Petőfi Népe, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-27 / 277. szám

J974. november 27. • PETŐFI NEPE • I • Kiskunhalason, a Szűts Jó­zsef néptanítóról, a Magyar Ta­nácsköztársaság mártírjáról el­nevezett központi iskolában már lezajlott a pártalapszervezet tag­gyűlése, Délután 5 órára elcsende­sedtek a folyosók, a „második műszakban” tanuló három alsóta­gozatos osztály is befejezte a munkát. A fiúk és lányok táská­jukat lóbál va, vagy fejük fölött megforgatva elindultak hazafe­lé, a korán beálló szürkületben. A bejáratnál szembetalálták magukat az egyenként, kettesével érkező tanárokkal, akiket most nem az osztályuk, szakkörük várt, és nem is tantestületi érte­kezletre jöttek. Többségüket már látták a- kisdiákok, de akadtak, akiknek ismeretlen volt az arcuk, tartásuk, ök az Állami Zeneis­kolából, a Kereskedelmi és Ven­déglátóipari Szakmunkásképző Intézetből, illetve hapközi ott­honból jöttek. Az alapszervezet ugyanis több intézményt fog át. tt A nevelői szobában .fél hat­kor kezdődött el a taggyűlés. A vezetőség beszámolóját Béres Lajosné párttitkár, matematika­fizika szakos tanárnő terjesztette elő. A legfontosabbal kezdte. Az­zal, hogy a X. kongresszus hatá­rozatait és az oktatáspolitikai el­veket miként sikerült érvényre juttatni. A négyéves munka átte­kintéséből kiderült, hogy a hatá­rozatok szerinti kezdeményezések a hatszáznyolcvan tanuló érdekét és az értük felelősséget érző pe­dagógusok szakmai, politikai gaz­dagodását szolgálták. Az idén nyáron már másodszor vittek tá­borozni 57 fiatalt a mind szeb­bé formálódó Kunfehértóra. Sal­gótarjánra és környékére kirán­dulást szerveztek, a szülőknek csupán a költség egy részét kel­lett fedezni, a többit a városi tanács pótolta. A fizikai dolgozók gyermekeit és a hátrányos helyzetű tanuló­kat külön tanfolyamokkal is se­gítették, amit anyagiakkal támo­gatott a Szakmaközi Bizottság. A nyolcadikosok matematika, fizi­ka, magyar és orosz előkészítő foglalkozásokon vehetnek részt a továbbtanulás előtt. Kitaláltak egy érdekes formát is. Megnéz­ték például a kincskereső kis- ködmön című filmet, s utána megbeszélték a vetítés fizikai vo­natkozásait. Majd a film alap­jául szolgáló regény írójáról, Mó­ra Ferencről volt szó, és elláto­gattak Szegedre, Móra városába, ahol megismerkedtek a múze­ummal és sok más látnivalóval. A kísérletet érdemes folytatni — .hangzott el a taggyűlésen. Az iskola új vezetősége szocia­lista szerződést kötptt több üzem­mel. A Fémmunkás, Vállalat gyá­ra kerékpártárolót készített a Felső- és Alsó-Öregszőlőből be­karikázó gyerekek járműveinek. A tornaudvart labdafogó hálóval kerítették be. A fogyasztási szö­vetkezet úttörőboltot nyitott, ahol a füzetektől a tízóraiig sok mindent megkapnak a tanulók. A mozi kedvezményes árú jegyeket juttat. Ellenszolgáltatásként azt vállalták, hogy az iskolások kul­turális csoportjai műsorokat- mu­tatnak be az üzemi ünnepsége­ken. A tanárok külön is elősegí­tik, hogy a nyolc általánost el nem végzett dolgozók megszerez­zék az alapműveltséget. 9 A vezetőség beszámolója, a továbbiakban kitért a pártokta­tásra és a szakmai továbbképzé­sekre, a szervezeti életre. Az alapszervezet csak kibővített for­mában fogadta el a jelentést. Ki­lencen szóltak hozzá a vitához. Pintér Antal, a gyakorlati fog­lalkozásokat vezető pedagógus arra hívta fel a figyelmet, hogy sokoldalúan képzett ifjúságot kell nevelni. Az új igazgató, Molnár László az eddigiek során azt ta­pasztalta, hogy a párttagok irá­nyító, kisugárzó szerepet tölte­nek be az iskolai élet minden területén. Csáti György, zeneis­kolai tanár azt vetette fel, hogy jobban figyeljenek azokra az in­tézményekre is, amelyek ugyan másik épületben működnek, de a párttagok ugyanahhoz az alap­szervezethez tartoznak. Dósa Ist­ván csapatvezető az uttörőmun- kához kérte a további támoga­tást. Szabó Miklós, a városi párt- bizottság titkára egyebek közt azt javasolta, hogy az üzemek és az iskola kapcsolatai terjedjenek ki a pártszervezetekre is. • Míg a központi általános is­kolában most öntik végleges for­mába a kiegészítésekkel elfoga­dott beszámolót — a gimnázium kommunistái taggyűlésre készül­nek. Fodor Józsefné párttitkár külön kis adattárat kezel, hogy tényekre alapuló, a helyzetet hű­en tükröző jelentéssel léphessen a többiek elé. Az összeállítás sokféle szempontja közül csupán egy — bár igen lényeges —»az iskolai demokratizmus. A négy' év alatt elért fejlődést felmérési ívek rögzítik bizonyítóan. Az idei közvéleménykutatás már azt mu­tatta ki, hogy a diákok 94 szá­zaléka büszke a gimnáziumára. A tanárokat a korábbinál sok­kal többen — száz közül nyolc­vanhármán — tartják, demokra­tikusnak, aki igényli, meghall­gatja az osztályközösség és a ta­nulók véleményét. Pontos képet igyekeztek rajzolni a hazafias ne­velés hatásfokáróil, és még sok egyébről, amire felépülhet a be­számoló. Ugyanakkor azt is elis­merik: eddig nem törődtek elég­gé azzal, hogy a 18. életévüket betöltött fiatalokat vegyenek föl maguk közé. így zajlott le az elmúlt négy év munkájáról számot adó párt­taggyűlés a fiatal, 1959-ben épült általános iskolában, és így ké­szülnek rá az egyik legrégibb, 310 éves középfokú oktatási in- tézipényben Halász Ferenc Őszi idill az arborétumban A Don Carlos Budapesten A Don Carlos budapesti elő­adásait nagy érdeklődéssel várták a i -fővárosi, színházkedvelők. Az országos lapok* terjedelmes mél- - tatásai,c a zádnHsús tévéközlemé­nyek egyaránt nagy élményt ígértek. A három vidéki társulat fővárosi vendégszereplését szer­vezők sem számítottak arra, hogy napok alatt elkapkodják a kecs­keméti együttes hétfő esti, illetve éjszakai előadására a jegyéket. Idősebb nézőtéri felügyelők tanú­sították, hogy tán soha ennyien nem szoronkodtak a Nemzeti Színház épületében. Magam is tanúsíthatom, hogy idősek és fia­talok kucorogtak a lépcsőkön, álltak az erkélyen. Jöttek érdek­lődők Debrecenből, találkoztunk a pécsi, veszprémi színészekkel. Schiller Don Carlos című drá­májának mostani felújításáról megírtuk már elismerő vélemé­nyünket. a szűnni nem akaró vastaps, a cselekményt, a játékot követő feszült figyelem ismét igazolta dicsérő megállapításain­kat. Az előadások után jeles_ kol­légák kopogtattak az öltözőkbe, hogy gratuláljanak vidéki pálya­társaiknak. Ott láttuk Kazimir Károlyt, Törőcsik Marit, Kállai Ferencet, Huszti Pétert, Békés Italát, Dávid Kiss Ferencet, Gob­bi Hildát. Találkoztunk Ronyecz Máriával, Szinetár Miklóssal, Ádám Ottóval, . Egri Istvánnal, Psota Irénnel és sok más kiváló művésszel. A Ruszt József rendezésében bemutatott Schiller-mű 39. elő­tt Gábor Miklós és Farády István adását megtekintette Nyers Re­zső, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, az MTA Közgaz­daságtudományi Intézetének az igazgatója, Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, dr. Romány Pál, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, Horváth István, a megyei pártbizottság első titkára,- dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke, Buda Gábor, a Minisztertanács Taná­(Tóth Sándor felvétele) esi Hivatalának helyettes vezető­je, Pozsgay Imre, a Társadalmi Szemle helyettes főszerkesztője, Madarasi Attila és Ábráhám Kál­mán államtitkárok, Katanics Sándor, a megyei pártbizottság titkára, dr. Major Imre, a megyei tanéfs elnökhelyettese. A vidéki színházak fővárosi be­mutatkozásán a kecskemétiek a várakozásnak megfelelően szere­peltek. H. N. _Nos, gyerekek, mint az elő­ző magyarórán beharangoztam a mai dolgozatírásra kedves meglepetést készítettem elő szá­motokra. Az őszről fogtok írni — persze, nem ez a meglepetés , I tt drámai némaságba fúlt a tanár úr hangja, miközben ár­bocként emelte fel mutatóujját, s válla fölött ingatta mindad­dig míg a katedrához nem ért. — ... de, hogy gyorsabban kapjatok ihletet, hoztam nektek néhány gyönyörű felvételt. Ked­ves barátom készítette őket a tiszakürti arborétumban. Mintha csak úgy mellékesen tenné, pác könnyed mozdulattal bemutatta az arborétumot. Ez nem is esett nehezére, minthogy többet ő sem tudott egy Pros­pektusból előbogarászott szöveg­nél. Tehát, hogy a 44-es út men­téit találjuk” Tiszakürtöt;- amely már az 1325. évben lakott -’tele­pülés. Itt volt a tiszazugi borfel­dolgozás központja, borpincéjé­ben 43 000 hektoliter bort tárol­nak. Igen jelentős és látogatott a múlt század második felében, a régi- Bolza-park alapjaira te­lepített arborétuma. A _ park alapját a múlt század első fele­ben a Bolza-kastély körül tele­pített fák képezték, és a múlt század végére ebből fejlődött parkká. A háború során súlyos károkat szenvedett, de a Szol­nok megyei Tanács segítségével a Tiszakürti Községi Tanács ar­borétummá fejlesztette. Az ar­borétum' 27 kát. hold területén a 100—150 éves fák és cserjék hazánkban ritka példányait ta­láljuk, melyek a Tisza menti föld őserejét hirdetik. A hatal­mas, tövüknél szétágazó platá­nok, tölgyek, fenyőfélék, - magas törzsű és kúszó cserjefélék igen szépek... ... Míg a tanár úr gördüléke­nyen memoralizálta a brosúrából átvett bekezdést, pedáns mozdu­latokkal rendezte át a katedra lapján heverő kellékekét, össze­függő sorba rakta őket, s hoz­zájuk támasztotta a mappájá­ban őrzött fényképeket. — Nnna, azt hiszem, így jő lesz. A képek szinte egyenesen állnak, mindnyájan láthatjátok. De hogy közelről is megnézhes­sétek őket, padsoronként gyertek ki, s vonuljatok el a fotósof előtt, öt percet adok rá. Azért jöttem be hamarabb — becsön- getés után. Tessék, kezdjétek ti, ott jobbról... Addig én kiegé- szítem az... - v> * A gimnázium első osztályának hallgatói szelíd tülekedéssel fog­tak a „képkiállítás” megtekinté­sének, mialatt félfüllel tanáruk­ra figyeltek. — Az a hatalmas fa ott a tisz­táson, nyilván az arborétum büszkesége. Gyönyörű hazai ko­csányos tölgy; törzsökmérete 450 centiméter... Szinte hadarva beszélt a ma­giszter. i ' ■ Az „osztálykirándulás” véget ért, megszűnt áz"r útölsó -padsor- ■ beliek lábdobögása ’ is. A diákök körülményesen hajtogatták ki füzeteiket, hiszen már erőt vett rajtuk az átkotóláz. Nemsokára már az első mondatokba pislant- gathatott a tanár, aki maga is őszi mélabúra hajtva fejét, hátra­kulcsolt kézzel sétált a padosz- lopok között „Az ősz sZeptembei 21-én kezdődik.” — olvasta a legjobb matematikus irkájában. A híres szavaló dolgozatából ez* fogta meg a szeme: „Az arboré­tum boldogító csendjét hirtelen az avar recsegése zavarta meg. Szívembe tőrként hatolt a sej­telem: Ö lesz azt Hát mégis el­jött ... Vállammal ellöktem ma­gam a hazai kocsányos tölgy törzsökétől, s a neszek irányába lestem. Ah! — fakadt fel só- várgó lelkemből a csalódás kín­ja. Nem ő volt Csupán egy kis csaj kotorászott elmerülten a le­hullott, rozsdás levelek kö­zött ...” Ekkor sebesen odébbállt a ta­nár úr. Tanítványa ugyanis szemrehányóan pillantott föl rá Igaz is, mit kíváncsiskodik előre. Érezte, hogy ő pirul el a diák helyett Szemlélődött, fite- tett tovább, „ősszel már nem me­legít annyira á napsugár, mint ’ms • Elmerülten kotorászott a rozs­dás levelek között. Tanácskozás a nukleáris medicina kutatási eredményeiről Kedden a