Petőfi Népe, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-03 / 258. szám

1974. november 3. 0 PETŐFI NÉPE 0 3

Sükösd arany betűs napjai

Megyei úttörőparlament

«y

Sükösd főterén állok, s egyszeriben meglegyint a történelem szárny csapása: a 30 évvel korábbi napokra gondolok. Az a sudár jegenyecsoport ott, az állami gazdaság központjának udvarán annak idején látta a messziről jött,, s végre- valahára elérkezett szovjet csapatokat. A felszabadulás pillanatait igyekszem itt és most tetten érni; azokat az eseményeket felkutatni, amelyek során tűz- és vérözön közepette szinte egyik napról a másikra társadalmi rendszerek dőltek meg, s váltotta fel a korhadt korszakot a jobb ...

Kísérőm a szemtanú: Pusztai József, a jelenlegi tanácselnök. Akkor 23 éves volt. betegsége miatt kapott a honvédségtől elbocsátó levelet, s itt. szülőfalujában, az érseki uradalomban dolgozott napszámosként.

— Bajától több mint egy hétig nem jött tovább a front. — emlékezik. — A falunk egyébként tele volt csendőrökkel. Éppen egy megerősített kerékpáros járőr indult Érsekcsanádra. s útközben megálltak beszélgetni a kapujában álldogáló Farkas bácsival. „Mi újság, Gyura bácsi?’" Az öreg közben felfigyelt arra, hogy Csanád felől már jönnek lóháton a „csillagosak”. Megkönnyebbülten elmosolyodott, s az' országút felé mutatva így szólt: „No. lássák: ott az újság!” A kakastollasok meghökkenve ugráltak le kerékpárjukról, s az útmenti prizmák mellől géppuskázni kezdték a szovjet katonákat.

Gyura bácsi öröme korai volt: ezt az előőrsöt csak egy hét múlva követték a végleges felszabadítók. A csendőrök Kalocsára menekültek, s ott egy zászlóaljra való aknavetőst verbuváltak ösz- jze, gőt_ yalahonnét még egy tarackot is szereztek. Az aknave- tősök a községtől mintegy 5 kilométernyire, a Kékhegyben foglalták el harcálláspontjukat. Amikor azután a front megindult — annak ellenére, hogy szinte minden második lövés után tüzelőállást változtattak —. a szovjetek hajszálpontosan bemérték őket. Egymást érték a telitalálatok, s rengeteg volt az

aknavetősök soraiban a sebesült és a halott.

Pintér János általános iskolai igazgatóhelyettes, a község „kró- rikása” mindjárt elöljáróban a felszabadulás időpontját helyesbíti. Minden fórumon ugyanis úgy tartják nyilván, hogy Sükösd Í944. október 28-án vált szabaddá. Holott a szemtanúktól kezdve több jrásos feljegyzésig minden azt bizonyítja, hogy 29-én, vasárnap köszöntött rájuk az új korszak

— A lakosság aznap reggel harci zajra ébredt. A háromkereszti hídra erősített aknákat nemsokára a községbeli fiatalok hatástalanították. Később az Ér- sekcsanád felőli faluvégen fehér zászlót feszítettek ki. A főutcán még végigszáguldott egy német mőtoros, de látva a fehér leplet, villámgyorsan megfordult és elhajtott. Ez volt Sükösdön az utolsó náci. Este 8 órakor már hömpölyögtek a bajai úton a szovjet erők, dübörögtek a páncélosok. Este fél 10 felé csitult el a fegyvermoraj: Sükösd felszabadult!

Másnap már megalakult a pártszervezet, s a vörösőrség, amelynek Pusztai József is tagja; létre hozzák a közigazgatási és közellátási teendőket is ellátó „hetes tanácsot”. Az élet lassan visszatér megszokott medrébe. De vajon milyen életformát számoltak fel. s milyen sorsfordító változásokat hoztak létre a községet felszabadító T—34- esek?

0 „Érsekcsanád felől érkezett hozzánk a~ szabadság” — emlékezik a szemtanú. Pusztai József tanácselnök.

Az akkori lakosság jórészt napszámos, agrárproletár, szegény- és kisparaszt, az érseki uradalom cselédje volt. Őnekik és ivadékainak ma a Május 1. tsz és az országosan is jónevőHosz- szúhegyi Állami Gazdaság nyújt biztos megélhetést.

Egykor a házak négyötöde vert- felú, vagy vályogból épült, zömmel egyablakos, nádfedelű volt. Ma a házak ugyanekkora hányada korszerű, vízzel, villannyal ellátott, nem egy közülük emeletes. Es akad a hajdani cselédek utódai közt olyan is. aki villatulajdonos.

A nyolc pedagógust napjainkra négyszer annyi váltotta fel. A három és fél kilométer hosszan elnyúló községben 1974-ben 13 kilométert tesz ki a járdahálózat; az áramszolgáltatás száz százalékos. és a főútvonal két kilométerén városias közvilágítás ontja a fényt. Csaknem teljesen kiépült a vízhálózat. Pezsgő az élet és példás a szakkörök munkája a két éve felépült, szép művelődési házban.

Mindezért a sükösdiek nem szoborral vagy emlékművel adóznak. hanem hazánk felszabadulásának évfordulójára számos közhasznú létesítményt teremtenek meg, s azt is célul tűzték, hogy minden felnőtt embernek a községben legyen legalább általános iskolai végzettsége. Nem szóltam tehát, hogy a 30 évvel ezelőtt felvirradt aranybetűs napot Sükösdön azóta is újabbak követik, és soraik füzére mind fényesebbé válik

Jóba Tibor

0 A hét éve épült művelődési bás és a kívül-belül városias eszpresszó.

„A VOLGÁTÓL AZ ELBÁIG” — OLVASÓ PÁLYÁZAT

Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére a Hazafias Népfront budapesti bizottsága. más szervekkel karöltve — az Olvasó népért mozgalom keretében olvasó- és rejtvénypályázatot hirdet a Volgától — az Elbáig címmel.

Az 1974. november 7itől 1975. november 7-ig tartó pályázaton részt

vehet mindenki, aki Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság. Románia leiszabadulását és a Szovjetunió felszabadító harcát bemutató szépirodalmi művek közül kiválasztott tíz könyvből legalább négyet elolvas.

Dimov: Dohány, Otcenásek: Rómeó, Júlia és a sötétség, Szimonov: Nappalok és éjszakák, Borisz Polevoj: Egy igaz ember, Karinthy Ferenc: Budapesti tavasz. Nagy Lajos: Pincenapló, Andrzejewski: Hamu és gyémánt, Lalic: Siralomhegy, Sadoveanu: Mitrea Kokor útja és Bruno Apitz: Farkasok közt védtelen című könyvekből kell néggyel keU alaposan megismerkedni. Az olvasmányélmények alapján a pályázók legfeljebb nyolcoldaias pályamunkát írhatnak arról, hogy az olvasott könyveket összegezve milyen azonosságokat és különbségeket fedeztek fél az egyes országok feszabadulásának eredményei között, illetve melyik könyv nyerte meg legjobban a tetszésüket.

0 Az úttörők járási-városi tanácskozásai után holnap kerül sor. a megyei úttörőparlamentre, amelyen száztíz küldött képviseli majd Bács-Kiskun megye általános iskolai tanulóit. A pajtások régóta készülnek erre a nagyszabású eseményre, hiszen jó lehetőséget ad nekik a közéletben való aktív közreműködésre.

Az úttörők az elmúlt két év alatt végzett munkájukról, az eredményekről adnak számot, s egyben meghatározzák további feladataikat is. Mint a járási- városi" tanácskozásokon, bizonyára a megyei úttörőparlamenten is elmondják, hogyan irányítják mozgalmi életüket és milyen módszerekkel valósították meg az iskolai demokratizmust.

Az eddig megtartott parlamenteken kiderült, hogy az elmúlt két év alatt tovább erősödött az úttörők szervezeti élete, s megnőtt a vezető testületek, az úttörőtanácsok, rajvezetőségek felelőssége Az új rendtartás értelmében az iskolai házirendek

kialakításában részt vettek az úttörőtanácsok, rajvezetőségek is.

0 Javult az úttörőcsapatok és a különböző munkahelyek, tömegszervezetek közötti kapcsolat. Ezt bizonyítják az elmúlt két év alatt indított nagyszabású akciók is. Az „Egy üzem — egy iskola” elnevezésű akció is országos mozgalommá nőtt.

Az ifjúságról szóló országos és megyei határozatok kedvező feltételeket teremtettek az úttörő- mozgalom továbbfejlesztéséhez. A pártszervezetek elvi és gyakorlati útmutatásaikkal sokat segítettek a kisdiákoknak. A KISZ- esek rendszeresen felkeresték a rajokat, csapatokat, s a tanulókkal az ifjúsági szövetség munkájáról, szervezeti felépítéséről beszélgettek. Az úttörőcsapatok anyagi helyzetének segítését célozta a Minisztertanács által nemrég elfogadott pénzügyi rendelkezés.

0 Az eddigi parlamenteken viszonylag kevés probléma hangzott el. mert az úttörőtanácsok, csapatvezetőségek több olyan fórumot tartottak, amelyen a kisdiákoknak alkalmuk nyílt közös gondjaik megbeszélésére.

Lelkesedésüket. aktivitásukat az őszi betakarítási munkák során is bizonyítják Bács-iKis- kun megyében több ezer úttörő szüretel a gazdaságokban. Kifejezték szolidaritásukat a chilei pajtásaik iránt. Az idén felszabadulásunk 30. évfordulójának méltó megünneplésére készültek. Ebből az alkalomból feldolgozták városuk, községük felszabadulásának történetét és fényképes albumokat, dokumentum- gyűjteményeket készítettek. Már most készülnek az úttörőszövetség 30. évfordulójára, amely 1976-ban lesz.

0 A megyei parlamenten az eredmények mellett meghatározzák további közös feladataikat, s küldötteket választanak az V. országos úttörőparlamentre, melyet Szegeden november közepén tartanak. A megyei úttörőparlament résztvevőinek eredményes, jó munkát kívánunk.

T. L.

DECEMBES 15-RE ELKÉSZÜL

Az első

ötvenhat

lakás

A Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat dolgozói 1972. októberében tették meg az első „kapavágást” Kecskeméten, a Hunyadivárosban, A Czollner köz és a Tinódi utca által határolt területen, ahol 436 lakás építését vállalták. Az első szakaszban, a jövő év májusának közepéig négy épület készül el, egyenként ötvenhat lakással. Az első már szinte teljesen elkészült, a tervek szerint december 15-én adják át a lakóknak. A második épület is felépült már, s teljes erővel folyik a téliesítése. Itt december 1-től február végéig két műszakban dolgoznak majd a szakiparosok, s a lakók valószínűleg április végén kezdhetik a beköltözést. Felvételeink a december közepén átadásra kerülő épületet, illetve a benne dolgozókat mutatják be.

0 Pintér Mihály kőmüvesbrigádja a homlokzat vakolásának befejezésén dolgozik. Az épület másik végén már megkezdték az állványok bontását.

• Juhász Pál és Németh Tibor festők az egyik lakásban az ablakok mázolását végzik.

0 A meleg- burkolók is lakásról lakásra járnak, szorgalmasan készítik a műanyag padló- burkolatot. (Opauszky László felvételei)

Hogy ne legyen beteg a magyar futball

Végh Antal könyvéhez

A Magyar Hírlap október ** 7-i — hétfői — számában olvastam a hírt, hogy a moszkvai Pravda szót emelt a sport, a labdarúgás tisztaságának védelmében. Bírálja az úgynevezett „futballmecénások” .látszólag nemes és nagylelkű gesztusait, s rámutat ennek a gyakorlatnak a sportetikát sértő, valamint a népgazdaságot károsító oldalára.

„Megdobbant a szivem”, s nagyot lélegeztem. Jólesően gondoltam arra, hogy lámcsak, a sportélet — jelesen a futball- sportélet — tisztaságának ügyében is „egyet gondolnak” a testvéri szocialista országok zsurnalisztái, írói".

írót említettem, s a mi Végh Antalunkra «céloztam, akinek „Miért beteg a magyar futball?” című könyvecskéje, „kis szociográfiája” — szinte a megjelenést követő órákban kifogyott a könyvesboltokból. Azóta pedig „sort állnak” érte a szerencsés ltulajdonosok ismerősei. Csak egy napra! — jelszóval jár kézről kézre a kis mű, s az valóban olyan érdekes, hogy addig le se teszi az ember, míg ki nem olvasta.

Izgalmasabb, mint — mit is mondjunk — egy jó krimi. Pedig nem detektívtörténet, s nem bűnözőkről szól. Ami mégis ilyen „hatásfokkal” fogja meg az embert, az a témagöngyölítés," jobban mondva, az „anyagszerzés” módja. Mennyi ügyeskedés, leleményesség kellett hozzá, hogy ebből a darázsfészekből — a közben sűrűn kapott fullánkokkal. önéreztet sértő kitéréssel. elhárítással, rideg begombol- kozással, „jóindulatú” lebeszéléssel mit sem törődve — nevén nevezve.' címet megjelölve ki merte szedni a magyar futballt betegítő „nyavalyákat”. Ezért a könyv nagy sikere. Hogy konkrét!

"LTogy a futballsportunk tisz- taságáért, a játék korrektségéért immár hosszú ideje aggódó milliónyi néző, szurkoló, sportbarát előtt feltárja, mi is az — most már áperté leírva! —, ami eddig is elkeserítette, felháborította a . közvéleményt. Mert mindezekről — úgymond — sokan „tudtak” eddig is, de csak szóbeszéd, pletykálkodás, a bennfentesek hírszolgálata alapján. S a fültől fülig való „tájékoztatás” nemcsak hogy torzított, hanem még inkább szaporította a tisztázatlanságokat, mélyítette a zavarosságot.

Nem katonai titkokat árul el Végh Antal. Azt kutatta fel, amiről a nézők milliói nap, \mint nap beszéltek, amire választ vártak. Nem szakmai szempontból búvárkodott a becsületes milliók nevében, hanem azokat a gennygócokat kereste ki, melyek miatt úgy leromlott a magyar futball egészsége. Tényeket, jelenségeket tár fel. Ilyeneket, hogy miből élnek a futballisták; milyen forrásokból buzog nekik a, „miniszteri” jövedelem; kiknek a hozzájárulásával kínálják számukra tálcán a lakást; milyen kiváltságok teszik kellemessé forgolódásukat. Nevek, kézzelfogható példák szemléltetik. miként torzította el az elvtelen mecénási megalkuvás, kivételezés, bűnös elnézés nem egy kivételes képességű játékos jellemét.

AJ ennyi mindent hallottunk a bundáról, de a Végh Antal felsorolta „módszerek” ra- fináltsága, a variációk árnyaltsága azért is meglep bennünket, mert fantáziánk szegénységét juttátja eszünkbe. Játékos-morál. a bírók szerepe, helyzete, a mérkőzések sportszerűsége, az edzők kiszolgáltatottsága, amikor csak statisztálnak az összeállítás eldöntésénél, nagymenő játékosok rémuralma — akiknek szemöldökrándítására edzők jönnek, edzők mennek —, bizony mind olyan kényes kérdés, amihez az érintettek szempontjából roppant „tapintatla- nul” nyúlt Végh Antid.

TAe hát kérem, maguk ezek a kérdések váltak a gyakorlatban olyan gorombákká, kelésekké, hogy csak végre hozzá kellett érni valakinek „bonc”- tollal, s máris kiborult a sok .-.csúnyaság”.

Hadititok megsértése a Bene— Szűcs-affér kimondása, Albert etikátlan pénzkövetelésének

(amit a klub non, de a mecénás teljesített is) felemlítése, az MTK—Egyetértés bunda-rejtélyre való utalás, a gebinek, a játékosok, edzők műveltsége, érdeklődési köre iránti faggatózáskísérlet szinte meddő voltának bemutatása? Ugye, hogy nem.

Na jó, persze, hogy sokan-so- kan találva érzik magukat, jóllehet nem őket „pécézte” ki a szerző. Természetes reakció részükről, hogy „elvi” ellentámadással védekeznének. Hogy például „szabad-e ilyen írásművet kiadni?” Megári-e, hogy a fanatikus drukkerek százezreit ki- vetkőztesse emberi formájukból,

ha elolvassák? Hiszen még „művelt. intelligens” embereknél is elszabadul a pokol, olyannyira bigottak, elvakultak tudnak lenni, ha szeretett futballsportjuk- ról vitatkoznak... Holott mindez csak játék. Érdemes felizgatni ilyen könyvvel a tisztességes milliókat? „Meg, úgy tudom, be is tiltották...” — sumákol- nak.

Végh Antal arról is szól, milyen csodálatos tény az is, hogy milliókat így tud érdekelni a játék. Tehát sose feledjük: milliókról van szó, akik közül a nagy többség még a legérdekesebb, legfordulatosabb politikai események közepette is az utolsó oldalon, a sportrovatnál kezdi olvasni napi újságját. Hogy ez máról holnapra megváltozzék, „elrendelni” nem lehet Nem lehet kézlegyintéssel elintézni, hogy — „ezek a sötét ügyek nem tartoztak a nagy nyilvánosságra, minek kellett kiadni a könyvet?” Kiváltképpen azok után, hogy legfelsőbb szervek szigorú intézkedésekkel indították el a futballsport megtisztulásának folyamatát, aminek eredményei a pályákon szemmelláthatóak már.

p z még kellett az intézke- désekhez. írásban is a közvélemény elé tárni a hosz- szú ideje tartó romlás okait. Hogy ne legyen mersze ezután a rombolás útját járni senkinek, akit milliók előtt ért bírálat —

nyílt szembenézéssel tanúsítva a javítás szándékát, velük együtt keresve a kiutat. Hogyne lenne joga minderről tudni a millióknak, akik igazán „nem hánynák fel” a komoly jövedelmet a futballistáknak, ha viszonzásul a fair play — ,a tiszta játék —, a lelkes labdrúgás örömével is megajándékoznák őket. Biztos, hogy <a könyv hatni fog futballisták, sportvezetők, társadalmi pártfogók tízezreire.

"LTiszen a sok minden „kibo- rításával” azt az egyszerű, a mi társadalmi rendünk szelleméből fakadó igazságot sugallja, hogy: mind a futballisL fáktól, mind a futballsporttal gyakorlatilag kapcsolatban álló mecénásoktól egyetlen élv betartását várjuk el. Akik a pályán kergetik a labdát — ami ugye a legkiemelkedőbb képességek birtokában sem kötelező egy futballista számára sem —, s akik „menedzselésükkel” foglalkoznak — a mi társadalmunk törvényei, erkölcsi normái szerint éljenek. S figyelembe véve tehetségüket,, kivételes hozzáértésüket — csak annyival részesüljenek a milliók által előteremtett javakból, amennyiért megdolgoznak. Még külön kiváltságukat is elismerjük ezen a téren: jó játékkal cselekedjék mindezt.

... Mondom, a Pravda cikke ezért is' megörvendeztetett.

Tóth István