Petőfi Népe, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-06 / 260. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1974. november 6.

JAVULT AZ IGAZGATÁSI, HATÓSÁGI MUNKA

Tanácsaink fejlődése az elmúlt négy év alatt

Interjú dr. Csenki Ferenccel, a megyei tanács végrehajtó bizottságának titkárával

Az 1970 novemberi pártértekezlet által meghatározott tanácsi feladatok sikeres megvalósítása érdekében a megyei tanács végrehajtó bizottsága intézkedési tervet készített, s abban megjelölte a gazdaságpolitikai, egészségügyi, kulturális és szociális ellátás, az igazgatási, hatósági munka fejlesztését, korszerűsítését célzó feladatokat, ugyanakkor terv készült a megyei tanácsi szervezetben végzendő ideológiai, politikai agitációs és nevelő munkáról is. Alapul szolgált a megyei pártértekezlet határozata a negyedik ötéves terv, így a költségvetési, fejlesztési, valamint a különböző tanácsi tervek készítéséhez is.

A témával összefüggésben felkerestük dr. Csenki Ferencet, a megyei tanács végrehajtó bizottságának titkárát, s megkértük, nyilatkozzon arról, hogy a megyei pártértekezlet óta' eltelt időben hogyan és milyen irányban fejlődtek tanácsaink, sikerült-e elérni az intézkedési tervben megjelölt célokat?

— A pártértekezlet fontos feladatnak jelölte meg olyan politikailag és szakmailag szilárd, szocialista tudatú, szervezőképes közigazgatási vezetőgárda és apparátus kialakítását, amely képes a nagyobb hatáskörrel járó feladatok megoldására," és egyszerűbben, gazdaságosabban, szakszerűbben, a bürokratikus vonásoktól mentesen eleget tenni a tanácsi munkával szemben támasztott követelményeknek — kezdte nyilatkozatát dr. Csenki Ferenc, majd így folytatta:

— Az eltelt négy év alatt ennek érdekében eredményes intézkedések történtek és sok új, a korszerűbb igazgatási tevékenységet segítő rendelkezés készült, melynek végrehajtása ma is tart. Szervezetünket és feladatterületeinket érintően alapvető fontossággal bírt az új tanácstörvény. Nagy mértékben hozzájárul az állami élet további megszilárdításához, a szocialista demokrácia kiszélesedéséhez, a tanácsi munka korszerűsödéséhez megyénk területén is.

Reális az az értékelés, nogy a törvény és a vele összefüggő jogszabályok következetes végrehajtásaként korszerűsödött a tanácsi- szervezet, szakszerűbbé vált, egyszerűsödött működése, erősödött a szocialista demokratizmus, a képviseleti szervek irányító és ellenőrző funkciója, a lakossággal való- kapcsolat,' " -n szocialista törvényesség, -a kozí- szolgálati dolgozók féíéíésségéri. zete, s ezzel összefüggésben társadalmi megbecsülése.

— Erősödtek-e a tanácsok különböző kapcsolatai, s kérjük beszéljen a hatósági munkáról, az ügyintézésről, mint a lakosságot közvetlenül is érintő tanácsi tevékenységről.

— A tanácsok és a nem tanácsi szervek között élővé, folyamatossá váltak a kapcsolatok. Ezek lemérhetők számtalan közös kezdeményezésben és azok megvalósításában, mint például gyermekintézmények fejlesztése, öregek otthona és egyéb szociális, kulturális feladatok végrehajtása. Tovább mélyült és szélesedett a tanácsok és a lakosság kapcsolata, amit évről •évre jól tükröz a lakosságnak az a tömegméretű összefogása, melji a települések fejleszését szolgálja.

Alapvetően szilárd az állam- polgári fegyelem. Megmutatkozik ez a kötelezettségek teljesítésében. Csökkent például a

kényszerintézkedések, a szándékos szabálysértések száma stb. Ebből szerintem helyesen következtethetünk arra, hogy erősödött az állampolgárok jogtudata.

