samu Károly, aki úgy tudom, vállalati igazga­tó Pesten, három vagy négyszer azóta is meglátogatott. Van, amire nem eihlékszik már ő sem. De az biztos, hogy Kerti Lajos, Házi Árpád és mások oda­jöttek a kilométerkőhöz. No, ez a Kerti Lajos Ameri­kából jött Vecsére. Voltak olya­nok többen is, akik a pénzüket adták, hogy megtámogassák a kommunistákat. Kerti Lajos azt is mondta, hogy ő még az élete árán is „megreckirozza” a spa­nyol kommunisták támogatását. Akkor novemberben ott volt a falunkban az oroszok hátvéd­je. A parancsnokság az evangé­likus parókián székelt. Ezzel a Kerti Lajossal jártunk ott több­ször. Olyanokról tárgyaltunk a polkovnyikkal, hogy a falunkban nincs szovjetellenesség, ha pedig valami történne, én leszek hír­adással ... Szemler Imre: — Egyszercsak hivatott Eiblinger elvtárs és mondta: Imre, meg kell csinál­ni a földosztást! A nép engem akart, én lettem a földosztó bi­zottság elnöke. Elég sok volt nálunk az osztható föld. Hej, micsoda munka volt! Eiblinger elvtárs rámparancsolt: nálam nélkül nem csinálhatnak semmit, mindenért én felelek a faluban! Borzasztó nagy felelősség a nya­kamban. És tessék hozzá adni, hogy iskolám nem volt egy se’. Igaz, írni-olvasni azért még 14 éves koromban megtanultam. Jó- ravalp gazda volt Dunapatajon az az Ábrahám Sándor bácsi. Nála szolgáltam akkor. Palatáb­lán, palavesszővel ő tanított meg az írásra szeptembertől kará­csonyig ... Sparing József: — A párthe­lyiségünk a mostani kultúrház lett. Három orosz katona a já­rási parancsnokságról oda hoz­ta a parancsot, hogy alakítjuk meg a földosztó bizottságot. Harmadik napra összehívtuk o tagságot és megalakítottuk... Szemler Imre: — Hanem, hogy a lényeget soroljam: mivel a számolás nem volt tudományom, elhoztam írnoknak az elöljáró­ságról Varga Gyulát, a borellen­őrt. Talpraesett gyerek volt, ma is az. Vele kiszámoltattam, mennyi az elosztható föld, meny­nyi abból a szántó, a szőlő és hogy mennyi jut egy családra. Sok volt ám akkoribah a sze­gény ember! Jöttek is a kommu­nista pártba, merthogy az föl­det oszt. De úgy ám, hogy egy­kettőre háromszázhatvanan let­tünk ... Sparing József: — Én aztán sokmindent elbeszélhetnék! Mert abban az időben minden énraj- tam keresztül ment. Én java­soltam a személyeket, kit milyen munkára állítsunk. Máma úgy mondják ezt, hogy káderes... Én meg kívül vagyok. És ez fáj... Elnézést, azelőtt nem tud­tam sími..'. Amikor Samu Károly legutóbb nálam járt, azt mondta, hogy könnyen sértődök, meg hogy ki- rekesztem magam, pedig kívül­ről nem lehet harcolni. Meglő­het ... Dehát, ha egyszer nem bírtam elviselni a gazembersé­get ... Ez még 1955-ben volt. A nép, közte öreg családok kín­lódva szedték le a meggyet, Jaz a semmirekelő, ott a felvásár­lásnál pedig meglopta őket. Volt olyan, hogy 30—40 kilókat is el- csalt, a mázsálással. Én mentem, és kértem, küldjön oda ellenőrt a párt. De az akkori párttitkár megválaszolt: ha lopja, hadd lopja! Mért nem nézik meg a mázsát?! Erre én azt mondtam: ilyenekkel nem leszek egy párt- banl... Pedig azt a lókötőt utolérte a sorsa. Én meg kívül. Hát ezzel elhibáztam... Most azt se’ tudom, hogy az öregek ebédjét a téesz, vagy a tanács rendezi-e... Szemler Imre: — Nem volt az olyan könnyű, ahogyan én most sorolom. Mert megjáratták ve­lem a bíróságot is. Ügy történt, hogy mi azokat a valamikori zsidó-birtokokat osztottuk, ami­ket korábban elvett és a vité­zeknek ajándékozott a vitézi szék. Egy ilyent követelt vissza az eredeti birtokosa. Perelt. En­gem meg hatszor beidéztek tár­gyalásra. A végén már nagyon dühös voltam és bár nem ked­velem az ocsmány beszédet, ak­kor káromkodva csaptam az asz­talra, hogy: de a kutyaúristenit, hát nem azé a föld, aki megmű­veli?! Meg aztán mink nem is a felperestől vettük el. Erre a bíró: „Hát kitől?” Én meg: -„A vitézi széktől!” És akkor a bíró: „Ember, miért nem ezzel kezd­te?!” így esett, hogy a földosztó bizottság megnyerte a pert... Amikor kiosztottuk a földet, arról kellett gondoskodni, ho­gyan vetünk. Mert, ugye, - kellett a jövő évi kenyér és nemcsak a magunk porciója. Az egész or­szág még ezután szabadult fel. Elmentem hát Dömsödre, az orosz parancsnokságra. Tőlük kértem segítséget. Adtak is há­rom pár lovat. Ezeket utaltam ki aztán mindennap másnak, .öt hétig az én felelősségemre vol­tak a faluban azok a lovak! Akkor meg kellett a Vetőmag. Ilyen a jobb gazdáknál akadt. Elmentünk hát és megmagyaráz­tuk: adjatok. Megesett olyan is, hogy elvettük attól, aki nem adott. Így sikerült elvetegetni... Egy félévig én feleltem min­denért. Életemben az a hat hó­nap volt a legnehezebb. De a legszebb is! Utána másfelé szó­lított a párt. Két esztendeig a FÉKOSZ járási titkára is vol­tam ... Perny Irén • Sparing József és Szemler Imre bácsi 0 Apostagi utcarészlet a víztoronnyal. (Pásztor Zoltán felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom