Petőfi Népe, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-24 / 275. szám

MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET • IRODALOM ..MŰVÉSZET GÁL FARKAS ELSŐ KÖTETÉRŐL Kar dóm, kér észtem Gál Farkas szerkesztőségünk­ben dolgozik. A költői alakváltoz- tatás kényszere válthatta ki. hogy Sándorról megváltoztassa utóne­vét a verscímek fölött. Az olvasó most első, önálló verskötetét ve­heti kézbe a Forrás Könyvek so­rozatának második darabjaként. Az első könyv nagy dolog. Fo- lyóiratbeli jelentkezések bosszú sora, antológiákban való szerep­lések előzik meg rendszerint. Gál Farkas esetében különösen sokáig tartott a kihordás ideje. A kiad­vány felépítése azt mutatja, hogy megérte a várakozás, az erőgyűj- iegi Ritkán megfigyelhető tiszta szerkesztés eredményezi, az egyes ciklusokat. Miután sok oldalról értelmezi és tisztázza a hazához fűződő kapcsolatot, a hétközna­pok fényében tűnnek fel a meg­figyelt jelenségek, s végül az in- timebb, egyéni érzelmek közül szólal, még mindaz, ami ilyen megfogalmazásban túljut a ma­gánügy körein. A kötet egyharmadát tesfcik ki a Csak ez az ország című rész versei, amelyek — ejtsük ki mind bátrabban ezt a szót — a hazasze­retet költeményei. Erősítő példá­kért fordul a maga korában sok­szor kiátkozott, mégis győzelmes Adyho^; a Duna mellett töprengő József Attilához; a „még nem elég” meggyőződését hirdető Váci Mihályhoz. És szinte minduntalan megidézi a parasztvezér Dózsa Györgyöt. Már a nevek felsorolá­sa is érzékelteti, hogy ez a fajta hazaszeretet magában foglalja a társadalom javításának igényét, ta­gadja a közönyösséget, s a nem­zeti határokon túl egy tágabb kö­zösségre számít. Igazán modern szemléletből fakadnak a strófák. A tájban együtt él az ember és történelme. A jellegzetesen alföl­di dűlőutak, rétek, napraforgók, jegenye- és nyárfasorok látványa, a szelek zúgása minduntalan mé­lyebb értelmet kap, a legutóbbi évtizedekig megszenvedett parasz­ti sors hátterétől, a föltámasztott ősök alakjaitól. Az emlékek soha­sem hagynak nyugodtan elábrán­dozni és felhőtlenül gyönyörköd­ni; Azért zúg keményebben a szél, a fák hajlongó szolga-serege azért fázácL. , „ hogy ne feledjem a földszínű arcokat, a zsellérek húsából épült barázdákat. Az -egyik legnehezebb feladatot oldja meg, a könnyen kínálkozó dagályosságot és pátoszt kerüli el a hazáról szólva: Csak itt tudom értelmét, ha télig hangzik is el a mondat. Amikor egy költő újságíró is — vagy fordítva — mindig feladja a leckét, hogy a kettős kifejezési forma melyik műfajnak válik in­kább a hasznára. A magyar iro­dalom története azt tanúsítja, hogy a szerkesztőségi munka, a tapasztalatszerzés nagyobb lehe­tősége mind többre és többre ser­kentette a gondolkodást, fokozta a szociális érzékenységet. Gyengí­tik viszont a megformálást azok a kidolgozatlan elemek, amelyek­• Goór Imre rajza a költőről. nek az idő múlásával zsugorodik a jelentéstartalmuk annak dacá­ra, hogy az írások születésekor esetleg nagyon sokan döbbenetes­nek érzik, a puszta megemlítést is. A különösebben érzékletesnek aligha mondható kijelentések fel­feltünedeznek Gál Farkasnál is. De ez talán minden olyan első könyvnek a tehertétele, amely na­gyobb időszak termesét fogja át, s az első lépések nyomait ugyan­csak tartalmazza. A nagyobb próbatételek ott kö­vetkeznek. amikor a költő az át­élt élményeket mások számára is 1 átélhetővé rendezi. A Kardom, keresztem című kötetet a szemé­lyes hang uralja. A költő meg­szólít. valakihez odafordul, illet­ve gondolatairól, érzelmeiről vall. A képek emberközpontúak, külső történésekkel, zaklatott .tájleírás­sal érzékeltetik a belső hullám­zást. Olyan alkotói magatartás- forma ez. amelynek valamikori egyeduralkodó létjogosultságát • erősen kikezdték a századeleji irányzatok. A ma is tartó kísér-' létezések közepette viszont mind­inkább egyénivé válhat, aki ilyen hangot üt meg. és ezt alkatához illően, tisztán teszi. A következetességet jelzi, hogy bizonyos motívumok végigvonul­nak a köteten. Ilyen a „Kardom, kefészfém” is. Szinte' előhírnök­ként jelenik meg ebben a formá­ban: „Nem léphetek túl maga­mon, vonaglok napjaim ke­resztjén". Majd egy mottóul ki­választott Balassi-idézet követke­zik: „Te-vagy szál kópiám [ Te vagy éles szabivám”. A vitézi költőhöz írt sorokban a szelek kardként suhognak. S végül az önmaga megtalálását és az em­berhez méltó tairtást kifejező, címadó vers végén: nem iszom mások poharából, mások tüzénél nem melegszem, csillagom van, kardom, keresztem. Jó néhány vers bizonyítja, hogy Gál Farkas így talál rá a maga modernségére. Eljutott a tömör képek megalkotásáig, ahonnan már kevesebb kitérővel lehetséges a folytatás. Halász Ferenc A-, jelkelő nap lényével bő1- kezűen elárasztotta az er­dőt és a szttyeppét. A he­gyek között még elesebben kiraj­zolódtak a magasba törő sziklák, a szakadékok szédítőén mély ha- sadékainak körvonalai. A sztyep­pén visszont a napsugarak egyen­letes sugárban, békés nyugalom­ban ömlöttek szét. f. Verőfényes őszi reggel volt. Egy GAZ-69-és haladt a halhín-goli kísérleti állomástól a Hamar hegy jelé vezető úton. A sofőrön kívül még ketten ültek a kocsiban: Ce- velszuren, a fiatal agronómusnő és egy ifjú kertész, Naszan. A kocsi kelet felé. tartott, a■ napsu­garak a szélvédő üvegen keresz­tül kíméletlenül betűztek a fül­kébe, vakították a gépkocsiveze­tőt. Dugar tüstént lehajtotta a napellenzőt, és ezt mormolta: — Látszik, meleg egy napunk lesz... Cevelszuren elmosolyodott, ar­ca felragyogott, akár a nap, és így válaszolt: — Naszari és én is így gondol­juk! „Hiszen erről szó sem esett köztünk!?" — suhant végig Na- szanon a felismerés. A hátsó . ülésről tisztán látta a lány félig feléje fordult arcát, a füle mögül előbukkanó hajtincsek lágy vo­nulatát. Arany ember, csak ne lenne olyan cudar nehéz termé­szete! Cevelszuren mintha kita­lálta polna gondolatát, újból el­mosolyodott, majd váratlanul így szólt: — Na, Dugar, itt megállunk egy kis időre. — Igenis, főnökasszony — te­lelte a sofőr és kikapcsolta a mo­tort. Mindhárman kiszálltak. A bő­séges hajnali harmat még nem száradt fel, a fű nem őszies, her- . vadt, de tavasziásan friss, zöld színben pompázott. Naszan egy szárazabb halmocskát keresett magának, a földre huppant, s to­vább figyelte ' Cevel&zurent. A lány széles vállú, telt csípőjű volt, dereka viszont sudár, egye­nes, lábai nyúlánkak. Kecses nya­kán büszkén hordta a fejét, me­lyet sötétfekete haj keretezett. Egész alakjából csak úgy áradi az üdeség, egészség. Cevelszuren úgy tett, mintha hátra akarna pillantani, s Naszan azon nyomban elkapta róla tekin­tetét, az előtte elterülő sztyeppét kezdte nézegetni... Egyltor háború tombolt itt. A szögesdrótok maradványai még most is látszanak, a Halhin-gol keleti partján pedig végelátha­tatlan sorban lövész- és közleke­dőárkok, •fedezékek húzódnak. A fű ugyan már mindent benőtt, zöld takarója azonban nem volt képes teljesen elrejteni a földet eltorzító iszonyatos sebeket. A japánok álltak itt 1939-ben. Es ott, ahol az Eine völgye húzódik, ott helyezkedett el a szovjet— mongol csapatok védővonala. A Báján cagan tetején egy hatal­mas, mozdulatlanságba dermedt harckocsi az állások bevehetet­lenségének szimbóluma. Naszan tudta, ez a tank a hős szovjet harckocsizó, Jakovlev emlékét őr­zi, s a dombon még vasrácsos ke­rítéssel övezett, alig-alig észre­vehető kis halmocskák is ■ sora­koztak, rajtuk ágakból formált keresztek. Naszan észrevette-. Cevelszuren a mezőn át egyenest a kis ma­gaslatra emelt emlékmű felé tart. közelről megismétlődött a dübör­gés,' s fehéres füst kúszott szét a földön. A teherautó, mintha megrémült volna, nekiiramodott, majd az útmenti átokba for­dult ... — Naszaii, akarsz almát? — hallatszott Dugar hangja, s az emlékek sora megszakadt. A férfi hátrapillantott és meg­látta a sofőrt, amint éppen al­ERDENE SZENG IN Az almafák alatt November 26-án lesz a Mongoi Népköztársaság fennállá­sának 50. évfordulója. Ebből az alkalomból közöljük a no- vellát. Vita a szlovákiai magyar irdalomról A szlovákiai Új Szó című napi­lap elmúlt vasárnapi száma két­oldalas összeállítást közöl egy ér­dekes és bizonyára nálunk is so­kakat érdeklő irodalmi vitáról. Az előzményekhez tartozik, hogy a lapban mintegy fél évvel ez­előtt napvilágot látott __ egy írás a Pozsonyban megjelenő Irodalmi Szemle című folyóirat tartalmá­ról és színvonaláról. A cikk vi­haros vitát váltott, ki; a külön­féle nézetek összecsaptak, s a hozzászólók az ottani irodalmi élet számos fontos részletét érin­tették. Az Űj Szó szerkesztői ezért kerekasztal-beszélgetésre hívták meg a szlovákai magyar irodalom néhány vezető személyiségét. A vitában több figyelmet ér­demlő és elgondolkoztató véle­mény, megállapítás hangzott el. Leszögezték többek között, hogy a szlovákiai magyar irodalomban az utóbbi időben bizonyos fajta visszaesés, pangás tapasztalható. Nincs meg az egészséges kapcso­lat az alkotó, a kritikus, a kiádó és az olvasó, a közönség között. A lapok elemzp és tájékoztató tevékenységével sem . lehetnek elégedettek. Csanda Sándor, a Szlovák írók Szövetsége magyar szekciójának titkára leszögezte: „Prózánk, sze­rintem, túl apologetikusan ra­gaszkodik a lírai vallomáshoz. Túl kellene jutni az erős líraisá- gon. ,Ez az epikai kifejezésnek nem a legtárgyilagosabb eszköze. A vallomásos lírai prózában a főhős lényegében az. író eszméit Ha látta volna a lány arcát, biz­tosan meglepi az azon végbement változás — bánat és gyász ült Ce­velszuren szemeiben. Ami. azt illeti, Naszan gondo­latait sem lehetett volna éppen ' vidámnak mondani. 1939 nyarán éppen ezen a helyen halt hősi' halált apja. Csak azt nem tudja, sírhelyét hol keresse. Naszan azon a nyáron töltötte be hete­dik évét. A halár mentén éltek akkor — apja határőrparancs­nok volt. Néhány szörnyű kép maradt meg bénne abból az idő­ből. Fullasztóan forró nyári nap. A kis Naszan. mint rendesen, egyedül játszik a jurta árnyéká­ban, ö az őrsön az egyetlen gye­rek. Hirtelen néhány, puskával felfegyverzett lovas tűnik elő; katonák, lovaikat tajték veri ki. Egyikőjük a nyeregből leugorva arccal a földre zuhan — annyi­ra kimerült, hogy nem tud a lá­bán megállni. Apja kirohan a jur­tából, kezében szintén puska, s szigorúan ráparancsol Naszanra. azonnal menjen haza. Még egy részletet megőrzött; mikor az ösz- szeesett harcost felemelték, hogy hátára fordítsák, akkor látta: merő vér a gimnasztyorkaja, Nem, nem a fáradtságtól esett össze ... Éjjel Naszan felriadt, meglátta, anyja sír. könny csep­pek gördülnek végig arcán. „Valami történt apával?” — kiáltott fel rémülten. „Aludj fiacskám, semmi sem történt. Apád rövidesen hazajön, s ahogy megígérte, ajándékot hoz; nekem űj - teáskannát, neked cu­korkát ” Így is lett. Apja hamarosan ha­zaért. s anyjával együtt felültette, őt egy ponyvás teherautóra. Bú­csúzóul egy pillanatra magához ölelte fiát... Naszan egész éle­tére megőrizte apja borostás ál­lának érintését, a belőle áradó erős dohányszagot. A kocsi so­káig rázkódott a hepehupás or­szágúton. Valahonnan a távolból dübörgés hallatszott, akár a ta­vaszi mennydörgés, ha vihar kö­zeleg. Majd váratlanul egészen mát szed elő táskájából. Dugar meg sem várva válaszát, kivá­lasztotta a legszebbet, legnagyob­bat, feldobta, ügyesen, elkapta, s beleharapott a harsogóan zama­tos gyümölcsbe. Miután végzett vele, tenyerével megtörölte szá- ját.,s ezt mondta: — Te meg mit ülsz itt? Cevel­szuren arra számított, hogy ve­led fog sétálni! Naszan elengedte a füle mel­lett a sofőr szavait, nem vette fel a célzást.' Túlságosan megro­hanták a múlt képei. S az em­lékek vékony fonala a gyermek­kortól a máig húzódott. Akkor. 1939-ben vesztette el apját. A hír, hogy hősi halált halt a harc­mezön, csak a háború vége felé jutott el hozzájuk. Anyja egye­dül nevelte emberré. Egészsége azonban néhány éve megingott. Be kellett költözniük a városba S ugyan miféle munka akad ott egy állattenyéssztönek?. Beirat­kozott hát a kertészeti tanfo­lyamra, -s új szakmát tanult. Ö maga is meglepődött; váratlanul megszerette új hivatását. S ami­kor megkezdődött a szúzföldek meghódítása halhin-goli körzet­ben, azon a helyen, melyet a há­ború alatt oly bőven öntözött vér, Naszan társaival együtt el­sőként érkezett ide. Munkát a halhin-goli kísérleti állomáson kapott. Utat építettek a bombák­tól, lövedékektől szaggatott föl-, dön, s a Háljlin-gol, mindkét partján kertek borultak Virágba, településsé szaporodtak a taka- . ros kis fehér házak. Úgy tűnt, maga az élet tör utat magának, bújik elp a földből visszatartha- tatlanul... Cevelszuren tavaly érkezett az állomásra. Azt sut­togják, nem ok nélkül kellett távoznia a földművelésügyi mi­nisztériumból; hibát követett el, s lám, leutazott a világ végére. Dolgos munkás volt, de nem könnyű természetű. Nem mindig jött ki az emberekkel, csípős nyelvétől nem egy lány szenve­dett. Igaz, ha dolgozni kelleti. amúgy istenigazából; akkor mint­ha kicserélték volna,- rögtön akadt társai számára kedves szava, bá­torító tekintete. Kezdetfien nem tetszett Naszannak — nem sze­rette az olyan embereket, akik­nek jellemét azonnal nem ismer­te ki. Figyelni kezdte ezt a szer- r telén teremtést, s Cevelszuren- telkeltette érdeklődését. S az­után ... Azután hirtelen langra lobbant, olyan erővel és szenve­déllyel, hogy maga is megijedt. Bármennyire is próbálta leplez ni szerelmét, időnként úgy eT?,z~ te, Cevelszuren mindent sejt. Pel- , dául tegnap is, a lány teljesen váratlanul így szólt hozza: _ Holnap a Hamar hegy mo- j gö tti hágóhoz utazom földmíntít ] venni. Talán te is velem jöhet- í nél? — Igen, természetesen — a. . férfi rögtön beleegyezett, s zava­rodottan elfordult, hogy leplezze örömét. — De vajon elenged- nek-e veled? — Ezt én már megbeszélten^.. S íme, most együtt utaztak ... _ Gyerünk, Naszan. mentünk C evelszuren után —• javasolta Dugar A sofőr nyilván már un­ta Naszan szótlanságát. Cevelszurennel a halhin-goli sírnál találkoztak. Arcán megín- dultság, mély bánat nyugalma. — Indulunk, főnök? — kérdez­te Dugar. Cevelszuren felsóhajtott, majd válaszul elmosolyodott, s némán a kocsjhoz indult. A Hamar egy hágójához veze­tő út további részét némán, gon­dolataikba merülve tették meg. A gépkocsi megállt a hágónál. A közös sír felett emelkedő obe- liszk csillogott a reggeli nap fé­nyében. „Hiszen ez apám emlékműve is" — gondolta büszkén, de egy­ben szomorúan a férfi. A völgyekből cg napsugaraktól felmelegített hervadó fű édeskés, átható illatát hozta a szél. Cevel­szuren megszólalt: — Látod, Naszan, boldog em­berek vagyunk rni ketten; csak a háború sebeit kellene még be­gyógyítani. Hány év is múlt el azóta, s a megkínzott föld még egyre emlékezik... De mi fel­szántjuk ezt a sokat szenvedett földet, betemetjük az árkokat, le­töröljük színéről a háború ször­nyű nyomait. S kertet ültetünk az emlékmű köré ... Ha-én kertész lennék, ide feltétlenül egy házi­kót építenék, körötte kert. s itt . élnék életem végéig. Naszan maga sem tudta mitől vezérelve hozzátette: •„* —"Én is erre ' gondoltam. Itt kell élnem, ahol apám hősi ha­lált halt 1939-ben. — Az én apám is egész fiata­lon ment el a háborúba, húszéves volt. S ö sem tért vissza ... Amíg nem gyógyítjuk be a föld sebeit, nem gyógyul be a megsebzett szív sem. Egymás mellett álltak, válluk összeért, s nézték az áldásos őszi nap verőfényében vakítóan csil­logó gránitoszlopot. I Fordította: Földeák Iván fejezi ki, s így védekezik valami ellen, illetve menteget valamit. A tárgyilagos epikai ábrázolás az volna, ha az iró a hősökön ke­resztül híven mutatna be egy életdarabot, tehát úgy, ahogy ez az egész emberiségre érvényes.” Ezt a véleményt húzta alá Du- ba Gyula is, az Irodalmi Szemle főszerkesztője: „Nem tudjuk el­érni, hogy prózairodalmunk tu­datos célokat kövessen.” Lőrincz Gyula, az Üj Szó fő- szerkesztője — aki nemrégen több napot töltött Kecskeméten — így tömörítetté a véleményét; „Az irodalom és egyáltalán a mű­vészet rendkívül érzékeny terü­let, tehát itt különösen óvatosan kell bánni az általánosító meg­állapításokkal, s a mindent el- . ítélő véleménnyel. Helytelen len­ne, ha vulgarizálnánk az elköte­lezettség fogalmát, s elfeledkez­nénk az eszrheiség és művészi színvonal egységéről.” Fábry Zoltán több szállal is kötődött életében Kecskeméthez, és az itt élő alkotókhoz. Éppen ezért külön figyelmet érdemel ré­szünkről, hogy a vitában szó esett szellemi és tárgyi hagyatékának megőrzéséről, s életművének köz­kinccsé tételéről. Hangsúlyozták, hogy az európai horizontú anti­fasiszta író, kritikus és publicis­ta házát rendbehozzák, a látoga­tók számára hozzáférhetővé tet­ték Stószon, és nagyban folyik a gazdag hagyaték tudományos igé­nyű feldolgozása. V. M. VARGA MIHÁLY Ötven felé ötven felé az ember megnézi jól a könyvet olvasás előtt; s a helyet is, hová pihenni tér be. ötven felé az ember riasztja — lásd — az álmokat; és a hűtlen reményeket — ha olykor visszajönnek — csendes mosollyal nézi. ötven felé az ember edzett a fájdalomtól; átöleli a percet — s barátként int a múltnak. TÁRNÁI LÁSZLÓ Pályaudvarok Tóbiás György képe alá Megérkeztem ismét megérkeztem valahová Letörlöm homlokomról az emlékeimet Felcsap a csönd a szívemben Mellékutcai kocsmák után végigcsatangolt éjszakák után beágyazatlan he verők után nyakkendős-férfikor udvarában didergő jégcsap-otthonok üres szobájában szoktatom magam napi böjtre sorsomat sorsunkkal mérem nekeih másokért is kell élnem hogy értelemmel ébredjen fel bennem minden reggel Megérkeztem valahová Elhagyott pályaudvarok végtelen párhuzamosai kiáltanak utánam Bemutatjuk Balás Tamást • Együtt a mesterrel, . az egyik Balás-kép előtt. Várakozó. A Kiskunhalason élő Balás Ta­más harmincéves. Jogász, akinek tulajdonképpen nemes szenvedé­• A kutasi tanya. lye a festés. Diószegi Balázsnak, a Halason élő, országszerte is­mert művésznek köszönheti első­sorban, hogy ma már önálló ki­állításon is láthatják alkotásait a helybeli művészetbarátok. Évekkel ezelőtt Kiskunfélegy­házán, Móczár Károlynál tanulta a rajzolást és a festést. Miután a sorsa Halasra vetette, a Dió­szegi-stúdióban képezte magát tovább, eredményesen. Jelenleg a szakmaközi klubkönyvtár egyik termében tekinthetők meg az olajképei. Jól látható legfőbb törekvése: az alföldi embert és-- kbrnyezetét akarja ábrázolni, nagy-nagy szeretettel, az életük­kel, sorsukkal való azonosulással. Mindez a mester hatását is tük­rözi. Témái közelebbről: öregasz- szony, sapkás ember, kislány; de a házfal és a csendélet is ecsetre kívánkozott nála. Lilái, kékjei, barnái fehérrel társulnak a vász­nain. Van a képeken valami el­omló, mindenütt jelenlevő szo­morúság. \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom