Petőfi Népe, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-02 / 257. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1974. november 2. A PÁRTKONGRESSZUS JEGYÉBEN Szocialista brigádok bravúrja Diplomáciai eseményekkel kapcsolatban sokszor olvasunk — hallunk — arról, hogy X államférfiú munkaebéden látta vendégül Y delegátust. Nem kormányszinten ugyan, de a maga keretében szintén jelentős munkavacsoráról ad hírt a cikkhez készült felvétel. Ezúttal Tiszakécske nagyközség pártbizottsága és tanácsa vendégelt meg kétkezi munkásembereket. Szocialista brigádokat és vezetőiket, akik kongresszusi felajánlásként a helység felszabadulásának 30. évfordulójára kiemelt községpolitikai létesítménnyel készültek el. Az alapozás befejezésével és az első záróréteg elterítésével újjáépítették a Szabolcska Mihály utcát. A közel 3 millió forint értékű útkorszersítéssel a tiszakécskeiek több évtizedes álma vált valóra. Hiszen a legfontosabb községgócokon közlekedési körforgalom jöhetett ezzel létre, s az új, modern utcára — mint gyűjtőútra fűződhetnek föl az új lakótelep utcái. Képünk a vacsora előtti ünnepélyes percekben készült. Miskó István tanácselnök üdvözlő szavait hallgatják a meghívottak. Miskő István tanácselnök köszönti a szocialista brigádokat. ember helyett dolgozott gépével. Ugyanígy a rakodógépkezelők, Farkas Pál. Kiss László. Kiss István. valamint a gépkocsivezetők, Székely József. Tóth Ferenc, a Grinovits-testvérek. s Farkas Dezső. Szinte a lehetetlent is megtették a rendkívül rossz talajviszonyok között. A Tassy-útőrbri- gád nappal az útépítésnél állta a sarat, éjjel pedig az anyagot fogadta. A Tóth-brigád — Kerekegyházáról — mindennap 130 kilométert utazott — zokszó nélkül. Köztük Szabó József gondoskodott derűs hangulatról... A többi tiszakécskei — Bállá Vince, Laczkó György. Kapás,Pál, Székely József szintén kitett magáért ... Mindenki szívesen odahallgat a kis beszédre, amely igazán emberközeli. Nemcsak mert szívből jövő. hanem mivel tárgyszerű is — és szorosan azokról szól, akiké a legfőbb érdem a határidő előtti teljesítményért. Lássuk tehát az építés fő fázisait. Ez év januárjában kezdődnek tárgyalások a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium illetékes szerveivel. Méltányolják a nagyközség súlyos közlekedési gond- j- ■ - ■ .éri].; r.? elmaradott, jelentős részben tárhatatlan úthálózatot. Ügy döntenek, hogy a Tiszakécske közlekedési tengelyét képező Szabolcska Mihály utcát 1975 végéig korszerűsítik. Igenám. csakhogy ez már terven felüli munkavállalás a KPM Kecskeméti Közúti Igazgatósága számára. A Kecskeméti Üzemmérnökség a már jóváhagyott 1974 ’évi tervének „ráadásaként”.j kapja 'meg a feladatot »Pedig az’- eredeti kötelezettsége is igen feszített. Aztán a helyi pártbizottság és tanács kérése is mindenképpen méltánylandó: szeretnék, ha k< vés kivitelezési határ- időr bel ez év október 29-ére — i az évforduló napja — befejt nék az alapozást és az első i'.áróréteg elépítését. Hogy mielőbb bekapcsolhassák a forgalomba. Az üzemmérnökség a szocialista brigádokhoz fordul. A kerekegyházi Tóth István-féle brigád, a lakitelek—tiszakécs- kei Tassy-féle brigád és az üzem- mérnökség gépészbrigádja egy öntetűen válaszol: biztosítsák a feltételeket, s ők ez év november 7-re befejezik a munkát. Ha tudták volna, milyen nagy fába vágták a fejszét! A három brigád — Szomolai János munkavezető irányításával — hozzálát a kongeresszusi felajánlásként vállalt munkához. De már az első hetekben jön egyik gond a másik után. A bánya visszaigazolja az útépítéshez szükséges anyagot, de a MÁV nem tud vagonokat adni a szállításhoz; máshová kellenek a kocsik. Nincs más hátra: közúton indítják az '3nyagdkát,’>y,t!Kheíí ••«'•’tanács iá* .Mwfcűsswéj',, b,YÚjt az üzemmér-,. ■ nökségnék. " •De e zökkenők csak hátráltatták a kivitelezést S hogy még több legyen a baj. beköszöntött az állandó esőzés. A munkások nap mint nap áznak-fáznak. de nem hátrálnak meg, jó hangulatban. tiszteletre méltó szorgalommal állják adott szavukat. Csuz Mihály — Tiszakécskéről — két ... A munkavacsorán, a Szabadság Tsz székházában, vidáman csengtek össze a borospoharak a finom birkapaprikás illatos párájában. A beszélgetők nemcsak emlékeztek — ..Mikor csak vártuk, vártuk az anyagot, nem gondoltam volna” — „Azt hittem, az utóbbi hetekben, hogy mi is „beleázunk” az útba” —, hanem már á jövőt is latolgatták. Miskó István utolsó mondatai jártak eszünkben: „Kívánom, hogy jövő év augusztus 20-án hasonló körülmények közt találkozzunk. « Szeretnénk, ha akkorra ,yégje-, gesem elkészülne a Szolnoki) úfai tói az Inokai révlejáröifr térjedő ' ' köiTéködéísí” tehgély*. amelyén ’kóí*-' szerű kövilágítást szerelünk fel...” Biztos, hogy ezek a szocialista brigádok nem fognak hiányozni arról a következő munkavacsoráról. (Tóth István — Tóth Sándor) A sínek doktorai Az utas, amikor felszáll a vonatra, nem is sejti, milyen hatalmas apparátus figyel arra, hogy biztonságosan célhoz érjen. Talán csak akkor villan át gondolatán az, hogy a vasúton is történhet baj, amikor a jegyváltásnál néhány fillérrel többet kérnek biztosítási bélyegre. Néha bosszankodik is, amikor lassít a vonat, s az ablakon kinézve pályakarbantartó munkásokat lát különleges csákányokkal, és egyéb szerszámokkal kezükben. Vajon kinek jut eszébe, hogy a végtelenbe kígyózó síneket állandóan ellenőrizni kell, hogy a vasúti töltés „él, lélegzik” s a téli hidegre, a nyári melegre másként és másként reagál. A MAVszak- , emberei szerencsére mindezt jól tudják és nem véletlenül rendelkeznek a jelentősebb vasúti csomópontok pályafenntartási főnökségekkel. A főnökségek dolgozói, vezetői egy különleges szakma tudorai, akiknek napjainkban az állandóan fejlődő technikával — ami a közel 130 esztendős vasutat sem kerülte el — lépést kell tartaniok. A gyorsaság, valamint a terhelés növekedése új feladatok elé állította a pályafenntartási dolgozókat. Azt is meg kellett tanul- niok többek között, hogyan tartsák karban — az év különböző szakaszaiban — a korszerű, hézag nélküli síneket. Mindezt természetesen kézi krampács szerszámukkal elvégezni már nem lehet. A vasúti sínek és töltések rendbentartására korszerű gépláncok állnak rendelkezésre, amelyek a MÁV Építési és Pályafenntartási Szakosztályának jászkíséri üzeméből indulnak az ország különböző vonalaira. Az elmúlt hetekben Kecskemét—Cegléd között kimaradt egy délelőtti személyvonat. Utasait vasútpótló autóbuszokkal szállították. A vasúti pályán ugyanis éppen az úgynevezett felépítmény-karbantartó géplánc dolgozott. Szabics István, a Kecskeméti Pályafenntartási Főnökség vezetője a helyszínen ádott tájékoztatást a munkáról. — Évente kétszer mérővonat futja be a pályát — magyarázta —, és ellenőrzi a vonalat. Ennek adatai alapján indul el a géplánc és óránként 800—900 métert haladva végzi el a pályaszabályozást. A korszerű gépeket és a műszereket 18 ember kezeli. Ez a géplánc 250 ember munkáját végzi el. Az érdekes műveletet ezután már magunk is végignézhettük. Elöl haladt a vezérg'ép, amely hatalmas karmantyúival az infrasu- garas irányítással megállapított, szintre emelte a síneket, majd aláverő kalapáccsal tömörítette a köveket az ágyazatba. — A teljes géplánchoz egyébként két vezérgép tartozik — jegyezte meg Szabics István. — Ebben az esetben óránként 1400— 1500 méter hosszúságú pályát tudnak rendbehozni. A vezérgép után az ágyazat9 Fehér Ferenc vízszintező hibátlannak minősít ia munkát. rendező gép halad, amely a szabályos profilnak és az esztétikai követelményeknek megfelelően igazította el a töltéskoronát. Ahol több volt a zúzalékkő, azt, felszedte, ahol hiányos volt, ott önműködően leszórta. Végül négy ágyazattömprítő gépr haladt méltóságteljesen a már szintbe hozott síneken. Ezek 30' atmoszférás vibrációs kalapácsaikkal tömörítették a sínek alatt a köveket, biztósítva az ágyazat kellő stabilitását. Különösen a hézag nélküli sínpályáknál rendkívül fontos ez. A géplánc mögött egy magányos férfi lépegetett. Meg-meg- állt, műszert helyezett a sínekre, figyelmesen nézte azt. Ö a vízszintező. Valóban olyan egyenessé vált a pálya, hogy egy tükörsima vízfelületnek, egy milliméterrel sem emelkedett volna fölé, vagy süllyedt volna alá. Most már biztonsággal száguldhatnak rajta a személy- és teherszállító vonatok. Nagy Ottó 9 Szabics István pályafenntartási főnök Demeter István gépláncvezetővel, Oláh Lajos pályamesterrel, Donkó István gépkezelővel és Fehér Ferenc vízszintezővel munkamegbeszélést tart. • Az egyik ágyazattömörítő gép munka közben. (Pásztor Zoltán felvételei) 2. Az Óperencián innen Visszamegy a templom sarkához, ott elfordul jobbra és egyenesen vezet az út a fischeri központba — /nondj; Gáspár Károly. Elköszönök az- ’, hogy jó utat és jó piacot a csemegeszőlőnek Pesterzsébeten. Még egy utolsó pillantás özv. Gál Imréné tanyájára, aki hetvenkét évesen egyedül éldegél itt. A kiskapu előtti feljárót benövi a gaz. Régen koptatták ki a léptek. Gyermekei már a központban, Bócsán élnek, és nagyon örülnének, ha tízezer forintot, vagy tizenötöt adna valaki a tanyáért, ha majd Gál nénit utolsó útjára elkísérte a harangszó. Mert Fischer-Bócsán templom 3s van. Szépen sárgára • eszelt. Az udvaron szelek és történelem nyútte harangláb. Az itt lakó pap kertje piros almáktól,- virágoktól díszeleg az őszi napsütésben. Egyre kevesebb embernek hirdeti az igét ő is. Látványosabb sereg csak nagyobb ünnepeken verődik össze. Akkor is inkább szokásból, tiszteletből azok iránt akiknek még jelent valamit a vallás. A központhoz érve az a benyomásom támad, hogy ez falu. Falu bizony. Két sor házzal, villany- vezetékkel, iskolákkal, bolttal, vendéglővel és színpados kultúrteremmel, meg klubszobával, ahol péntekenként a fiatal orvosnő is rendel. Mégsem az? Nem az: „Az elmúlt év tanyai felmérés, a községi tanácsok javaslata alapján a megyei tanács felé az alábbi településeket javasoltuk fejlesztendő külterületi lakott hellyé kijelölni :... Bocsa — Fischer-Bó- csa” — olvasható a tanyai lakosság helyzetéről készült tájékoztatóban. Tehát ez még nem „fejlesztésre kijelölt külterületi település” — ahogy a szakemberek mondják. Itt tilos építkezni. Pedig építkeznek. — Hogy? Feketén. Amikor elkezdik az alapokat kiásni, már bele is kalkulálják a tanács által kirovandó bírságot, amely sok-sok pénz — mondja Lis- csinszky Ferencné, s ezután az útról panaszkodik, 'amely majd csak megépül már, mert tíz évvel ezelőtt még a gazdák — akiknek a földjén átment volna — karóval kergették el a munkásokat. A Bócsa 'előtti kanyarnál kapcsolódik a halasi műúthoz, s 9 A haranglábat csak a lélek tartja. talán hamarosan buszjárat is lesz. Igen. Fejlődik ez a kis település. Annak ellenére, hogy nem engedik, még ma sem, a tanyapolitikai határozat után két év- ,vel sem. De majd elnyeri rangját — reméljük —, és észreveszik azt is, hogy a környező tanyavilág felszámolásának egy igen fontos központja lesz. Vonzása Bócsáénál is nagyobb, mert innen mégiscsak közelebb van a föld, s ez nem utolsó szempont. Mindebben az a sajnálatos, hogy ei-i nem előbb fedezték fel a helyi és a járási hatóságok. — Hogy élnek itt az emberek1?— kérdeztem Liscsinszky Ferenc- nétől, aki agilis, közéleti asszony a központban. — Jól élnek. Enni, inni és autót venni itt is szeretnek, de megdolgoznak érte, ezt higgye el nekem. Nagyon megdolgoznak érte.. i Dél van: Megérkezett a postás. A köré sereglőknek leveleket, újságokat, pénzt osztogat. Sok Petőfi Népét, Népszabadságot, Szabad Földet . és Ludas Matyit járatnak, mert egy» év után ismét lett postásuk, méghozzá viszszajött a régi. Ezt az áldatlan helyzetet mi is megírtuk. Hát sikerült. Új kismotort is kapott. A vegyesboltban falatozgatva megtudtam, hogy a havi forgalmuk meghaladja átlagban a hatvanezret. A szomszédos italbolté negyenezer forint körül mozog. Elindulok lefényképezni egy épülő házat is, amelynek még az. alapjait rakták csak le, de már áll a leendő udvaron a masszív gémeskút. Gál József építi. Hát így nő, növekszik fáluvá Fischer- Bócsa: illegálisan, bár máshogy is tehetné, s teszi is majd talán egy év múlva, mint „fejlesztésre kijelölt külterületi település.” Csató Károly '(Következik: Az élet és vidéke) I < í Bócsai barangolás 9 „Visszajött a régi postásunk” — mondták a helybeliek. 9 Tovább épül az utca. Itt áll majd Gál Imre háza.
