Petőfi Népe, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-07 / 261. szám
4 • PETŐFI NÉPE 9 1974. november 7. Kilenc közül egy... A tassi pártszékházban a község 30 esztendejének történet- váza: a tablókon fotók, grafikonok, számok, néhány soros Írott magyarázat mellettük. A magnószalagra rögzített ismertetés már bővebb. Megtudható belőle, mikor épült az iskola, az óvoda, a gyógyszertár, a vízvezeték, milyenek az utak, a járdák, hogyan gazdálkodnak a negyedszázada alakult termelőszövetkezetek. Érdeklődő, hidegcsípte arcú gyerekek, elgondolkodó, néha befelé forduló, emlékeikben kutató felnőttek nézik a kiállítást. Harminc esztendeje, november 3-án szabadult fel Tass, ahol 1944-ig csak dolgoztak, de nem politizáltak ' a jórészt cselédsorsú emberek. Legalábbis erről tanúskodik a csendőrség korabeli jelentése, amely szerint a községben semmiféle politikai párt nem működik. Az 1974-ben 118 tagú pártszervezet kilenc alapítója közül már csak egy él: Kalán Béla, aki maga is Tasson volt a felszabaduláskor. □ □ □ — A háborút jobban 1944 derekán kezdtük érezni. Attól kezdve voltak a község határában németek. Az ősz elején egyszer megszórták a falut is botló-ak- nával, kilenc ember veszett oda akkor. Füstös Pali, a kanász meg harmadnapra halt a sérüléseibe. A dunai utat később többször is végigverették aknákkal. Bennünk volt a félsz, ha meghallottuk a repülőgépet, szaladtunk a Dabi Miklósék pincéjébe, mert azt jó erősre építették. Napközben legtöbbet a házban voltunk a családdal, az iskola mellett. Lábbelit foltozni akkor is kellett — mert hogy cipész volna, a mesterségem. Egyszer eljött hozzám két falubeli: Német Sándor meg Varga Lajos. Akkor voltak a szovjet csapatok a Kárpátoknál. Mondták az emberek, meg kellene alapítani a pártot. A németek meg még ugyancsak itt voltak a falu határában. Mondom, jött a két falubeli, aztán valamivel később az öreg Mer- czel. Hat osztálya volt annak, de egy fiskális nem ért fel vele. Az is csak állította, hogy bizony kell a párt. Így aztán Jávorka Miklós, Bujtor László, Varga Lajos, Woll Béla, Tóthné Varga Bóza, Takács Lajos, Mérő Pista, jómagam, meg egy idegen ember alapítottuk meg a pártot 1944 őszén. Az iparos körben tartottuk a gyűlést, jól besötétítettünk. Egyszer pont ott beszélgettünk, amikor átvonultak a németek. De már akkor nagyon siettek. A Szőnyegi pap háza lakatlan állt, oda költöztünk, az íróasztalt, meg a székeket kivéve fel- hordtunk mindent a padlásra. Woll Béla szerzett valahonnan Marx-, meg Lenin-képet, felraktuk a falra. A hírek felénk nemigen jártak, hát csak dolgoztunk este vagy hajnalonként összejöttünk beszélgetni. A szatócsboltból hoztunk cukrosdobozte- tőket, abból vágtunk igazolványnak valót. Ráírtuk magyarul meg oroszul, hogy a kommunista párt tassi szervezetének tagja. A titkár Woll Béla lett, Jávorka a propagandista, Takács Lajos a szemináriumvezető, az öreg Bujtor, meg Varga Róza az ellenőr. Egyszer késő este zörgetnek az ablakon. Kinn áll, amolyan szaladok formán a Tujmer, hogy itt vannak a szovjetek, az ablak meg világos. De már akkor az ajtót is megzörgették, nyitották, ott állt egy orosz katona, ránkszegezve a géppisztolyt. Megmondom én, mgijedtünk elsőben. Aztán megszólalt, mondja: Mi van itt? És csak nézi a falon a képeket. Én értettem a szót, mert szerbül jól beszélek. Még apámnak köszönhetem, aki 1919-ben tanyamegbizott volt a direktórium idején. Aztán mennünk kellett és négy esztendeig kinn éltünk Szerbiában. Szóval, mondom a katonának, hogy bizony ez a pást háza. Akkor bekiabálta a többieket. Mondták is: papa, ilyennel mi még nem találkoztunk, pedig elég régen jövünk már Magyarországon. A szovjetek főhadiszállása az iskolában lett, mi meg ottmaradtunk a mellettük levő házban. Beszélgettünk is velük sokat, mutattuk nekik az igazolványunkat. Igencsak csóválták a fejüket, hogy nem jó. Adtak aztán egy bélyegzőt, oroszul volt rajta az írás, azt ütöttük rá az igazolványokra. Hamarosan nagyon sokan lettünk a pártszervezetben. Tapasztalatunk nemigen volt, aki hozzánk húzott, azt bevettük. Sok falubeli kijárt dolgozni a szovjeteknek, rendbe tették - az utakat, Szabadszálláson építették az állomást, a repülőteret. Én meg otthon dolgoztam, majdnem megállás nélkül. Akadt munkám elég, amolyan, a mesterségem adta. A szovjetek hozták a bőrt, csizmákat csináltam belőle. Persze, segítséggel, mert egyedül alig győztem volna. A szovjetek nem soká maradtak Tasson. Egyszer éjfél előtt indultak el, mert reggel három• A ma is Tasson élő pártalapitó: Kalán Béla. ra Soroksáron kellett lenniük. Rendes igazolványa is lett aztán a tassi párttagoknak, de már 1945-ben. Woll Béla ment el Debrecenbe Csontos Andrissal meg Gulácsi Lajossal. Ok hozták az új igazolványokat is. □ □ □ Az első párttagkönyvekből nem maradt meg egy sem. Kalán Béla emlékezete is megkopott kicsit az idők során. Hetvennégy esztendejével már nem nagyon tud részt venni a falut építő, szépítő társadalmi munkában, de azért most sem tétlenkedik. Legutóbb az öregek klubját szervezte meg, ahol mostanában legtöbb szó arról esik, hogyan osztották fel 1949 tavaszán a Darányi-birtokot. S ha néha a klub ablakai előtt nagy zörgéssel elmegy a szövetkezet egy-egy nagy gépe, jó alkalom arra emlékezni, Csapó István miként forgatta meg 1949 márciusában ásóval a két hold juttatott földjét Dénes Éva • A hajdani Darányi-kastélyban a kultúrotthon kapott helyet. • Az új épületek egyike, a tanácsháza. (Pásztor Zoltán felvételei.) Harminc éve, 1944 őszén szabadította fel a Vörös Hadsereg Szovjet-Ukrajnát a német fasiszta megszállás alól. A köztársaságért vívott harcok során 3940 katona — 43 nemzetiség fiai — kapta meg a legmagasabb kitüntetést, a „Szovjetunió Hőse” aranycsillagát. A fasiszta betolakodók óriási károkat okoztak az ukrán népnek: 714 várost, 28 ezer falut és községet romboltak le, kifosztottak és felrobbantottak 16150 ipa- íí üzemet. A háború okozta anyagi kárt 28,5 milliárd rubelre becsülték. Az anyagi károknál súlyosabb volt az emberáldozat. A megszállás évei alatt a fasiszták 6 millió embert gyilkoltak meg, kínoztak halálra, 2,5 millió ukránt pedig kényszermunkára hurcoltak Németországba. A háború tépte sebeket a testvéri szovjet köztársaságok segítették begyógyítani, így Ukrajna ipari termelése már 1950-ben elérte a háború előtti szintet. Napjaink Ukrajnája fejlett mezőgazdasággal, korszerű iparral rendelkező ország, területe 603,7 ezer négyzetkilométer, lakóinak száma 48,7 millió. Ősi, mégis örökifjú fővárosában, Ki- jevben, közel kétmillió ember él. Ipara — jelenleg — kétszer annyi terméket állít elő, mint az egész szovjet ipar 1940-ben. Egyre gyorsuló ütemben épül az ország, 1971—73 években 200 nagy ipari létesítmény adtak át rendeltetésének. A háború utáni években 10 millió lakást építettek fel a köztársaságban, így 41,5 millió embr költözhetett új, korszerű otthonba. Nagy gondot fordítanak a lakosság műveltségi szintjének emelésére. Míg a forradalom előtt Ukrajna lakóinak háromnegyed része volt analfabéta, ma a dolgozók 75 százaléka közép-, vagy felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezik. Különböző oktatási formákon 15 millió ember tanul. A köztársaságban 28 ezer középiskola, 965 szakmunkásképző, illetve szakközépiskola, 764 speciális képzést nyújtó középfokú iskola és 140 felsőfokú oktatási intézmény működik. A 804 tudományos kutató intézetben 154 ezer tudományos munkatárs, töztük 42 ezer kandidátus és 4 ezer tudományok doktora dolgozik. ... Ukrajna városaiban és falvaiban 20 ezer emlékmű őrzi a Nagy Honvédő Háború hőseinek emlékét, talapzataikon soha nem hervadnak el a hála virágai. A hálás nép féltve őrzi azoknak az emlékét, kik harminc évvel ezelőtt a fasizmussal vívott halálos csatában megvédték a békés alkotó munka és a szabad élet boldogságát. S. B. • A dnyeperl vízicrőmű. • A kijevi repülőgépgyár szerelőcsarnokában Harminc évvel a háború után DEMOGRÁFIA 1990-ig Népesség és munkaerő a megyében Nagy jelentőségű témát vitatott meg legutóbbi — Baján tartott — ülésén a megyei tanács: a demográfiai tényezők alakulása 1990-ig és várható hatásuk a megye munkaerőhelyzetére. Bács-Kiskun az ország legnagyobb területű megyéje, a lakó- népesség számát illetően jelenleg harmadik a megyék között. Legmagasabb népességszámot az 1949. évi népszámláláskor mérték, amikor 588 606 fő lakott itt. Azóta változó ütemben, de folyamatosan csökkent a megyében élők száma. A csökkenést az idézte elő, hogy a megyéből rendkívül sokan vándoroltak el munka- alkalom hiányában az ország iparilag fejlettebb vidékeire. A megye vándorlási vesztesége különösen az 1950-es években és az 1960-as évek elején volt rendkívül magas. 1957-ben például meghaladta a 29 ezer főt, ami akkor messze a legmagasabb volt a megyék közül. 1960 és 1970. közötti 10 évben 38 ezer fővel csökkent a megye népessége a vándorlási veszteség miatt. Sikerült azonban elérni, hogy az 1960-as évek végére nagymértékben enyhültek — egyes helyeken megoldódtak — a foglalkoztatási gondok. Ezzel együtt a korábbi maximumnak alig huszadá- ra csökkent a vándorlási veszteség. 1973-ban hosszú évek óta először 260 fővel több volt a természetes szaporodás, mint a vándorlási veszteség. Az elvándorlás mellett a megye lakosságszámát leginkább befolyásoló tényező a születésszám alakulása. Az ezer lakosra jutó élveszületések száma az 1950. évi 20,7-ről 1960-ban 15,1-re és 1970- ben 14,5-re csökkent. A halálozások száma ugyanakkor gyakorlatilag változatlan maradt. Ilyen előzmények ismeretében terveztük a IV. ötéves terv demográfiai tényezőit. Arra számítottunk, hogy a megye lakosságának természetes szaporodása 5 év alatt 7,5 ezer fő. vándorlási vesztesége ötezer fő lesz, tehát a lakosság száma átlag évi 500 fővel, vagyis 5 év alatt 2500 fővel növekszik. Az első két évben nem váltak be a tervek, hiszen a várt ezres növekedés helyett újabb 600 fős csökkenés következett be. Az ok: tovább csökkent az élveszületések száma, s a vándorlási veszteség. | A születések számának növekedését lehet előrejelezni, különö-> Sen a következő néhány évben. Egyrészt mert felnőttek az 1950-es évek elején nagyobb számban született fiatalok, másrészt mert érezhetően hatni kezdenek a kormány népesedéspolitikai intézkedései, különösen a gyermekgondozási segély, a családi pótlék felemelése és a lakásjuttatásnál a nagyobb családosok előtérbe helyezése és részükre nagyobb szociálpolitikai kedvezmény nyújtása. Biztató számadatokkal is rendelkezünk e tekintetben. Ez évben eddig 40 százalékkal több a terhes nők száma, mint egy évvel korábban volt. Nőtt a harmadik gyereket vállaló családok száma is. E tényekre és ismeretekre alapozva számítunk arra, hogy a következő években mintegy 15 százalékkal növekszik a szülőképes korú nők számához viszonyított élveszületések száma. A megye vándorlási vesztesége folyamatosan csökken. Az inar, a mezőgazdaság fejlődése már ma jórészt felszámolta az elvándorlást előidéző okokat, s ez a fejlődés töretlen lesz a jövőben is. Most már megyénkre is inkább a munkaerőkereslet a jellemző. A megye lakosságának korösz- szetétele magán viseli azokat a jegyeket, amelyek az> országos helyzetre is jellemzőek. A korösz- szetétel a tervidőszak folyamán állandóan változik, mivel a korábbi demográfiai hullámok tovagyűrűznek az évek során, sőt egy nemzedékkel később — ha csillapítva is —, de másodlagos hullámokat idéznek elő, amikor az előző hullámban születettek is szülőképes korba érkeznek. Ezt a helyzetet tükrözi tervünk a különböző korcsoportok számának alakulásában. Ezek a csúcsok és hullámvölgyek időleges túlterhelést, majd kihasználatlanságot idéznek elő a különböző oktatási és gyermekintézményekben. de ingadoztatjak a munkaképes korú nepesseg számát,' s ezzel a munkaerotorrast is. ' Ez is azt bizonyítja, nogy a megfontolt, következetes nepesedes- politikanak milyen nagy jelentősége van egy ország eieieoen. Tendenciaként jeiiemzo a tervidőszakra a hullámzáson mellett, hogy kismértenoen novensziK. a gyermenen, csokkcii a uiuimane- pesnoruak ea no a inu»»aan.<;pes nor leiemen aranya, a laauaaaáaii Deiui. r-gyeriemiueu no tcnai az eltartouan. aranya, j^zcnei a eycr- meiíintezmenyen. lejieaztcacnci az idős emDere&roi vaio Baaaoano- das lelaoa tanian nia^nai,aj.naaaa- nal figyeienme neu vcmiuiin- A »negye gazdasági cs uusadal- mi rejioaesevei szoios ossznang- ban doniuen aialanuu a lanussag loglainozasi struKturaja is a iel- szaoauuias óta, s az eunuit evénben sonat közéinél! az országos aranyoknoz, bár meg mmuig jelentős, de egyben inuonou is a kuionoség. íviegyenn vezető népgazdasági ága jeiemeg is a mezogazdasag es meg sonaig az is marad. Erre minden adottsága megvan, amit ki keli nasznalnunn. Az iparszeru termelés, a komplex gépesítés, a kemizaiás, a korszerű termelési rendszerek lehetővé teszik, nogy a novenvó termékmennyiséget egyre kevesebb élő munkaerő lekötésével állítsuk elő. E tekintetben a mezőgazdasági termelésben újaob korszakos atalakulas bontakozik ki. Ezért tartjuk reális célkitűzésnek, hogy a hosszútávú tervidőszak alatt további 50 ezer fővel csökkenjen a mezőgazdasági keresők száma, arányuk pedig mintegy 30 százalékra módosuljon. Az ipari keresők száma az elmúlt 15 évben dinamikusan nőtt, s ennek nagy szerepe volt a foglalkoztatási gondok megoldásában. 1957-ben a megye szocialista iparában még csak 21 600-an dol- . goztak. Ez a szám megközelítőleg három- és félszeresére nőtt napjainkig. Az ipari létszámnövekedési üteme az utóbbi években az intenzív iparfejlesztési törekvések és a munkaerőforrás szűkülésének hatására lelassult, de még mindig magasabb az országosnál. Megyénk helyzete alapján úgy ítéljük meg, hogy továbbra is egy mérsékelt ütemű létszámnövekedésre számítunk — 15 év alatt 10 ezer főre — amelynek forrása a mezőgazdaságból felszabaduló és a háztartásokból mozgósítható munkaerő. Az éle'tszínvonal növekedése maga után vonja a kereskedelemben, közlekedésügyben, egészségügyben, oktatásban, szolgáltatásban stb. foglalkoztatottak számának és arányának növekedését. Az országos tendenciákkal egyezően — alapozva az utóbbi évek megyei tapasztalataira is — a tervidőszakban mintegy kétszeresére tervezzük növelni az itt dolgozók számát és arányát. Az 1991. évi foglalkozási struktúra számításaink szerint úgy alakul, hogy a mezőgazdaságban dolgozók a keresők 30,2 százaléka, az iparban és építőiparban 35,6 százaléka, az egyéb ágazatokban pedig 33,9 százaléka. A - 3 százalék pedig a megyén kívüli munkahelyeken fog dolgozni. Ez utóbbi álig egyharmada a jelenlegi aránynak. Válság helyett több ezer új bérlő A Magyar Távirati Iroda közleményét átvették a fővárosi napilapok és így az egész ország tudomást szerezhetett a kecskeméti színház iránt megnyilvánuló bizalomról, a bérletezés nagy sikeréről. A nagyszínház és a Kelemen László Színpad előadásaira 9105- en váltottak bérletet, ezerötszázzal többen, mint az előző évadban és csaknem kétszer annyian, mint az 1972/73-as előadásokra. Örvendetes hírek ezek, hiszen néhány esztendeje a színházi válságtól tarthattunk, a televíziótól féltettük az ősi művészetet. Aggodalmaink szerencsére feleslegesnek bizonyultak és a bajok boncolgatása helyett azt elemezhetjük, hogy milyen tényezőknek köszönhető az idei rekord. Csapiár Vilmostól, a szervező iroda vezetőjétől kértünk tájékoztatást. — Általánosan hangoztatott vélemény, hogy szerencsés az évad műsorterve, kielégíti a prózai előadások iránt növekvő igényt. Tavaly öt prózai és öt zenés művet mutattunk be. Idén eggyel több a prózai művek száma. Rendkívül nagy segítséget jelentett a szocialista brigádok számára kialakított ötven százalékos kedvezményű bérlet, és az ifjúsági bérletutalvány. Mindkét bérlettípust jóval többen keresték, mint amennyit kibocsáthat- tunk. Az ifjúság érdeklődése a jövő számára is biztató. Korábban arra törekedtünk, hogy megtöltsék a színházat a számukra megjelölt napon. Már egy táblás ház sem tudja befogadni a kecskeméti felsőfokú intézetek diákjait. A Kelemen László Színpad bemutatói főként a fiatalok körében népszerűek. Szeretnénk külön is kiemelni a Katona József Gimnázium diákjai és tanárai részéről megnyivánuló érdeklődést. Reméljük, hogy a társulat beváltja bérlőink reményeit. H. N.