Javult az igazgatási, hatósági tevékenység, a törvényesség megtartása és megtartatása, s ez egyaránt szolgálta mind az állampolgárok érdekeit, mind a tanácsi szervezet rendeltetésszerű működését. Gyorsult az ügyintézés, megalapozottabbak és megnyugtatóbbak a döntések, melynek nyomán kedvezőek azok hatásai is.

Jó hatással volt a feladat- és hatásköri decentralizáció, s mindaz a szervezeti változás, amellyel az ügyintézés közelebb került a lakossághoz a városokban és községekben. Jól töltik be e vonatkozásban szerepüket a nagyközségek, a járási hivatalok, s bevált a gyakorlatban a városkörnyéki községek intézménye is. Fejlődött a megyei szakigazgatási szervek elvi és gyakorlati segítséget nyújtó munkája is. Nagyon sok hasznos ajánlást, információt és irányelvet adnak a városi, községi tanácsoknak és a járási hivataloknak. Erősödőben van a helyi tanácsi szerveinknél is az össztanácsi szemlélet, ' s gyakran segítik a felsőbb szervek munkáját is jelzéseikkel, észrevételeikkel.

Rendkívül nagy gondot fordítottunk a lakosság tájékoztatására, az ügyfélfogadásra. Intézkedéseink nyomán, s ma már valamennyi városi tanácsunknál létrehozták az ügyfélszolgálati irodákat, de napi kapcsolatok alakullak ki helyi tanácsainknál a lakossággal a települések fejlesztésére irányuló munka szervezésében, az igazgatási, hatósár., gi 'ügyek - intézésében is.

Növekedett a tanácsi» dolgozók személyes felelőssege,' szélesedett az ügyintéző munka politikai tartalma. Javultak az ügyintézés tárgyi feltételei, s megfelelő törekvések tapasztalhatók az ügyvitel korszerűsítésére és egyszerűsítésére. Ennek ellenére még mindig nagy tömegben és túlterhelésként jelentkezik e munka tanácsainknál.

— Az utóbbi években megváltozott a tanácsok feladat- és hatásköre, ugyanakkor egyszerűsödött az ügyvitel. A kettő természetesen összefügg. Mégis, hogyan tudnak eleget tenni a megnövekedett feladatoknak?

— Alapvetőnek tartottuk annak a fontos politikai kérdésnek valóra váltását, hogy a hatósági ügyintézés egyszerűsödjön, gyorsuljon az ügyek eldöntése, csökkenjen a bürokratizmus. Az eltelt időszakban folytatódott az ügyintézés decentralizálása központilag, s egyidejűleg önállóan is számos hatáskör decentralizálásáról döntött a megyei tanács,

illletve a végrehajtó bizottság.

Kedvező változások történtek a tanácsi szervek feladataiban és hatáskörében. Ezzel — a hatáskörök újabb leadásával — a döntés joga az utóbbi években' összesen mintegy 500 ügyfajtában került közelebb az állampolgárokhoz, azaz az országos főhatóságoktól a területi és helyi szervekhez, illetőleg a tanácsi szakigazgatási szervekhez.

Tanácsi, illetőleg megfelelő államigazgatási szervekhez került az egységes ingatlannyilvántartás, a tűzoltóság területi szerveinek irányítása; a talált tárgyakkal kapcsolatos eljárás; a gépjárművek műszaki felülvizsgálata; a közúti közlekedés szabályainak kialakítása és a forgalomszervezés; a gépjárműbiztosítási és az adóellenőrzés stb. Egyszerűbb lett például a személyi igazolványok kiadása, házasságkötés esetén a névváltoztatás bejegyzése a személyi igazolványba, a hatósági erkölcsi bizonyítványok kiadása stb>

A testnevelési és sportmozgalom területi és helyi irányítását tanácsi szervként a Megyei Test- nevelési és Sporthivatal, illetve a sportfelügyelőségek látják el. További' egyszerűsítések, hatáskörátadások várhatók a lakcím- bejelentés és -nyilvántartás, s .egy sor más eljárás terén. Ügy- “‘menetvizsgálatok'‘‘folynak a tanácsi ügyintéző munka egyszerűsítésére, egyes ügyek hatósági jellegének megszüntetésére, a felesleges ügyintézési mozzanatok kiiktatására, az ügyintézés gyorsítására.

A népesség-nyilvántartás új rendszerének bevezetése, illetőleg a munka technikai korszerűsítésének előkészítése folyamatban van. A szociálpolitika, a társadalombiztosítás és a munkavédelmi igazgatás egységes állami irányításának megteremtését szolgáló intézkedések is a hatékonyabb munkára való törekvést jelzik.

Az elmúlt évekre visszatekintve úgy is értékelhetjük a hatósági ügyintézést, a tanácsi szervek államigazgatási tevékenységét, hogy az folyamatosan fejlődik. Röviden: tanácsaink el tudják látni a megnövekedett feladatokat, s munkájukkal jól szolgálják a gazdaságpolitikai célok elérését, a terület összehangolt fejlesztését, ellátását, az ott lakó, emberekről való gondoskodást.

— Véleménye szerint hogyan és milyen irányban fejlődik az államigazgatás, s van-e utánpótlás szakemberekből, illetve gondoskodnak-e a tanácsi dolgozók továbbképzéséről?

— Az államigazgatás fejlesztésének tudományos- megalapozása nemcsak a jövő, hanem a jelen feladata iS. A 15 éves országos távlati tudományos kutatási tervben kiemelt irányként szerepelnek az államigazgatás perspektivikus fejlesztésével üsz- szefüggő feladatok. Ezek komplex vizsgálata kiterjed a köz- igazgatás társadalmi, politikai összefüggéseire, személyi feltételeinek biztosítására, működésének alapkérdéseire. De ezt célozta a megyei tanácsnál az információsszervezési és ügyvitelkorszerűsítési csoport létrehozása, mely a korszerűbb és egyszerűbb ügyintézést, a lehetséges gépesítés bevezetését dolgozza ki. Ennek érdekében hozta létre a megyei tanács legutóbbi ülésén a mikrofilmtechnikai központot is.

A végrehajtó bizottság az államigazgatási munka korszerűsítésére, az ügyvitel egyszerűsítésére pályázatot írt ki. Közel 40 pályamunka érkezett. Az elbírálás folyamatban van. A pályázatok azt igazolják, hogy az apparátus helyesen érzi felelősségét, feladatát tapasztalatainak feldolgozásában, azok hasznosításában.

Az államigazgatási munka színvonalának emelése megkívánja az apparátusban dolgozók összetételének, felkészültségének további javítását. A fejlődés követelményeinek csak politikailag és szakmailag jól képzett apparátus felelhet meg. Fokozatosan és folyamatosan törekedtünk és törekszünk a képzettebb apparátus kialakítására, az ösz- szetétel minőségi javítására. . A szakmai és politikai felkészültség fejlesztésének intézményes (tanácsakadémiai képzés, gyakornoki rendszer, politikai képzési, továbbképzési formák) rendszerén túl, nagy jelentőséget tulajdonítottunk a továbbképzés kötetlen formáinak, az önképzés, az általános műveltség fejlesztési igényeinek felkeltésére és segítésére, az ismeretek állandó bővítésére, s annak a közszolgá- taébari való állítására:* «te -gsfrg e apparátusban ,m<dolgozók megbecsülésének javítása érdekében szükségessé vált a dolgozók sajátos jogi helyzetének és felelősségének rendezése, az egységes bér- és címrendszer bevezetése. Ez év júliusában életbe léptek az államapparátus dolgozóinak munkajogi helyzetét rendező jogszabályok és sor került az új egységes bérrendszer bevezetésére. Ügy érezzük, hogy a munkajogi rendezéssel, az egységes bér- és címrendszerrel a tényleges munka, az emberi magatartás, a köz legjobb értelemben vett szolgálata nyert elismerést, amely kétségtelenül jó, ösztönző hatással van a tanácsi dolgozókra.

Az apparátus munkája nem választható el mindattól a tevékenységtől, amely a megye általános fejlődésében jelentkezik. Munkába kihat a megye gazdasági, társadalmi életére, s tá- gabb összefüggésben az egész szocialista építőmunkára — fejezte be nyilatkozatát a megyei tanács vb-titkára. G. S.

A tettek beszélnek

A LAMP ART Zománcipari Művek kecskeméti gyárában 49 szocialista brigád nevezett be az MSZMP XI. kongresz- szusa és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére indított munkaversenybe. Négy közösség a Vállalat kiváló brigádja címet pályázta meg.

A ZIM öntvénytisztítójában dolgozik a Május 1. brigád 13 tagja. A kollektíva 1959-ben küzdött 'a szocialista címért, azóta 14 alkalommal nyerte el, tavaly pedig a vállalat kiváló brigádja lett, s az idén sem teszik lejjebb a mércét. Munkahelyük a gyár legrégibb épületében! van. A törött, kopott, fagerendás meny- nyezet alatt állványos köszörűgépek sorakoznak. Középütt nagy vasasztal, mellette kellemes meleget árasztó bordás-kokszos kályha. (Régen fő gyártmány voltk ma már csak hírmondó.) Itt-ott nyers öntvények — falikutak, mosogatók, zuhanyozótálak, egyszóval egészségügyi gyártmányok — halmaza látható. Ezeket az árukat készítik elő zománcozásra. Nagy fizikai erőt követelő munka ez, a zaj és a por miatt sem irigylésreméltó ebben a műhelyben dolgozni, pedig igen fontos kiszolgáló üzemegységről van szó. Ha itt elakad a munka, másutt sem tudnak dolgozni. Valamennyien így gondolkodnak, meg is látszik teljesítményükön — havi átlagban 127—128 százalékot érnek el. Ezt ígérték’ felajánlásukban. így vall erről Kmetovics János, a brigád vezetője:

— Nem kenyerem a magyaráz-, kodás. Csináljuk, szívvel-lélekkel. Az időközbeni értékelés mutatja, nem ígérgettünk a levegőbe. De ne csak engem kérdezzen, itt vannak a többi tagok is, mondják el ők, hogy mi a véleményük a kongresszusi, felszabadulási munkaversenvről.

Tulajdonképpen nem is kellett kérdezni semmit. Egymás után szóltak a munkások.

Kremzer János fúrós, a brigád alapító tagja, aki több mint két évtizede dolgozik a gyárban, ezt mondta: — Tudja, úgy vagyunk

• Bak Sándor a dolgozók esti iskolájában most végzi a 8. általánost. Munkaideje után — amíg nem kezdődik a^ oktatás — társadalmi munkát végez. Képünkön műhelyének vas ablakkereteit tisztítja, hogy minél előbb lehessen újra üvegezni.

(Pásztor Zoltán felvételei.)

9 Kmetovics János, a Május 1. szocialista brigád vezetője lég- köszörűs géppel tisztítja a fallkút-öntvényt. A karján feszülő izmok tanúsítják, hogy férfimunka ez, a javából.

vele, ha már dolgozunk, akkor nemcsak ímmel-ámmal fogjuk meg a vasát. A cél közös, s aki csak egy kicsit is tudja, hogy mit jelentett a felszabadulás, az nem is húzza ki magát. Mi elsősorban jó munkával kívánunk ünnepelni.

Csefkó Zsigmond öntőköszörűs vette át a szót: — Mi a véleményem a munkaversenyről? A tettek helyettem is beszélnek. Nemcsak a melóban, hanem az élet más területén is. Ez nem kötelesség, hanem elkötelezettség. Ezért is vagyok munkásőr.

Zsiniczki Ferenc szintén öntvényköszörűs, így folytatta a sort: — Persze, ha őszinték akarunk lenni, nemcsak a közös, hanem az egyéni érdekekről is kell beszélni. Nem mindegy, hogy mi van a nagy kalapban, s a mi zsebünkben. De csak akkor lesz több a zsebünkben, ha több kerül a nagy kalapba is. Mindezt tudjuk, így is cselekszünk.

Bak Sándor és Lesi László, mindketten , öntvénytisztítók, együtt fogalmaztak: — Aki részt vesz a munkaversenyben, az politizál is. Mégpedig szocialista módon politizál. Erőnkhöz igazítottuk vállalásainkat,1 jól meggondoltuk, teljesítjük* is.

Balogh Ferencné *meós, negyed- százada dolgozik a ZIM-ben. Húsz évig — nő létére — öntőmunkás volt. Véleményére oda kell figyelni: — Szeretem gyáramat, s ha tehetek érte valamit, szívesen teszem. Érthető, nem?

Rózsa Imre, a gyár munkaver- seny-felelőse, korábban a Május 1. brigád tagja volt. Summázva mondta: — Azoknak van igazuk, akik azt mondják, hogy a munkások csak munkásmódon tudnak igazán ünnepelni. Ezt az egész gyár kollektívájának nevében mondhatom. Két adattal szeretném altámasztani: az év első kilenc hónapjában 12 millió 686 ezer forinttal több termelési értéket állítottunk elő, mint az előző év azonos időszakában. Dolgozóink emellett 20 ezer 750 társadalmi munkaórát teljesítettek már. Holman Péter

Nyergelj, fordulj!

II. Bolgár bajtársakkal a fasiszták nyomában

Kozák Gyula bácsi autószerelő kisiparos Tiszakécskén. Műhelyének falán ott függ sztahanovistaoklevele, és a vállalat kiváló dolgozójának kijáró kitüntetés írásos dokumentuma is. Szolnokon érdemelte ki mindkettőt, ahol régebben élt és dolgozott az autósszakmában.

— A háború alatt repülőgépszerelőként szolgáltam Veszprémben, a Puma vadászezred 101/1-es századánál, amelynek „Zongora” volt a fedőneve — kezdte történetét Gyuszi bácsi. — Jó katona voltam és jó minősítésű renülő- gépszerelő. Feladatom abból állt, hogy előkészítettem a rámbízott gépeket a bevetéshez, Kötelességemnek mindenkor maradéktalanul eleget tettem, egészen 1944 karácsonyáig.

Ezen az ünnepen egy számomra sosem feledhető „zongoraestet” rendezett a veszprémi várban Málik hadnagy, a századparancsnokunk. A dóridéban részt vett a század valamennyi hajózó- ja. Néhány sorkatonát, köztük engem is, berendeltek felszolgálni. Hajnalra a pilóták nagy része leittasodott, és elkezdtek lövöldözni a szobában. Célpontul egy cigarettát választottak, amit parancsukra Major Sándor nevű társam tartott a szájában, a második cigarettánál Major homlokát felsértette egy golyó. Ekkor Budai Lajos továbbszolgáló szakaszvezető azt mondta: gyere ide, Gyula, és tartsd ki te a cigarettát a fogaddal! Mint alárendeltje nem tagadhattam meg a parancsát, én voltam a gépeinek, a 171-es és a 109-es Messerschmidt-vadászok- nak a szerelője. Attól tartottam, hogy ha ellenszegülök, agyonlő. Halálraszántan fogam közé vettem a cigarettát, Budai pedig lőtt. Kilőtte a kilences ismétlőpisztolyból az egész tárat, de nem találta el á célt. Én közben vártam, hogy mikor rogyok össze szétlőtt koponyával.

A „zongoraest” után nem tudtam többé az a jó katona.lenni, aki azelőtt voltam. Nagy hatást tett rám, hogy nekik, tiszt uraknak mennyire nem számít a magamfajta egyszerű sorkatona élete, hogy csak játékszernek tekintenek és röhögnek a félelmemen.

9 Kozák Gyula bácsi a műhelyében: Azt vártam, hogy mikor rogyok össze szétlőtt koponyával. (Székely Dénes felvétele.)

Elgondolkodtam rajta, hogy milyen bajtársak ezek? tyü köt bennünket össze? Nem volt többé kétséges előttem, hogy ha bajba kerülnénk, a parancsnokaink csak magukkal törődnének, minket lelkifurdalás nélkül cserbenhagynának. Mi mást várhat az ember ilyen tisztektől?

Szolgált a század földi kiszolgáló állományában egy Vörös Sándor nevű tatabányai fiú, akivel gyakran beszélgettünk. Különösen a „céllövőverseny” után kerestem a társaságát, mert eg^re jobban beláttam, hogy neki van igaza a háborút és a rendszert illetően. Én politikailag teljesen tájékozatlan voltam, de Vörös Sanyi valószínűleg kommunista volt. A kijelentései, amelyeket tett, arra vallanak. Az ő hatására lettem a parancsot híven teljesítő katonából szabotőr, majd szökevény. Elrontottam például a gépek töl- tőnyomásszabályözóját, a kettes számú szelence sorozatát, amitől lassúbbak lettek a gépek. Vörös Sanyi és a társaságunkhoz tartozó Tóth Géza, meg Budai törzsőrmester, akinek a keresztnevét elfelejtettem, szintén csökkentették a gépek harci értékét, ahogy tudták.

1945. március 21-én, amikor a szovjet csapatok már közel lehettek Veszprémhez, nem tankoltuk fel rendesen üzemanyaggal a gépeket. A tisztjeink még akkor is bevetésre készültek, támogatni akarták a németeket az előrenyomuló szovjetekkel szemben. A messerschmidteknek két üzemanyagtartályuk volt, a 410 literes gumi főtartály, meg a gép alá szerelhető 210 literes, szivaralakú alumínium tartály. Ezen a napon csak a főtartályt töltöttem meg én

is, mert Budai Lajost már ellenségnek tekintettem társaival együtt, bajtársnak álcázott ellenségnek. Március 21-én nem tért vissza a bevetésből a sok légi győzelmet aratott pilóta, a senki földje fölött lelőtték a szoyjetek, mert elfogyott az üzemanyaga.

Délután az a parancs jött., hogy azonnal szedelőzködjünk, mert elmegyünk a reptérről. A felfordulást kihasználva az említett századbeli pajtásaimmal otthagytuk az ezredet. Elindultunk déli irányba egy teherautóval, amelyet én vezettem. Csoportunkat Vörös Sanyi irányította, ott ült mellettem a sofőrülésen, tüzelésre kész géppisztollyal. Ütunkon kerülnünk kellett a településeket, nehogy igazoltassanak. Végül a Mura fo- lyónál kötöttünk ki, ahol összetalálkoztunk a Magyarországon harcoló bolgár csapatok egyikével.

Örömünkre magyarul szólt hozzánk egy Petko nevű katona, aki a háború előtt Rákóczifalván kertészkedett, azért ismerte a nyelvünket. Mikor megtudtuk, hogy a németeket Ausztria felé üldöző bolgárokkal hozott össze bennünket a sors, kértük, hogy csatlakozhassunk az egységhez. A parancsnok beleegyezett, tehát beálltunk a bolgár bajtársak közé. A teherautónak igen nagy hasznát vették, mert nekik csupán lovas fogatjaik voltak. A sofőr továbbra is én maradtam, élelmet és felszereléseket szállítottam. Eljutottunk a németek nyomában, szétzilált csoportjaikkal harcolva is, egészen La- wamünd községig, közel Klágen- furthoz. A falun túl már amerikai vagy angol csapatok tartózkodtak.

Május 8-án, a fasiszták kapitulációjának napján osztrák földön örvendeztünk á háború befejezésének. A felszabadított Magyáror- szágra • csak később indultunk vissza. Itthon Kaposvár és Nagykanizsa között, Inke-Antalfán pihenőt tartottunk. Egy jó ideig még itt is a bolgár ba j társakkal maradtunk, akik ekkorra már teljesen maguk közé tartozónak .tekintettek bennünket. Én különösen egy velem egykorú, fiatal tisztet kedveltem meg, úgy emlékszem, hogy a rendfokozatát potrucsek- nek mondták. Mikor a bolgár egységtől elváltunk, hívott a major, a parancsnok hogy^ menjek velük Szófiába, legyek a sofőrje ...

Gyuszi bácsi szeptemberben fogadáson vett részt ä bolgár követségen. A megtiszteltetésben úgy részesült mint a VEGYÉPSZER Vállalat tiszakécskei gyáregységében dolgozó Dimitrov szocialista brigád tiszteletbeli tagja. Háborús élményeit elmesélte a nagykövet elvtársnak is, aki megígérte, hogy segít felkutatni egykori bolgár harcostársait. A. Tóth Sándor