Petőfi Népe, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-03 / 258. szám

1974. november 3. 0 PETŐFI NÉPE 0 3 Sükösd arany betűs napjai Megyei úttörőparlament «y Sükösd főterén állok, s egyszeriben meglegyint a történe­lem szárny csapása: a 30 évvel korábbi napokra gondolok. Az a sudár jegenyecsoport ott, az állami gazdaság központ­jának udvarán annak idején látta a messziről jött,, s végre- valahára elérkezett szovjet csapatokat. A felszabadulás pilla­natait igyekszem itt és most tetten érni; azokat az eseménye­ket felkutatni, amelyek során tűz- és vérözön közepette szin­te egyik napról a másikra társadalmi rendszerek dőltek meg, s váltotta fel a korhadt korszakot a jobb ... Kísérőm a szemtanú: Pusztai József, a jelenlegi tanácselnök. Akkor 23 éves volt. betegsége miatt kapott a honvédségtől el­bocsátó levelet, s itt. szülőfalu­jában, az érseki uradalomban dolgozott napszámosként. — Bajától több mint egy hé­tig nem jött tovább a front. — emlékezik. — A falunk egyébként tele volt csendőrökkel. Éppen egy megerősített kerékpáros járőr in­dult Érsekcsanádra. s útközben megálltak beszélgetni a kapujá­ban álldogáló Farkas bácsival. „Mi újság, Gyura bácsi?’" Az öreg közben felfigyelt arra, hogy Csanád felől már jönnek lóháton a „csillagosak”. Megkönnyebbül­ten elmosolyodott, s az' ország­út felé mutatva így szólt: „No. lássák: ott az újság!” A kakas­tollasok meghökkenve ugráltak le kerékpárjukról, s az útmenti prizmák mellől géppuskázni kezdték a szovjet katonákat. Gyura bácsi öröme korai volt: ezt az előőrsöt csak egy hét múl­va követték a végleges felsza­badítók. A csendőrök Kalocsára menekültek, s ott egy zászlóaljra való aknavetőst verbuváltak ösz- jze, gőt_ yalahonnét még egy ta­rackot is szereztek. Az aknave- tősök a községtől mintegy 5 ki­lométernyire, a Kékhegyben fog­lalták el harcálláspontjukat. Amikor azután a front megin­dult — annak ellenére, hogy szinte minden második lövés után tüzelőállást változtattak —. a szovjetek hajszálpontosan be­mérték őket. Egymást érték a telitalálatok, s rengeteg volt az aknavetősök soraiban a sebesült és a halott. Pintér János általános iskolai igazgatóhelyettes, a község „kró- rikása” mindjárt elöljáróban a felszabadulás időpontját helyes­bíti. Minden fórumon ugyanis úgy tartják nyilván, hogy Sükösd Í944. október 28-án vált szabad­dá. Holott a szemtanúktól kezd­ve több jrásos feljegyzésig min­den azt bizonyítja, hogy 29-én, vasárnap köszöntött rájuk az új korszak — A lakosság aznap reggel harci zajra ébredt. A háromke­reszti hídra erősített aknákat nemsokára a községbeli fiatalok hatástalanították. Később az Ér- sekcsanád felőli faluvégen fehér zászlót feszítettek ki. A főutcán még végigszáguldott egy német mőtoros, de látva a fehér leplet, villámgyorsan megfordult és el­hajtott. Ez volt Sükösdön az utolsó náci. Este 8 órakor már hömpölyögtek a bajai úton a szovjet erők, dübörögtek a pán­célosok. Este fél 10 felé csitult el a fegyvermoraj: Sükösd fel­szabadult! Másnap már megalakult a pártszervezet, s a vörösőrség, amelynek Pusztai József is tag­ja; létre hozzák a közigazgatá­si és közellátási teendőket is el­látó „hetes tanácsot”. Az élet lassan visszatér megszokott med­rébe. De vajon milyen életfor­mát számoltak fel. s milyen sors­fordító változásokat hoztak létre a községet felszabadító T—34- esek? 0 „Érsekcsanád felől érkezett hozzánk a~ szabadság” — em­lékezik a szemtanú. Pusztai József tanácselnök. Az akkori lakosság jórészt nap­számos, agrárproletár, szegény- és kisparaszt, az érseki urada­lom cselédje volt. Őnekik és ivadékainak ma a Május 1. tsz és az országosan is jónevőHosz- szúhegyi Állami Gazdaság nyújt biztos megélhetést. Egykor a házak négyötöde vert- felú, vagy vályogból épült, zöm­mel egyablakos, nádfedelű volt. Ma a házak ugyanekkora hánya­da korszerű, vízzel, villannyal el­látott, nem egy közülük emele­tes. Es akad a hajdani cselédek utódai közt olyan is. aki villa­tulajdonos. A nyolc pedagógust napjainkra négyszer annyi váltotta fel. A há­rom és fél kilométer hosszan el­nyúló községben 1974-ben 13 ki­lométert tesz ki a járdahálózat; az áramszolgáltatás száz száza­lékos. és a főútvonal két kilomé­terén városias közvilágítás ont­ja a fényt. Csaknem teljesen ki­épült a vízhálózat. Pezsgő az élet és példás a szakkörök mun­kája a két éve felépült, szép művelődési házban. Mindezért a sükösdiek nem szoborral vagy emlékművel adóz­nak. hanem hazánk felszabadulá­sának évfordulójára számos köz­hasznú létesítményt teremtenek meg, s azt is célul tűzték, hogy minden felnőtt embernek a köz­ségben legyen legalább általános iskolai végzettsége. Nem szóltam tehát, hogy a 30 évvel ezelőtt felvirradt aranybetűs napot Sü­kösdön azóta is újabbak követik, és soraik füzére mind fényeseb­bé válik Jóba Tibor 0 A hét éve épült művelődési bás és a kívül-belül városias esz­presszó. „A VOLGÁTÓL AZ ELBÁIG” — OLVASÓ PÁLYÁZAT Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére a Haza­fias Népfront budapesti bizott­sága. más szervekkel karöltve — az Olvasó népért mozgalom ke­retében olvasó- és rejtvénypályá­zatot hirdet a Volgától — az Elbáig címmel. Az 1974. november 7itől 1975. no­vember 7-ig tartó pályázaton részt vehet mindenki, aki Bulgária, Cseh­szlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokra­tikus Köztársaság. Románia leisza­badulását és a Szovjetunió felszaba­dító harcát bemutató szépirodalmi művek közül kiválasztott tíz könyv­ből legalább négyet elolvas. Dimov: Dohány, Otcenásek: Rómeó, Júlia és a sötétség, Szimonov: Nap­palok és éjszakák, Borisz Polevoj: Egy igaz ember, Karinthy Ferenc: Budapesti tavasz. Nagy Lajos: Pince­napló, Andrzejewski: Hamu és gyé­mánt, Lalic: Siralomhegy, Sadoveanu: Mitrea Kokor útja és Bruno Apitz: Farkasok közt védtelen című köny­vekből kell néggyel keU alaposan megismerkedni. Az olvasmányélmé­nyek alapján a pályázók legfeljebb nyolcoldaias pályamunkát írhatnak arról, hogy az olvasott könyveket összegezve milyen azonosságokat és különbségeket fedeztek fél az egyes országok feszabadulásának eredmé­nyei között, illetve melyik könyv nyerte meg legjobban a tetszésüket. 0 Az úttörők járási-városi ta­nácskozásai után holnap kerül sor. a megyei úttörőparlament­re, amelyen száztíz küldött kép­viseli majd Bács-Kiskun me­gye általános iskolai tanulóit. A pajtások régóta készülnek er­re a nagyszabású eseményre, hiszen jó lehetőséget ad nekik a közéletben való aktív közre­működésre. Az úttörők az elmúlt két év alatt végzett munkájukról, az eredményekről adnak számot, s egyben meghatározzák további feladataikat is. Mint a járási- városi" tanácskozásokon, bizonyá­ra a megyei úttörőparlamenten is elmondják, hogyan irányítják mozgalmi életüket és milyen módszerekkel valósították meg az iskolai demokratizmust. Az eddig megtartott parla­menteken kiderült, hogy az el­múlt két év alatt tovább erő­södött az úttörők szervezeti éle­te, s megnőtt a vezető testületek, az úttörőtanácsok, rajvezetőségek fe­lelőssége Az új rendtartás ér­telmében az iskolai házirendek kialakításában részt vettek az út­törőtanácsok, rajvezetőségek is. 0 Javult az úttörőcsapatok és a különböző munkahelyek, tö­megszervezetek közötti kapcsolat. Ezt bizonyítják az elmúlt két év alatt indított nagyszabású ak­ciók is. Az „Egy üzem — egy iskola” elnevezésű akció is or­szágos mozgalommá nőtt. Az ifjúságról szóló országos és megyei határozatok kedvező fel­tételeket teremtettek az úttörő- mozgalom továbbfejlesztéséhez. A pártszervezetek elvi és gya­korlati útmutatásaikkal sokat se­gítettek a kisdiákoknak. A KISZ- esek rendszeresen felkeresték a rajokat, csapatokat, s a tanulók­kal az ifjúsági szövetség mun­kájáról, szervezeti felépítéséről beszélgettek. Az úttörőcsapatok anyagi helyzetének segítését cé­lozta a Minisztertanács által nemrég elfogadott pénzügyi ren­delkezés. 0 Az eddigi parlamenteken viszonylag kevés probléma hang­zott el. mert az úttörőtanácsok, csapatvezetőségek több olyan fó­rumot tartottak, amelyen a kis­diákoknak alkalmuk nyílt közös gondjaik megbeszélésére. Lelkesedésüket. aktivitásukat az őszi betakarítási munkák so­rán is bizonyítják Bács-iKis- kun megyében több ezer úttörő szüretel a gazdaságokban. Ki­fejezték szolidaritásukat a chilei pajtásaik iránt. Az idén felsza­badulásunk 30. évfordulójának méltó megünneplésére készültek. Ebből az alkalomból feldolgoz­ták városuk, községük felszaba­dulásának történetét és fényké­pes albumokat, dokumentum- gyűjteményeket készítettek. Már most készülnek az úttörőszövet­ség 30. évfordulójára, amely 1976-ban lesz. 0 A megyei parlamenten az eredmények mellett meghatároz­zák további közös feladataikat, s küldötteket választanak az V. országos úttörőparlamentre, me­lyet Szegeden november köze­pén tartanak. A megyei úttörő­parlament résztvevőinek eredmé­nyes, jó munkát kívánunk. T. L. DECEMBES 15-RE ELKÉSZÜL Az első ötvenhat lakás A Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat dolgozói 1972. októberében tették meg az első „kapavágást” Kecskeméten, a Hunyadivárosban, A Czollner köz és a Tinódi utca által hatá­rolt területen, ahol 436 lakás épí­tését vállalták. Az első szakasz­ban, a jövő év májusának köze­péig négy épület készül el, egyen­ként ötvenhat lakással. Az első már szinte teljesen elkészült, a tervek szerint december 15-én adják át a lakóknak. A második épület is felépült már, s teljes erővel folyik a téliesítése. Itt de­cember 1-től február végéig két műszakban dolgoznak majd a szakiparosok, s a lakók valószí­nűleg április végén kezdhetik a beköltözést. Felvételeink a de­cember közepén átadásra kerülő épületet, illetve a benne dolgozó­kat mutatják be. 0 Pintér Mihály kőmüvesbrigádja a homlokzat vakolásának befe­jezésén dolgozik. Az épület másik végén már megkezdték az áll­ványok bontását. • Juhász Pál és Németh Tibor festők az egyik lakásban az ablakok mázolását végzik. 0 A meleg- burkolók is lakásról lakásra járnak, szorgalmasan készítik a műanyag padló- burkolatot. (Opauszky László felvételei) Hogy ne legyen beteg a magyar futball Végh Antal könyvéhez A Magyar Hírlap október ** 7-i — hétfői — számában olvastam a hírt, hogy a moszk­vai Pravda szót emelt a sport, a labdarúgás tisztaságának vé­delmében. Bírálja az úgyneve­zett „futballmecénások” .látszó­lag nemes és nagylelkű gesztu­sait, s rámutat ennek a gyakor­latnak a sportetikát sértő, va­lamint a népgazdaságot károsító oldalára. „Megdobbant a szivem”, s na­gyot lélegeztem. Jólesően gon­doltam arra, hogy lámcsak, a sportélet — jelesen a futball- sportélet — tisztaságának ügyé­ben is „egyet gondolnak” a testvéri szocialista országok zsur­nalisztái, írói". írót említettem, s a mi Végh Antalunkra «céloztam, akinek „Miért beteg a magyar futball?” című könyvecskéje, „kis szociog­ráfiája” — szinte a megjelenést követő órákban kifogyott a könyvesboltokból. Azóta pedig „sort állnak” érte a szerencsés ltulajdonosok ismerősei. Csak egy napra! — jelszóval jár kézről kézre a kis mű, s az valóban olyan érdekes, hogy addig le se teszi az ember, míg ki nem ol­vasta. Izgalmasabb, mint — mit is mondjunk — egy jó krimi. Pe­dig nem detektívtörténet, s nem bűnözőkről szól. Ami mégis ilyen „hatásfokkal” fogja meg az embert, az a témagöngyölítés," jobban mondva, az „anyagszer­zés” módja. Mennyi ügyeskedés, leleményesség kellett hozzá, hogy ebből a darázsfészekből — a közben sűrűn kapott fullán­kokkal. önéreztet sértő kitérés­sel. elhárítással, rideg begombol- kozással, „jóindulatú” lebeszé­léssel mit sem törődve — nevén nevezve.' címet megjelölve ki merte szedni a magyar futballt betegítő „nyavalyákat”. Ezért a könyv nagy sikere. Hogy konk­rét! "LTogy a futballsportunk tisz- taságáért, a játék kor­rektségéért immár hosszú ideje aggódó milliónyi néző, szurkoló, sportbarát előtt feltárja, mi is az — most már áperté leírva! —, ami eddig is elkeserítette, felháborította a . közvéleményt. Mert mindezekről — úgymond — sokan „tudtak” eddig is, de csak szóbeszéd, pletykálkodás, a bennfentesek hírszolgálata alap­ján. S a fültől fülig való „tájé­koztatás” nemcsak hogy torzí­tott, hanem még inkább szapo­rította a tisztázatlanságokat, mé­lyítette a zavarosságot. Nem katonai titkokat árul el Végh Antal. Azt kutatta fel, ami­ről a nézők milliói nap, \mint nap beszéltek, amire választ vártak. Nem szakmai szempont­ból búvárkodott a becsületes milliók nevében, hanem azokat a gennygócokat kereste ki, me­lyek miatt úgy leromlott a ma­gyar futball egészsége. Tényeket, jelenségeket tár fel. Ilyeneket, hogy miből élnek a futballis­ták; milyen forrásokból buzog nekik a, „miniszteri” jövedelem; kiknek a hozzájárulásával kí­nálják számukra tálcán a lakást; milyen kiváltságok teszik kelle­messé forgolódásukat. Nevek, kézzelfogható példák szemlélte­tik. miként torzította el az elv­telen mecénási megalkuvás, ki­vételezés, bűnös elnézés nem egy kivételes képességű játékos jel­lemét. AJ ennyi mindent hallottunk a bundáról, de a Végh Antal felsorolta „módszerek” ra- fináltsága, a variációk árnyalt­sága azért is meglep bennünket, mert fantáziánk szegénységét juttátja eszünkbe. Játékos-mo­rál. a bírók szerepe, helyzete, a mérkőzések sportszerűsége, az edzők kiszolgáltatottsága, ami­kor csak statisztálnak az össze­állítás eldöntésénél, nagymenő játékosok rémuralma — akik­nek szemöldökrándítására edzők jönnek, edzők mennek —, bi­zony mind olyan kényes kér­dés, amihez az érintettek szem­pontjából roppant „tapintatla- nul” nyúlt Végh Antid. TAe hát kérem, maguk ezek a kérdések váltak a gya­korlatban olyan gorombákká, kelésekké, hogy csak végre hoz­zá kellett érni valakinek „bonc”- tollal, s máris kiborult a sok .-.csúnyaság”. Hadititok megsértése a Bene— Szűcs-affér kimondása, Albert etikátlan pénzkövetelésének (amit a klub non, de a mecé­nás teljesített is) felemlítése, az MTK—Egyetértés bunda-rejtélyre való utalás, a gebinek, a já­tékosok, edzők műveltsége, ér­deklődési köre iránti faggató­záskísérlet szinte meddő voltá­nak bemutatása? Ugye, hogy nem. Na jó, persze, hogy sokan-so- kan találva érzik magukat, jól­lehet nem őket „pécézte” ki a szerző. Természetes reakció ré­szükről, hogy „elvi” ellentáma­dással védekeznének. Hogy pél­dául „szabad-e ilyen írásművet kiadni?” Megári-e, hogy a fa­natikus drukkerek százezreit ki- vetkőztesse emberi formájukból, ha elolvassák? Hiszen még „mű­velt. intelligens” embereknél is elszabadul a pokol, olyannyira bigottak, elvakultak tudnak len­ni, ha szeretett futballsportjuk- ról vitatkoznak... Holott mind­ez csak játék. Érdemes felizgat­ni ilyen könyvvel a tisztességes milliókat? „Meg, úgy tudom, be is tiltották...” — sumákol- nak. Végh Antal arról is szól, mi­lyen csodálatos tény az is, hogy milliókat így tud érdekelni a játék. Tehát sose feledjük: milliókról van szó, akik közül a nagy többség még a legérde­kesebb, legfordulatosabb politi­kai események közepette is az utolsó oldalon, a sportrovatnál kezdi olvasni napi újságját. Hogy ez máról holnapra meg­változzék, „elrendelni” nem le­het Nem lehet kézlegyintéssel elintézni, hogy — „ezek a sötét ügyek nem tartoztak a nagy nyilvánosságra, minek kellett kiadni a könyvet?” Kiváltkép­pen azok után, hogy legfelsőbb szervek szigorú intézkedésekkel indították el a futballsport meg­tisztulásának folyamatát, ami­nek eredményei a pályákon szemmelláthatóak már. p z még kellett az intézke- désekhez. írásban is a közvélemény elé tárni a hosz- szú ideje tartó romlás okait. Hogy ne legyen mersze ezután a rombolás útját járni senkinek, akit milliók előtt ért bírálat — nyílt szembenézéssel tanúsítva a javítás szándékát, velük együtt keresve a kiutat. Hogyne lenne joga minderről tudni a mil­lióknak, akik igazán „nem hány­nák fel” a komoly jövedelmet a futballistáknak, ha viszonzásul a fair play — ,a tiszta játék —, a lelkes labdrúgás örömével is megajándékoznák őket. Biztos, hogy <a könyv hatni fog futbal­listák, sportvezetők, társadalmi pártfogók tízezreire. "LTiszen a sok minden „kibo- rításával” azt az egysze­rű, a mi társadalmi rendünk szelleméből fakadó igazságot su­gallja, hogy: mind a futballisL fáktól, mind a futballsporttal gyakorlatilag kapcsolatban álló mecénásoktól egyetlen élv be­tartását várjuk el. Akik a pá­lyán kergetik a labdát — ami ugye a legkiemelkedőbb képes­ségek birtokában sem kötelező egy futballista számára sem —, s akik „menedzselésükkel” fog­lalkoznak — a mi társadalmunk törvényei, erkölcsi normái sze­rint éljenek. S figyelembe véve tehetségüket,, kivételes hozzáér­tésüket — csak annyival ré­szesüljenek a milliók által elő­teremtett javakból, amennyiért megdolgoznak. Még külön ki­váltságukat is elismerjük ezen a téren: jó játékkal cseleked­jék mindezt. ... Mondom, a Pravda cikke ezért is' megörvendeztetett. Tóth István

Next

/
Oldalképek
Tartalom