kereskedelmi kama­ra épületében megkezdte mun­káját a Magyar Orvostudományi Nukleáris Társaság első kongresz- szusa. A kétnapos tudományos tanácskozáson 300 hazai és szá­mos külföldi szakember 130 elő­adás keretében vitatja meg az alig néhány évtizedes múltra visszatekintő tudományág, a nuk­leáris medicina legújabb kutatá­si eredményeit, az új izotópos vizsgálati és kezelési módszerek szélesebb körű alkalmazásának aktuális kérdéseit. (MTI) Sorban állás... Életszínvonalunk, s az igé­nyeink változásával sokféle sor­ban állásnak voltunk már részesei és tanúi az idők folyamán. Haj­danában — sokan emlékezünk még rá — kilónyi görhönynek, máiénak valóért (kukoricada­ráért), s hozzá egy kis melaszért szólított sorbaállásra a szükség. És később is mennyi mindenért — lisztért, zsírért, burgonyáért — álltunk oda az üzletek elé, sok­szor hajnalonként. Aztán húsérj;, fűtőolajért, a szezon végi kiárusí­tás kínálta portékáért és ki győz­né felsorolni, még mi mindenért sorakoztunk! S íme, hétfőn reggel az OTP fiókjai, s a takarékszövetkezetek elé tevődött át a sorbaállás. A MERKUR Vállalat vasárnapi la­pokban közzé tett tájékoztatója mintha csak kürtszóként hatott volna a Trabantra vágyóknak! — Még ennyi jövendő autótu­lajdonost! — hangzott el sokszor a megjegyzés az ÓTP-fiókok előtt sorakozó embertömeg láttán. — Még ennyi tízezer-, sőt öt­venezerforint-tulajdonost! — mondták és mondhatták is joggal sokan, Mint ahogyan elhangzott az is, hogy vajon mennyi idő alatt elégíthet ki ennyi igényt a MER­KUR?! Sőt: győzi-e és mikorra ennyi Trabant előállítását az NDK-beli gyár’ De talán arra a megjegyzésre is érdemes odafigyelni, amelyet így vetett fel valaki: ' — Vajon hányán lehetnek a vá­rakozók között, akiket kizárólag az „üzleti érzékük” állított a sor­ba?... tt Szőke haját megaranyozta a nap visszfénye. • Itt van az ősz, itt van újra... nyáron.” Olvasta itt. Odébb pe­dig- Ilyenkor szeret a sínylődő szív egyedül bandukolni.” Más­hol Petőfit idézték: „Itt van az ősz, itt van újra, s szép, mint mindig, énnekem...” Egyik ta­nuló fölényes anyagismerettel fejtegette, miért sárgulnak osz- szel a falevelek, a másik, nem tudván elszakadni a napi­lapok híreitől — az őszi mély­szántás előnyeit taglalta. A tanár úr önkéntelenül a költői lelkületű fiú mellé som- polygott ismét. Gyakorlott sze­me rögtön rátalált a folytatás­ra: „Ügy éreztem, hogy a ter­mészettel együtt én is szomorú haldoklásba estem. Hiába vár­tam őt. Rútul becsapott, rutuL Szemem már fájó könnyektőlsaj- gott, mikor keblem dermesztő hi­dege hirtelen fölengedett. Majd­nem tudván elszakadni a napi- a felhők kárpitja mögül előtörő napsugár, úgy bukkant O elő a verőfényben fürdő fák közül. Szőke haját megaranyozta a ha­nyatló nap visszfénye. Mosoly­gott, s ettől olyan hangosan vert a szívem, hogy köszönését se hallottam...” A gimnazista tolla szénvede- lyes iramban siklott a papíron. Tanárja zavartalanul ólálkodha­tott volna már, de most erre nem vitte rá a lelke. Homlokára a gond ráncai gyűrődtek föl. Ho­gyan osztályozza majd ezt a dol­gozatot? S milyen megjegyzést fűzzön hozzá? Azért talán mé­giscsak túlzás egy iskolai iro­mányban így dramatizálni szub-' jektív érzelmeket. Ámbár... Ér­dekesebb, mint az az őszi talaj­művelésről szóló dolgozat. Hát persze. Stive szerint 4-est ad rá. de azért ennyit odajegyez'- „Ügyes. Itt-ott bombasztikusán szentimentális, de azért ügyes.” A diák már becsukott füzeté­vel matatott. Fel-felbillentette a beírt utolsó lapot, s nekihevült i képpel, szemén csupa ragyo­gással olvasta újra meg újra: „Álltunk. Csak, a tiszafa hullat­ta ránk csöndben a levelét.” Taggyűlés után és előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom