Petőfi Népe, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-19 / 270. szám
1974. november 19. • PETŐFI NÉPE • 9 „Petőfi Sándor, derék dolgozó társunk »4 • • • A cím annak az ajánlásnak a kezdő szavalt idézi, amely az 1847. január 2-án megindult győri HAZÁNK 20. számában olvasható, és amely Petőfi „összes verselnék" a kiadására hívja fel a figyelmet. Ez a rövid áttekintés most arról' a kevéssé Ismert kapcsolatról ad némi tájékoztatást, amely a HAZÁNK és Petőfi Sándor között jött létre. Az első vidéki magyar nyelvű röplap A HAZÁNK az erősen német ajkú Győr reformkori törekvéseinek volt a nagyszerű gyümölcse, Megjelentetésében, majd S egy másik, biztos győri látogatási időpont: 1846. december 10. S ez már a HAZÁNK megjelenésével függött össze .., Rendszeres kapcsolat Mint említettük, Pesten ekkor már híre járt annak, hogy Győrött egy magyar nyelvű napilap kiadásán fáradoznak. Petőfi és Kovács között nyilván beszédtéma volt a lap, s az is, hogy Petőfi Írni fog abba. Erről tanúskodik 1848 december v£- gén Győ’rbe küldött levele Is: „Drága tisztelt barátom! Örömmel szolgálok mind jelenleg, mind a jövőben verssel. Legköpán annyit még, hogy | HAr ZANK hasábjain elsőként közölt Petőfl-versek között van az Egy gondolat bánt ongemet... (28. szám) A XIX. század költői (42,), a Magyar vugyok (75.j, a .Világosságot (02.). „A csonka torony, A felhők, A gólya, a Hol a leány, ulti lelkem röpülését... (124., 130., 141,, Í54.) cimű költemények,.. Ezek az 1847-es évben Jelentek meg, mig 1848-ban a versek sorrendje ez: 158-ban Az én Pegazusom,, a 171-bon uz Ismét könyv, a 178-ban az Amióla én megházasodtam, és a 180- bnn a Nemzeti dal... A HAZÁNK, amelynek a bukását 1848. augusztus 10-én a A HATÁROZAT NYOMÁBAN - KÖRINTERJŰ (I.) Nagy értékű múzeumi kincsek - félhomályban • A Hazánk első száma Petőfi versével. A költemény a 2. oldalon folytatódik. A/. MSZMP KB közművelődési határozatának végrehajtására u Bács-Kiskun megyei pártbizottság intézkedési tervet dolgozott ki és fogadott el. A ^negyei párthatározat a múzeumok feladatúit is körvonalazza. Lényege, hogy a múzeumoknak a lehetőségekkel számoló, az udoltságokut kihasználó, a valós szükségletekkel egyeztetett fejlesztési terveket kell kidolgozniuk. Nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a közművelődési munka színvonalának emelésére, a felhalmozott tudományos és művészeti értékek szélesebb körű ismertetésére. Segíteniük kell a helytörténeti- honismereti munkát, s törekedniük kell a legújabbkori történeti emlékek megőrzésére, feldolgozására. A határozat konkrét teendőként jelöli meg egyebek között a homoki szőlészet-borászat, valamint a délszláv múzeum létrehozásul.^ A feladat világos: az intézményeknek erősíteniük kell köz- művelődési szerepüket, a közönséggel való kapcsolataikat. Mit tudnak tenni ennek érdedében? öt városi muzeum igazgatóját kerestük fel a kérdéssel. • Petőfi VIII. levele Kovács Pálhoz. szerkesztésében elévülhetetlen érdemei voltak dr. Kovács Pál orvosnak, akinek kitűnő kulturális szervező tevékenysége 1835- től kezdődően sok értékeset adott már a fejlődő Győrnek addig is. Az Életképek 1846 őszén adott hírt a győriek magyar nyelvű lapindítási-szándékáról, majd,annak megjéléhésV-iútán Irinyi i-őfefcSipJ fogalmazta, meg a haladó közvélemény értékelését a HAZÁNK "2r • száméban: „Üdvözlégy szép „Hazánk”, legszebb ajándoka Győrnek, mit ez, az év küszöbén a nemzetiség oltárára tehete; üdvözlégy szép virága ez évnek, melly a honnak olly bő gyümöl- csözést ígér!...” Mivel Ilyen orgánumnak tartotta Petőfi is, lett a „dolgozó társa”... Petőfi Sándor és Győr, közelebbről Petőfi és Kovács Pál kapcsolata azonban nem a HAZÁNK megjelenésével kezdődött. Korábbra nyúlik vissza. Bizonyos, hogy a vándorló diák, színész Petőfi többször átment a városon. Kovács Pállal Való első találkozásának a dátuma pedig 1841 ősze; s nem érdektelen a miért és a hogyan sem! A ballada írója A pápai „reformált kollégium” tanárai az irodalomban akkor jónevű Kovács Pálhoz és Czuczor Gergelyhez küldték el Győrbe meg- bírálásra a „képzőtársulat” által kiírt irodalmi pályázatok anyagát. Íme Kovács visszaemlékezésének néhány mondata bizonyságul: „...Minket kettőnket tiszteiének meg tehát a szomszédságból a pápai főiskolai tanárok néhány jutalomra írt, s beadott eredeti ballada megbírá- láSával. — Egy ezek közül csakugyan kitűnt pályatársai fölött, — s mi mindketten habozás nélkül ennek ítéltük oda a kitűzött 2 arany jutalmat — mit az, pápai harmadik collégánk is — ha nem csalódom Tarczy Lajos tanár úr velük egyetértvén, meg is kapott. Az író nevét rejtő pecsétes levél fölbontatván, kitűnt: hogy a megjutalmazott ballada írója bizonyos Petrovics Sándor pápai főiskolai növendék!” Majd a találkozás leírása következik: „Én az egész ügyet el is felej- tém már, midőn egy reggel igénytelen külsejű fiatal embelr lép be hozzám, — s magát Pet- rovics Sándornak, a két aranynyal jutalmazott ballada írójának mutatá be. Csupán látni akart — mint első művének egyik bírálóját; különben pedig megjelent munkáimból ösmervén már bennem egyikét a magyar irodalom, még akkor nem igen számos — közvtiézeinek. A szerény fiatal ember nekem igen megtétszett, bár külseje bizony nem sokat mutatott; csak sötét ragyogású szemei hagyák sejteni a rendkívüli szellemet.. zelebbl alkalommal majd többet küldök, mert készen van elég, dé. most egyátoljában nem érek rá többet leírni. Szeretném, ha a föntebbi vers az első számában jelennének meg. Lisznyaival beszéltem. Forró idvezletemet családjának! önt ölelve vagyok tisztelő barátja. Petőfi." , v ''«ers;utóit) tÖatőli küldött aj Csalogányok és pacsirták, s jvaj lóban" meg- is "jelent a HAZÁNK első számában; a közlést követően pedig állandósult a kapcsolat Petőfi és a győri HAZÁNK között, Kovács Pálhoz való viszonya meg barátsággá érett. Mindezeket bizonyítja a Győrbe küldött 8 Petőfi-levél, és nem utolsósorban az a tény, hogy a HAZÁNK közölte le elsőként Petőfi 27 költeményét, továbbá a Kerényi Frigyeshez címzett Üti levelek számozás szerint XX, a valóságban azonban XVIII. darabját, valamint Petőfi Sándorné Szendrey Júlia Naplótöredék-ét! A kapcsolat azonban nem merül ki a művek közlésével. A HAZÁNK tudatossággal és lelkesedéssel vállalta Petőfi népszerűségét és védelmét is. Egy- re-másra jelentette meg azokat a véleményeket, amelyek költészetéről, s magáról a költőről szóltak. Az olvasók véleménye A 7. számban: „Éppen most kaptam meg a „Hazánk” első számát, őszintén, hízelgés nélkül megvallva, igen kedvesen lepett meg. Mind csinos külseje, mind belső tartalma önök ízlésének becsületére válik, s a legszebb reményekre jogosít.” A 17. számban a bécsi levelező írja:! „... minél több verset Petőfytőll”, az 52-ben pedig a tanítók sorait közli a lap: „Pe- * tőfi összes költeményei hozzánk is megérkeznek már a napokban. Hála isten! Petőfit mi nagyon szeretjük... Ki úgy eltalálja a mi hangunkat, mint ő, ki olly egészséges dalokat ír nekünk, kit mi egy olvasásra felfogunk, és megtanulunk, kinek érzelme a mienkkel ugyanaz, minket olly nagyon szeret, mi ne szeressük-e azt? S ki a szolgaság földéről, hol számunkra kegyelem mannája hull, szabad földre, hol a magunk kenyerét ennök, szeretne elvezérelni bennünket, ne kér- jünk-e arra isten áldását...” A 132. számban egy kolozsvári riport befejező sorai így áradoznak: „Mert látni őt színről-' színre, ki. lelkünk előtt képzetünk ideálvilágában már ismerős, mert beszélni véle, hallani őt, kinek szava velőnket rázta meg, emlékünk tábláiba véste magát, — mondjátok meg, nem boldogság, nem kéj, nem öröm-e? Petőfi itt volt! — e három szó hangzik most a lelkemben...” A Hazánk és Petőfi További idézésre nincs hely, de talán szükség sincs erre. Csureakció összefogásában kell keresnünk, egy sugárzóan szép történelmi periódusban tette Győrt irodalmi és politikai középponttá. Jó és nagy ügyet akart jól szolgálni, s éppen ezért is választotta „derék dolgozó társának” Petőfi Sándort. Kovács Pál pedig a cenzúra, a besúgás, a gáncsoskodás ellenére Is nagyszerű tettel vitt véghez a«^Pv megindításával és szerkeszüsel- vei. Joggal hangozhatott el sírja fölött tehát a megállapítás 1886- ban: dr. Kovács Pál mint szerkesztő, nem kis érdemet szerzett az 1847-ben megindított „Ha- zánk”-kal. Eredményekről, tervekről, gondokról hallottunk, S inról, ( hogy helyesléssel fogadták a pártha- tározutot, átgondolták, foglalkoznak vele. Megfogalmazták elképzeléseiket, amelyekből majd a konkrét tervek összeállnak. Bunyevác múzeum létesül Dr. Sólymos Ede kandidátus, a bajai Türr István Múzeum igazgatója így vélekedik: — A látogatottsággal, szám szerint, elégedettek lehetünk. Évente 20—25 ezren kíváncsiak a múzeumra. Elgondolkodtató viszont, hogy a látogatók 70 százaléka egyébként is törzsvendég. Elsősorban az iskolások köréből várnánk az új érdeklődőket. Sajnos, a bajai Iskolák — kc-vés kivétellel — még nem élnek a múzeum áltól nyújtott ismeretszerzési lehetőséggel. A munkéskol- lektívák közül inkább csak a szocialista brigádok jönnek el. A városba érkező idegenek nehezen találnak rá a mellékutcában levő múzeumi főbejáratra. Jobbra fordulna a helyzet, ha megoldódna az intézmény épületén belüli bővítése. így azt is elérnénk, hogy jóval többet láttathatnának a raktáron heverő értékekből. Például a Nagy lstván-festménye- ket a Nemzeti Galéria kiegészítené. s megnyithatnánk a kiváló művész életművét tükröző képtárat. Erre azért nem kerül sor, mert nincs alkalmas helyiség. A ^ ^o ro 1 h atn á m még j tovugy a múzeum épületében, vagy pedig egy eredeti bunyevác házban rendezzük majd be. Fontos, hogy mindenki könnyen rátaláljon. Szerb-horvát nyelvű néprajzosra is szükség lesz. s egyáltalán, számolni kell az uj létesítmény működési, fenntartási költségeivel. Inkább csak raktár.. . A kalocsai Viski Károly Múzeumot a megye legfiatalabb igazgatója, dr. Bárt János irányítja. Szerencsés párosulás: a múzeum is n legfiatalabb. Négy éve a szétszórtan őrzött muzeális gyűjteményeket együvé helyezték egy régi épületben, ahol jelenleg a művelődési központ is működik. A kalocsai intézmény még csak ezután lesz igazi múzeum. — Van elég teendőnk — mondja dr. Bárt János. — Most a gyűjtemények pontos nyilvántartásba vétele jelenti a legtöbb elfoglaltságot. A közművelődésért már a közeljövőben többet tehetünk. Egyelőre Két kisebb teremben és folyosón van állandó kiállítás. Időszaki bemutatóknak nincs helyük. Rövidesen önálló épületet kap majd a művelődési központ, s további helyiségekhez jutunk. A földszinten időszaki kiállításokat rendezünk majd. Szeretnénk beiputatni más tájak, esetleg — cserealapon — a külr ji: föld népművészetéfcö^^Kívájtatgg yf lenne a kelet-eu/óp®£nédf kJ» 1 túrák ilyen jell^^fmplmefiis tése a kalocsaiakkal. Fel kell kelteni a kalocsai diákokban, és általában a fiatalokban a múzeum iránti érdeklődést. A tudományos munkákat ezután — bajai példára — „Kalocsai múzeumi füzetekben" adjuk közre. — A bővülés után folyamatosan nyilvánosságra kerülhetnek a saját gyűjtemények, állandó, Illetve időszaki kiállításokon. A meglevő több mint 8000 értéke» tárgyból ugyanis 300 látható a Kalocsa népművészete című bemutatón. A többi még raktárban van. A gazdag néprajzi anyag országosan is Jelentős része a. 2000 darabból álló népművészeti textíliagyűjtemény. Ennék a zöme még a régi stílusú kalocsai hímzés. Múzeumban vannak a kihalt kalocsai népi Iparok érdekes műhelyei is. Múzeumi tulajdon az I. István Gimnáziumban őrzött ásványtár, amely — mint vllággyűjtemény — szintén közönséget vonzó látványosság lesz Tervek — költözés közben A kiskunhalasi Thorma János Múzeum Igazgatója, Vorák József elmondta: a százéves ntú- 1 zeum üreg épületének idénre tér-.', vezeft felújítása még mindig késik. Állandóan költözésre várva, 1974-ben csak két kisebb kiállítást rendezhettek. — Kívánatos a közművelődési munka bővítése — hangsúlyozza —, mert a múzeumok egyébként, „holt” intézményekké válhatnak. A látogatók számának növelése Halason indokolt. A mikénten kell még gondolkodni, mert a rendezvényekre kinyomtatott plakátok és meghívók százai általában nem hozzák meg a várt eredményt. Eddig akadály volt, hogy a muzeum termei fülhetet-, lenek, télen jéghidegek. A felújítás e gondot is megoldja. — Nálunk jó a kapcsolat az ifjúsággal, s a munkáskollektívákkal is. Különösen a fiatal munkások érdeklődnek a múzeum iránt. A gimnáziumban jól működő honismereti szakköt mintegy kapocs az intézmény és a diákok között. A vasutas klub régóta rendszeresen igényli a1 múzeumi előadásokat, amelyeken más üzemek, így a Ganz-MA- VAG dolgozói is részt vesznek. ' — A felújítással egyidőben új? állandó kiállítás terve készül el.' A várost mutatja majd be. történeti vetületben. Növeljük a néprajzi és régészeti időszaki ki-' ^üítósok^zámál. Az újbóli jtfieg-<«lsőkén|>| az~ ^0b^^3§sev®neprajzi aiWgát mutatjuk be időszaki kiállításon, amit még nem látott a közönség. Gyakoribbak lesznek a cserekiállítások is. A múzeum eddig is, ezután is segíti a céltudatos helytörténeti gyűjtőmunkákat. Rapi Miklós , — A párthatározatban is említett délszláv múzeum létrejön. A megyén és a városon kívül a délszláv szövetség is támogatja. Készek vagyunk a lehető legnagyobb szakmai segítségre. Bunyevác múzeumról van szó, s Bertalan éjszakák ötvenöt évvel ezelőtt a novemberi nappalok és éjszakák tömeggyilkosok kiontotta embervérrel pecsételődtek meg Kecskeméten és az országban egyaránt. A Tanácsköztársaság idején szervezett ellenforradalmi meemoz- dulások a sikertelenségbe fulladtak. A Héjjasok és Liszkák fel- bujtására értelmetlenül tört Kecskemétre néhány száz megtévesztett kaszás-kapás paraszt. .Próbálkozásuk órák alatt dugába dőlt. Sinkó Ervin, az akkori városparancsnok elmondotta a szerzőnek, hogy a megmozdulásban résztvevők közül Héjjas Ivánnal is beszélt, és megfelelő magatartásra intette. A Direktórium lojalitása azonban mitsem jelentett Héjjasnak. Szegedre szökve a megtorlás terveit szövögette, élvezve az ott már tevékenykedő ellenforradalmárok teljes támogatását. Vajon tudták-e az Antant védelme alatt Szegedre gyűlt urak, hogy ki férkőzött közébük. Persze, ha tudták is, sok szemre- vetni valójuk nem lehetett volna, hiszen kivétel nélkül mindegyikük az erkölcstelenség és a bemocskolt kéz súlyos terhét cipelte. De mondjunk mégis valamit erről a hetyke főhadnagyról. Halmi József írta meg róla: Héjjas Iván keresztapja Baktay igazgató, a Kecskeméti Népbank vezetője, sógora pedig Gál József, a Népbank igazgatója „Héjjas Iván a háború előtt ennél a banknál volt gyakornok, de innen egy tízezer koronás sikkasztása miatt távoznia kellett. Héjjas ugyanis szeretője volt egy kecskeméti zsidóasszönynak, akinek a Népbanknál 10'ezer korona betétje volt. Héjjas az asszony hirtelen halála után ezt az össszeget — hamisított írás alapján — el- sikkassztotta a bankból. Amikor a sikkasztás kiderült. Albániába utazott, ahol .JVied herceg titkára lett. A herceg szolgálatából két év után elbocsátották; ezután vonult be katonának.” Az ellenforradalmárok saját bőrükön érezhették, hogy Kecskeméten, vagy attól nyugatra nem volt tanácsos felkeléseket szervezni, mert azok léte nem volt hosszabb a tiszavirágnál. Sőt, amikor ország-világ előtt nyilvánvaló volt a Tanácsköztársaság hatalomvesztése, a megyeszékhelyi városháza ellen augusztus 3- 4n fegyveres bandák támadást intéztek, hogy azt elfoglalják. (Safrankó Emánuel közlése.) A vörös őrség szétkergette őket. A Direktórium ezen a délelőttön tanácskozott utoljára. A hatalmat még tartották volna, ha a délután során meg nem érkeznek az első hírek arról, hogy a Tisza vonalától a város felé közelednek a román csapatok. A román királyi csapatok sem kímélték azokat, akiknek még csak a legkisebb köze is volt a Tanácsköztársasághoz. Ide gyűjtötték a városban maradt forradalmárokat, és a leszerelt vöröskatonák nagy tömegét. (Tanú: Imre Gábor.) A fogolytáborok volt vöröskatonáit később a „nemzeti” hadsereg őrzésére bízták De az Antant más vonatkozásban is sokat segített az ellenforradalom megerősítésében. A franciák hozzájárulásával augusztus 4- én a Prónay-különítmény elindult Szegedről. Indulás előtt a parancsnoknak Horthy négyszemközt mondotta: — Útközben mindenütt verjétek agyon, akasszátok fel a kommunistákat! A franciák augusztus 8-án Szegeden átadtak Horthyéknak 5369 db puskát, 101 géppuskát, 9 löveget stb„ és ezzel megkönnyítették a szervezendő hadsereg felfegyverzését. Horthy augusztus 13-án Siófokra tette át székhelyét. A siófoki □arancsnoksáe szervezőket küldött Kecskemétre és Nagykörösre. hogy illegálisan karhatalmat alakítsanak még a román megszállás alatt. Kecskeméten és környékén Héjjas Iván kísérelt meg fegyveres* bandákat alakítani. Szeptemberben ez sikerült is, s mintegy 260 kulák vállalta a fegyveres szolgálatot, őket egészítette ki Héjjas Iván terrorosztaga, amelynek a feladata a kommunisták megfigyelése és fizikai megsemmisítése volt. A Kecskemét környéki ellenforradalmárok hét alcsoportba tömörültek. A csapatok élére — egy kivételével — katonatiszteket állítottak. A hét alcsoport huszonhét helységben vagy kisebb településen 3767 főt tömörített magában. A románok november 16-ig erőiket a Tisza mögé vonták visz- sza. Távozásuk után Kecskeméten november 19-én Héjjas Iván ■vette át a' város parancsnokságát, kihirdette a statáriumot, és megfenyegette a lakosságot, hogy a fegyverrejtegetőket, az „államel- lenes” gyűléseken résztvevőket agyonlöveti. Ezután elszabadult a pokol. November 19-ről 20-ra virradó éjjel a kecskeméti fogházból Héj- ias Iván és társai (Héjjas Aurél, Héjjas Endre, Rád Árpád, Schmiedt Rezső és Bázler Sándor) elhurcolták a „kommunista gyanú alatt” álló személyeket, s közülük 32 főt a Dömötör-tariya mellett agyonlőttek, majd november 21-én és 22-én újabb kilenc főt végeztek/ ki. Kecskemét rendőr-főkapitánya november 27-én jelentette, hogy a különítmények 62 embert elhurcoltak. Az antantmisszió bizottsága december elején lefolytatott vizsgálata a laj smizsei erdőben 62 megcsonkított ember tetemét találta meg. Hér as Horthyra hivatkozva már szeptemb'-i -'e követelte a kommunisták k íratását a kecskeméti börtönből. S novemberben ő irányította a gyilkosságok sorozatát. A terroristáknak felhatalmazásuk volt a fővezérségtől: „... hogy aki kommunista volt. vaev megbízhatatlan. minden bírói ítélet nélkül kivégezhető.” A gyilkosságok közös vonása a mérhetetlen szadizmus volt. Ezt minden sír feltárásakor, és az elpusztultak agnoszkálásakor megállapították. A kecskeméti Népügyészség 1946-ban kiadott vádirata kétségbevonhatatlanul igazolja: Héjjas és emberei nem elégelték meg, hogy Szikrán és Or- goványon kívül ne szerezzenek maguknak félelmetes „hírnevet”. Embereik még augusztusban elfogták a kiskunhalasi forradalmárokat. Életet oltó fegyvereiket elvitték Szabadszállásra is. Kivégeztek hat kecskeméti rendőrt, akik a diktatúra idején megszellőztették Barna Tibor rendőrparancsnok különböző ügyeit, Izsákról elraboltak másfél millió koronát, öltek Fülöpjakabszállá- son, Kunszentmiklóson, Kiskunhalason. (Áldozócsütörtök éjszakáján.) Szalkszentmártonban; Kiskunfélegyházán. Solton, Pusztamérgesen és Szabadjakabszál- láson. Ilyen idők szakadtak a rövid idő alatt két forradalmat megjárt magyar népre. A számba nem vehető gyilkosságok, kínzások, a bolsevizmus elleni propaganda nem tudta megtörni — még negyedszázad alatt sem — a magyar nép szabadságvágyát. És ha rettegés és elhurcolás Bertalanéi szakáin gyérültek is soraink, harminc évvel előbb a magyar nép nagy önbizalommal vette kezébe sorsának intézését. S ugyan ki nem felejtette el már a vérgőzös Horthy-kijelentéseket: Kalocsán mondotta: „Aki vörös, aki agitál, aki vissza akarja a bolse- vizmust, azt legázolom, ha zsidó, ha keresztény.” Majd néhány hónappal Kecskeméten: „Itt minden rendben van, és ha mindenki Így cselekszik, mint ez a város, akkor nem kell búsulni.” Az ötvenötödik évfordulón hajoljunk meg a történelmet előrevinni akaró mártírok szomorú sorsa előtt. Se jelen, se jövő sohasem feledje őket.
